Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

1989. JÚNIUS 7.; SZERDA ^íilgp 3 Költözés előtti rendetlenség a PÁÉV-nal Önmagukat számolják fel? ROSSZ idők járnak a veszte­ségesen gazdálkodókra. Az ég már néhány éve beborult ugyan, de a villámok minded­dig nem cikáztak. Az első nagy „felszámolási kampány’’ is hamarosan szelíd feldarabolás­sá vált, s a veszteséges nagy- vállalatok sok kisebb rész­vénytársaságként élik tovább nem kevésbé veszteséges éle­tüket. A kormányzat, az ígé­retek ellenére rendre a köny- nyebben járható utat válasz­totta a költségvetés toldozgatá- sára: növelték a lakossági el­vonásokat. A húr tovább már nem feszíthető, eljött az ideje, hogy a forintmilliárdokat fel­emésztő elavult, rosszul gaz­dálkodó cégek kapuit bezárják. A közelgő „vihar” előszelét már az a rövidke statisztika is érzékelteti, mely a „Vesztesé­ges gazdálkodók és vesztesé­gük összege 1988-ban címet vi­seli. A kigyűjtött Pest megyei cégek azt sugallják, nem is olyan nagy a baj, hiszen a vál­lalatok és szövetkezetek listája mindössze tizenöt cég nevét tartalmazza, s nem sokkal hosszabb az a lajstrom sem, amely a leányvállalatokat, kft.- ket és kisszövetkezeteket so­rolja fel, mindössze húsz vesz­teséges találtatott. Néhánynál közülük a százezer forintot is alig haladja meg a „mínusz”, más cégek pedig egy-két mil­liós szerény veszteséggel ke­rültek a „feketelistára”. Csak egyetlen cég körözi le az összes többit, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat neve után kerekedik — az ipari méretek­ben is jelentősnek mondható — összeg, csaknem 250 millió forint. Ha hinni lehet a lajstromnak és az Ipari Minisztérium ígé­retének, hogy tudniillik, most már biztosan bezárják azokat a cégeket, melyek csak viszik a pénzt, a PAÉV-nél hamaro­san zárórát jelenthetnek. Elő­ször azt hittem, el is késtem, s már „tárgytalan” a beszél­getés, mivel az igazgatósági titkárságon költözés előtti ren­detlenség fogadott, éppen cso­magoltak ... Szomorjai Ferenc igazgató azonban még a régi szobájába tessékelt. Ide hívta a PÁÉV „válságstábjának” másik két emberét is, Molnár Zoltán gazdasági és Tóth Z. Lajos műszaki igazgatóhelyet­test. Az igazgató előrebocsátja, hogy egy furcsa pénzügyi tranzakciójukkal a tavalyi veszteséget még „lenyelhették”. Az egységes vagyonalap terhé­re leírhatták. Ez körülbelül annyit jelent, mintha a végre­hajtók lepecsételték volna azokat az értékeket. De mégis hamarosan fizetniük kell, mert a szállítókat, akiknek tartoz­nak, nem vigasztalja a megter­helt vagyonalap, ők nyilván­valóan pénzt szeretnének lát­ni. Kettős szorításba került tehát a PÁÉV. Az idén már egyetlen fillérnyi veszteségük sem lehet, s a tavalyi 250 mil­liót is ki kell fizetniük. A „vál­ságstáb” mégis bizakodó, sze­rintük van remény ... Van remény, mert nem adó­sodtak el a bankoknak, nem kell tehát kamatostul fizet­niük. Van remény, mert egy­millióról forint értékű megren­deléssel bírnak, s mert átszer­vezésekkel megpróbálják a veszteséges munkát nyeresé­gessé fordítani, már ahol le­Magyar Vidék Társaság Az Új Márciusi Front szervezetté alakul Az Űj Márciusi Front 1988 márciusában alakult. A ma­gyar válság valósága akkor még nem kapott nyilvánossá­got. Szervezetünk létezési módja mind a mai napig ma­gán viseli egy letűnt korszak utolsó perceire jellemző mű­ködési formát. 1989 tavaszára ez a forma elavult. A társa­dalom politikai önszerveződé­se mára új helyzetet teremtett. Programunkkal hatni aka­runk: a zárt formát — a szer­vezeti szabályzatban rögzített módon — szabad szellemi mozgalommá kívánjuk alakí­tani. Miért? 1. Magyarország ma re­ményre és aggodalomra egy­aránt okot ad. Reményre, mert a tabuk széttörése után a demokrácia, a jogállam, a szabad érdekérvényesítés kar­nyújtásnyira kerültek. Aggo­dalomra, mert ezek az ideá­lok a gazdasági katasztrófa fenyegető közelségében egy össztársadalmi értékvesztés idején váltak közvetlen él­ménnyé és erővé. Reményre, mert Magyarország nagyhatal­mak által garantált nemzet­közi helyzete soha nem volt ilyen kedvező. Aggodalomra, mert Magyarország kelet-kö- zép-európai helyzete rohamo­san romlik. Reményre, mert a reformerők a politikai szfé­ra valamennyi rétegét át­hatják. Aggodalomra, mert a politikai kultúra katasztrofá­lis hiánya, a rossz történelmi hagyományok, az agressziót és depressziót növelő gazdasági kényszerintézkedések a tár­sadalmi folyamatokat ellen­őrizhetetlenné teszik, a re­form igazi esélyeit rontják, a politika mezejét az egymás iránt intoleráns és gátlásta­lan erők törzsi küzdőterévé tehetik. 2. Az Űj Márciusi Front mozgalma a társadalom szá­mára tudatosítani akarja ezt a kétesélyes helyzetet. Erősíte­ni akarja az önbizalomra, gyengíteni a félelemre okot adó politikai tényezőket. E felismerést támogató mozgal­mat indít az alapító kiált­ványban megfogalmazott esz­mények kiteljesítése érdeké­ben. Célja az olyan jogállami garanciákkal rendelkező de­mokratikus társadalom, amely­ben a szocialista mozgalmak esélyegyenlőség-eszméje a polgári radikalizmus szabad­ságtradícióival egyesülve te­remtik meg a közjó és a gaz­dasági felzárkózás feltételeit. E jegyben támogat valameny- nyi olyan nemzeti • erőt és ér­téket, amely jelen történelmi és földrajzi helyzetünknek megfelelően az integrációban érdekelt és a kirekesztéstől veszélyeztetett. Célja az érté­keket befogadó és nem az ér­tékektől elzárkózó Magyaror­szág. E szellemben a politi­kai kultúra új intézmény- rendszerét kívánja megterem­teni. Célja a politikai párbe­szédképesség fejlesztése, a valódi érdekei szerint tagolt társadalom normális műkö­dése, a rossz hagyományok, a primitív politikai reakciók kibontakozásának megakadá­lyozása. 3. Az Űj Márciusi Front mindezek érdekében tagság­gal bíró szervezetté alakul, amely jellege szerint szelle­mi mozgalom és politikai klub. Nem párt, mert min­denki számára nyitott, alap­elve a szabad gondolkodás, a tolerancia, a nyitottság, a közös út keresése. Az Űj Márciusi Front új típusú po­litikai magatartásmértéket kí­ván képviselni és elterjeszte­ni a civil társadalom önszer­veződésének szolgálatában. Felismerve a válaszút előtt álló helyzetünket és bízva ál­lásfoglalásunk erkölcsi erejé­ben, hívunk új tagokat moz­galmunkba. ★ Az Űj Márciusi Front köz­li, hogy alakuló közgyűlését 1989. június 10-én tartja a Budai Vigadóban (Budapest I., Corvin tér 8.). Erre ezúton is meghív mindenkit, aki csatlakozni kíván az Űj Már­ciusi Fronthoz, vagy érdeklő dik munkája iránt. het. Viszont a mérleg másik serpenyőjében lévők sem nyomnak kevesebbet: a szállí­tók már csak vonakodva kül­dik a megrendelt anyagokat, s mindeddig nem sikerült pénz­zé tenniük egyetlen üdülőt és más épületeket sem, mert utolsó mentsvárként most sok cég adja le az „állóeszközöket”, s túlkínálat mutatkozik a pia­con. A mérleg nyelve tehát még nem állapodott meg egyik oldalon sem, pedig ezer ember sorsa múlik azon, merre mu­tat majd ... A vezetők mindenesetre megpróbálják kedvező irányba lendíteni a mutatót. Ez az oka a költözködésüknek is, az iro­daépületüket is el akarják adni, vagy bérbe adják. Természe­tesen jól tudják, hogy az a ba­joknak csak tüneti kezelése volna, s a befolyt százmilliók csak ideig-óráig segíthetnek, ha gazdálkodásukat, munkastí­lusukat nem sikerül megrefor­málni. Mélyebbre kellett ás­niuk tehát, javítani a személyi, műszaki feltételeket. Vesztesé­ges üzemeket építettek le há­zon belül, mint például az aszódi gépipari üzemet, s az ott dolgozókat más munkakö­rökbe helyezték. A 260 fős ad­minisztratív gárdát már ápri­lisra negyvennel apasztották, s úgy tervezik, az év végére 180 alá csökkentik. Az intézkedé­sek persze népszerűtlenek vol­tak, mint ahogyan annak sem örültek a dolgozók, hogy a cég üdülőit eladásra kínálták fel. Ugyancsak nem aratott osztat­lan sikert, hogy a termelőegy­ségek munkájáról naprakész információkat kérnek. Eleinte még a társadalmi szervezetek­nek sem tetszettek ezek az in­tézkedések, de az igazgató sze­rint ma már mindenki tudia. hogy a PÁÉV fennmaradásáért folyik a versenyfutás. Pedig a „felsőbb szervektől” még nem jött figyelmeztetés, nem fenye­gették meg őket a felszámolás­sal, csőddel. Nem is igen tehet­ték, hiszen a PÁÉV szerződé­seit valahogyan mindenképpen teljesíteni kellene! Ezért is ha­sonlít a helyzetük kissé a csu­ka fogta rókáéra. Az illetékes tárca nem vastag a pénztől, viszont, ha kimondják a fel­számolás verdiktjét, a nem tel­jesített szerződések után kel­lene fizetni. A PÁÉV ennek tudatában mégsem szaporít­hatja tovább a sokmilliós vesz­teségét, mert önmagát számolja fel azzal, ha a szállítók bizal­ma végképp meginog és meg­rendeléseiket nem teljesítik. Versenyfutás kezdődik tehát a cég életben maradásáért, s nem a PÁÉV az egyetlen, amely a startvonalhoz állt. Lesznek út közben lemorzsoló­dók, a célvonalon csak kevesen jutnak át. Ma még senki sem tudhatja, hogy közöttük lesz-e a PÁÉV? Mátrai Tibor Kedden Gödöllőn ülést tar­tott a Magyar Vidék Társasá­gának választmánya. A több mint 200 tagot számláló szer­vezet célja az ország vala­mennyi településén élők esély- egyenlőségének biztosítása, a vidék modernizációjának elő­segítése és egy új szemléletű területfejlesztési politika ki­alakítása. Amint az ülésen a hozzászólásokból kitűnt, mind­ezt főként új munkahelyek teremtésének szorgalmazásával igyekszik a szervezet elérni. A közvetítésével a budapesti Magyar Acélárugyár a putno- ki mezőgazdasági termelőszö­vetkezet üzemében egy új gyártóegységet hoz létre, s ez­zel számos környékbelinek biztosít megélhetést. Az üzleti vállalkozáson alapuló társa­ságnak szerte az országban ki­alakulóban vannak helyi szer­vezetei. A kormány tevékenységének irányvonalát az Országgyűlés­nek kell meghatároznia, s ez alól még az olyan, korábban kényesnek tartott, kérdéseket sem lehet kivonni, mint a fegyveres erők és a testületek tevékenysége, feladataik, mű­ködési körülményeik kijelölé­se. Ez az elvi jelentőségű ál­lásfoglalás határozta meg az Országgyűlés honvédelmi bi­zottságának keddi ülésén el­hangzott véleményeket. A képviselők a dunai flottilla Pe­tőfi laktanyájában megtartott kihelyezett tanácskozásukon a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a mun­kásőrség tavalyi költségvetésé­nek végrehajtását tekintették át. A munkásőrség vezetői ar­ról tájékoztatták a törvényho­zókat, hogy szeptemberig 30 százalékkal csökkentik a tes­tület hivatásos és polgári állo­mányának létszámát. Az el­múlt hónapokban akadt olyan hely is, ahol a munkásőrök al­egységestül leszereltek. A mintegy 100 millió forinttal csökkenő központi költségve­tési támogatás ellensúlyozásá­ra a munkásőrség erőteljes vállalkozói tevékenységbe fo­gott. Hasznosítani kívánják a többi között turizmusra is al­kalmas táboraikat, bérbe ad­ják autóbuszaikat, ellátó szer­vezeteik pedig külső megbízá­sokat is teljesítenek. ■ Vassné Nyéki Ilonának a honvédelmi bizottság hatáskö­rébe utalt interpellációja kap­csán úgy döntött a testület, hogy a képviselőnő kérésének kivizsgálására albizottságot hoz létre. Mint ismeretes, az interpelláció indítványozta: a kerepestarcsai BM Tartalékos- tiszt-képző Iskolát adják át középiskolai oktatás céljára. ven ugyanis ide tartozik mind­az, amit eddig négy szakha­tósági szerv intézett. Vagyis az ipartól a kereskedelemig, mezőgazdaságig, szolgáltatáso­kig egy kézbe kerültek a dol­gok. Az átszervezés elvi alap­ja az, hogy a szervezetet ké­pessé kell tenni a gyors tájéko­zódásra, s a kor követelményei szerint a következtetések levo­nása, a mérlegelés után azok továbbadására. A megszüntetett osztályok vezetői pályázatot adhattak be az új vezetésére, s ez már ön­magában demokratikusnak látszik. Bár régi tapasztala­taink szerint voltak ebben az országban formális versengé­sek is. A pályázók egy része nem tudta, hogy csak alibinek kell a jelentkezése. A kijelölt bizottság eleve eldöntötte, ki lesz a nyertes. Ám ebben az esetben már csak azért sem táplálhatunk ilyen gyanút, mert a dolog szokatlanul nyil­vánosan zajlott. Nemcsak azt kérték a pályázótól, hogy írja le magáról, kicsoda, micsoda, mi­lyen képzettségű, hanem szak- dolgozat nívójú koncepciót kellett kidolgoznia. A bíráló- bizottság ezután terjesztette javaslatát a megyei tanács elé. A pályázat nyertese Az új osztály vezetője fel­készült és tapasztalt ember, aki gépipari technikusként kezdte pályafutását, üzemek­ben is dolgozott, majd gépész- mérnöki diplomát szerzett. 1981-től 1986-ig az Ipari Mi­nisztérium főmunkatársa volt, mielőtt a tanács ipari osztá­lyának az élére került. Pályá­zati koncepciójának lényege, hogy egyszerűbben, kisebb lét­számmal, nagyobb hatékony­sággal működve, igazodni tud­janak a változásokhoz. Hiszen a gazdaságban egyre ritkább jelenség a direkt irányítás, még inkább az az állami be­avatkozás, kevesebb a felügye­leti jog. Helyette a befolyást kell megszerezni, a kapcsolato­kat kell közvetlenebbé tenni. Mert arról nem lehet lemonda­ni, hogy a lakosság ellátása érdekében érvényesüljön a vá­lasztott testület megfelelő el­képzelése. — Az iparral, kereskedelem­mel abból a szempontból kiin­dulva kell foglalkozni, hogy a tanácsnak ellátási szerepe van — fejtegeti vendéglátóm. — A munkaügy úgy kapcsolódik, hogy a foglalkoztatással össze­függő feladatok ezen a ponton várhatók a legnagyobb súllyal — folytatja. Majd visszatérve az előbbi témákra, azt hangsú­lyozza, hogy mivel a lakosság érdekében nem lehet lemon­dani a befolyásról, az érdeke­ket kell összhangba hozni. A gazdálkodók természetes tevé­kenységét úgy kell terelni, hogy abból az állampolgárok nyeresége származzék. A ta­nácsnak ismernie kell azokat a Megyünk a tanácsházára. Közismert gondunk a fárasztó hivatali ügyintézés. Egyetlen témával több osztályt, irodát járunk meg. Itt bélyegző kell, amott aláírás, máshol szakvé­lemény, egyetértés. Mert a közigazgatás mai logikája sze­rint a dolgok szétparceüázot­tak. Itt és most — gondolhatom a Pest Megyei Tanács egyik he­lyiségében, ahol Kuncz Béla osztályvezető arról a jövőről beszél, amely neki részben már a megvalósult jelene. , Cserélik a névtáblát — Napirenden szerepel az államigazgatás korszerűsítése. Ebben a megye kezdeménye­zőként vesz részt — értesülhe­tek a tendencia helyi vonatko­zásai között erről, s továbbá megtudhatom még, hogy szak­emberek egy csoportja úgyne­vezett tevékenységtérképet ké­szített a megyeházán. Azt vizs­gálták, lehet-e a központban úgy módosítani egy szerveze­tet, hogy közben lent — vagyis a helyi tanácsoknál — semmi sem változott. Az analízis eredményei szerint pontosan azért kell a tevékenységeket a megyei hálózat központjában integrálni, hogy jobban illesz­kedjenek ahhoz, amit odalent különben is összevontan csi­nálnak. Kuncz Béla irodájának az ajtaján ma még az ipari osz­tály elnevezés szerepel, de most már ideje kicserélni a névtáblát. Június 1-je óta ter­melési és ellátási osztály né­Hulladéktároló Aszódon Körtvélycs István ipari miniszterhelyettes, dr. Pcrczel György környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyettes és Ka­rikás György, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisz­térium főcsoportfőnöke jelenlétében adták át az ország első veszélyes hulladékokat tároló telepét június 6-án Aszódtól két és fél kilométerre. Az 550 millió forintos beruházás kivitelezé­sének fővállalkozója és a telep üzemeltetője a Földgép Vál­lalat. Képünkön: Körtvélyes István vágta át a szalagot az átadáson tendenciákat, amelyek segítik elérni ezt a célt. Ehhez viszont sokkal kevesebb az eszköze ma, mint volt a korábbi évti­zedekben. Ám tény, hogy a termelő és szolgáltató szerve­zetekben nagy az információ- igény, s ezzel itt szolgálhat az osztály. És persze az érdekelt­ség számtalan kérdésben köl­csönös. Erre lehet számítani a direkt módszerek helyett. Nem kenyérkérdés A megyeházán csak másod­fokú ügyben találkoznak a Pestre utazó állampolgárral. A munkatársak szerepe ezenkívül a községek, városok tanácsait támogató, segítő, menedzselő szerep. Ezen az alapon egy na­pon belül választ kell adni a vidéki kollégák kérdéseire, ha szakmai eligazítást kérnek. Az osztályvezető itt nagy gondot fordít a stílusra is, azt leszögezve: a helyi tanácsok vannak a tűzvonalban. A nagy megyei mellényt le kell vetni. Szerény és korrekt mó­don kell a munkát segíteni. Nagy gondot fordítva arra, hogy az ügyek ne csak gyor­san menjenek, hanem jól is. Arra törekszünk, hogy nálunk a döntési szintek ne bonyolód­janak, ne legyenek lassító át­tételek. Átszervezni ma már csak a korszerű vezetési ismeretek al­kalmazásával érdemes. Mint a beszélgetés ideje alatt kiderül: az ügyek sokféle ága-bogát egyszerűbben rendszerezték, mint ahogy az korábban szo­kás volt. Á különböző csopor­tok élén nemcsak a csoportve­zetők rendelkeznek majd nagy­fokú önállósággal a jövőben, hanem a munkatársak is, lévén felkészült és felelős szakembe­rek a maguk területén. Ez kö­zel fél esztendő múltán követ­kezik csak be. mert ahoev Kuncz Béla mondja: addig szinte direkt módon vezeti az osztályt, mert részletesen meg akar ismerni minden ide tar­tozó áaazatot, az ügyek min­den fajtájára kíváncsi. — Sikerült-e létszámot csök­kenteni? Olcsóbb lesz-e így az adminisztráció? — kérdezem, mire felsorolás következik. — Négy osztályvezető helyett egy lesz. Hét helyettes után csak kettő, aki egyben csopor­tot is vezet. Szóval a 17 vezető posztból hat marad, egyszerű­södik a hierarchia. A korábbi, összesen 90 fős létszám helyett 71-gyel indulunk, de mivel lesznek korengedményesen és életkori jogon nyugdíjba vo­nulók, az év végéig hatvanötre csökkenhet ez a szám is. — És egzisztenciálisan ért-e veszteség valakit? — Az állását senki sem vesz­tette el, legfeljebb a vezetői beosztását. Az átszervezést si­került belső átcsoportosítással megoldani. Kovács T. István Kevesebb létszámmal jobban Térkép a hivatali munkáról Mi lesz a BM tartalékos tisz t-képző vei ? Intézkedések a munkásőrségben Területfejlesztés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents