Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

2 1989. JŰLIUS 24., HÉTFŐ Mihail Gorbacsov televíziós nyilatkozata A bányászsztrájkok első tanulságai Az átalakítás halaszthatatlanul szükséges az ország számára, a változások üteme azonban nem kielégítő. A gazdaság mielőbbi átalakításának törvényes keretei megteremtődtek, de a gyakorlati megvalósítás mindig komoly akadályokba ütközik, ami konfliktushelyzeteket vonhat maga után, s ez ma megengedhetetlen. így ösz- szegezte Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára va­sárnap délután az elmúlt két hétben az ország nagy szénmedencéire kiterjedt bányászsztrájkok első tanulsá­gait a szovjet tv kamerája előtt. Mint elmondta, jelenleg a helyzet a bányavidékeken fo­kozatosan normalizálódik. A nyugat-szibériai kuznyecki szénmedence bányáiban két napja újra indult a termelés, a bányászok igyekeznek a mun­kabeszüntetésből következő gazdasági veszteségeket pótol­ni. A közép-kazahsztáni kara- gandai szénmedence bányászai ugyancsak felvették a munkát. A donyecki szénmedencében még folynak a gyűlések, a sztrájkbizottság és a helyszínre utazott kormánybizottság va­sárnap reggelre kidolgozta a megállapodásokat. Az északon fekvő pecsorai szénmedencében, Vorkuta bá­nyavidékén ugyancsak folynak a tárgyalások a bányászok kö­veteléseinek kielégítéséről és a termelés mielőbbi megindítá­sáról. Az események tanulságai kö­zött mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a munkások és vezetőik közötti szakadék, a párbeszéd hiánya veszélyes helyzeteket teremthet. A bá­nyászok jogos követeléseinek túlnyomó többségét a helyszí­nen el lehetett volna intézni — mondotta. A sztrájk nem a megfelelő eszköz a problémák megoldására, hiszen kedvezőt­len hatással van az egész nép­gazdaságra, a társadalomra és ezen belül a bányászokra is. Ezt a sztrájkoló munkások tel­jes felelősséggel átérezték. , Mihail Gorbacsov rámuta­tott, hogy bár nem híve az ilyen szélsőséges lépéseknek, mégis elégedettség tölti el, mert a munkások kezükbe vették sorsuk irányítását. Fontos szakasz zárult le a bányászsztrájkkal, amely bebi­zonyította, hogy a változásokat nem lehet halogatni. Az ország nehéz, felelősségteljes, sőt kri­tikus időszakot él át, amikor az átalakítás gyökeres fordula­tot vett — hangsúlyozta. Ezzel együtt nő a feszültség a társa­dalomban, nőnek a nehézségek is, amelyeket — ha az ország ki akar jutni ebből a helyzet­ből és valóban óhajtja a meg­újulást — meg kell oldani. Mihail Gorbacsov nyilatkoza­tában ennek a megújulásnak a támogatására szólította fel a szovjet társadalom széles réte­geit. A szakszervezet kiáll a munkások érdekeiért A szovjet szakszervezetek mindig a munkások érdekei­nek védelmében fognak kiállni és támogatják a dolgozók azon jogos követeléseit, amelyek munka- és életkörülményeik javítására, a gazdasági» átala­kítás meggyorsításáfa,: -az irányításban való részvételük­re irányulnak — jelentette ki Sztyepan Salajev. Volt, aki vitatta; hogy van egy titkos záradéka A német—szovjet paktumról Nyugatnémet értékelés sze­rint szovjet részről — leg­alábbis magas szinten — elő­ször ismerték el, hogy az 1939- es német—szovjet megnemtá­madási szerződésnek van egy záradéka, amelyben Moszkva és Berlin érdekszférákra osz­totta fel Lengyelországot, il­letve a Baltikumot. Valentyin Falin, volt bonni nagykövet, az SZKP KB nemzetközi osz­tályának vezetője egy nyugat­német—szovjet tv-beszélgeté- sen kijelentette ugyanis: „bár a forráseredettel szemben nem adtam fel tartózkodásomat, a titkos záradék jegyzőkönyv lé­tezéséhez nem fér kétség”. A tv-beszélgetést, az elsőt nyugatnémet és szovjet szak­emberek között a legújabb ko­ri történelem egyes problémái­ról, a ZDF társaság vasárnap tűzte műsorára, a szovjet tele­vízió a sugárzást augusztus elejére tervezi. Gorbacsov főtitkár még ta­valy kérte Kohl kancellár se­gítségét az okmányok felkuta­tásában és átadásában. A tit­kos záradéknak állítólag való­ban nincs meg az eredetije, de mielőtt a berlini birodalmi külügyminisztérium egyik be­osztottja a háború végén meg­semmisítette volna, mikrofil­met készített róla. Ezt később átadta az angoloknak, ők az amerikaiaknak, ahonnan a mikrofilm az ötvenes években visszakerült az NSZK-ba. A mikrofilmhez mellékelt tér­kép eredetiségében azonban a szakemberek nem kételked­nek. A Szovjetunióban, különö­sen a balti köztársaságokban széles körű vita bontakozott ki a Hitler—Sztálin paktumról. Nyugati közlések alapján — amint Magyarországon is — közölték a záradék szövegét. Mindazonáltal, szovjet hivata­los helyeken maradtak és ma­radnak kételyek. A közelmúlt­ban elhunyt egykori külügy­miniszter, Andrej Gromiko például a nyugatnémet könyv­piacon is forgalmazott vissza­emlékezéseiben vitatta a tit­kos záradék meglétét. A szakszervezeteket is terheli a felelősség mindazért, ami történt. Salajev kifejezte reményét, hogy a bányászok munkabe­szüntetése nem volt hiábavaló, minden érintett levonta belőle a megfelelő következtetéseket. Maguk a bányászok nagyfokú szervezettséggel, felelősségtu­dattal, politikai érettséggel vi­szonyultak a sztrájkkérdéshez. A kuznyecki szénmedence munkásainak példája mutatja: a megállapodások aláírását kö­vetően a bányászok haladékta­lanul hozzáláttak a bányák le­állása okozta kiesések pótlásá­hoz — hangsúlyozta. Japán Felsőházi választások Jelentős szavazói részvétel mellett vasárnap megkezdőd­tek a felsőházi választások Japánban. Hasonló eseményre legutóbb 1986-ban került sor a szigetországban: a 252 tagú szenátus felének új összetéte­lét határozza meg a három- évenként sorra kerülő szava­zás, így a mostani is. Az előzetes esélylatolgatások arra mutatnak, hogy a több mint 30 éve kormányzó Libe­rális Demokrata Párt elveszít heti 1955 óta fennálló többsé gét, mert igen nagy a kiáb rándultság a tömegekben a párttal szemben a különböző korrupciós és erkölcsi botrá­nyok miatt. George Bush az európai szocialista országokról Elnöki beszéd új hangszínnel A témája mit sem változott, a hangsúlyai viszont mások lettek a „rab nemzetek hete” alkalmából az idén elhangzott amerikai elnöki beszédnek. George Bush a Fehér Házban rendezett ünnepségen elődei­hez hasonlóan elsősorban az európai szocialista országokkal foglalkozott, de eltekintett a „rabság” ecsetelésétől. Inkább az általa kedvezőnek ítélt vál­tozásokra helyezte a hang­súlyt, s ennek kapcsán rész­letesen felidézte magyaror­szági és lengyelországi látoga­tása során szerzett kedvező benyomásait. Reményekkel eltelve tértem vissza ebből a két, történelmi jelentőségű változások küszö­bén álló országból — mondot­ta Bush. Az elnök bemutatta az egy­begyűlteknek a magyar—oszt­rák határon leszerelt műszaki zár drótsövényének azt a da­rabját is, amelyet Németh Miklós miniszterelnöktől ka­pott ajándékba. Magyarország­nál maradva Bush még egy történelmi kitérőt is tett, fel­idézve, hogy már az Egyesült Államokat megjárt Kossuth Lajos is szilárdan hitt a népet a világ más népeivel össze­kapcsoló demokráciában. A magyar és a lengyel nép most egy demokratikus jövő felé tart — mondta az elnök, hozzáfűzve, hogy e két ország példája bátoríthatja azokat a nemzeteket is, amelyek „nem oly szerencsések, mint e két nép”. Az amerikai elnök a ma­gyarországi és lengyelországi változásokat összefüggésbe hozta a gorbacsovi politikával, amelynek céljai között elisme­réssel említette meg a na­gyobb belső nyíltságot és a konfrontáció elutasítását a külpolitikában. Az amerikai elnök ugyanakkor változatla­nul a rab nemzetként említet te a lett, a litván és az észt népet. Az ázsiai államok közül Kambodzsát emelte ki, hang­súlyozva, „reméljük, hogy Vietnam maradéktalanul ki­vonja csapatait, a Vörös Khmerek nem térnek vissza a hatalomba és az ország népe visszanyeri önrendelkezését. MINIKINCSEK Kalapács alá került a világ legnagyobb — háromezer dara­bos — minivonat- - és mjnilaa- jó-gyűjteménye a Christie’s an­gol cég árverésén Londonban. A legmagasabb áron a „Nagy Vilmos császár” nevű német hajó 1909-ben készült kicsinyí­tett mása kelt el: 30 ezer fon­tot adott érte egy New York-i amatőr gyűjtő. Az aukció egyébként nem volt igazán si­keres: a gyűjtök — várakozá­son alul — összesen „csak” 1,2 millió fontot fizettek az apró modellekért, s több darabot nem is sikerült eladni. A tulajdonos, a Svájcban élő olasz Antonio Giansati Coluzzi gróf hatvan éven át gyűjtöget­te a piciny járműveket, és csak nemrég döntött úgy, hogy meg­válik tőlük. Tizenegy új miniszter került a tárcák élére Esküt tett az olasz kormány A római Quirinale-palotá- ban Francesco Cossiga állam­fő előtt vasárnap letette az es­küt Giulio Andreotti kormá­nya. A minisztertanács ezután megtartotta első ülését is, amelyen a tárca nélküli mi­niszterek és egyéb kormány­zati tisztségviselők kinevezésé­ről döntött. A harminckét tagú olasz kormányban tizenöt keresz­ténydemokrata, tíz szocialista, három republikánus és két-két szociáldemokrata, illetve libe­rális tagja van. Az előző öt­párti koalíció összetételéhez képest eggyel kevesebb ke­reszténydemokrata és eggyel több liberális politikus kapott megbízatást. Tizenhármán őrizték meg az előző kor­mányban betöltött tisztségüket és nyolcán más tárca élére ke­rültek. A kormányba tizenegy új miniszter kapcsolódott be a távozók helyett. Az olasz szenátus szerdán és csütörtökön, a képviselőház pénteken és szombaton tartja a kormányprogram vitáját és a jövő hétfőn kerül sor a bi­zalmi szavazásra. KEVESEBB KATONÁVAL A Magyarország területéről történő szovjet csapatkivonás eredményeként a tervezett 13 ezerről 11 ezerre csökkentik az idén októberben esedékes ma­gyarországi hadgyakorlaton részt vevő szovjet katonák szá­mát — jelentette be a szovjet honvédelmi minisztérium. Csökkentik az NDK-beli, cseh­szlovákiai és a Szovjetunió baltikumi területén zajló gya­korlatokon részt vevő katonák számát is. Egyidejűleg átalakít­ják a kivont egységek felépí­tését is, hogy megfeleljenek a szovjet védelmi jellegű katonai doktrína követelményeinek — szól a közlemény. Külföldi események egy mondatban A Bild am Sonntag című nyugatnémet lapban interjú je­lent meg Németh Miklós miniszterelnökkel, az Izvesztyija szombati számában az a beszélgetés olvasható, amelyet a lap tudósítója az MSZMP KB frissen választott elnökével, Nyers Rezsővel folytatott a magyar politikai reformokról, a válasz­tások tervezetéről. A II. János Pál pápa üzenetben gratulált Wojciech Jaruzelskinek köztársasági elnökké történt megvá­lasztása alkalmából. A Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő szombaton a Kremlben találkozott Tien Csi-jün kínai minisz­terelnök-helyettessel, aki a szovjet—kínai gazdasági, kereske­delmi és műszaki-tudományos vegyesbizottság moszkvai ülé­sén részt vevő kínai küldöttséget vezeti. A Csehszlovákiában a kormány és az ellenzék között is szükség lenne egy lengyel- országihoz hasonló kerekasztal-tárgyalássorozatra — áll ab­ban a nyilatkozatban, amelyet a csehszlovák ellenzékiek és a lengyel Szolidaritás képviselői adtak ki találkozójuk alkalmá­ból Prágában. A A Tadzsik Legfelsőbb Tanács többségi sza­vazással törvényt fogadott el a tadzsik nyelv államnyelvi stá­tusáról. Addisz-Abebc Csúcsértekezlet A ma kezdődő állam- és kormányfői csúcsértekezlet napirendjének kidolgozásával, a földrész égető politikai, gaz­dasági és társadalmi kérdései­vel foglalkozó mintegy 40 határozattervezet előkészítésé­vel Addisz-Abebában véget ért az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának 50. ülé­se. A külügyminiszterek a do­kumentumokban a többi kö­zött elítélik a pretoriai kor­mányzat törekvéseit a namí- biai függetlenségi folyamat ki­siklatására, üdvözlik az ango­lai kormány és az UNITA tár­gyalásait a megbékélésről és kifejezik reményüket, hogy Mozambikban is sikerül meg­oldást találni a polgárháborús konfliktusra. Gödöllőn és Isaszegen Roszik Gábor a képviselő — Az első választó reggel fél hatkor érkezett — mondja dr. Fülöp István, a gödöllői 9-es szavazókor elnöke/ — Természetesen nem küldtük el. Reggel volt egy csúcs, ak­kor nagyon sokan jöttek, délig fokozatosan kevesebben, egy és két óra között volt a mély­pont, azóta viszont óránként szinte hajszálnyira ugyanany- nyian érkeznek. Amit mond. azt egy oszlo­pos diagrámmal bizonyítja, 20 percenként jegyzi, óránként összesíti az adatokat. A sta­tisztikusok sok jellegzetességet megtudhattak volna a szava­zási szokásokról, ha mindenütt így vizsgálják a részvételt, hi­szen ilyen adatok birtokában a választást egy olyan idő­pontra tűzhetnék ki, amikor várhatóan a legtöbben venné­nek rajta részt. Mert ez a július végi szombat nem ilyen. Nagyon sokan nyaralnak, rá­adásul hét elején rossz idő volt, az előrejelzés azonban csütörtöktől melegedést jósolt. Így sokan már pénteken felke­rekedtek egy hosszú víkendre. Milyen az élet? Dr. Fülöp István — aki igazi rendszere­ző elme, néhány perces beszél­getés után kiderül, hogy leg­alább ilyen pontos, éles meg­látásai vannak a mai válasz­tásokról — vagy 15 szavazat híján ő maga listás képviselő- jelölt lett volna független in­dulóként. A szavazólapon sze­replő két jelölt nem független. Ezt szinte minden választó hangsúlyozza, s a többség nem is személyükre, hanem a mö­göttük álló politikai erőre sza­vaz. Csinos, hamvasszőke fiatal lány érkezik. Alig húszeszten­dős, ez az első választása. Jó­képű fiatalember kíséri. — Természetesen Körösfői Lászlóra szavaztam — mondja Parádi Andrea, amikor kilép a szavazókörből. — Személye­sen nem ismerem, de megbe­csült gödöllői családból való és csak jót hallottam róla. — Engem tanított is — mondja a szőke fiatalember, Szabó László. — Rendes, egye­nes ember, tiszteltük és sze­rettük. Sajnos, van még há­rom hetem a katonaságból, nem választhattam. Ha tehet­tem volna, rá szavazok. — Roszik — mondja szinte futtában a hölgy, s máris a hátát mutatja. Végül csak si­kerül szóra bírnom. — Semmi bajom Körösfőivel. Nem a fiatalsága, vagy a jó iskolái, netán a vallás miatt szavaz­tam a másikra. De a pártnak nagyon sokat ártott Gödöllőn Cservenkáné! Sajnálom Kö­rösfői Lászlót. Ezt a választást nem ő fogja elveszíteni, ha­nem az MSZMP. A nevemet? Kérem, ne! Itt tanítok ebben az iskolában. Akadnak még jó néhányan, akik nem adják nevüket a vé­leményük mellé, ök szinte kivétel nélkül Roszik Gáborra adták szavazatukat. Például az idős házaspár, akik a kam­pány elején eldöntötték, őt támogatják. Vagy a fiatalasz- szony, aki kislányával érkezik. Az egyik jelölt programját sem ismeri, a gyűlésekre nem tudott elmenni, de a fényké­pek alapján és az életrajzokat olvasva a fiatal lelkésznek szavazott bizalmat. — Roszik mellett döntöttem — mondja Bese Béla, aki ma­ga is olyan fiatal lehet, mint akire szavazott. — Hívő va­gyok, de nem csak ezért. Nincs nagy hitele errefelé a párt­nak. Tudom én, hogy Körösfői rendes ember, de mégiscsak párttag . .. — Ez még egy egyszerű vá­lasztás — mondja Krajcsik József, a 9-es szavazókor sza­vazatszedő bizottságának MDF-es tagja. — Képzelje el, ha lesz öt pártnak öt jelöltje. Akkor majd tízen ülünk itt az asztalnál? összeszámoljuk a mozgóur­nával érkezők által hozott iga­zoló lapokat. Az MDF-es fia­talember. Ignácz Attila, és az MSZMP-s Kaiser László vitte az urnát. Lépcsőzni is kellett, míg az idős férfi kifújja ma­gát. Ignácz Attila adminiszt­rál. Figyelem őket. Ök viszont nem figyelik egymást, hanem egyszerűen csak együtt dol­goznak. Az MDF-es az MSZMP-sel, a függetlennel. Isaszegen feszültebb a lég­kör. A művelődési házban felállított szavazókörben az MDF-es részéről még egy epés megjegyzést is le kell nyel­nem. Nem rántok kardot, az udvariasság ilyenkor célrave­zetőbb, ha intelligens a sér­tegető, ettől általában elszé- gyelli magát. Kiderül, Isaszegen csak egy ellenzéki került a szavazat­szedők közé. No már most, ki vigyáz a választás tisztaságá­ra, amíg a tizenkét órás ké­szenlét alatt az MDF-esnek például ki kell mennie? Hi­szen emberek vagyunk. Arról már nem is beszélve, hogy a mozgóurnát sem aján­latos egyetlen pillanatra sem őrizetlenül hagyni. Ezért az MDF-es megfigyelő láthatóan nagyon komolyan veszi a fel­adatát. A szavazókor helyett in­kább az átellenben levő presz- szót választjuk, hogy néhány isaszegit megkérdezzünk. Sze­rencsénk van, két atyafi egy üveg sör mellett éppen a vá­lasztási esélyeket latolgatja. — A lelkészre szavaztam, na, hogy is hívják ... mindig elfelejtem — magyarázza Fe­hér Sándor, aki illően fel is öltözött a választás tisztele­tére, vakítóan fehér inget, ün­neplő öltönyt vett fel. — Ne­künk nem kell gödöllői kép­viselő. A lelkész úr meg még­iscsak a mi emberünk. No, nem mintha magam istenes ember lennék. A gyűlésekre sem tudtam elmenni. Minden nap van vagy fél hét, mire lekeveredek a vonatról. De láttam őket a tévében. Mond­ják valamit? Egyik sem volt igazán szimpatikus, ezért vá­lasztottam inkább a papot. Bár megfordult a fejemben, mi lesz, ha csak karriert akar csinálni az a nagyon tanult, jóvágású ember? Mert tudom, mostanában mindenki arról beszél, hogy a képviselő ne csináljon mást. Azt gondolom erről, ha ez a Roszik vagy hogy is hívják itthagy min­ket. akkor le kell váltani. Az asztalszomszéd, Regász Ferenc, nem ilyen beszédes, a nevét sem akarja elárulni, vé­gül csak megteszi, még a sze­mélyijét is az orrom elé dugja. — Adja meg az a jó Isten, hogy befusson a Roszik — uj- jával nyomatékképpen az ég felé mutat. — Mert ugye, ő más, mint az elődje. És erre­felé ez már fél siker. — Arra gondol, hogy nem a párt, hanem az ellenzék em­bere? — Hát ez az — bólint rá és szinte suttogóra veszi a szót —, itt az kérem nagyon le van járatva. Isaszegen is akad, aki név­telen akar maradni. Például a fürge léptű idős asszony, akivel az egyik plakátokkal, feliratokkal telefestett és ra­gasztott buszváró mellett be­szélgetünk. Nyugdíjas tanár­nőnek nézem, de nem erősít meg. Igaz, nem is cáfol. — Evangélikus vagyok és isaszegi, de mégis a Körös­főire szavaztam. Mégpedig azért, mert túlságosan gyors nekem a mi papunk változása Nem szeretem a szélkakas em­bereket, sem a konjunktúralo­vagokat. Lehet, hogy én va­gyok az egyetlen Isaszegen aki Roszik ellen szavazott Majdnem biztos vagyok ab­ban, hogy ő nyeri meg ezt i választást, mégsem szavazhat­tam másképpen. Délután négy óra táj bar már szinte mindegyik szava- zókörben a választásra jogo­sultaknak több mint a feli megjelent, tehát bizonyos, it ma eredmény születik. Nen úgy, mint a másik három vá­rosban, ahol ugyancsak sza vaztak. Ezzel a hírrel érkezil a gödöllői tanácsházára Papi Lajos, az Országos Választás Elnökség elnöke. Örül, hogj itt legalább jól haladnak Móza Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents