Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
1989. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT 7 rr*.T JM.fc 1/Lí, 11 Beszélgetés Paskai László bíboros, esztergomi érsekkel Az augusztus 20-i megemlékezésekről, az ünnep mondanivalójáról, a Magyar Katolikus Püspöki Kar közleményének egyes tartalmi kérdéseiről, II. János Pál tervezett magyarországi látogatásáról nyilatkozott Paskai László bíboros, esztergomi érsek. A magyar katolikus egyház vezetője bevezetőjében elmondta, hogy az idei ünnepség abban különbözik a korábbitól, hogy most szorosabban kapcsolódnak egymáshoz a társadalmi és egyházi megemlékezések. A Szent István-napi hivatalos ünnepség programja Esztergomban éppen úgy magában foglalja a bíborosi szentmisét — délelőtt fél 11-kor a bazilikában — mint az azt követő megemlékzést a bazilika előtti téren, ahol Kukorelii István, a Hazafias Népfront ügyvezető elnöke mond beszédet. A másik különbség, az, hogy 42 év után ismét lesz Szent Jobb-körmenet Budapesten. Paskai László emlékeztetett e körmenet hagyományaira; nemcsak egyházi jellegű megemlékezés volt, hanem társadalmi esemény is. Megemlítette, hogy a legutolsó Szent Jobb-körmenet 1947-ben volt, délután 3 órakor kezdődött, s a Szent István Bazilikától a Hősök teréhez vezetett. Ezt a körmenetet, melyen a társadalmi élet képviselői' js részt vettek, Mindszenti/ József bíboros, hercegprímás vezette. Most, a délután 5 órakor kezdődő szentmise után indul a körmenet, amelyen szintén ott lesznek a társadalmi élet reprezentánsai, a diplomáciai testületek képviselői. Az ünnephez kapcsolódik az a megemlékezés, melynek helyszíne a budai vár. XI. Ince pápa halálának 300. évfordulója kapcsán a Mátyás-templomban tartott szentmise után — ez augusztus 19-én lesz — Kacziba József püspök megkoszorúzza a vár fölszabadításában nagy szerepet vállaló pápa szobrát. Az idei Szent István-ünnep tartalmi mondanivalójáról szólva a bíboros ismételten kiemelte a Széni Jobb* ' könnenet .felújítását. , Ez — mint mondta — külső jelkép is ahhoz, hogy magyarságunknak a társadalmi, közösségi életben is a múlt hagyományaira kell épülnie. — A másik mondanivalót abban találom meg — folytatta —, hogy a közösségi és társadalmi élethez nélkülözhetetlenül szükséges erkölcsi értékekre irányítja a figyelmet az egyházi és társadalmi megemlékezés egyaránt. A közösségi életben erre mindenképpen szükség van. Egy harmadik mondanivalót is látok, s ez a közösség kiemelése. A körmenet közösséget jelent és a közösségi felelősségtudat éppen a mai társadalmi életünkben nagyon is lényeges vonás. Felelősek vagyunk PÄTZAV PÄL: KENYÉRSZEGÖ egymásért, segítenünk kell egymást és a történelmi folyamatosságot fönn kell tartani, a múlt tehertételeit is vállalva akarjuk a jövőt építeni közösségileg. • Bíboros úr, a Magyar Katolikus Püspöki Kar állásfoglalást tett közzé az egyházi és társadalmi élet megújításáról. Ez a fontos dokumentum egyebek között azt mondja: „A felgyülemlett problémák megoldása számos feladatra kötelez, de egyben veszélyeket is hordoz magában.” Milyen veszélyekre kell gondolnunk? — A nyilatkozatban szó esik a veszélyekről is. Ügy látjuk, hogy a mai társadalmi életünkben bőven előjönnek a problémák. Megoldásukhoz lényegesen hozzátartozik, s ezért a nyilatkozatban is tudatosan szerepelt a megfontoltság, a meggondolt- ság kérdése. Ezek hiányát gyakorta tapasztaljuk. Veszélyt rejt a kapkodás jelensége. Új lehetőségek nyílnak és ezekben a kapkodás vonásai is megfigyelhetők. Veszélyt hord magában a magyar emberek egyfajta negatív tulajdonsága; a párbeszédre való készségben még nagyon sokat kell tanulnunk. A nézetekben való különbözőség igen könnyen csap át személyi feszültségekbe, személyi ellenségeskedésekbe. Veszélyt rejt magában az is, hogy gyorsan szeretnénk, és kellene is eredményeket elérni, ám az ehhez szükséges megfelelő elvi, eszmei alap, a távlati gondolkodásra való beállás még sokszor hiányzik. Veszélyt jelent, hogy mennyire tudunk élni a szabadsággal. Mert a szabadsággal vissza is lehet élni és az már szabadossággá'válik. Itt csak egyre utalnék; a szabadság nagyobb lehetősége nyílt meg előttünk, ám a szabadosságnak már oly sokféle vonása van jelen a magyar társadalomban, s ez mindenképpen negatív jelenség. Már arról beszélnek, hogy kellenek-e, legyenek-e szex- shopok. A szabadosságnak ez a jele társadalmi szempontból káros. • Az egyház történelmi tevékenységének tárgyilagos értékelése a nemzet öntisztulási folyamatának elodázhatatlan része. Ezt a dokumentum is leszögezi: ,.A történelmi múlt tárgyilagos feltárása, a tények rögzítése igen fontos feladat. A püspöki kar egyháztörténeti bizottsága a katolikus egyházra vonatkozóan már megkezdte a munkát.” Ezzel kapcsolatban ön milyen kardinális pontokat jelölne meg? — A történelmi múlt rögzítése, feltárása ez esetben lényegében az elmúlt négy évtizedre vonatkozik. Ebben az időben, főleg kezdetben, az egyház a hivatalos ideológia szerint mint társadalmilag negativ jelenség szerepelt és ennek megfelelően születtek olyan rendelkezések, törvények, amelyek a működését is visz- szaszorították, illetve amelyek a hívek körében is félelmet okoztak. Ezek föltárása, rögzítése gyakorlatilag nem történt meg. A dokumentációkban, történelemkönyvekben nem lehetett róluk tudomást venni, illetve nem voltak nyilvánosak. Tehát ez az egyik terület. Vagyis az, hogy miképpen alakult az egyház élete. Én azt a kifejezést szoktam használni, hogy 1948 után az egyház kényszerpályára került és ott kellett keresnie a kibontakozás lehetőségeit. A másik, amire utalni kívánok, az az, hogy a vallási meggyőződés miatt papok, szerzetesek és hívek, sőt főpapok is igen sok zalilatásnak voltak kitéve. Koncepciós perek áldozatai lettek. Börtönbe került igen sok pap azért, mert jól végezte, vagy akarta végezni a munkáját. Vagy mert nem akarta az akkor kialakult helyzetet 'elfogadni. Ezekről följegyzések vannak, de gyakorlatilag egy- egy per lefolyásáról hivatalos értesítés sem történt. A magunk részéről inkább csak azt tudjuk rögzíteni, főleg a meglialtakkal kapcsolatban, hogy mettől meddig tartott a börtönbüntetés. És ha ki is szabadultak a börtönből, többen egy ideig nem kaphattak egyházi beosztást, kénytelenek voltak más munkaterületre menni. Harmadik témaként említeném meg az egyházi intézményeket érintő problémákat. Ide nem csupán az egyesületeket sorolom, hanem mindenekelőtt a szerzetes közösségeket, amelyeknek működési engedélyét 1950-ben megvonták. Közel 12 ezren kényszerültek elhagyni a kolostorokat anélkül, hogy bármiféle megoldást kaphattak volna. Teljesen új környezetben kellett megtalálniuk azt az életmódot és lehetőséget, hogy egyrészt hűségesek maradjanak a hivatásukhoz, másrészt pedig megtalálják a helyüket az életben. A kezdeti időkben nagyon sok zaklatásnak voltak kitéve, ám legtöbbjük hű maradt a hivatásához. 9 A szóban forgó dokumentum a feladatok kapcsán — amelyek igen széles körűek — az egyház tevékenységéhez szükséges feltételek biztosításit is'Vhréifván ítisT. Élén á ttfífi 'rffly- nak e tárgyalások, s ha igen, mit érintenek. — Tárgyalások természetesen folynak, és azokat két részre kell választani. Az egyik az egyház belső feladatát érinti, nevezetesen azt, hogy mi magunk hogyan tudjuk biztosítani intézményeink újjászervezését, működéséi, a vallási élet megújulását. Ez az újjászervezés 40 év után igen nehéz, nem egy területen szinte emberfeletti feladatot jelent. De tárgyalunk a társadalmi élet képviselőivel is, pillanatnyilag átalakuló helyzetben, hiszen köztudott, hogy megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal, ezért most alakult ki az állami hatóságokkal való kapcsolatfelvétel, a kapcsolatrendezés jövendő módja. Ismeretes az is, hogy előkészületben van a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, amelynek az irányelvei már a sajtóban is megjelentek. Ez szintén a tárgyalások egyik témája. Tárgyalások vannak a szerzetesi intézmények reorganizálásával kapcsolatban arról is, hogy az ötvenes években államosított épületekből visszakaphassunk, hisz épületek nélkül a szerzetesi közösségi élet nem lehetséges. C A püspöki kar dokumentuma fölveti a közös felelősség kérdését is. Ezt írja: „Az a keresztény, aki e hazában é! és szereti népét, nem nézheti közömbösen az eseményeket és nem álihat be a felelőtlenül kritizálók táborába. Mindannyian felelősek vagyunk saját közös országunkért.” Kérem, segítsen értelmezni ezt a rendkívül fontos véleményt. — Közösséghez tartozunk, közösségi emberek vagyunk és ehhez kapcsolódik a közösségi felelősség is. A mai magyar élet sok problémát állít elénk, és számos területen kell hozzákezdeni az újjáépítéshez. Mint ahogy az imént már szó esett róla, a hibák lehetősége is könnyen előjön. Ezek közé tartozik a felelőtlenség és az önzés. Az, hogy ki-ki csak a saját javát keresi. Ida tartozik az is, hogy felelőtlen kritikával illetünk embereket és törekvéseket. Idei tartozik. ha valaki nem akarja vállalni a jövő építésével kapcsolatban a szolidaritást, a munkát és az áldozatot. Mindez tulajdonképpen egy általános negatív magatartásra utal. Ehhez hozzáfűzném, hogy a kereszténység mindig is társadalomformáló és megtartó erő volt. Azonban nem úgy. hogy közvetlenül beleszól a társadalmi és politikai életbe, hanem oly módon, hogy a társadalmi, közösségi élethez annyira szükséges etikai értékeket képviseli, ezt törekszik megPa$kai László bíboros, esztergomi érsek misét celebrál valósítani és az emberek életébe belehelyezni. A nyilatkozat zárórésze tulajdonképpen erre.a hatásra utal, 4%ifrtefynék érvényesülnie- kell: a mai magyar társadalomban is. " — A katolikus egyház a híveit hívja fel arra, hogy ne a meggondolatlanság, a felelőtlen kritizálás, a személyi feszültségek áldozatai legyenek, hanem pozitív, konstruktív módon, a saját területükön, a munkahelyükön, a családjukban kapcsolódjanak be a jövő építésébe. Egyet még hozzáfűznék és ezt az olvasó is megérti az idézetből, azt, amire a mai időben mindenkinek nagy szüksége van: ez a felelősségtudat. Hogy ki-ki a maga felelősségét lássa — az önzéstől függetlenül — az egész közösség érdekében. És ha ezt minél többen, igazi jószándékkal teszik, felelősséggel és felelősségtudattal irányítják az életet, akkor a kibontakozás is könnyebben elérhető. • Az elmúlt évtizedekben a vallást elméleti problémaként kezelték, amihez elegendőnek tartották a tudat befolyásolását. Cgy tűnik, ezt a felfogást nemcsak a valóság vetette le, hanem az MSZMP is minősítette azzal, hogy tagjaira bízta a lelkiismereti és vallásgyakorlás szabadságát, önnek mi a véleménye erről a döntésről? — Kérdésének az első részéhez hadd fűzzem hozzá; a történelmi tapasztalat igazolja, hogy a vallás hozzátartozik az ember életéhez. A régi időkben közismert kifejezés volt, hogy az ember szükségképpen vallásos lény. Manapság felbukkan az a vélemény, hogy mindez talán csak a természetet kevésbé ismerő ember pótideológiája. Ha az ember természetét kutatjuk, úgy tudnám megfogalmazni, hogy az ember természeténél fogva Istent kereső lény. Amit ön említett, tulajdonképpen ennek a tételnek az alátámasztása. Hogy amikor elméleti meggondolásból és adminisztratív módon nyomás alatt volt a vallás, illetve negatív jelenségként tüntették fel. az események folyamata mégiscsak igazolta, hogy az emberi léthez hozzátartozik az istenkeresés. Kérdésében kitért arra, hogy az MSZMP legutóbbi állásfoglalása a vallással kapcsolatban is alkalmazza tagjaira a lelkiismereti és vallásszabadság, elvét. Ezzel kapcsolatban a magam meggyőződése szerint is azt mondhatom, hogy egy ilyen álláspontot csak örömmel lehet fogadni. Az MSZMP-nek ebben a döntésében azt látom, hogy a mai társadalmi megújulásban a fölzárkózást is keresi olyan értelemben, hogy ne ideológiai párt legyen, hanem társadalmi párttá váljon a magyar közéletben. Egyéni véleményeid az, hogy az MSZMP-nek szükségé van a jelenlegi körülmények közölt arra, hogy valóban mint társadalmi és ne mint ideológiai párt szerepeljen. Az ideológián itt elsősorban a vallással való kapcsolatát értem és nem a társadalmi modellre gondolok. • Magyarországon fokozott érdeklődés tapasztalható II. János Pál tervezett látogatása iránt, ön, a pápával való találkozása során feltehetően beszámolt erről a nagy várakozásról. Megtudhatnánk, mi a szentatya véleménye a magyarországi utazásról, Illetve annak programjáról? — Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a szentatya nagyra becsüli a magyar népet, a régi lengyel—magyar barátság gondolata él az ő lelkében is. Jól ismeri a magyar történelmet. Ha például egy-egy magyar csoport van jelen a tömegben, még ha aránylag kis létszámmal is. mindig igyekszik magyar nyelven köszönteni őket. Ez a figyelem különösen megmutatkozott az elmúlt esztendőben, amikor Szent István halálának 950. évfordulóját ültük. Akkor igazán meleg hangú levélben fordult Magyarországhoz. Ezt tudnám mondani azzal kapcsolatban, hogy miképpen fogadta a meghívást a szentatya. A látogatás programját illetően arról számolhatok be, hogy a mi javaslatunk egyelőre az időpontra szól, s ez 1991 ősze. Mert nekünk is időre van szükségünk a felkészüléshez, amelynek egyik lényeges eleme a vallási életben való megújulás. Az elkövetkező két esztendő erre is szolgál. Éspedig abból a szempontból is, hogy a pápalátogatás ne csak egy külsődleges esemény legyen — amelyre visszaemlékszünk vagy elfeledjük —, hanem olyan tény, amely a vallási élet megújulását erősíti és később is megtermi gyümölcseit. A konkrétumokra vonatkozóan tudni kell, hogy az eddigi gyakorlat szerint csak a látogatás előtt egy évvel adnak végleges választ arra, hogy elfogadják-e, módositják-e az általunk javasolt programot. Ebben az értelemben a javaslatra nem is érkezhetett konkrét válasz. Egy év múlva azonban megtudhatjuk, hogy az általunk javasolt időszakot és programot elfogadja-e a pápa. Figyelembe véve a különböző országokban tett látogatások programját és időtartamát, én, a magam részéről úgy gondolom, hogy négy-, legfeljebb ötnapos látogatásra számíthatunk. • Bíboros úr köszönjük a beszélgetést. Király Ernő A TÚL NAGY SZABADSÁG SZABADOSSÁGBA TORKOLLHAT
