Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
A FORDULAT OKA K ongresszusát egy nappal korábban, október hatodikén kezdi meg a Magyar Szocialista Munkáspárt. Kongresszusát, írtuk, s nem véletlen a számjelölés elhagyása, a XIV-es sorszámnak a hiánya. A Központi Bizottság pénteki ülésén hozott határozat szerint ugyanis nem soron következő, XIV. kongresz- szusát hozta előre a párt, hanem egy olyan, munkakongresszusnak nevezett tanácskozást kíván rendezni, amely az 1988. májusi országos értekezlet óta addig eltelő majdnem másfél esztendőről készít mérleget, s fő figyelmét a teendőkre, a párt előtt álló feladatokra fordítja. A többi között olyan, nagy horderejű politikai kérdéseknek az eldöntésével, amelyek pillérei lesznek a párt választási programjának és egyben természetesen a politikai versenyhelyzetből következő választási küzdelemnek is. Erre az októberi tanácskozásra — amely hivatalosan az MSZMP kongresszusa elnevezést viseli — a megyében már javában tart a felkészülés a pártszervezetekben, s amikor megalakul a megyei küldöttcsoport, amint megválasztja szóvivőit, rögtön hozzákezdhetnek a közvetlen kongresszusi felkészüléshez is. A Központi Bizottság döntése alapján ugyanis a különböző platformok előzetes vitái éppúgy a szóvivők, azaz a választott küldöttek képviselőinek részvételével zajlanak le, mint minden más részlete az előkészületeknek, a különböző dokumentumok előzetes véleményezésének. Csakis ezen a módon érhető el, hogy a kongresszuson valóban a párttagság véleménye jelenjen meg, ne egy formális jóváhagyást adó, ünnepélyes aktus legyen, hanem egy olyan politikai fórum, amely a legszélesebb nyilvánosság előtt igazolja a megújult párt irányába mutató munkamódszereket és stílust. Beidegződésekkel, megcsontosodott hagyományokkal szakít tehát az MSZMP a kongresszusi felkészülés során, ugyanakkor arról a veszélyről is hiba lenne hallgatni, hogy a szokatlan módszerek a tanácskozás menetében esetleg patthelyzeteket eredményeznek, bizonyos kérdésekben döntésképtelenség alakulhat ki a kongresszuson. Amire, ha időben felfigyelnek rá a küldött- csoportok, a felkészülés heteiben kidolgozhatok a megoldások. A megcsontosodott hagyományokkal történő szakításnak egy rendkívül kényes területen is jelét adta a vezető párttestület, amikor — egy korábbi ülés napirendjéről mostanra halasztva — megtárgyalta azt az állásfoglalást, amely rögzíti a párt viszonyát az egyházakhoz, a valláshoz. Ugyan nem váratlanul, de itt fordulatot hajtott végre a Központi Bizottság, amikor a többi között kimondta: nem követeli meg a párt tagjaitól az ateizmust. Nem volt váratlan ez a fordulat annyiban, hogy a párt új szervezeti szabályzata tervezetében a működést vezérlő alapelvek egyikeként azt olvashatjuk: „A párttagok lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartása”. A tervezet vitájában, ezt mutatják a megyei tapasztalatok, sok minden adott okot a nézetek ütközésére a pártalapszervezetek taggyűlésein, ám kétségtelenül ez a rész volt egyike a legvitatottabbak- nak. A párt régi felépítési keretei között gondolkozva, amikor az ideológia adta a mércét, valóban nehezen értelmezhető, tehát joggal vitatható az új helyzet. A mérce azonban, a megváltozott politikai helyzetnek megfelelően, a program, az, aminek alapján választási küzdelembe indul a párt. ' Ennek a programnak az elfogadása — a program véglegesítése egyébként, amint jeleztük korábban, a kongresszus feladatai közé tartozik — nem lehet függvénye annak, vajon ateista-e a párttag, s még kevésbé lehetséges egy olyan pártprogramnak a kidolgozása, amely szimpatizáns, de hívő emberek tömegeit rekesztené ki. L eírjuk, mert bár nyersen hangzik, de igaz: bizonyos ideológiai megkötöttségeknek az oldására van szükség ahhoz, hogy a párt kialakítsa új arculatát, offenzívába menjen át a defenzíva hosz- szan tartó időszaka után. Ezeket a megkötöttségeket — amint az a Központi Bizottság állásfoglalásában megfogalmazódik — a mindennapos gyakorlat már hosszú ideje feszegeti, lazítja, mind egyértelműbbé téve: ami adott politikai időszakban a helyén volt, helyes volt, az akadállyá válhat a megváltozott körülmények között. A párt nem indulhat a politikai versenybe olyan béklyókkal, amelyek eleve kétségessé teszik a sikeres szereplést, s az ateisták, illetve a hívők szembeállítása ilyen béklyó lenne. A megváltozott helyzetben új alapokra helyeződik a párt és az egyházak viszonya is, hiszen napjainkra kialakult a minden állami áttételtől mentes párbeszéd szükségessége és lehetősége. Ami természetesen nem egyenlő azzal, hogy a párbeszédben részt vevő felek között nincsen seregnyi véleménykülönbség, de nagyon is egyenlő azzal a felismeréssel, hogy a párt ok és az egyházak párbeszédéből az MSZMP nem rekesztheti ki magát csupán azért, mert bizonyos ideológiai tabukhoz, függetlenedve a mindennapos valóságtól, makacsul ragaszkodik. Ezzel együtt is a Központi Bizottság nyilvánvalóvá tette: tiszteletben tartja az egyházak függetlenségét, a párt tagjainak a lelkiismereti szabadságát, de ugyanakkor nem tesz le a marxista szellemiség melletti elkötelezettségéről, ennek képviseletéről. Bonyolult új viszony kialakításáról van szó tehát, akárcsak abban a kérdésben is, amelyről tervezetet fogadott el a testület, vitára bocsátva azt, nevezetesen, a nemzeti megbékélés jegyében nemzeti emléknap legyen-e október huszonharmadika? Nincsen semmi erőszakolt abban, ha ide tartozónak érezzük a napirendnek azt a pontját is, amely az időközi választások tanulságait összegezte, hiszen éppen ez a voksolás, annak előkészületei, politikai jellemzői igazolták: a politikai porond minden szegletében toleranciára van (lenne) szükség ahhoz, hogy a fennen hirdetett elvek, elsőként is a demokrácia, a gyakorlatban ne a fonákjukat tegyék érzékelhetővé ... T évedés lenne azt hinni, a Központi Bizottság mostani ülése vitákat fejezett be: új vitákat nyitott! A kongresszusi előkészületek tartalmi kérdéseiről éppúgy, mint a valláshoz való viszonyról, az októberi emléknapról. Pontosabban a viták folytatásához adott a testületi ülés néhány szempontot, új elemekkel gazdagítva az érveket és az ellenérveket. A vitatkozó párt: cselekedni akaró párt. Azért vitatkozik. Csak akkor érdemes vitatkoznia, ha a leszűrt tapasztalatok egységes akaratként jelennek meg a mindennapi politikai cselekvésben. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT PEST MEGYEI LAPJA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM ira: 4.30 forint 1989. JÚLIUS 31., HÉTFŐ KÖZLEMÉNY A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 1989. JÚLIUS 28-AI ÜLÉSÉRŐL A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. július 28-án ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei és a megyei jogú párt- bizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, a Központi Bizottság osztály- vezetői, valamint a központi pártsajtó vezetői. I. A Központi Bizottság megemlékezett Kádár Jánosról, az MSZMP alapító tagjáról, nyugalmazott elnökéről, aki három évtizeden át volt a párt vezetője. A testület méltatta Kádár János kiemelkedő személyiségét, nemzetközileg is jelentős politikai munkásságát. Kádár János egész életében a szocializmus győzelméért, hazánk felemelkedéséért küzdött. Soha nem tévesztette szem elől nemzetünk, a dolgozó nép érdekeit. Napjainkban is megszívlelendők hosszú politikai pályafutása során leszűrt tapasztalatai; elsősorban azok, amelyek a politika kiszámíthatóságának szükségességére, a szélsőségektől mentes, higgadt és józan mérlegelés szükségességére figyelmeztetnek. Példát adó, hogy a közös bajainkból való kilábalás egyedüli járható útjának a kölcsönös engedményeken alapuló megegyezést és az együttes cselekvést tartotta. Kádár János politikai örökségéből őrizzük és folytatjuk mindazt, ami előremutató. Kádár János cselekedeteivel mindvégig következetesen kiállt a szocialista Magyarország ügye mellett. Az MSZMP tagjai, a felnőtt nemzedékek emlékeznek arra, hogy párt- vezetőként és államférfiként a megvalósítható cselekvési program megalkotását és az emberek megnyerését tartotta a fejlődés alapjának. Hazafiként és internacionalistaként vallotta, hogy Magyarország jövője elválaszthatatlanul ösz- szefügg a haladó emberiség, a szocialista közösség, Európa sorsával. A Központi Bizottság köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik szerte az országban megemlékeztek Kádár Jánosról. és lerótták kegyeletüket budapesti ravatalánál és sírjánál. A részvétet és az együttérzést, a tiszteletet és a megbecsülést több száz koszorú, sok ezer szál virág, gyásztáviratok és levelek sokasága is kifejezte. A temetés politikai demonstráció is volt. Arról tanúskodott, hogy honfitársaink jelentős része a kádári örökség maradandó értékeinek megőrzését nélkülözhetetlennek tartja a gyökeres reformokhoz, az átfogó megújuláshoz. A testület köszönetét mond Kádár János külföldi tisztelőinek, a testvérpártoknak és más politikai szervezeteknek, az állam- és kormányfőknek, politikusoknak és magánszemélyeknek; mindazoknak, akik küldöttségeik, személyes üzeneteik és táviratok révén osztoztak a gyászban a Magyar Szocialista Munkáspárttal, a magyar néppel. II. A Központi Bizottság Nyers Rezső pártelnök előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg nemzetközi kapcsolataink néhány fontos eseményéről. Jóváhagyólag tudomásul vette a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének bukaresti üléséről készült beszámolót. Üdvözli, hogy a szövetséges szocialista országok állást foglaltak az új gondolkodásra épülő, aktív külpolitika folytatása mellett. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a béke és a biztonság megőrzése, országaink nemzetközi befolyása jelentős mértékben a szocializmus megújulásától függ. Az MSZMP szolidáris a szocialista országokban végbemenő útkereséssel, merít tapasztalataikból, ugyanakkor számít megértésükre, a magyarországi reformok iránti bizalmukra. Pártunk a kölcsönös tiszteleten és bizalmon nyugvó egvüttműködés bővítésére törekszik a szocialista országokkal. A Központi Bizottság helyesli a Varsói Szerződés politikai jellegének erősítésére, tevékenységének korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket. A szövetség léte és hatékony működése az európai Az idős urat láthatóan fel- záklatta az alkalmi árusokkal folytatott szócsata. Pedig nem először fordul elő, mondja egy hölgy, aki — kosara tartalmából ítélve — nem a KGST- piac választékára, hanem a zöldség- és gyümölcsfelhozatalra kíváncsi. Az idős úr szinte már menetrendszerűen megjelenik szerdán és szombaton Dunaharaszti Hősök terén, amelyet már jó ideje elsősorban lengyel piacként emlegetnek a környékbeliek. Az első világháborús hősi emlékmű alatt, sőt annak talapzatán folyik az alku. — Itt minden fát egy harctéren halt dunaharaszti polgár emlékére ültettek, egy kegyeleti park, kérem — dohog az öreg úr. — Ezek meg hetente kétszer perzsavásárt csinálnak itt. A perzsavásár igencsak találó kifejezés. Pad csak a szerencsésebbeknek jut, a többség földre terített takarókról, béke és biztonság fontos tényezője. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a politikai tanácskozó testület ülésének idején az együttműködés erősítése jegyében magyar—szovjet és magyar— csehszlovák felső szintű találkozóra került sor. Román kezdeményezésre nem hivatalos magyar—román pártvezetői találkozót is tartottak. A Központi Bizottság helyesli, hogy az MSZMP képviselői kifejtették álláspontjukat a két ország kapcsolatait tartósan terhelő problémákról. A testület meggyőződése, hogy a magyar—román viszony rendezése érdekében álláspontunk határozott és nyílt képviseletére éppúgy szükség van, mint a különbségek és a közös érdekek világos elhatárolására, a türelemre és az együttműködési készségre. Á Központi Bizottság jóváhagyta a párt elnökének és főtitkárának moszkvai munkalátogatásáról adott tájékoztatót. Megállapította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja azonosan ítéli meg a szocializmus megújulásának fő kérdéseit. A peresztrojka eredményes folytatása, a szovjet társadalom problémáinak megoldása hazánk érdeke is. Nagy jelentősége van annak, hogy az SZKP érti és támogatja az MSZMP törekvéseit. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a szoros együttműködés kere- (Folytatás a 2. oldalon.) szőnyegekről árul. S hogy mit? Mindent, amit a vevő keres. A sláger a márkás és márka nélküli szabadidőruha, a Lacoste póló és zokni, a cipő és szandál minden mennyiségben és minőségben. De kínálnak autósoknak csillagkulcs-garni- túrát, fúrókészletet, visszapillantó tükröt, dallamkürtöt. Örökös sláger a frottír fürdőlepedő, és a .gyermekruha. Úgy tűnik, csak nevében lengyel a piac, ami az árukínálatot illeti, abban teljesen internacionális. A Lacoste, az Adidas, a farmerruha, a bőrkabát Isztambulból jön. A Myokó és a Citizen óra talán Bécsből, akárcsak az ébresztés rádió, a sétáló- és másoló- magnó. A számtalanféle magyar és külföldi magnókazetta eredete végképp bizonytalan. Az árusok többsége valóban lengyel, de akadnak epigonok, akik megtévesztésig azonos áruválasztékkal, -de hibátlan' A k'drnyezetvédelemről Amerikai küldöttség A Bush elnök által kezdeményezett Közép- és Keleteurópai Nemzetközi Környezetvédelmi Központ létrehozásának és működésének ügyében magas szintű amerikai tudományos és környezetvédelmi küldöttség érkezett Magyarországra. A Közművelődési Információs Vállalat szervezésében a delegáció először vasárnap alternatív szervezetek és független környezetvédő mozgalmak képviselőivel találkozott. A megbeszélésen egyebek között arról volt szó, hogy biztosítható-e a központ független, társadalmilag ellenőrzött működése. A felvetett kérdésekre Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete válaszolt. A küldöttség megtekintette az Öbudai-szigetre tervezett ökológiai park helyszínét. Idegenforgalom magántőkével A magántőke is részt vállalt az élénkülő baranyai idegenforgalomban. A kisvállalkozók kempinget és panziót, éttermet, csárdát és presszót nyitottak, s különféle szolgáltatásokat indítottak el. Áttörésről ugyan még nem lehet beszélni, de az már eldőlt, hogy van létjogosultsága az idegenforgalmi magánkezdeményezéseknek. A megyei tanács minden ésszerű vállalkozást támogat, mivel Baranya gazdasági szerkezetváltásában „húzóágazatként” szerepel a turizmus. magyarsággal kínálják portékáikat. S vannak állengyelek, akik mulatságosan igyekeznek törni a magyart. Erre a cselre azért van szükség, mert a valódi lengyelek jóval olcsóbban kínálják ugyanazt, amit honi utánzóik. Olykor azért kilóg a lóláb. Középkorú, erősen festett asszony áll a Lacoste pólók és Adidas szabadidőruhák között, kezében egy ezüstszállal hímzett farmerruhát tartva. Fiatal nő érkezik, s kérdi, mit kóstál a kézben lévő darab. Az eladó kis papírra írja: 2300. A vevő elképed, és félhangosan megjegyzi a mellette álló nézelődőnek: „a szomszédasszonyom hozott ugyanilyet Isztambulból. Ezerkétszáz forintot kértek érte a bazárban.” Az imént még magyarul sem értő eladó, maid’ kiesik a száján, úgy kiált utána felháborodva: „Naná, hogy annyi, csak utazzon ki érte neayvenezerért, maga tramp- li!" Egy kört sem kell tenni a piacon, hogy kiderüljön, ma a sötétkék szabadidőruha a sztár. Kamaszméretben kínálják, hat-hétszázért vihető. A keresletet látva úgy tűnik, szeptemberben a környékbeli iskolákban akár egyenruha helyett is kérhetnék a csinos, felső részén tornacipőt formázó hímzéssel díszített szabadidőruhát. (Folytatás a 3. oldalon.) Lengyelek között Vácon és Dunaharasztin Európa vándorainak kínálata pontosan tükrözi a keresletet Nem lenne haszontalan egyszer megvizsgálni, vajon miként is alakultak ki a nagy, régebben KGST-, ma inkább lengyel piacnak nevezett elárusítóhelyek. Mikor kezdődött, s miért éppen ott — Gyálon, Szigethalmon, Dunaharasztin, Vácott, Szentendrén, Cegléden — gyűltek össze először, verődtek tömeggé a turistaimport művelői. S az is megérne egy tanulmányt, hogy miként lettek hivatásos kereskedők, Európa vándorai azokból, akik néhány éve még csak a csekélyke turista- ellátmány kiegészítése miatt próbáltak meg hozni és eladni ezt- azt. Magunk e kérdésekre aligha tudunk válaszolni, csupán megyénk két tájáról — Dunaharasztiról és Vácról — hoztunk hétvégi életképeket.
