Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám

4 1989. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK Titian Esténként pusziért 'állnak sorba A reggel zenével kezdődik A fiúk katonás sorban állnak egymás mellett. Az ifi­vezető talán még igazodást is vezényelt — gondolom. Le­het, hogy kell a tábor fegyelméhez, ám ez az egyetlen dolog nekem mégsem szimpatikus. Zavar, hogy úgy ál­lok velük szemben, mintha reggeli szemlén volnánk egy laktanyában. Véleményt mégsem nyilvánítok, mert úrrá lesz rajtam a szimpátia, miután a benyomások egész 8 sora er. A váci Hajós Alfréd Úttörő- ház tábora a várossal szemben fekvő Szentendrei-sziget egyik területén, a Pokolcsárda mel­lett áll. Főleg felső tagozatos általános iskolai tanulók, ci­gánygyerekek lakják most. Ná­luk ellenőrzik a romantikus hangulatú faházak belső tiszta­ságát. Pontozzák az eredményt. A legszebben takarított, rend­Együtt nagyon jó A cím felett: csoportkép a Po­kolszigeten (A szerző felvételei) ben tartott szállások kapják a legtöbb pontot. A táborozás végén pedig nagy, kerek torta lesz a győztesek jutalma. Váltatják önmagukat A nyolcadik osztályban most végzett Horváth Dezső Túrá­ról, Ben Róbert Valkóról érke­zett a másik három földijével, Lakatos Imrével, Jóskával és Vidák Zsolttal. Dezső otthon is segít a takarításban, így hát neki nem meglepő, hogy ez az élettel együtt jár. A pontozók még azt is figyelembe veszik: vajon jól kiszellőztették-e a szobákat, szépen hajtották-e össze a holmijaikat? Ki kell mosni a zoknikat, kisnadrá- gokat. Mindez nem megterhe­lő. kivált, ha mindenki együtt csinálja a nap egy időszaká­ban. Meggyőzően hangzik, mikor azt mondják a tábor ifjú lakói: — Nagyon jó itt. — Miért? — Mert sok mindent meg­tanulunk. És mert lehet fociz­ni, kirándulni. A tábori szokások közé tar­tozik már az, ami első este a nevelőket, kissé meglepte: a gyerekek puszit kérnek, sora­kozva előttük, a lefekvés előtt. A rendszeresség elemei közé a naponta azonos időben meg­szólaló zenés ébresztő és a reggeli torna is hozzátartozik. Ez ugyancsak tetszik minden­kinek. Az úgynevezett tehetséggon­dozó tábor lakóit a Pest Me­gyei Tanács V. B. Cigányügyi Koordinációs Bizottsága hívta meg. A cél -nem más, mint im­pulzusokat adni, a tanulás in­dítékait megerősíteni. A szü­lőknek ez nem kerül pénzbe. A kiadások fedezetét kis tételek­ből gyűjtik össze. Jelentkeztek az Állami Ifjúsági Bizottság, a Művelődési Minisztérium és mások pályázati kiírására. Se­gítettek a megyei szervek, a helyi tanácsok és a péceliekkel együtt más kisszövetkezetek és vállalatok. Augusztusi forrósa gban szik­rázik a Duna. A túlparton Vác képe a bazilikával. Különösen este nagyon szép a város, ki­világítva. Az árnyat adó fák közt kispadon ülnek a tábor vezetésére vállalkozott peda­gógusok. Takács Pál túrái tanár sze­rint náluk a tanulók 18—20 százaléka cigány származású. Legutóbb osztályfőnök volt, s most elhozta ide néhány volt diákját. Tetszett neki az a gondolat, hogy táborba gyűjt­ve nyújtsanak olyan élménye­ket a gyerekeknek, amelyek emléke később az otthoni kör­nyezetükben is hatni fog. Fercsik Mihály, lapunk gö- döllöi mellékletének szerzője, legszívesebben nyugalmazott népművelőnek mondja magát. Rá a hatvanas években a bagi cigányság nehéz helyzete gya­korolt mély hatást, s ez tette ügyük munkásává. Minden év­ben ott látjuk a táborokban, ö fogalmazza meg a pénzt elő­teremtő pályázatokat. Lakatos Mihály, szigetszent- miklósi tanító vissza szeretne adni valamit abból, amit • ő kapott az emberektől. Vállalja önmagát, segíti cigány sorstár­sainak gyermekeit, hogy ne kejljen felnőtt korukban a tár­sadalom peremén élniük. Fra- nyó Anita, a Váci Tanács csa­ládgondozója három évvel ezelőtt munkát keresve a vá­rosban, majdnem véletlenül csöppent a jelenlegi feladat­körébe. Ám . úgy megszerette, hogy most már nagyon sokáig akar ezen a területen dolgoz­ni. Munka - barátságból Dr. Pethő Ede, a gödöllői vértranszfúziós állomás igaz­gató főorvosa érdekfeszítő kiselőadást rögtönöz a cigány­ság életéről, lelki alkatáról. A tapasztalatai szerint ezek az emberek a betegségek elvise­lésére érzékenyebbek, s má­soknál általában szeretetigé- nyesebbek. Mostanában erősö­dik a cigányság önmagát ér­ző vonása. Szeretnének a több­ség szintjére kerülni, amihez sokuknál hiányzik az anyagi háttér, kialakulatlan még az ízlés. Segíteni kell tehát eze­ket a szándékokat, hogy ér­vényesüljenek. Egyébként a főorvos szere­pe itt az, hogy barátságból a tábor háziorvosa legyen. Eb­ben erősen motiválta a Fer­csik Mihály munkássága iránt érzett tisztelet és Sándor Irén táborvezető, a mostani koordinációs bizottság titkára töretlen lelkesedése. Lakatos tanár úr instruk cióira kézbe kerül a söprű, a lapát, gördül a talicska. Per cek alatt tisztára söprik a tá­bor főterét. Aztán kezdődik a gyöngyfűzés, a makramékészí­tés, meg a bőrdíszműves fog­lalkozás. A Debrecenből szin tén barátságból oktatni ide utazó Papp Ági pénztárcák kulcs- és írószertartók készítő sét mutatja meg. Fazekas ta nár úr kezében rózsaszirom formájúvá lesz az egyszerű krepp-papír. Volt szentendrei és leányfa­lui, meg váci kirándulás Szarvas László újságíró pedig az olvasás módszertanához adott jó tanácsokat. Jósolni nehéz Mindezt az idén irányítja először Sándor Irén, aki előtte öt évig a Gödöllői Tanácsnál foglalkozott a város és 14 köz ség cigányságának ügyével Még az édesapja mellett sze rezte az indíttatásokat. A tu rai ügyvéd mindig készsége­sen segített a hozzá forduló cigány embereknek. Ebből a példából merít erőt a lánya aki örül az idei sikernek. — Sok gyerek most mozdult ki először otthonról — említi Csak az felhőzi be kissé az örömét, hogy vajon lesz-e mód tábort szervezni jövőre is? Mert manapság sok mindent nehéz előre megjósolni. Kovács T. István Fantasztikus hét Az idén másodízben kerül sor Budapesten a Fantasztikus hét rendezvényeire. A fantasz­tikus filmeket és irodalmat kedvelők augusztus 27-ig több helyszínen is találhatnak ked­vükre való eseményt, bemuta­tót. A vasárnapig tartó prog­ram helyszínei az Olympia, a Kossuth és a Fény mozi, az Ipoly Kinematográf, a népli­geti Planetárium és a Petőfi Csarnok. Újabb tagokat toboroz a Mó­ra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Galaktika Baráti Köre a Ga­laktika Könyvesboltban (Bu­dapest, V. kér. Belgrád rkj>. 19.), a Kossuth moziban és a Planetáriumban. A science fiction és a baráti kör iránt érdeklődők először juthatnak hozzá néhány ínyencséghez; mint például Harrison: Rozsdamentes acél­patkány ■ és Clement: Csillag fény című kötetéhez, valamint ez alkalommal jelenik meg a Science fiction bibliográfia 2., bővített kiadása Treton Judit összeállításában. E kiadványok amelyek egyébként a Galakti­ka Könyvesboltban kaphatók, e hét folyamán valamennyi fent említett helyszínen is megvá­sárolhatók. Bronzkori település Az időszámítás előtti har­madik évezredben épült nagy település romjaira bukkantak az izraeli régészek Jeruzsálem déli részén. Korábban mind össze egy hasonló leletet talál­tak, mivel abban az időben Palesztinát vándorló nomád törzsek népesítették be. A bronzkori település ma radványai között a régészek kovaköveket, kerámiaedénye­ket, arany és ezüst kultikus tárgyakat, kőeszközöket talál­tak. A szakemberek feltétele­zése szerint a települést 3700 évvel ezelőtt hagyák el lakói, egy földrengés nyomán, .majd később a terület újra benépe­sült. Esőember Az Oscar-díjas filmet, : Rain man-t, vagy ahogy ma gyárrá fordították, az Esőem bért még ma is nagy sikerrel játsszák a fővárosi és a vidé­ki filmszínházak. Az autista férfi szerepét remekül alaki tó Dustin Hoífmant még so káig nem felejti el a mozira jongó közönség. A Barry Le vinson rendezte film sztoriját most könyvben is olvashatjuk. A jól megírt, érdekes történet Leonere Fleicher munkájí Rain man címen a Zenemű kiadó gondozásában látott napvilágot. ■ HETI FILMJEGYZETB Alázat a természet és a művészet előtt Tenni a háttérből is lehet Dunaharasztiban él Kerekes Anna festőművész és grafikus, a képzőművészeti alap tagja. Budapesten épp csak megszü­letett, de gyermekkora óta itt lakik. Tehetségét édesapjától örökölte, ő kezdte először raj­zolni tanítgatni. Később a fő­városban képezte magát; első­sorban Somogyi József szob­rászt és Koffán Károly grafi­kust tekinti mesterének. Elein­te ismeretterjesztő könyveket illusztrált, amelyek fő témája az állatvilág volt. A Termé­szettudományi Múzeum állat­tára számára Magyarország faunája címmel készített raj­zokat. E tudományos munkák alakultak a későbbiek során művészi képekké. Valamilyen állat azóta is megjelenik min­den alkotásán. Kiállításokat, 1972 óta rendez szerte az or­szágban. sőt 1987-ben Kanadá­ban négy helyen volt tárlata. Grafikák mellett olajképeket is fest, gyakran nyugati meg­rendelésre. Mint már több ízben megír­ta és elmondta „Dunaharasz­tiban élek, de otthonomnak érzem az egész országot”.-j Sokat járom a vidéket, imádom a fákat, az állatokat és becsülök mindenkit, aki közösséget érez velük. Nem veszek részt a természetvédő szervezetek munkájában, mert hiszem, hogy tenni a háttér­ből is lehet, ha igazán akar az ember. Legnagyobb elismerés számomra, ha olyan visszajel­zést kapok; miután a képei­met látták, másképpen tekin­tenek a fákra, az állatokra. — Kötődik egymáshoz a ter­mészetvédelem és a képzőmű­vészet? — Mindkettő műveléséhez egyforma alázat kell. Ha ez valakiben megvan, talán ké­pes közvetíteni. Aki a termé­szethez közeláll, közel van az emberhez is. Dunaharasztihoz fűződő vi­szonyáról elmondta; — Na­gyon örülök, hogy most olyan vezetőségünk és tanácselnö­künk van, akik szívükön vi­selik az itt élő emberek és a környezet sorsát. Részt fogok venni az itteni környezetvédő munkákban, örülök, hogy végre itt is törődnek ezzel. Fodor Antalné elnök asszony felkérésére most egy grafikai sorozatot készülök a községről csinálni, amelyet a jövő év elején tartandó életmű-kiállí­tásomon — színhelye az ad­digra helyre állított József At­tila Művelődési Ház lesz — ismerhet meg a közönség. Sz. K. A légy Tudományos-fantasztikus könyvek, filmek régi alapötle­te: az ember valamilyen mó­don átalakul, majd vissza­alakul (ha tud). Az ős valószí­nűleg a Dr. Hyde és Mr. Je- kyll történet, meg A láthatat­lan ember. Előbbiben a kettős én, a tudathasadásos szemé­lyiség áll a középpontban: a nappal józan és normális em­ber éjszakai gonosztevő énjé­nek lassú eluralkodása a nor­mális énen, illetve a vissza- változás lehetetlenné válásá­ból adódó tragédia. Másféle módon, de hasonló eredmény­nyel jár a láthatatlan emberré válás megoldása is. Érdekes módon ezek a régi alapköny­vek abban egyeznek az újabb átváltozás témájú könyvekkel vagy filmekkel, hogy a fan­tasztikus folyamatok végül is kudarccal végződnek. Az átjá­rás egyik énből a másikba nem oldható meg tetszés sze­rint, valahol valami hiba csú­szik a folyamatba és tragédia következik be. Az a film, melyet most kez­denek vetíteni a mozik, s A légy címet viseli, egy nálunk is olvasható sci-fi könyv nyo­mán íródott. Itt is az ember átalakításáról van szó, de egy kicsit más módon. A zseniális és különc tudós az átvitel problémáival foglalkozik, amelyhez bizonyos fajta átala­kítás is kell. Egyszerűbben szólva: Seth Brundle, a tudós, az élettelen és az élő anyag egyik helyről a másikra jutta­tását úgy oldja meg, hogy a transzportálás az anyag fel­bontásával és elektromos, su­gárzásmódszerrel való továb­bításával majd újbóli összera­kásával megy végbe. Ez is régi ötlet: úgy továbbítani szerves vagy szervetlen anyagot, azaz akár életet is. mint a rádió­vagy tévéhullámokat. Ha tár­gyak és . élőlények, úgy „átlö- hetők” egyik helyről a másik­ra, mint a rádióadások, akkor ez, nyilvánvalóan, fantasztikus lehetőségek előtt nyitja meg a kaput. A légy tudósa itt még nem tart, de állatkísérletei sike­resnek bizonyulnak. És amikor nem bír ellenállni a csábítás­nak, hogy ő maga is „átlöves­se” magát, bekövetkezik a hi­ba. A továbbítószerkezetbe vé­letlenül belekerül egy légy. és a komputer a két élőlényt már egybekeverve továbbítja. Seth fokozatosan felveszi az agresz- szívabb egyed, a légy tulaj­donságait. Belsőleg is, külső­leg is. És visszaút már nin­csen. Mindez írott formában még elviselhető, bár kissé megter­heli az olvasó idegzetét így is. A részletezett folyamatok, a lassan kibontakozó visszafor­díthatatlan átváltozás fázisai­nak ábrázolása a maga natu­ralista részleteivel helyenként gyomrot kavaró, különösen, hogy a történetben szerepel egy fiatal riporternő, aki a tu­dós szeretője lesz, és teherbe is esik — kitől is? Az ember­től vagy már a légy-embertől, vagy az ember-légytől? A filmváltozat ezt a részle­tezést már alig elviselhetöen ijesztő, s ami még rosszabb, undorító képsorokkal illuszt­rálja. Itt a sci-fi egyértelműen átcsap horrorba, és ez nem csupán műfaji problémákat okoz (a két műfajnak mások a szabályai, a dramaturgiája is más, a hatáseszközei is). Ez már ízléskérdéseket vet föl. Nem arról van szó, hogy a horror nem lehet képen (moz­góképen) is megmutatható. A Drakula és más rém- és szörnyfilmek ezt már polgár- jogosították. De általában még a keményebb művek (az Omen például) sem gusztustalanok. Riogatnak, ijesztgetnek a frászt hozzák a nézőre — de nem kavarják föl a gyomrát. A légy viszont ezt teszi. Vol­tak hátborzongató jelenetek a Nyolcadik utas, a halálban is, de ott azok nem mentek túl­zásba, s nem a film fő vonalát képezték. A légy kétharmada viszont — attól a fázistól kezdve, hogy a tudósnál meg­kezdődik a léggyé alakulás fo­lyamata — szisztematikusan támadja gyomor érzékenysé­günket. Az egyre visszataszí- tóbb szörnyeteg lehet maszk­mesteri remeklés — a hatás mégis undorító. Ez már nem idegi, hanem zsigeri provoká- lás. És bár manapság sok minden elkerül a mozikba (és még több minden a videoté­kákba, yideomozjkba), talán mégis v’án Valahol valamiféle ízlésbeli határ. Ott meg kelle­ne állni, és esetleg azt mon­dani áz'’ilyesfajta filmekké: ne feltétlenül a legnagyobb ha­zai forgalmazási cég sok-sok mozijában vetítsék, ha már vetítik egyáltalán, hanem va­lamilyen rétegmozi-hálózat- ban, azoknak, akik kifejezet­ten ezt igénylik. Hogy aggodalmaim nem alaptalanok, azt az is jelzi: a sok mindent látott, edzett és ritkán meglepődő hivatásos filmnézők egy része is ott­hagyta a sajtóvetítést, mert ez már nekik is sok volt. S ha ők így, akkor milyen lesz a közönségfogadtatás? Persze egy ponton túl ez közömbös; aki megváltotta m,ár a jegyét, az nyugodtan kijöhet vetítés közben, ö már a pénztár- könyv pozitív oldalán szere­pel ... Jeff Goldblum (Scth) A légy egyik jelenetében Vasmadarak Az új forgalmazó cégek egyike, az Intercom, a Cock­tail után újabb filmmel je­lentkezik: a Vasmadarak című félig-meddig fantasztikusnak is nevezhető akciófilmmel. Ez egy sajátos téma sajátos fel- a, yozása Arról szól, hogy amerikai és szovjet harci re­pülőegységek közös akcióra szerveződnek egy veszedelmes ellenséges hatal .n mindenkit fenyegető nukleáris fegy- vei­nek megsemmisítésére. Aki mos1 egy 007 filmre (A kém, aki szeretett engem) és annak témájára, sőt, sztori­jára gondol, jól tippel. Ez a film nem kevés utánérzést mutat. Legfeljebb annyi a különbség, hogy itt modern harci gépek olykor valóban bravúrosan fényképezett csa­tajeleneteit láthatjuk James Bond és a szép szőke orosz kémnő ágycsatái helyett (bár itt is van egy szép szőke orosz — pilótanő). Hogy a film az enyhülés politikájának propa­gálóra volna, az túlzás. Ez ak­ciófilm, ügyesen elhintett nagy-nagy politikai közhe­lyekkel. Xakács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents