Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-18 / 194. szám

1989. AUGUSZTUS 18., PÉNTEK ^Mítian 5 Olcsó az értékálló Már nem hisszük, hogy drágább, ami szép. Olcsó az, ami ér­tékálló. Talán ezért is találó, hogy éppen takarékszövetkezeti székház ez a szép ház, mely Jászapáti városában lelhető fel. A mogyoróhegyi erdei házáról Pest megyében is ismert épí­tész, Makovecz Imre által irányított Makona Tervező Kis­szövetkezet tervezte, a reprezentatív épületet. Felénk is el­kelne néhány hasonló­KISVASUT — NAGY KÖLTSÉG Támogatási! tovább zakatol Az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság még 1984- ben kérte a Pest Megyei Ta­nács közlekedési osztályát: engedélyezze a Nagybörzsöny és Nagyirtáspuszta közötti vasútvonal megszüntetését és bontását. A kisvasút tulajdon­képpen ipari vasútként szol­gált, megszüntetését pedig az üzemeltetés vesztesége indo­kolta. A közlekedési osztály — te­kintettel az erdei vasút mu­zeális, kulturális és turisz­tikai értékeire — nem enge­délyezte a vasútvonal felszá­molását. Vitathatatlan volt azonban, hogy a vonalszakasz működtetése nem gazdaságos. 1985-ben Vácott találkoztak az érintettek, hogy megbeszél­jék álláspontjukat, illetve fel­ajánlásokat tegyenek a kis­vasút további működtetésére. Az erdőgazdaság 1987-ben 3,2 millió forintot kapott a kis­vasút felújításához, ebből a Pest Megyei Tanács 1,1 mil­lió forintot vállalt magára. Az erdőgazdaság adatai sze­rint az üzemeltetésből szár­mazó veszteség évi 500-700 ezer forint között van. Ezért a Dunatours, a Pest Megyei Tanács, a Vác Városi Tanács, a Szob Nagyközségi Tanács, és a Nagybörzsöny Községi Tanács vállalták, hogy éven­te pénzügyi támogatást nyúj­tanak, azaz: megosztják a veszteséget az erdőgazdaság­gal. így tehát — az együttmű­ködésnek köszönhetően — to­vább zakatol a kisvasút. K. A. A gimnáziumban Levelezők tagozata Megfelelő számú jelentkező esetén az 1989—90-es tanév­ben is indul levelező tagozat a ceglédi Kossuth Lajos Gim­náziumban. Kis Lajos tagozat- vezető elmondotta, hogy je­lentkezési lapokat az iskolá­ban munkanapokon lehet kér­ni. A beiratkozás szeptember 1-jén 14—16 óra között lesz. Az első alkalommal jelentkezők­től kérik, hogy a jelentkezési lapot és a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló bizonyít­ványt mutassák be. Az előző tanévben is levelező tagozat­ra járók a gimnáziumi bizo­nyítványt vigyék magukkal. Kiállítás Ó, te áldott kender... Néprajzi kiállításnak ad ott­hont a Vak Bottyán Múzeum görög templomban levő kiállí­tóterme. „Ó, te áldott kender mennyi kínra jutottál” címmel a Vác környéki kenderterme­lést és -feldolgozást bemutató kiállítás augusztus 11-én nyílt meg. A kiállítás szeptember 20-ig tekinthető meg, hétfő kivéte­lével 10 és 18 óra között. Mások meggazdagodnak belőle Nálunk pénz az ablakban Utólag úgy tűnik, parazsat piszkáltunk" a hamu alatt, amikor a közelmúltban a fa­lusi turizmus felfejlesztésé­nek hazai lehetőségeivel fog­lalkoztunk. Ehhez a témához szólt hozzá Sára János, a Környezetvédelmi- és Vízgaz­dálkodási Minisztérium ter­mészetvédelmi osztályának főelőadója. Igaz, ezt nem a szokásos módon tette: meg­kerestük, mert kiderült, van mondanivalója, másrészt je­lentkezett a Falusi Turizmus Szövetség tagjainak sorába, mint potenciális vidéki szál­lásadó. Fizető romantika Alig csodáltuk meg Sára János nádtetős, kétszintes há­zát, amikor kijelentette, hogy nem „csupán” a lehetséges vi­déki szálláshelyek gyarapítá­sáról van szó! Szerinte össze kell és lehet kapcsolni a ter­mészetvédelmi területek fenn­tartását, fejlesztését, a meg­levő idegenforgalmat a felfej­lesztendő falusi turizmussal. A természetvédelmi területek fenntartása sokba kerül, ugyanakkor közvetlen hasznot forintban kimutathatóan nem hoznak. Ha viszont kiépítenék a vidéki szállásadók hálózatát, azzal párhuzamosan a helyi nevezetességek, látnivalók ál­landó programját, idegenveze­tőket alkalmaznának, tájékoz­tató füzeteket adnának ki, a rendszeresen ugyanoda járó fizető vendégeket szinte le­telepítenék. Márpedig, ahol Több volt az $ITK, mint most a nyugdíja Mutatványosok - szezon után Közeledik a nyár vége, lassan kifogy a megye a nyári mu­latságokból. búcsúkból. Jellegzetes alakjaik, a mutatványosok már készülődnek a holt szezonra, a szokásos téli pihenésre. Az­az, akkor sem csupán pihenésből áll az életük, hiszen a szük­séges karbantartást, felújítást végzik a hintákon, céllövöldék­ben. Mesélik, idén már meg sem engedhetik maguknak a téli szabadságot. Erdélyi gyerekek Sokoldalú felzárkóztatás •/ Nyári tábort szerveztek a ^ gödöllői tanárképző főisko- ^ Ián általános iskolás gyere- ^ kék részére, akik az elmúlt ^ időszakban kerültek Ma- ^ gyarországra Erdélyből. Az ^ ország különböző részeiről ^ érkezett fiatalok táborának ? célja a felzárkóztatás, a ^ magyar nyelv, az irodalom 4 és a történelem területén. A tíz év feletti gyerekek augusztus 7-től 18-ig vendégei a felsőfokú oktatási intéz­ménynek, ahol délelőttönként a városban dolgozó általános iskolák tanáraitól kapják a képzést. Délutánonként sza­badidős programokkal színesí­tik életüket. A gyerekekkel foglalkoznak a főiskolások kö­zül is néhányan, ők főleg peda­gógiailag tanulmányozzák a gyerekeket, viselkedésüket, be­illeszkedésük mikéntjét. Az aszódi Petőfi Sándor lak­tanya N1SZ (Néphadsereg Ifjú­sági Szervezet) titkárától, Szombati Lajos hadnagytól tudtuk meg, hogy ők is támo­gatják a főiskola kezdeménye­zését, és ha az oktatásba nem is, de egy program erejéig szí­vesen csatlakoztak a munká­jukhoz. A gyerekeket Tercsik Erzsé­bet főiskolai tanár kísérte el Aszódra, aki a tábor egyik ve­zetője. A gyerekek megtekin­tették a csapat művelődési há­zát, végigjárták azt a csapat­múzeumot, amely 1965-től, a laktanya alakulásától napjain­kig őriz minden dokumentu­mot és tárgyi emléket. Azután a helytörténeti múzeumot és azon belül a magyar történe­lemhez és irodalomhoz kap­csolódó Petőfi-szobát látogat­ták meg. Sokat tanultak ezen a helyen Petőfiről, és a látot­tak a megszerzett ismereteket még maradandóbbá teszik. A laktanyában kaptak némi ízelítőt a Oalga mente népmű­vészetéről, hagyományőrzéséről is. Megismerhették Dudásné Vankó Juli egyik alkotását, hallhattak életéről és arról, ho­gyan vált művésszé. Erdélyben nem láthatták, hol és hogyan élnek a kato­nák, Aszódon erre is lehetősé­gük nyílt. Egy századot néztek meg a fegyverszobától az ifjú­sági szobáig. Ezt a sétát követ­te a technikai bemutató, ami a gyerekeket legjobban érde­kelte. Beszállhattak a harci jármű­vekbe mint utasok. A kiállí­tott és bemutatott fegyvereket megfoghatták, megnézhették. Az ismeretbővítő körút után kiadós, ízletes ebédre várta a laktanya a gyerekeket, akik azt követően visszamentek Gödöllőre, a főiskolára. A tábor szervezői elmond­ták, a harmincfős létszám ideális, ennyi gyerekkel töké­letesen tudnak foglalkozni, ahogyan azt tervezték. Bíznak abban, hogy tanulásukhoz, me­lyet ősztől a hazai általános is­kolákban folytatnak, nagy se­gítséget ad a felzárkóztató ok­tatási forma. A. M. .— Eddig a nyári szezop alatt meg tudtuk keresni az egész évi megélhetésre valót — mondta Király József, akivel nemrég a perbáli búcsúban ta­lálkoztam —, de mostanában kénytelenek vagyunk télen is munkába állni. A szerencsé­sebbek azért a téli hónapok­ban is a szakmában maradhat­nak, felállíthatják eszközei­ket a karácsonyi kirakodóvá­sárok mellett. Többségünknek azonban különböző vállalatok­nál kell elhelyezkedni. Nem könnyű ez, mert csak ideigle­nesen, télire szeretnénk mun­kát vállalni. Ezért sehol sem fogadnak minket szívesen, pe­dig többségünk jó szakmákkal rendelkezik. A mutatványos iparengedély több mint húsz feltétele között ugyanis szere­pel a vasipari szakmunkás-bi­zonyítvány, a hároméves vasas szakmai gyakorlat, a „C” ka­tegóriás jogosítvány ha teher­autója, illetve az „E” kategó­riás ha nehéz pótkocsija van. Ezenkívül erkölcsi bizonyít­ványt, és a balesetvédelmi vizsgáról szóló papírt is fel kell mutatni. Csoda, hogy ennyi képesítésre szert tudunk tenni, hiszen mi még szüléink­kel az országot jártuk, isko­láinkat szinte hetente más helységben végeztük. Most jobb a helyzet, bárhol is dol­gozzunk az országban, estére mindig hazamegyünk. így gyerekeinknek már nem kell minket faluról falura kísérni, iskolából iskolába iratkozni. Persze a gyerekek felügyeletét meg kell oldani, ami bizony drága dolog. Télen, ha sikerül elhelyez­kedniük a mutatványosoknak, igen sok bonyodalommal jár a munkakönyv kikérése a ta­nácstól, az ezzel járó admi­nisztrációk, majd tavasszal a visszalépés, az új erkölcsi bi­zonyítvány beszerzése. — Pedig kénytelenek va­gyunk télen is dolgozni — mondják a céllövöldések —, miivel az életszínvonal erősen csökken. Az emberek taka­rékoskodnak, márpedig, ha meghúzzák a derékszíját, ak­kor először a szórakozáson pró­bálnak spórolni. Ezért nem mertünk árat emelni, még az áfát sem számoljuk fel. Pedig költségeink: az áram. a hely­pénz, a benzin, a karbantartás és az alkatrészek az utóbbi időben csaknem a duplájára emelkedtek. Steiner Ferencnét mindenki jól ismeri, egymás között hall­gatólagosan vezetőjüknek te­kintik. — Sokan játszanak a gon­dolattal — mondja —, hogy fel kellene adni. De ebbe szü­lettünk bele, ehhez értünk, szü­léink, nagyszüleink is ezt csi­nálták. Nem bírnánk elviselni, hogy végleg hátat fordítsunk a szakmának. S persze sok mindenért kárpótol minket a közönség öröme. Az emberek nagyon szeretik a búcsút, a ré­gi hagyományokat folytató mutatványosokat. Persze akad­nak köztük irigyeink is. Ök csak a hintáknál a jegyért sor­ban álló embereket látják, de nem gondolnak a hajnali uta­zásokra, az országjárásra, a sok adminisztrációra, a beje­lentkezésekre tanácsnál, az elektromos vállalatoknál, a szét- és összeszerelési mun­kákra, amelyeket éjszaka, az egész napi dolog után végzünk. — Igen, az irigyek! — ve­szik át a szót a hintások. — Ha megállunk valahol, valaki­nek rögtön útban vagyunk. Ránk szólnak, feljelentgetnek minket. A feltételek sem min­denhol rózsásak. Sokszor a pusztában jelölik ki a helyün­ket, ahol se víz, se WC, se vil­lany. Sók idős ember is dolgozik közöttük. Azért, mert hiányzik a munka, és a pénz is, Király József apja mondja: — Négyezer forint társada­lombiztosítási járulékot fizet­tem, most meg háromezer a nyugdíjam. Pedig azóta a pénz is romlott. Hogyan lehetne csak ebből megélni? Szegő Krisztina nagy az idegenforgalom, ott több a szolgáltató jellegű munkaalkalom is! A gyarapo­dó, gazdagodó falu pedig töb­bet költhet a természetvéde­lemre, . fejlesztésre, községszé­pítésre. Első lépésben Sára János szerint a még megmaradt régi parasztházakat kellene meg­menteni s hasznosítani. Jel­lemző, például Ocsán, hogy az Öregfaluban sok ilyen régi épület néptelenedett el. Ahol még egy lakónegyedre való régi házacska udvarral, pit­varral, kukoricagóréval, pin­cével, gazdasági épületekkel, őrzi a hagyományos falusi életforma emlékeit. S éppen ez az, ami a nagyvárosok la­kóit vonzza szerte a világon. Ezeket a meglevő értékeket mielőbb meg kellene menteni, helyre kellene állítani, hogy a falusi romantikát kedvelők megtalálhassák azt, amit ke­resnek. A falu idegenforgalmi von­zását pedig helyi programok­kal lehetne növelni, mint aho­gyan jó példával járt elöl ed­dig is Öcsa. Már 1973-ban megszületett egy tanulmány, amelyben a szerzők felhívják a figyelmet idegenforgalmi szempontból a Tájvédelmi Körzet szépségeiben rejlő le­hetőségekre — gyalogos és csónakos túrák, szalonnasütés, dorongúton séta a láp fölött. Vonzó lehet az idegeneknek az öregszőlő pincerendszere, a valószínűleg a XIII. század­ban épült templom, a strand, s még sorolhatnánk a neve­zetességeket. Eltűnt vendégek A természetvédelem és a fa­lusi turizmus vendégforgal­mat vonzó rendszerének kiin­duló pontja lehetne Öcsa, eh- fiez kapcsolódna D abas gs környéke le, egészen Puszta- vacsig, minden - település . a maga nevezetességeivel és vi­déki szállásaival. Néhány évvel ezelőtt sike­rült is vendégeket csalogatni Ócsára. Gazdag programmal, néptánccal, kemencében ke­nyérsütéssel, tűzikovács mun­kájának bemutatásával, csalá­di körben disznővágással, sző­lőszürettel, és sok más helyi, népi mesterség megismerteté­sével. Ám mintegy öt éve el­maradt ez a néhány vendég is a magas szállásárak miatt, s így aztán pénz az ablakban. Ezért volna olyan nagy jelen­tősége a helyi szállások kiala­kításának, mert a mainál sok­kal olcsóbban kapnának he­lyet a turisták. S ugye az sem megvetendő, hogy a fizető vendégek elszállásolásából, el­látásából sokan megélnének, vagy legalábbis számottevő jövedelemkiegészítéshez jut­nának. Magától értetődőnek tar­totta Sára János, hogy a ter­mészetvédelem és a falusi tu­rizmus összekapcsolása nem állna meg Dabas körzetében. A minisztériumban már dol­goznak egy új természetvédel­mi körzet kialakításán, amely Pécel és Gödöllő között lesz. Ezen a területen van a Mo- nori Állami Gazdaságnak egy kiöregedett telepe. Ha ők is akarják, s az épületeket fel­újítanák, akár egy skanzent is létre lehetne hozni ott. Alaptalan félelem Attól fogva pedig nem len­ne megállás. Második lépcső­ben az új és tágas családi házakat mint kimeríthetetlen vidéki szálláslehetőséget hasz­nosíthatnák. Igaz, a tervek megvalósításához először is az emberekkel tudatosítani kell, hogy kisvállalkozásban a ven­déglátás egy teljesen új élet­forma vidéken. S mert az kenyérkereső foglalkozása le­hetne. Ha önmagunkban ké­pesek volnánk feloldani a vendégjárástól való idegenke­dést. Előfordult már, hogy valaki „úri csalafintaságnak” gon­dolta az ötletet. Meg is je­gyezte; a hatvanas években elvették a földünket, most meg a házunkból akarnak ki­túrni?! Hát ez az a szemlé­let, amin sürgősen változtatni kellene, mert olyan kis orszá­gok, mint Hollandia és Dánia, messze előttünk járnak a fa­lusi turizmusban. Aszódi László Antal Mit mutatott a mázsa? Mostanában különösen sok kistermelő keresi meg zöldséggel, gyümölcsse.l Cegléden a Pesti úti áfész-felvásárlótelepet. A megvásárolt árut a környék üzletein kívül Budapestre, vala­mint a Balatonra szállítják (Apáti-Tóth Sándor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents