Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám
1989. AUGUSZTUS 19., SZERDA A századik Hányszor sóhajthatott fel a háborús évek alatt vagy az éh- koppos időkben a kép közepén álló, fejkendős asszony: hej, ha megérjük.-..! És megérte. Murár Istvánn.é született Hegedűs Terézt a századik születésnapján köszöntötte családja Örkényben. A bensőséges hangulatú ünnepségen részt vettek a helyi tanács, a népfrontbizottság és a takarékszövet- | kezet képviselői, valamint egykori férje munkaadójának „színeiben” MÁV-dolgozók is. Murár néni augusztus 4-én érte el a nem mindennapi életkort. Fotónkon az őt köszöntők körében látható. Bürokráciával a bürokrácia ellen Sötétben, hidegben ült, mégsem kért segélyt Az államigazgatási szervek munkáját nehezíti, hogy a jelenlegi jogszabályok közül igen sok elavult, fölöslegessé vált, inkább akadályozza, mint segíti az ügyintézők munkáját. A tanácsok 1730 jogszabály alapján dolgoznak. A Belügyminisztérium pályázatot hirdetett Beszélgetés Körösfői Lászlóval (I.) Már a tapasztalatokért megérte Körösfői Lászlóval a röplabda ismertetett meg. Csapata egyik mérkőzésén fényképeket készítettem. Egy eltévedt labda — nem felejtem el soha —, úgy arcon talált, hogy a szemüvegem is leesett. Az akkori beszélgetőtárs az idei nyáron számára is szokatlan küzdőtérre lépett, országgyűlési képviselőjelölt lett. Ebben a küzdelemben is sokat tanul az ember, főleg ha közvetlen résztvevő. Körösfői László, a pótválasztások második fordulóját követő héten röplabdás híreivel kopogtatott szerkesztőségünk ajtaján. Megegyeztünk, választási tapasztalatait is megosztja olvasóinkkal. Az előzmények, röviden. A volt országgyűlési képviselő visszahívását célzó ívet aláíró Körösfőí ' Lászlónak eszébe sem jutott, hogy néhány hónap múlva a választási szövetség képviselőjelöltje lesz. Egyetértett azzal, hogy nem kijáró képviselőre van szükség, azzal is, hogy rugalmasabb, tárgyalóképesebb képviselő kell. Nyugtalanította, hogy a városfejlesztés módja hosszú ideje ellentmond az itt^élők akaratának. •Kertelés nélkül Meglepte és elgondolkoztatta, hogy neve a közvéleményben felmerült, mint lehetséges képviselőjelölté. Tudta, hogy sokak szemében MSZMP- tagsága miatt a múltat képviseli, s megválasztása esetén kevesebb ideje marad szakmájára, családjára, hobbijára, de úgy látta, nem tehet másként, vállalkozik. A város megkapta a lehetőséget, bizonyítsa hát be: tényleg fontos a. számára, hogy gödöllői képviselője legyen és tiszta. — Kiderült, hogy időközben az előző kívánalom értéke csökkent a választók gondolkozásában és az MSZMP - vei szembeni fenntartás nélküli ellenszenv lépett a helyébe. A választás napján egyre világosabban láttam, esélyeim minimálisak. Sokan, ismerősök, barátok, régi tanítványok kertelés nélkül kijelentették: én megfelelek a számukra, hiteles yagvok, de sajnos párttag is. Ez a múlt veresége volt, nem a tiéd — tették hozzá. Jólesett, hogy a személyiségemről kedvező * véleményt mondtak. — A második forduló eredményei is azt bizonyítják, hogy a választók elszavaztak az MSZMP-től. Ügy vélem, hogy ha a választási szövetség nem engem indít, hanem egy politikailag ismert személyt, vállalati, intézményi vezetőt, akkor még kevesebben szavaztak volna rá. Az ellenzék által besöpört 70 százalékból — érzésem szerint — 40 százalék szólt, az MSZMP ellen, 15 százalék tükrözött hívői akaratot és ugyanennyi támogatta a Roszik Gábor által képviselt programot.' — Nemcsak a választási küzdelem kimenetele, hanem erkölcsösségének megítélése is más az egyik, más a másik oldalon, ön mikor kapta az első pofont? — Több gesztussal igyekeztünk elősegíteni a tárgyilagos légkört, amit itt-ott időnként meg is mosolyogtak, hiszen politikai harcról volt szó, nem udvariassági játékról. Az első sportszerűtlen belemenés akkor ért, amikor az egyetemi jelölőgyűlés után Roszik Gábor azt nyilatkozta a 168 órában, hogy míg az ellenzéki körnek csak tízezer forintja van a propagandára, addig az MSZMP-nek egymillió! Amikor ezt Isaszegen is felvetették, Herczenik Gyula elmondta, a városi párttagság egyhavi tagdíját ajánlotta fel e célra. Az ellenzék ezt az összeget a körzetben — egykor volt — párttagok száma alapján becsülte meg. Roszik Gábor ekkor el is ismerte, hogy állítása félreértésen alapult. Mégis, a harmadik jelö- Tőgyűlésen, Gödöllőn, Odorics Ferenc, aki Isaszegen hallotta jelöltje visszakozását, ismét bedobta az adatot, amely azúttal már nem tévedés volt, hanem valótlan állítása! Azottcsság, aggódás Időrendben ezek az esetek és a Gödöllői Mindenes fura írásai előbb születtek, mint a Pest Megyei Hírlap cikke a megválaszolatlan kérdésekkel, amely etikailag nem kifogásolható. — Vajon milyen tanulságok vonhatók le e jelenségekből? . — Az első perctől az a véleményem, hogy nagy szükség van ellenzékre a parlamentben is. Olyan ellenzékre, melynek képviselői a rossz tagadása mellett képesek a jó elfogadására, az együttműködésre. Az országgyűlésben szükség lesz olyan MSZMP- tag képviselőkre is, akik hasonlóképpen képzelik el a jövőt, mint ahogyan arról én is igyekeztem szólni választóim előtt. Magam a közmegegyezésre törekszem, bizonyítók erre a nevem az MDF gödöllői szervezete birtokában levő aláírásjegyzéken. Az MDF országos ügyekben előbbre viszi a demokratizálódást. A helyi ellenzék politikai szemléletét nem érzem megalapozottnak, tárgyilagosságát megfelelőnek. Aggódom a ■ realitásérzetük hiánya miatt. A megválasztott képviselő nyilatkozatai azt tükrözik, hogy az MSZMP jó szándékú lépéseit sem akarja elfogadni. — A sportban a vereségből néha többet lehet tanulni, mint a győzelemből. Erre most a politikusnak is módja van. — Az életemből a választásra szánt másfél hónapot úgy sem bántam mefe, hogy kisebbségben maradtam. Fárasztó, de rendkívül tanulságos időszak volt. Ilyen tapasztalatok birtokába másképp sosem kerültem volna. Akik eltűntek Megismertem embereket. Olyanokat, akikre számítani lehet, olyanokat, akikre nem, és új barátok szereztem. Sok olyan ember maradt csendben, tűnt el, aki karrierjét párttagságának köszönhette. Róluk megvan a véleményem. Jómagam párttagságomból semmilyen előnyt nem kovácsoltam, politikai kitüntetésem sincs — és én álltam .ki a megméretésre. • Megtanultam becsülni viszont azokat az idős párttagokat, akik talán nem is értenek egyet a többpártrendszerrel, s akiknek véleményével . én sem azonosulok mindenben, de kiállták a választási szövetség jelöltje mellett. A beszélgetést tovább folytatjuk Körösfői Lászlóval, aki elmondja, hiába várta a pedagógusok segítségét, pedig ő akkor írta meg cikkét a szakmunkásképző védelmében, amikor még sehol sem volta peresztrojka és a glasznoszty. Holnapi számunkban arról is olvashatnak, hogy amíg á tanár úr támogatni tudja a párt reformerőit, addig az MSZMP tagja , marad. Balázs Gusztáv ezek felülvizsgálatára, egyszerűsítésére, korszerűsítésére. A dolgozók most javaslatot tehetnek, részt vehetnek ezen rendeletek összegyűjtésében. A bizalom kevés A Szigetszentmiklósi Tanács dolgozói nehézményezik például,, hogy kevés bizalmat kapnak a szociális segélyek elbírálásában. Ha megítélnek egy támogatást, százfelé kell igazolniuk, hogy jogszerűen jártak el. Ez nemcsak őket sérti — jogosan —, mert sokat várnak el tőlük a munkában, igen alacsony bérért, még sincs irántuk annyi bizalom, hogy önálló döntési joguk lehetne ilyen ügyekben. A sokféle vizsgálat az igénylőket is elriasztja, nem mernek segítséget kérni, bármennyire rászorulnának is.. Találtak olyan idős asszonyt, aki egész télen sötét, fűtetlen szobájában ült egyedül. Az áramot lekapcsolták, mert nem tudott fizetni, mégsem folyamodott segélyért. Nyílt napok Varga József tanácselnökhelyettes egyéb újításokat is szeretne Szigetszentmiklóson megvalósítani. Tervezik például, hogy nyílt napokat tartanának a negyedévenkénti tanácsülések között. Ez sok helyen bevált már, anpak ellenére, hogy a tanácsülések is nyilvánosak. A nyílt napokon az osztályvezetők és a legexponáltabb ügyintézők válaszolnának a megjelentek kérdéseire a helyszínen, illetve írásban. Mindez tehermentesítené a tanácsüléseket is. Mert ez alkalommal sokan magán- vagy kisebb közösséget érintő ügyeket mondanak el, elnyújtva ezzel a tanácskozást a késő esti órákig. Varga József egy ösztönző pontrendszer kidolgozását is tervezi: év végén ennek .eredménye alapján osztanák szét a jutalmakat. Nyilvántartanák azokat az eseteket, amikor az ügyfél az ügyintéző szemellen- zőssége miatt kénytelen az elnökhöz vagy helyetteséhez fordulni panasza elintézése érdekében. Ha olyan ügyben jött, amit az ügyfélszolgálat is megoldhatott volna, akkor az ügyintéző pontjaiból vonnak le. Két perc elég Az elképzelés a színvonalasabb szolgáltatást, az ügyfelek érdekeit szolgálná. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy az ügyintézők dolga sem mindig könnyű. A fogadónapokon sokan jönnek felpaprikázva, követelőzve, szitkozódva — vélt igazukat keresve. Meddig lehet ilyenkor türelmes', humánus a tanácsi ügyintéző? Akitől joggal várják el, hogy munkája igazi szolgáltatás legyen, hogy mosolyogjon, hogy pszichológiai érzékkel rendelkezzen. Mert sok ember-nem any- nyira jogi, mint pszichés jellegű problémával jön, s szinte az is elég, ha a fogadóórákon meghallgatják panaszaikat. Varga Józseffel azt mondatja a gyakorlat: nem szabad ragaszkodni a fogadónaphoz. Sokszor két perc is elég az in- tékedéshez, amivel nem szabad holnapig várni. Szegő Krisztina PAP EMBERT PRÓBÁLÓ SZOLGÁLAT Budakalászra igyekszem, a HÉV-üzem ottani pálya- fenntartási főnökségére Ficzere Béla pályamestert a vonalgazdát keresem. A patinás hangulatú épület egyik irodájában nyitok rá a vágánymérési naplójába mélyedt emberre. A budakalászi pályamester negyed- százada teljesít szolgálatot a szentendrei vonalon. Tősgyökeres szentendrei vagyok. Ide nősültem, ‘a városban élek a családommal együtt — mondja Ficzere Béla. — Vasútépítési és pályafenntartási technikumban érettségiztem 1960-ban. Négy esztendeig gyakornokoskodtam a MÁV-nál. 1964-ben kerültem a HÉV-hez, ide Budakalászra. Elődöm nyugdíjba ment, 1972-ben neveztek ki pályamesternek. A gondjaira bízott vonal 41'kilométer hosszú, kétvágányú pályarész. Ide tartoznak a járműtelepek sínjei és az iparvágányok. 110 váltót üzemeltetnek, vigyázzák a különböző vasúti műtárgyakat, hidakat és átereszeket. Mekkora létszámmal látják el a területet? — Mindössze tizenhat emberem van — sóhajt a pályaméster. — Ez a kívánatos létszámnak alig az egyharmada... Kemény, embert próbáló munka a pályások élete. Ide nemigen tolonganak felvételre. — Fiam a7 idén érettségizett, méghozzá az én alma materemben, a vasútépítő szakközépben! Bár a MÁV-hoz készül, de ki tudja? Talán mire az édesapa nyugdíjba megy, esetleg ő veszi át a stafétabotot. B. E. Gerillák a Börzsöny lejtőin Negyvenezer éjszakát töltöttek tavaly az Ipoly Pest megyei szakasza mentén pihenő turisták. Aki megismerte, az meg is szerette ezt a keskeny földszalagot, melyet a Börzsöny lejtői és a mai országhatárt is jelentő kis folyó között alakított ki á természet. Mert aki megáll egy falu szélén, azt nyugtatja a csend, a virágillat, a rend és tisztaság. Érthető tehát az a vonzalom, amely főleg a Kemence-patak partján fekvő, a hasonló nevű község határában kialakult út- törö-vándortábor, valamint a helyi tanács és a kiskunfél- egyháziak összefogásával épült üdülő iránt mutatkozik. Cápafog és tengeri sün Bernecebarátiban, melynek utcáin barangoltunk, négyezer éjszakát töltöttek el a tavalyi vendégek. A számok azóta is nőnek. Erre részben az a magyarázat, hogy a természeti szépségeken, az építészeti örökségen kívül nyíltak, szívélyesek az emberek. A falusi turizmus fajtái közül a pestiek hétvégi kitelepülése az egyik forma. Evekkel ezelőtt még olcsók voltak a házak (i környékbeli falvakban. Sokan vásároltak, s aki nyugdíjas, megteheti, hogy az egész nyarat itt tölti. Olyan érdekes emberekkel beszélhetünk, mint például a budapesti Olajos Ede, Solt Péter, s az ásványgyűjtés másik két szerelmese, Tihanyi István és a nagyon felkészülten érkezett Gyombola Gábor. Ö mutatja az Ásványgyűjtő című folyóirat 1985-ben tematikusán szerkesztett számát, amely rávilágít a Börzsöny gazdag érckészletére. Ebből, a közben sajnos — pénz hiányában — megszűnt szaklapból tudhatjuk' meg azt is, hogy Kiégték az agyagkorsók. Kovács László budapesti fazekas kis tanítványaival. (A szerző felvétele) Nagybörzsönyben 1780-ban a világon is ritka bizmut-tellu- litot találtak. Bernecebdró.ti határában hemolitkristályra leltek. Mutatja a csillag alakú tengeri sün kövületét. Miniatűr cápafog kerül elő a csomagjából, s a miocén korból származó .fésűs kagyló, mint ritka zsákmány. — Bár többször jöhetnénk — mondják. Szerintük több olcsó hajlékot kellene a bakancsosok rendelkezésére^ bocsátani, javítani a közlekedést. Akkor sokkál nagyobb lenne errefelé a forgalom. Foglalkozás is lehetne Kovács László budapesti fazekas hépművész a mesterség iránt érdeklődőknek rendezett tábort az iskola udvarán. Volt, amikor ott aludt, máskor a helybeli barátjánál szállt meg. Ám mindenképpen ide akart jönni, az árnyas fák alá, a tágas parkban álló iskolaudvarra, ahol felépítette a kemencét. Előttünk szedte ki a gyönyörűre sikerült agyagedényeket, korsókat. Kicsik és nagyok munkáit, akik követték a városból. Hivel Sándort sem hagyta hidegen ez a látvány, pedig eredetileg falusi ember. Helybeli születésű. Pihenni mindig a szülőfaluba jön, ahonnét a kenyérkereset miatt kellett •elköltöznie Esztergomba. Jellemző eset ez errefelé, ahol kevés a munka. Messze eljárnak dolgozni az emberek. Vagy elköltöznek. A fiatalok közül többen tanulnak tovább, mint más vidékek lakói. De akit a jómódú szülök iskolába küldenek, azokat jórészt el is veszti a falu. Az értelmiségi, a szakmunkás nem találja meg otthon a számítását. Ebben is segíthetne mint foglalkozási ág az idegenforgalom. Van is már Kemencén kihelyezett részlege a Dunatoursnak, ám a "fizetővendég-szolgálat egyelőre nem bontakozott ki megfelelően. Szávai István szolnoki rajzpedagógus mindig olcsó és praktikus üdülést szervez ’ a rajzoló diákoknak. A bernece- baráti iskola ingyen adott az idén szállást a linómetszéssel foglalkozók táborának, egyetlen feltételként: helybeli gyerekeket is tanítsanak még erre a1 művészi foglalatosságra. A Tisza-mellékiek örültek a hegyvidék romantikus és kalandos szépségeinek, ahol még gerillaháborút is lehetett játszani, imádkozó sáskát és öly- vet megfigyelni. És persze, játszani Buksival, Takács tanár úrék kutyájával. Szabadban, ahol nem pórázon tartják, mint a városi komfortok rabjait. íratlan törvény A mise kezdésére várva, templomi csendben, a középkori eredetű kőfallal körülvett barokk templom kertjében találtuk délelőtt a helybeliek több részét. Nagyboldogasz- szony a helység védőszentje, s annak napja kedden volt, de a búcsút korábban megtartották. Akkor szólt a harang, zeri- dült az ének. A házak udvarán néhol a beköszöntő, régi szokás szerint más faluból ide látogató házaló zenészek muzsikája szólt. Készültek a finom falatok, érkezett a távoli rokonság, mert ilyenkor így illik. Ezt az íratlan törvényt a tanácselnök sem szegheti meg. Ezért találták itt a rokoni szálakkal kötődői Pongrácz Jánost, Kemence és Berneceba- ráti tanácselnökét, aki olyan vaskos csokorra való információt kötött össze a két falu életéről, hogy azért hamarosan vissza kell térnünk. Visszatér ide sokadszor is, aki egyszer erre járt. Kovács T. István
