Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-06 / 131. szám
4 %?€Man 1989. JÜNIUS 6., KEDD Kicsit felemásra sikerült ez az idei könyvhét. Nincsen könyvutca, nincsen nagy hírverés, és gyakran még maguk a könyvek is hiányoznak — nem egy ünnepi kiadvány a június 2-i nyitónapig nem hagyta el a nyomdákat. A korábbi évekhez képest viszont színesebb a kínálat, megjelentek a piacon a hosszabb-rövidebb ideje működő kis kiadók is. Összeállításunkban hat könyvkiadó egy-egy kötetét mutatjuk be. KÖNYVHÉT, 1989 Halál-saját kérésre Különlegességnek számító könyvvel lepte meg az olvasókat az ünnepi könyvhét alkalmából a Szépirodalmi Kiadó: közreadta Örkény István kötetben eddig meg nem jelent novelláit. A Búcsú címet viselő gyűjtemény az író 1980-ban indult. 12 részessé bővült életműsorozatának pótkötete, s tartalmaz nem egy olyan írást, amelynek publikálásával Örkény meg sem próbálkozott megírása idején. Közéjük tartozik például az 1949 című egypercese: „Rajk László külügyminisztert, a párt régi harcosát saját kérésére halálra ítélték. A kivégzés a kölcsönös egyetértés és bizalom jegyében folyt le, kisszámú meghívott előtt.” Ugyanaz a hang szólal itt meg, amely már ismerősünk regényeiből, elbeszéléseiből, s amelynek igazi kifejezőjeként született meg a jellegzetes ör- kény-műfaj: az egyperces novella. Néhány fiatalkori írását is olvashatjuk a Búcsúban, s így nyomon követhető, korai próbálkozásaitól hogyan jutott el sajátos stílusáig, a groteszkig. Irodalomtörténeti és politikai szempontból egyaránt izgalmas könyv ez a kötet, sokat elárul a korabeli hatalmi viszonyokról, a hallgatólagos A m egyetlen hátránya, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie bajára, különben nem használ. Márpedig a vevők mind-mind másoknak akartak vinni a balzsamokból, írokból, tablettákból. Hiszen nekik aztán semmi bajuk sincs. Így történt, hogy szegény csodapatikusnak megromlottak a gyógyszerei. De nem jár sokkal jobban első kalandjában a címszereplő Bab Berci sem. Sok-sok szenvedés után találkozik a mesebeli tündérrel, akitől egy szelencét kap ajándékba, hogy segítsen baján. De mi van, ha az illető valójában ártó szándékú boszorkány volt, csak álcázta magát? Berci addig- addig tűnődik, míg a szelencét kipróbálatlanul a vízbe dobja, ott, ahol a legmélyebb, nehogy még egyszer megtalálhassa. Mesék ezek a szórakoztató kis történetek, de olyan mesék, melyeket nemcsak a gyerekek olvashatnak. Sőt, talán az lenne az igazi, ha szülők és gyerekek együtt vennék kézbe a Bab Berci kalandjait, és megtalálnák, vagy még jobban megerősítenék magukban a játék örömét. 4A Ny AT .i.-Xtvbx >Xv*vi<x.w.i{*.-■ . Mozaik 1988-ról megegyezésekről, a titkolózásokról. Az egyik tanulságos — és megtörtént — eset szereplője maga az író, aki az ötvenes évek elején Sztálinvá- rosba látogat, s hallgatja kísérőjének sablonos idegenvezetését az épülő vasműről. Azután az illető az ismerős patika egykori tulajdonosának, a méltóságos úrnak a fiára ismer az íróban, s fittyet hányva hivatalos szerepére, kerek perec megmondja, mi fog a kohóból folyni két hónap múlva: nyavalya, illetve valami sokkal csúnyább. Árulkodó levelek „Férje érdekében beadott kérvényével kapcsolatosan kérem közölni, hogy férjét mikor és melyik bíróság ítélte el.” Ezt a levelet — ameny- nyiben egy összetett mondatot így nevezhetünk — a Fővárosi Bíróság küldte 1958 decemberében Déry Tibornénak. Most először kerül teljes terjedelemben az olvasók kezébe Déry Tibor börtönlevelezése. A Téka Kiadó és a Liget folyóirat közös vállalkozásának első negyedét jelenti ez az összeállítás. Egyben meg is határozza azt az irodalmi és szellemi színvonalat, amely áthatja a később született írásokat is. Ahogyan az alcím mutatja, egy korszak kulturális életének dokumentumaival szembesülhetünk, mégpedig a meghatározó egyéniségek nézőpontjából. Találunk írásokat Örkény Istvántól, Németh Lászlótól, Illyés Gyulától, Csoóri Sándortól és Eörsi Istvántól. Természetesen a terjedelem korlátokat is szab. No meg arra is volt példa! hogy a magánirattár hosszas és gondos áttanulmányozása sem hozott kellő eredményt. Mert a levél sajátságos műfaj, nem biztos, hogy kiváló írók egyben jó levelezők is. Ám az tagadhatatlan, hogy mint minden magánemberi megnyilatkozás. úgy ez is árulkodik a szerzőről. Néha egy-egy mondat, elejtett megjegyzés több információt ad három-négy kötet elolvasásánál. Mégis mindenki készségesen bocsátotta a szerkesztők rendelkezésére emlékeit, dokumentumait. A kötet összeállítói meghálálták a bizalmat, hiszen a Leveles könyv érdekes, izgalmas olvasmány. Az egyetlen apró hiba, hogy még lábjegyezettel sem utaltak arra; a kihagyott szakaszok kizárólag magánter- mészetűek. Szerencsére ez alig három-négy helyen fordul elő. A Körkép, a Rivalda és a Szép versek, a hagyományossá vált könyvheti antológiák sorát gyarapítja a Magyar Mozaik ’88 címet viselő riportösszeállítás. Huszonegy szerző változatos témájú írásaiból 1988 Magyarországának valós arculata rajzolódik ki a kötetet végigolvasó érdeklődő szeme előtt. Belekerült a Pelle János szerkesztette válogatásba nem egy olyan írás is, amely nem minősíthető riportnak, sokkal inkább szociográfia. Nagyobb lélegzetű tanulmány részletét olvashatjuk a falusi lakodalmi ajándékozási szokásokról, a dél-nógrádi ingázók helyzetéről, rádiós dokumentumműsor átdolgozott változatát a csendestársnak ajánlkozó újságíró kalandjairól. A kötet szerzői sorra veszik a társadalom szaporodó gondjait: szó van itt a munkanélküliségről, a tanácsi apparátusok megújulásának lehetőségeiről, az új adórendszer hatásairól, de felbukkannak az erdélyi menekültek, és egy riportban előkerül a cigánykérdés is. Egy hosszabb elemzés pedig a Paksi Atomerőmű Vállalat és a város konfliktusairól, az együttélés kilátásairól szól. Á Pest Megyei Hírlap rendszeres olvasói a kötetet lapozgatva ismerős névvel találkozhatnak: C. Fehér Ferenc nevében a C. betű Cegléd rövidítését jelenti. A Ceglédi Hírlap újságírója ebbe az ösz- szeállításba Szabadlábon című írásával .'került,.,bele.,., megnemtámadási egyezményt köt, s már nem lehet tudni, ki az ember és ki a disznó. Az 1984 után újabb nagy érdeklődéssel várt művet adott a magyar olvasók kezébe az Európa Könyvkiadó. Ebben a könyvben született meg a na-, gyón is komolyan veendő jelszó: Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél. A nincs is van Jó, akkor emlékezni fogok. Ez a mondat többször is visz- szatér Nádas Péter Évkönyv című munkájában. És a szerző valóban emlékezik hétköznapi és furcsa dolgokra, a leg- megszokottabb jelenségeket is kiforgatva önmagukból. Telnek, telnek a spirálfüzetek, megszületik a havonkénti, kéthavonkénti beosztás, amit olvasunk, az mégsem napló. Rejtélyes világba jutunk, ahol emlékek, érzések, gondolatok kavarodnak össze és a káoszból születik meg az egység. Jó. akkor emlékezni fogok, mondja a szerző, hogy rögtön a következő mondattal megcáfolja magát. Hiszen az emlékezet nincs jó viszonyban a képzelettel, de a képzelet nélkül nem szépek a mondatok. Akkor lemondjunk a gondolkodó ember utolsó menedékéről, vagy sem? Hiszen nemcsak a mondatok szépsége tűnik el a képzelet híján, hanem életünk is más lesz. Nádas Péter elutasítja a híres rilkei gondolatot. Ne változtasd meg életed, hirdeti ő. Kell a képzelet, hiszen ami nem történt meg velünk, az is befolyásolja sorsunkat. A hiánynak tömege van. Nem csupán a meg nem történés miatt, bár úgy is felfogható. Az emlék érzékelhető valósággá válik, ahol élet és halál, van és nincs egyszerre jelentkezik Hozzászokhattunk már, hogy Nádas, Péter könyvei nehéz olvasmányok. De így ez sem igaz. Ha vállaljuk, hogy a gondolatok birodalmába elkísérjük a szerzőt, ha hajlandóak vagyunk magunk is aktív befogadókká válni, akkor egy percre sem lehet létenni az Évkönyvet. A mondatoknak, a szavaknak súlyuk van. mégis játszani lehet velük. Jó. akkor emlékezni fogok — írom immár én is harmadszor, mégis számtalan más gondolatot, egész vagy töredék mondatot kiemelhettem volna vezérfonalul. Akár a dinnyeháborúról, a fiatalság lázas álmairól, az emberek viszonyáról. Éppen az a legizgalmasabb. hogy mindenki mást talál magának. Minden állat egyenlő n son itthoni kiadó gondozásában is. Az Állatfarm — amelynek írója a Tündérmese alcímet adta — nem más, mint a sztálini rendszer szatírája, a történelem eseményeinek „állati” megfelelőivel. Meghal a nagy ideológus, eszméi lassanként feledésbe merülnek, s a teljhatalmat magához ragadó nagy kan egyre szigorúbb diktatúrát kényszerít társaira. Az utolsó sorokban a két ellenfél A náthás erdőlakó Mogorva emberek élnek az erdőn, akikkel nehéz kijönni, pedig alapjában véve mindegyikük jó. Rab Berci azért választja a magányt, mert állandó náthájával nem csupán saját életét keserítené meg. Elég ránéznie a friss uborkára, hogy az megsavanyodjon. Még csak ecet sem kell. Lázár Ervin új meséje ismerős hangon szól. A szeretet, a jóság találkozik az emberek szomorú hétköznapjaival, és természetesen győzedelmeskedik Hősei nem mindentudó, csodálatos hatalommal rendelkező népmeséi figurák, hanem csetlő-botló kisemberek. A több különálló no vellából egységes történet kerekedik. A mogorva Rimapénteki Rimái Péntekh-ről megtudjuk, hogy csodabalzsamokat készít, amelyektől elmúlnak a rossz tulajdonságok, például az irigység, gőg, gyávaság, káröröm. A szerek — Nos elvtársak, milyen a mi életünk? Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradságos és rövid — kezdi mondókáját az öreg őrnagy, aki előkelő csengésű neve ellenére csupán egy díjnyertes kandisznó. Majd folytatja: — Mit kell hát tennünk? Nos, éjjel-nappal, testünkkel- lelkünkkel az emberi faj meg döntésén kell dolgoznunk! Ez az én üzenetem hozzátok, elvtársak: Forradalom! És a forradalom kitör, egy éjjel elsöpri a kizsákmányoló ember hatalmát, s az angol gazdaság állatlakói a szabad ság illúzióját érezve kezdik meg új életünket a maguk igazgatta Állatfarmon. Orwell világhírű Animal-Farmja egészen a legutóbbi időkig tiltott gyümölcs volt a magyar olvasók számára. Hasonló sors jutott az író másik regényének, az 1984-nek is. Egy-egy be csempészett, angol vagy német nyelvű példány járt csak kézről kézre. A politika nagyarányú változásaira volt szükség ahhoz, hogy végre mindkét Orwell-mű napvilágot láthaső MONDTA Magyarázat Megkérdezte az Új Fórum <2. szám, 19. oldal) Andics Jenőt, az MSZMP KB társadalompolitikai osztályának vezetőjét, mi a véleménye arról a nézetről. miszerint a tagság és a Politikai Bizottság kölcsönösen nem bízik egymásban. Azért nem, mert testület a tagság megkérdezése nélkül dönt stratégiai kérdésekben. Az osztályvezető magyarázza a dolgot. Nem valami meggyőzően. Azaz inkább magyarázkodik, mintsem magyarázatot ad. Például „a felgyorsult politi kai folyamatok" érvpajzsa mögött úgy véli. „gyors és rugalmas” döntéseket kell hozni. Ami nyilvánvalóvá teszi, A. J. keveri a stratégiai és a taktikai kérdésekkel kapcsolatos magatartást. Ezzel a logikával akár addig is eljuthatni, hogy semmiről sem kell a tagságot megkérdezni. Veszedelmes apparátusi logi ka! Mégis, ez a kisebb baj A nagyobb az, hogy az osztályvezető aduként kezel valamit, ami nem az mondván, „ .. .a döntések amelyek megszülettek — még a többpártrendszerrel kapcsolatban is —, nem térnek el a pártértekezlet irányvonalától.” Kérdés, ki mit ért irányvonal alatt. További kérdés, ki mit olvasott el az MSZMP 1988 májusában tartott országos értekezletének állásfogla lásából. Mert ha ki-ki csupán azt olvasta el. ami neki tetszett, akkor a ma gyarázatok megmagyarázó sával sem juthatni ötről hatra. Ezért mi nem magyará zunk, magyarázkodunk; Ip kább idézünk. „A nagy horderejű ügyekben a Köz ponti Bizottság előzetesen lefolytatott, az egész tag ságra kiterjedő pártvita alapján döntsön ..Ez ugyanaz az „adu”, amely re A. J. hivatkozott: pártértekezlet állásfoglalá sa. Félreérthetetlen meg fogalmazás. Gyanítjuk per sze, nem félreértésről van szó A. J. részéről. Inkább feledékenységröl. S ha fe ledékeny az ember, akkor megtörténhet. féloldala lesz a magyarázat. S a fél magyarázat, logikus, csu pán félremagyarázza az' amit magyaráznia kellene KLIENS TV - FI GYE LÖ PÁRBAJ. Gyakorta hallani, hogy mennyi mindenre lennénk mi képesek, ha a tehetségen kívül pénzünk is lenne terveink megvalósításához. Nos, pénzünk most nagyon nincs. S ha nem tévedek, tulajdonképpen sohasem volt. De, ha mégis lenne egyszerre sok, nagyon sok befektetni való tőkénk, vajon tudnánk mit kezdeni vele? Vagy ugyanúgy járnánk azzal is, mint az elkótyavetyélt, kölcsönbe kapott dollármilliárdokkal? E kérdésen azért morfondíroztam el, mert Steven Spielberg eddig látott filmjei kapcsán sokszor hallottam, hogy azért olyan csodálatosak, azért olyan látványosak, mert rengeteg pénz fekszik bennük. S ha nekünk pénzünk lenne ... A Párbaj azonban, azt hiszem, nagyon, de nagyon olcsó film. Jóformán nem is szerepel benne más, mint két autó, és egy ember. A film mégis, vagy talán éppen ezért, zseniális. Nemcsak azért, mert ébren tartja a figyelmet, bár nincs is igazi cselekménye, mégis lebilincsel, de azért is, mert nagyon sok mindenről van számunkra mondandója. Értő bírálói szerint mindenekelőtt Amerikáról. A kisemberről, aki persze ott sem a prérik lovagjaként, vadnyugati hősként éli le életét, hanem félelmek, kétségek, megaláztatások között. Van mondandója, általános, emberi, számunkra is. Mert mi is versenyeztünk fantomhatalmakkal, bennünket is leszorítottak már a perifériára, s a mi életünk se mindig akaratunk és vágyaink szerint, hanem titokzatos, arctalan hatalmaktól fenyegetve alakult. Félelmekkel éltünk és élünk együtt ma is. Spielberg arra döbbent rá, hogy az agresszió, a kiszolgáltatottság jármát le kell dobni magunkról. A hetvenes évek elejének Amerikájában készült film ettől aktuális majd húsz év múltán Közép-Kelet-Európában is. DELTA. Igazi békebeli műsor lett a Delta. Pedig ma is a lehető legegyszerűbb rendezői elvek szerint kerül hétről-hétre a képernyőre. Mondják, a tudományos technikai újdonságokat közreadó összeállítás valamikor azért lett olyan népszerű, mert csupa olyan dolgot mutatott be, ami akkoriban nálunk csak a képernyőn volt látható: csodaautókat, szupermagnókat, és így tovább. Autók és magnók persze már nálunk is vannak. Sőt, akinek van pénze hozzá, meg is vásárolhatja. Ha nem itt hát a nyugati határ túloldalán. Ma tehát mindez nem lehet magyarázata a Delta több évtizedes sikersorozatának. A népszerűség oka ma. alighanem éppen a Delta időtlenségében keresendő. S nemcsak arról van szó, hogy ez a műsor ma is technikai újdonságokkal foglalkozik, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt Még csak arról sem. hogy Rudiik Júlia, az örökös műsorvezető mit sem veszített kedvességéből, és kellemetes modorából. Talán arról, hogy a Delta ma azon kevés tv-prog- ramok közé tartozik, amelyeknél meg lehet pihenni. Itt nincs szó elkövetett bűnökről, pártharcokról, hatalomról és közmegegyezésről. Csak egy, a mainál kellemesebb, okosabb, kényelmesebb új világról. Cs. A.
