Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
S WSfírf,,,, 1989. JÚLIUS 15., SZOMBAT Szabják az erdői Száz év él velünk Anna néni szégyetö maßt Mindent elrontottam — De jó, hogy megint itthon vannak! Legalább nem fogok unatkozni... — fogadta Anna néni a nyaralásból hazatérő szomszéd házaspárt. A lebarnult gyerekek zsivajától egy csapásra tele lett a ház. Újra élet költözött az egyemeletes öreg épületbe, melynek a fiatalokon kívül csak néhány megözvegyült lakója volt. Közöttük is Anna néni a legidősebb. A nyolcvanhárom évét meghazudtolóan fürge • mozgású, friss észjárású asszony fiatalkorában a Váci utca egyik elegáns divatszalonjában dolgozott varrónőként Amikor férjhez ment, a háztartás kötötte le minden idejét Szépen éltek együtt, de gyermekük nem született. Nemsokára huszonöt éve lesz, hogy férjét utolsó útjára kísérte. A napok attól kezdve egyformán teltek. JJzoba-konyhás lakásában Anna néni mindig talált tennivalót Amint megjött a jó idő, a délelőtti íőzőcs- kézés után kitelepedett a körfolyosóra, ott varrogatott. A csöppnyi udvart szinte teljesen beborító gesztenyefa jótékonyan szűrte meg a tolakodó napfényt. Néha kiült a másik szomszéd, a hatvanéves özvegyember is, és nagy hangon beszélgettek a régi időkről, ismerősökről. A ház így sok mindent megtudhatott Anna néniről. Azt mégis kevesen tudták, hogy pár éve eltartási szerződést kötött a keresztlányával. A lány nemigen nézett feléje, pedig a szemközti házban lakott. szüleivel. Igazán csak a szomszéd házaspár törődött vele. A fiatalasszony nap mint nap bekopogott az ajtaján: — Anna néni, mit hozzak a boltból?— Amikor valami finomat főzött vagy sütött, mindig jutott belőle a néninek is. Az idős nő minden gondját-baját az asszonykának mesélte el. Bizalma jeléül azt is elárulta egyszer, hogy beteg. Gyógyíthatatlan. A fiatalasszony rémülten látta rajta a sebeket Addig nem nyugodott, amíg rá nem . beszélte, hogy az orvosnak is megmutassa. A néni végül hagyta magát elkísérni a rendelőbe. A doktor megkövült a látványtól: — Anna néni, most tetszik jönni? Hiszen évek óta felém se nézett! Hát mit tudok én már itt segíteni? Hiszen tetszik tudni, hogy mi ez ...? — Tudom — mondta a néni határozottan. Az orvos mindenesetre kiállította a kórházi beutalót. Anna néninek a befekvésig maradt még egy kis ideje arra, hogy elrendezze dolgait, a lakást. Nem is titkolta: a halálra készül. Soha ilyen buzgón nem látták még dolgozni a ház lakói. Pár nappal később elbúcsúzott a szomszédoktól, majd bevonult a kórházba. Állapotáról naponta érkeztek a hírek: a műtét sikeresen lezajlott, s Anna néni hamar fölerősödött. A főorvos óvatosságból csak akkor engedte haza, amikor már egyedül is képes volt ellátni magát. A szomszédok persze izgatottan várták, ám Anna néni kicselezte őket. Besurrant a lakásba, és magára zárta az ajtót. Három napig ki sem dugta az orrát. Eltartója napjában egyszer meglátogatta, ő is villámgyorsan eltűnt mindig. A szomszédok nem tudták mire vélni ezt a furcsa viselkedést. A fiatal- asszony sem mert bekopogni, csak figyelte az ajtót, hátha kitárul. Egyszer csak rádöbbent, mi rejtőzik a szokatlan elzárkózás mögött: Anna néni „szégyelli", hogy életben maradt! Amikor a harmadik napon végre megnyílt az ajtaja, a fiatalasszony azonnal ott termett. Anna néni egyre csak dohogott: — Most mondja, szabad ilyet...? Nyolcvanhárom éves vagyok, hát minek élek én már? Olyan szépen elterveztem, elrendeztem mindent. Itt van ez a kislány. Milyen jó lett volna neki a lakás. Férjhez mehetett volna... — ölébe ejtette *á kezét. — Én meg mindent elrontottam ... A fiatalasszony átölelte, szemében mosoly: győzött az élet. Kisgergely József Kívánságra cikcakkoz is A rakodótér gozik a telepen. Némi büszkeséggel mutatja a furnérhasító FH—22-es gépet, amely másfél éve állt munkába. — Ez a késelő — mondja — talán a legfontosabb gép a munkánkban. A telepre elvileg a késelhető faanyagok kerülnek, de bizony előfordul a csökkentett paraméterű fa is. Lényegében most, talán éppen ezért azt mondhatom: még gazdaságosan üzemelünk. Szakaszos rekonstrukciót hajtunk végre. A fűrésztelepek sajátos természetűek. Egy azonnali gépesítés látványos és azonnali visszaesést is jelenthet egyben, hiszen az anyagellátás s a technológia nem különíthető el egymástól. Lózs András, kezében csonkra fogyott, piros ácsceruzával, kék szemében villámló mosollyal hallgatja a szavakat. Két éve van a nyugdíjig, de azért ő még megnézné, milyen is egy kívül-belül szuper fatelep. Most ‘azonban inkább elmagyarázza, milyen csodamasina az FH—22. Először is, két méter húsz centis prizmát lehet vele feldolgozni, másodszor, percenként 19-20 szelvényt vág le a kés, s ezzel, ugyebár szaporább a munka. Lehetne jobb is, az éves terv 200 ezer négyzetméter furnérlap, az üzem meg havonta 17 ezret gyárt. Tölgy — terpeszben — Szeptembertől változik a helyzet — nyugtat Lózs András. — Majd elmondom azt is, de most figyeljen ide. — Feldübörög a gép, ha akarnám, se hallanám a szavakat, s ontja egymás után a vékony falapokat. A gépkezelő leállítja a masinát, s úgy magyaráz tovább, belátva a helyzet képtelenségét. Ez most tölgy, aki nem ért hozzá, az is látja a színén — mutatja a nedves, hajlékony fát. — Két milliméter vastagságtól 0,06 milliméterig késeiünk, ez attól függ, milyen fával dolgozunk. A két „millit” csak a puhafa, a hárs, a fenyő bírja el. Ezután olló alá visszük a terméket, kiejtjük a görcsöket, s közben szidjuk az erdészt, aki nem nézett a fa belsejébe, amikor a gyérítést végezte. A göcsörtöst félredobjuk, a főzőmedencét fűtjük vele, s fáj a szívünk érte. Ezután kötegelünk, háromféle szabvány szerint. Ez a fa terpeszétől függ, no, ugye, nem tudja, mi az? — Hát — vallom be — nehéz elképzelni, amint két méltóságteljes tölgy terpeszben áll. — Nos, a terpesz fontos dolog. A késelésnél a prizmára vágott fa kezdőlapja mindig keskenyebb, mint az alja. Úgy kell a lapokat igazítani, hogy egyforma legyen, s ezt a fajta szabást is ugyanolyan gazdaságosan kell elvégezni, mintha, teszem azt, ruhát készítenénk elő varrásra. Kunsztok A börzsönyi erdei vasút Kincskereső megállójával szemben működik az a fatelep, amely valaha, a háború előtt, még kőbánya volt. Hővös terméskő falak emlékeztetnek a múltra, s a meredeken lezúduló hegyoldal sebzett teste — horhosok, bemélyedések —, a hegeket most zöldellő láz takarja. Az Ipoly Vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fatelepe úgy a hatvanas évek végén kezdte el a munkát. Takács Imre műszaki vezető élénken emlékszik a kezdetre, ugyanis itt dolgozott abban az időben, aztán ilyenolyan okokból búcsút mondott. Jobb megélhetés várta Gödöllőn, másféle élet alakította sorsát. Most azonban vadonatfriss munkatársnak számít, májusban tért vissza régi munkahelyére. — Mint a bűnös a tett színhelyére — mosolyog a Sopronban végzett erdészek szelídségével Takács Imre. Az a helyzet ugyanis, hogy az országban bárhol találkozik két erdész, csak egymásra néznek, s azt mondják: barátom, te is soproni voltál! Ám igazán kötekedő az, aki a kákán is csomót keres, mondván, hát hol lett volna, erdésznek másutt nemigen állhatott! Más szóval, a bűnös és a színhely itt még átvitt értelemben is komoly — a telep egyik oldalán magasra ácsolt őrtornyok vigyáznak, a nosztrai elítéltek düledező szögesdrót kerítés mögött most éppen targoncákra halmozzák szép rendben a fűrészelt fát Fürdik 3 fa Sűrűíésuben A késelőből a szárítóba kerül a furnérlap. Ilyenkor még könnven törik, hajlik, érintése nedves. A szárítóban stölniken, azaz súrűfésű- szerű fapolcokon pihennek, meleg levegő keményíti testüket. Az a gond, hogy nemcsak keményíti, hanem hullámossá is teszi, így hát nem csoda, alig várják már az emberek a japán szárító-vasaló munkába állását. — Szeptemberben kezdünk üzemelni a géppel, s akkor sok más gondunk is megoldódik — mondja Orosz János. — Most, ha a vevő tölgyet kér, hát ész nélkül tölgyet késeiünk, még akkor is, ha a bükk garmadában áll az udvaron. A szárító kapacitása nincs egyensúlyban a késeléssel, nem tudunk raktárra dolgozni. A japán masina egyszerűbbé teszi az életünket — Famunkásnak fiatal nemigen áll már — így Lózs András. — Van itt, ha öt, de ősszel katonának mennek ... Nem is tudom, mivel kéne csalogatni az ifjúságot, mert azt ugyan hiába mondom, szép ez a mesterség, azt kérdezik vissza, mit fizet. A telep tud „kunsztokat” is. Hoffmann Szilárd például cikcakkot varr a falapokba. A gyárak rendeArrafelé tartunk a portással, az őr äzonban éber: — Fater, oda csak engedéllyel lehet bemenni! — Tudjuk •— int az idős portás —, csak én megyek, a főnökért! Nyit az elektromos zár, az őr pedig elmélyül ten szemléli tovább távcsövén a hegyeket, múlatja az időt. Nézelődöm. Orromba fészkeli magát a felhalmozott fa nyers illata, nézem az épülő kazánház ezüstös kéménye mellett a feketére érettet, amelyből még kékes füst bodoro- dik, s tűnik el sejtelmes oszlással a levegőben. Takács Imre kicsit zaklatott mozdulattal igazítja meg erdészkalapját, ezek a hetek igazán nem alkalmasak a csevegésre. A környéken a dunakanyari láz tombol: a telepről is négyen hiányoznak, málnát szednek, szénát gyűjtenek, te meg haver, oldd meg a dolgot, ahogyan tudod... — Itt ez a szokás, az emberek ügy egészítik ki a pénzüket, ahogyan tudják — mondja Takács Imre. — A málnázás elviszi a szabadságot, évek rakódnak egymásra, s nem marad semmi, csak a munka. Most kicsit nehezebben vagyunk, de majd csak vége lesz a szezonnak, s belerázódunk a rendes kerékvágásba mi is. A szabott fa első útja a rönkhasítóra vezet a telepen. Itt a hengeres fából prizmát, azaz inkább hasábformát alakít ki a szalagfűrész. Ezután a főzőkádakba kerül, ahol fafajtól függően több napig is áll. A „fürdő” föllazítja a rostokat, s a fa melegen jobban simul a késnek is. Orosz János technikus magyarázza mindezt, aki művezetőként dőlKéselni gazdaságosan kell — Nagy ára van a fának, s csak nő, csak nő — mondja Lózs András. — Szabvány szerint osztályozzuk, a hossz és a szélesség, valamint a lapszám adja ki az úgynevezett sukkszámot, s ez az alapja az értékesítésnek. Egy első osztályú, frizes tölgyfurnér négyzetmétere például 110 forint, a flóderos az olcsóbb ... Gyorsan kiderül, hogy a famunkásnak nem az tetszik, mint a felhasználónak. A frizes falap egyenes mintájú, az évgyűrűket nem lapon metszi el a kés, hanem párhuzamosan. Ez az értékesebb. Hordót például nincs az a dőre kádár, aki flóderos fából készítene, az áteresztené a bort! Flóderos parkettán meglátszana a tűsarok nyoma is, a gyárak tehát a frízesért fizetnek többet. „Tükrösnek” nevezik ezt a felhasználók. Az évgyűrűket kiadó mintázat viszont szép, de milyen szép! Csakhogy nehezen feldolgozható, nyomásnál törik, szakad. Ilyen igazságtalan az élet — a fa kora a vékony metszetekben él tovább, a szekrényajtókon akár száz év is pihen, s mégis kisebb az értéke. (Bárha meggondolom, száz év bizony igencsak törékennyé tesz, főként, ha látszik!) lése, azaz terítéke szerint, úgymond a Iá carte. A Kuper nevű masina lehetővé teszi, hogy több furnérlapból állítsa össze a kívánt méretet. Felmelegített, vékony műanyag szál cikcakkozza össze a lapokat, előfordul, hogy több falapból áll össze a minta. Végszóm A Pap-hegy fölött dörög az ég, mintha százával tartanának futóversenyt az égi mezőkön tizenéves srácok. Mély felhők zuhannak a fákra, azt mondom Takács Imrének, milyen szép is itt. — No igen — válaszol fanyarul —, főleg, ha szél támad, s orrunk-fülünk tele lesz fűrészporral. — Végszóra emeli föl a levegő a szemetet, s utánunk dobja játékosan. Bellér Ágnes A
