Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

r

8

1989. JÜNIUS 10., SZOMBAT

Kérdés: hol a biofalu?

5"p-"'* **£ C3

Egymás kártevőit riasztják el a megfelelően összeválogatott növények

(Erdős! Ágnes felvétele)

Ä kipattant környezetszennyezési botrányok közepette szívet-lel'ket melengető volt a híradás, mely szerint Ráckeve határában biofalu épül. S nem akármilyen csodákat ígért az új település: lakói vegyszermentes növénytermesztésre rendezkedtek be, s a falu energiaellátásához környezetbarát, takarékos alternatív energiaforrásokat használnak fel, így a többi közt biogázzal, nap- és szélenergiával egészítik ki a hagyományos rendszert, s mindez egyetlen egységet alkot majd. Mivel a világpiacon a naturális — tehát vegyszermentes — élelmiszerek iránt mind nagyobb a kereslet, s háromszoros árat is szívesen megadnak érte, előreláthatólag eredményes lesz az itt élők tevékenysége.

Az első öt házat már alapozzák, jövőre pedig 32, a Budapesti Műszaki Egyetemen megtervezett, három generációnak is fedelet nyújtó 'otthon épül fel a biofaluban, ehhez várják a további vállalkozó kedvű, mezőgazdasághoz értő fiatal szakember jelentkezését. — Eddig a tavaly október végi híradás.

Felcsigázott érdeklődéssel Indultunk a ráckevei biofalu keresésére, de furcsa pillantásokon és a széttárt karon kívül semmiféle útbaigazítást nem kaptunk. Hirtelenjében az ötlet kigondolóinak, az Aranykalász Termelőszövetkezet Illetékesének is sürgős elfoglaltsága támadt, de legalább adott egy címet, ahol érdeklődhettünk.

Jókora darab gazos földterület mellett, vezetett az út az árnyas fák alatt megbúvó faházig, a tsz egyik irodaépületéig. A bejárat mellett pár száz négyszögölnyi kertet öntözött a monoton kattögású forgó locsoló. Az irodában megint részünk volt a furcsa pillantásokban, s kitartóan firtatták az ottaniak, valóban kaptunk-e engedélyt a biofalu megtekintésére.

— Valamibe nagyon beletenyerel- tünk — súgtam a fotós kollégának, ö pedig válasz helyett még egyszer ellenőrizte gépét, nehogy élete nagy riportjáról maradjon le, valamilyen hiba miatt.

— Hát, jöjjenek! — egyezett bele végül az irodavezető, Ágoston Julianna, s vállalkozott rá, hogy elkísér bennünket.

Nem mentünk messzire, mindösz- sze pár méterre; az öntözött kertig.

— Ez a biofalu — mutatott maga elé a kísérőnk. Hirtelenjében azt sem tudtuk, bosszankodjunk vagy nevessünk. A pár száz négyszögölnyi kert, a monoton locsolóval, eny- nyi valósult meg a szép tervből.

— Minden sokkal nehezebben megy, mint ahogy hittük volna — panaszkodik Ágoston Julianna. — Akik a kísérletből részt kértek, sorba visszaléptek, amikor fizetésre került a sor. Az ötlet még tetszett, támogatásban sem volt hiány; szavakban, a tettek viszont már elsikkadtak. Mostanra szinte magunkra maradtunk, de a terv megvalósításáról nem mondunk le. Lesz biofalu! A kísérleti kert eredményei biztatóak. Itt egyetlen csepp permetet nem szórtunk ki — mutat a kertre —, mégis szépen fejlődnek a növények. A módszernek az' a titka, hogy olyan növényféléket kell egymás mellé ültetni, melyek egymás kártevőit elriasztják.

Lelkesen beszél a biokertészet eredményeiről, arról, hogy nem használnak műtrágyát, a fákat hernyóövvel védik, s télen be kell metszeni a törzsüket, hogy a nap melege ne repeszthesse meg.

— Parcellázáskor hogyan választják majd ki a jelentkezők közül a biokertészet híveit?

— Tíz százalékkal olcsóbban adjuk majd az itteni telkeket a kialakult árfolyamnál, cserében viszont elvárjuk, hogy a leendő lakók vegyenek részt a kísérletben. Igazság szerint nincs jogi formula, amivel kötelezhetnénk erre őket, szeretnénk, ha maguktól jönnének rá, hogy így olcsóbb, egészségesebb gyümölcsöt, zöldséget szedhetnek. S reméljük, eléri Magyarországot is majd az a „divat”, hogy a kemikáliák nélkül felnevelt, megtermelt zöldség, gyümölcs értékesebb.

— Szívünk szerint még tovább is mennénk — folytatja —, szeretnénk biomódon felnevelt sertésekkel, szarvasmarhákkal, nyulakkal benépesíteni a biofalu udvarait. Mas kérdés, hogy ehhez vegyszermentes szénát kell szereznünk.

— És mikor állnak majd a házak, a falu?

— Jósolni már nem merek, annyit «mondhatok, ha a falu nem is, néhány ház hamarosan felépül, még a nyáron elkezdődik az alapozásuk.

Jt

Utólag visszagondolva furcsa, hogy az ötlet gazdája és mindazok, akik tettek valamit azért, hogy- Ráckevén megépüljön a biofalu, az eddigi sikertelenségeikért mintha szégyenkeztek volna. Pedig nem nekik kellene pironkodni a kérdés hallatán: hol a biofalu?

M. T.

levélváltás egy tervezett tüntetés ürügyén

Reformerek, avajjy a hatalom megszállottái?

Az alábbiakban két hivatalos levelet közlünk. Mindkettőt a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezettől kaptuk. Némi fejtörés után úgy gondoltuk, az lesz a legjobb, ha élünk a nyilvánosság lehetőségével, természetesen felkínálva lapunk hasábjait azoknak is, akik nem értenek mindenben egyet a versésiekkel és személy szerint Dobrovitz József tsz-elnökkel. Számítunk egy kibontakozó vitára, már csak azért is, mert mi sem mindenben azonosulunk a termelőszövetkezet vezetőségének álláspontjával, ám fellépésükben megtalálható az a vonás, amely támogatásra érdemes: abba kellene hagyni a szónoklatokat, és cselekedni kellene végre.

Az első levelet a Mezőgazdasági Szövetkezetek Pest Megyei-Területi Szövetsége adta postára dr: Gyovai Pál titkár aláírásával. Így szól:

„Tisztelt Elnök, ill. Igazgató Elvtárs!

Mellékelten megküldjük a gabonaágazatok helyzetével kapcsolatos TOT-felhíváshoz való csatlakozásról szóló nyilatkozatot. Kérjük, hogy amennyiben az abban foglaltakkal egyetértenek, aláírásukkal ellátva juttassák vissza hozzánk.

Felhívás!

1. A Gabonatröszt számoljon el arról, hogy az elmúlt 5 évben évenként hova, mennyiért, milyen nyereséggel értékesítette a termelőik gabonáját! 2. Hozzák nyilvánosságra, hogy a kilónként 4 forint körüli gabonaárból hogyan lesz 14—15 forintos kenyér és 25 forint körüli sütőipari termék. 3. A kormány a gabonavertikum eszközeit térítésmentesen vagy részletre fizethető minimális térítés ellenében véglegesen adja át a gabonatermelő üzemeknek! 4. Az 1989. évi gabonafelvásárlási árakat a termelési költségek és a világpiaci ár függvényében a jelenlegi centrumár felett (minimálisan 30 százalék mértékben) emeljék! 5. A gabonát felhasználó ágazatok felvásárlási ára mindenkor kövesse a gabonaárakat! 6. Az állam garantálja a gabona felvásárlásához szükséges tőkét, legalább 3 évig kedvezményezett hitelfeltételek mellett! 7. A gabonaexport élvezze az európai átlag gabonaszubvenció mértékét. Kerüljön le a gabona a-kivételd listáról, valósuljon meg a gabona szabad exportja a termelők alanyi jogán! 8. A kormány a Gabonatrösztöt számolja fel 1989. október 31-ig! 9. Egységes elvek

alapján alakuljanak meg a megyei gabonatermelő, -feldolgozó, -értékesítő gazdasági társaságok' választott vezetéssel, saját tőke befektetése nélkül, egyenlő szavazati joggal! 10. Amennyiben a termelők ezen jogos követeléseinek a kormány nem tesz eleget, a javaslatok megtárgyalása céljából nem ül tárgyalóasztalhoz a termelők által delegált érdekképviselettel, abban az esetben 1989. június 29-én — péter-Pál napján — az üzemek betakarítógépeikkel felvonulnak az országos fő- és mellékútvonalakra, demonstrálva ezzel, hogy a további elvonást nem képesek és nem hajlandók elviselni, ezzel egyidejűleg 1989 őszén a gabonavetésterületet számottevően csökkentik!”

Erre a felhívásra a Ferihegy Termelőszövetkezet vezetősége levélben

— amelyet Dobrovitz József tsz-el- nök írt alá — a következő választ írta:

„Tisztelt Gyovai Elvtárs!

A Ferihegy Tsz vezetőségi ülésén foglalkoztunk a hozzánk 1989. május 26-án megküldött felhívással. Álláspontunk a következő.

A Ferihegy Tsz vezetősége mélységesen fel van háborodva, mert a felelőtlenségeket tartalmazó levél sem előadót, sem dátumot, sem ügyiratszámot nem tartalmaz. Fel vagyunk háborodva azért is, mert nem értjük, miféle átszervezési munka folyik a TOT-ban és a TESZÖV-ben a parasztság pénzén; mert nem kértük a jelenlegi kormány intézkedéseinek bírálatát; mert úgy látjuk, hogy a TOT és a TESZÖV lehetőséget teremt az alapítók pénzén különféle elavult hivatalok és kompromittált hivatalnokok, testületi vezetők átmentésére; a hatalom megszállottainak az „új hatalmi” szervezetek létrehozását teszi lehetővé, semmi újjal; mert ezt a kormányt akarja felelőssé tenni azokért a hibákért, amelyeket a „hatalom megszállottainak” segédletével az előző kormány és az MSZMP vezetése hozott létre; mert nem hiszünk olyan reformereknek, akik teljes szívvel és hévvel, odaadással szolgálták a hibákat el- köVető vezetőket; mert lett volna konkrét lehetőségük á Ferihegy Tsz- ben néhány ügyben „érdekvédelmi” munkára, amikor az MSZMP Mono- ri Bizottságának első titkára különféle törvénysértéseket követett el a tanácsi vezetőkkel egyetemben; mert nem tiltakoztak a Ferihegy Tsz-ben a párt- és a tanácsi szervek törvény- sértései ellen akkor, amikor konkrét lehetőségük lett volna; mert nem vagyunk hajlandók kalandorok, állás- és hivatalvadászok számára kockára tenni szorgalmas és békés munkát végző tagjaink jövőjét; tőlünk senki ne kérje, különösen ne az általunk fizetett szervezetek azt, hogy 1989. Péter-Pál napján árasz- szuk el a közutakat; mert tisztában vagyunk azzal, milyen következményei lehetne Vecsésen, Üllőn, Péteriben egy ilyen akciónak; mert tisztában vagyunk azzal, mit jelent, ha véletlenül egy buzgó rendőr és egy mérges kombájnos vagy rakodómunkás jóvoltából akár halállal (halálokkal) végződő konfliktusba torkollna á demonstráció; mert mi nem a hivatal és a választott tisztségek vadászai vagyunk, hanem a vecsési Ferihegy Tsz vezetősége, amelynek tagjai — igaz, sok intrika közepette, de — mindig tudták, mit kell tenMézesmadzag a’ la Forstinger

Forstinger úr üzletember, s nemcsak hogy üzletember! Forstinger úr kiváló üzletember!

A szóban forgó úr a Helvetia svájci óra- és ékszerkereskedelmi vállalat bécsi képviseletét igazgatja, s nemrégiben Kiskunhalasra hozta el termékeit. A kiskunhalasi bemutató nem akármilyen kezdeményezés volt, legalábbis ilyennel aligha találkoztak az elmúlt évtizedben honfitársaink. A helyi művelődési házban megtartott kiállításra ötven forintért lehetett bejutni, s ezért a pénzért, nemcsak hogy beléphetett a helvét kincsek közé a látogató; a belépőjegy mellé kapott egy ötszáz schillinges ajándékutalványt és egy órajegyet. Mindkettőt Forstinger úr bécsi üzletében lehet levásárolni. Az órajegyért ingyen kaphat egy kronométert az ember, ám ha ráfizet pár száz schillinget, úgy egy jobb minőségű Helvetia márkájú órára is szert tehet.

Helvetia. Ebben a szóban minden benne ban: a svájci kantonok önérzetessége, az Alpok magasba törő ormai, hófehér csúcsai, a hegyek oldalában legelésző tehenek, a kiváló tejcsokoládé, Svájc gazdagsága. S természetesen a svájci óra, a Doxa, ami harminc év után is óra.

A Helvetia márka, amit meg kell fizetni. Aranyban és természetesen órában is. Lehet, hogy ugyanaz az ékszer, ami a Mariahilfer Strasse boltjainak akármelyikében ötszáz schilling, az a Helvetiánál ezer. Ebből tehát ötszáz a név. Igaz, a magyarokat csak másodsorban érdekli a márka, hiszen többet jelent egy ötgrammos ékszer, mint egy két- grammos — kiváló márkanévvel, ami nincs ráírva, s bizony a kutya sem gondolná róla, hogy milyen jó helyről származik.

De Forstinger urat ez csak annyiban érdekelte, amennyiben egy legyőzendő akadály érdekelhet egy osztrák, üzletembert. S Forstinger úr legyőzte ■ az akadályt az ötszázschillinges ajándékutalvánnyal. A kis- kushalasi bemutató óta ugyanis egymásnak adják a kilincset a magyarok a Tabor Strasse 36. szám alatti

ékszerüzletben. Abban a boltban, ahová pár héttel ezelőtt aligha tették volna be a lábukat, hiszen a kirakatban feltüntetett árak éppen elegendő okot szolgáltattak rá, hogy elkerüljék a bejáratot szegény honfitársaink. S különben is: pár méterrel arrább fele árért vásárolhatott bárki kalárist, smukkot, fülönfüggőt, s mindenféle fityegöt. De ez az ötszáz schillinges utalvány! Megmételyezte a fillérjüket — pontosabban schillingjüket számoló — magyarokat. Az előzetesen kiadott katalógusból kiderül, hogy vannak egész apró medalionok, fülbevalók ötszáz schilling körül. Igen ám, de mire az üzletbe érkezik az ember, már nemigen kapható ilyen áru. ékszer. Van azonban egy kicsit drágább. Pár száz schillinggel csupán, de drágább. S persze, hogy megveszi az ember végül a kicsit drágább gyűrűt, karláncot vagy fölbevalót. Sőt, örül az órának is, ami nagyon szép, s mégiscsak Helvetia! Igaz, ha jól utánaszámol, kiderül, hogy alig fizetett többet tíz vagy húsz schillinggel, mintha más boltban vette volna meg az ékszert, pedig itt hozzászámolták az ötszáz schillinges utalványt is. No, nem baj! Hiszen időnként úgyis kell az embernek valami más is, nemcsak a hétköznapok gyötrő szürkesége, a filléres gondok. Egyszer igazán kirúghat mindenki a hámból, kell néha egy kis luxus is. Nem igaz? Meg aztán olyan udvariasak az eladók!-Türelmesen válaszolnak minden kérdésre. Igaz, azt nem tudják; hogy hány gramm az a bizonyos gyűrű, amire épp rá akarják beszélni a vevőt, de ez tényleg apróság. Azt mondják, csak a földszinten van mérleg, s mi pedig az emeleten vagyunk. No persze, olyan messze tényleg kár elmenni pár gramm miatt.

Végül is megvan a gyűrű, a fülbevaló, a kaláris, vagy a fityegő, s már úgy érzi a vevő, hogy egyszer és mindenkorra, — de a bérreformig mindenképpen — letudta a „hámból való kirúgást”, amikor a bájosan mosolyogó elárusítónő a becsomagolt ékszer mellé ad még egy ötszáz schillinges ajándékutalványt.

Úristen! Az egész kezdődik elölről! Ördögi kör, hiszen az utalvány ismét visszacsalogatja az embert, s Forstinger úr így fogva tartja mézesmadzagjával a magyar turistát.

Fiedler Anna Mária

niük az eredményes gazdálkodásért és a tagok jövedelmének, jólétének növeléséért; ezért van tagjainknak 100-nál több traktora, a termelőszövetkezetnek pedig világszintű élelmiszerüzeme. önálló exportja vertikális integrációja és olyan háztáji gazdasága, ahol több millió forint adót fizet a tagság.

Végezetül nem értjük, hogy a TESZÖV és a TOT, valamint a megalakult „új” agrárreformkör miféle utódszervezetet kíván létrehozni. Már megkerestek bennünket alapszabály-tervezetükkel. Tekintve, hogy még fel sem oszlottak (mármint a régi szervezetek — a szerk. megjegyzése), vezetőségünk olyan megállapításra jutott, hogy az eleven bizonyíték arra, miként akarják a régi hivatalnokok, apparátusok, a testületek és hatalom megszállottái biztosítani a jövőjüket. Az alapszabály-tervezet 9. pontját olvasva úgy látjuk, hogy a korábbi fenntartási díj háromszorosára tartanak igényt. A Ferihegy Tsz vezetősége ezért közli, hogy ilyen érdekvédelemre a továbbiakban nem tart igényt, sőt az 1989. évi díjat sem fizeti tovább. Tekintettel arra, hogy jó fizetők lévén már előleget adtunk 1989-re, azt is visszakérjük. Ebből az összegből rászoruló öreg tagjainknak téli tüzelőt vásárolunk, vagy ellensúlyozzuk számukra a tüzelőanyagok árának emelkedését.

Végezetül: meg vagyunk győződve arról, hogy a jelenlegi helyzetet, amelyben országunk van, nem ez a kormány hozta létre. Látjuk a jelenlegi pártvezetés és a kormány vezetőinek erőfeszítéseit a kibontakozás irányába. Tisztában vagyunk

— a Ferihegy Tsz példáját ismerve —, hogy milyen nehéz ilyen helyzet-- ben a gazdaságot irányítani, miközben azok, akiktől segítséget várnak, nem segítenek, sőt, ártanak. Bízunk a jelenlegi politikai és állami vezetésben, és éppen ezért kérjük, hogy levelünket terjesszék az elnökség elé, és küldjék meg a TOT-nak is, ha még létezik, mert az önök útján már tudjuk, hogy olyan utódszervezetté szeretnék alakítani, amelyben viszont nem bízunk. Nem bízunk, mert amikor lett volna miért fellépni, nem léptek fel, sőt, segítették a törvénytelenségeket és az eladósodáshoz vezető kormányzati munkát. Most, amikor segíteni kellene a törvényesség megmaradását, a kormány terveinek megvalósítását, most viszont „fel akarnak lépni”. Korábban a tsz vezetőségének segítségkérésére az volt a válaszuk, hogy „nem tehetünk többet”, most viszont az a kérésünk, hogy ne tegyenek többet, mert az ellehetetlenülés — hogy az önök szavával éljünk — a kormány számára következik be.

Ez viszont lehetőséget ad egy-két „reformernek” arra, . hogy ismét megtalálja utódszervezetét és „fegyveresen” megvédje a mozgalmukat. Az, hogy a legjobb fiaink esetleg meghalhatnak, az, hogy minden, ami van országunkban, összedőlhet, az, hogy évszázadokon keresztül sanyargatott népünk minden reménye

— mert most igazán van oka reménykedni — ismét szertefoszlik, az, hogy Magyarország az európai közösség tagja lehessen, nem számít?! Nem?!

Az a gyanúm, Ijogy a hatalom megszállottái erre az időre is találnak egy utódszervezetet, ahol fegyveresen védenék a népet, illetve .utódszervezetüket.

Levelünkre a sajtó útján kiadót keresünk, és „alulról Jövő” javaslatot terjesztünk az ország összes szövetkezetéhez, az ország összes dolgozó parasztjához, a falu népéhez:

Ne buktassuk meg a kormányt teljesíthetetlen követeléseinkkel! Segítsük a kibontakozást türelmünkkel, szorgalmas munkával! Várjuk meg a lehetetlen helyzetbe jutott jelenlegi vezetők intézkedéseinek hatását. Arassunk, vessünk, gyarapodjon a parasztság és a falu, s ezután biztosan talpra áll az ország is. Ne tüntessünk! Ne demonstráljunk! Bízzunk abban, hogy a jelenlegi kormány nekünk akar jót és nem a hatalom megszállottainak és az u tódszervezeteknek. ”