Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-15 / 191. szám
4 Titian 1989. AUGUSZTUS 15., KEDD PálinkásbuteLLa a fazekasságról Nép, művészet, népművészet „Ne tűrj házadban semmit, ami nem hasznos és nem szép!” A sokoldalú angol művész, William Morris intését a múlt század második felében sokan megszívlelték — és nemcsak a ködös Albionban, hanem Európának e táján is. Mennyire bizonyulunk ma Morris úr jó tanítványainak? — A népművészet, a kerámiakutatás nemzetközi hírű szaktekintélye, Kresz Mária válaszol: — Nem nagyon. A magyar lakáskultúra lehangoló. Ez ösz- szefüggésben van a vizuális nevelés szomorú állapotával. Természetesen akad a lakásokban néhány egyszerre szép és praktikus holmi is, de ezeket elnyomja a többi, az egész hatása. ® Az elmúlt évek divatja következtében szinte nincs olyan lakás, ahol ne lenne valamilyen népművészeti tárgy. Egyesek e felé, a „tiszta forrás” felé fordulásban vélik megtalálni a látásra nevelés, a vizuális kultúra fejlesztésének nagy lehetőségét. — Szerintem ebben a népművészet csak az egyik összetevő. Egyébként én — hűen a morrisi gondolathoz — a modern lakásokban nem látom örömmel a paraszti élet egykori tárgyait — akkor, ha azok csupán díszek. Más az, ha valóban használják a régi vagy mai fazekasok cserépedényeit. 9 A népművészet a néprajz egyik legérdekesebb s egyben legnehezebb, legingoványosabb területe. Hogyan látja, mennyire felkészültek e szakágban a néprajzosok? — A néprajz azon tudományok közé tartozik, amelyeket alsóbb szintű iskolákban nem tanítanak, csak egyetemen. A magyar etnográfusok mégis Európa egyik, szakmailag legerősebb gárdáját alkotják. Ennek látszólag ellentmond az, hogy egyetemeinken a népművészet ismereteinek oktatása nem megoldott. Sajátos módon a magyar néprajzosok nemzedékeinek iskolázottságából a mai napig is hiányzik a művészettörténeti, iparművészeti alapozás. S ez alól nem kivételek a néprajzi katedrákon helyet foglaló, egyébként jeles kollégák sem. Tehát aki arra szánta rá magát, hogy a népművészet valóban rendkívül összetett világával foglalkozzék, az önképzésre és szakmai ráérzéseire van hagyatkozva, amelyet finomít, csiszol a mú- zeológiai gyakorlat is. Jó néhányan nem szakképzett etnográfusként kutatják a népművészet problémakörét, olyanok például, akiknek bizonyos művészettörténeti, ipar- művészeti vagy technológiai képzettségük van. % Azt szokták mondani, hogy a magyar népi kultúrának mind a szellemi, mind pedig az anyagi ága rendkívül gazdag. Mégis, ha előveszem a népművészeti könyveket, szinte sorra ugyanazokat a tárgyakat látom. — Sajnos, amilyen erős szakmailag a magyar néprajztudomány, olyan gyenge a művészeti bemutatása. Múzeumaink anyagának jó, ha a tíz százaléka van publikálva. Ez hihetetlenül alacsony arány. S ebben elsősorban a könyvkereskedelem a hibás. Persze, nyilván mi is tehetnénk többet, hiszen a húszas években alapjában véve nem jobb körülmények közepette, szinte házilagos kivitelben Viski Károlyék színes albumokat adtak ki. — Külföldön, s nemcsak nyugaton, több szocialista országban is sorra láttak napvilágot színes, bőven illusztrált, reprezentatív népművészeti sorozatok, gondolva a hazai igényeken túl h turisták érdeklődésére is. Ezzel szemben nálunk a kiadók — nem tudom, milyen megfontolások alapján — leginkább nagy, összefoglaló munkák megjelentetésére vállalkoznak időnként. S az ösz- szegzésekben természetes, hogy ugyanazok a képek köszönnek vissza. Nagyon hiányoznak az olyan kiadványok, amelyekben egy-egy tájegység, népcsoport népművészetének egy-egy ágát részletesen, bőséges képanyaggal mutathatnánk be. De ez álom marad mindaddig, míg oly hosszú esztendőket kell várnunk, hogy megjelenjen egy-egy munkánk. A magyar- országi fazekasművészetről idén végre megjelenő könyvem kéziratát például már tíz éve megkapta a Corvina Kiadó. 0 Ebben hogyan mutatja be a nagy múltú magyar fazekasságot? — Ügy írtam meg, mintha utazást tennénk Magyarországon nyugatról kelet felé haladva. A fazekasközpontokat, illetve a fazekasság ágait Sárköztől Koronáig tíz fejezetben ismertetem. Szelényi Károly felvételei révén pedig szó szerint is képet nyerhetnek az érdeklődők a hol földszínű, hol rétszerűen tarka cserépedényeink világáról. (A 322 fényképből 150 színes fotó.) S visz- szatérve beszélgetésünk kiindulópontjához: külön örömömre szolgálna, ha a — remek tipográfiai ötlettel pálinkás- butella alakúvá formált — könyv forgatása nemcsak az ismereteket gyarapítaná, hanem képanyaga által az ízlést, a szépérzéket is fejlesztené. Szulovszky Jáfaos Egyetemi felvételi Amerikában Nem olcsó mulatság A nyárnak ebben az időszakában az egyetemi felvételikkel kapcsolatos kedélyek már megnyugodtak, azok is megkapták a végleges választ, akik fellebbezéssel éltek a felvételi bizottságok döntése ellen. Ezzel együtt talán mégsem érdektelen egy pillantást vetni egy olyan egyetemi felvételi rendszerre, amely nagyon eltér a magyartól: ez pedig az amerikai. A különbség először is ott kezdődik, hogy nemcsak állami, hanem magán felsőfokú oktatási intézetek is léteznek az Egyesült Államokban. Sőt, a legjobb és legrangosabb egyetemek sorában több a magán- egyetem, mint az állami. E sorok írója több egyetemre ellátogatott, s tapasztalatai alapján az amerikai felvételi rendszer a következőképpen foglalható röviden össze: Az egyik legnagyobb különbség a magyar szisztémával szemben talán az, hogy nincs felvételi vizsga, hanem felvételnél az egyik döntő szempont a középiskola négy osztályában elért tanulmányi eredmény, a másik szempont pedig a harmadik osztály végén, tavasszal letett vizsgák eredménye. (Ezeket a vizsgákat, ha valaki úgy érzi, hogy nem túl jól sikerültek, illetve egyébként kevés pont gyűlne össze, a negyedik osztály elején meg lehet ismételni.) Természetesen minden felső- oktatási intézmény helyet kap az intézményeket ismertető könyvben, ahonnan ki lehet választani azt az egyetemet, ami adott esetben a legmegfelelőbb. A kiválasztásnál sok szempont, érv jön számításba: pénz, érdeklődés, további tervek stb. A sorrend a család anyagi lehetőségei alapján természetesen változhat. Az egyetem nem olcsó mulatság, sőt, nagyon drága is lehet. Minél jobb egy egye-. tem, annál többe kerül egy tanítási év, például a jó magán- egyetemeken egy évben az ösz- szes költség 14-18 ezer dollár között mozoghat. (Ha ezt ösz- szevetjük az általános családi jövedelemmel, ami 20 ezer dollár körül van, akkor ez az ösz- szeg igen magas.) Egy dolgot azonban azonnal hozzá kell tenni: ha valaki a jobb, híresebb (drágább) egyetemet jó eredménnyel végzi el, akkor a nem oly neves vagy színvonalas egyetemen hasonló szakot végzett diplomásnál jóval több pénzt kaphat már kezdő fizetésnek is. A választásnál a másik dolog, amit általában figyelembe vesznek, az az, hogy ki hol szeretne később elhelyezkedni. Aki például politikával akar foglalkozni, az a keleti part valamelyik egyetemét választja, sőt, megpróbál a főváros valamelyik egyetemére bejutni, hiszen a politika igazi központja ott van. Az is szempont, hogy ki hol akar élni, ezért arrafelé keres magának megfelelő felsőfokú intézményt. Ha valaki több egyetemet is megfelelőnek talál, jelentkezhet több helyre is, s ha nagyon biztos abban, hogy hova akar menni, már korán, november- ben-decemberben elküldheti jelentkezését. Egyébként a jelentkezés beérkezési határideje február eleje, s már március végére, április elejére az egyetemek kiértesítenek a döntésükről. Ha valakit több helyre is fölvettek, május elejére el kell döntenie, hogy hová akar menni. Ezután — ezt egyeteme válogatja — be kell fizetni „biztosítás” gyanánt 250-300 dollárt (ezt hívják deposit-nak). Augusztusban orientációs kurzusokat szerveznek az egyetemek, majd szeptemberben megkezdődik a tanítás, s már csak egy dolog marad hátra: tanulni kell. S hogy milyen az amerikai egyetemi rendszer, ez már egy másik történet. Madarász György A vállalkozók előfutárai Mikroförténelem Mikrotörténelem címmel új sorozatot indított a Magvető Könyvkiadó. A kötetek a nagy történeti folyamatok „részleteivel” ismertetik meg az olvasókat, akik képet kaphatnak a régmúlt korok tárgyi emlékeiről, illetve az egykori társadalmi kapcsolatok dokumentumairól. Bácskai Vera A vállalkozók előfutárai című könyvében a reformkori Pest nagykereskedőiről ír, azokról, akik személyes kockázatvállalással a gazdasági élet sűrűjében kezdeményezték a változást. A magyar gazdaságtörténet ismert kutatójának új könyve a nagykereskedők üzleti pályafutását, gondolkodásmódját és életkörülményeit mutatja be. Képet ad a számában kicsiny réteg etnikai, vallási, származási hovatartozásáról is. A Patyolat és posztó című könyvben Endrei Walter a ruházati alapanyagok magyarországi törénetével, a talányos elnevezések értelmezésével foglalkozik. Szabó Péter A végtisztesség című munkája a temetési szertartások, a ravatalozás, a halotti pompa 17. századi világával ismerteti meg az olvasókat. Happening a várban Remélhetőleg lőni, szúrni, gyilkolni nem lehet azokkal az alkotásokkal, melyeket az Új művészeti hadifegyverek ’89 rendezvényen tekinthettek meg az érdeklődők. A fiatal művészek, csoportok a legkülönbözőbb irányzatokat képviselő legújabb alkotásokat az I. kerületi művelődési ház által rendezett happeningen mutatták be a budai Várban. Pillantás a térképre Zlosszú idő óta bosszanko- dóm magam is azon, hogy a kétségtelenül előnyére változott hazai nyilvánosság úgy tűnik, egyvalamiben még mindig hajthatatlan. Hiába minden írás és szó, a földrajztudós szakemberek többszöri figyelmeztetése, évtizedek óta változatlanul maradt a zűrzavar annak megítélésében, hol is élünk mi magyarok, hol van Magyarország? Egyszer és mindenkorra leszögezhetjük a földrajzi igazságot — bármennyire hihetetlen — mi Közép-Európában voltunk, vagyunk és leszünk. Jó lenne — írja Rétvári László, a földrajztudományok doktora — ki tudja már hányadszor, most az Elet és Tu- mány 32. számában — ha ezt a tényt végre mindenki; írók, szerkesztők és politikával foglalkozó emberek is tudomásul vennék! Vagyis azt, hogy „ .. .a Rajnától a Búgig, illetőleg az Északi- és a Baltitengertől az Alpok, a Száva és a Kárpátok vonulatáig terjedő térség Közép-Európa. És mi, magyarok vagyunk ennek — mint Cholnoky Jenő említi — az európai központi szárazulat törzsét alkotó földrésznek és benne a kerekded Kárpát- vagy Duna-medencé- nek a legbelső lakói.” Sajnos, ma már könyvtárnyira rúg azon irodalom meny- nyisége, amely hazánkat KöTV-FI GYE LŐ Hatvanhat. Megnyugodtam, nem vágyók egyedül, több milliomod magammal aggódom gazdaságunk sorsáért. S nem is alaptalanul. Ez derült ki számomra a péntek esti műsorból, melynek vendége dr. Békési László pénzügyminiszter volt. Jelenlétével, a kérdésekre adott válaszaival úgy istenigazában nem oszlatta el kétségeimet. Hát nem lesz gyors, látványos kilábalás, Az alagút vége még nem látszik. Csak a kasszából fogy a pénz, az adósság súlyát érzem a felvett hitelek nyomán, melyből kamatokkal együtt mindnyájunknak jócskán jut. Miközben az adó, mint szükséges rossz nyomja vállam. S a műsort hallgatva, azon is elgondolkoztam, az APEH felállítása nem került nekünk egy kicsit sokba? Hiszen még nem igazán hoz a konyhára az adó, a bevételek nyomán szikrája sincs a gazdasági fellendülésnek, a településfejlesztésnél is csak számítanak a befolyt összegek jótékony hatására. Kevésbé izgattak a vám- és devizakérdések, s ahogy hallom, a többség szintén így volt vele. Hiszen ha volna devizám vagy egy jótékony amerikai nagybácsim, ki küldözgetné az USA-dollárt vagy az angol fontot, akkor csak-csak izgulnék: a szabályok, a majdan életbe lépők mennyit engednek sifonban, bankban tartani. De így? Ez csak részletkérdés. A fontos az, meddig tart a hét szűk esztendő, a nadrágszíj összehúzása. Egyszer vagy kétszer hét lesz az? Az Elveszett illúziók után — elvesztettem abbeli illúziómat, hogy könnyen, hamar túljutunk gazdasági nehézségeinken. Bár gyanítom, addig nem, míg monstrumokat, nagy- vállalatokat sok-sok ráfizetéssel cipelünk vállunkon. Addig a kasszából csak fogy a pénz — s üres páncélszekrény mélyén hiába keres petákokat, csalk lyukas gombot talál a végén a pénzügyminiszter is. Broadway, Broadway...! Hangzatos volt a cím, mely szombaton kora délután a népszerű francia sanzonok, s világhírű musicalek kedvelőit a képernyő elé ültette. S érdemes volt szemügyre venni a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős operett-musical szakos növendékeinek vizsgakoncertjét az Ódry Színpadon. Tehetséges évfolyam végzett — még azok is ezt állították, kik éveken át olyan szélsőséges véleménynek adtak hangot: sem a tánc- sem az énektudás nem az igazi. Most elégedettek voltak. Miközben dúdolták a ritkán hallott régi nyarakat, emlékeket idéző dalokat. Van henne valami. Hát az biztos, hogy van. Mert a Vágó István vezette barkochbajáték sokakat képernyő előtt fog. Váltakozó, mégpedig a székben ülők felkészültségétől függően a műsor színvonala. De egy biztos: a tudásanyag fel- frissítésére, a találékonyság elsajátítására a legcélravezetőbb időtöltés. Mert van abban valami, hogy a gyerekeket is jobban szórakoztatja, mint az a bizonyos Bumm!, mely elég szép summát kínál. Persze annak, kinek jó a szeme, s reflexe sem mindennapi. SfOrilO. Sopron műemlékei között barangolni még tizedszer is nagyszerű élmény. Különösen akkor, ha szakértők kalauzolnak bennünket. A Fő téri múzeumba, amelyben egykor Storno Ferenc és családja lakott. Hogy a tehetség nem ismer határokat — főleg ha kibontakozását a papírok keresése, felmutatási kötelezettség nem súlyosbítja! —, a kéményseprőből lett autodidakta művész szerepe, élete példázza. S hogy mily szegények is lettünk volna nélküle, azon elgondolkodtatott a film, a műsor. Közelebb vitt hazánk egy épületéhez, egy hajdan volt személyiségéhez. Az ilyen filmeic haszna felbecsülhetetlen. Mert rádöbbent, értékek, értékes emberek közöttünk éltek, jártak — s járnak is. Csak fedezzük fel őket. Varga Edit zép-Kelet-Európába, vagy Kelet-Európába, de még olyan is akad, amelyik Délkelet- Európába helyezi. S ezeket a hibás földrajzi hely meg jelöléseket, szóösszetételeket hangoztatják még napjainkban is nemcsak újságírók, hanem köztiszteletben álló írók és tudósok is. Egy kicsit talán ludas lehet ebben az a nyugati sajtógyakorlat, amely automatikusan minden közeli szocialista országot Kelet-Európába helyez. De ahogy a földrajztudós is megjegyzi írásában: Európa fogalma a nagyszerű hellén, római és bizánci kultúra talaján, az emberi civilizáció kivételesen gyors fejlődésének eredményeként kitörölhetetlenül egységes földrészként vésődött az itt élő népek és az emberiség tudatába. S ha ezt tényként fogadjuk el, akkor Közép-Európa földrajzi és történelmi folytonossága, etnikai, gazdasági vagy művelődéspolitikai sorsközössége nem lehet kétséges. Ha csak egy pillantást vetünk Európának a 70. fok földrajzi hosszúságát átívelő térképére, Közép-Európa földrészünkön belüli földrajzi határait igazolva láthatjuk. A 20 fokos délkörrel jellemezhető magyar haza Közép-Európá- ban helyezkedik el, mint ahogyan az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Erdély, továbbá Jugoszláviának egyik köztársasága, Szlovénia, és két tagköztársaságának — Horvátországnak és Szerbiának — az északi fele is. A földrajztudós véleménye szerint, ha az Elbától keletre elterülő országokat valamilyen történelmi azonosság, vagy például a KGST-be, a Varsói Szerződésbe való tömörülés miatt mindenképpen átfogó térmegjelöléssel kívánjuk meghatározni, akkor a Közép- és Kelet-Európa földrajzi helymegjelölés a helyes. / sak egyetérthetünk Rét'■'* vári Lászlóval abban is, hogy a történelmi és a mai Magyarország ide-oda — esetleg a határon kívülre — tologatása nem bagatell kérdés a földrajztudományok hazai művelői számára, hanem tudományközi erkölcsi ügy is. A fogalom ugyanis elsősorban földrajzi kategória, ezt pedig ülik tiszteletben tartania minden — térben is gondolkodó — tudománynak és publicisztikának szintén. A. P.
