Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
I 1989. JCNIUS 10., SZOMBAT ^fifgfgp 9 A titkot meg kell őrizni Ruháskosarak a fóti templomban Egy hírlapíró archívumából (ff.) belül hatszáz Aquapolt adtunk *1 szerte az országban, azzal a feltétellel, hogy ha nem működik a szerkezet, visszavásároljuk. Néhány esettől eltekintve elégedettek a vásárlók. — Az a néhány miért hozta viszsza a „ruháskosarat’’? — Nem működik a szerkezet trafóház közelében, vagy például nem képes a csőtörés folyamatosan szivárgó vizét kiszárítani. Csak a felszívott talajnedvesség ellen hatásos. — Lehet, hogy önzés, de mivel a mi házunk fala nem nedves, a szerkezetnél s»kkal jobban érdekel, hogyan lesz egy rádióműszerészből az Aquapol osztrák—magyar kft. honi lerakatának ügyvivője. — Engem harmincévesen fogott el a „kapuzárás előtti pánik”, s szerettem volna felrúgni a szép nyugodt életem unalmassá fakult korlátáit. Kapóra jött, hogy1 Becsben megláttam ennek a szerkezetnek az őstípusát, s annak ellenére találtam benne fantáziát, hogy a kinti a har- minc-negyvenezres árat természetesen nem forintban, hanem schilling- ben kellett érteni. Felkerestem az ottani cég vezetőit, s ajánlkoztam a gépezet hazai gyártására, terjesztésére, sőt arra is, hogy a nálunk készített szerkezeteket innen exportáljuk. Először kisszövetkezetre gondoltam, de hamar rájöttem, ott nincs igazi tulajdonos. A kisipari formánál jó, Ka száz forintból kilenc megmarad, a kft.-nél viszont százból húsz forint marad meg, ezért döntöttem a korlátolt felelősségű társasági forma mellett. — Majdnem két évembe telt — folytatja —, mire a hazai bürokrácia valamennyi lépcsőjét végigjártam, s minden papírra rákerült a pecsét. Bedolgozói hálózatot építettünk ki, így készülnek a szerkeze^ alkatrészei, a végső összeállítást pedig itt a műhelyben végezzük — a titkosság megőrzésének okán is. — Hogyan részesedik a bécsi partner? — A kapcsolat elég laza, feladjuk számukra az eladott készülékek árának öt százalékát. — Mennyi jut reklámra? — Viszonylag kevés. Az árbevétel másfél százalékát költjük hirdetésekre. Nem is engedhetjük meg magunknak, hogy a televízióban Én csak tapodom ezt a drága anyaföldet, anélkül, hogy tudnám, micsoda kincs felett járok. Sőt nem fölötte: benne! Fogcsikorgatva fizetem a villanyszámlát, s közben lubickolok az ingyenenergiában. A tudósok szerint ugyanis a föld minden négyzetméteréből 250 wattnyi energia sugárzik, csak hát azt valahogyan be is kellene fogni. Itt azonban a tudomány szava elhalkul, ugyanis katonai szakértők vetették rá magukat erre az eddig feltáratlan területre, és ismeretes, hogy tudásukat nem szívesen osztják meg a civil bagázzsal. A Szovjetunióban, Japánban, Amerikában kutatják az ingyen energiaforrás felhasználásának lehetőségeit. Állítólag a japánok már szerkesztettek is olyan tekercset, amely 100 wattot képes folyamatosan szolgáltatni, tehát egy tévé működéséhez szükséges energiát. * Könnyű előre megjósolni a jövőt: a családi ház padlójába rejtett tekercsekkel az áramellátás megoldható lesz légvezetékek, földkábelek nélkül, s nem kell majd rettegni a villanyszámlástól sem... A jövő autóját szintén a beépített tekercsek árama viszi majd előre, egy csepp benzin nélkül, úgyhogy az akkori kormányzatnak nem lesz más választása, csak az útadó... De ne rohanjunk ennyire előre az Időben, maradjunk csak a jelennél! Az álmodozásból felrévedve egy gyönyörű kétszintes házat látunk parabolaantennával. Előtte pedig különböző típusú kocsik, amélyek 'közös ismertetőjele, hogy oldalukon messzire virít az Aquapol reklám- matricája. A fóti Jgkab István portája előtt állunk. Az épület alagsorának nagyobb részét a műhely foglalja el, a többit a korszerű iroda, szövegszerkesztő írógéppel, fénymásolóval és kartotékrendszerrel. Itt tartják nyilván azokat az ügyfeleket, akik megvásárolták az osztrák—magyar kft. termékét, az Aquapolt. A falitérképen — mint valami hadműveletnél — zászlócskák jelzik, hová sikerült eddig betörniük. A zászlókkal telepötyögtetett Pest megye mellett a Duna, a Tisza vonalának és a Balaton környéke településeinek neve mellett ugyancsak szaporodnak a zászlók. Az Aquapol ugyanis nem más, mintegy olyan szerkezet, amely a házfalakba szívódott talajnedvességet kényszeríti visszakozásra. Tehát azokon a területeken keresik, ahol magas a talajvíz, s a rossz szigetelés miatt a régi házfalakon kiütött a salétrom. A szerkezet maga két ötletet egyesít. A föld mágnesességéből speciális tekercs segítségével áramot nyernek; igaz, szerény hatásfokkal, mindössze négy millivoltnyi feszültséget. Ez a csekély elektromosság azonban éppen elegendő ahhoz, hogy működtesse a szerkezet másik részét, ami mikrohullámokat vagy inkább mágneses hullámokat bocsát ki. Mindenesetre ezek a hullámok megfosztják a vízmolekulákat a töltésüktől, így a nedvesség visszaszivárog a földbe és a fal kiszárad. Jakab István rádióműszerész, szerinte a szerkezet tökéletesen működik. Magam laikusként azt vetem ellene, semmiféle látható jele nincs, hogy a tekercs „ionizálna”. Így viszont a föld mágnesességén kívül egy jókora adag gyanú is körülveszi a gépet, hátha nem is a vizet távolítja el a falból, csak a vevő pénztárcáját „szárítja ki”. — Látni valóban semmit nem lehet, de érezni igen — mondja a kft. ügyvezetője és mindjárt le is földel egy kész „ruháskosarat”. Fölé tartom a kezem és enyhe hőérzetem támad. — Persze azért aligha fizetne bárki Jiarminc-negyvenezer forintot, hogy ruháskosár fölött melengethesse a kezét — vélekedik Jakab István. — A készülék viszont tényleg' kiszárítja' a’" rálát." Eddig köíül— Nem boszorkányság — állítja Jakab István —, csupán a legújabb technikai felfedezések hasznosítása (Erdős! Ágnes felvételei) A budapesti Gellert Szálló vendégkönyve sok neves lakó bejegyzését, aláírását őrzi. Olyan rangos vendége azonban aligha akadt a patinás hotelnak, mint az a szikár öregúr, aki több évtizedes emigráció után a II. világháború befejezését követő hónapokban költözött az egyik többszobás lakosztályba. A vendég — Károlyi Mihály — a Magyar Köztársaság egykori elnöke, akit oly sok sérelem ért kényszerű távolléte idején és oly sok hasznos szolgálatot tett az országnak. Ám fogadtatása korántsem volt zökkenőmentes. Az ország lakossága nagy szeretettel és megbeosüléssel köszöntötte, ám a bürokrácia sikeresen akadályozta meg, hogy rangjához és tetteihez méltó elbírálásban legyen része. \ A Dunára néző szállodai szobában — ahol albérlőként lakott — minden indulat nélkül, hűvös tárgyilagossággal s néfni megbocsátó keserűséggel szólt különös helyzetéről. ★ A nemzetgyűlés Károlyi Mihályt rehabilitálta. Egyidejűleg a törvény arnépszerűsítsük a „ruháskosarutt* kát”, az milliókba kerülne. — Vannak bizonyítékaik, „referenciáik" a készülék működésére? — Az egyik ilyen a fóti templom paplakja. A régi hatvan-nyolcvan centis falak utólagos szigetelése milliókba került volna. A „ruhás- kosarunk”-kiszárította a falat, de a mérések még tartanak. A szomszédos református templomban több készüléket helyeztünk el, jó ered- ménny_el, de a vizsgálatok még szintén nem fejeződtek be. A politikai változások nem remélt piacot nyitottak számunkra. Pártintézmé- nyéktől és a BM levéltárától érdeklődtek, a régi iratokat' szeretnék kiszárítani, mielőtt újra elővennék azokat. Mátrai Tibor A fóti műhelyben állítják Bssze a „ruháskosár” belső szerkezetét. A „hadműveleti térkép” az ügynöki és szervizhálózatot, valamint az eladott készülékek helyét jelzi. (Cím fölötti képünk) Lapunk hasábjain napról napra találkozhatnak kollégánk, kedves barátunk, Kasznár Zoltán nevével. Azt gondolhatnánk, a név viselője fiatal ember, erre utal információinak frissessége, a szerző sohasem lankadó kíváncsisága. Pedig a szóban forgó hírlapíró elmúlt már hetvenéves, nemcsak a ml szerkesztőségünkben, de az égész magyar sajtóban a legidősebb zsurnaliszták közé tartozik. Belső munkatársként, tudósítóként számos heti- és napilapnál dolgozott. A szerkesztőség tagja volt például az Autó című lapnál, a Magyar Napnál, a Független Magyarországnál, dolgozott a filmhíradónál és a Magyar Távirati Irodánál. Az ötvenes években sokáig hallgatásra ítéltetett. Sorozatunkban a szerző negyvenéves újságírói pályafutásának legérdekesebb találkozásait, történeteit eleveníti fel. ról is intézkedett, hogy a második Magyar Köztársaság elnöke elkobzott tulajdonait is visszakaphassa. Elvileg tehát az Egyetem utcai Károlyi-palota Károlyi Mihály tulajdona. \zt azonban, hogy azt tényleg birtokba vehesse, egyelőre a főváros és az állam vitája késlelteti. A Figyelő azt az értesülést kapta, hogy Károlyi Mihály azért nem hagyhatja el szállodai lakását és azért nem költözhet be saját otthonába, mert a főváros és a kincstár között pénzügyi tárgyalás folyik, amely a Károlyi-palota sorsát érinti. A vita tárgya négymillió pengőnek megfelelő forintösszeg. A főváros ugyanis 1928-ban a Fővárosi Képtár céljára megvásárolta az épületet és annak ellenértéke fejében az államnak négymillió pengőt utalt át. A városházán az a felfogás, hogy mielőtt az állam visszaadja Károlyi Mihálynak az épületet, előbb fizesse vissza a palota vételárát. A döntésről érdeklődtünk Beer Jánosnál a főváros tiszti főügyészénél, aki közölte velünk, hogy a város a palotában néhány szobát lakás céljára felajánlott Károlyi Mihálynak. Károlyi Mihály az épületben forradalmi múzeumot szándékozik berendezni, de a városi álláspont szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha a kincstár függő ügyét a fővárossal elintézi. Így egyelőre a második köztársaság volt elnöke csak mint albérlő vonulhatna! be saját otthonába. Mindezek után felkerestük mint legilletékesebbet, Károlyi Mihályt, hogy nyilatkozzék az ügyről. Károlyi a következőket mondotta: — A Károlyi-palota ügye csak egy része annak a bonyolult pénzügyi .elszámolásnak, amely közöttem és az állam között fennáll. Az egész ügy remélhetőleg egy-két hónapon belül olyan stádiumba kerül, hogy módunk lesz megtudni, vajon mi az az összeg, amelyet én az államtól vissza fogok kapni. Ha ez a probléma megoldódik, akkor a Károlyi-palota sorsában is nagy lépéssel haladunk előre, ugyanis függetlenül a főváros és az állam között fennálló ezzel kapcsolatos elszámolásoktól, én csak akkor akarok beköltözni a Károlyi-palotába, ha már látom, hogy a forradalmi múzeum céljait szolgáló alapítvány milyen összeggel rendelkezik. Egyelőre belenyugszom, hogy a palotában csak három szoba fölött rendelkezem,' és szeretném a Gellért szállóbeli hivatalomat oda áthelyezni — fejezte be nyilatkozatát Károlyi Mihály. Képes Figyelő, 1945. március Kasznár Zoltán Károlyi Mihály albérlő volt Budapesten \ <
