Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-04 / 182. szám

1989. AUGUSZTUS 4., PÉNTEK r Uvegmosas A nagy hőségben minden sör elfogy az üzletekből. Azonban az, hogy valóban iható is le­gyen, a sörgyári üvegmosó gé­pek munkáján mülik. Fotocel- lás automata választja külön a legkisebb mértékben szeny- nyezettet is. Volosilovszki Mi­hály művezető, vizsgálgatja a különválasztott palackokat. (Vimola Károly felvétele) A jó termékhez könnyebb ötleteket találni Nálunk sincs kevesebb kreatív em bér A gazdasági életben meg­indult változások a vállalato­kat is egyre inkább arra kény­szerítik, hogy igyekezzenek minél jobb pozíciót elfoglalni a piacon, s felhívják termé­keikre a fogyasztók figyelmét. Garancia a jó munkára Kevésbé sajnálják a pénzt arra, hogy tevékenységüket reklámozzák. Sorban alakul­nak a kisvállalkozások, ame­lyek reklámból akarnak meg­élni. Helyzetük nem könnyű, hiszen a nagyvállalatok meg­lehetős biztonsággal uralják a terepet. Jó példa erre a váci Atlasz Marketing Szolgáltató és Közvetítő Kisszövetkezet esete is, akik sok más egyéb mellett reklámmal is szerettek volna foglalkozni. Ezen a te­rületen azonban nem sikerült megvetniük a lábukat. Magyarországon több mint 200 cég foglalkozik reklám­mal. Körülbelül egy tizedük úgynevezett klasszikus szolgál­tatásokat nyújt. A vállalatok igazgatói, marketingosztály­vezetői szinte naponta kapnak olyan leveleket, amelyekben egyik vágj’ másik kisvállalko­zás ajánlja fel szolgálatait. A szakemberek véleménye sze­rint egy részük valóban tisz­tességes munkát ad ki a kezei közül. Hogy miért bizalmat­lanok irányukban? Valószínű­leg azért, mert a vállalatVeze- tők úgy gondolkoznak, ha a vállalkozás tönkremegy, el­úszik az ő pénzük is. Míg ha egy neves céggel kötnek üzle­tet, az ő hírnevük és gazdasá­gi pozíciójuk garancia a jó .munkára. látványosság attól is függ, hogy a megrendelő vállalat mit engedhet meg magának, mennyire mélyen nyúl a zse­bébe. Reklámberkekben azt mondják, hogy a jó termék­hez könnyebb ötletet találni, mint a kevésbé sikerülthöz. Nem igaz, amit állít 0 kikötőjének, a Dél-afrikai 'köztársaság számára lebonyo- itott forgalma 1980-ban 50-re tsett vissza, 1983-ban pedig '6-ra! A függetlenség előtt nintegy százezer mozambiki lolgozott vendégmunkásként a iél-afrikai bányákban. Az eb- lől származó bevételek képez- ék Mozambik legfőbb deviza­forrását: 1675-ben a bruttó telföldi termék hatvan száza- ékát. A vendégmunkások lét- záma 1977-re már 40 ezer kö- •ülire csökkent, s ezen a szín­en állandósult. Ez a csökke­1 és csupán 1975-től 1983-ig isszesen 568 millió dollár be- ■ételkiesést jelentett a mapu- ói kormány számára. 4 nkomati egyezménytől a Frelimo-kongresszusig Az 1984-es esztendőben Sa­rlóra Machet, a később re- rülőszerencsétlenségben meg- íalt mozambiki elnök' Nko- natban egyezményt írt alá Dieter Bothával, a Dél-afrikai köztársaság államfőjével. A íkomati szerződésben mindkét lormány kötelezte magát, íogy tiszteletben tartja egy- nás függetlenségét, és hogy .aj át területén nem támogat emmiíéle, a másik ellen irá- íyuló felforgató mozgalmat, vlaputo azt remélte, hogy a negállapodás megszünteti a tenamo fegyverellátását és lezárják dél-afrikai területen evő kiképző központjait. Ez izonban csak látszólag való­sult meg. Titokban folytató- lott a dél-afrikai támogatás a nozambiki kormányellenes regyvereseknek. Ami Maputót lleti, saját kötelezettségének eleget tett: a pretoriai fajgyű­lölet ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kongresszus mozam­biki területén levő főhadiszál­lását és irodáit bezáratta. Maputo ezután Washington­hoz fordult, hogy gyakoroljon nyomást a dél-afrikai kor­mányzatra a nkomati szerző­dés megtartására. Kifejezte azt az óhaját is, hogy válságos gazdasági helyzetének rende­zésére a nemzetközi pénzügyi szervezetek nyújtsanak támo­gatást. Két esztendeje a Nem­zetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank képviselői szerző­dést írtak alá a maputói kor­mánnyal. A szigorú takarékos- sági programnak a polgárhá­borús körülmények közepette is a Frelimo kormányzata ele­get tett, s az IMF küldötte a napokban megelégedéssel nyi­latkozott erről. Ilyen előzmé­nyek után került sor a na­pokban a Frelimo párt kong­resszusára. Washington sürgeti a fegyverletételt A Frelimo párt mostani kongresszusán új, öt évre szóló olyan irányelveket fo­gadtak el, amelyek jelentős változásokat mondanak ki. Megállapítják, hogy csak a különböző ' tulajdonformák együttes létezésével lehet meg­valósítani a gazdasági helyre­állítást. Külön hangsúlyozzák a családi gazdaságok, a ma­gánfarmok fejlesztésének szükséges voltát. Kimondják, hogy a párt nyitott lesz a ma­gánvállalkozók felé. Ezzel csaknem egyidejűleg Chissano elnök bejelentette: kormánya, egyházi vezetők út­Mivel nálunk még nincs igazi piacgazdaság, csak két- három olyan terület van, ahol az iparág vállalatai egymás­sal versenyeznek. A klasszi­kus piaci verseny helyett a különböző iparágakhoz tartozó vállalatok, szolgáltatók har­colnak a vevő pénzéért. A sze­mélyi jövedelemadó, a növek­vő infláció miatt ugyanis egy­re csökken a pénzes vevők köre. Ha Magyarországon piacgazdaság lesz, az a rek­lámok színvonalán is tükrö­ződni fog — bizakodnak a szakemberek. Néhány reklám azért bosz- szantja a nézőket, mert nem igaz az, amit állít. A tisztes­ségtelen reklám a fogyasztók, vagy a versenytársak érdekeit sérti. A Magyar Reklámszövetség 1976-ban alakított egy ötta­gú etikai bizottságot, amely szakmai-társadalmi testület, nejp ^hatóság. A beérkező pa­naszokat kivizsgálják, s arra törekednek, hogy a vitapart­nerek megegyezzenek egymás­sal. Ha ez nem sikerül, s az ügy bíróság elé kerül, szakér­tőként meghallgathatják vé­leményüket. 1981-ben kiadták a reklámetikai kódexet, amely összefoglalja a reklám minő­sítésére szolgáló erkölcsi nor­mákat. A napokban 21 cég részvé­telével megalakult a Reklám Világszövetség magyarországi szekciója. Ezáltal sikerülhet a felzárkózás a fejlett nyugati országokhoz, s a hazai rek­lámszakemberek is értékes ta­pasztalatokat szerezhetnek külföldi kollégáiktól. H. É. Sok esetben anyagi kérdés ján, eljuttatta békés rendezési tervezetét az ellene küzdő Re- namo vezetőihez. A mozam­biki államfő azzal indokolta ezt a lépését, hogy az ország már belefáradt a 12 éve tartó háborúba. Cohen, az amerikai külügyminiszter afrikai ügyek­kel megbízott helyettese — miután Maputóban megismer­tették a javaslattal — kedve­zően értékelte, az elgondolást. A diplomata felszólította a mozambiki fegyveres ellen­állókat, hogy tegyék le a fegy­vert és fogadják el a kormány rendezési tervét. A Renamo azonban elutasí­totta a rendezési tervet. Most a kenyai és a zimbabvei ál­lamfő próbál meg közvetíteni a harcolók között, hogy vé­get érjen a vérontás. A londo­ni rádió csütörtöki A világ ma című műsorában úgy vélte, hogy Mugabe zimbabvei ál­lamfőnek van nagyobb esélye a sikeres diplomáciai tevé­kenységre. Mint emlékeztetett rá, 10 ezer főnyi zimbabvei katonai kontingens vesz részt Mozambikban a rend fenntar­tásában, s így Mugabénak ez „ütőkártyája” lehet tárgyalá­sai során. A műsor vezetője felidézte, hogy már 1984-ben, 86-ban és 87-ben is voltak kí­sérletek a tárgyalásos rende­zésre. Kitűnt azonban, hogy a Renamónak annyira lételeme a háború, hogy még akkor is, ha főparancsnokai elfogadná­nak békés rendezési javasla­tot, kétséges, hogy képes vol­na-e a helyi egységek vezetőit is tárgyalóasztalhoz kényszer! teni. A változások azonban — mutatott rá a rádió — a dél­afrikai térségben a békés ren­dezések irányába hatnak. Árkus István ÖNÁLLÓSÁG AZ AGRÁRPOLITIKA kifejezés teljesítményt mi­nősítő meghatározássá vait az utóbbi évtizedekben. A sikert azzal szoktuk szám­szerűsíteni, hogy a felsza­badulás előtt a termelés évi növekedése nem érte el az egy százalékot sem, a het­venes évek átlaga azonban megközelíti a három száza­lékot, a szocialista átszer­vezés óta a bruttó termelés több mint kétszeresére nőit a mezőgazdaságban. Ma­gyarország élelmiszer-im­portőrből nettó exportőr országgá vált. miközben a hazai ellátás kiegyensúlyo­zott. Kisiskolások olvassák tör­ténelemkönyveikben. hogy Magyarország a monarchia éléskamrája volt. követke­zésképpen a magyar pa­raszt mindig is többet ter­melt a hazai szükségletnél. Persze a szükséglet válto­zott, milliók n.V9mora elfo­gadható életszínvonalra emelkedett, de a termeies módszereire is a fejlödos jellemző világszerte. Ob­jektív megítéléshez ezért akkor jutunk, ha az adott­ságok kihasználása a mér­ce. Magyarországon a me­zőgazdasági művelésre al­kalmas terület aránya 70,3 százalék az ország összes területéhez képest, a kör­nyező országokéhoz viszo­nyítva a legmagasabb. Az éghajlat nem szélsőséges, ésszerű termelési szerkezet mellett enyhe kockázattal jár az agrártermelés. Az évszázadokig agrárország parasztemberei átörökítet­ték a termelési tapasztala­tokat. Mindezek tehát 'tartós ér­tékei voltak a magyar me­zőgazdaságnak, melyeket megtört az ötvenes évek erőltetett agrárpolitikája. Az áhított földosztást köve­tően alig tért magához a magyar paraszt, alig ízlelte meg a tulajdonnal járó kockázatot és sikert, egy számára érthetetlen jelszó­val, a társadalmasítással vették el tőle a nehezen megkapott és kezelt tulaj­donát. Furfangos és erősza­kos módszerekkel alakultai szövetkezetek, kezdetben gyengébben működtek a kis- és középparaszti gazda­ságoknál. A földművelő ember megszokta a távla­tokban való gondolkodást. a biológiai törvények meg­tanították erre; de az erő­szakos módszerek, a padlás- söprés megtörték a hitét. Az ötvenes évek végen, a hatvanas évek elején a szövetkezeti szervezés újabb hulláma már nem­csak könnyeket, hanem si­kereket is hozott. Sokak­nak emlékezetesek a hajna­lig tartó közgyűlések, a jó döntésekért lefolytatott in­gerült viták, amelyek egy­ben a parasztemberek szá­mára a demokrácia iskolá­ját is jelentették. Gazdasá­gilag stabilizálódtak, gyara­podtak a szövetkezetek, már-már győzni látszott a demokrácián alapuló szö­vetkezeti gondolat. Az enyhülés kérészéletű maradt, hamarosan a szö­vetkezeti gondolattól, a nemzetközi hagyományok­tól idegen intézkedések, a szövetkezeteket sújtó rend­szabályok következtek. Alt­kor ezt rendjén valónak tartotta a felső vezetés, bar kézenfekvő volt, hogy a kényszerítő intézkedések a teljesítménj-ek íékezőivé válhatnak. A szövetkezeti önállóságot gyakorta sértet­ték a megyei és járási ve­zetők, akik esetenként szak­mai ismeretek nélkül, ha­talmuk birtokában avatkoz­tak be a gazdálkodásba. Ennek egyik, ám súlyos kö­vetkezményekkel járó pél­dája az erőszakolt egyesí­tés, a szövetkezetek álla­mosítása. Az adottságokkal nem számolva nőttek a szö­vetkezeti méretek, gyen­gült a szövetkezeti tagság tulajdonosi érdeke és gon­dolkodása. MINDEZEKEN nem vál­toztat az sem, hogy a szö­vetkezetek megtépázott ön­állóságuk ellenére is tálán Magyarországon a legd“- mokratikusabban működő gazdasági egységek voltak. Ez az önállóság, demokra­tikus működés azonban messze -elmarad a valósá­gos szövetkezetek mögött, Ezért ma azt sem tudjux pontosan, hogy mire képe­sek a magyar termelőszö­vetkezetek. Az MSZMP kö­zelmúltban elfogadott ag­rárpolitikai koncepciója le­dönti a gátakat a szaba­dabb termelőszövetkezeti gazdálkodás előtt, teret ad az új szövetkezeti formák­nak és a magántulajdonra alapozott . termelésnek is. Mindez azonban csak ke­ret; a készülő s remélhe­tően új szemléletű, a valós szövetkezeti értékekre te­kintettel megfogalmazott szövetkezeti törvénynek kell a gazdálkodás alapjait megteremteni. Ha ugyanis marad az elvonásra épülő gazdasági szabályozás, a piac és a valódi tulajdonos helyett spekulatív szabá­lyok vezérlik a termelést, értelmetlenné válik a szö­vetkezeti önállóság. V. Farkas József Zakatolnak a szövőgépek A Keltex Textilművck úri szövödéjében havonta 210 ezer négyzetméter nyersszövet készül. A szovjet automata gépsort egy ember is felügyel heti. Több mint két tucat masinához alkalmaz­nak ugyanis egy asszonyt (Erdösi Ágnes felvétele) Tíz jelöltről szavaznak Küldöttválasztás Dunakeszin latokat. Eszerint Cserepkai Lásziónét, Dobrovics Istvánt, Csonka Máriát. Kollár Albint, dr. Erdész Mihályt és Bitter Antalt is szívesen lótnák a dunakeszi párttagok a kong­resszuson. A helyi reformkor is tett javaslatot, őik Csorba Lászlót jelölték. Az elkövetkező napokban tehát összesen tíz jelöltből minden alapszervezet kivá. lasztja azt a kettőt, akik vé­leményük szerint a legjobban képviselhetnék a város párt­tagságát. Arra is lehetőségük van, hogy erre a taggyűlésre egyiküket-mási'kukat elhív­ják, s személyesen is tudako­zódjanak arról, milyen muní­cióval indulnának a kong­resszusira. Az alapszervezetek taggyű­lési jegyzőkönyveiből szava­zatszedő bizottság számolja össze, melyik két jelölt kapott bizalmat. M. K. Mint szerte az országban, Dunakeszin sincs uborkasze­zon a közéletben. A napokban megtartott pártbizottsági ülé­sen Domoszlai Gábor titkár kérte főállású munkaviszo­nyának megszüntetését, s ezentúl a titkári teendőket társadalmi megbízatásként végzi. Máhler Róbertné, a dunakeszi pártbizottság má­sik titkára egészségi állapotá­ra való tekintettel jelentette:- lemond funkciójáról, végre­hajtó bizottsági és pártbilzott- sági tagságáról. A testület vé­gül is kérte, hogy pártbizott­sági tagságát továbbra is tartv sa meg. A napokban minden párt­ái apsizer vezet ben megvitatták, ki képviselje a várost az MSZMP kongresszusán. Az első menetben a pártbizottság által javasolt három nevet kapták meg: Nagy Sándor - ríéét, dr. Kékesi Ferencét és Grósz Sándorét. De az alap- szervezetek is tehettek javas­A magyar reklámszakembe­reket gyakorta éri az a vád, hogy munkáik kevésbé hatá­sosak, ötletszegény ebbek, mint nyugati kollégáiké. A reklám­iparban dolgozók ezzel nem teljesen értenek egyet. Ügy vélik, hogy nálunk sincs keve­sebb kreatív ember e szakte­rületen, mint Nyugat-Európá- ban, az azonban kétségtelen, hogy technikailag kevesebbet nyújtanak. Ez azonban sok esetben anyagi kérdés is. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents