Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
1989. AUGUSZTUS 22., KEDD 5 Az idén kissé rendhagyó volt az aratás, amelyről már minden körzetbeli mezőgazda- sági üzemben múlt időben beszélhetnek. A rendhagyó jelzőt az aratás előtti demonstrációk miatt érdemelte ki a nagy nyári kampánymunka. Az illetékesek keresik, kutatják a módját az ésszerű változtatásoknak, a felvásárlási árak emelésének. Lelkűk rajta, hogy mikortól vezetik be. A Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat pilisi malomüzemében múlt héten befejeződött a búzafelvásárlás. Három tsz-szel, a helyi Aranykalász- szal, a monori Kossuthtal és a gombai Fáy Andrással kötöttek szerződést búzafelvásárlásra. összesen 8 ezer 320 tonnányi termés került a tárolókba. Amint Opavszki Ferencné- től, a pilisi malom minőségi ellenőrétől megtudtuk, egy hóBudaörsön megalakult a KISZ Hitelt szerezni a szavaknak Nem történelmi visszatekintésről van szó — miként azt az olvasó a cím alapján gondolná —, hanem napjaink valóságáról: Budaörsön június 26-án megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség. — Tizenegyen alakítottuk az új szervezetet — mondta Tési Vilmos titkár. — Dunakeszi, szigetszentmiklósi, budapesti és budaörsi fiatalok voltak a „kezdőkörben”. Másfél hónap alatt a taglétszámunk száz körülire növekedett. Most láttuk elérkezettnek az időt arra, hogy a közvéleménnyel tudassuk létezésünket, szándékainkat. Nem csak önmagunk propagálása miatt. Igényeljük a társadalmi környezet kritikáját, észrevételeit a tevékenységünkről, az elgondolásainkról. 0 Miért éppen a KISZ nevet választották? — Mert végső célunk az állam és párt nélküli társadalom felépítése. Ahol az önkormányzat a rendező elv. Központi értékünknek a közösségi szemléletet és életmódot választottuk. amelyben azonban az egyén is megőrzi saját arcát. A közösségi elv az, amely gátat vethet a túlzott liberalizmusnak, s egyúttal kizárja az anarchia veszélyét is. Másik legfontosabb elvünk a humanizmus, mert enélkül elsikkad az ember, s a jelszavak válnak fontossá. A KISZ névtől nem féltünk. Sokan lejárahogy ne a hangosabb ember „győzzön” az egyes vitatémákban, hanem, aki igazabbat szól. — Sorolhatnám még az elveinket, céljainkat — mondta Tési Vilmos. — Egyelőre azonban félénken használok néhány kifejezést, óvakodok a nagy szavaktól. Alig van olyan fogalom, amely a hazai politikai gyakorlatban makulátlanul megőrizte volna eredeti szépségét, tartalmát. A személyes magatartásunkkal akarunk hitelt adni szavainknak. Arra törekszünk, hogy nálunk ne a kinyilatkoztatásoké és az ígérgetéseké legyen a főszerep. Remélem, ez menet közben bebizonyosodik. K. Gy. Viskó a senki földjén Temető mellett senki nem lakik szívesen. Még fényes nappal, ragyogó égbolt alatt is furcsa érzéseket ébreszt az élőkben a holtak csöndes birodalma, hát még éjszaka. Hajdanán a férfibátorság próbakövének számított, melyik legény képes eltölteni egy éjszakát egyedül a sejtelmes hangulatot árasztó, ősidőkből átöröklött babonákkal terhes helyen. Csupán a közösségből kitaszított vagy a magányt önkéntesen vállaló csodabogarak ődöngenek szívesen a temető környékén, őket épp az vonzza, ami taszítja a többit. Bulyák Mária sem véletlenül foglalta el s kerítette be tenyérnyi földjét a temető tő- szomszédságában. Emberkerülő, furcsa, mogorva asszony, úgy is nevezik faluszerte, a szödligeti remete. Egyedül él — Hogy remete lenne? — nevet Kristóf Jánosné, a Szödligeti Tanács igazgatási osztályának vezetője. — Hallottam már én is ezt a titulust, de szó sincs ilyesmiről. Mindösz- sze egy idős asszony, aki egyedül él, ennyi az egész. Azért a címét szívesen megadom. Az embert próbáló hőségben középkorú férfi hajladozik, kapál. Kérdésünkre rögtön tudja, kiről lehet szó, a falu határában húzódó, erdős, bokros tájék felé mutat. — Épp az imént láttam hazajönni a kutyájával, meg fogják ismerni. Alacsony, hajlott hátú kis öregasszony. Alig százméternyire, a rádiózenétől hangos, tyúkokkal, kutyával benépesített falusi portáktól vékony karókra kötözött, egy szál drótkerítéssel körbevett kopár földdarabra bukkanunk, közepén deszkából, hullámpapírból összetákolt, kormos falú sufni áll. A düledező épületet épp csak az ajtaján lógó szigorú lakat tartja össze, oldalán akkora rések, hogy egy gyermek átbújhatna rajtuk. Az udvar sem hétköznapi, csak egy részét borítja tott elnevezésnek tartják, mi azonban vállaljuk. 0 Az következne ebből, hogy csakis meggy őződéses fiatalokat várnak a soraikba? — Tizen- és huszonéves korban még kevés fiatalról mondható el, hogy érett kommunista gondolkodású. Ez tehát nem is lehet feltétele a felvételnek. Társunknak tekintünk viszont mindenkit, aki tettre- kész a közösségek erősítésére, fejlesztésére, s aki megtalálja — vagy a segítségünk, ötleteink alapján megtalálni akarja — önmaga számára az értelmes alkotó munkát. Fontos követelmény, hogy a céljainkkal való azonosulás ne csak passzív helyeslésben, hanem cselekvésben nyilvánuljon meg. A KISZ nem a tétlenek szervezete kíván lenni. Tetterős emberek számára viszont nem szabtunk korhatárt. 0 Más ifjúsági mozgalmakhoz — például a Demiszhez — milyen szálak kötik a KISZ-t? — A Demisszel, mint baloldali ifjúsági népfronttal, szeretnénk együttműködni. Több találkozási pontunk van. Szívesen lépünk azonban akcióegységre egy-egy feladat során a Fidesz-szel, s más ifjúsági szervezettel is. — A KISZ követelményként állitja tagsága elé az önfejlesztést, önművelést. Ez elengedhetetlen a politikai kultúra fejlesztése érdekében — ami viszont szükséges ahhoz, Üzleti érzék szabin Nyáron talán megáll az élet? — teszi le kollegám bosszankodva a telefont. Pedig nem hirtelen haragú ember. Csak éppen, ha egy nap öt helyről mondják neki, hogy „nincs bent a főnök, nincs aki nyilatkozzon”, kissé felhős lesz a homloka. Én miért nem bosszankodom? — fordulok kuta- tóan magamba. Nem éppen épületes az önvizsgálódás eredménye. Megszoktam Hozzászoktam ahhoz, hogy nyáron sokan nem elérhetőek (majd ősszel visszatérünk a témára), s hogy egy- egy „odacsörgetés” vagy bekopogtatás alkalmával nem találok olyat, aki a „felelőssége teljes tudatával” nyilatkozhatna. Társadalmi gazdasági megújulás. Annyit tudunk róla: kell. Elméletileg tehát módfelett megalapozott az „ügy”. A muszáj súlya lendületet, vezérfonalat ad(hatna) a cselekvéshez is. Demokráciáról, piacgazdaságról beszélünk. A társadalom demokratikus csatornáin is az az időszerű követelés fut: eredményesen működő, piacorientált gazdaságot! Márpedig a piac télcn-nyáron, minden évszakban piac. Ha éppen nem újságíró, hanem külföldi üzletkötő keresi meg valamely céget, igencsak megütközhet azon, hogy a „szabi” ideje alatt nem talál tárgyalóképes partnert. Magyar ügyfél persze ezen sem csodálkozik. Ö is hozzászokott Elgondolkodhatnánk végre azon. mennyi mindent fogadunk el a hazai gyakorlatban. K. Gy. Jelen kell lenni ott, ahol a dolgok eldőlnek A párt nem veszítheti el az arcát Az autógyárban jószerint nyomban elkezdték a felkészülési munkát, amint kiderült, hogy októberben kongresszus lesz. Elhatározták: nem várnak központi utasításokra, még pártprogramra sem, hanem önállóan, saját elképzelés szerint fognak a dologhoz. Egy szerkesztőbizottság azután elkészítette a helyi szervezet platformjavaslatát, amelyet több menetben megtárgyaltak, míg végül a pártértekezletre került, az első napirend témájaként. Menni vcgy maradni? Miről is szól ez a dokumentum? Alapvetően három kérdésre próbált valamifajta választ adni: mit értünk ma szocializmus alatt?, milyen pártot és milyen társadalmat akarunk? A fejezetcímek is jelzik, hogy nem volt könnyű dolguk sem az anyag elkészítőinek, sem a megvitatására összegyűlt küldötteknek. Ám ha valaki most azt hiszi a szóban forgó fejezetcímek nyomán, hogy a politizálás a szokásos általános szinten folyt, az nagyot téved. A pártértekezleten részt vevők ugyanis remekül felismerték azt a három kérdéskört, amelyek alapos megválaszolásán múlik tulajdonképpen minden. Tehát: hol, hogyan és kivel politizáljon az MSZMP? Jenei Mihálynak, a pártbizottság titkárának szóbeli kiegészítője után mintegy húszán fejtették ki véleményüket a vita során, és bár végül a platformot egyhangúlag elfogadták, korántsem állítható, hogy egyformán értelmezték volna a fogalmakat és a legfontosabb teendőket — amin viszont csöppet sem lehet csodálkozni. E szervezetnél ugyanis „kicsiben” ugyanazo kát a zavarokat lehet észlelni mint országos szinten. Példáu itt sem sikerült eldönteni: ki vonuljon-e a párt a munka helyről és a lakóhelyen politizáljon, vagy ragaszkodjon i hagyományokhoz, és ne adjc fel pozícióit a gyárkapun belül. Szintén eltérő véleményei hangzottak el arról, hogy hr netán „bent maradnak”, akkoi mi a legfontosabb teendő, jé: ha „kivonulnak", akkor hogyan tovább. Nem teljes, de viszonylago: egység alakult ki abban, hog.v a gyári szervezet nem néppárt jellegű MSZMP-ber „gondolkodik", hanem munkás bázisú pártban. Mint elhangzott, elveszítené arcát a párt ha nem célozna meg egy társadalmi csoportot. Lakóhelyi politika A számos eltérő értelmezés mellett — például 1956 megítélése vagy a párt szövetségi politikájával kapcsolatos nézetek — több témakörben teljes volt a nézetazonosság. így abban, hogy a jövőt illetően csak a demokratikus szocializmus lehet a kiindulópont, hogy közeledjünk szűkebb pátriánkhoz, s abban is, hogy nincs szükség a megyei pártbizottság intézményére, apparátusára a jelenlegi formában. Helyette megyei, regionális irodákat kellene létrehozni, amelyek mintegy szolgáltatást nyújtanának a hel^i községi, városi szervezeteknek. Készt vett az értekezleten — és természetesen fel is szólalt — Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának \tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Elsőként a közelgő kongresszus kapcsán arról beszélt, hogy október 6-án három feladatot mindenképpen el kell végezniük a küldötteknek: ki kell alakítani egy új párt irányvonalát (függetlenül attól, hogy ez névváltoztatással jár-e), helyre kell állítani a bizalmat a pártban egymás iránt, és végül: a pártnak a mai gyenge cselekvési állapotából ki kell kovácsolnia egy aktív cselekvő egységet. Ezt követően a megyei első titkár néhány hozzászólásra válaszolt. így többek között felhívta a figyelmet a lakóhelyi politizálás rendkívüli jelentőségére a közelgő választások miatt. Mint mondotta : az aggódás nem elég, jelen kell lenni ott, ahol a dolgok eldőlnek. (Később Nagy Józsefné Szigetszent- miklós város pártbizottságáBefejezödött a felvásárlás Új búzából új kenyér napja már kizárólag csak új búzát őrölnek az ódon masinákon, berendezéseken. A liszt sikértartalma némileg elmarad az optimálistól, hiszen a kívánatos ^6—28 százalék helyett 29—33 százalék között váltakozik. Ugyanakkor a szemek nedvességtartalma a határérték (16 százalék) alatt maradt minden esetben. Ez annak köszönhető, hogy mindhárom mezőgazdasági nagyüzemben — beszállítás előtt — szárították a kombájnok ben- dőiből kikerülő termést. Eleinte nyújtott műszakban, reggel 7-től 18 óráig tartott a felvásárlás, ezen a héten már csak 7-től 15 óráig. A búzaőrlés viszont három műszakban folyik. Számtalan vásárló fordul meg a 4-es számú fő közlekedési út melletti pilisi malomban. Az ünnepre sütött új kenyér már idei búzából készült. —ér Az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat monori üzemében a jó kenyeret nem csak a gabona sikértartalmától várják, mert tudják, hogy a lelkiismeretes tésztakészítés is fontos. Babos Istvánná új kenyeret vet (Vimola Károly felvétele) Az elmúlt hét végén — pénteken — került sor a mintegy 600 tagot számláló autógyári kommunisták párt- értekezletének első fordulójára. A szigetszentmiklósi törzstelepi szervezetet mintegy 120-an képviselték, hogy két fontos témakörben állást foglaljanak. nak titkára szintén a lakóhelyi politizálás jelentőségéről szólt hosszabban, miközben úgy fogalmazott: ha a lakóhelyen veszít a párt, sokat veszíthet.) A megyei pártbizottság megszüntetését tartalmazó állásfoglalással kapcsolatban Hámori Csaba kifejtette: a jelen pillanatban nem tartja aktuálisnak, mert megvalósításával mindenképpen gyengülnének a megye településein ténykedő alapszervezetek pozíciói is. De ezzel együtt a me- megyei apparátusok létszámát már idén eddig is „megfelezték” és a hátralévő hónapokban még tovább csökkentik 50 százalékkal. Anya és család Az értekezlet első napirendi pontját végül is úgy zárták le a kora éjszakai órákban, hogy elfogadták a platformtervezetet, mint olyan dokumentumot, amely mindenképpen tükrözi a legalapvetőbb kérdésekben a helyi szervezet álláspontjait, és így némiképp segítséget ad a gyári kommunisták további munkájához, de talán még a megyei értekezletnek, illetve a párt októberi kongresszusának is. (A dokumentumot csak egy teljesen új javaslattal egészítették kr egyébiránt, amely azt tartalmazta, hogy vissza kell állítani társadalmunkban az anya klasszikus családösszetartó szerepét.) Az első autógyári pártértekezlet — ugyanis a kongresz- szus után egy újabbat is tartanak Szigetszentmiklóson — a megyei és országos kongresszus küldötteinek előzetes jelölésével folytatódott. Hogy végül is kik vesznek részt az említett eseményeken, afelől ezen a héten az autógyáriak pártszavazás útján döntenek. Bódi István A szödligeti remete Azzal együtt nem lehet nagyon melege, télen reggelente úgy kell megtörnie a jeget a vizespohárban. Fűteni ugyan szokott, egy rozoga kályhája lehet, de az meg akkora füstöt csinál, csoda, hogy nem fullad meg tőle. A fekete korommal szegélyezett ajtó tanúsítja, mindez bármilyen hihetetlennek tűnik, ma, a huszadik században, a fővárostól alig egy kő- hajitásnyira, mégis színtiszta igazság. — Egyedül az állatokat szereti — tudjuk meg. — Amit az imént láttak, az is egy befogadott kóbor kutya volt. Most csak ez az egy van, de volt olyan idő, hogy nyolc is ott ténfergett a háza körül. Az öregasszony szokott is panaszkodni, a nyugdíjából magának is alig jut, nemhogy azoknak, de még sincs szíve kitenni őket. Egyszer elindult a sintérért, de aztán félúton meggondolta, megesett a szíve rajtuk. Mindennap hordja nekik az élelmet a hátizsákjában a faluból, igaz, a magáét is örökösen viszi, nehogy megmérgezhessék. Jó erőben lehet, állandóan annyit cipelni — teszi még hozzá elismerően. Hátat fordított A sírok közt visszafelé ballagva elgondolkodom, vajon milyen sors juthatott osztályrészül ennek az asszonynak, mi mindent láthatott, mi mindent hallhatott, hogy hátat fordított a társadalomnak. Hozván lát bennünket, „rendes” embereket, mit gondol elalvás előtt, miről álmodik éjszaka? A falun áthaladva hiába füi'készem a gépkocsi ablaka előtt elsuhanó tájat. A szödligeti remete hajlott hátú, zs...javai összenőtt alakja sehol sem bukkant elő. Csupán egv tépázott bundájú, behúzott farkú korcs eb ügetett szemben az út menu.n. Ha jól láttam, a temető irányába tartott ... N. A. a naptól sárgára aszott fű, amúgy teljesen kopár, sehol egy vetemény, de még vadon nőtt bokor, fa sem bontja meg az egyhangúságot. Halk tanakodásunkra egy nagy fekete kutya ballag elő lustán, tisztes távolból szemügyre vesz, majd újra eltűnik, valahol a ház vagy inkább fészer mögött. Magának való Ez lenne a porta? Hitetlen- kedve nézünk egymásra. A szomszédos udvarban dolgozó asszony azonban megerősíti: igen, itt lakik Bulyák Mária. a szödligeti remete. — Tudják, olyan magának való asszony, nem beszél senkivel. Hogy került ide, hogy nem. nem lehet tudni. Mindenesetre már évek óta itt lakik, igaz, aházarégebbenott állt — mutat a szomszédos kertbe — csak aztán parcelláztak, és odébb kellett szállítani. A kerítést már ő húzta ki, így foglalta el magának ezt a földet, ami tulajdonképpen senkié. Ahogyan ő szokta néha mondani, a tanácstól kapta ajándékba. Szavai nyomán kibontakozik egy különös ember arca. — Sokan bolondnak tartják — folytatja a diskurzust a drótkerítés túloldaláról az asz- szony —, pedig nem az. Mikor olyan kedve van, szépen, értelmesen beszél, olvasni pedig nagyon szeret. Csupán az embereket nem szereti, azt képzeli, meg akarják öt mérgezni. Ezért is irtotta ki a füvet az udvarában, s azt a dombot is azért hordta a ház mellé, egyetlen lavórral. egyedül. Hogy ne férkőzhessen senki a közelébe. A jó húsz méter hosszan elnyúló, három-négy méterre magasodó töltést nézve elképzelem a sovány kis öregasz- szonyt, amit füvet tép, erdőt irt, földet forgat, elképzelem, amint egyedül tesz-vesz istállónak is rozoga házában. — Egy nagy vasládában alszik — folytatja a szomszéd- asszony, —, azt bélelte ki dunyhákkal, hogy ne fázzon.