Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

1989. JÚLIUS 24., HÉTFŐ mr • megyei] Párt lesz vagy ifjúsági szervezet? A nagy szerveződések kora lejárt — Az eddig megalakult pár­toknak az a bajuk, hogy na­gyon tudják, mit akarnak. Tagjaiknak előre megmond­ják, milyen programot vá­laszthatnak. Ezt az érdekes gondolatot Zichy Ferenc fejtette ki szom­baton a zsámbéki tanítóképző főiskola udvarán. Itt, a júliu­si nap ragyogásában félkör alakban elhelyezett székeken ülve vitatkozó társaságban, ahol az Új Nemzedék politi­kai csoportosulás megalakulá­sát készítették elő. Magyar modell Az új szervezet elsősorban kisvárosokban, nagyközsé­gekben szeretné létrehozni csoportjait. Ott, ahol egyelő­re még kevés szerepet ját­szik a helyi alkotóképes értel­miség, amely kezdeményezője lehet az újnak, segítheti az önkormányzat erősítését, új erőviszonyokat teremthet, közéleti, gazdasági alternatí­vákat hozhat létre. Ennek per­sze a függetlenség a feltéte­le, amihez minél több új mun­kahely szükséges. Arra válaszolva, hogy mi­lyen program ez, a felszóla­lók elmondták, az emberek nem aszerint minősítik a po­litikát. hogy az baloldali vagy más, hanem, hogy számukra megfelelő-e vagy sem. Napja­ink egyik jelentőségéről szól­va pedig hozzátették: attól, ha egy nyugati üzletember szer­ződést köt egy településsel, valamivel több fizetést bizto­sítva a munkásoknak, még tönkremehet a gazdaság. Sür­gősen meg kell akadályozni, hogy hátrányos szerződések köttessenek. A történelem különböző korszakaiban ránk szabott tár­sadalmi-gazdasági modellek helyében ma sajátosan ma­gyar modell kell. Ahogy Bán­sági Tamás reagált arra, az Üj Nemzedék alapítói ne ma­guk minősítsék magukat, ha­nem cselekedeteik tartalma legyen baloldali. Ámbár ez­zel a hagyományos történelmi kategorizálással sincs min­denki kibékülve. A jelző, a korábbi fiaskók miatt, nem mindig népszerű. A szürke árnyalatai A korábban kiadott szán­déknyilatkozat szerint a fél­megoldások nem vezetnek se­hová. A magamutogató radi­kalizmussal szakítani kell. Ma régi és új elitek tömörülnek a hatalomért. Nincs idő kivár­ni a marakodás végét. Nem igaz, hogy ami volt, az mind tisztázatlan és hazug, hogy akik most újonnan állnak Ha sokba kerül a szennyvíz Méltányossági elbírálást kér a szövetkezet A szerves hulladékok hasz­nosításáról manapság egyre többet hallani. A szakembe­rek szerencsére nem csak be­szélnek a szilárd és a folyé­kony hulladékok hasznosítá­sáról, hanem jó példákkal is szolgálnak — elsősorban a mezőgazdasági üzemekben. Gazdaságossági számítások vezérelték a ceglédi Lenin Termelőszövetkezete'; — illet­ve a jogelődöt — abban, hogy beszálljon a városi szenny­víztisztító-rendszer létesítésé­be. Akkor egy agroökonó- miai tanulmányra alapozva vállalta a gazdaság, hogy el­helyezi a város kommunális szennyvizét nyugalmi időben, s mechanikus tisztítás és üle- pítés után kiöntözi földjeire. Ma a Lenin Termelőszövet­kezet 650—700 hektárnyi terü­letet öntöz ilyen módon. A szennyvíz hasznosításáért köb­méterenként 2 forint 20 fillért kapnak a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté­riumtól (korábban az Orszá­gos Vízügyi Hivataltól). Ez a díjtétel azonban elvesztette értékét az évek során az elekt­romos energia, más ipari árak emelkedése és az amortizáció miatt. Az elmúlt évben 5 mil­lió forintot fizetett rá a szö­vetkezet a locsolásra. Mint Józsa István, a termelőszövet­kezet elnöke elmondta, a szennyvíz kitermelése már 4— 4.5 forintba kerül. Szeretnék elérni a díjkiegészítést méltá­nyossági alapon, ám egyelőre csak reménykedhetnek a ked­vező elbírálásban ... Tartanak a tárgyalások, de eddig eredménytelenül. Soós Jánostól, a Ceglédi Városi Ta­nács elnökhelyettesétől meg­tudtuk, hogy az idén tanácsi keretből igyekeztek csökkente­ni a Lenin Tsz szennyvízhasz­nosításból eredő veszteségét. Ez a módszer azonban nem lehet végleges megoldás, hi­szen a tanácsnak hosszú tá­von nincs pénze az állami tá­mogatást pótló segélyezésre. Nem adományra van szükség, hanem a tényleges költségek fiyelembevételével valódi díj­kiegészítésre állami keretből. A költségek emelkedését nem lehet áthárítani a lakos­ságra sem, mert arra nincs jogszabály, s remélhetőleg nem is lesz! Megérdeztük Tóth Józsefet. a Pest Megyei Tanács vízügyi csoportjának vezetőjét, hogy ismeri-e a Lenin Tsz gond­ját. ......... u . . — A díjkiegyenlítés gazdája a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium, ám döntése nagyban függ at­tól, hogy a Pénzügyminiszté­rium mint árhatóság milyen mértékű támogatást határoz meg — felelte. — Egyébként arról van szó, hogy a Lenin Termelőszövetkezet jogelőd­je évtizedes mérleghiány mel­lett vállalta a szennyvízhasz­nosítást. A jövedelmezőség re­ményében. Csakhogy a 221 millió forint bekerülési költ­ségre tervezett tisztítómű 330 millióból készült el, s ami eb­ből a Lenin Tsz-re jutott, a megyei tanácsnak kellett ki­fizetnie az összes többlet- költséggel együtt! Már csak ezért sem nyújthat a megyei tanács anyagi segítséget, meg azért sem, mert üzemeltetési költség átvállalásához nincs jogunk. — Végül is mekkora díjki­egészítésre lenne szükség? — Ahhoz, hogy nullszaldós legyen a szennyvíz kitermelé­se, az eredeti számítási anyag szerint 2,20 helyett minimá­lisan 2,57 forintot kellett vol­na hogy kapjon a gazdaság köbméterenként. Ám az ener­giaárak említett emelkedése óta már ez a számítás is el­avult. Ezért vált szükségessé, hogy a Lenin Tsz egy újabb számítást végezzen, amelyben a többletköltségek tényleges mértéket és eredetét leírják. Ezt az anyagot kell majd el­juttatni a KVM-hez, s bizo­nyítani, hogy jogos az igény a méltányossági alapon kért díjkiegészítésre. A megyei ta­nács természetesen támogatja ezt a kezdeményezést. — Végül is nem az az egyik legnagyobb gondja a „Lenin­nek”, hogy eredetileg 9500 köbméter szennyvíz befogadá­sára, illetve hasznosítására méretezték a kazettás ülepí- törendszert, miközben napi átlagban „csak" 5500 köbmé­ternyit dolgoznak fel? — Az tény, hogy ha több szennyvizet tudnának kilo­csolni. gazdaságosabb volna a munka. Ehhez viszont a kom­munális szennyvíz csatorna- hálózatát kellene fejleszteni, amire szerintem egyhamar nem lesz pénze Cegléd város­nak — mondta végezetül Tóth József. Aszódi László Antal elénk, mind tiszták és igazak. Nem a fehér és a fekete, ha­nem a szürke különböző ár­nyalatai versenyeznek egy­mással. Nincs kire bízzuk ma­gunkat — fogalmazták meg, azt is megállapítva: sokszor csak politikai presztízsvita fo­lyik. Közben a fiatalok ezrei­nek nincs lakásuk, megjelent az ifjúsági munkanélküliség, a fiatalság nem tudja elsajátí­tani a képviseletéhez szüksé­ges készségeket. A fő jelszavak — Hogy esett a választásuk Zsámbékra? — A Pest közeli település nagyon megfelelt arra, hogy így is kifejezzük politikai irá­nyultságunkat — közölte a szervezéssel foglalkozó Gyur- csány Ferenc, a DEMISZ ko­rábban lemondott titkára. — Figyelmünk középpont­jában az állampolgár, a csa­lád, az önkormányzatok erő­sítése áll. Az országot járva azt tapasztalom, hogy szimpá­tiával fogadták a kezdemé­nyezést. Vagy tízezres taglét­számra számíthatunk a helyi csoportok megalakulása után. A több százezres nagy szer­veződések kora különben is lejárt Magyarországon. — Párt lesz vagy ifjúsági szervezet az Űj Nemzedék? — Tény, hogy a 20 és 40 év közöttiek érdeklődnek a leg­inkább. Az egész társadalom kérdéseivel foglalkozunk, de jobban odafigyelünk a fiata­lok problémáira. Az érdekek feltárására, integrálására vál­lalkozunk, s ezek szerint kö­tünk szövetséget pártokkal, szervezetekkel is. Egyelőre állampolgári mozgalomként indul a szervezkedésünk, ám, ha valóban azzá válik, párttá is alakulhatunk. — A Jövőteremtés — hang­zóit el’ többször ä vitázók kö­zött is. Gyurcsány Ferenc vé­leménye szerint a modell-le- váltás ma nem jut el az ál­lampolgárig. Ezen akarnak segíteni. Önkormányzat, egyenlőség, szolidaritás. Ezek az Űj Nem­zedék fő jelszavai. Vasárnap megalkották a programot, és megválasztották a 13 tagú ve­zetőséget. Az ideiglenes vá­lasztmány vezetője Gyurcsány Ferenc lett. Kovács T. István j§|§ Farkashegyen találkozott a régi és az új Feltételek a jövőnek (Folytatás az 1. oldalról.) az anyagiakért is. Az ok egy­szerű: kevesebb a támogatás, önfenntartókká kell váljunk. Nos, miután a Magyar Re­pülő Szövetség felkarolta ügyünket, mi tavaly saját költségünkön utaztunk Fran­ciaországba a rallyre, ahol fel­kerestük a résztvevőket és szponzorokat gyűjtöttünk. Közben Farkashegyen is lá­zas munka folyt, már vagy két és fél éve. Kiépítették a kem­pinget: vizet, villanyt vezettek a területre, készült egy épület a zuhanyozóknak és a mellék- helyiségeknek, épültek az utak, az autóparkoló, füvesí­tettek, fákat, cserjéket ültet­tek. — Nemcsak a 17. nemzetkö­zi találkozó, de a jövő ked­véért is — állítja a klub tit­kára. — Azt szeretnénk, ha máskor is eljönnének hozzánk, sőt, ha a Bécs—Budapest vi­lágkiállítás rendezési jogát Ausztria és Magyarország kap­ja, ez a repülőtér is olyan le­gyen, ahol fogadni lehet a kül­földieket. Ennek próbájaként is be­tudható: már most közvetle­nül ide kaptak leszállási enge­délyt, hiszen a vámtisztviselők Farkashegyen várták az érke­ző gépeket és pilótákat. A találkozó pénzügyleteit — a szálláshelyek értékesítését, a vontatási, csörlési díjat, no, és persze az étkeztetést, a prog­ramokat és a pénzváltást — a Pegazus Tours rendezi, akik versenytárgyaláson jutottak az üzlethez. Imri Judit, az utazá­si iroda referense úgy véli, sikeresek a programok, mert sokan voltak kíváncsiak Bu­dapestre, a Balatonra és a sarlóspusztai lovasbemutatóra, ahol a vendéglőben a magyar konyha ízeivel is megismer­kedhettek a vendégek. Ügy tűnik, inkább a feleségek és a gyerekek jönnek velünk, míg az édesapa repül — mondja Imri Judit, mintegy kutyafut­tában, hiszen a rögtönzött iro­da ablaka előtt egyre többen gyülekeznek 'információért. Peter Carey Ausztráliából érkezett — mint mondja —, ő a Csepel Repülőklub vendége, mert az 1986-os ausztráliai vi­lágbajnokságon a klub két tagját vendégül látta, s most ezt a gesztust viszonozzák ne­ki. — Drága passzió az, ha va­laki belép a mozgalomba? — kérdezem. — Attól függ, ki mennyit ál­doz rá. — Nekem nincs saját gépem, de három barátommal rendszeresen repülök. Mel- bourne-től 200 kilométerre szállunk fel, az utazási költ­ség személyenként 10 dollárba jön, a vontatás dija percen­ként ugyanennyi, a repülés óránként 30 dollár. De ezt nemigen számolja az ember, most is tízesével, húszasával vesszük a jegyeket... — Higgye el, nem drágább hobbi ez a síelésnél — veti közbe a Svájcból érkezett fia­talasszony. A gépet csak egy­szer kell megvenni. Végül abban egyezünk meg, hogy elsősorban az évenkénti Erről olvastam A fővárosból jött látnokok A magamfajta vidéki újságíró nehézkesen, sokat gyötrődve, állandó kételyek közepette írja szerény dolgozatait. Hiányérzete sosem szűnik, hiszen naponta találkozik a földközeli pőre valósággal, s minduntalan alulmarad: megközelítően sem tudja azt visszaadni. Né­ha irigykedve gondol fővárosi távoli rokonai­ra, nagy orgánumok munkatársaira, akik könnyedén eligazodnak nemcsak az ország, hanem a világ dolgaiban is. Különös izgalom fut végig rajta, ha néha­napján ugyanazon eseményről a fővárosból érkezett is tudósít Nagyon várja annak cik­két, hogy egybevesse sajátjával, megállapí­tandó, mit nem vett észre egyszerű vidéki szemével. A minap is történt hasonló. Jöttének bent- ről, föntről a fővárosi urak, tudósítottak. De mennyivel elegánsabban, nagyvonalúbban. Hogy átlátták nyomban a dolgokat! S micso­da stílben! Magam majdnem minden, az idő­közi választással kapcsolatos gyűlésen ott vol­tam. Megbeszéltem a látottakat, hallottakat másokkal, helybéli szemtanúkkal, érdeklőd­tem itt-ott. Bizonytalan voltam példának okáért a tekintetben, az egybegyűltek milyen világnézetet vallanak. Vallásosak, vallástala­nok? Katolikusok, evangélikusok, reformá­tusok? Ateisták? Materialisták? Templomba járó hívők, avagy csak otthon imádják Iste­nüket? A fővárosból érkezett látnokoknak ilyen gondjaik nem voltak. Végignéztek a so- kadalmon, s már írták is: Téves lenne azt feltételezni, hogy hívőkből állt a szavazók többsége. Ilyenkor be kellene mennem a fő- szerkesztőhöz töredelmesen bejelenteni, hogy elmegyek kaszafenőnek. Hát mikor lesz ne­kem ilyen látnoki szemem? Soha az életben. Ahogyan a sokadalomról, úgy az egyénről is azonnal megtudják a leglényeget: A bizalom képességeinek, őszinteségének, tiszta múltjá­nak és jelenének szól (tudniillik a jelöltek­nek). Kilenc közül héttel készítettem inter­jút, hosszabb-rövidebb ideig négyszemközt voltam velük, többségüket régebbről isme­rem, sokat beszéltem velük és róluk. Mind­egyikről a legjobbakat feltételezem. De hon­nan tudnám, milyen tiszta a múltjuk? Ott voltam? Jellemző korlátoltságomra, hogy még azt sem értem, amit leírtam, amit hallottam. Azt mondják a fővárosi urak, a párttag jelöltek sem dicsekszenek MSZMP-tagságukkal. Négy párttag jelöltről írtam, egyik sem tagadta le pártállását. Látnokaink a 168 órára hivatkoz­nak. Ismét meghallgattam a felvételt. A ri­porter minden megszólaló előtt bemondta an­nak pártállását. Egyikük sem tiltakozott, hogy ezt nem kellett volna. (Kivéve, akiét tévesen mondták be.) Egy ilyen, országos lapban megjelent cik­ket az ember többször elolvas, ez természe­tes. Tanulni akar. Fogásokat ellesni. Harmad- szori-negyedszeri olvasásra fölfedez bizonyos furcsaságokat. Hinni sem akar a szemének. Lehetséges volna? A fővárosból érkezett lát­noki szeműek, kik előtt a tömeg és az egyén titkai föltárulnak, nem vették észre, hogy Isaszegen gödöllőiek is voltak? Szerintük az egyik jelöltben százharminc isaszegi bízik. Ennyien szavaztak rá. Valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, a százharminc isaszegiből hányán gödöllőiek, ezt ugyanis senki sem fir­tatta. Gödöllő azon berkeiben, ahol az időközi választással egyáltalán törődnek, sokat tana­kodnak, melyik jelölt miért és mennyire népszerű. Mindenki más feleletet ad a kér­désre. A pesti urak ezzel sem totojáztak. Egyetértőleg idéztek egy lakost, aki szerint azért népszerű az -általa támogatott jelölt, mert a postás ingyen viszi minden házba a szórólapját. Megyek, veszek egy jó kis kaszafenő követ. Kör Pál találkozás öröme, az új bará­tok szerzése, a közös beszéd­téma, az együttes programok és a levegőben töltött idő az. ami miatt évről évre megren­dezik a rallyt. Ez a tíz nap része az évi szabadságunknak, a kikapcsolódásnak. S hogy a honi érdeklődők se unatkozzanak: a találkozó utolsó napjáig, július 30-ig számukra is nyitva áll a rep­tér, hogy közelről is megcso­dálhassák az éppen földön tartózkodó gépeket, a magasba emelkedés pillanatait. Ezen a hétvégén egyébként repülő- show-val szórakoztatták a be­térőket, s az AN—2-esen ma­dártávlatból szemlélhette a környéket és a fővárost az, aki a tízperces utazásért meg­fizette az 500 forintot. Sokan kinyitották a pénztárcájukat, s több százan szemlélték a veterán gépeket, hevertek lát-, csőt tartva szemük elé a fű­ben. Kattogtak a fényképező­gépek, vidám forgatag volt földön, égen. A külföldi repülőklubok tri- .kókat, zászlókat, ceruzákat és sok más apró tárgyat árusítot­tak, sokak bánatára valu­táért, forintért viszont bárki vehetett a repülés történetét bemutató könyvet, újságot. A Magyar Posta — a vitorlázó- repülés 60. évfordulójára, mely esemény egybeesett a rally időpontjával —, emlékbélyeget bocsátott ki, s árusított itt. Üröm az örömben, hogy ugyanők nem küldtek embert, aki a telefonfülkék perselyeit megszabadította volna a forin­toktól, így azután már az első napon értetlenül toporogtak a fülkék előtt a vendégek, a há­zigazdák legnagyobb bosszúsá­gára. Ballagok a starthely felé, az út a kemping mellett vezet. Hatalmas ernyő alatt ül a svájci csapat néhány tagja, hangos nevetésük árulkodik hangulatukról. Kissé lejjebb amerikai zászlót lenget a szél. Távolabb egy angol oldtimer gép szállítótokján megannyi címke jelzi a múltat: 1977 Münster, 1981 Burg Feuers­tein, 1986 Lasham, 1988 Bour- ges, 1989 Farkashegy. Vajon mikor ragasztják fel újra a magyar trikolorral ékesített matricát? Fazekas Eszter Mintha egy régi repülősfilm-' bői lépett volna elénk (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents