Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Ő ÍRTA Zsákutca Aggodalomra semmi ok! Sorra kerül minden a Nagy Tisztogatók témalistáján. Most éppen a Magyar Tudományos Akadémia. Azt irta ugyanis a Hitel hasábjain (89/17.) Fáy László, hogy a ma működő Akadó mia „csak nevében azonos a Széchenyi által alapított intézménnyel, de nem te hinthető jogutódjának.” S azért nem. mert .,hosszan lehetne ... sorolni azokat a bűnöket, amelyeket a sztálinista Akadémia a magyar nép. a magyar és nemzetközi tudomány ellen elkövetett.” 0 írta: ő tudja. Igaz. i magunk részéről viszolygással olvastuk azokat a történetecskéket, amelyek durva személyes támadásokkal elegyítve, a bizonyítást kívánják szolgálni. Viszolygásunknak az az oka, hogy szokatlannak érezzük a téma és a módszer meg a stílus ilyen kapcsolatai: a tudományhoz talán más illené}c. Más módszertan, más stílus. De persze tévedhetünk, meglehet ugyanis, a tudományban is eljött az újmódi érveléseknek az ideje, s ehhez illusztráció F. L. dolgozata. Lehet tehát, hogy fontos pillanatnak vagyunk a tanúi: most és így, ilyennek születik az új tudományos érv- és stílrendszer. Laikusként persze ezt nem dönthetjük el. Erre valók a beavatottak. Mint például F. L. Akinek mindenképpen beavatottnak kell lennie, ha kétséget nem ismerve leírta: „A negyven év óta tartó marxizmus—leninizmus zsákutcájából a jelenlegi Magyar Tudományos Akadémia szellemi irányításával nem lehet kiszabadulni.” S készen a javaslat is. mi a teendő ..........létre kell hozn i egy olyan testületet, amely képes a polgári demokratikus kibontakozás érdekében szükséges tudományos támogatást biztosítani." Milyen egyszerű! Igaz, F. L. eltekint attól a csekélységtől, hogy a magyar népet, a választópolgárok millióit még nem kérdezték meg, vajon „polgári demokratikus kibontakozás”, avagy demokratikus szocialista kibontakozás legyen-e ebben a hazában, ám úgy látszik, ilyen „részletekkel" a tudomány prófétájának nem illik bíbelődnie. Előre kategorikus imperatívuszban fogalmazni: nem zsákutca ez?! KLIENS Politikai egyezteiő tárgyalások A SZOT nem folytatja A SZOT elnöksége felfüggeszti tárgyalóküldöttsége további részvételét a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon, s azzal a javaslattal fordul a SZOT jövő hét szerdára összehívott plenáris üléséhez, hogy a küldöttség meghatalmazását véglegesen vonja vissza — tolmácsolta a SZOT elnökségének állásfoglalását Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára szerdán délután a Parlamentben, a középszintű politikai egyeztető tárgyalás elején. A nyilatkozat rámutat: a szakszervezetek számára a tárgyalások fontos tétje volt, hogy az érdekképviseletek eredményes működését segítő közjogi és politikai feltételek jöjjenek létre és olyan gazdasági programok szülessenek, amelyek a bérből és fizetésből élők, a munka- vállalók érdekei] is be tudják fogadni a gazdasági átalakulás folyamatába. A SZOT elnöksége sajnálattal állapítja meg, hogy a szakszervezetek számára meghatározó fontosságú gazdasági tárgyalások nem lendültek túl a szakértői vitáik szintjén, és alig van remény arra, hogy a vitáknak megállapodásokban, normatív jogszabályokban rögzített következményei legyenek. Az MSZMP delegációjának vezetője, Pozsgay Imre őszinte sajnálatát fejezte ki a SZOT lépése miatt, s annak a reményének adott hangot, hogy a döntés nem végleges. Ezt követően bejelentette, hogy az MSZMP küldöttsége a munkahelyi pártszervezetek működésével kapcsolatban a Központi Bizottsághoz folyamodnak megerősítésért, s ezért kérte, hogy erről csak a jövő héten folytassák a tárgyalásokat. Az Ellenzéki Kerékasztal küldöttségének vezetője, Varga Csaba kijelentette, hogy az EKA megérti a problémát, s hozzájárul a halasztáshoz. Ezt követően Orbán Viktor az EKA nevében köszönetét mondott Pozsgay Imrének azért a közbenjárásért, amelyet a Prágában letartóztatott ellenzéki fiatalok ügyében tett. Orbán Viktor hangsúlyozta: az EKA külön köszöni Pozsgay államminiszter személyes közbenjárását, különös tekintettel arra, hogy a felek között nyilvánvalóan meglevő politikai különbségek ellenére össznemzeti ügynek tekintette a letartóztatott fiatalok ügyét. Ezt követően tértek át az alkotmánymódosítással kapcsolatos kérdésekre, elsőként a köztársasági elnöki intézményről szóló téma megvitatására. A bizottsági előterjesztésből ismételten kiderült, hogy ebben a kérdésben közeledtek a legkevésbé az álláspontok. A felek csupán abban értenek egyet, hogy szükség van az Elnöki Tanács megszüntetésére, illetve a köz- társasági elnöki intézmény bevezetésére. Ez utóbbi módozatairól azonban jelentősek a nézetkülönbségek. A patthelyzet áthidalására az Ellenzéki Kerekasztal kompromisszumos javaslatot terjesztette be. A Harmadik Oldal és az MSZMP egyetértett abban, hogy a most benyújtott indítványt előbb szakértői szinten tanulmányozzák, s később térnek rá vissza. A szabadságjogok alkotmányos korlátozásának kérdését visszautalták a szakbizottsághoz. Végül a címerrel kapcsolatos kérdéseket tekintették át, s némi vita után a felek úgy döntöttek, hogy ezeket a szak- bizottság újólag vizsgálja meg. Hasonlóképp vélekedtek Szabad György (EKA) javaslatáról, aki indítványozta, hogy a korona iránti tiszteletet deklarálják az alkotmányban. A javaslattevő célszerűnek ítélte, hogy egyes ünnepélyes megnyilatkozások — a köz- társasági elnök, a kormánytagok és a hadsereg főbb vezetőinek eskütétele — a korona jelenlétében történjenek. Csikós József (MSZMP) bejelentette: az MSZMP megállapodott a televízióval arról, hogy heti 50—60 perces műsorban rendszeresen tájékoztatást adnak a háromoldalú tárgyalásokról. Javasolta, hogy az MSZMP, az EKA és a harmadik oldal delegációjának egy-egy tagja segítse a műsor szerkesztését. Az első ilyen adást szeptember 15-én sugározza a televízió. Az EKA egyik képviselője megkérdezte, hogy miért kell még több, mint két hetet várni ezzel, mert az események rendkívül gyorsan zajlanak. Pozsgay Imre is egyetértett azzal, hogy szükség lenne az első ilyen műsor előrehozására, s javasolta, hogy az illetékes szak- bizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel. A középszintű politikai egyeztető tárgyalások hétfőn a nyilvánossággal összefüggő kérdések megvitatásával folytatódnak. Az Árammérő és a francia kapcsolat Miénk (volt) a gyár! (Folytatás az I. oldalról.) Ügy tűnik, értik és Sebestyén Imre szívesen elmagyarázza. Röviden arról van szó, a vállalati tanács egyhangú szavazással szentesítette, hogy a vállalatot állami igazgatási irányítás alá vonják, ez volt az első lépés. Az átalakulási törvény jóváhagyása lehetővé tette, hogy kft.-vé alakuljon, s a tulajdonkezelő jogok gyakorlását a tárca a Budapest Holdingra bízza. [Ennek az is volt az előnye, hogy a minisztérium moshatja kezeit, ők nem adták el külföldre a gyárat (A szerző.).] Harmadik lépésként vadonatúj kft. alakul, melyben a francia Schlumber- ger Industries 75 százalékkal részesedik, míg a három magyar: a Magyar Villamos Művek Tröszt, a Budapest Bank és a Budapest Holding összesen 25 százalékkal. Így jön létre az új Ganz Mérőgyár Kft. Talán mondanom sem kell, a gyár dolgozói nem darálják végig a litániát, ha az üzlet szóba kerül. Eltekintve a felesleges közbülső lépésektől, röviden csak úgy titulálják: eladták a gyárat egy franciának. Nem is igazán értik, mire volt jó ez a bonyolult manőversorozat, hiszen a végeredmény a lényeg. Sokíéle kedvezmény A magyarázat pedig jóval egyszerűbb, mint hinnénk — Sebestyén Imre szerint. Azokban az országokban, ahol a tulajdonos „megtalálható”, pár nap, sőt optimális esetben néhány óra elegendő lett volna az üzlet megkötésére. Nálunk viszont a társadalom a tulajdonos, de nem lehetett felsorakoztatni az ország ap- raját-nagyját, hogy tízmil- lióan szentesítsük a szerződést. Tehát az egész bonyolult procedúra arra ment ki, hogy ha nem is a tulajdonost, legalább egy „aláírót” tudjanak kiállítani a tárgyalásokra. A francia fél jókora adag türelemmel vértezhette fel magát. Ha néha értetlenül, csodálkozva, de végigcsinálta a több hónapos hercehurcát, s most a célegyenesbe fordulhattak a tárgyalások. Az utolsó aláírás — addig még hónapok telhetnek el — azt jelenti, Magyar- országon elsőként átalakítanak egy meglevő vállalatot külföldi tőketöbbségű vegyes Az életben maradásért Váltás előtt a Csepel Autó Amióta hfre ment, hogy szervezeti formaváltás előtt áll a Csepel Autógyár, sokan kíváncsiak — érthetően elsősorban a járműipari vertikum vállalatai —, hogy mikor, milyen feltételekkel, miféle egységekre oszlik majd fel a cég. Megtalálják-e a helyüket és számításaikat az újonnan alakuló gazdasági társaságokban a dolgozók. Egyelőre annyi bizonyos, hogy a megbízott külső szakértők intenzíven dolgoznak a formaváltás mielőbbi megvalósításán. Természetesen a fokozatosság elvének figyelembevételével. Azt vizsgálják, melyik leendő egységnek milyen társasági forma felel majd meg a legjobban, s hogy azok létrehozásának feltételeit miként lehetne mielőbb megteremteni. A tervek és találgatások, felmérések és pletykák, javaslatok és rémhírek persze már most vannak. A pontatlan félrevezető információk helyett érdemesebb inkább azt megvizsgálni, miért is van szükség Szigetszentmiklóson a váltásra? A vállalat mozgástere jelenleg igen szűk. a termelést döntően állami intézkedések befolyásolják, értékesítési kapcsolatait az Ikarus uralja, nagy mértékben függ a szállítótól. Kevés lehetősége van érdekei érvényesítésére, s jelentősen sújtja a fizetőképes keresletet, — ezáltal a termelési feladatok — csökkenése. Így a vállalat romló jövedelmezőségi pozícióba került, ezt pedig megfelelő stratégiai megoldásokkal a visszájára kell fordítani. Alapvető feladatuk helyzetük megjavítása, a gazdaságtalan tevékenységeik visszafordítása, a fölösleges létszám és eszközök leépítése, továbbá a szerkezetátalakítási programjuk megvalósítása. E stratégia megvalósításához, a vállalat mozgásterének növeléséhez jó lehetőséget nyújt a tavaly elfogadott gazdasági társaságokról szóló törvény. Ennek alapján alakulhatna át a szigetszentmiklósi gyár részvénytársaságokra és korlátolt felelősségű társaságokra. Az átalakulás célja, az önálló megjelenés a piacon a belső tartalékok feltárása, a kölcsönös függőségek oldása, valamint külső tőke bevonása. A kft. a kisebb, illetve a közepes nagyságú vállalkozások megfelelő formája, az rt. nagyobb egységek számára is rendkívül nyitott és rugalmas társulási formának látszik. Például a vállalat speciális feladataira, a sebességváltó-gyártásra, vagy a járműipari főegység- és alkatrészgyártásra részvénytársaságot lenne célszerű létrehozni, míg a szerszámgyáregységből vagy esetleg a márka- szervizükből kft.-t kialakítani. A célszerűség és a hatékonyság mellett fontos szempont, hogy minden társaság önálló stratégiai egység legyen, s rendelkezzen a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. Az előzetes tervek szerint — és ez nem fontossági és időrendi sorrend — külön társaságok alakulnának a sebességváltók-gyártása, a főegység és alkatrész gyártása, a vázszerkezet gyártása, s ugyancsak önállóan hozhatna létre társulást a gyár dugattyú- és dugattyúgyűrűt gyártó leányvállalata. Külön egységeket képezhetne egyebek mellett a központi igazgatás és a törzstelepen működő egyéb szervezet. Később ez utóbbiak is önálló társaságokat alkotnának, s mellettük csupán egy vagyonkezelő központ működne, maximum félszáz dolgozóval. Az előkészítés a vállalati tanács egyetértésével, pontos feladatterv szerint folyik. Szakértők vizsgálják például a külső tőkebevonás lehetőségét a leendő társaságok működéséhez. Készül a leltár a szétosztandó vagyonról, keresik a megfelelő gazdasági szakembereket, az új formák alkalmazását. Számításokat végeznek a társaságok gazdálkodási feltételeinek kidolgozásához. Az előkészület meggyorsításához nagy szükség van a vállalat gyárainak, egységeinek, illetve illetékes vezetőinek aktív közreműködésére. Egyelőre nincs még végleges döntés arról, milyen módon szerveződnek majd társaságokká a jelenlegi gyárak és egységek, hiszen még a részletes számítások sem készültek el. Csupán egy írásbeli javaslat van, ami az egyik lehetséges változata a formaváltásnak. A végleges tervet a vállalati tanácsnak kell elfogadni. Sz. B. vállalattá. Az eddig elmondottak mindenesetre megmagyarázzák, hogy a sokféle kedvezmény ellenére miért nem tolonganak a tőkések a magyar ipari csődtömegből — még a jobbak felvásárlására sem. Pedig öt évig jelentős, vagy teljes adómentességet élvezhetnének és a nyereséget — ha forintban szerezték — kemény valutában vihetik ki az országból. Sok magyar vállalatvezető legszívesebben a saját gyárát vásárolná meg ilyen feltételekkel. Nem lesz elbocsátás Visszatérve Gödöllőre, nyilvánvaló, hogy a gyár munkásait leginkább a további sorsuk érdekli. Mivel az új tulajdonos a termelést növelni kívánja, nemhogy elbocsátásról nincs szó, de még újakat is kell felvenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki a korábbi beosztásában s helyén marad, valószínű, hogy sokakat át kell képezni. Akik jól dolgoznak, arra számítanak, emelkedik a jövedelmük. Mindenesetre meglepő, hogy a vállalati tanács egyhangúlag szavazta meg a módosítást — erre a megbízott vezérigazgató sem számított —, a közösség érdekeit az egyéni érdekük fölé helyezték. Viszont az is tény, hogy a létbiztonságot akkor még kevésbé garantálhatták volna, ha a gyár nem talál új gazdára. Gondolom, némileg az is csillapította az eleinte még jócskán háborgó kedélyeket, hogy a francia tulajdonos maga is természetesnek tartotta a gyári szakszervezet működését. Almássy Sándorné 1980. óta függetlenített szak- szervezeti titkár a gyárban, de nem szégyelli, hogy ebben a helyzetben tanulnia kell. Tanulmányozza a nyugati szakszervezetek munkastílusát. alkalmazkodva az új helyzethez. A munkások érdekeinek védelmében a végső eszközként a sztrájktól sem riadnak majd vissza. Jogaik pedig továbbra is a magyar módi szerint alakulnak, hiszen rájuk a magyar törvények vonatkoznak. A jövőt illetően szavaiból még érződik némi bizonytalanság, de abból egy jottányit sem enged, hogy a tulajdonjog csak a dolgok és nem az emberek feletti uralmat jelenti. A függetlenített párttitkári státus már korábban megszűnt, a fiatal Sződi Sándor válogathatott, hogy a három szakmája, vagy a diplomája szerint helyezkedjék el. Visz- szatért mérnöki hivatásához, főosztályvezető-helyettesként dolgozik, de maradt párttitkár, társadalmi munkában. Megmaradt a helyi pártszervezet. kétszáz párttag dolgozik a vállalatnál. A francia tulajdonos azt szeretné, ha az itteniek csak dolgoznának, a politizálást munkaidő utánra hagynák. Sződi Sándor szerint vagy ki-ki a lakóhelye szerinti alapszervezethez csatlakozik, vagy marad a gyári alapszervezet, de gyűléseiket, összejöveteleiket vállalaton kívül, bérelt helyiségben tartanák. A párttitkár szerint ez a jobb megoldás, amúgy pedig az ellenzék sem lesz a gyárban, akkor nekik is jobb kivonulni a „területre”. Állítólag a francia tulajdonos még a terem bérleti díjához is hajlandó hozzájárulni. Hogy a gyár kapujára egy tőkés neve kerül? A párttitkár szerint is furcsa, mégis támogatták a vállalat eladását. mivel fölismerték: nincs más út. Vétó vagy sztrájk Bevallom, legjobban a munkások vélekedése érdekelt, találomra szólítottam meg az egyik automata esztergánál dolgozót. Varga János úgy érzi, őt és munkatársait megfelelően tájékoztatták a változásokról, röpgyűléseken, szak- szervezeti bizalmi- és főbizalmi-értekezleteken taglalták a gyár sorsát. A brigádverseny relikviái, zászlók, oklevelek még a műhely falán díszelegnek, kicsit anakronisztikusán hatnak. Akaratlanul is a régi jelszóra asszociálok: Miénk a gyár! Varga János elérti pillantásomat. ezért nem is lepődik meg, amikor azt kérdem tőle, nem érzi-e magát becsapva? Ugyan miért? — kérdez visz- sza. Szavaiból azután kikerekedik. eleinte bizony furcsál- lották a küszöbön álló tulajdonosváltást. Még az is megfordult a fejükben, hogy megakadályozzák. Vétót jelenthetett volna, hiszen tagja a vállalati tanácsnak, s akár sztrájkkal is nyomatékosíthat- ták volna véleményüket. Mégsem tették. Hogy mit várnak az új tulajdonostól? Biztos munkát, megélhetést. Szerinte nem is kell ehhez majd többet dolgozniuk. Inkább máshogy. A jobb munkaszervezést és a minőséget tartja fontosnak. Komlódi István művezető azzal kezdi, nincs véleménye, de azért a kérdésre, hogy párttag-e? — rábólint. Nem, nem csalódott, de hozzáteszi, nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy korábban elképzelte. Nem a gyár leendő új cégtáblája irritálja, inkább az ország helyzete miatt érez aggodalmat. Hogyan vélekednek az emberek? — kérdez vissza. — A portástól a vezérigazgatóig mindenkit csak az érdekel, lesz-e munkája. Mátrai Tibor Kutyapanzió Mogyoródon Különleges „szállodát” vezet a Pest környéki Mogyoródon Hortobágyi Zoltán, a vendégek kutyák. Nyáron különösen nagy a forgalom, sokan hozzák el kutyájukat, hogy a család üdülésének idejére itt helyezzék el kedvencüket. Az állatok biztonságos, jó elhelyezéséért differenciáltan fizetnek, aki teheti, többet, a kisnyugdíjasok térítés nélkül helyezhetik el kutyájukat
