Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-19 / 168. szám

2 1989. JÚLIUS 19., SZERDA Választási alternatíva Olaszországban a törékeny koalíció helyett Árnyékkormányt alakított az OKP Achille Occhetto főtitkár vezetésével megalakította ár­nyékkormányát az Olasz Kommunista Párt (OKP). A tizen­nyolc miniszterből és három különleges megbízottból állő testület összetételét és programját kedden vitatta meg a párt vezetősége. Az árnyékkormány a napokban bemutatkozik a kommunista és független baloldali szenátorok és képviselők csoportja előtt. [ Hír« [ m«9yiiráx«itunl( ............................................................................................ M11 • i imm j B ecs és a Közös Piac Két és fél hete az osztrák parlament 13 órás vita után elfogadta közös piaci csatla­kozásáról szóló szándékleve­lét. E döntésnek megfelelően hétfőn Alois Mock osztrák külügyminiszter átnyújtotta országa hivatalos csatlakozási kérelmét Roland Dumas fran­cia külügyi államminiszternek, aki az Európai Közösség mi­niszteri tanácsának soros el­nöke. Nyugati- szomszédunk éve­ken áj tartó hevps vita és va­júdás után hozta meg dönté­sét, miután politikai vezető kö­rökben úgy ítélték meg, hogy Ausztria számára olyan új helyzet keletkezik az Európai Közösség 1992-re bejelentett egységes piacának megterem­tésével, amely nélkülözhetet­lenné teszi csatlakozási ké­relmének mostani benyújtását. Az osztrák jelentkezés azon­ban kérdések egész sorát veti fel. Ezek egy része belpoliti­kai természetű. A nemrég megtartott közvélemény-kuta­tások tanúsága szerint az osztrákok többsége nem he­lyeselte a Közös Piachoz va­ló csatlakozást. Pedig ahhoz, hogy Ausztria az Európai Kö­zösség tagja legyen, módosíta­ni kell az ország alkotmányát, s ehhez pedig népszavazás ■szükséges. De vannak más problémák is. Ausztria semleges ország, s ezt a státusát az 1955-ben aláírt osztrák államszerződés értelmében a nagyhatalmak garantálják. Eyskens belga külügyminiszter az osztrák csatlakozási kérelem benyúj­tása után azonnal fel is ve­tette az ebből adódó problé­mát, s utalt arra, hogy 1992- től kezdve nemcsak a mai 12 tagország belső piaca válik egységessé, hanem az integrá­lódáshoz a politikai egység is hozzátartozik. ­Elkerülhetetlen tehát, hogy a közösség védelmi problémá­kat is megtárgyaljon, s ez ütközik majd Ausztria semle­ges helyzetével. A londoni rá­dió „A világ ma” című ro­vatában kedden szintén ezt a kérdést feszegette. Hogyan képzelik el Bécsben — fir­tatta a kommentátor —, hogy esetleges felvételük után a honvédelmi ügyek megtárgya­lásánál üresen maradna Auszt­ria széke? Alois Mock brüsz- szeli sajtótájékoztatójában el­ismerte, hogy mind a Nyugat, mind pedig a Szovjetunió ré­széről már eddig is ejtettek bíráló megjegyzéseket az' oszt­ják csatlakozási szándékról. Hangoztatta: Ausztria ragasz­kodik semlegességéhez, de hozzáfűzte, hogy később meg lehetne vitatni „ennek mi­benlétét” és „pontosabban kö­rül lehetne azt határolni”... Hírmagyarázók megjegyzik, hogy Brüsszelben jelenleg mindenkit sokkal jobban fog­lalkoztat az 1992-es piaci in­tegráció. Sőt azt is felvetik, hogy amikor a 12 tagország piaci egységének megteremté­se oly kemény feladat, egyál­talán foglalkozzanak-e új ta­gok felvételi ügyével. Külön­ben is — jegyzik meg — Tö­rökország már 1987-ben be­adta felvételi kérelmét, de döntés mindmáig nem szüle­tett. Pedig Ankara a NATO- hoz tartozik, csupán gazdasá­gának gyengesége akadályozza leginkább, hogy még nein ti­zenharmadik tagja az Európai Közösségnek. Ausztria gazda­ságával nincsen semmi gond — mint rámutatnak —, hi­szen Becs felvétele esetén bi­zonyosan többet tenne be a közösségi kasszába, mint amennyit onnan kivenne. Csak ugye, az a kényes sem­legesség! probléma ... Min­denesetre Mock maga is el­ismerte, hogy a konkrét tár­gyalások Ausztria és a brüsz- szeli székhelyű szervezet kö­zött 1993 januárja, az EK egy­séges piacának megteremtése előtt aligha kezdődnek meg. Árkus István Az OKP márciusi kongresz- szusán határozta el, hogy ko­rábbi gyakorlatával szakítva, amikor az együttműködés és a megegyezés útját kereste a kü­lönböző olasz politikai erőkkel, árnyékkormányt alakít más baloldali politikusok bevonásá­val, és ily módon választási al­ternatívát állít. A haladó demokratikus re­formok érdekében az olasz po­litikai intézményrendszer olyan átalakítását tartja szük­ségesnek az OKP, amely a pár­tok törékeny koalíciója helyett a programok közötti választást kínálja. Tehát olyan választási reformot sürget, amelynek lé­nyege: a szavazók meghatáro­zott programok alapján tömö­rült pártszövetségek között vá­laszthatnak az egyes pártok helyett, és némiképp az angol és az amerikai váltórendszer­hez hasonlatos alternatív irnáyzatok vetélkednének egy­mással. Az árnyékkormánnyal egyébként az OKP egyrészt „láthatóvá és nyilvánvalóvá” kívánja tenni ellenzéki állás­pontját, másrészt az a feladata, hogy a kormányzati és parla­menti politikával foglalkozzék, míg a párt a hosszabb távú po­litikái stratégiára összpontosít. hat. Az ellenzéki kabinet sze­repe nem korlátozódik a kor­mánypolitika puszta tagadásá­ra, hanem pozitív megoldási javaslatokat készül a törvény- hozás elé terjeszteni. A testület megalakítása nyil­vánvalóan átmeneti és kény­SUCÁRNYALÁB . Az amerikai haderő az űr- fegyverkezési tervek keretében első ízben hajtott végre sike­res világűrhcli kísérletet egy semleges részecskéket kibocsá­tó berendezéssel — jelentette be a Pentagon. A kísérlethez szükséges gyorsítót még a múlt héten juttatták fel egy Minuteman-rakéta fedélzetén a világűrbe, s a készülék — egyesre még céltárgy nélkül — hidrogénatomokból létreho­zott sugárnyalábot lőtt ki ma­gából. Az amerikai katonai vezetés bízik benne, hogy az ilyen sugárnyalábok révén egy na­pon meg tudják majd külön­böztetni az igazi nukleáris ra­kétákat a hamis célpontoktól, s a rakéták elektronikáját tönkretéve, a részecskék azo­kat meg is semmisítik. Thomas Meyer ezredes, az SDI-program egyik vezetője szerint az ilyen eszközök te­lepítését 15 évnél is rövidebb idő alatt meg lehetne oldani. Az ezredes egyébként leszö­gezte, hogy a kísérlet nem sér­tette a rakétaelh^rító rend­szerekről kötött 1972-es szov­jet—amerikai ABM-szerződést. szer szülte taktikai lépés a párt részéről. Achille Occhetto kije­lentette, hogy Olaszországban a kommunisták, a szocialisták, a szociáldemokraták és a zöl­dek összefogásával kormány­képes baloldali alternatíva ala­kulhatna ki. Csakhogy a Betti- no Craxi vezette Szocialista Párt semmi hajlandóságot sem mutat a kommunistákkal való együttműködésre. Az OKP és az OSZP között éles vita bontakozott ki, amelyben a kommunisták az­zal vádolják Bettino Craxit, hogy inkább hajlandó segédke­zet nyújtani a Keresztényde­mokrata Párt belső válságának (a főtitkár Forlani és a lemon­dott miniszterelnök De Mita vezette szárny közti ellenté­teknek) az elsimításához, mi több, részt venni a progresszív baloldali erők elleni kormány­zásban. A szocialisták viszont kétségbe vonják az OKP új irányvonalának hitelét, azt, hogy a politikai pluralizmus és a többszektorú gazdaság mo­dellje alapján demokratikus­reformista és szociáldemokra­ta irányzatot képvisel. Ma isi össze a lengyel nemzetgyűlés Elnökjelölt: Jaruzelski Wojciech Jaruzelski, a meg­szűnő államtanács elnöke, a LEMP KB első titkára hosszú huzavona után kedden vállal­ta, hogy a pártja őt jelölje a szerdán összeülő nemzetgyű­lésben a köztársasági elnök tisztére. Ezzel minden jel sze­rint megoldódott az a politikai válság, amely június végén tá­madt, amikor Wojciech Jaru­zelski elhárította jelöltetését, mivel úgy látszott, hogy még pártja szövetségeseitől sem kapja meg a megválasztásá­hoz minimálisan szükséges támogatást, nem is beszélve az ellenzékről. Június 30-i visszakozása azért volt drámai fejlemény, mert a hatalom és az ellenzék áprilisi kiegyezésében — amely az ellenzék parlamenti meg­jelenéséről és a LEMP hatalmi monopóliumának megszünteté­séről szól — hallgatólagosan az is szerepelt, hogy o£s?ág szövetséges; hűségét személye­sen is garantáló köztársasági elnök tisztét Wojciech Jaru­zelski fogja betölteni. A LEMP viszont egymagá­ban semmilyen jelölt megvá­lasztását nem tudja keresztül­vinni a nemzetgyűlésben, mert a két házban összesen a man­dátumok harmincegy százalé­kát ellenőrzi. Wojciech Jaruzelski kedden nyilatkozatban jelentette be, hogy vállalja a jelöltséget. A nyilatkozatban egyrészt arra hivatkozott, hogy végül is megkapta a szövetséges pártok vezető testületéinek támogatá­sát, másrészt emlékeztetett ar­ra, hogy a hadsereg vezetői ra­gaszkodnak az ő személyéhez Elismerte, hogy a politikai és társadalmi szervezetek és a közvélemény nem támogatja öt egyöntetűen, és vannak, akik kifejezetten ellenzik, hogy ő legyen a köztársasági elnök Viszont azokra a vélemények­re hivatkozott, amelyek szerint őrá van szükség az állam stabilitása és folytonossága ér­dekében. Wojciech Jaruzelski bejelen­tése után Czesiaw Kiszczak tá­bornok á PAP hírügynökség hez eljuttatott nyilatkozatában üdvözölte az államtanács elnö­kének a jelölését, és arra kérte azokat, akik rá szándékoztak szavazni, hogy voksukat in kább Jaruzelskire adják. Külföldi események egy mondatban Bulgáriai látogatását befejezve kedden Jugoszlávián át hazaindult Horn Gyula külügyminiszter, aki Petar Mladenov bolgár külügyminiszter meghívására tett kétnapos baráti munkalátogatást Bulgáriában. A Pozsgay Imre államminisz terrel készített interjú jelent meg kedden a Stuttgarter Nach­richtenben Magyarország romániai és csehszlovákiai kapcso iatairól, a szomszédos két országban élő magyar kisebbségről. A Az AEROFLOT szovjet légitársaság hivatalosan is kérte felvételét a több mint száznegyven légiközlekedési vállalatot tömörítő nemzetközi légiforgalmi társulásba, az IATA-ba. A A panamai kormány és a fegyveres erők képviselői hozzájá rultak ahhoz, hogy a háromoldalú tárgyalásokon megvitassák az ellenzéknek Manuel Antonio Noriega tábornok lemondá­sára irányuló követelését. A Felakasztottak Iránban kedden tizenhárom kábítószerkereskedőt, ezzel hétszázra emelkedett az idén kivégzett „halálkereskedők” száma. Véleményünk szerint Ismét egy lépéssel közelebb... A lig fél évnek kellett el­telnie a vegyi fegyverek megsemmisítését célzó, sike­resnek értékelt, párizsi tárgya­lások után, amikor újabb fontos előrelépés történt az ügyben. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapo­dott a vegyi fegyverek betil­tásának sarkalatos pontjai­ban, beleértve e fegyverfajták megsemmisítésének időrend­jét és a vegyi üzemek ellen­őrzésének módozatait. Mindezt a The New York Times című lap írta meg az amerikai kor­mány illetékes tisztségviselőire való hivatkozással. Eszerint a két fél meg­egyezett egy olyan formulá­ban, amely rögzíti, hogy a következő tíz évben milyen mennyiségű és típusú vegyi fegyvert semmisítsenek meg. Abban is megállapodtak, hogy előre be nem jelentett, meg­lepetésszerű látogatásokat tesznek a vegyi üzemekben, ha az egyik fél arra gyanakszik, hogy a másik megsérti a szer­ződés előírásait. Oszladozóban van tehát a kölcsönös bizalmatlanság köd­függönye, amely eddig leg­főbb akadályozója volt, hogy e veszélyes fegyverfajta kiik­tatásában megállapodás jöjjön létre. A genfi leszerelési ér­tekezlet különbizottsága 1972 óta rendszeresen tárgyal a vegyi fegyverekről, s 1985 óta szovjet—amerikai kétoldalú eszmecsere zajlik ebben a kér­désben. Az ügy történetéhez tarto­zik, hogy az Egyesült Államok jelentős vegyifegyver-mennyi- ség felhalmozása után 1969- ben megszüntette a gyártást, majd 1987 decemberében új- rakezdte a termelést. Fordu­latot jelentett a tárgyalások­ban, amikor 1987-ben a Szov­jetunió közölte, hogy 50 ezer tonna vegyi harcanyaggal ren delkezik. Az Egyesült Államok készleteit 100-130 ezer tonná­ra becsülik. Üjabb lökést adott a sikeres tárgyalások fe­lé az a szovjet bejelentés, hogy 1989 folyamán Moszkva megkezdi vegyi fegyvereinek megsemmisítését, külön e cél­ra épült létesítményében. A legnagyobb problémát azonban eddig az ellen­őrzés kialakítása okozta. A Nyugat ugyanis ki akarta von­ni az ellenőrzés alól a magán- tulajdonban lévő vegyi üze­meket, arra való hivatkozás­sal, hogy nem engedhető meg az ipari kémkedés. Bár a mostani megállapodás elvi sí­kon jött létre, s részletei egy előre nem ismeretesek, mégis kiviláglik, hogy az eddigi nyu­gati kifogásokat elejtették. S bár a szovjet—amerikai fél megállapodásai ajánlások for­májában még jóváhagyásra a negyven ország részvételével zajló genfi leszerelési tárgya­lások elé kerülnek, elmond­hatjuk: ismét egy lépéssel kö­zelebb került a világ ahhoz, hogy vegyi fegyverek ne fe­nyegessék az emberiség életét. A. I Gazdátlanul az idegenben Magyar diákok külföldön Körülbelül négy esztendeje hallottam a rádióban egy be­szélgetést, a külföldi ösztön­díjra történő jelentkezésről és a kinti tanulmányok előnyei­ről. A riportalany — nevét sajnos nem jegyeztem meg — világosan elmagyarázta, hogy mit kell kitölteni, milyen vizs­gálatokon kell részt venni a pályázni szándékozóknak és hol lehet az érdeklődőknek to­vábbi információt kapni. Csá­bításként különösen azt a tényt hangsúlyozta, hogy ezt a felvételi vizsgát korábban tartják, mint a hagyományost, így lehetőség van egy évben mindkét helyre beadni a je­lentkezést. Ha nem sikerül az első megméretés, nem veszett el semmi, a júniusin még min­dig van esély a sikeres szerep­lésre. Én akkor éppen érettségi előtt álltam és — ha nem is ennek a műsornak a hatásá­ra — megpályáztam egy ilyen ösztöndíjat. A vizsga sikerült, külföldi diák lettem, de hogy ez mit is jelent valójában, ar­ról halvány sejtelmem sem volt. Nem is igazán lehetett, mivel megítélésem szerint az illetékesek szigorúan ügyel­tek arra, hogy a rossz hírek csak a helyszínen érjenek bennünket. A kiutazás előtt minden év­ben tartanak egy háromnapos felkészítő tanfolyamot Buda­pesten, ahol ugyan a Művelő­dési Minisztériumon kívül a tényleges kiküldők, a szakmi­nisztériumok és a szakintéz­mények is tartanak egy utol­só megbeszélést ösztöndíja­saikkal, a tanfolyam napi­rendjét azonban főként a bel- és külpolitikai tájékozta­tó és orvosi felvilágosítás töl­ti ki, ami nyilván nagyon fontos, de nem ; rí ad.-választ azokra a kérdésekre, amelyek az indulás - előtt a többséget foglalkoztatják. A felvételi nyelvvizs­gát követi még egy „beszél­getés” azoknak, akiknek pontszámúk alapján esélyük lehet az ösztöndíj elnyerésé­re. Itt azt állapítják meg, hogy a pályázót tulajdonságai al­kalmassá teszik-e a külföldi tanulmányokra. Hogy e be­szélgetésen milyen az objek­tív és szubjektív tényezők aránya, azt nem tudom. Pár éve még nyilván sokat nyo­mott a latba a KISZ-munka, vagy az MSZMP-tagság. Ma már ez nem lehet szempont az elbíráláskor. Az illetéke­sek bizonygatják is, hogy a DEMISZ-tag nem élvez elő­nyöket egy Fidesz-essel szem­ben vagy fordítva. Ennek né­mileg ellentmond viszont annak a lánynak a 168 óra műsorából megismert ese­te, aki 110 pontot ért el a felvételin, de helyhiány in­doklással elutasították. Ugyan­akkor erre a szakra két má­sik pályázót is felvettek 105 ponttal. A lány Fidesz-tag. Másutt is jelentkezik a DEMISZ-Fidesz probléma. Az országok többségében, ahol magyar diákok tanulnak — fi­noman fogalmazva — nagyon behatárolt a politizálási le­hetőség. Alternatív szerveze­tek létrehozására hivatalos, törvényes lehetőség nincs. Az MSZMP-n kívül az egyetlen szervezet a KISZ-jogutód DEMISZ, a többi szövetség­nek, csoportnak, alternatív szervezetnek egyelőre nincs módjában tevékenykedni. Az igazi politizálási lehetőség hiánya nagy gond. Mivel a kint tanulók lemaradnak a demokrácia és a demokrati­kus gondolkodás megismerésé­ben, hazatérés után ez szin­te behozhatatlan hátrány. Kevés híres egyetemi város van Kelet-Európábán, ahol nem tanul magyar diák. No­ha itthoni elbírálásuk azonos, minden tekintetben különbsé­get kell tenni helyzetük érté­kelésében. A legtöbb magyar ösztöndíjast a Szovjetunió és az NDK fogadja. Mindkét he­lyen külön ösztöndíjfelelős foglalkozik a diákok ügyes­bajos dolgaival. Előny ez még akkor is, ha gondok és félre­értések így is gyakran és sajnos nagyon széles skálán adódnak. Kezdődik a kiérkezés utáni hercehurcával, amikor sem a kollégiumi szobát, sem az ösztöndíjat nem lehet rög­tön megkapni. Folytatódik az egyetemen, ahol minden ille­tékes éppen szabadságon van, vagy ha nincs, akkor semmit nem tud az érkezőről. De elő­fordult már olyan eset is, hogy a megadott egyetemen a kívánt szak egyáltalán nem létezett. Ezek roppant bosz- szantó félreértések, de tapasz­talat az is, hogy idővel vala­hogy mindig megoldódnak. Azok az esetek azonban már nemcsak bosszantóak, amiket évek óta figyelmen kívül hagynak Budapesten, és így törvényszerűen minden évfo­lyamnál előjönnek. Ilyen pél­dául az egyetemeken az újbóli ismeretfelmérés. Vannak in­tézmények, melyek nem bíz­nak vakon a külföldi diákok tudásában és a tanév megkez­dése előtt újra ellenőrzik ké­pességeiket, esetleges szak- módosítás céljából. Ez érthető, de az már kevésbé, hogy ezt a magyar diákoknak miért csak a helyszínen, egy-két nappal a vizsga előtt kell meg­tudniuk. Visszatérő probléma a diploma honosítása is, so­kan még az utolsó évben sem tudják, hogy mit is kezdhet­nek majd végzettségükkel itt­hon. Felesleges szakok jócskán akadnak. A magyarországi po­litikai-társadalmi változások­ról hallanak a külföldön ta­nulók is, de mivel a tananya­got nem ők állítják össze, ha­tását nemigen érzik. És mert az egyes országokban másként értékelik az itthon végbemenő folyamatokat, a diákok itt-ott kettős szorításba'-' kerülnek. Magyarországon elvárják, hogy jó szakemberként térjenek haza, naprakész ismeretek­kel, amikhez általában a két idegen nyelv ismerete is hoz­zátartozik. Kint pedig gyak­ran azt tanítják és természe­tesen annak elfogadását el is várják, ami nálunk már húsz éve túlhaladott álláspont. Rá­adásul, ha valaki megpróbál ez ellen valamit tenni, önként más forrásokból is tanul, meg­torlásnak, végső esetben ki­csapásnak teszi ki magát. A magyar ösztöndíjfelelősök jobb híján azt a tanácsot ad­ják, hogy mindenki kerülje az összeütközést az egyetemmel, főiskolával. Ezeknek a súrlódásoknak a hatása aztán gyakran úgy je­lentkezik, hogy az első év befejezése után sokan mene- külésszerűen hazatérnek. No­ha ez elvben nehéz, a gyakor­lat azt mutatja, hogy minden­kinek sikerülhet. És e felfogás el is terjedt: egy év szórako­zás nyelvtanulással egybeköt­ve és aztán csak át kell jelent­kezni egy hasonló magyar egyetemre. Tudom, hogy felsőoktatá­sunknak csak csekély hánya­dát teszi ki a külföldi képzés, de el kérie gondolkozni en­nek a területnek a helyzeté­ről. Véleményem szerint a fontos szakokat kiválasztva új alapokra kell helyezni az ösz­töndíjak meghirdetését, mert — és erről is kell beszélni — vannak olyan helyek, ahol valóban hasznos ismereteket lehet szerezni. Ilyenek a nem­zetiségi tanár szakok, melyekre egyre nagyobb szükség van, vagy az olyan speciális mér­nök- és orvosképzés, aminek itthon nincs megfelelője. El kellene érni, hogy aki ösztön­díjat pályázik meg, az tekint­se fontosnak a választását és ne csak a nyelv kedvéért utazzon ki egy-másfél évre. Ehhez persze szükséges a ki­utazás előtti- ködösítés helyett a pontos tájékoztatás. S több figyelmet kell fordítani a már kint lévőkre is. hiszen álta­lános az az érzés, hogy sen­ki sem foglalkozik velük, sem itthon, sem pedig a helyszí­nen. (—sz —gy)

Next

/
Thumbnails
Contents