Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
4 1989. AUGUSZTUS 22., KEDD A palóc építészet szépségei Példamutató alku Ez a kép is a linómetszők táborában készült. A bernece- barátl barokk templom. Molnár Erika mesterszáilási általános iskolás munkája Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a haszon csak pénzben fejezhető ki. Olykor ennél is többet jelent pedig az olyan eredmény, amely csak az erkölcsi, szellemi normák bonyolult rendszerével mérhető. Ber- necebarátiban például jó üzletet kötöttek azok, akik úgy adtak szállást, biztosítottak olcsó étkezést az egyik linómetsző tábornak, hogy cserébe a saját Iskolásaikat is tanítják. Szávai István szolnoki rajztanár tudatában van annak, hogy manapság olcsó üdülést kell szervezni a gyerekeknek. Ezt könnyebben bírja a szülői zseb, többet áldozhatnak a tehetséggondozásra, a hozzá szükséges ismeretek bővítésére. Így kerültek a faluba az egyik szolnoki és Szolnok környéki általános iskola olyan kisdiákjai, akik rendre ötöst szereznek év közben a rajzból. Hozták magukkal a laticel derékaljakat, leterítették a tanteremben, s azt mondják: minden éjjel jól aludtak rajta. Napközben meg járták a falut, felfedezték a palóc építészet szépségeit, amit aztán lerajzoltak, kimetszettek. Fleischer Gábor hetedik osztályos szépen meg is fogalmazta, hogy neki, aki először került ilyen táborba, azért tetszik ez, mert önállóan választhatja a témákat. Az pedig akad bőven a városi gyerek számára. Itt van ugyanis a középkori eredetű barokk templom, itt a szép házak, árnyas utcák, virágos előkertek. Külön világ minden porta, ahonnét előtűnnek az egyedinél egyedibb motívumok. Cserébe csak azt kérte a bernecebaráti iskola, hogy a linómetszés iránt érdeklődő helybeli gyerekek részt vehessenek a táborban. Részt vehettek. Hasonló üzletet kötöttek a Börzsöny lábánál fekvő szép kisközséggel a fazekastábor tagjai, akik már azzal is hasznot hoznak, ha elviszik a település jó hírét. Éppúgy, mint a pestiek által itt rendezett erdei iskola résztvevői, s egyáltalán az a sok-sok idelátogató felnőtt és gyerek, aki nemcsak a saját tudását gyarapítja, hanem a kultúra helyi értékeit is. Jól számítanak, akik ilyen alkut kötnek a vendégekkel. K. T. I. Nagymama a ház [tanító A megye különös ösztöndíja Cézár nem hatalmas. Kedves és szelíd. Aki az udvarba benyit, akár át is lépheti ezt a kanapélábú tacskót. Nem főszereplője a riportnak, de az írás főhősének, Müller Ágnesnek a kedvence. Szép szemű, barna hajú, tizennégy éves. Nagy öröm ez Ám a vendég láttán ke- vésszavú és szerény. Verőcén lakik a Lugosi utcában. A falu fölötti dombon, többnyire alacsony házak sorakoznak a nehéz kövekkel burkolt kocsiút mentén. A falu legszebb része ez. A nagymama szerint a Müller Jánosék háza nagyon régi, még rokoni örökség. Belül rend és a kulturált környezet — kiegyensúlyozottságot sugall. A sok virág árulkodik az itt lakók leikéről. Amikor a vendég érkezik, éppen zene szól. Igaz, csak egy játékzongorán. Ágika testvére szereti a muzsikát. Ági nyolc évig jeles volt, majdnem mindenből. Az idén is csak egy négyes csúszott be az orosz nyelvből. Németül is tanult. Érdekli a latin nyelv is, amit ősztől tanul majd a váci Sztáron Sándor Gimnáziumban. A család nagy öröme, hogy Ági e jó hírű középiskolába került. Most érik be a szorgalom gyümölcse. A szobafestő apuka szigorú fegyelmet követel, a MÁV- nyugdíjas nagymama afféle házitanító. Szerepköre eddig is az volt, s biztosan így lesz ezután is: a különben köny- nyen tanuló kisunokát kikérdezze. Az édesapa mellékfoglalko zású kisiparos Budapesten, a Prosperitás Kisipari Szövetkezet szakembereként keres havi tízezer bruttót. Ez a pénz ma már nem elég a megélhetésre, ha két nagylány is van a háznál. Ezért a különmunka, ezt egészíti ki az igen fiatal anyuka keresete. Igaz, az iskolai napközi otthon takarításáért manapság nem fizetnek bőkezűen. A tehetség kincs. Gondozni, gazdagítani kell. Tudja ezt a munkásember is. Csak hát a TV-FIGYE LÖ Ndp TV. Szombaton sugározta első adását az új, független televíziós állomás, amelyet a MOVI és a Mai Nap Rt. által alapított kft. hívott életre. Független vagy nem az, úgy hiszem, mostani változó, forrongó világunkban mindenképpen szükség van effajta hírmagazinra. Az más kérdés, hogy ami a szombati összeállításokat illeti, valószínű, hogy nem fogok ott izgulni a képernyő előtt, lesve, mikor is kezdenek — s nem leszek egyedül —, mert legalább szombaton igyekszem mellőzni a hajnali kelést. A végéből azonban minden bizonnyal el-elcsípek majd valamit. Szerdánként azonban, ígérem, hűséges néző leszek. Havas Henrik és Forró Tamás összeszokott páros és mellesleg jó riporterek. Az első adás ennek ellenére hordozott magában hibákat, fé- sületlenségeket, amelyek idővel — némi bejáródás után —• csökkennek, majd elmúlnak. Egyetlen említésre érdemes megjegyzés: ha valakitől egyszerre két riporter kérdez és közülük egyik sem szívbajos, az már maga is akkora stressz, amit nehéz kompenzálni. Czinege Bajos volt honvédelmi miniszter szinte gép- puskatűzbe került, úgy záporoztak rá a kérdések. De ez csak a dolog egyik fele. Mindez azonban olyan testközelből történt, ami már igencsak zavaró. A két újságíró ugyanis szinte „rámászott” az egykor volt miniszterre — s ez joggal feszélyezhette a riportalanyt. Hazanéző. Egy új sorozat első adását láthattuk vasárnap délelőtt, az ünnepi műsorok között. Mint Feledy Péter bevezetőjében elmondotta, havonta fognak jelentkezni,, s minden alkalommal más-más falvakat mutatnak majd be. Nagy adósságot törleszt ezzel a televízió, hiszen a vidéki lakosság száma többszöröse a Budapesten és fele a városokban élőknek. Megérdemlik tehát, hogy örömeik és gondjaik ugyanúgy megjelenjenek a képernyőn, mint a nagyvárosokban élőké. Vasárnap Szentistvánra látogatott el a televízió stábja. A több mint hatszáz esztendős falu mostanság 3100 lakost számlál. A helybeliek az elmúlt negyven esztendő örömeiről és fájdalmairól beszéltek. Elgondolkodtató, hogy a községben nem tartják férfinak az olyat, aki nem issza meg nap mint nap a kocsmában a magáét. Nem is nagyon akad egyébként más szórakozás. Az öregek egyöntetű véleménye szerint sokat romlottak a faluban az erkölcsök s ennek oka a hittanoktatás mellőzésében és a templomba járás megszűnésében keresendő. Ehhez képest viszont teli volt a templom az ünnepi misén. Nem egyszer, nem kétszer elhangzott már különféle fórumokon, hogy bár az ország fele kis falvakban él, mégis másod- vagy harmadrendű állampolgárnak számítanak. S ez számos tényben megnyilvánul. Például abban, hogy a nagy haszon ellenére éhbérért foglalkoztatják az apró községekben élő asszonyokat. Egyikük arról beszélt, hogy a ma is élő, de — az anyagiak miatt — kipusztulófélben lévő népművészetet, azt a bizonyos, sokat emlegetett tiszta forrást csak szeretni lehet, megélni belőle azonban nem. A számok döbbenetesek voltak. Egy matyó térítőért, ami hatszemélyes asztalra való, a szövetkezettől 75 forintot kapnak. Szerintem a szövetkezet egyéni szerencséje, hogy a szentistváni nők nem tudják, mennyiért árulják ugyanezt a népművészeti boltok, ök úgy gondolják, a hatszorosát is elkérik. De jó volna, ha így lenne! Hiszen a kirakatban nem hat-, hanem hatvanszoros összegért kínálják az említett matyó abroszokat azoknak, akik meg tudják fizetni. Ezek után mit mondhatnék? Talán csak annyit, hogy minden bizonnyal ismét egy újabb adalékot találtunk ahhoz a magyar specialitáshoz, amelyik kiváló érzékkel veszi át mindazt a kapitalizmusból, ami rossz. De legalább a fejlett kapitalizmusból vennénk át! Nem, mi a század első felére jellemző abszolút kizsákmányolást tanultuk meg. Csak követői ne akadjanak ennek az egyoldalúan jövedelmező módszernek! Körmendi Zsuzsa pénz! Nagy szerencse tehát, ha egy bizottság úgy dönt, segít. Magyarországon Pest megyében nyílt erre lehetőség először, a humánusan és okosan gondolkodó emberek jóvoltából. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, létrehozták a Cigányok a cigányokért elnevezésű alapítványt. Ebből a pénzből a tehetősebbek járulnak hozzá a vékonyabb pénztárcája sorstársaik tehetséges gyermekeinek taníttatásához. A gondolat szerint azért, hogy a cigányság is felnevelhesse a saját értelmiségét. Azt, amelyik később majd a maga tudásával, képességével segítheti céljaik, érdekeik feltárását, megfogalmazását, a lemaradók nevelését, tanítását. Tiszta lelkiismerettel — Meg ne mondják a nagymamának — aggódik valaki az ösztöndíj odaítélésekor. Talán az elnevezés miatt lesz az asszonynak rossz érzése. — Miért lenne? — kérdezi most, tiszta lelkiismerettel, miközben arról beszélünk, hogy az embernek vállalnia kell önmagát, fajtáját. Hiszen a munkából él ö is, mint más — miért és mit kellene megtagadnia? A majdani küldetésről ma persze, még nem esik szó. A segítségért hálát nem vár senki, csak az igyekezetei, hogy akit segítenek, az váljék művelt emberré. Címeres sapkában Ági legkedvesebb tantárgya a fizika, meg a magyar nyelv és irodalom. Szereti a könnyűzenét és a könyveket. Most éppen a Világjárók sorozat köteteit bújja. Ám, hogy mérnök lesz-e, közgazdász, tanár vagy orvos, ezt még nem tudja. Csak azt, hogy szeptembertől mindennap felül a pesti vonatra, Vácig utazik, s címeres diáksapkát hord. Addig meg még egy kicsit dédelgeti Cézárt, ezt a bohókás kiskutyát, amelyik nemhogy megugatna, amikor elköszönök a családtól, hanem gerincre fekve simogatást vár. Kovács T. István Évadnyitó társulati ülés a Nemzeti Színházban Évadnyitó társulati ülésre gyűltek egybe hétfőn a Nemzeti Színház tagjai. Mint már az elmúlt színházi szezon végén ismertté vált: többeknek nem újították meg a szerződését a társulatnál, s a nyugdíjba vonuló igazgató, Malonyai Dezső is távozott. Helyére az 1989—90-es évadtól Csiszár Imre került, aki ezt megelőzően a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője volt. Az évadot kezdő társulati ülésen először bemutatták a színházhoz szerződött új tagokat: Brégyán Pétert, Cserhalmi Györgyöt, Gáspár Tibort, Körtvélyessy Zsoltot, Mihályi Győzőt, Nemesük Károlyt, Ráckevei Annát, Reviczky Gábort és Tímár Évát. Mellettük két új rendező is a Nemzeti Színházban kezdi az új évadot: Szőke István és Taub János. A tervek szerint novemberben új játszóhelyet is avatnak az Állami Népi Együttes Corvin téri székházában, ahol hétvégenként tartanak előadásokat. Hiányzik a tornadressz és a 1divatos köpeny Tanévkezdet előtt a boltokban Két hét sincs hátra a tanév kezdetéig. Ugyan a diákoknak borsódzik a hátuk, ha a be- csengetésre gondolnak, mégis itt az ideje a szükséges taneszközökről gondoskodni. Sok helyütt javában tart már a kedvezményes akció, összeállításunkban annak jártunk utána, mi kapható az üzletekben, illetve melyek azok a cikkek, amelyeket az idén hiába keresnek a vevők a polcokon. Dunakeszin, a 237-es Iparcikk Áruház az idén ugyan nem vett részt a kedvezményes árusításban, de minden évfolyam számára van elegendő füzetcsomag, amelyeket a fóti Piért-től és a fővárosi Ápisz-tól szereztek be. Bő a grafit- és színes ceruzák választéka; 98 forintért Rotring is kapható. Nincs hiány toliakból és -betétekből, sőt, a tintával utántölthető írószerekből is van kínálat. — Ecsetekből sajnos, most csak a vékonyakat áruljuk, de a napokban minden méret megérkezik — mondotta Kozma Éva, az áruház helyettes vezetője. — Véleményem szerint hasznos lenne, ha az oktatási intézmények részletesen tájékoztatnának bennünket arról; az egyes évfolyamokban milyen írószerekre van szükség. Így azokat előre csomagolva kínálhatnánk, s megkímélnénk a szülőket a fölösleges vásárlásoktól. Ráadásul kiküszöbölhetnénk a tumultust is. hiszen a csomagokat csak leemelnék a polcokról, így gyorsabb lenne a vásárlás. — Az iskolaköpenyek sajnos nem divatosak, és szegényes a fazonválaszték is — állítja a Fantázia Kereskedelmi Vállalat, dunakeszi áruházában Román János áruházvezető. — Nincs belföldön készült tornadressz, a jugoszláv Yassa mezek ugyan minden méretben kaphatók, de drágák. Ráadásul színesek, viszont az iskolák csak pirosat vagy kéket kérnek. Évek óta nem tudunk ezen óhajnak megfelelni. Lényegében ugyanez a helyzet a fiú tornanadrágokkal, s nagy gondot okoz a kamaszméretű színes atléták beszerzése is. Mint megtudtuk, nagy az iskolák bizonytalansága az egyenruhákkal kapcsolatban is. Az igények jószerével oktatási intézményenként változnak. Mogyoródon egyedül a Gödöllő és Vidéke Áfész 29. számú boltjában árulnak iskolaszereket. Az üzlet elsősorban élelmiszereket kínál, ám mint Dombóvári Miklósné boltvezetőtől megtudtuk — a tanévkezdés előtt mindig beszerzik a tanszereket is. Hagyományosan részt vesznek a kedvezményes akcióban, amely az idén augusztus 30-ig tart s 20 százalékkal olcsóbban árusítják a füzetcsomagokat. Kapható ceruza, toll, iskolatáska, vízfesték, de nincs színes füzetcsomagoló papír, és az iskolaköpenyekből is csak a hagyományos fazonúakat sikerült beszerezniük. Sok ezek közül tavaly óta a boltban van, hiszen a szülők a nagyobb választék reményében Budapestre utaznak. Már csak azért is, mert a lánykatornadressz szintén hiányzik, a fiúknak pedig csak zöld tornanadrágot tudnak kínálni, míg az iskola kék színűt ír elő. A fentiekből kitűnik: nem a kereskedők tehetetlensége miatt kényszerülnek keresgélésre a szülők. A mogyoródi boltban éppen az nincs, ami Dunakeszin, a szakboltban sem kapható. Ráadásul ez a gond évek óta visszaköszön, tehát a felelőst a nagykereskedelmi vállalatok és a gyártók között kell keresnünk. Már ha az iskolák nemcsak igényeket támasztanak, de arról időben értesítik is az érintettekét. Panyi Mária Az utca művésze Kedves színfolt Szentendre főterén az ifjú képzőművészeti szakközépiskolás leány. Nyár van. meleg, s jól jön egy kis mellékes is. Színes, hangulatos képei odavonzzák a turistákat. A portré percek alatt elkészül — a hasonlóság meglepő —, a modell elégedett lehet! (Pék Veronika felvétele)
