Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
8 ^f»gfgp 1989. JÚLIUS 8., SZOMBAT Történelem a szállodai falak között A Metropol viharos életregénye Az elsőhöz mérhető második tűzgyújtás A millennium esztendejében, amikor fényes ünnepélyességgel megnyitotta kapuit az előkelő közönség előtt, szinte történelmi eseménynek számított a világvárosi igényekkel fellépő városban a Metropol. Petánovics József, aki a pilseni sörcsarnok főnöki pultja mellől ide helyezte át székhelyét, büszkeségtől duzzadó kebellel mutogatta a megnyitóünnepség vendégeinek, hogy minden szobában központi fűtés van és a fajanszmosdók fölött hidegmeleg folyóvíz... ' Petánovics tizenhat esztendőn keresztül — 1912-ig — irányította a í Metropolt. Azután egymást követték a bérlők, akiknek kezében egyre hanyatlott a színvonal. A külföldi vendégek ekkor már teljesen elmaradtak, s csak a háborús konjunktúra újgazdagjai szálltak meg -egy- egy éjszakára a Metropolban. 1944 telén egy szürke ködös reggelen megjelent a szálloda igazgatójánál, báró Waisnernél a német légierő budapesti parancsnokságának vezetője és bejelentette: a szálloda lakóit huszonnégy órán belül ki kell lakoltatni, a Luftwaffe veszi át a helyiségeket. A németek beköltözése ragyogó üzlet volt a szálloda vezetőinek. Soha annyi pezsgő nem fogyott a Metropol éttermében és különszobáiban, mint ebben az időszakban. ! Sajnálkoztak is, amikor alig négy < hónapos ott-tartózikodás után a Vörös Hadsereg csapatainak gyors előretörése következtében a német repülőtisztek éppen olyan hirtelen, ahogy jöttek, egy hajnalon összecsomagoltak és eltűntek. Ekkor új feladatot kapott a Rákóczi úti épület. Nidosi nyilas városparancsnok szárnysegéd je jött nyílt paranccsal: a szállodát vöröskeresztes kórház céljára lefoglalják. Mialatt az igazgatói irodában az átvétel megtörtént, á Metropol étterméből már hordták is ki a nyilaslegények a márványoszlopokat, hogy a helyiséget mihamarabb műtővé alakítsák át. Pezsgő helyett most már vér folyt a füstszagú lokálban. A nyilasok Metropol-belí karrierje ugyancsak hamar befejeződött. A Vörös Hadsereg csapatainak előretörése elől ők is rövidesen szöktek a szállodából. Szökésük azonban nem volt elég gyors ahhoz, hogy az evőeszközöktől a selyempaplanokig magukkal ne hurcolják a Metropol egész berendezését. A felszabadulás után nem sokkal ismét megnyíltak a Metropol kapui. A szemtanúk elbeszélése szerint a volt igazgató, báró Waisner maga söprögette ki a szobákat, mert első akart lenni, aki az inflációs időkben otthont nyújt a vidékről fel- ránduló batyuzóknak. Az ötlet ragyogóan bevált. Az üzlet csakhamar megindult. Csak még a földszinti kávéháznak és a grillhelyiségnek nem volt forgalma. Ezen is gyorsan változtatni kellett. A megoldás adódott, amikor Gergely Antal „szerkesztő” úr és Feleki Veronika személyében új „tőkéstárs” lépett a vállalatba, akik a vendéglőt és a söntést kibérelték. Azt mondják, hogy Feleki Veronika, áki nemrégiben még Nyírbátorban volt tanítónő, egy vékony aranylánc áruba bocsátásával kezdte az üzletet. Ennek ellenértékéből néhány hordó sört meg vagy két tucat tojást vásárolt, amit az egyik alkalmazott edényében főzött ki a pesti közönségnek. Az elgondolás helyesnek bizonyult, s egyre jobban megtelt a Metropol étterme v^idé- getokel. Ez azonban csak a kezdet volt. Az igazán nagy érdeklődés akkor fordult tulajdonképpen a Metropol felé, amikor itt találkozott az infláció egész söpredéke, világa, az arany- és valutafeketézők, a cigarettacsempészek és az éjszakai vet- kőztetők. Mindezek után nem csoda, hogy a Metropol neve szinte naponként szerepelt a rendőri krónikában. A központi ügyeletén rendkívüli napnak számított, amikor a Metro- polról semmiféle jelentés nem érkezett. Már-már úgy emlegették a Rákóczi úti vendéglőt, mint Budapest legjellegzetesebb „matróztanyáját”. A tulajdonosok nem bánták a botrányokat', azt sem, hogy egyszer az étterem bútorzatának nagy részét porrá zúzták a tumultuózus jelenetek hevében, mert hiszen a kár megtérült, amikor a fogyasztók számláját itt-ott kisebb-nagyobb összeggel felkerekítették. A Metropol botránykrónikájára az utolsó rendőri jelentés — amelyet (1948-ban) november 4-én adtak ki — tette fel a koronát. Ez a jelentés elmondja, hogy a Metropol táncparkettjén az éjféli órákban két fiatalember kezdett táncolni — egymással. A többi táncospárra kihívó megjegyzéseket tettek. Előbb a pincérek próbálták lebeszélni őket furcsa viselkedésükről, majd amikor ez nem sikerült, az ügyeletes nyomozó lépett hozzájuk és igazolásra szólította fel a botrányosan viselkedő férfiakat. Az egyik, Tóth Béla, 23 éves foglalkozásnélküli, régi bejelentőlappal igazolta magát. Közben társa, Janovsz- ki György 21 éves fiatalember öklével úgy vágta álion a nyomozót, hogy az pillanatokig eszméletlenül hevert a földön. Az amerikai gengszterfilmekben szokásos jelenet következett ekkor. Hatalmas tömeg- verekedés, amelyben senki sem tudta, hogy kit és miért püföl... Ezt a zűrzavart használták fel a botrány eredeti okozói, hogy az üvegajtó tüjíörüvegét áttörve megszökjenek a helyiségből. Az időközben magához tért nyomozó lövöldözve vetette magát a szökevények után. Tóth Bélát sikerült is néhány lépés után elfogni, Janovszki azonban egérutat nyert és csak a Szövetség utca sarkán sikerült utolérni. Itt sem adta meg magát. Dulakodni kezdett a nyomozóval. A mentők segítségét kellett igénybe venni, akik kényszerzubbonyt dobtak az őrjöngő fiatalemberre. Ez a botrány körülbelül képét adja annak a légkörnek, amely a Metropolban azokban az utolsó hónapokban uralkodott. Mindezek után nem csoda, hogy a szállodát és a vendéglőt egyaránt elkerülte az a közönség, amely a múltban oly szívesen látogatta. Egy bórongós reggelen végrehajtók tettek pontot a Metropol karrierjének végére. Amikor a bejárat felett villogó lila neonfény kialudt, soha nem látott forgalom indult meg a szálló kapuin. A hitelezők százai álltak tanácstalanul a sötét előcsarnokban. Gergely Antalt és Feleki Veronikát keresték, de hiába. A Metropol Szálló regénye véget ért. ★ 1948-ban irodaházzá vált az épület. Egy építőipari vállalat ütött itt tanyát. A márványasztalok és bárpult helyére tervezőasztalok kerültek. A szobákban serényen rajzolták az újjáépülő, a háború romjaiból felépítendő, új Budapest sok szép tervét. Hogy mi valósult meg ezekből? Ki tudja? A kilométernyi paprícsíkokra rajzolt álmok jórészt a papíron maradtak, ezután a MÉH papírgyűjtő telepére kerültek. 1962 derekán ismét szállítókocsik jelentek meg a kapu előtt. Az iratokat és bútorokat markos emberek ragadták meg. A tervezőirodát felszámolták, illetve egy másik hasonló intézménybe olvasztották. A Rákóczi úti épület kapujára lakat került. Néhány hónapos elha- gyatottság után új gazdára lelt a ház. Ismét szállodává alakult. Újdonságként az épület sarki részén megnyitották Budapest első gyors- kiszolgáló éttermét, ahol olcsó menüt szolgáltak ki a kispénzű vendégeknek. A Metropol ma kétcsillagos szál- Joda. 103 — részben komfortos — szobájában 200 vendéget helyezhetnek el. Többségüket hatalmas autóbuszok hozzák, mindenekelőtt az NDK-ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból.- A--* csoportos •'“-látogatók- - -sem igazán elégedettek már a körülményekkel. Az idők folyamán ugyanis a szálloda ugyancsak elavult. Teljes felújításra szorul. Már készülnek a tervek. Az elkövetkező években — de mindenesetre a várható világkiállítási forgalom megkezdése előtt — a sok vihart ért szálloda teljesen megújul. Talán akkor ismét méltó lesz egykori patinás hírnevéhez. Kasznár Zoltán Az ősember a természettől lopta a tüzet. Villámsújtotta fa lobogó ágának melegét vitte vackára. Évszázadok, -ezredek morzsolódtak el, míg valamelyiküknek véletlenül sikerült tüzet csiholnia. Talán csak elégedetten morrantott egyet, nem tudhatta, hogy felfedezése az emberré válás útján egyedülálló fontosságú. Most másodszorra is sikerült tüzet gyújtania. Elménk finomodott, pallérozódott, a technikai fejlődés — néhány évszázada még nem sejtett — távlatait értük el. Mesterséges holdak keringenek a Föld körül, repülővel hidalunk át földrésznyi távolságokat, mégis ez a második tűzgyújtás fontosságában csak az elsőhöz mérhető. Először csak rövid, visszafogott jelentések számoltak be a szenzációról Stanley Pons amerikai és Martin Fleischman angol tudós szobahőmérsékleten tartós nukleáris fúziót állított elő. A világ nem mert és még ma sem mer örülni, ujjongani, túl nagy a tét, a csalódás lehetősége. A nemzetközi tudományos világ figyelme a bejelentés után hamarosan Debre-. cenre irányult, mert két magyar fizikus megismételte a kísérletet. Dr. Csikai Gyula akadémikus és dr. Sztaricskai Tibor adjunktus is „fel- lobbantotta” a tüzet, miután egy holland és egy amerikai tudóscsoport hiába próbálkozott a kísérlet reprodukálásával. Egy tudós azt mondta egyszer, a földi szekér szakadék felé rohan, s minden azon múlil(. sikerül-e időben repülőgéppé átalakítanunk ... Az energiára gondolt. Arra, hogy még ma is a természettől lopjuk a tüzet, a napsugárzás felhalmozott energiáját égetjük el a szénnel, a kőolajjal és a vízi erőműveket is a nap melege működteti. A kőolaj, a földgáz és szénkészletek azonban végesek, elapadásukat hem is olyan távoli jövőre prognosztizálják a hozzáértők. A bekövetkező energiaínségen pedig nem segíthet a maghasadáson alapuló atomenergia, hiszen az atomerőművek a világ áram- termelésének ma is csak húsz-huszonöt százalékát adják, és a működtetésükhöz szükséges uránból is nagyon kevés van földünkön. A világ vezető országaiban a tudósok dollár-, rubel-, yen- és font- milliárdokat költöttek a magfúziós kutatásokra. Ház nagyságú elektromágneses berendezésbe helyezett porszemnyi céltárgyat bombáztak minden' oldalról nagy energiájú lézersugarakkal és sikerült is fellob- bantahi a magfúziót... a másodperc ezredrészéig. Valami hasonló élhetett át az ősember is a kovakövek összeütésekor: szikrázott, de nem égett. A kutatások talán már rég abbamaradtak volna, ha nem lenne ilyen óriási a tét, és ha nem incselkedne a kutatókkal a megdönthetetlen bizonyíték a magfúzió létezésére: o Nap. Persze a Napban különleges viszonyok uralkodnak, melyek modellezése földi körülmények között lehetetlen. De a természet — mint egy jó rendező — gondoskodott arról is, hogy a tudósok ne hivatkozhassanak „objektív okokra”. Időnként gömbvillám formájában bizonyította, hogy a magfúzió elképzelhető kicsiben és természetes hőmérsékleten is. A megfigyelések szerint az izzó gömb néha percekig lebegett, energiájára pedig jellemző, hogy az útjába került falba egyszerűen lyukat éget vagy inkább párologtat. A kísérletek tehát folytatódtak -és a tudósok úgy vélték, az ezredfordulóra érlelődnek be annyira az eredmények, hogy a magfúzióval már annyi energiát sikerült, nyerni, amennyit a folyamat fenntartása érdekében be kell táplálni a hatalmas gépmonstrumba. És hol lenne még ettől az erőmű, ami jelentős meny- nyiségű energiát termel? Közben a két külföldi tudós kísérletezett saját pénzén. Kémcsőben, tengervízzel, speciális elektródák segítségével sikerült az atom- magfúziót létrehozniuk. Az ilyen elven megépített erőművek örökre megoldanák a Földenergiaellátását, veszélytelenül és a környezet szennyezése nélkül. Ha ... És ez a „ha”, a feltételes mód nem véletlen Túl nagy a tét... A szenzáció bejelentése óta kiábrándító hírek szállingóznak: a szobahőmérsékletű magfúzió annyi energiát sem ad, amennyit a fenntartása igények Szikrázik, de nem ég... Mátrai Tibor . Nem kell félni a nagybirtokosoktól Prémium lesz a földből A gazdasági átalakulásnak, pontosabban a csőd felszámolásának egyik sarok- köve a tulajdonviszonyok megreformálása. E téma mostanában előjogokat élvez, ám sajnos néhány részletére nem ügyelünk eléggé. Mert ugye hiábavaló lehet az alternatívok „vagyonálma”, s legalább ennyire harmatosnak tűnhet minden kibontakozási program, ha a legfőbb tulajdonnak, a földnek még az értékét sem ismerjük. Igaz, sokat beszélünk róla, de sem a pénzben kifejezett összegét, sem az eszmei értékét nem tudnánk meghatározni egy adott területnek. Vannak ugyan elképzelések, vagy a piac által diktált árfolyamok, de ezek főleg üdülőkörzetekben, s elsősorban ingatlanok létesítésénél jellemzőek. Egy híresztelés De mi van a termőfölddel? Egyelőre semmi! Sőt, az elmúlt évtizedek földértékromboló politikáját még kissé át is mentettük a jelenbe, illetve a közelmúltba. A tulajdonosi érzés hiánya és a' torz érdekeltségi rendszer tékozlásra, illetve visszaélésekre is lehetőségeket adott. Nemrég felröppent egy olygn híresztelés, mely szterint a mezőgazdasági nagyüzemek közül néhány áruba bocsátotta területének egy hányadát, hogy ezáltal megmeneküljön a felszámoló bizottság rettegett tevékenysége elől. Sietve közöljük, a fenti állítás Pest megyére nem igaz, ámbár nem zörög a haraszt... Mi is szerettünk volna a dolgoknak utánajárni, s így jutottunk el a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vállalati és szövetkezetpolitikai főosztályának vezetőhelyetteséhez, Koleszár Istvánhoz. A szakember tájékoztatása szerint az 1/1985. III. 5-én kelt MÉM-ren- delet s,zabályozza a mezőgazdasági vezetőállású dolgozók dotálását. S hogy mindezt miért említjük? Nos, azért, mert ebben a rendeletben benne foglaltatik, hogy a vezetők prériaiumát a vagyoni érdekeltség alapján lehet meghatározni. Egyszerűbben megfogalmazva: amelyik elnök, helyettes vagy főkönyvelő növelni tudja az általa irányított termelő- egység anyagi javait, az a növekedés mértékétől függően, plusz anyagi juttatásokban részesül. A rendelet több kategóriát tartalmaz, így például a 300 millió forint vagyonnal rendelkező gazdaság vezetője minden egy százalék növekedés után 9 százalékos prémiumot kap alapbére arányában. Ám a 900 millió forint feletti vagyonnal rendelkező nagyüzem esetében már 13 százalékos juttatás illeti a vezetőt minden százalék növekmény után. A tét tehát nagy volt, legalábbis a „bársonyszékben ülők” részére. A tagok és a dolgozók ugyanis gyakorlatilag kisemmizettek maradtak, számukra a vagyoni érdekeltség egyenlő volt a nullával. (Azért csak volt mert az említett rendelet 1989. január 1-jéig volt hatályban.) Arra serkentette Ez a MÉM által a vezetők jövedelmét szabályozó utolsó rendelkezés tehát arra serkentette az érdekelteket, hogy vagyoni helyzetük javítása érdekében akár a — javak nyilvántartásában nem szereplő — saját földjeiktől is megváljanak a prémium fejében. Erre a lehetőségre a rendelet kidolgozói is gondoltak, ám a csekély földforgalomra és a társadalmi (közgyűlés, vezetőségi gyűlés, ellenőrző bizottságok) kontrollra való tekintettel nem ítélték nagynak e veszélyt. Veszteséget termel Szűkebb pátriánkban szerencsére nem is lett azzá. ám az országosan is mindössze néhány ezer hektárra tehető — egy év alatt — eladott területekből meglehetősen sok jutott Pest megyére. A kifejezetten földek eladására spekuláló „vagyonhará- csolókat” egyébként a rendelet rövid időtartama — alig egy év — is gátolta álmáik megvalósításában. Másrészről a minisztériumi főosztályvezető-helyettes szerint azok a gazdaságok, amelyek területük töredékét pénzzé tették, jól cselekedtek. Hiszen Magyarországon jelenleg a búzatermelő gazdaságoknak mindössze harmada eredményes, a többség csak vegetál vagy veszteséget termel. Az értékesített területek tehát olyan forintokhoz juttathatják a gazdaságokat, melyeket vagy vállalkozásokkal lehet jól kamatoztatni, vagy az évek óta romló színvonalú műszaki bázis fiatalítására tudnak fordítani. Koleszár István véleménye szerint a most kidolgozás alatt álló földértékesítési program sok eddigi problémára ad megoldóképletet. Így például központi helyen szerepel a földek értékelése, a megfelelő tulajdonosi szerep kialakítása, valamint a — jelenleg még lassú — birtokszerkezet átalakítása érdekében a szektorsemlegesség megteremtése és a spekulációs lehetőségek kizárása. A legfőbb irányító szerv tájékoztatása után . felkerestük a Pest Megyei Földhivatalt is, ahol Hidvéginé dr. Erdélyi Erika, az ingatlannyilvántartási osztály vezetője volt segítségünkre. Elmondta, hogy 1987 szeptemberétől 1989. június 25-ig a megyében mintegy 2 ezer 200 hektár földet értékesítettek a termelőegységek. A földhivatal minden esetben megállapította a nagyüzemi művelésre való alkalmatlanságot, s ez az államigazgatási eljárás gyakorlatilag garanciául szolgál a törvényességre is. Az eladott földek nagy része ingatlanok építésére, vagyis kisebb parcellák kialakítására — főleg bankok és magánszemélyek részére — szolgál majd, így jövedelmező hasznosításuk megoldott. Felmerülhet az a gondolat is. hogy a földkereskedelem felszabadításával ismét megvalósulhat egyfajta nagybirtokos kizsákmányolás, ám ezt a jelenlegi szabályozók, az agrártermékek árszínvonala és a megműveléshez szükséges műszaki eszközök hiánya kizárja. Tavaly értékesítették A Pest megyei gazdaságok közül az elmúlt esztendőben a csepeli Duna Termelőszövetkezet 124, a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet 116, az Örkényi Béke Tsz 174. a gödi Dunamenti Termelőszövetkezet 89, és a tápióbicskei Április 4. Tsz 33 hektárnyi földet értékesített. B. Gy. A Rákóczi út és Osvát utca sarkán álló épületnek nincs szállodai külleme. A bejárat felett ugyan ott található a Metropol felirat, de homlokzatán nem villognak a neonfények, nincsenek az utca felől is látható, szikrázóan kivilágított tükörablakai, ami mögött pincérek sürgölődnek. Szinte észrevétlenül — szégyenlősen — simul a Rákóczi út öreg házsorai közé.