Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
8 ip 1989. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT Isten malmai lassan őrölnek A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ez év júniusában fegyelmi eljárást indított Jamrik László, a Bagi Nagyközségi Közös Tanács elnöke ellen. A tanácselnök felelősségre vonását a megyei NEB javasolta Szénást Ágnes hévízgyörki pedagógus panaszos levele alapján. A vizsgálat lefolytatása után — fegyelmi vétség elkövetésének hiányában — az eljárást megszüntették. Az ügyről a végrehajtó bizottság a következőket állapította meg: Szénást Ágnes a tanácselnök kérésére még 1986 nyarán átengedte szolgálati lakását az új hévígyörki orvosnak azzal a feltétellel, hogy abba legkésőbb 1987. augusztus 1- jén visszaköltözhet. Az írásos megállapodás aláírása előtt nem sokkal döntött úgy a tanácstestület, hogy az új orvos szolgálati lakását a hévízgyörki kirendeltségen kell kialakítani. Ennek elkészülte után ,a pedagógus is visszakapta volna szolgálati lakását. Csakhogy közben megváltozott a helyzet, felerősödtek ugyanis a Hé- vízgyörk önállósodását követelő hangok. Végül, hosszas huzavona után a tanácstestület megváltoztatva korábbi döntését: úgy határozott, hogy az orvos maradjon az átmenetileg kapott szolgálati lakásban. Ezzel egyidejűleg megbízták a helyi végrehajtó bizottság titkárát, hogy rendezze Szénást Ágnes ügyét. Ekkor három lakást is felajánlottak a pedagógusnak, ám ő — különböző indokokra hivatkozva — egyiket sem fogadta el. Mivel a tanácsnak több szolgálati lakása nincs, így venni szeretnének egyet, ám jelem leg Hévízgyörkön nincs eladó ingatlan. Végeredmény: a tanácselnöknek rajta kívül álló, objektív okokból nem sikerült rendeznie Szé- nási Ágnes lakásproblémáját. Az érem másik oldala viszont az, hogy egy jószándékú, áldozatkész ember immáron két éve nem kapja vissza sem a neki jogosan kiutalt szolgálati lakást, sem másikat helyette. Kiä felelős? — Őszintén sajnálom, hogy így alakultak a dolgok — mondja Jamrik László tanácselnök. — Amikor 1986-ban elkértük Szénási Ágnestől a lakását, csupán ideiglenesnek tűnt ez a megoldás. Az nyilvánvaló volt, hogy új orvost csak úgy tudunk a faluba hozni, ha szolgálati lakást is biztosítunk. Ennek kialakítására a hévízgyörki kirendeltség épületét jelöltük ki, de ott 1986-ban még á patika működött, mert annak épületét tatarozták. 1987 decemberében a gyógyszertár kissé késve ugyan, de kiköltözött. Akkorra viszont már leveleket, aláírásokat kaptunk a hé- vízgyörkiektől, hogy ne alakítsuk át a kirendeltséget, mert arra a későbbiekben még szükség lehet. — ön szerint ki a felelős azért, hogy még mindig nem rendeződött ez az ügy? — Egyrészt a megváltozott helyzet. 1986-ban a hévízgyörkiek még nem is gondolhattak az önállósodásra, azóta ez lehetővé vált. Másrészt Szénási Ágnes sem könnyítette meg a helyzetünket. Három lakást is felajánlottunk neki. Igaz, az egyik elég rossz állapotban van, de rendbehozattuk volna. A másik — itt Bagón — egy nagyon szép, két szoba összkomfortos lakás, amit azért nem fogadott el, mert szerinte messze van az iskolától. Pedig csak két-három kilométer oda az út. Nem követtem el fegyelmi vétséget, bár így utólag belátom, hogy talán tényleg határozottabban kellett volna az ügyben eljárnom. De nem csak nekem! Ez nem is az én hatáskörömbe tartozik. Megosztott a falu A tanácselnök a beszélgetés alatt egy szóval sem említette azt a tényt, amit már nem csak a helybéliek tudnak: közte és a tanács vb-titkára között enyhén szólva nincs valami jó viszony. Márpedig az kétségtelen, hogy a vezetők közti torzsalkodás befolyásolja a döntéseket, azok végrehajtását, és egyáltalán: az vétlenül és jószándékból is, de — helyzetbe juttattam. — Véleménye szerint ki a felelős a történtekért? — Ágnes egyrészt a kialakult helyzet, másrészt az itteni hatalmi harcok áldozata. — ön egészen a közelmúltig Hé- vízgyörk elöljárója volt, s mint ilyen, tagja a tanácstestületnek ... — 1988—89-ben már minden testületi ülésen foglalkoztunk a kérdéssel. Több határozat is született azzal kapcsolatban, hogyan lehet az ügyet megoldani, de az az igazság, hogy a tanácstestület sem egységes. Többen vitatták, hogy miért kell egy egyedülálló pedagógusnak lakást adni. sőt egyesek még Szénást Ágnes cigány származását is fel- hánytorgatták. Megoldást a szak- igazgatási szervnek kellett volna találnia, de a tanácstestület is erélyesebben sürgethette volna a dolgot. De — ahogy már mondtam — a testületen belül is ellentétek vannak. Csak az igazamat keresem tűnik, de később már nem egyszer könnybe lábad a szeme. — Tulajdonképpen miért engedte át a lakását az orvosnak? — Beláttam azt, hogy szükség van orvosra. Mikor az iskolában rosszul lett egy gyerek, mindig a szomszéd faluba kellett vele rohanni. Nem hittem, hogy így járok. — A tanács több lakást is felajánlott önnek, miért nem fogadta el egyiket sem? — Háromról tudok. Az egyik egy rossz állapotban levő vályogház, ami beázott. Azt nem lehetett volna ren- . . , .. . desen megcsinálni. A másik Bagón jj [JQ2 ßlkßlt volt. Én Hévízgyörkön tanítok, ebben a faluban szeretnék lakni. Különben is: ha a két község szétválik, hogy lehet nekem hévízgyörki pedagógus létemre Bagón szolgálati lakásom? Harmadikként pedig azt ajánlották, hogy a kirendeltség épületében alakítanak ki nekem egy lakást. Mit gondol, nem tiltakozott volna a falu az ellen, ha egy pedagógus odaköltözik, mikor az orvosnak sem engedték meg? — Tudja, hogy a tanácselnök ellen fegyelmi eljárás indult az ügy miatt? — Hallottam róla, és nagyon sajnálom. Nem azért írtam a megyei NEB-nek, én csak az igazamat keresem. Nekem törvényesen utalták ki azt a szolgálati lakást. Végül elfogadtam azt a megoldást, hogy kapok helyette egy másikat. Itt az iskolában a kollégáim tudják, hogy lakást keresünk, ők is próbálnak segíteni. Tavasszal már majdnem meg tudtunk venni egy házat, de végül a tulajdonosok másnak adták el. Most újból hallottam egy lehetőségről, talán ez sikerül. A megyei NEB a tanácselnökünknek és nekem is írt egy levelet, amely szerint ez év november 30-ig rendezni kell az ügyemet. Ha ugyanis a két község szétválik, az új tanács nem fogja teljesíteni a régi ígéretét. — Hisz abban, hogy három hónap alatt sikerül megoldani azt, ami két év alatt nem ment? — Nem. Én már elvesztettem minden reményemet. A ház elkelt S hogyan látja az ügyet a tanácstestület egy másik tagja? — Hévízgyörk mindig is „nehéz” hely volt. A háború előtt a vallási ellentétek szültek itt személyi torzsalkodásokat, talán ezek megmaradtak napjainkig — mondja Molnár Béla. — Most is vannak nézet- eltérések a helyi vezetők között. Véleményem szerint a tanácselnöknek sokkal erélyesebbnek kellett volna lennie ebben az ügyben. Másrészt a vb-titkárnő szerepe sem tisztázott. Még tavaly az egyik testületi ülésen például bejelentette, hogy találtak az orvosnak egy házat, amit a tanács megvesz, és akkor Szénási Ágnes is visszamehet a lakásába. Nemsokára megtudtuk, hogy megvette a házat — saját magának. A tanácstestületen belül a bagiakat nem nagyon érdekli ez a probléma, a hévízgyörkiek pedig egymás között sem tudnak megegyezni. Az ügy károsultja, Szénási Ágnes barátságos, mosolygós fiatal nő. A beszélgetés elején még vidámnak Hát igen. Mit is fűzhet még ehhez hozzá a krónikás? Talán csak annyit, hogy ezt az ügyet még ennek a közös tanácsnak kell megoldania. Ha az Elnöki Tanács engedélyezi Hévízgyörknek a különválást, az új tanács érthetően nem tartja majd magára nézve kötelezőnek a régi döntést. Lesz-e mostanában eladó ház Hévízgyörkön? Rendeződik-e a helyzet három hónap alatt? Nem biztos. Ahogy a régi mondás tartja: Isten malmai lassan őrölnek. Kecskés Ágnes Burgenlandi barangolás SZEMLÉLETVÁLTOZÁS UTÁN TŐKÉSTÁRS KERESTETIK Ha szeméttelep, akkor Szentmártonkáta. Nekem legalábbis a 31-es út mellett található, szinte állandóan füstölgő szeméthegyek jelennek meg a szemem előtt, ha ezt a szót hallom. Amíg nem jártam Burgenlandban, elképzelni sem tudjam, hogy léteznek modern, higiénikus, úgyszólván szagtalan szemétfeldolgozó üzemek. A közelmúltban a Pest Megyei Tanács vezetői tanulmányozták a szeméteíhelyezés és -feldolgozás korszerű megoldásait, majd szakemberek, a főváros környéki agglomeráció településtisztasággal foglalkozó vállalatainak vezetői követték őket. Mielőtt sandán megjegyezné a tisztelt olvasó, hogy lám, újabb ok egy kis nyugati kirándulásra, elmondom: nem kell elhagyni az országot, hogy az ember korszerű kom- munálishulladék-íeldolgozó módszerekkel találkozzon. Csupán a Balaton legtávolabbi csücskéig, Keszthelyig kell menni. Itt működik — az országban máig egyetlenként — egy osztrák mintára készült háztartási- hulladék-komposztáló üzem. Az elv nagyszerű. A telepre érkező szemetet egy hatalmas — huszonhét méter hosszú, három méter átmérőjű — forgó hengerbe rakják. Az anyag két-három napot tölt a dobban, miközben aerobiológiai folyamatok mennek végbe. A fémtárgyakat elektromágnes választja ki, az üveg, a műanyag apróra törik és többszöri rostálás után szintén kikerül. Marad egy sötétszürke, porszerű szerves anyag, amelyet 6-7 héten át tárolnak a szabadban, s ez az idő elég arra, hogy jó minőségű komposzttá érjen. Igaz, a MÉM csak nagyüzemi táblákon engedi ennek az anyagnak a felhasználását, pedig a szakemberek állítják: kertészeti kultúrák trágyázására is alkalmas lenne. Ám, ez egy szocialista mű. Ezt nem én állapítottam meg. A keszthelyi üzem egyik vezetője fogalmazott így a hat éve működő komposz- tálóval kapcsolatban. Annak idején 120 millió forintba került a beruházás. A költségek jelentős részét az épület emésztette fel. Kivitelében akár egy irodaház. Talán emiatt futottak ki a pénzből, s úgy akartak takarékoskodni — jó magyar módra —, hogy a fémkiválasztó elektromágnest. nem építették be. A néhány millió forintos megtakarításért sokat fizettek. A hatalmas henger egyes fődarabjai, amelyeket nem a vas rágására, darálására terveztek, idő előtt tönkrementek. Ennél is kellemetlenebb volt, hogy a nagy nehézfémtartalom miatt használhatatlan komposzthoz jutottak. Igaz, az egész eljárásnak nem ez a legjelentősebb része, hanem, hogy az ilyen módon feldolgozott háztartási hulladéknak csak töredékét, ne- gyedét-ötödét kell deponálni, szeméttelepre szállítani. S hogy miért szocialista mű a keszthelyi? Például, mert teljesen rendezetlen a nyereséget nem termelő üzem finanszírozásának módja. Együtt üzemel a szennyvíztisztító teleppel, s emiatt nem tudják kimutatni (talán jobb is, ha nem), hogy mennyi energia fel- használásával, azaz milyen áron tudnak egy tonna szemetet komposztálni. A telepet egyébként nem is a városgazdálkodási vállalat, hanem a csatornamű vállalat üzemelteti. A Balaton védelme érdekében épült komposztálóüzem megnyitása után a Keszthelyi Tanács első dolga volt, hogy bezáratta a városi szeméttelepet. Csak akkor vannak bajban, amikor a komposztálómű műszaki hiba vagy karbantartás miatt nem tudja fogadni a kommunális hulladékot. Az Ausztriában jól bevált feldolgozórendszert Keszthelyen nemcsak a lakossági szemét, hanem a nagy gondot okozó szennyvíziszap feldolgozására is alkalmazzák. Ezért került a tisztítómű szomszédságába. Az elmélet szerint a napi száz tonna kapacitású komposztálórendszer 76 tonna szemetet és 24 tonna iszapot tud feldolgozni. A valóság azonban az, hogy legföljebb a téli hónapokban működik így az üzem, amikor szárazabb a háztartási szemét. Nyáron a rengeteg gyümölcsmaradéktól szinte folyik, s lehetetlen iszapot adagolni hozzá. Ezt már nyilván a tervezés során tudták, ám mintha nem tulajdonítottak volna különösebb jelentőséget neki. Mára bebizonyosodott: vagy száz kilométeres körzetből az összes szemetet ebben az üzemben kellene feldolgozni ahhoz, hogy a város szennyvíz- iszapját adalékanyagként hasznosítani tudják. Igaz, minden hiányossága ellenére a keszthelyi telep jelentősen hozzájárul a Balaton vízArról, hogy miként is kell működnie valójában egy hulladékfeldolgozónak, másnap a burgenlandi Ober- pullendorfban győződhettünk meg. A burgenlandi dombok, takaros kis városkák között autózva nehéz el- hinhi, hogy a hetvenes években hasonló szemételhelyezési gondokkal küszködtek e tájon, mint például a főváros és Pest megye napjainkban. Akkor egy súlyos vízszennyezés rázta fel a szomszédokat, hogy gyökeres változásra van szükség a szemételhelyezésben, az ivóvizek védelmében. Ekkor lett állami feladat ennek megoldása. E program jegyében dolgozták ki Burgenland hulladékelhelyezési tervét. A hosszú, keskeny tartományban egy helyen építettek komposztálóüzemet, de több lerakót alakítottak ki, ahová a már alaposan átrostált és semmire nem használható hulladékot viszik. Ezek a bányák is egyméteres, tömörített agyagágyra kerülnek, vastag fóliával bélelik a gödröt, hatalmas csöveket állítanak bele, hogy a bomlás során keletkező biogázokat kivezessék. A csapadékvizet hasonlóan bélelt ciszternában gyűjtik és csatornán át vezetik a szennyvíztisztító telepre. Az oberpullendorfi üzemben a vezető és a biológus tájékoztatta a szakembereket. A szakmai kérdéseket értették és gyors válaszokat adtak rájuk. Annál értetlenebbül álltak a mieink gyakorlati, adminisztratív ügyekkel kapcsolatos tudakozódása felett. Hiszen a Pest megyei településtisztasági szakemberek aziránt érdeklődtek, mi történik, ha valaki nem fizeti a borsos szemét- szállítási díjat? Vagy, mi van, ha valaki tönkreteszi, összetöri a 120 literes kukásedényt? Olvasóink nvil- ván értik a kérdéseket, a derék osztrákok azonban nem. Hiszen, miért ne fizetné az állampolgár a szemétszállítási díjat, ha az nagy gondot vesz le a válláról? S miért tenné tönkre a szemetesedényt? A komposztálóüzem előtt az első gondolatom az volt, vajon mennyit utazik a szemét, amíg a feldolgozó- helyre ér. Hiszen csak a városból hozzák a nálunk is ismert, MUT kukáskocsik a hulladékot. A szemét java kamion hosszúságú vörös tartályokban, ahogy találóan nevezik, szivarokban érkezik' Mégpedig átrakó telepekről. Több ilyet is működtetnek. Itt gyűjtik össze a kukáskocsik tartalmát, és a szivarokat megtöltve innen szállítják a feldolgozókba. Meglátogattunk egy ilyen telepet Kismarton határában. Dombok között, gondozott szőlőültetvények mellett vitt az út. Hirtelen betonozott udvarra kanyarodott az aszfaltcsík. A telep gyakorlatilag két épületből állt, egy hatalmas, teleszkópkapus csarnokból — itt történik az átrakás — ’es égy" tóhtinííar, szociális helyi'1 ségekkel, telexszel felszerelt, irodával ellátott épületből. Talán egy tucatnyi ember munkahelye ez az átrakó. A betonút a kerítésen belül még fölfelé vitt. Nyilván rendkívüli esetekben a szabadban is tudnak tárolni hulladékot. A burgenlandi szemétszállítási rend hazai viszonyok között bizonyosan általános lakossági felzúduláshoz vezetne, ha egyáltalán a hatóságok engedélyeznék. Itt ugyanis a háztartásokban rendszeresített 120 literes hulladéktároló edényeket kéthetenként ürítik. A magyar szakemberek elképedésére a biológus azt válaszolta, hogy a hulladékban a baktériumképződés már három nap után eléri a maximumot, tehát mindegy, hogy háromnaponta vagy kéthetente ürítik az edényeket. Természetesen igény szerint gyakrabban is elszállítják, ez azonban többletköltséget jelent az állampolgárnak. Az igazsághoz tartozik, hogy a komposztálóüzemben igazat kellett adnunk a biológusnak. Míg Keszthelyen, ahol hetente kétszer gyűjtik a szemetet, a torkomba szaladt a gyomrom, amikor beléptem a feldolgozóba. Oberpullendorfban lényegesen elviselhetőbb volt a levegő. Pedig, ha az átrakótelepeken töltött időt is számolom, legalább háromhetes hulladék került az óriási komposztálótartályokba. Vegyes érzelmekkel indultunk hazafelé. A burgenlandi példa valóban követésre méltó, a jövő útja csak a szemét feldolgozása lehet. Hiszen egyre kevesebb a szemétlerakásra alkalmas terület. A fővárosban gyakorlatilag már nincs is hely, S az egyszerű lerakás rendkívüli veszélyekkel jár. A talajvizet, százezrek, milliók éltetőjét mérgezheti el. Ausztriában viszont az állam vállalta magára az óriási kiadásokkal járó beruházások finanszírozását, s jelentős szubvenciókat biztosít azoknak, akik a vízbázis védelmében dolgoznak. így képes a támogatások segítségével, a komposzt és a hulladékból kitermelt használható anyagok értékesítéséből megélni a kommunális hulladékot feldolgozó üzem. Pest megye önmagában kevés, és még a fővárossal együtt sem elég tőkeerős egv ilyen rendszer kiépítéséhez. Elsősorban a szemléletnek kellene megváltoznia ahhoz, hogy ezek a környezetvédő beruházások megvalósuljanak A hetvenes években* Burgenlandban százezer ember ivóvizét fertőzte el a szemét. A főváros körül hárommillió ember vize kerülhet veszélybe. Móza Katalin LAKÁS NÉLKÜL MARADT A PEDAGÓGUS Isten malmai lassan Griilnek — tartja a népi bölcsesség, s nekünk nincs okunk ebben kételkedni. A magam részéről talán csak annyit fűznék hozzá, hogy a mondás némi kiegészítésre szorul. Nem érdektelen ugyanis, hogy mik a késlekedés okai, s főleg következményei. Lássuk tehát a lassú őrlés egy konkrét, s igen elszomorító esetét! egész település életét. Ámbátor az itt élők talán jnár megszokták a villongásokat, hiszen nem ez az első nagy harc Hévízgyörkön. Nem is olyan régen, az előző orvos és asz- szisztensei háborúztak, több pártra osztva ezzel a lakosságot is. Végül az orvos visszament dolgozni a hatvani kórházba, a falunak pedig új orvos után kellett néznie. S tulajdonképpen ide nyúlnak vissza Szénási Ágnes viszontagságai is: a régi orvosnak háza volt a községben, az újnak viszont szolgálati lakást kellett biztosítani. Furdal a lelkiismeret Dr. Bazan István, Hévízgyörk nemrég visszahívott elöljárója, az iskola igazgatója ezt mondja a történtekről : — Három évvel ezelőtt egyike voltam azoknak, akik segítettek Szénási Ágnest rábeszélni, hogy költözzön ki a lakásából. Most nagyon furdal a lelkiismeret, hogy — ha
