Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT mkJí-ki"tö&jr jg i 9 Úszta lappal, de minél előbb A málnacsata után még mindi füstölögnek az indulatok A Dunakanyarban elcsitult a málnacsaták raja. Helyen ként mégf hallani a kertekben a metszőolló csattogását, de az idén termő vesszők nagy részét már kivágták. Esőre várnak a kistermelők, hogy munkához láthassanak a kapá­val. A hamu alatt azonban még hunyorog a parázs, íüstö lógnék az indulatok amiatt, hogy évek óta nagy a kockázat, egyoldalú a kiszolgáltatottág. Az átvevőknek, feldolgozóknak csupán a maguk érdeke a fontos. Az ültetvények mellett összetalálkozó gazdák arról váltanak mostanában szót, hogy szövetkezni kellene. Csak hát nem nagyon értik a módját, hogy is megy az mostanában: önálló tárgyalópartnerként feiiépni a piacon. Igaz a hír. Lábai László, az MSZMP Vác Városi Bizottságának első titkára és Bacsa Tamás titkár megerősíti. A testület az idei ta­pasztalatok alapján hozott határoza­tot arra, hogy segíteni kell. Jövőre kedvezőbb pozícióba szeretnék hozni a kistermelőket. — Vajon nem mond ez ellent an­nak a törekvésnek, hogy a párt ne legyen ügyintéző? Annak, hogy ne avatkozzék a gazdasági folyamatok- ba? ' — A hagyományos módon, úgy­szólván kézi vezérléssel semmi szín alatt sem — válaszolja Lábai László. — Ám nekünk a valóságból kell ki­indulnunk. Azt látva, hogy Vácott és körzetében a megélhetésben játszik szerepet a málna. A belőle származó mellékes jövedelmek valamennyire ellensúlyozzák az életszínvonal rom­lását. Politikai kérdés, hogyan hat a közhangulatra, s mi térül meg a be­fektetett munkából. Ahhoz tehát, hogy politikai eszközökkel segítsünk, figyelembe kell vennünk az elmúlt évek alatt kialakult helyzetet, hogy változtatni tudjunk rajta. Kiszolgáltatott kistermelők r _________________ _______________ — Tapasztalataink szerint a folya­matosan növekvő kereslet mellett a termelők mindig kiszolgáltatottak voltak — mondja Lábai László. — A szerződés sohasem volt igazi meg­állapodás. A kereslet és kínálat ala­kulása szerint szegte meg mindkét fél. Főleg a tavalyi málnahiány hatá­sára jelentek meg a színen új fel­vásárlók, akik abban az évben kon­junktúrát teremtettek az ültetvénye­sek számára. A dollárexportban ér­dekelt átvétellel foglalkozók (gyakran az ágazattól idegen profilú vállala­tok is«) irreálisan feltornászott áraik­kal fokozták a termelési kedvet. Megszaporodtak tavaly ősszel az új telepítések, amelyek két-három év múlva sokszorozzák meg az áruter­melést. Ez is okozhat majd gondokat. Nem ártott volna pedig tanulni a fekete ribizli néhány évvel ezelőtti esetéből, amikor első dühükben so­kan kivágták a bokrokat. A termelő és felvásárló kapcsolatának korrekt alakításával már egy évvel ezelőtt pártbizottsági ülés foglalkozott, összhangot kellene teremteni, tiszta lappal kellene elindulni. Jöttek és kopogtattak A hogyan kérdésére válaszolva a pártbizottság vezetői ma még csak annyit tudnak mondani: — biztatjuk az embereket, hógy fogjanak össze. Értékesítsenek együtt, valamilyen formában. Ennek egyik módja, hogy a szerződéseket már ősszel kellene megkötni. Azért, hogy legyen idő a teljesítés feltételeinek megteremté­sére. A megállapodásba bele kellene foglalni azt, hogy milyen mennyiség átvételéről és átadásáról van szó. A be nem tartás esetére meg kellene határozni — kölcsönös megegyezés szerint — a szankciókat. Várható, közepes termésre kellene alapozni, hogy aztán a többletet szabadpiacon értékesíthesse a tulajdonosa. Mind­egyik fél számára garantálni kellene a .,tisztességes árakat. Az idei negy­ven forintot nem lehet aniwk- tekin­teni. A íaVatvi 70—80 forint magás volt. A mostani árfolyamon talán a hatvan forint lenne reális. A kérdés az persze, hogy ez az összeg csak a konkrét munka értékét fejezné-e ki? Nem számítva az im­produktív, a szervezetlenség miatt eltöltött időt. Amikor erre térünk ki, a pártvezetők is hangsúlyozzák: valóban sok zavart okozott a tároló, szállítóeszköz, vagyis a láda hiánya. Az idejében kötött szerződések ezen is segíthetnének. Hiszen előre fel lehetne mérni — akár naprakészen ütemezni —, mikor mennyire van szükség. így kellene elkerülni a hosszú várakozásokat, nem töltve haszontalanul a drága időt, amelyből pihenésre is kell elegendő. Ezzel kapcsolatban említi Bacsa Tamás is azt, hogy az elmúlt nyá­ron, ha akarták, ha nem, be kellett avatkozniuk, mert náluk kopogtattak az emberek. Intézkedni kellett a lá­dák miatt, jelezni a kialakult zava­rokat. A váciak szerint nem a tavalyi mesterséges konjunktúra újraterem­tése lenne kívánatos. A dollárexport­ban érdekelt vállalatok áron alul adták külföldön a málnát, s ami nekik meg a termelőnek jó volt, az ártott az országnak, a forintnak. In­kább a még kezdetleges állapotban lévő szervezéseket kell támogatni. Ügy tudják, Kismaroson már foglal­koznak ilyesmivel a kertgazdák. Szá­mításba kell venni azt is, hogy a ha­zai piac még ellátatlan. Aki nem ter­meli, még Vácott sem ehet elég mál­nát, hiába piroslik a termés szerte a határban. Házi módszerrel készíthet­ne hazai anyagból szörpöt, akár a szobi nagyüzem. A lehetőség sokfé­le, csak komolyan kell foglalkozni a felderítésével. Nem visszük a zászlót ■ Düdla KároTy, a Váci'AFÉSZlcért- bgvátszakGSopqr,tjának--,, elnöke ,,,/is úgy látja: árutermelés szempontjá­ból ebben a térségben elsősorban a málna jöhet számításba. A több mint háromszáz tagot számláló szervezet főként a parlagföldek hasznosításá­val foglalkozik. — Segíteni mi is tudnánk, hogy .változzon a helyzet, de nem mi. vinnénk a zászlót — mondja az elnök, arról értesülve, hogy a potenciálisan számításba ve­hetők között ők is szerepelnek. A ki­utat már többen keresik, de külön- külön. A pártbizottság abban segít­het a legtöbbet, hogy az érdekeltek meg a szakemberek, a kereskedés­ben, piackutatásban jártas üzletem­berek egymásra találjanak. Ha lehet, minél előbb. Kovács T. István ______ » . _____________________________ Á LOM, ÁLOM, EöES AEOM indannyian őrzünk magunk­ban egy-egy álmot. Ez néha csak egyszerű vágy, amelyet dédelgetünk, hogy majdcsak sikerül valóra váltani. Ám az álom betelje­sülése nem hoz mindig örömet. Cso­dálkozunk ilyenkor, nem értjük, miért kellett csalódnunk. Azért, mert olykor elfelejtjük, mi az iga­zán lényeges az életben. Nem fel­tétlenül a megfogható, anyagi dol­gokban kell keresnünk céljainkat, a boldogulást. Az emberségnek vi­szont életünk végéig örülhetünk, ab­ból mindig meríthetünk. Sajnos, vannak, akik bár rendre elérik minden álmukat, mégsem elég nekik, továbbra is „hajtanak”. Nem tudnak leállni, új meg új álmokat találnak ki. Egyszer aztán rádöb­bennek, hogy a rohanó hajszában, a folytonos elégedetlenségben vala­mi sokkal fontosabbat öltek meg magukban, maguk körül: lényük emberi oldalát. Három ilyen sorsot nyújtok át, okulásul. Meglehet, szomorúnak tűn­nek ezek a megtörtént esetek, még­is tanulságosak, metrt napjaink sok­szor tapasztalt torzulásait hordoz­zák. Ismerős házaspárral beszélgettem nemrég. Az asszonyka kipirulton mesélte, hogy minden vágya egyszer beülni a cukrászdába, és minderrböl enni, amit csak megkíván. De ed­dig folyton másra kellett a pénz: albérlet, házvétel, hozzáépítés, te­lek, kocsi, és jöttek a gyerekek. De most, tizenöt év után talán sikerül a nagy terv. Ma már megengedhe­tik maguknak. Igen, ezen a hétvé­gén már megengedhetik maguknak. Igen, ezen a hétvégén lesz a nagy esemény! Néhány nappal később hallottam, hogy az asszonyt a mentők vitték el a cukrászdából, mert rosszul lett. A kórházban derült ki, hogy cukor­beteg. ★ Különös, ám mégsem egyedi eset került ideggyógyász barátom elé. Egy kétgyermekes családapa, gáz- és vízvezeték-szerelő, napi 13-14 órát dolgozott nyolc éven át, egyet­len vasárnap, ünnepnap, nyaralás nélkül. Az elért színvonalat tartani kellett. A feleség rákapott a külföl­di ruhákra, drága kozmetikumokra — s általában megszokták a költsé­ges életmódot. Aztán a férj egy napon megállt az autójával az út szélén, hogy vé­get vessen az életének, az egésznek. Szabályos harakirit követett el. Si­került megmenteni, majd ismerő­söm kezdte kezelni. Egy hétig be­szélt neki arról, hogy nem szabad így élnie, neki is jár a pihenés, le­gyen többet a családjával, kirán­duljon, nyaraljon velük. Ha nem így tesz. két érten belül felörli ma­gát. Már úgy tűnt. megérti a beteg, miről van szó. Belement abba is, hogy kórház után pár hétre szana­tóriumba küldjék. Egyik nap még­is bekopogott az orvoshoz. Nehezen bökte ki, mit akar: — Doktor úr, tessék engem ha­zaengedni ... Palota helyett elektronizált irotk Miért kell a tőzsde? Egyszer már volt magyar tőzsde, amelyet 1864-ben alapítottak, s nyolc évtizeden át működött, túlélt két világháborút, végül 1948-ban megszün­tették. Mostanában sűrűsödnek annak jelei, hogy ismét lesz magyar tőzs­de. A gazdasági reformbizottság programtervezete abból kiindulva, hogy a piacgazdaságnak az ár- és munkaerőpiac mellett a tőkepiac is nélkü­lözhetetlen tartozéka, szükségesnek minősítette a tőzsde működési felté­teleinek már az idei évben való megteremtését, s 1990-től kezdve a tőzsde tevékenységének fokozatos fejlesztését. A tőzsde létrejöttére utaló további jelzés: a szakemberek már javában dolgoznak azon a törvénytervezeten, amely az értékpapírpiaci tevékenységet, a tőzsde szervezetét, működésének feltételeit határozza meg. Az értéktőzsdéhez vezető út 1989- ben azzal nyitódon meg, hogy újból lehetővé vált közületek és magán- személyek által vásárolható, 3—5 évre szóló hitelt megtestesítő kötvé­nyek kibocsátása. Az esztendők múltával új értékpapírfajták — le­téti jegy, kincstárjegy — bővítették a választékot, az utóbbiak 1—3 éves lejáratú, valamint a néhány hó­napos befektetések lehetőségét nyitották meg. A tőkepiac lét­rejöttének további jelentős lépé­se a tőke- és értékpapírpiac másik 'fontos „áruját”, a tőkejuttatást és a tulajdont megtestesítő részvényt élesztette újjá, a társasági törvény pedig a tőkeáramlás, a tőkemozgás, a tőkeátcsoportosítás vállalkozáskor-, máit teremtette meg. Ez utóbbi ré­vén az idei évtől a magánszemélyek számára is lehetővé vált részvények vásárlása. Pihenő részvények Az elmúlt hét esztendőben csak­nem 30 milliárd forint értékű több száz kötvény, 1988 tavaszától az év végéig 14 milliárd forint névértékű 3—6—9 hónapos futamidejű kincs­tárjegyet és 6,4 milliárd forint érté­kű letéti jegyet bocsátottak ki. A bankreform keretében majd két tu­catnyi régi és új üzleti bank lett részvénytársaság több tíz milliárdos alaptőkével. Az elmúlt évben s még inkább az ideiben az rt. lett a vál­lalatalapítás és az átalakulás leg­gyakoribb formájá. A'régi é^ új rí,-k összesített .glaptqkéje jóval túl­haladja az 50 miUiárdot. Igaz, hogy a részvénytársaságok többsége zárt alapítású, a részvényeket az alapítók egyelőre nem értékesítik. Mindent egybevetve a különféle értékpapírok együttes névértéke a 100 milljárdhoz közelít. Van értékpapír-forgalom, vannak már értékpapír-kereskedelemben közreműködő, megbízásokat teljesí­tő tőzsdeügynökségek (brókerségek), s bár értékpapírtőzsde még nincs, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ­ban rendszeresek a tőzsdenapi talál­kozók, amelyeken a bankok, pénz­intézetek, brókercégek megbízottai, úgynevezett alkuszai elsősorban kötvényeket adnak-vesznek. — És miért?! — Dolgozni kéne. Mondta az asz- szony, hogy kevés a pénz ... Az orvos lehuppant a székre. Só­hajtott egyet, és megírta a kórházi elbocsájtót... ★ A magányos, ötven körüli férfit munkahelyén mindenki szerette, tisztelte. Évek alatt összegyűjtött pénzéből vett magának Budakeszin egy családi házat. Ettől kezdve az éltette, hogy a leromlott épületből, a gazos, elhanyagolt kertből kiala­kítsa az álmaiban élő mesepalotát. Munkatársainak korábban is sokat mesélt elképzeléseiről, aztán rend­szeressé váltak a hétfői beszámolók: már elhelyeztem a tetőgerendákat, kész a kandalló, megvettem a kony­habútort, elkészült a sziklakért, Xnegvan már a tavacska a csobogó­val és így tovább. Mindent a két kezével csinált: a termésköveket egyenként faragta megfelelő formá­ra, a gerendákat méretre, elkészí­tette a tetőzsindelyt, gyönyörű, par­kos kertet varázsolt a ház köré. A napokban, csillogó szemmel lé­pett kollégái elé: — Készen vagyok .. . Tegnap az őzikét is hazahoztam, ott szaladgál a kertben .. . Leült és lihegett. Boldog mosoly- lyal nézett fel újra: — Holnaptól kezdve már élvezhe-, tem az én kis paradicsomkerte­met . .. znap éjjel ezzel a boldog tu­dattal aludt el. Másnap n&m 'ébredt föl. Az orvosi vizsgá­lat infarktust állapított meg. Kisgergely József A tőzsdéhez vezető fejlemények összefoglalásával a tőzsde — majd mindahnyiunk számára elvont — fo­galmát, tőkepiaci szerepét kívántuk érzékeltetni. A tőzsde ugyanis az értékpapír-, a tőkepiac csúcsszerve, az a hely, ahol a forgalomban lévő értékpapírok közül csak kevéssel, a legnagyobb értékvolumenűekkel, a legnagyobb forgalmat ígérőkkel koncentráltan kereskednek. Az ér­tékpapírtőzsdének két alapfunkciója van: befektetési lehetőségeket bizto­sít a szabad tőkének, a pénzmegta­karítások számára; a vállalkozók a már működő részvénytársaságok számára pedig a külföldi — beleért­ve a működőtőke bevonásának — tőkeszerzés lehetőségét nyújtja. Szakmai körökben igen sokan a tőzsdétől várják az eszközök jobb — a hatékonyság által orientált — elosztását, s ennek eredményeként a gazdaság, a termelés szerkezetének ugyancsak a hatékonyság jegyében való korszerűsödését. Mind a tőzs­de, mind a tőzsdén, kívüli értékpa­pír-kereskedelem a gazdaság társa­dalmi nyilvánosságát szolgálja. A várhatóan még az idén az Ország- gyűlés elé kerülő értékpapírtörvény tervezete előírja az értékpapír-kibo­csátás nyilvánosságfeltételeit, a* úgynevezett kibocsátási tájékoztató adattartalmát, s a vállalat éves gazdasági eredményeinek, mérlegé­nek sajtóban való rendszeres közzé­tételét. A tőzsdére való bekerülés­nek, a részvények befogadásának és i jegyzésének, .forgalmazásának külö- ’ nősképp szigorúak a feltételei. Ezt példázza,' Hogy a Tungsram Rt. kül­földi tulajdonba került részvényeit a befektető pénztintézetek egyelőre pihentetik, s ha az elkövetkező há­rom évben a korábban több kontin­gensen ismert Tungsram gazdasági eredményei bizalmat ébresztőek lesznek, akkor, vagyis a következő évtized első esztendeiben jegyezte­tik be a nyugati tőzsdéken. Az értékpapírtőzsde elsősorban azokról és azoknak a vállalatoknak, cégeknek nyújt információt, ame­lyeknek részvényeit a tőzsdén for­galmazzák. A saját, részvények, ér­tékpapírok árfolyama, annak ala­kulása a vállalat piaci megméreté­sét, értékelését fejezi ki, s ez a pia­ci érték egyaránt több és kevesebb lehet a vagyonmérlegben szereplő­nél. A tőzsdei árfolyamok alapján a vállalatok üzleti és fejlesztési dön­téseket hozhatnak. Nem véletlenül honosodott meg a tőzsdei baromé­ter kifejezés, amely a tőzsde jel­lemző árfolyammozgása, üzletmene­teiének intenzUása az általános gazdasági helyzetre enged következ­tetni. Alkuszok és piaccsinálók Valószínűsíthető, hogy 1990-ben lesz már magyar tőzsde, megfelelő elhelyezkedéssel, technikával, fris­sen képzett fiatal szakemberekkel, alkuszokkal, egyszóval rendelkezik mindazzal, ami a tőzsdéhez kell. Azok számára, akik. tudják, hogy a hajdani Budapesti Áru- és Érték­tőzsde — a tv által használt Szabad­ság téri épülettömbben székelt: az új tőzsdéhez nem kell sem palota, sem tornaterem nagyságú helyiség, a mai korszerű tőzsdék tulajdonkép­pen elektronizált irodák, amelyek az alkuszok és az úgynevezett piaccsi­nálók egyidejű jelenlétét sem igény­lik, az üzletek számítógépeken köt­tetnek. Onnan folytatva, hogy jövő­re már újra. lesz Budapesti Érték­tőzsde, de további esztendők kelle­nek majd ahhoz, hogy elegendő vo­lumenű, összegű régi és új forga­lomképes értékpapírok piacra* kerül­jenek, s a tőzsdének bőven legyen „árualapja” — mindenekelőtt rész­vénye —, amellyel a forgalmazás, a kereskedelem folyamatossá válhat. Garamvölgyi István

Next

/
Thumbnails
Contents