Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM Ára: 4.30 fariul 1989. AUGUSZTUS 15., KEDD Kétszáz termék Pilisvöiösvárról Vevőt keresnek Lipcsében is Az Országos Érc- és Ás­ványbányák Vállalat az épít­kezők körében gyors népsze­rűségre szert tett Terranova nemesvakolat-családjával. Az idejében megvásárolt osztrák licenc alapján a nemesvakolat gazdag színskáláját honosít­hatták meg. A termék kizáró­lagos hazai gyártója a vállalat dunántúli műve, amely Pilis­vörösváron működik. A régi szóTásmondás szerint a jó bor­nak nem kell cégér! Viszont napjaink gazdagodó piaci kí­nálata arra készteti a legjobb anyaggyártókat is, hogy hang­zatos reklámokkal, sajátságos termékbemutatókkal növeljék a vásárlók táborát. Győri Zsigmondné, az Or­szágos Érc- és Ásványbányák VÁRÓLISTA S egélykiáltásként hang­zik, holott csupán ta­nácsot, felvilágosítást kérő levél. A férj szüleinek a házából a szó szoros ér­telmében kivert, két gyer­mekével együtt menekülő asszony azt kérdezi: hol kaphatna ö állami lakást? Helyben elment a tanács­hoz, de ott őszintén meg­mondták neki, ne remény­kedjen. Vannak, akik he­tedik éve szerepelnek a várólistán, s még nála is rosszabb helyzetben él­nek... Akkor hát? Hová? Merre? Most albérletben húzzák meg magukat, a befogadó megsajnálta őket, de megmondta, néhány hó­napnál tovább nem ma­radhatnak ... Várólista. A már-már reménytelen sorsoknak, életeknek a gyűjtőhelye. Igen, akadnak olyanok is, akik maguk okolhatók le­hetetlen helyzetükért, akik juthattak volna ötről hat­ra, ha... Ök azonban a kivételek. A szabály, me­lyet ezek a kivételek erő­sítenek, az önhibájukon kívül súlyos gondokkal küzdőket jelöli: ők a tipi­kus esetek. Olyan embe­rek csoportja, akik a léte­zésnek a minimális felté­teleit is nehezen teremtik elő, s arra, hogy saját ott­hon kialakításába kezdje­nek, álmukban sem gon­dolhatnak. Süllyedő sor­suknak egyetlen mentőcsó­nakja lehet: az állami bér­lakás. Nincsenek még megkö­zelítő becslések sem arra, a megyében valójában mennyi embernek kellene szerepelnie a várólistákon, Az erre jogot adó szociá­lis helyzetben levők egy része ugyanis meg sem próbálkozik a kérelem be­nyújtásával. Főként a ki­sebb községekben ismert: soha nem volt, s ma sin­csen állami lakásépítés. Néhány házat ugyan vett a tanács, avagy kölcsönt és támogatást is adott azoknak, akik vállalták a leromlott állapotú épüle­teknek a rendbehozatalát, ám az igényeknek ezen a módon a töredékét lehet csak kielégíteni. S mai pénzügyi helyzetünkben a tanácsi testületek még eze­ket a forintokat is egyre szűkebbre fogott marokkal mérik, hiszen nem kockáz­tathatják az intézményhá­lózat megbénulását, az óvo­da, az orvosi rendelő stb. működési zavarait azért, mert elköltötték a pénzt a lakásgondokkal küzdők tá­mogatására. Tapasztaljuk, hogy ott is, ahol koráb­ban nagyon sokat tettek a legnehezebb helyzetben le­vők lakásgondjainak a megoldására, fogyóban vannak a lehetőségek, szű­kül a mozgástér, ugyanak­kor bővül azoknak a szá­ma, akik rászorulnak a várólistára: ez marad egyetlen lehetőségüknek. A megyében az évtized elején a tető alá került új otthonoknak a nyolc szá­zaléka épült meg állami pénzből, tanácsi rendelke­zésre bocsátva. Napjaink­ra ez az arány — tavaly is, azt megelőzően szintén — egy és másfél százalék közötti értékre süllyedt. S ez a rohamos apadás úgy ment végbe, hogy közben gyorsan nőtt azoknak a tábora, akiknek a jöve­delmi helyzete egyértel­művé teszi: képtelenek megoldani a lakásgondju­kat. A sokféle támogatás ellenére sem tudják az el­ső lépést megtenni: nin­csen egy fillérjük sem. Jö­vedelmük ugyanis, egy fő­re számítva, a létminimum alatt marad. Ilyen körül­mények között képtelenek az előtakarékosságra, már­pedig ez a feltétele a ked­vezmények igénybevételé­nek. Több tanács például a lakáshoz jutottaknak szo­ciális segélyből adta oda a minimális használatba­vételi díj összegét, hogy azt befizethessék ... Különböző számítások azt mutatják, a megyében, kielégítendő a várólistákon szereplők közül a legsú­lyosabb helyzetben levők igényeit, tízezer lakásra lenne szükség. Ami önma­gában nem riasztóan nagy szám, hiszen tavaly, bár nem volt fényes esztendő a lakásépítésben, a megyé­ben 4973 új otthonra ad­ták ki a tanácsok a hasz­nálatbavételi engedélyt. Csakhogy ebből az állami pénzből felhúzott falak aránya a száz alatt ma­radt, azaz ilyen mérték ér­vényesülése esetén száz esztendőnél is tovább tar­tana a várólistákon sze­replők otthonhoz juttatása, feltételezve azt a képtelen­séget, hogy újabb igénylők nem csatlakoznák hozzá­juk ... Riasztó helyzet? Az. T alán éppen azért, mert riasztó, kimondhat­juk: jelenleg sem a kormányzatnak, sem a kü­lönböző politikai szerveze­teknek nincsen még meg­közelítő elképzelésük sem arról, mi történjék ezekkel a családokkal. Azokat a koncepciókat ugyanis, ame­lyek a lakásépítés és -gaz­dálkodás piacosításában je­lölik meg a kivezető utat, erre a társadalmi rétegre lehetetlen alkalmazni. S miközben piacosodik majd a lakásgazdálkodás — ami a társadalom jó néhány más rétegére, csoportjára sem rak kicsiny terheket —, mi lesz ezekkel az em­berekkel?! A reménytele­nül reménykedőkkel? A csodában bízókkal? Kik lesznek azok, akik nem po­litikai célzatokkal, hanem sorsukat átérezve kezet nyújtanak nekik: itt a se­gítség?! Mészáros Ottó Vállalat Dunántúli Műve ér­tékesítési osztályának vezetője érthető elégedettséggel számolt be arról, hogy a Terranova nemesvakolatnak már húsz fajtája van. A 240—270 .forint közötti négyzetméterenkénti ára a kislakásépítők számára imponáló. Minőségét, megbíz­hatóságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az épületek kül­ső falára felvitt vakolatréteg a legkeményebb fagyoknak is ellenáll, s akár 20-25 évig is megőrzi időtállóságát. A vállalat termékskáláján megtalálhatók a felületkezelt mikroőrlemények is, a mészkő és a dolomit keverékei. Ezeket az anyagokat a papír- és cu­korgyárak használják. A dolo­mitőrlemények késleltetik a termőföld savasodását. A pilisvörösváriak közel 200 termékféleséget állítanak elő. Kínálatuk egy részét bemu­tatják a közelgő lipcsei nem­zetközi vásáron a Mineralim- pex standján. Gy. L. VARSÓ Lemond a megbízott miniszterelnök? Czeszlaw Kiszczak megbí­zott lengyel miniszterelnök hétfőn közvetve felajánlotta lemondását Wojciech Jaru­zelski államfőnek, és azt ja­vasolta, hogy Roman Mali- nowskit, az Egyesült Paraszt­párt elnökét bízza meg kor­mányalakítással. A PAP hírügynökségnek adott nyilatkozatában úgy vé­lekedett: a jelenlegi helyzet­ben van esély arra, hogy a parasztpárti politikus vezeté­sével olyan kormány alakul­jon, amelyben minden politi­kai erő részt vehet (tehát a kommunisták is). Czeszlaw Kiszczak közölte, hogy nem képes a kormányt megalakí­tani, ezért szándékozik átad­ni a feladatot Roman Mali- nowskinak. A volt belügyminisztert au­gusztus másodikán nevezték ki miniszterelnöknek, ám kor­mányalakítási tárgyalásai nerr jártak sikerrel. «X » » smmmmM Kádár János életútját bemutató képes albumot jelentet még a hét közepén a Kossuth Könyvkiadó. 0 A társadalmi szervek nvilvántartásába vették, tehát hivatalosan is meg­alakult a Magyar Orvosi Kamara. 0 A Hit Gyülekezete nyílt levélben tiltakozott Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszternél, mert szerintük a szegedi laktanyában „tudatos keresztény- üldözés folyik". 0 Az ellenzéki szervezetek lejáratására tett kísérletként értékeli a XVI. kerületi Demokratikus Ellenzéki Közösség azokat a próbálkozásokat, melyek az MSZMP-vel folytatott tárgyalásokat a „nép feje feletti egyezkedésnek” állítják be. 0 A cigányság képviselőinek 20 fős csoportja tün­tetett tegnap a Magyar: Televízió székháza előtt. Ezzel egy időben a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége a velük együttműködő hat cigányszervezet nevében is fölhábo- rodását fejezte ki a televízió cigányellenes megnyilvánulásai miatt. Rendszeres adásidőt követelnek és objektív tájékozta tást. 0 A Gödöllői Ellenzéki Kör és az Isaszegi Április 6. Kör üdvözli a Magyar Nemzetben megjelent „Választások után” felhívást. Ugyanakkor nem tartják kívánatosnak, hogy ezt csak a szellemi élet néhány független képviselője vitassa meg. 0 Az SZDSZ üzenetet küldött a Charta ’77-hez, melyben üd­vözli az emberi jogok és a demokrácia minden csehszlová­kiai hívét. 0 Ne „Előre!”, hanem „Utánam!" — bátorít a „Józan Élet" Egészség- és Családvédő Országos Szövetség, s arra buzdítják az ország vezetőit, hogy választmányuk tag jaihoz hasonlóan ajánlják fel egynapi jövedelmüket az „Egészséges Családért Alapítvány” javára. Gmnspzébáié idők Meddig lehetnek még ekkora urak az stviar- sak? Melyik párt tűrné el tőlünk kissé nyugatabb­ra, hogy emberei ilyen könnyedén, erőlködés nél­kül adják fel „hadállásaikat?” (3. ©Mali Az áttelepülni szándékozók sorsa A két német állam ügye Az NSZK kormányának kez­deményezésére Horn Gyula külügyminiszter és Kovács László államtitkár tegnap dél­előtt megbeszélést folytatott Jürgen Sudhoff külügyi ál­lamtitkárral és Alexander Ar- nottal, az NSZK budapesti nagykövetével. A találkozón behatóan megvitatták az NSZK budapesti nagykövetsé­gén tartózkodó NDK-állam- polgárok ügyét. Magyar részről hangsúlyoz­zák. hogy az ENSZ menekült- ügyi konvenciója a konkrét esetre nem vonatkoztatható, mivel ez a két német állam ügye. A tárgyalás résztvevői egyetértettek abban, hogy foly­tatni kell a megbeszéléseket az NDK illetékeseivel is. ★ Délután Horn Gyula a Kül­ügyminisztériumba kéres.te Gerd Vehrest, az NDK buda­pesti nagykövetét. Ismertette a nagykövettel a Magyar Nép- köztársaság kormányának ál­láspontját, a nagykövetségen tartózkodó 181 NDK-beli ál­lampolgár helyzetének rende­zéséről. Megerősítette, hogy az ügy a két német államra tar­tozik, Magyarország azonban érdekelt a mielőbbi lezárásá­ban. (Helyszíni riportunk lapunk 3. oldalán.) Csáki szalmája a tarlón Olcsóbb égetni, mint bálázni Befejezéséhez közeledik az aratás, s a levágott búza- és rozstáblák helyén hamarosan hozzáfognak az újabb mag­ágyak előkészítéséhez. A szántás előtti műveletek sorába tartozik a sokak által vitatott és elítélt tarlóégetés, ami gyakran azzal jár, hogy a kombájnok által hátrahagyott szalmarendek és szalmabálák is a tűz martalékává válnak. No nem természeti csapásról, ön­gyulladásról van itt szó, ha­nem tudatos és szándékos szal­maégetésről. Pedig a háztájival rendelkezők, köztük is az állat­tartók alig várják, hogy hozzá­jussanak a friss szalmához, s így állataiknak almot biztosít­hassanak. Az említett szalmakötegek ára változó, viszonylag olcsó, de elgondolkodtató, hogy hány termelőszövetkezetet hozna előnyösebb helyzetbe, ha a ga­bonatáblákon heverő szalmát az utolsó szálig értékesítenék. Egy közepes háztáji gazdaság­ban, ahol az apróállatokon kí­vül sertés és netán szarvas- marha is található, esetenként Új búzát jár a malom Az aratás befejeztével megteltek a malmok és az idei gabona őrlése után hamarosan megkez­dik az új kenyér sütését, amely több helyen egybeesik augusztus 20-ával. Képünkön az utolsó búzaszállitmányok érkeznek a Gabonaforgalmi Vállalat aszódi malmába (Vimola Károly felvétele) a kisebb szalmabálakötegek- ből 50-100 darabot is felhasz­nálnak egy év alatt. A szállí­tási költséggel együtt az em­lített szalma 1000-2000 forint közötti összegért megvásárol­ható, tehát viszonylag olcsó. Mégis, sok állattartó kénytelen szerényebb szalmamennyiség­gel is beérni, mivel a mezőgaz­dasági nagyüzemek többségé­nél hasznosítás, értékesítés he­lyett elégetik a friss szalmát. Az ürömi Rozmaring Terme­lőszövetkezet szállítási osztá­lyának vezetője szerint a szal­ma égetése több haszonnal, mint veszteséggel jár a nagy­üzem számára. Ezt az első hal­lásra furcsa megállapítást az­zal indokolta, hogy lényegében többe kerül a bálázógépek üze­meltetése, mint az az összeg, amelyet a szalmáért kaphatná­nak. Ráadásul a papíripar ugyancsak minimális összege­kért venné át a friss szalmát. Így marad a legegyszerűbb megoldás, a tarló és vele a szalma elégetése. Egyébként az ürömiek nem minden szalmát égetnek el, hiszen jelentős a téesz állattenyésztési ágazata, s ezért mintegy 120 vagonnyit tartalékolnak a szarvasmar­háknak, A kicsépelt szalma hasznosí­tásának lehetősége már hosszú évek óta foglalkoztatja az ag­rárszakembereket. Valamikor a falusi parasztemberek a leg­jobb szerves trágyához jutottak a szalma almolása után. Érde­mes lenne feltámasztani ezt a régi módszert, és arra ösztö­nözni a mezőgazdasági nagy­üzemeket, hogy a mind drá­gább műtrágya helyett szerves trágyával javítsák termőföld­jeik tápanyagtartalmát. Az égetésnél az ürömi ötlet is jobb: termelőszövetkezetük gabonatábláiról jelképes áron jelentős mennyiségű szalmát adtak el a magángazdálkodók­nak, s ebben az akcióban kez­deményező szerepet játszott a Solymári Nagyközségi Tanács. Nem múlik el nyár, aratási szezon anélkül, hogy a tűzoltó­kat ne kellene riasztani a gyor­san elharapódzó és nagyobb értékeket veszélyeztető tarló- tiizekhez. A szabálytalan tarló- és szalmaégetés következtében többen szenvedtek már súlyos sérüléseket, és mint a közel­múltban egyik napilapunk hí­rül adta, Békés megyében ket­ten is a tűz áldozataivá váltak. Ezek az esetek is arra figyel­meztetnek, ha már mindenáron égetni kell a szalmát, akkor azt legalább szakszerűen, a mindenkori tűz- és vagyonvé­delmi előírásoknak megfele­lően tegyék.

Next

/
Thumbnails
Contents