Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-12 / 162. szám
4 &£üian 1989. JÜLIUS 12., SZERDA Olyan ez, mint a mesében Elsőként érintette a koronázási palástot az arany- és ezüstszálakkal átszőtt nemes brokátot. A másodperc törtrésze alatt pergett le benne az a hosszú út, amelyet ő, a béresgyerek megtett eddig a pillanatig. Forróság öntötte el, pedig nyálkás, hideg volt az idő odakint... Amikor megérkeztek a páncélautón az ereklyék végleges és jogos helyükre, a Nemzed Múzeumba, Túri Péter munkatársaival ismét ellenőrizte a rendkívüli értékeket. Azóta az ország apraja-nagyja láthatja a hazakerült koronát és koronázási ékszereket. Most, amikor felelevenítettük az eseményeket, Túri Péternek ismét melege lett. Ma is boldogság tölti el azért, hogy ilyen szerep jutott neki, a magyar korona és koronázási ékszerek történetében ... Aszódi László Antal Egy húron, pendülőknek Hangversenyt kínál a nyár Maga volt a földi paradicsom az egykori Albertiben — ma Albertirsa — a Dolinák dim- bes-dombos vidéke, Szapáry István gróf majorságában, ahol 1931-ben született Túri Péter, béres szülők ötödik, s egyben utolsó gyermekeként. Neki és a hozzá hasonló csemetéknek a legjobb szórakozás volt az olykor szúrós következményekkel járó lépesmézvadászat, fürdés az alberti tóban, halászat a Gerje-patak vizében, legeltetés helyett vad vágta a 6zőrén megült lovakon. Miről álmodozott akkoriban egy béresgyerek? Talán tündérmesékről, királyfivá lett szegénylegényekről. Azt viszont a legfantasztikusabb képzeletében sem gondolta, hogy egyszer igazi arany Jta- rona lesz a kezében, s annak' bársonypárnáját ő ajándékozza majd az albertirsai falu- háznak, nem véletlenül, hiszen az itteni baráti kör elnöke. De ne szaladjunk előre. Hosszú volt az út a Dolináktól a szegedi tanárképzőn, a Lomonoszov egyetemen, az Eötvös bölcsészettudományi karán, a Budapesti Műszaki Egyetemen át — ahol tanult és tanított — míg a Múzeumok Központi Igazgatóságára került. Túri Péter immár négy éve főigazgató-helyettese a Természettudományi Múzeumnak. Sok előadást tartott külföldön. Szaklapokban jelentek meg cikkei a múzeumi kiállítások szervezéséről, technikai berendezéséről, felszerelésükről és biztonságukról. Ezért nincs mit csodálkozni azon, miért éppen ő lett a koronázási ékszerek átadás-átvételének „ceremóniamestere”. 1978. január 5-én szállt le Ferihegyen az a különrepülő- gép, amelyik az Amerikai Egyesült Államokból hazahozta a magyar koronát és a koronázási ékszereket. Az amerikai küldöttséget Cyrus Vance egykori külügyminiszter vezette. Másnap Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke vette át az ereklyéket. Ám amíg idáig jutottunk, keményen kellett dolgoznia Túri Péternek és munkatársainak. Az amerikaiak döntésétől a különrepülőgép megérkeztéig nagyon rövid idő telt el. Aprólékos, ám gyors előkészítő munka indult meg. Franciaországból szerezték be az alkalomhoz illő bársonyt, amiből a díszpárna készült, amelyen a korona pihent. Túri Péter maga irányította, gyakoroltatta be a parlamenti őrséggel a szertartást. Ekkor még csak a korona és a koronázási ékszerek installációinak, azaz tartó tokjainak másolatát vitték. Centiméterről centiméterre meg kellett tervezni az őrség útvonalát, a lépések számát. Egy rossz mozdulat elég lett volna ahhoz, hogy a koronázási palást meggyűrődjön. megsérüljön. Január 5-én a Parlamentben, Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója nyitotta fel a páncélozott, pánKutyaszorítóban a tanács Veszített a nyertes Szentendrén a központi iskola szétválása miatt költözni kényszerül a nevelési tanácsadó. Csak azt nem tudják, hogy hol kap helyet. A fontosságát senki nem vitatja, hiszen évente 420-450 gyerek szorul segítségre magatartási, pszichés és tanulási zavarok miatt. Ezen túl az intézmény feladata (volt) a szakvéleményezés gyámhatósági, bírósági ügyekben, az iskola érettségi vizsgálatok elvégzése, az óvodás gyerekek fejlettségi szintjének megállapítása. S ve gyük mindehhez, hogy a veszélyeztetett gyermekek száma öt év alatt négy és félszeresére növekedett. A szakemberek azt állítják, hogy a folyamat erősödni fog. mert ezek a kicsinyek a családnak, mint rosz- szul működő rendszernek a termékeiként jelennek meg. Szentendrén bonyolítja a dolgot, hogy a nevelési tanácsadó dolgozói megnyertek egy pályázatot. Nevelési tanácsadó és családsegítő központ integ rált létrehozását tervezik. A megvalósításra kaptak a Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól 410 ezer forintot. A három fő- és ugyanannyi mel lekfoglalkozású családsegítő munkatárs bére és 400 ezer forint segélykeret is rendelkezésre áll. Csak épület nincs. Kérdezhetik, hogy valaki ta Ián akadályozza az integrált központ létrehozását? Szó sincs róla! Ám olyan épület kellene, amelynek helyiségei alkalmasak a zavartalan beszélgetésre. Az életük keserveit, intimitá sait elmesélő szülőket aligha fogadhatják zajos, forgalmas szobákban. A szorongásba fagyott gyermeknek is szüksége van bensőséges kapcsolatra, hogy megnyíljon. Enélkül a gyógyítás rendkívül nehéz, sőt lehetetlen. Eddig több épület szóba került. A nevelési tanácsadó szakemberei egyikét sem találAhogyan a víz tükrén szikrázva táncoló napfény, a tájon sejtelmesen végigtapoga- tódzó holdsugár hozzáfonódik a nyári szabadságok hangulatához, szerte az országban úgy kapcsolódnak társul a vendéghívogató rendezvények, a szabadtéri előadások, folklórtalálkozók. Így tartoznak a nyárhoz az Országos Filharmónia orgonahangversenyei is. A Miskolcon, Tatán, Keszthelyen és Kőröshegyen, Tihanyban, Vácott és Budapesten felzendülő orgonák hangja nemcsak a törzsvendégeket csalja oda, azokat, akik esztendők óta megszokták, hogy ilyen élményben van részük és igénylik. Nyár nem múlhat számukra ilyen zeneest nélkül. (A helyszíneket bizton tovább lehetne sorolni.) Mivel Pest megye seregnyi munkahelyének nyaralóbázisa van a Balaton mellett, szak- szervezeti üdülőkbe is szép számban eljutnak, ha felfigyelnek az üdülőhelyi plakátokra, amelyek hírt adnak a szórakoztató rendezvényekről, seregnyi Pest megyeinek lehetősége adódik hangversenyhallgatásra, előadás megtekintésére. Akadnak baráti társaságok, egy műfajt kedvelő egy húron pendülők, akik nélkül el nem múlhat például egy váci, egy kőröshegyi vagy -tihanyi hangversenysorozat, akik el- maradhatatlanok a vácrátóti zenei estekről éppúgy, mint Budán a Zenélő udvar Űri utcai meghitt ének- és kamaraestjeiről, törzshelyük van orgonaestekre a Mátyás-templomban, bérelt székük a Pest Megyei Tanács díszudvarán egy kis barokk muzsikára, dzsesszre. A napokban Tatán a Kossuth téri nagytemplomban a váci, főiskolás Honti Rita hangversenyére gyűlt népes közönség. Műsorán Bach, Kodály Zoltán, C. Franck és Gárdonyi Zsolt zeneművei hangzottak fel. Érdekes zenei élmény volt a hallgatóság számára ez a zenei ívelés a barokktól napjaink orgonamuzsikájáig. A fiatal orgonista dicséretes bemutatkozása volt ez, mintegy főpróba a következőre, ugyanis hamarosan finnországi orgonát szólaltathat meg, hetekre szól a meghívása. Keszthelyen július- 13-án este Lehgtka Gábor Liszt-díjas érdemes művész orgonaestjére voltak hivatalosak a zenebarátok, balatoni koncertsora a tihanyi apátsági templomban folytatódik július 25- én, 26-án és 27-én, Nagy Major Zsolt trombitakíséretével. A Pest megyei neves művésznek emellett július 20-án és 21-én este a budai Mátyástemplomban lesz koncertje Zászkaliczky Tamás augusztus 23-án szintén Tihanyban hangversenyezik, műsorában fellép Zádori Mária énekművész. Ez a nyár — ha már az orgonáról szólunk — nemcsak azok számára tartogat cséme- gét, akik egy-egy est élményével szeretnének gazdagodni. Szekszárdon a Művészetek Háza immár harmadszor, nyá ri zenei kurzusok színhelye lesz, orgona-. fuvola- és csembalókurzust indítanak aktív és passzív hallgatók, tehát a hangszerhez értők és érdeklődők számára. Az orgonakurzust augusztus 22—24-ig Le- hotka Gábor Liszt-díjas érdemes művész vezeti, szeptember 4—7-ig tart a fuvolakurzus Matuz István Liszt-díjas érdemes művész irányításával, szeptember 8—10-ig pedig Si- sana Ruzicskova csembalóművész a csembalókurzust vezeti. Jelentkezőket szerte az országból várnak, e célból jelentkezési lapokat adta ki. (Érdeklődni egyébként a Művészetek Háza Igazgatóságánál lehet Szekszárdon. a Mártírok tere 28. szám alatt. Telefon: 12-282. Körzetszám 74.) A kurzusokra jelentkezettek a szekszárdi kollégiumban kapnak szállást. Pályázati felhívás Katona Kiss Ferenc nyug. műszaki egyetemi tanársegéd, középiskolai rajztanár, festőművész, feleségével, néhai Túri Júlia tanítónővel közösen képzőművészeti alapítványt hozott létre 1 000 000,— forintos tőkével, 35 éven aluli festőművészek részére abból a célból, hogy tehetségüket gondtalan körülmények között teljesíthessék ki. Az alapítvány ösztöndíját, mely a mindenkori tőke 1 évi kamata, Szentesen rendezett pályázati kiállításon lehet elnyerni. A pályaművek beadásának időpontja: 1989. október 3. és 4., 9—15 óráig. Budapesten a Műcsarnok raktárában, Szentesen a művelődési központ kisgalériájában (Szentes, Kossuth tér 5. I. emelet). A pályázati anyagból 1989. október 20-án a szentesi Kossuth téri galériában kiállítás nyílik. A kiállított pályaművek közül az ösztöndíjat egy öt főből álló kuratórium ítéli oda a legjobbnak tartott pályamű szerzőjének. Az alapítvánnyal és a pályázattal kapcsolatos részletkérdésekről a kuratórium titkára, Kruzslicz Pál ad felvilágosítást, címe: 6600 Szentes, Tóth József utca 10—14. Tel.: 79. ták jónak. A tanács kutyaszorítóba került. Hiszen a pályázatra rátették a pecsétet, hogy nyerés esetén megfelelő házat biztosítanak az integrált intézménynek. Most a tanács vezetői mindenkitől várják a javaslatokat. Hol helyeznék el az integrált családsegítő központot. Vicsotka Mihály Színjáték a romtemplomnál A zsámbéki szombatok keretében július 15-én, szombaton este 21-kor adja elő a Pest Megyei Színkör Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné és a két sze- leburdiak című komédiáját. Helyszíne a zsámbéki templom. Ugyanezt az előadást július 16-án. vasárnap este 19-kor Szentendrén is megnézhetik az érdeklődők a városháza udvarán. (Rossz idő esetén a művelődési központban). IKIÁLLÍTÓTERMEKBŐL I Tisztelet a Mestereknek Július 16-ig látható a tárlat a Vigadó Galériában és a Csontváry Teremben. A nemes gesztus, a főhajtás mellett a magyar festészet alkotó jogfolytonosságát igazolja. Azt, hogy az egymást követő nemzedékek tehetsége és odaadása jóvoltából nincs szünet az értékteremtésben. Az ötletet az adta, hogy az 1920— 1949 között működő Szinyei Merse Pál Társaság térnyerését művekben fölidézve a jelenleg is alkotó Molnár C. Pál Baráti Kör festői számot adnak eredményeikről. A Szinyei-társaság egykori tagjai közül Medgyessy Ferenc, Koszta József, Rippl- Rónai, Rudnay, Iványi Grün- wald, Csók István, Bernáth Aurél, Szőnyi István képeit láthatjuk és magának Szinyei Merse Pálnak 1911-ben festett remeklését, azt a Fa alatt című alkotását, melyen már a nagybányai lelkűiét is érződik. E hajdani tábor regisztrálásából kiderül, hogy a közvéleményben alig ismert festők — így Ma gyár-Mannheimer Gusztáv, Matyasovszky- Zsolnay László, Hatvány Ferenc munkássága is számottevő. Ki-ki lelkiismeretesen érte el a saját színvonalát, mely minden esetben rajzi magaslat. Molnár C. Pál nemcsak a Szinyei-társaság tagja volt, hanem őt nevezték meg zászlajuknak azok a ma élő festők és szobrászok, akik a posztimpresszionizmust és a római iskola hagyományait tartják eszményüknek. Molnár C. Pál jelen van a Vigadó Galériában és a Csontváry Teremben több festményével, melyek közül most az 1929-ből keltezett Vénasszonyok nyara vált ki a szemlélőből izgalmat a maga különös szürrealizmusával. A drámát szellemességgel oldja, a vércsöppek rőt levelekké szelídülnek. Fütyülős önarcképe is mosolyra fakaszt, hiszen a dallamindítás nemcsak a száj csücsörítésé- ben látszik, hanem nyilvánvalóvá válik a rajzolt kottajegyekben is. A bemutatkozás komoly művészettörténeti tisztázódást is jelent. Kiderül az, hogy Bőd László milyen jeles festő, az is, hogy Cslby Mihály Nincs szükség tücsökzenére című festménye nemcsak Szabó Lőrinc költői ciklusának folytatása, hanem napjaink környezetszennyeződésének szomorú érzékeltetése. Ktűnik, hogy Szalatnyay József egyrészt kimagasló portréfestő, másrészt fontos dokumentarista. hiszen megfestette nemcsak a százéves Lila ruhás nőt, Szinyei Merse Pál özvegyét, hanem Zsuka asszonyt, Ady egykori szerelmét, Dénes Zsófiát is. A nézőknek örömet okoznak a magángyűjteményekből most bemutatott Pleidell János, Matzon Frigyes, Szabó Vladimir, Mattioni Eszter alkotta képek. Csúcs Ferenc háttérben maradt. Annál értékesebb művészete, a filmrendező Fábri Zoltán kvalitásos képei. Búza Barna szobrai, Istókovits Kálmán remek Duna-parti tája is méltán kelt figyelmet. Sok érték sajnos fölhasználatlan maradt. így sajnálatosan Kis- marty Lechner Kamill organikus fogalmazású szombat- helyi képtárterve. Kár. hogy ez a tervrajz ma nem épület, hiszen városmeghatározó karakteres érték lehetne. A két tárlatot Tóth Antal rendezte, létrejöttét cselekvőén támogatta Pogány ö. Gábor, Bodnár Eva, D. Fehér Zsuzsa és mindenekelőtt Molnár C. Pál lánya, dr. Csillag Pálné. Két dolog derül ki ebből a fáradozásból. Legfőképpen az, hogy a művészi érték csak kellő szervezés alapján juthat el a nézőhöz, s az is örvendetes, hogy ezúttal sok rejtőző érték került napvilágra. Gyönyörködésül. okulásul. Losonci Miklós tolt ládákat, a légmentesen záró installációt. Jelen volt Apró Antal, Pozsgay Imre — még művelődési miniszterként — és sokan mások a kormány vezetői közül. Ám senki sem érezte magát hivatottnak arra, hogy elsőként érintse meg az ereklyéket. Túri Péternek viszont az is feladata volt, hogy meggyőződjék nemzeti szimbólumaink állapotáról. Azt már az Amerikában kint járt Szvetnik Joachimtól, az Iparművészeti Múzeum ötvös restaurátorától tudta, hogy a koronázási palástot a bemutatáskor nem szabad túl magasra emelni, mert összegyűrődhet, elszakadhat. Két munkatársával — fehér köpenyben és fehér kesztyűben..— várakoztak. Túri Péter óvatosan, két ujjával érintette
