Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-09 / 134. szám

1989. JÜNIUS 9., PÉNTEK %&£Man 3 A Vízügyi Építő Vállalat vecsési földmunkagép-javító és -gyártó üzeme a jelentős vízügyi és kommunális létesítmények munkagépeit karbantartja és vasipari munkákat végez szá­mukra. Készülnek itt szennyvízszivattyúk, -átemelők, víz- és gázvezetékek is. Képünkön: a szállítás előtt ellenőrzik az ösz- szeszerelés minőségét Erdős! Agnes felvétele Válókereset az Elnöki Tanács elnökének Ennél csak jobb lehet... ^ Lehet, hogy a népszavazás a vélemény gyűjtés legde- ^ mokratikusabb módja, de az biztos, hogy az azt megelő- ^ ző lépcső az aláírásgyűjtés. Ebben mostanság nagy gya- } korlatot szereztünk, s úgy tűnik, hiszünk is benne. I SZÁJTÁTVA Kedvezó'(tlen) Két előjel vonatott össze a címben, a pozitív és a negatív. Mert ami kedvező, az pozitív, ami kedvezőtlen, az negatív. A kettő miként lesz egy test? Azt gondolhatnánk ugyanis, nem férnek össze. Vagy-vagy. A va­lóság azonban rácáfol a vagy fekete vagy fehérre. Olyan prózai dologban is, mint pél­dául az áruszállítás. Esztendők óta csökken a ha­zai vasút ún. tranzitforgalma. Az átmenő áruszállítás — ami­kor tehát Magyarországon át jut el a küldemény a feladó országból a címzett országba — nem rossz bevételi forrás. A bevételért persze nyújtani kell ezt és azt. A minimális feltéte­leket mindenképpen. Aruvé- delemben, továbbítási időben, pontosságban. Ha csökken a tranzitforgalom, akkor csök­kennek a bevételek is. Pedig ezer helye lenne a 'pénznek! Csakhogy: azt a pénzt meg kell szolgálni. A hegilletékesebb, a vasút ve­zérigazgatójának szavait idéz­zük: ..........a romló körülmé­n yek miatt arra kell számíta­ni: a nemzetközi tranzit egyre inkább elkerüli az országot, kedvező földrajzi helyzete el­lenére.** Hallgat, néz szájtátva az ember, milyen könnyedén tudjuk mi a kedvezőt kedve­zőtlenre változtatni, összegyúr­ni a pozitív és a negatív elő­jeleket. Hihetnénk ugyanis: kedvező földrajzi helyzetünk tudatában mindent megteszünk a tranzitforgalom ide vonzása, növelése érdekében. Tavaly 13 millió tonna ilyen árut hordott a hátán a magyar vasút. Keve­sebbet, mint 1987-ben. Holott az is kevesebb volt, mint 1986- ban ... Késések, vagonhiány, romló állapotú pályák . .. Pénz kelle­ne a feltételek javításához. Nincsen. A többi között azért sincsen, mert csökkennek a tranzitszállítások bevételei. S mert csökkennek, romlanak a feltételek ... Stílszerűen fogal­mazva: vakvágány. Ahonnét előre lehetetlen haladni. Lehet­séges azonban a váltóig — visszatolatni. MOTTÓ Elégedetlenek a kisiparosok A kisiparosság túlnyomó többsége sérelmesnek tartja, hogy az elmúlt hónapokban született jogszabályok és kor­mányzati intézkedések nyo­mán nem mérséklődött szá­mottevően a magánvállalkozók hátránya. Fischer Pál, a Kisiparosok Országos Szervezetének főtit­kára az MTI munkatársának elmondta, nincsenek olyan eszközeik, amelyek erőtelje­sebb lépéseket tennének lehe­tővé. örbottyánban azt remélik, nekik is beválik. A legutóbbi falugyűlésen választott ad hoc bizottság, amely a nagyközség önállósodására törekszik, már túl van az első próbán. A vá­lasztópolgárok 35 százaléka vállalta nyíltan azt az igényét, hogy örszentmiklós és Vác- bottyán kapja vissza régi ne­vét, de közigazgatásilag ma­radjon együtt. Ugyanakkor ez a közös tanács legyen függet­len jelenlegi társközségeitől, V ácrátóttól és Csornádtól. Az ad hoc bizottság tagjai az alábbiakban ismertetett le­véllel fordultak a nagyközség lakosságához: Kedves honfitársaink, tisz­telt választók! A magyar tár­sadalomban nagy változások­nak vagyunk szemtanúi. Ki­bontakozóban van az igazi de­mokrácia, mégis a sztáliniz­mus béklyójától szenved min­den olyan település, amely más község irányítása alá van ren­delve, függetlenül attól, akar- ta-e a lakosság vagy sem. Nálunk is tapasztalható ilyen visszásság, örbottyán irányít két szlovák nemzetiségű köz­séget. Ettől örbottyán fejlődé­se hiányt szenvedett: nincs egy étterme, mozija, de van hat kocsmája. Valamennyien tud­juk, hogy őrszentmiklósnak és V ácbottyánnak van, örboty- tyánnak nincs történelme. Az ad hoc bizottság akarata, hogy legyen egy társadalmilag ellenőrzött titkos népszavazás, s ennek eredménye döntse el azt, hogy a négy község hogyan akar élni, hogyan akarja ápol­ni, fejleszteni történelmi ha­gyományait. A községek fejlődésének le­hetőségeit ne a fejkvóta hatá­rozza meg, hanem a lakosság összefogása, egyetértése és az egymás iránti kölcsönös tiszte­let. A következő tanácstagi választásokon olyan tanácsta­gokat kell találni, akik szűkebb hazájuk szeretetéből vállalják a tanácstagsággal járó felada­tokat, bátran kiállnak és ké­pesek beszámolni választókör­zetükben végzett munkájukról. Az idézett felhívást mellé­kelték a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa elnökének címzett levélhez. D. Z. Parasztszövetség legyen vagy kamara? A seregélyek nem repülnek vadludak módjára Nem dicsekedett, de nem is panaszkodott az egyik, úgy­mond jó gazdaságok közé tar­tozó szövetkezet elnöke, ami­kor vezető társai körében, he­lyenként kedélyesikedő hang­nemre váltva számolt be ar­ról, hogy milyen is az évi gazdálkodási pozíciójuk. Ar­ról viszont már nagyon ko­molyan morfondírozott, hogy meddig állhat fenn a téesz, ha netán élve a törvény adta le­hetőséggel, az addig húzóerő­nek számító ipari ágazat ele­meire bomlik. Még pontosab­ban, ha a tucatnyi mellék­üzemág kft., rt., netán pjt. tagként kíván a jövőben bol­dogulni ! Nem szabad enged­ni azt, hogy a szövetkezete­ket. esetleges felelőtlen intéz­kedések következményeként, szétszedjék, feloszlassák. Ke­nyeret, húst. tejet és részle­tezte. még, hogy miféléket a közös gazdaságok adnak. So­rolta mindezeket akként, hogy azért megjegyezte, a háztáji gazdaságok is potenciális sze­repet játszanak a baromfi-, a sertésnevelésben, a tojáster­melésben, de a legfontosabb­ra, a kenyérgabona termesz­tésére nem képesek. És itt lát­ta igazolni a nagyüzem fölé­nyét a kisgazdaságokkal szem­ben. Aztán, ahogy az férfiembe­rek között lenni szokott, egy­re inkább politizáló hangnem­re váltott át a társalgás. Szó esett az agrárreformkörökről, a szövetkezetek, a gazdaságok legfelsőbb igazgatási, koordi­náló szervének a lehetséges letéteményeséről. Parasztszö- vetség vagy kamara!? ■— hangzott el a kérdés és gyors volt rá a válasz is:'legyen a kamara az állami gazdaságok, a termelők demokratikus fel­ügyelete. De aztán bizonyta­lanul megkérdezte valaki: ak­kor nem lesz a termelők szö­vetsége!? A szónokló téesz- elnök: mi a megyében való­ban ilyen elnevezésre gondol­tunk, de kérdem én, most a név vagy az elv a fontos!? Aztán következett a villám­gyors állásfoglalás: a kama­rát. mint elnevezést nem tá­mogatjuk, de azért nyugod­tan szervezzék, akik kiötlöt- ték! A gazdaságok taktikáznak. * Amíg nincsenek közös alap­szabályok, felelőtlenségnek tartják az elhamarkodott dön­téseket a szervezeti hovatar­tozás kérdésében. A vitázók között ülő jogász a közelgő Országgyűléssel kapcsolatban sürgette a megyei országgyű­lési képviselőkkel történő konzultációkat a föld, a szö­vetkezeti tulajdon, illetve az átalakulási törvényjavaslat­tal kapcsolatban. Miközben a tulajdon kér­dése fűszerezte a. vitázók mondandóját, ismét elhang­zott egy közbeékelődött észre­vétel, miszerint: nemcsak Pest megyében, de országosan is lassúak az agrárszerveződé­sek. A gyorsabb tempó ér-' dekében sürgették, hogy a te­rületi szövetség adjon ki a téeszeknek útmutatót. A szö­vetkezeti parasztság részéről teljes a csend, mondhatni úgy is, hogy méla nyugalom honol. Tehát a fundamen­tumban semmi sem mozdul, az indulat, az elrugaszkodás feljebb jelentkezik. Ráadásul másképpen látja (láttatja) az agrárreformot az MSZMP és megint másképpen az alterna­tívok. Tézisek hangoztatásától zajos úton kell tehát végigha­ladniuk a magyar mezőgaz­daság jelenét jól látó, jövő­jéért aggódó szakembereknek. A parasztember pedig, miként egy fiatal agrármérnök meg­jegyezte, vár, együtt a csend­ben lévő azon agráriusokkal, akik még nem döntötték el, hogy hova, merre, no és szá­mukra nem mellékesen, hogy kire (vagy kikre) voksolja­nak. A zavarosban, hangzott el, mindig lehetett halászni, de a csalétekre odafigyeltek az etetést végzők. Ráz is, drága is a táska A tolvajnak nincs esélye Akár egy diplomatatáskában is hozhatta volna a külhoni és a hazai alapító a maga 650 ezer dollárját. A pénz biztonságban lett volna, hi­szen a Cashkase Kft. éppen az olyan biztonsági táskák gyártására vállalkozik, me­lyekben nagyobb értékek, tit­kos iratok is szállíthatók a lopás veszélye nélkül. A tás­ka amúgy semmivel sem hív­ja fel magára a figyelmet, a gyanútlan tolvaj még akkor sem sejt semmit, amikor el­ragadta. Ekkor lép akcióba a biztonsági táska tulajdonosa, a távirányítóval. Ugyanis 50- 80 méterről is működésbe hozhatja a szerkezet elektro­nikáját. A táska szirénázni kezd és ezenkívül „megrázó élményt” szerez a tolvajnak, nagyfeszültség kerül a fo­gantyújára. Ettől aztán el­megy a kedve a táska további birtoklásától. A kft.-t alapító Magyar— Koreai Barátság Termelőszö­vetkezet és az NSZK-beli In- nova GmbH cég az elmúlt év áprilisában indította az üze­met. Eddig elmaradt a tsz számára a remélt 69 százalé­kos nyereség, mivel ez az időszak inkább az útkeresés jegyében telt el. Kiss Gyuláné. a Cashkase Kft. gazdasági vezetője azzal mentegetne az elmúlt időszak eredménytelenségét, hogy álta­lában az első év nem szokott eredményt hozni. A sikerte­lenség okainak boncolgatása során kiderül, hogy a hivata­los engedélyezési éljárás oly­annyira elhúzódott, hogy a tervezettnél később kezdhet­ték meg a termelést. Ez a jo­gi hercehurca a cég számára nem tette lehetővé az előre vállalt szerződéses kötelezett­ségek határidős teljesítését. Ez utóbbi gondolathoz fű­zött megjegyzést Szikszai Bar. nabás, a kft. ügyvezető igaz­gatója. Elmondta, hogy jelen­leg is engedélyezéstechnikai okok miatt akadozik az érté­kesítés. Pedig példák sorát hozta fel arra, hogy milyen erőteljes reklámkampányba kezdtek. A közelmúltban részt- vettek különböző biztonság­technikai kiállításokon. (Lon­don, New York, Zürich). Ke­ze ügyében volt az a nívós prospektus is, melyet meg­küldenek a nyugat-európai or­szágokban működő ügyfeleik­nek. Az ügyvezető igazgató hangsúlyozta, hogy termékeik igen korszerűek, s kemény va­lutáért, elsősorban dollárért találnak vevőre. Arra a kér­désre, hogy lát-e fantáziát ezeknek az elektronikus mű­ködtetésű táskáknak a ma­gyarországi forgalmazására, szűkszavúan azt válaszolta, hogy biztatóak ez ügyben a tárgyalások. A leendő forgal­mazóval ügynöki szerződést kötnek, s a vastag pénztár­cával rendelkezők közel 30 ezer forintért majd megvásá­rolhatják. Szerettünk volna betekinte­ni az üzem raktárrészlegébe, de ezt beszélgetőpartnereink nem tették lehetővé. Így csak feltételezni tudjuk, hogy bi­zony jelentősek lehetnek az eladatlan készletek. A dolgozók létszáma pil­lanatnyilag 15 betanított mun­kás. Java részük asszony és lány. A környező települések­ről járnak be munkahelyükre. Az elmúlt egy év alatt a dol­gozókat gyakran cserélték, mert akik nem feleltek meg a szigorú szakmai és munka­fegyelmi követelményeknek, azoktól szemrebbenés nélkül megvált a cég. Akik marad­tak, türelmetlenül várják azt a hónapot, amikor megkapják az alapfizetésre jutó teljesít­ménypótlékot. Ennek nagysá­ga tíz-harminc százalék között ingadozhat. Működik tehát Egreskátán egy olyan tőkésérdekeltségű cég, amely meg akarja szilár­dítani gazdasági potenciálját ezen a településen. Mivel a termelőszövetkezetnek és a környék más gazdaságainak is arra kell törekedniük, hogy az alaptevékenységen kívül ipari melléküzemágat is mű­ködtessenek, érthetően nem mindegy, hogy a kölcsönként felvett dollárszázezrek mi­kor térülnek meg, s válnak nyereséget hozó vállalkozás­sá. Mindenesetre a kft. veze­tői optimisták, s mind a nem­zetközi, mind pedig a hazai piacon nagy jövőt jósolnak ezeknek a rázós táskáknak. Gy. L. Ezen a beszélgetésen végül is elhangzott az összegző megállapítás: állandóan ülé­sezni fogunk? Jó lenne már végre azt is észrevenni, hogy eddig valahányszor a refor­mok, á gazdaság megújhodá­sa, a politika tisztaságának sürgetése, szorgalmazása elő­térbe került, sok volt a szöveg és semmi, vagy igen kevés az eredmény. Viszont kétségte­lenül tény, hogy mozdulni, cselekedni kell, mert az egy­ség hiányának drága lehet az óra. Többen is említették: ki kell harcolni a szabad keres­kedelem, a megtermelt javak előnyös értékesítésének a mo­nopóliumát. Eddig a gazda­ságok jószerivel a kereskedel­mi vállalatok kiszolgáltatott­jai voltak. Azt is lehet mon­dani, hogy szinte „kisorsol­ták” egymás között, hogy mi­kor melyik forgalmazó cég uralja a hazai piacot. Köztudott, hogy az értelmes, vitában edződött gondolatok­nak van csak a jövőt előnyö­sen formáló társadalmi hasz­na. A magyar szövetkezetek már eléggé felnőttek ahhoz, ■hogy a mindinkább élesedő piac szinte kikényszeríti a szövetkezést, tehát van jövő­je. Jelképesen fogalmazott ez utóbbiak kapcsán az ülést ve­zető téeszelnök, mondván: a vadludak mindig „V” alak­ban szállnak, de a seregélye­ket sohasem lehet erre az alakzatra tanítani, azoknak megvan a maguk sajátos röp- pályájuk. Gyócsi László Vámszabad terület! hirdeti a tábla..; (Fotó: Pék Veronika) íépgen a mikrofonhex! Aktív tagból titkár — Telepátia! — Az? Bizonygatom Solymosi Sán­dornak, hogy erről van szó, mert pár perccel előbb a vo­natfülkében írtam fel magam­nak: Ismét hívnom kell őt telefonon. Most pedig itt ál­lunk a vonatfolyosón vala­hol Újpest és a Landler Jár­műjavító állomás között a Nyugati Pályaudvar felé ha­ladva. Egy viszonylag hosz- szabb ideig tartó beszélgetés végett, viszont — mint ki­derül — továbbra sem talál­kozhatunk. Percre beosztott az ideje, de különben is. Mit mondjon ő még a dolgok ele­jén? — kérdezi, s kifejti, hogy nem lenne értelme a szerep­lésnek, amit én viszont közér­dekűnek tartok. Hiszen a nemrég lezajlott megyei kül­döttgyűlésen őt választották meg a pedagógus-szakszerve­zet Pest megyei bizottsága titkárának. A tagságot talán érdekelné,- hogy kivel talál­kozhat a jövőben az érdekvé­delmi küzdőtereken. Szervezetekbe, közösségek­be kívülről érkezett új káde­rek ímmel-ámmal történő megválasztása sajnos nem volt a közelmúltban ismeretlen gyakorlat. Ezzel együtt az esetek többségében szeren­csésnek sem mondhattuk. Ha a kivétel erősíti is a szabályt, úgy látszik, a mostanit már az egyébként eléggé kritikus légkörű választás résztvevői is kivételnek tartották. Elhangzott ugyan a kérdés a jelölőbizottság javaslata után, hogy mondja meg Soly­mosi Sándor, milyen szakszer­vezeti munkát végzett eddig. Mire az ifjúsági mozgalom­ban sok tapasztalatot szerzett fiatal pedagógus teljes lelki nyugalommal, arcán enyhe mosollyal válaszolta: aktív tag voltam. Ennek ellenére meg­határozó többséggel szavaz­tak mellette, mert. tetszett az, amit a bizottság elnöke mon­dott róla. Még jobban tet­szett a szerény, néhány sza­vas, de magvas bemutatkozó beszéd a mikrofon előtt. Tet­szett, hogy pályatárs, hiszen magyar—orosz szakos tanár, aki a fóti Garay János Álta­lános Iskolából indult, de von­zotta az ifjúsági mozgalom is. Jó szervező hírében állt, s ha­marosan a váci járási KISZ- bizottságra került dolgozni. A testületnek lett a titkára, majd a megyei KISZ-bizottság egyik vezetőjeként ismerhet­te meg az ifjúság. Június 1- jéig pedig még a pár éve vá­lasztott helyén találhattak rá a sportmozgalom ügyeivel fog­lalkozók. Ö volt addig a me­gyei tanács ifjúsági és sport- osztályának helyettes vezetője. Harmincöt éves korig ez gazdag életútnak mondható, amely megtétele alatt széles látókörűvé válhat az ember. Erre nagy szükség van a má­sik mozgalomban, amelyre egyre nagyobb és nehezebb feladatok várnak. Bízom benne, hogy Solymo­si Sándornak lesz ereje meg­birkózni velük. A szakszervezeteknek a de­mokratikus kontroll követel­ményeit kell teljesíteniük a társadalomban és soraikban is a demokrácia követelmé­nye szerint. Az állami akara­tot kifejező szervek mellett —, de nem helyettük —, képvi­selve a dolgozó emberek érde­keit. Ügy kell feltárni a néze­teket, véleményeket, hogy a szakszervezeti vezető ott le­gyen a tagság sorai között. Ne másodkézből szerezzen infor­mációkat, benyomásokat. Ez nem pontos idézet, ha­nem gondolatainak lényege, amelyeket a választás alkal­mával fejtett ki, amikor arra kérték: lépjen az emelvény­re. Megismerték, megválasztot­ták, bizalmat kapott. Kovács T. István Vecsési minőségellenőrzés

Next

/
Thumbnails
Contents