Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

1989. JŰNIUS 13., KEDD wrsT , MEG VEM 3 Ő irta Kalandorok Egy kiterjedtebb polémia keretében cikket kért a Ma­gyarország (89/23. szám, 25. oldal) dr. Ruttner György­től. Az alternatív mozgal­mak hamar ismertté lett személyisége állít olyat is a cikkében, amivel habozás nélkül egyetérhetünk, s olyasmit is, amivel vitat­kozni lehet meg kell. Mint általában a korrekt vitacik­kek esetében. Amikor a vi­tatkozók nem csupán szen­vedélyeket kívánnak szíta­ni, hanem keresik azt, ami összeköt és megjelölik azt, ami elválaszt. Dr. Ruttner, szakmája szabályaihoz híven (ügy­véd), korrekt vitapartner. Vív és nem csapkod. Illet­ve egyszer leteszi a kardot, s bunkót ragad... Azt írja: „... a társadalmi igazságos­ság nem teremthető meg, ha a levitézlett politikai ka­landorok kiváltságait (ki­emelt nyugdíj, mesébe illő villalakások stb.) nem szün­tetjük meg.” Nem a levitézlett politi­kai kalandorok minősítésén akadtunk fenn, bár (politi­kai) ízlés dolga, ki milyen stílusban minősít, s az ál­talánosítás bunkójával mi­ként veri egy (kalandor) csapatba mondjuk Kádár Jánost, Korom Mihályt, Aczél Györgyöt, Gáspár Sándort. Mégsem ezen akad­tunk fenn, hiszen R. Gy. (mint ügyvéd) csak-csak tudja, mit miért állít, s kik miért kalandorok. Amin fennakadtunk, az az ismérv, a kiemelt nyugdíj, a mesébe illő villalakás meg a satöb­bi ... Jelenleg hazánkban ötszáz alatt van azoknak a szá­ma, akiknek a nyugdíja meghaladja a húszezer fo­rintot ... Ha most ebből a csoportból leválasztjuk a nem politikai tisztségből nyugdíjba menteket, meny­nyien maradnak a politikai kalandorok? S ha csak any- nyian, amennyien, akkor biztos: kizárólag ők a levi- tézlettek és ők a kalando­rok?! Jó ez az ismérv? Rá­adásul biztos, hogy minden levitézlett már valóban le­vitézlett: nyugdíjban van?! S vajon a most vitézkedők közül, akik annyiféle pán­célban hadakoznak, mikor tudjuk meg, ki a hű vitéz és ki a kalandor? Majd ha nyugdíjba mennek? Ha ott ülnek házisipkában a mesé­be illő vállalkozásban!? Avagy az ilyen ismérvek a mesébe illők?! KLIENS Az új helyzetben más megoldás Lemondott az SZMT A tagság érdekeiért felelős­séget vállaló szakszervezet nem vonulhat ki a közéletből. Töb­bek között ezt hangoztatta teg­nap délelőtt Fodor László, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa vezető titkára. A tes­tület Jámbor Miklós elnök ve­zetésével tartott megbeszélé­sén a titkár, áttekintve az SZMT több évtizedes működé­sét, annak ellentmondásos helyzetére is rámutatott. Bizo­nyítva, hogy ebben is keres­hetők az okok, amiért a moz­galom irányításában sohasem tudta betölteni teljesen a ne­ki szánt szerepet. Időszakon­ként váltakozva, hol a szakmai szervezetek, hol az SZMT ha­tásköre volt a nagyobb. Az alapszervezetek segítő ellenőr­zését igazán az ágazati szak- szervezetek sem igényelték. Az ellentmondások feloldá­sára az SZMT vezetői már évekkel ezelőtt tettek lépése­ket, fogalmaztak meg javasla­tokat. Ám a korabeli viszonyok nem tették lehetővé a kedve­ző változásokat. A múltról te­hát csupán okulásul lehet be­szélni. Az új helyzet új meg­oldást követel. Ennek egyik le­hetséges változatáról kaptak tájékoztatást Fodor Lászlótól a testület tagjai, akik közül többen a véleményüket is meg­fogalmazták. Érdekek a lakóhelyen A szakszervezetek országos tanácskozása állásfoglalásában kimondta, hogy az általános szerveződés elve a szövetség. E formában lakóhelyi és megyei szerveződések is létre jöhetnek. Az SZMT-n belül működő koor­dinációs bizottság megyei szak- szervezeti szövetség létrehozá­sán fáradozik. Javaslatának alapja: a közeljövőben várha­tó, hogy o lakóterület a poli­tikai élet fontos színtere lesz. Ezért a mozgalomban szüksé­ges lesz a jelenlét, a különbö­ző foglalkozási ágakban dolgo­zók érdekeinek feltárása, meg­fogalmazása, a közös fellépés. A foglalkoztatás, a munkanél­küliség, a lakáskérdés, az egész­ségügy, a szociálpolitika, az ok­tatás és művelődés ugyanis mind olyan érdek, amelyért célszerű egységesen küzdeniük a bérből és fizetésből élőknek. A többpártrendszer feltételei között meg kell határozni a pártoknak, a politikai szerve­zetekhez, s a programjukhoz való viszonyát. Részt kell ven­ni a választásokban, koncep­ciót kell alkotni a társadalom- biztosításról. Az ágazati szakszervezetek képviselőivel, vagy akár az alapszervezetek részvéteiével, Egyházi vezetők nyilatkozata Méltó végtisztesség az önkéntesség alapján létre­jövő Szakszervezetek Megyei Szövetsége, nem a cégtábla át­festését jelentené. Még a most negyedére csökkent appará­tusnál is kisebb létszámú szak­embergárda intézné az ügye­ket, ha a megye tagsága az ala­pítás mellett döntene. Megosztani veszélyes A vitában többen szóltak hozzá, s azt a nézetet erősítet­ték meg, amit dr. Olajos Mi­hály, az MSZMP Vác Városi Bizottságának titkára fejtett ki először. Szűcs Ferenc, az épí­tők szakszervezetének megyei titkára azzal csatlakozott eh­hez, hogy kiemelte a különbö­ző szakmai szervezetek együtt­működésének jelentőségét. Dr. Götzinger István, az SZMT főmunkatársa arra mutatott rá, hogy az olyan közös kér­désekben, mint például az is­kolai oktatás, az egészségügy, munkásérdekeket csak a szak­szervezet tud képviselni a kö­zeljövő viszonyai között. Ki fizesse az új szervezet működési költségét? Hová tar­tozzanak ezután a hagyomá­nyosan kialakult olyan szak- szervezeti intézmények, mint amilyen például a mozgalom megyei könyvtára? Ezek még válaszra váró kérdések, több mással együtt. Ám, mint Fo­dor László figyelmeztetett, s a túlzott önállósági törekvésekre célozva mondta: A megosztott­ság többe kerül, mint az egy­ség. A szakszervezeti mozga­lom széttagolásának pedig a piacgazdaság viszonyai között beláthatatlan következményei lennének. A változások döntő lépése­ként a testület elfogadta az SZMT-elnökség lemondását. Jogfolytonosként az ügyeket a testület egésze, két ülés között a függelenített vezetők intézik előre, őszig, az alapszervezeti és országos választások lebo­nyolításáig. A számvizsgáló bi­zottság és a társadalombizto­sítási tanács kivételével meg­szűntek az SZMT munkabi­zottságai is, amelynek tagjait kérik, hogy lakóhelyükön vál­janak ezután aktív szereplőivé a közéletnek. Különös elisme­réssel esett szó a kereskedel­mi ellenőrökről, akik lelkesen végezték munkájukat. Ám a mai felfogás szerint ez a sze­Több mint hét éve működ­nek az építéstervezési szakér­tői bizottságok, amelyeket az építtetők és tervezők többsége nem szeret, mert meghosszab­bodik az engedélyezési eljárás, méghozzá nemcsak az elbírá­lás két hetével, hanem az esetleges átdolgozás, netán fellebbezés terminusával is. A szakmai-társadalmi szerveze­tek, mint az Építőipari Tudo­mányos Egyesület, a Magyar Urbanisztikai Társaság és a Magyar Építőművészek Szö­vetsége viszont az ÉSZB-k munkáját hasznosnak ítélik. A magyarországi egyházak Vezetői ünnepélyes nyilatko­zatot tettek az 1956-os ese­mények áldozatainak végső nyughelyre temetésével kap­csolatban: Legyen ez a jú­nius 16 -a a megbocsátásnak és az igazi megbékélésnek a napja. Az indulatok felkor­bácsolása és a gyűlölködés új>abb nemzeti tragédiának mérges magvetése lenne. Tartsa távol magától min­denki a megtorlás és a bosz- szú minden kísértését. Amikor megrendült lélek­kel gyászolunk a nemzetün­ket 1956-ban ért nagy csa­pás felett, ugyanakkor hitval­lást teszünk arról is, hogy minden csepp kiontott ma­gyar vér az egész nemzet vesztesége. Hiszen fájdalma­san kevesen és félelmesen egyedül vagyunk. Ma orszá­gunknak, egész népünknek mindennél inkább higgadt­ságra, nyugalomra és össze­fogásra van szüksége, hogy a világ népeinek ránk figye­lő nagy családja előtt bebizo­nyítsuk Széchenyi igazságát: „egy népnél sem vagyunk alábbvalók”. Az 1956-os nemzeti tragé­dia áldozatainak, méltó vég­tisztességgel és kegyelettel történő eltemetése június 16.-án megrázkódtatásokban bővelkedő múltunk lezárását és új, tisztultabb, emberibb korszak nyitányát jelentheti. Az MTV elnökének véleménye Az elmúlt napokban nyi­latkozatok. vélemények és ér­telmezések jelentek meg a sajtóban a Magyar Televízió főépületének homlokzatán el­helyezett vörös csillaggal kapcsolatban. Az ügyben két, egymástól független esemény keveredik. Az egyik a televízió épületé­nek tatarozása. E munka ' ré­szeként kicserélték a több évtizede elhelyezett és veszé­lyesen megrongálódott, a csil­lagot rögzítő homlokzati tar­tóelemeket. A másik pedig az, hogy valóban megfontol­tuk azt a távlati kérdést is, milyen jelkép kerüljön az MTV főhomlokzatára. Ami még rosszabb — Az ÉSZB-k feladata, hogy a beépítési és engedélye­zési terveket kidolgozásuk közben alakítsák, tehát ne a végterméket kifogásolják, ha­nem tervezés közben adjanak tanácsot, hogyan lehet a hibá­kat kijavítani — mondja Jó­zsef Dénes, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Mi­nisztérium főmérnöke, akivel a bizottságok tapasztalatairól beszélgetünk. (A beépítési ter­vek a települések rendezési terveihez szorosan kapcsolód­nak.) Az ÉSZB-k többnyire enge­délyezési terveket értékelnek. Céljuk, hogy a lakóházépítést, ezt az emberéletre szóló beru­házást alaposan, gondosan készítsék elő, nehogy építés közben, vagy ami még rosz- szabb, utána derüljön fény a tervezési hibákra. A minősítés tehát az építtető érdekeit védi. Sokan kukacoskodásnak, fö­lösleges párhuzamnak vélik e munkát és a tanácsok építé­si hatósági tevékenységét. Per­sze nemcsak a látványt, a funkciót is vizsgálják, azt pél­elnöksége rep már nem a szakszerveze­tekre vár. Külön témaként került na­pirendre az Országos Társa­dalombiztosítási Tanácsról szó­ló törvényjavaslat. Erről külön álláspontot fogalmazott meg a testület, amely szerint a javas­latot sem társadalmi vitára, sem a társadalombiztosítás ön- kormányzati alapon álló mű­ködésének szabályozására nem tartják alkalmasnak. Szűcs Fe­renc szerint elfogadása esetén csorbulnának a szakszervezeti jogok, melyekről nem lehet le­mondani. Tisztázni kell Ritter Attila, a Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóság igazgatóhelyettese úgy fogalmazott, hogy ennek a társadalmi vitának kevés köze van a társadalomhoz. Amíg nem tisztázzák, hogy mi tarto­zik a szociálpolitikához, a tár­sadalombiztosításhoz és általá­ban a biztosításhoz, addig nem lehet a kérdést megfelelő mó­don rendezni. Nemzetiségkutató intézet, il­letve nemzetiségi miniszté­rium felállítására is hangzott el javaslat hétfőn a Parla­mentben a Nemzetiségi Kol­légium alakuló ülésén. Pozsgay Imre államminisz­ter, a testület elnöke elöljá­róban emlékeztetett arra, hogy a Minisztertanács a Magyar- országon élő nemzeti kisebb­ségek és a határainkon kívül élő magyarság helyzetének fi­gyelemmel kísérésére és a velük való kapcsolattartás meghatározására döntött nem­rég a kollégium létrehozásá­ról. Hangsúlyozta, hogy nem döntéshozó, hanem tanácsadó testületről van szó. Ezt a fel­adatot a legnagyobb nyilvá­nosság előtt kívánják foly­tatni. Mint mondta, csakis akkor végezhetik eredménye­sen munkájukat, ha módsze­resen felkészülnek az előttük álló feladatokra. Ezért Pozs­gay Imre olyan titkárság fel­állítására tett javaslatot, amely reprezentálná, hogy a kormány magas szinten kí­vánja képviselni a nemzetisé­gek ügyét. Sürgető feladatnak nevezte a kollégium munka­tervének, ügyrendjének el­készítését és azt, hogy né­hány fontos törvény előkészí­tésében véleményt alkosson a testület. Ilyen például c nem­zetiségi, a be- és kivándorlás­ról szóló törvény, valamint a menekültügyi probléma. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy azok az országok, amelyek aláírták a helsinki záróokmányt, ünnepélyesen deklarálták, hogy az emberi jogok érvényesülésének igé­nyét nem tekintik a belügyek- be való beavatkozásnak. A másik nagy csoporttal, a szór­ványmagyarsággal kapcsolat­ban kifejtette, hogy többnyire olyan emberek közösségéről van szó, akik maguk vagy akiknek elődeik döntöttek tar­tózkodási helyükről. Utalt ar­ra, hogy leomlóban vannak a politikai válaszfalak, ezért egyre inkább anakronizmus politikai emigrációról beszél­ni. Szólt arról is, hogy a jövő­ben nem lehet bűncselek­ménynek vagy szabálysértés­nek minősíteni az ország el­hagyását. Rámutatott: meg kell adni az állampolgároknak azt a jogot, hogy maguk dönt­senek arról, hogy hol akar­nak élni. A mozgásszabadsá­got nem szabad szabályokkal korlátozni, Több felszólaló kiemelte az egyházak szerepét a szomszé­dos országokban élő magya­rokkal való kapcsolattartás­ban. Vitaösszefoglalójában Pozs­gay Imre a nemzetiségi mi­nisztérium felállítására neip. sok reményt adott; mint mon­dotta, most az a tendencia ér­vényesül, hogy minél keve­sebb csúcsszerv legyen a ha­talmi apparátusban. Egyet­értett. s támogatta viszont a nemzetiségkutató intézet fel­állítását. Pozsgay Imré szerint megérett a helyzet arra, hogy a magyar—román kettős ál­lampolgárság megszüntetéséről szóló egyezményt felmondjuk. Rámutatott, ezzel nem a két ország viszonyának akarunk ártani, hanem az ott élő ma­gyarokon segíteni. Kovács T. István Hírvetés Régóta várják már a pátyiak az új ABC-t, melynek kivitele­zése több hónapot csúszott. Várhatóan két héten belül minden különösebb hírverés nélkül átadják az üzletet. Az esztétikus épület berendezése tetszetős, korszerű. A bolt körül most ké­szül az autóparkoló, mely a Pest Megyei Üt- és Hídépítő Vál­lalat kivitelezésében valósul meg (Pék Veronika felvétele) Mire jó az építéstervezési szakértői bizottság? A hivatal nem kukacoskodik dául, hogy nem túl nagyok-e a közlekedők, nincsenek-e ki­használatlan területek, hogy ne épp a meghatározó szél­irányba nyíljanak a legna­gyobb felületű ajtók, ablakok, s azt is megnézik, hogy gaz­daságosak-e az alkalmazott anyagok, szerkezetek. Tehát az építtető érdekében is mi­nősítenek. A tervezőnek joga van eldönteni, mennyit hasz­nál föl a szakértői vélemény­ből, vagy mi az, amit nem kíván figyelembe venni. A legtöbb tanácsnál elfogadják az ÉSZB-k véleményét és ha­tározatba foglalják javaslatu­kat. Hogy objektív mérleget készíthessünk arról, javult-e és mennyire a tervezés, vala­mint a környezet minősége, ahhoz még nem telt el elegen­dő idő. A tendenciák azonban kedvezők: az elutasítások száma csökken, a jó tervezők még gondosabban dolgoznak, a gyengébbek tervei viszont továbbra sem javulnak. Zöld utat kap — Milyen tapasztalatokat szerzett a Pest Megyei Tanács szakértői bizottsága? — Pest megyében az ÉSZB-k megalakulását követő első fél évben a benyújtott tervek egyharmadát kellett el­utasításra javasolni, súlyos tervezési hibák miatt. Azóta ez az arány örvendetesen csökkent, tavaly az elbírált 13 ezer tervnek mindössze (?!) 21 százalékát minősítették ende- délyezésre alkalmatlannak, 55 százalékát módosítással, 24 százalékát pedig változtatás nélkül javasolták elfogadás­ra. Akadt olyan tervező, aki sorozatosan rossz minősítést kapott, közülük tizenhármat ítéltek gyengének a Pest me­gyei ÉSZB-k gondatlan, ha­nyag munkáért, súlyos terve­zői hibákért. A minősítésnek nemcsak a tervekben van eredménye, hanem abban is, hogy értékrendbe sorolja a tervezőket, azaz akiknek rend­szeresen, zökkenők nélkül el­fogadásra javasolják a mun­káit. azok iránt megnövekszik a kereslet, több megbízást kapnak. Azoknak viszont, akik rosszul dolgoznak, gyakorta kell átdolgozniuk terveiket, vagy egészen újat készíteniük, csökken az ügyfélkörük. A 13 ezer Pest megyei minősítést jobbára elfogadták a tanácsok, s aszerint döntöttek az enge­délyezés során. Mindössze 5—6 százalékos eltérés tapasztal­ható. Ezek egy része abból a korábbi felfogásból fakad, hogy az ajánlott terveknek zöld útjuk van az engedélye­zési eljárás során. Az adap­tálok egyike-másika azonban nem ügyel eléggé a környe­zetbe illesztésre, a műszaki színvonalra, így azután az ő munkáik között is akadnak elfogadásra nem javasolt ter­vek. — Az elmúlt évtizedekben hazánkban nem volt igazi, ha­tékony építészeti kritika — mondja Borostyánkői Mátyás, az Iparterv irodavezető főmér­nöke. — Voltak ugyan pályá­zatok, kritikának számít a zsűri választása is, és műkö­dött egy kritikai lépcső a ter­vezők munkájában: az építé­si engedély megszerzése, de ezt az előírások, szabályok teljesítésével, többnyire formai megoldások alkalmazásával általában könnyen teljesítette gyakorlott és kezdő tervező egyaránt. Generációk élete Véleményem szerint az első, valóban élő és műkö­dő építészeti kritika az épí­téstervezési szakértői bizott­ságok szakvéleménye, még ak­kor is. ha talán nem teljes, mindenre kiterjedő, esetleg nem elég alaposan előkészí­tett, vagy nem mindig objek­tív. Az ÉSZB-k működése el­leni kifogások dacára tény, hogy véleményük alapvetően befolyásolja a tervek sorsát, tehát a kritika eszközével azonnal visszacsatol, vissza­hat a tervre. összefoglalva: a legmara-- dandóbb, legnagyobb környe- zetrontó elem a rossz ház, mert az eldobott papír, a fák közt lerakott sitt — orvosol­ható baj, de a rossz telepítésű lakótelep vagy ház generációk életét nehezíti, s a környezetié! csúfítja. Czibor Valéria Megalakult a Nemzetiségi Kollégium

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents