Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-15 / 191. szám
1989. AUGUSZTUS 15., KEDD O IRTA Szolidaritás Cikket írt a Napjainkba (89/8.) Király István oktatáspolitika és teljesítményelv kapcsolatáról. A dolgozat sokféle kérdést érint és taglal, közöttük egy ritkán élőkerülöt is, a szakmai szolidaritásét. Mint a szerző megállapítja, „Az ipari, agarár- stb. lobbykkal ellentétben a művelődés terén ilyen sohasem létezett.“ Igaz! Lapunkban is sokszor fájlaljuk e tényt és a következményeit, azt tehát, amit a szerző úgy fogalmaz, hogy az érdekek érvényesítéséhez „a kultúra terén hiányzott... a szükséges nyomócsoport”. Bizonyára nem engedték némely hatalmasok ennek a csoportnak a kialakulását. Bizonyára falakba ütközött mindaz a sokféle törekvés, amit ilyenkor szervezetek, különböző személyek kifejtettek az érdekek képviselete, érvényesíthetősége érdekében. Mormolnánk már magunkban a verdiktet azokról, akik gúzsba kötötték a kultúra és az oktatás munkásainak a kezét, amikor valami nagyon érdekeset olvasunk K. I. cikkében a szakmai szolidaritás köznapjairól. Mint írta, .,... az írószövetség oktatásiközművelődési kérdésekkel például jóformán sosem foglalkozott, avagy a pedagógusszakszervezet vezetősége majd 15 éves parlamenti munkám alatt egyszer sem érezte szükségesnek, hogy a pedagógus képviselőkkel megismerkedjék”. Na igen! így rögtön más megvilágítást kap az, ami volt és ami lehetett volna: Máris felelet van a kimondatlan kérdésre, vajon mi, ki akadályozta a szakmai szolidaritásnak a kibontakozását. A kényelmesség, a tisztséget viselőknek a félreértelmezett hatalma — az a szükséges, amit mi szükségesnek látunk —, a „lent” és a „fent” torz munkamegosztása. A hamis szemlélet nem ismer pardont, legyen az írószövetség vagy pedagógusszakszervezet, mindenütt megleli a híveit, a hódolóit. S ma sem vagyunk nyugodtak, hogy a fennen hirdetett szolidaritásból, mint elvből, mi lesz a gyakorlatban ... Mert hiszen, a példa mutatja, minden elv annyit ér, amennyit a gyakorlat igazol. KLIENS Pilisen láttuk Milliós alapítvány Együttműködési megállapodást kötöttek a MÉH Tröszt és a Peter Cerny Alapítvány képviselői. A megállapodás értelmében a MÉH Tröszt egymillió forintot bocsát az alapítvány rendelkezésére. A Perinatológiai Kutatásokat Támogató Egyesület keretében működő A beteg koraszülöttek gyógyításáért elnevezésű Peter Cerny Alapítvány célja, hogy Magyarországon speciális kezelési, szállítási és magas szintű intenzív ellátási módszert vezessenek be az újszülöttek halálozási arányának csökkentéséért. Nem panzió, gyár épül Sokszor elszörnyülködhe- tünk. mennyi a csúf. jellegtelen üzemcsarnok, gyár. A Nagykátai Építőipari Kisszövetkezetet azonban most ne.n érheti vád: amit alkotnak, az olyan szép, különleges épület lesz. hogy szinte alig hihető a rendeltetése. Pedig a fotó nem panziót ábrázol, hanem a Pilisi Ruhaipari Kisszövetkezet 000 négyzetméter alap- területű új üzemrészét. A földszinten két üzlet kap majd helyet. Itt elsősorban saját termékeiket árusítják. Az emeleten pedig egy hatalmas. tágas gépterem — varroda — elhelyezését tervezik es az összes kiszolgáló létesítményt. Így egyebek között a minőségellenőrzők munkahelyét és a szalagvezetők irodáját. A kivitelezők derekasan, becsületesen dolgoznak, állítják a kisszövetkezet vezetői. A beruházás befejezését december végére tervezik. Ám úgy, hogy közben az észlelt hibákat is rendbehozzák. Mint a legtöbb beruházásnál, a pilisiekénél ij az a fő gond, hogy hiába számoltak 20 milliós költséggel az építkezés megkezdésekor. Várhatóan 32 millió forint lesz a számla. Nemcsak a folyamatos áremelkedések miatt, hanem az előre nem várt kiadások következtében is. Ilyen például, hogy menet közben derül ki: új hidroglóbuszt kell emeltetniük. A most épülő üzem elkészültével végére ér a kisszövetkezet a hosszú évek óta tartó építkezés-sorozatnak. Beruházási hitelt vettek föl és kaptak kedvezményes szövetkezeti kölcsönöket — az OKISZ-tól és a megyei szövetség által kezelt közös fejlesztési alapból is — s bár hosszú esztendőkön át fizethetik vísz- sza a törlesztést, egy korszerűen fölszerelt, magas műszaki színvonalat képviselő gyáruk lesz január elsejétől. Dodó Györgyi Kútba esett üzletek Mit ér a ló szerszám nélkül? Mérgesek a dunakeszi Alagi Bőripari Kisszövetkezetben. A napokban járt náluk egy francia kereskedő és ezerkétszáz nyerget akart megrendelni tőlük. Ha az üzletet megköthették volna, szép summa üti a markukat. Mielőtt bárki azzal vádolná a kisszövetkezet vezetőit, hogy tán elment az eszük, visszautasítani egy ilyen ajánlatot, gyorsan kijelentem: szó sincs róla. Szó inkább arról van, hogy most ment nyugdíjba az utolsó lónyeregkészítő mesterük. Szakember nélkül ugyan nem maradtak így sem. Két bedolgozójuk formálja kényelmes nyereggé a makacs, kemény bőrt. Korábban a kisszövetkezetben tanulták ki a mesterséget, de inkább az otthoni kötetlen munkaidőt választották. Csakhogy a teljesítőképességük véges, tanulóik pedig nincsenek. Eme ősi, nehéz szakma már régen nem vonzza a fiatalokat és keresni sem ' lehet vele annyit, hogy megérje. Pedig dán, nyugatnémet, holland kereskedők adják egymásnak a kilincset, nagy mennyiségben rendelnének a lósporthoz nélkülözhetetlen szerszámokból, szíjazatokból az „alagi bőrösöktől”. Luzsicza Istvánné főkönyvelő meséli: Egerből kaptak nemrégiben egy S. O. S. kiáltást, az AGRIA Kft. kért sürgősen negyven nyerget. Tőlük ugyanis csak felszer számozot- tan fogadják el a megvásárolt lovakat és ha nem segítik ki őket, a négylábúak sem kelhettek volna útra. , Az országban alig vannak gyártóik a lósportszerszámok- nak, az Alagi Bőripari Kisszövetkezet neve pedig évtizedek óta jól cseng a szakmában. Ezért keresik őket any- nyian külföldről. Most hirdetés útján próbálkoznak nyerges — és szíjas szakembereket találni, mert házon belül nem tudnak képzést indítani. Nem a szándék hiányzik ehhez, hanem az erős munkáskéz. Hetvenhat dolgozójuk zöme ugyanis nő. Kár sumákot ni, nincs mire várni Amikor Nyers Rezső, az MSZMP elnöke legutóbb Kecskeméten járt, még előtte voltunk az időközi országgyűlési képviselői választásoknak. Dr. Kiss István, az MSZMP kecskeméti képviselőjelöltje akkor panaszolta elkeseredetten a párt elnökének: a város ismert állami és gazdasági vezetői, akik egykoron többnyire éppen párttagságuk révén jutottak mostani székükhöz, csendes szemlélőként ülték végig a jelölőgyűléseket. Az egykor politikai szempontok figyelem- bevételével (is) kinevezett, fel- készültfnek mondott) elvtársak, saját bevallásuk szerint, féltek vitába szállni a vetély- társ szakértőivel. Bár ugyanez elmondható a pártapparátus tagjairól is. „Gerincpróbáló időket élünk’’ — mondta erre, inkább szomorúan, semmint megnyugtatásképpen Nyers Rezső. De vajon mire gondolt ekkor, kiknek a gerincére? Arra talán, hogy hány ember is kapja azért a fizetését, hogy az MSZMP politikáját segítse érvényesíteni? Azokra, akik az elmúlt évtizedekben egyenlőségjelet tettek, mert tehettek, a szolgálat és az uralkodás közé? Kecskemét és Szeged, vagy korábban Gödöllő példázza, hogy csődöt mond az évtizedekig misztifikált tudás, amint valódi, hús-vér ellenfelek kerülnek a porondra. S a szolgálat mostanra a fizetés felvételére korlátozódott. Meddig lehetnek még ekkora urak az elvtársak? Melyik párt tűrné el tőlünk kissé nyugatabbra, hogy emberei ilyen könnyedén, erőlködés nélkül adják fel „hadállásaikat”? Nem attól van, nem attól lehet rossz szájíze a vesztes képj viselőjelölteknek és szavazóknak, vagy az MSZMP-tagság egy részének, hogy alulmaradtak; ennek lehetőségével már számolniuk kell. A semmittevés, pontosabban hatástalanság azonban elfogadhatatlan. Vajon miért hallgattak azok a vállalatvezetők, akiknek zsebében még mindig ott lapul az a bizonyos piros könyv? Nekik miért lehet közömbös, hogy ki képviseli őket az ország házában? Dr. Kiss István képviselő- jelölt szerint — kivárnak. Előfordulhat, hogy az általános választásokon az ellenzék kerekedik felül. Jobb ma háttérben maradni, kivárni, amíg egyértelművé válnak az erőviszonyok. Lehet, hogy nem is túl soká majd kamatostul megtérül a mostani hallgatás. Erre számítanak? Hogy visz- szahúzódásukkal lebratyizhat- nak az esetleges későbbi győztesekkel? Persze meg lehet érteni őket is, az évtizedekig tomboló kontraszelekció eme torz gondolkodású szüleményeit. Eddig bevált ez a taktika. Csak jól kellett helyezkedni, a kellő pillanatban szólni, máskor meg csendben maradni, s közben nyugodtan lehetett araszolgat- ni felfelé a ranglétrán. Csakhogy a sumákolások, a helyezkedések korának itt egy dara'- big mindenképpen vége szakad. Valódi politikai csaták állnak előttünk, s remélhetőleg azokon csak a valóban küzdők szerezhetnek érdemeket. Hiszen az ellenfelek azt semmiképpen nem méltányolják majd, hogy melyik elvtárs kivel vadászott, kinek volt puszipajtása. A választásoknak mindig van végeredménye, valaki mindig győz, míg mások alulmaradnak. Nincs középút, kár sumákolni és nincs mire várni. Fekete Gy. Attila Az állam bácsi nem nyúl a zsehíba A mintapéldány a szobi vonalon fut — Halló tessék, Ganz-MÁ- VAG Rt. — jelentkezik be egy fiatal női hang, mikor már az ötödik számot tárcsázom. Amint meghallja, hogy a kis motorvonatok után tudakozódom, készséggel megadja a téma gazdájának nevét. Tóth István vállalkozási főmérnök-helyettes ódzkodik, egy tárgyalássorozat közepén járnak, végül mégis kötélnek áll. Miről is van szó? A MÁV megrendelésére előállítottak tavaly két elővárosi kismotorvonatot, amelyek Szob térségében közlekednek. A szóbeli szerződés újabb 18 szerelvény készítésére szólt, ám menetközben kiderült, nincs, aki fizessen. Népgazdasági pénzügyi nehézségeink jól ismertek, az „állam bácsi” nem nyúl a zsebébe. A Ganz-MÁVAG Részvénytársaság és a MÁV keresi tehát a módot, miként emelkedhetnek felül az anyagi gondokon. Annál is inkább lényeges ez, hiszen már a félév során legyártották a tervezett mennyiség felét és a többi is készül. Ráadásul kifejlesztettek egy újabb városközi forgalomra alkalmas kisvonatot is, amelyből jövőre 20—30-at tudnának előállítani. A megoldás, ha nem is könnyen, már születőben van: angol—magyar vegyes vállalat alapításáról lolynak most tárgyalások és előreláthatóan a hónap második felében megállapodás születik. Ha a tervek megvalósulnak, lesz anyagi fedezet mind az elővárosi, mind a városközi kis motorvonatokhoz. D. Gy. Herceghalom nem hátrál Rendelésre számítva A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság felkészült a sertés- állomány növelésére. Az ez évre eredetileg tervezett 20 ezer helyett 30 ezer tenyészkoca- süldőt nevel, hogy folyamatos utánpótlást biztosíthasson a gazdaságoknak. Mint ismeretes, az ország sertésállománya csökkent, az állattartóknak mind kevésbé éri meg ezzel a jószággal foglalkozni. Éppen ezért intézkedés várható a gazdaságosság feltételeinek javítására, ennek nyomán pedig feltehetően újra lendületet kap majd a hizlalás, tehát több anyakocára lesz szükség. Ennek ment most elébe a herceghalmi gazdaság, amely évekkel ezelőtt tenyésztette ki a hungahib hibrid fajtát, s a hazai állomány 25-30 százalékát már ez a fajta adja. A terven felüli tenyószkocasüldő nevelésével a gazdaság megteremti a lehetőséget, hogy amennyiben a nagyüzemek, háztáji gazdaságok tartási kedve visszatér, a rendelésekre rögtön szállíthassanak fiatal kocákat. TECHNIKAI NEHEZSEGEK AZ NSZK KÖVETSÉGEN Víz(um)választó a Nógrádi utcában Bizonyára sokan vannak, akiket meglepett az NSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes bezárása. Közéjük tartoznak az utazási irodák is, melyek számára ez többlet- munkát jelent, mivel az egyéni vízumkérelmeket meghatározatlan ideig csak hozzájuk lehet benyújtani A Dunatoursnál, a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatalban érdeklődésemre elmondták, hogy ők nem foglalkoznak vízumszerzéssel, az NSZK- ba utazni vágyók forduljanak inkább a nagyobb utazási irodákhoz. — Meglepetéssel értesültünk hétfő reggel a rádióból az NSZK nagykövetségén kialakult helyzetről — mondta Sándor György, az IBUSZ vízumosztályának vezetője. — Ismerve azonban a nagy érdeklődést a nyugatnémet vízumok iránt, már akkor megtettük a szükséges intézkedéseket a várhatóan megnövekedő ügyfélforgalom zökkenőmentes lebonyolítása érdekében. A rohamot egyelőre még nem érzékeljük, Tanács körúti irodánk vízumügyekkel foglalkozó ablakainál néha még unatkoznak kollégáink. Tegnap délelőtt felkeresett a követség konzuli osztályának vezetője és — technikai nehézségekkel magyarázva, lépésüket — kérte megértésünket és segítségünket. Mi már ezelőtt is foglalkoztunk vízumok beszerzésével, a mi 57 forint 50 filléres kezelési költségünk a legolcsóbb. Sajnos — nem a mi hibánkból — az eddigi 5 napos határidőt nem tudjuk tartani. Micheller Máriát, a Coop- tourist vízumosztályának vezetőjét is váratlanul érte a bejelentés: — Bennünket sem értesítettek korábban, de bízom benne, hogy megbirkózunk a megnövekedett számú vízumkérelemmel. Nálunk 100 forint egy vízum beszerzésének a kezelési költsége áfa nélkül, a határidő pedig — minthogy a konzulátus számára legalább egy hét szükséges — a postázással együtt 12—14 nap. Az NSZK budapesti nagy- követségén már hozzászoktak az állandó ostromállapothoz, de az elmúlt napok megpróbáltatásai — azt hiszem — még számukra sem egyköny- nyen elviselhetők. A már a követségen tartózkodó 181 NDK-állampolgáron kívül 2— 300 keletnémet és romániai német várakozik a nagykövetség épületében és reménykedik abban, hogy valamiféle megoldást találnak ügyükben, és az NSZK-ba utazhatnak. A megrázó látványt nyújtó társaságban vannak többgyermekes családok és friss házasok egyaránt. Egy ifjú férj, aki nászúira érkezett Magyarországra, az egyike azon keveseknek, akik az érthetően zárkózott tömegből hajlandóak voltak válaszolni kérdéseimre. Elmondta, hogy nem tudja, mi vár még rájuk, de mivel már két alkalommal megpróbálkozott az NDK elhagyásával, nincs vesztenivalója: „Ügy érzem, ez az utolsó esélyem.” Ottjártunkkor abban a sorban, ahol általában a vízumra várakozók ácsorognak, most egy kisebb csoport tülekedett, mivel az NDK-állampolgárok- nak 500 forint gyorssegélyt folyósítottak. Noha a segítség igencsak elkelt, ez nem megöl\ur bu11iui\uií 1// ifíífwd lííírc Vwi/ fi Gerincpróbáló idők dás, de hogy mi lesz a végsó megoldás, arra ma még senki sem tudja a választ. K. Gy. — Fotó: Vimola
