Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-04 / 182. szám

1989. ATJGTTSZTUS 4., PÉNTEK Moszkvai indítvány Nyugat-Ber/inről A bonni kormány szóvivője szerint a Szovjetunió jelét ad­ta annak, hogy hajlandó tár­gyalásokat kezdeni Nyugat- Berlin nemzetközi státusának kedvezőbbé tételéről. Hans Klein nyugatnémet kormányszóvivő szerdán beje­lentette: a minap szovjet dip­lomata érkezett javaslatokkal a Nyugat-Berlin életét szabá­lyozó három nyugati szövetsé­ges hatalom képviselőihez. Klein nem fejtette ki a moszk­vai indítványok részleteit, csak annyit mondott: Bonn mindenben kész együttműködni a nyugat-berlini lakosság élet- körülményeinek javítása érde­kében. Ronald Reagan akkori ame­rikai elnök még 1987-ben ja­vasolta Mihail Gorbacsovnak, hogy segítse a „szigetváros’’ körülményeinek javítását és csatlakozzék ahhoz a tervhez, amelynek alapján Berlin az európai kultúra és távközlés egyik központjává válna. Titkos ellenzéki szervezet jött létre Kínában Kemény bírálat a KKP lapjában A Zsenmin Zsipao csütörtöki kommentárjában azt állítja, hogy Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt leváltott ve­zetője szoros kapcsolatban állt azokkal az értelmiségiekkel, akik a Tienanmen téri tünteté­sek véres leverése után június­ban elhagyták az országot. Keményen bíráljá a KKP központi lapja Jen Csia-csit, Csao Ce-jang egyik volt ta­nácsadóját is: szerinte ő volt a júniusi tüntetések egyik jő szervezője, és a „kapitalizmus legfontosabb szószólója” Kíná­ban. A kommentár azt is állít­ja, hogy Jen együttműködött Fang Li-csi ellenzéki tudóssal (ő a tüntetések leverése után az Egyesült Államok pekingi nagykövetségére menekült, és azóta is ott tartózkodik), s együtt nyújtottak „elméleti és szervezeti, támogatást” a diá­FÜL ÉS VÁLTSÁGDÍJ NÉLKÜL SZABADULT AZ EMB Kiszabadította az olasz rendőrség különleges egysége csü­törtökön a Róma melletti Viterbóban az emberrablók fogságá­ból a 65 esztendős Dante Belardinelli kávékereskedőt. Az ille­tőt az idén május 39-án rabolták el. Az emberrabiók „a nagyobb nyomaték kedvéért” levágták foglyuk fülét és elküldték csaladjának. Belardinelli szabadon- bocsátása fejében 3," millió dollárnak megfelelő összegű vált­ságdíjat követeltek. A rendőrök úgy jutottak a tettesek nyomára, hogy a fo­goly családtagjainak álcázva magukat, a megadott helyen a váltságdíjjal együtt várták az embcrrablókat. A rendőrök és a banditák között kitört tűzharcban a banda két tagja meghalt, többen, köztük négy rendőr, megsebesültek. Az egyik sérült bandita vallotta be a rendőrségen, hogy hol tartják fogva Be- lardinellit. A férfira egy tanyán bukkantak rá, ahol az emberrablő banda egy tagja őrizte őt. A kimerült, de egyébként kielégítő állapotban levő Belardinellit helikopterrel Rómába szállították. Élénk diplomáciai mozgás a túszdrámában Felvillant a halvány remény Joseph Cicippio fogva tartói csütörtökön újabb négy órá­val — közép-európai idő sze­rint 21 óráig — meghosszab­bították ultimátumuk lejártát. Az üzenethez mellékelt video­felvételen az amerikai túsz „igen komolynak” nevezte az életveszélyt, amelyben forog, és felhívta Izraelt, hogy azon­nal tegyen eleget az Irán-ba- rát emberrablók követelésé­nek és engedje szabadon a múlt pénteken elhurcolt síita vezetőt. A Fehér Ház szóvivője „jó hírként" üdvözölte a halasz­tást, és — nyílván a kedélyek lecsillapítására — Bush elnök a hét első napjaitól eltérően csütörtökön nem tárgyalt nemzetbiztonsági tanácsadói­val, bár folytatta diplomáciai erőfeszítéseit a túszok érde­kében. Egyébként csütörtökre virradóra az amerikai tájé­koztatás először szellőztetett olyan híreket, amelyek szerint egy újabb amerikai túsz ki­végzése esetére az elnök kato­nai akciót rendelt el. Libanonban néhány vallási méltóság harcias fenyegetőzé­seivel ellentétben mérsékel­tebb síita körökben az a vé­lemény alakult ki, hogy Irán és Szíria nyomására az em­berrablók meg fogják kímélni Cicippio életét, hiszen Tehe­ránnak és Damaszkusznak is van mit vesztenie az ügyben. Izraelben Marrack Goulding ENSZ főtitkárhelyettes tár­gyalásaira vezetik vissza a határidő meghosszabbítását. Ami Higgins amerikai alez­redes sorsát illeti, Goulding kijelentette, hogy semmiféle bizonyítékot nem szerzett az ENSZ-megfigyelőként fogság­ba esett amerikai katonatiszt halálára vonatkozóan. Pérez de Cuellar főtitkár szerdán New Yorkban lehetségesnek mondotta, hogy Higgins még életben van. A Szovjetunió diplomáciai lépéseket tesz annak érdeké­ben, hogy Libanonban elejét vegyék további túszgyilkossá­goknak, egyúttal pedig igyek­szik előmozdítani az elrabolt személyek mielőbbi szabadon bocsátását — jelentette be csütörtöki moszkvai tájékoz­tatóján Vagyim Perfiljev. A szovjet külügyi szóvivő közöl­te: országa e célok érdekében együtt kíván működni a stí­riai és palesztin vezetőkkel és megkeresi ez ügyben az izraeli kormányt is. Kérdésre válaszolva meg­erősítette, hogy ugyancsak a Higgins meggyilkolása nyo­mán kiéleződött libanoni hely­zet állt Eduard Sevardnadze külügyminiszter és Jack Mat- lock moszkvai amerikai nagy­követ szerdai eszmecseréjének középpontjában. Ezt megelő­zően a szovjet diplomácia ve­zetője Teheránban is tárgyalt a problémáról.- :KÍ. m <■%' 4' yfl koknak. A Zsenmin Zsipao Jent a kínai értelmiség „söpre­dékének”, „a kínai nemzet árulójának” nevezi. Egy másik, szintén csütörtö­ki lapjelentés arról számol be, hogy a kínai fővárosban jelen­leg 1000, most diplomát szer­zett fiatalnak nem adnak mun­kát állami vállalatok. ★ „Kínai liga az igazságért és a demokráciáért” néven július 4-én titokban ellenzéki szerve­zet jött létre Kínában — jelen­tették be csütörtökön kínai el­lenzéki körök Párizsban. Pá­rizsba eljuttatott nyilatkozatá­nak tanúsága szerint a liga tömöríteni kívánja az elfojtott demokratikus mozgalmak „örököseit”, hogy erőszakmen­tes eszközökkel harcoljanak a többpártrendszeren alapuló demokratikus politikai rend­szer megvalósításáért. Vegyi fegyverekről — előzetes vizsgálattal Változott a szovjet vélemény Változott a moszkvai állás­pont a vegyi fegyverek betil­tásáról kötendő megállapodás vonatkozásában — írja a The New York Times. A lap szerdai számában meg nem nevezett amerikai kor­mánytisztviselőket idéz, akik arról számoltak be, hogy a Szovjetunió *elfogadta azt az amerikai követelést, amely szerint még a megállapodás aláírása előtt helyszíni vizsgá­latokkal mérnék fel a két fél e fegyverfajtából felhalmozott készleteit. Mint ismeretes, az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy a készletekről szóló adatokat még a tilalmi megállapodás megkötése előtt cseréljék ki, s ellenőrizzék is őket. Ezzel szemben Moszkva eddigi álláspontja szerint e lépésekre csak a szerződés aláírása után kerülne sor. A lap szerint a szovjet ál­láspont változásáról Eduard Sevardnadze külügyminiszter legutóbbi párizsi találkozóju­kon tájékoztatta amerikai kollégáját, James Bakert. Külföldi események - egy mondatban . .................. u. m ■ ■■ ............-........»■'......... ........................... C sütörtökön a szovjet kormány újabb öt tagjának a ki­nevezését hagyta jóvá a szovjet parlament, közöttük Nyikolaj Voroncov biológusprofesszor személyében, akit az állami kör- nyezetvécfelrríi bizottság vezetésével bíztak meg, első ízben került párton kívüli a szovjet kormányba. X Az NDK javára való kémkedéssel vádolnak egy nyugatnémet férfit — közölte csütörtökön a karlsruhei szövetségi bíróság, amelynek vád­irata szerint a férfi 1958-ban írásban ajánlotta fel szolgála­tait az NDK állambiztonsági miniszterének, majd kiképzést is kapott, s azóta információkat és fényképeket adott át az NDK-hatóságoknak a nyugatnémet * hadseregről. X Párizs­ban, a nemzetközi Kambodzsa-értekezleten megkezdődött a szakértők tanácskozása a négy tematikus munkabizottságban. X Az Egyesült Államok kész közreműködni az Afganisztán­ban fogságba esett szovjet katonák felkutatásában és kisza­badításában, erről Stockholmban állapodtak meg a két fél diplomatái az afganisztáni rendezés lehetőségeiről tartott két­napos konzultáción. A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM KÖZLEMÉNYE Konzultációra hazarendelték a román követet A Magyar Távirati Irodát a Külügyminisztérium illetékes helyéről felhatalmazták az alábbiak közlésére: „Azt követően, hogy a Ma­gyar Televízió műsorában előzetesen meghirdették a Mi­hály volt román királlyal ké­szített interjú bemutatását, a Román Szocialista Köztársa­ság Külügyminisztériuma mind Bukarestben, mind Budapes­ten diplomáciai lépéseket tett az interjú bemutatásának megakadályozása érdekében, anélkül, hogy annak tartalmát ismerte volna. A magyar Külügyminiszté­rium, a hazai tájékoztatáspo­litikái gyakorlat alapján, kö­zölte a román féllel, hogy a kérés teljesítése nem áll mód­jában. A Panoráma július 31-i adását követően a román fél ismételten tiltakozott, ezúttal az interjú tartalma miatt. Hangoztatta, hogy az megíté­lésük szerint románellenes, szocialistaellenes, fasiszta jel­legű, Románia függetlensége és szuverenitása elleni köz­vetlen támadásokat tartalma­zott. Közölte, hogy az interjú bemutatása miatt román rész­ről visszavonják a magyar tanácsi küldöttség romániai látogatására szóló, már előké­szített meghívását, és konzul­tációra hazarendelik Romá­nia budapesti nagykövetét. Az MNK Külügyminiszté­riuma a román lépéseket ha­tározottan visszautasította, és megismételte korábban több­ször kifejtett álláspontját, mely szerint elfogadhatatlan az a román magatartás, amely a tömegtájékoztatás egyes megnyilvánulásait hivatalos magyar álláspontként értékeli és ürügyként használja fel a kétoldalú kapcsdlatok további szűkítésére. Különösen sajnálatos, hogy ezzel a lépéssel román rész­ről az egyetlen olyan konk­rét megállapodást is érvény­telenítették, amelyről az új magyar vezetésnek a közel­múltban Bukarestben sikerült megegyezésre jutni a román féllel. Magyar részről ismételten a román illetékesek tudomásá­ra hozták, hogy továbbra is érvényben lévőnek tekintjük a két ország közötti kapcso­latok normalizálására vonat­kozó korábbi javaslatainkat és készek vagyunk azok alap­ján érdemi tárgyalásokat foly­tatni a kapcsolatokat terhe­lő valamennyi kérdésről. A harmadik oldal Álláspontjuk nyilvános A politikai egyeztető tárgya­lásokon részt vevő harmadik tárgyaló fél képviselői csü­törtökön egyeztető megbeszé­lést tartottak a Parlamentben. A megbeszélésen áttekintet­ték a szakbizottságokban folyó munkák állását, a tárgyaláso­kon képviselendő vélemény, koncepcionális kérdéseit, vala­mint a tömegtájékoztatási szer­vekkel kialakítandó kapcsola­tukat. A harmadik oldal kép­viselői úgy ítélték meg, hogy a társadalom részéről az álta­luk tárgyalt kérdések legalább olyan érdeklődésre tartanak számot, mint a politikai té­mák. Különösen sürgősnek tartják a kölcsönös nézettisz­tázást olyan alapvető kérdé­sekben, mint a válságkezelésre kidolgozandó kormányprog­ram jellege, az államháztartá­si törvény, az adórendszer to­vábbfejlesztése, valamint az átalakulási törvény által kel­tett ellentmondások mihama­rabbi kiküszöbölése. A harmadik tárgyaló fél. megbízottj ai nagy j elentőséget tulajdonítanak álláspontjuk minél szélesebb körű nyilvá­nossá tételének. Felkérték a szakbizottságokban dolgozó szakértőket, hogy azokban a témákban, ahol kialakult vé­leményt tudnak megfogalmaz­ni, erről mihamarabb tájékoz­tassák a közvéleményt, és maguk is kezdeményezzék a kapcsolat felvételét a sajtó munkatársaival. Páncélozott harcjármű őrködik egy libanoni gép előtt a gö­rög főváros repülőterén, azután, hogy a libanoni túszválság miatt fokozott biztonsági intézkedéseket léptettek életbe Sikerül-e tárgyalásra hinti a Renomét? Ma még lételemük a A Chissano-kormányzat rendezési terve Tizenkét éve már, hogy vé­res polgárháború dúl Mozam- bikban. Az Afrika keleti part­vidékén fekvő 784 030 négy-, zetkilométernyi területű és 10,6 millió lakosú ország alig vívta ki függetlenségét a por­tugál gyarmatosítók elleni tíz­éves háborúban, máris újra harcolnia kellett, ezúttal belső ellenséggel. A portugál gyar­mati hatóságokkal korábban együttműködő fegyveres cso­portok, a Rhodesiában (a mai Zimbabvéban) munkanélküli­vé vált zsoldosokból utánpót­lást kapva, megalakították a Renamo magját. Bevették ma­gukat az őserdőkbe, s a Dél­afrikai Köztársasághoz fordul­tak modern fegyverekért. Pre­toria vezetői, akiknek érdekük volt, hogy aláássák az új füg­getlen szomszéd marxi elve­ket való rendszerét, készsége­sen nyújtottak segítséget az új háború kirobbantóinak. Dél- áírikai táborokban kiképzést biztosítottak számukra, és igyekeztek őket hadsereggé szervezni és a legmodernebb haditechnikával ellátni. A pre­toriai kormányzat ugyanis nem titkolt nyugtalansággal szemlélte, hogy a mozambiki szabadságharcosok győzelme a portugál gyarmatosítók felett milyen lelkesítő hatással van a Dél-afrikai Köztársaság jog­fosztott fekete bőrű többségé­re. Elaknásított országutak, tönkretett ültetvények Maputóban, Mozambik fő­városában, ugyan megszerve­ződött és a szükséges nagy át­alakítások valóságos motorja lett a felszabadítás nemzeti frontjának portugál nyelvű rö­vidítése alapján a Frelimo- nak kormánya. De a Renamo ^tevékenysége a Zambézi és Limpopo folyók közötti ország mind nagyobb területére ter­jedt át. A lázadók az utakat elaknásították, s amikor a kormánycsapatok különleges alakulatokat küldtek ki, a tar­tományok közötti közlekedés biztosítására, a lesben álló fegyveresek törbecsalták eze­ket az osztagokat és könyörte­lenül lemészárolták. A Rena- mónak nemegyszer városokat is sikerült átmenetileg elfog­lalnia, s amikor távozniuk kellett, gyárakat robbantottak fel, és amikor kiűzték őket egy nagyobb területről, felégetett ültetvényeket hagytak hátra. A megfélemlített lakosok — akik azt voltak kénytelenek tapasztalni, hogy a területek, amelyeken élnek, hol a Freli- mo, hol a Renamo ellenőrzése alatt állnak — csak vonakod­va kapcsolódtak be Maputo mezőgazdasági programjába, amellyel a termelést akarta emelni. A bizonytalanság ér­zetét csak fokozta, hogy a Frelimón belül sem volt egyetértés, hogy milyen politi­kát is folytassanak a falvak­ban. Az egyik szárny azt hir­dette, hogy a parasztság hely­zetének gyors javulása az úgynevezett faluközösségeken és a szövetkezeteken át vezet. Amikor kitűnt, hogy ez a program alig halad előre, a „családi szektort” kezdték in­kább támogatni, azaz a ház körüli, magánkézben lévő par­cellákat, ahol az érdekeltség jobban ösztönzi a nagyobb, termés elérésére a túlnyomó- részt bantu földműveseket. A másik elképzelés hívei arra igyekeztek erőfeszítéseket ten­ni, hogy olyan nagygazdaságo­kat alakítsanak ki, amelyek állami tulajdonban vannak, mert — mint hangsúlyozták — Mozambik csakis így lesz nagyarányú exportra képes. A vélemények megoszlanak, hogy a polgárháborús bizony­talansághoz és a pusztítások­hoz hasonlítva, milyen szerepe volt e Frelimón belüli vitá­nak abban, hogy a mezőgaz­dasági terrhelés súlyos hely­zetbe jutott. Nehéz volna valóban ezt tárgyilagosan megállapítani. S jöttek a természeti csapá­sok is. Az 1977-es és 78-as év­ben a Zambézi és a Limpopo áradása okozott súlyos veszte­séget. Kilenc év óta pedig Mo- zambiknak ismétlődő aszállyal kell megküzdenie. Ezek után érthető volt, hogy az alapvető élelmiszereket a kormány kénytelen volt jegyre adni, s hogy az áruhiány következté­ben elburjánzott a spekuláció, virágzott a feketepiac. Admi­nisztratív intézkedések ter­mészetesen nem segítettek ezen, hiszen csak felületi ke­zelést adhattak. E „tisztoga­tási akciókban”, amelyeket a spekulánsok ellen folytattak, nemegyszer részt vett a had­sereg, amelyet a Renamo el­leni hadjáratból irányítottak át a „gazdasági frontra”. Először az árvizek, magé a tartós aszály... De a polgárháborús állapo­tok miatt más károk is érték a gazdaságot. Mozambik füg­getlenné válásakor tranzit­ország is volt. A Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia (mai néven Zimbabwe) Mozambik vasút.iait és kikötőit nagymér­tékben igénybe vette, hogy nyersanyagai útnak indulhas­sanak tengerentúl felé. Ez a helyzet a polgárháborús bi­zonytalanság miatt gyökere­sen megváltozott. Ha az 1973- as évet (a függetlenség előes­téje) 100-nak vessiük, Mapu­«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents