Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

1989. JÜNIUS 6., KEDD 5 jfMtr «, ,W.OYi-l] Terhelési próba közben A csővezeték elzárására és szabályozására alkalmas tolózáras csapok készülnek a budaörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyár sze­relvényáru üzemében. A víz-, gőz-, sav- és lúgálló berendezé­sek 70 százalékát az ÉPTEK vásárolja meg. Képünk az alkat­részek terhelési próbáján készült. (Erdősi Ágnes felvétele) Zöld utat kaptak Bornévváltoztatás Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács ismét számos új növényfajta állami minősítését javasolta a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszternek. A Mezőgazdasá­gi Minősítő Intézet és a ker­tészeti szakintézetek előter­jesztése alapján várhatóan 56 magyar és 11 külföldi fajta kapja meg a zöld utat a köz­termesztésre. Tizenhárom ma­gyar és ugyanennyi külföldi fajta hivatalos termesztési en­gedélyét azzal vonták vissza: elavultak, már nem felelnek meg a mai követelményeknek. Az új fajták között nagy számban található kukorica, közöttük olyan, amely magyar —amerikai kooperációból „szü­letett”. Számos zöldségféle is gyarapítja a termelői válasz­tékot. A névsort a MÉM hiva­talos közlönyében teszik köz­zé. Az ismert magyar borfajta, az oportó nevét meg kell vál­toztatni, mivel, mint kiderült, éz a név régóta védett, és a hivatalos portugál szervek kér­ték a névhasználat visszavo­nását. Erre döntés született, jelenleg arról van vita, hogy az oportót mire kereszteljék át. Egy javaslat a sok közül: Portugieser (ejtsd: portugizer). Ezt a felvetést a minősítő in­tézet közölte a Találmányi Hi­vatallal, ahol vizsgálják, válf-é akadálya a név felvételének, megeshet ugyanis, hogy ha­sonló elnevezéssel valahol már nyilvántartanak védett nö­vényt vagy éppen borfajtát. Az oportó ügyben várhatóan a bizottság következő ülésén születik döntés. „Megtelt" tábla Ne csak a termelés, a termék is legyen környezetbarát Nyugvóponton n lengyel piac A szentendrei tanácson úgy maradt a lengyel piac gondja, mint Midaszon a szamárfül. Amikor a belvárost ellepték az árusok, a lehetetlen helyze­tet az illetékesek úgy próbál­ták megoldani, hogy a Duna- parton, a Postás strandon ala­kították ki az új vásárhelyet. Ezzel aztán elszabadult a pokol. A Rózsa kerti lakótele­pen élők azonnal követelték a piac áthelyezését. Csak azt nem mondták meg, hová? Ugyanis azt meg kell hagyni, hogy a tanácsiak alaposan körbenéztek a városban, al­kalmas földdarabot keresve. Hiába mondta Krajcsovits Ist­vánná elnökhelyettes, hogy számukra a legegyszerűbb az lett volna, ha bezárják a len­gyel piacot. Ám az egyre ne­hezebb anyagi helyzetbe ke­rülő lakosság aligha tud meg­lenni az olcsó áruk nélkül. Végre a bíróság elnöke ja­vasolta: legyen piac a Kő­zúzó utcai sportpályán. Kide­rült, hogy a szűk Vasúti vil­lasoron, a Tüzép-hez közel le­hetetlen a parkolás. No meg a közelben lakók rögtön pro­testáltak. Kiderült, hogy a piac száműzetését senki nem akar­ja. Csak azt kívánja, hogy az ő házától legyen messzebb. Mint az a bizonyos szállóige- beli buszmegálló, amely vé­gigvándorolt Érden az Engels utcában, mert mindegyik lakó eltetette a háza elől. A piac ügyében csak megszületett a végleges döntés. A rendőrség nagynehezen vállalta, hogy szerdán és szombaton két em­bert állít a bejárathoz. Ami­kor a háromszáz árus el­foglalja a helyét, s úgy lát­ják, hogy a piac megtelt, ki­teszik 'á" táblát. A kívülreked- teket pedig elküldik. Megszün­tetik az ételárusítást, figye­lik a környéket, hogy rendben legyen minden. Amikor pedig június derekán megérkezik a rendőrségre a gyakorló őrs, szerdán és szombaton sza­kasznyi embert kivezényelnek a piacra. Növekedett az áldozatok száma A környezetvédelem gondjai egyre élesebb vitákat kavarnak a társadalomban, amely a politikai és gazdasági reformokkal egy időben ezen a területen is megújulást követel. A legsürgetőbb ten­nivalókról dr. Varga Miklós környezetvédelmi és vízgazdálkodási államtitkárt kérdezte az MTI munkatársa. — Hol áll hazánk a környe­zeti ártalmak, illetve enyhíté­sük rangsorában? Mi jelenleg és mi távlatilag a súlyos prob­léma? — Hazánkban a környezet állapota sok szempontból ag­gasztó* Nehéz ezt globálisan összevetni más országok hely­zetével, mert több tucat kör­nyezeti terhelést kellene ösz- szehasonlítani. össze lehet vet­ni Budapest és környékének le­vegőjét a sziléziai iparvidéké­vel, de az nem nyugtat meg, hogy ot(t a levegő szennyezet- tebb. Ettől még tény marad a februári szmog, a százhalom­battai gyerekek kiugróan ma­gas asztmatikus betegsége. Összességében hazánk kör­nyezetállapota európai össze­hasonlítás alapján közepes. Ha ezt összevetjük a közepestől elmaradó gazdasági fejlettsé­günkkel, akkor a két helyezés egyetértésének okát a gazdasági szerkezetünkben találhatjuk meg: nálunk magas az anyag- és energiafelhasználás és a környezetet terhelő nehézipa­ri ágazatok hatása is jelentős. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évek gazdasági pangása idején sem csökkent a környezet ter­helése, s a szennyeződés növe­kedett. Ebből a veszélyes hely­zetből csak a gazdasági szer­kezet átalakításával, a követ­kezetes reformmal lehet kimoz­dulni. Veszteségek Súlyos gondot okoz a talaj­vizek nitráttartalma, különö­sen abban a 700—800 faluban, ahol nincs vezetékes ivóvíz. Itt zacskós, palackos ivóvízzel lehet elkerülni a csecsemők veszélyeztetését, ám a gondos­kodás ellenére egy évtized alatt sajnos 20-ra emelkedett az ál­dozatok száma. A környezet- szennyezés anyagi károkat is okoz. Egy 1985-ös számítás sze. rint a légszennyezés okozta be­tegségek anyagi következmé­nye 4 milliárd jorint, a korró­ziós károk ennél lényegesen magasabbak. A környezeti ár­talmak harmadik megjelenési formája a természeti értékek, a növény- és állatfajok, élő­lénytársulások pusztulása. A természetvédelmi területek nö­vekedése ellenére itt is vesz­teségeket kell elkönyvelni. összességében úgy ítéljük meg, hogy az elmúlt ötéves terv idején nem sikerült a kör­nyezet állapotának romlását megállítani, s a mostani ötéves terv is csak a romlási folya­matok fékezését tűzhette ki célul. A három kiemelt kör­nyezetvédelmi program a leg­szennyezettebb levegőjű tér­ségek levegőtisztaságát, a ve­szélyes hulladékok kezelését és az ivóvízbázisok védelmét szol­gálja. Húzóágazatként A koncentráltan jelentkező szennyezések mellett számol­nunk kell a szétszórtan, kisebb mennyiségben jelentkező sok­féle szennyezőanyaggal, mint például a lakásokban haszná­latos vegyi anyagokkal, az üze­mi balesetekkel, mint lehetsé­ges veszélyforrással is. Ezek a gondok a fejlett országokban is csak most kerültek az ér­deklődés előterébe. A környe­zeti elemek közül jelenleg a levegő szennyezettségét tekint­hetjük a legsúlyosabb gond­nak, de hosszabb távon a ta­lajban és a felszín alatti vizek­ben fölhalmozódó szennyezés látszik leginkább aggasztónak. — Mit tehet és mit tesz a minisztérium a környezetba­rát közfelfogás kialakítására? Másrészt: képes-e a miniszté­rium gazdasági döntések öko­lógiai befolyásolására, a ter­melők ökológiai ösztökélésére? — Ma Magyarországon mély­reható gazdasági-társadalmj megújulás tanúi vagyunk, s ez a íolygmat gazdasági nehézsé­geink ellenére magában fog­lalja a környezetvédelmi szem­pontok felértékelődését is. Ép­pen ezért szükséges, hogy a környezetvédelmi szempontok fokozott integrálása a gazda­sági-társadalmi tervezés min­den szintjén váljon a nemzeti kibontakozási program építő­elemévé. Az ipar szükségszerű szerkezetátalakítása már ön­magában is a környezetorien­tált gazdaság megteremtését segíti. Meg kell szüntetni azt a hely­zetet, amely szerint jelenleg a környezeti elemnek nincs reá­lis értéke. Olyan környezet­gazdálkodási formát kell ki­alakítani, mely képes egyen­súlyt teremteni a csoport- és a társadalmi érdek között. Olyan tervezési és döntési fo­lyamatra van szükség, amely lehetővé teszi a környezeti ká­rok megelőzését, az ezt bizto­sító értékrendszer és érdekvi­szony érvényre jutását. A ter­mészeti erőforrásainkkal való racionális gazdálkodás a struk­túraváltás alaptényezője. A gazdasági szerkezetváltás so­rán, a fejlesztés és a vissza­fejlesztés irányainak kijelölé­sekor a környezet állapotának változásait, a természeti erő­források igénybevételének a hatékonyságát is mérlegelni kell. Valószínű, hogy a közeljövő­ben a környezetvédelemmel A z asszony immár két esztendeje, hogy megvált a gyári kollektívá­tól. Ez pár héttel azelőtt történt, hogy Anita, a kislánya megszületett volna. Akkoriban nyugtalan volt, kicsit talán félt is, hiszen az első. gyermekét várta. Önmagának is nehezen vallotta be, de rettegett a fájdalomtól, meg attól, hogy a születő apróság nem lesz egészséges. Az asszonyok, akikkel együtt dolgozott sok furcsaságot meséltek neki, meg az­tán hozzá is eljutottak azok a hírek, amelyek állítólag a városka kórházá­nak szülészetén történtek. Hogy ezekből mi volt igaz és mi nem, azt sohasem fürkészte. A legnehezebb napokban ott volt mellette Jóska, a férje, aki szavak nélkül i6 többet tudott segíteni neki, mint bárki más. Krisztina ezért hálás volt neki. Meg azért is, hogy minden, sóhajtását leste, s jó előre közölte vele: három esztendeig ne is álmodjon arról, hogy dolgozni fog. Aztán egyszercsak megjött Anita. Könnyen, gyorsan, egészségesen. Krisz­tina élete szinte teljesen megváltozott. Eleinte ügyetlen kismamának bizo­nyult, hiszen semmiféle tapasztalata sem volt, hogy mit is kell csinálni a gyerekkel. Kapott ugyan tanácsokat, meg a szülészeten is kioktatták erve- arra, de az néha kevésnek bizonyult. Pár hétre volt szüksége ahhoz, hogy mindent megtanuljon, s mindent a sa­ját tapasztalataira építsen. Krisztina kivirult, boldogságban úszott ezekben a hetekben Nem bánt ő semmit, még azt sem, hogy gyakran fél éjszakákat kel­lett eltöltenie az apróság mellett. Hosz- szú hetek teltek el úgy, hogy alig moz­dult ki a családi fészekből. Csak. ha sétálni indult, vagy az orvoshoz kellett vinnie a gyereket. Jóska közben egyre több pluszfel­adatot vállalt. Hiányzott a családnak az asszony keresete. Hiszen valamiből a lakásrészleteket, a fenntartási költsé­geket, meg a gyermeknevelés kiadásait is fedezni kell. Aztán hol van még a napi megélhetéshez a pénz, amely egy­re kevesebbet ér az emelkedő árak ellenében. Ismert egy maszek autósze­relőt a város szélén, aki rendszeresen ellátta őt munkával. A gyárban ahol lakatosként dolgozott, gyakran vállalt túlórékat, de az nem volt mindig, ö valójában csak az esti és a hét végi maszekolásra építhetett. A szüleire már nem számíthatott, évekkel ezelőtt meg­haltak. Krisztina szülei ugyan éltek, de az ország másik végén, csaknem kétszáz kilométerre á lányuktól. Persze pénzt ők sem nagyon tudtak adni, meg aztán Jóska nem volt túlságosan harmonikus kapcsolatban az anyósával, így nem is nagyon ösztönözte Krisztinát, hogy hívja meg az édesanyját hozzájuk. A férfi sokat dolgozott, de fiatal szer­vezete még többet is bírt volna. Neki elég volt néhány órai alvás ahhoz, hogy teljesen kipihenje magát. Csak Kriszti­nára maradt kevés ideje. A gyerekkel néha-néha mégcsak eljátszogatott, kü­lönösen akkor, amikor Anita rogyadozó lábakkal ugyan, de megtette a szobában az első lépéseket. Jóska ekkor döbbent rá: már egy esztendő száguldott át a feje felett úgy, hogy szinte csak aludni jár haza. Tudta, nincs ez így rendjén, egyedül az vigasztalta, hogy a felesége és a kislánya semmiben sem szenved hiányt. Nem, azt ő sohasem engedné! Azzal ösztökélte magát, hogy később majd minden könnyebb lesz. Kriszti­nának sem kell örökké odahaza gubbasztania a gyerekkel, elmennek ki­rándulni, moziba, színházba, esetleg még külföldre is. De most még nem lehet. Krisztina sohasem panaszkodott, így hát Jóska meg volt győződve arról, hogy odahaza minden a legnagyobb rendben van. Pedig az asszony szere­tett volna egy kicsit élni. Csak hát mi legyen Anitával? Senki sem volt, akire igazán rá merte volna bízni. Meg aztán Jóska egyre jobban betemette magát munkával, szólni se nagyon tudott ne­ki. Az autószerelő gyakran még annyi időt sem hagyott a férjének, hogy az a vacsoráját megegye. Naponta ott tülkölt kocsijával az ablakuk előtt, hogy me­gint egy sürgős melója van. amit azon­nal meg kell csinálni, mert reggel már jön a tulaj a kész autóért. Hetek, hó­napok teltek így el. Beköszöntött a má­sodik tavasz is azóta, hogy Anita a vi­lágra jött. Gyönyörű, napsütéses dél­előtt volt. amikor az asszony úgy dön­tött: kiviszi a gyereket a parkba. Jó melegen felöltöztette a kislányt, aztán elindultak. A szomszédos lakóház tö­vében, mintha önmagával került volna szembe. Egy másik asszony, egy az övé­nél pár hónappal nagyobb gyerekkel sétálgatott. Beszélgetni kezdtek. Talán negyed óra sem telt el, amikor Katalin meghívta Krisztinát te saját otthonába. Azt mondta, hogy az ő Ferikéje pár hónappal idősebb, mint a kislány, így biztosan jók lesznek Anitára azok a ru­hácskák, amit már kinőtt. Krisztina először szabadkozott, de Katalin olyan kedvesen hívta, hogy végül is vele tar­tott. Krisztina az első percben megszeret­te a sokat beszélő, vidám természetű Katalint, aki csák néhány háztömbnyi- re lakott az ő otthonától. Eleinte cso­dálkozott is, hogy még sosem talál­koztak, de kiderült, a másik csak pár hete költözött a lakótelepre. Katalin megmutatta a lakását, aztán leültek az egyik szobában és az asszony itallal kí­nálta a másikat. Krisztina szabadkozott, de végül is elfogadta. Alig végzett az első pohárral, mire Katalin már a har­madikon is túl volt. Aztán, hogy az elfogyasztott cseresznyét feloldja, egy üveg sört is hozott. Amikor Krisztina óvatos célzást tett arra, hogy talán elég is lenne már. á másik csak annyit mon­dott: „Valamivel el kell űzni ezt a fene nagy unalmat!" M ásnap ismét találkoztak. Néha vi­gyáztak egymás gyerekére is, ha úgy adódott, bár ez a feladat inkább Krisztinára hárult. Katalin mindig va­lami édessel, vagy erőssel hálálta meg a másik szívességét. Persze, sosem ment ei úgy, hogy meg ne kóstoltatta volna Krisztinával azt, amit hozott. Előbb-utóbb Krisztina is fontosnak tar­totta. hogy legyen mindig otthon vala­mi. amivel megkínálhatja a barátnőjét. Később egyre gyakrabban fordult elő, hogy már nem volt okvetlenül szüksé­ge senkire ahhoz, hogy jól érezze ma­gát. Jóska csak hetekkel később vette észre, hogy a feleségével baj van. Egy­re nagyobb baj.., Csitári János összefüggő tevékenységek hú­zóágazatként jelennek meg a nemzetközi életben. Fontos azonban, hogy ne csak a ter­melés legyen környezetbarát de a kikerülő termékek is fe­leljenek meg a környezetvé­delem követelményeinek. Ezérl a kül- és a belkereskedelem­ben nagyobb figyelmet kell fordítani a termékek környe­zetvédelmi paramétereire, mi. vei ez — hosszabb távon — a termékek versenyképességének egyik fontos tényezője lesz. — Miként vélekedik — ál­talában és hazánkban — a kör­nyezetvédő mozgalmak politi­kai szerepéről, s hasznosak-e ezek szakmai szempontból? — A nemzetközi tapasztala­tok is azt mutatják, hogy a környezetvédő mozgalmak nélkülözhetetlenek a sikeres környezetpolitikához. Már a környezetpusztítás veszélyei­re is különböző szellemi moz­galmak hívták föl a figyelmet 20-30 évvel ezelőtt. Ez a sze­repe ma is megvan a környe­zetvédő mozgalmaknak és a környezeti kérdésekre figyelő sajtónak. Hazai példákat em­lítve: fiz izotóptemető körüli vita fölhívta a figyelmet a nukleáris hulladék elhelyezé­sének tisztázatlan kérdésére, a pilisborosjenői ügy a távveze­tékek helyes telepítésének kér­dését vetette fel. Ezekkel a kérdésekkel mint környezeti problémákkal a fejlett orszá­gokban is csak most kezdenek foglalkozni. Sajnos a mindennapi élet­ben, a környezet szempontjá­ból jelentős döntések megho­zatalánál — legyen az gazda­sági vagy államigazgatási dön­tés — más célok a fontosab­bak. Így aztán a környezeti szempontokat úgymond kívül­ről kell bevinni a mindennapi döntésekbe, s mindez kemény érdekütköztetéseket eredmé­nyez. A környezetvédő moz­galmak közéleti föllépésükkel nyomást tudnak gyakorolni ezekben a vitákban. Egyes konkrét ügyekbön ez a föllé­pés megváltoztatja az eredeti döntést: ez történt a szársom- lyói kőbányászat, illetve a nyí- rádi bauxitbányászat esetében. Részben ilyen, felülvizsgálat alatt álló döntésnek tekinthető a dunai vízlépcsőrendszer is, de itt a környezetvédelmi kér­dések összekeverednek a régi döntéshozatali módok bírála­tával és más politikai kérdé­sekkel is. Az egyedi ügyek ala­pos vizsgálata mellett, a haté­kony megoldást az átfogó jo­gi, gazdasági, műszaki szabá­lyozás jelentheti. Vállalják Az általános szabályozás ter­mészetesen nem lehet teljes körű. Nemcsak a még nem szabályozott kérdésekkel kell konkrétan foglalkozni, de a szabályozásba, a környezetet érintő döntések meghozatalá­ba az embereket és a mozgal­makat is be kell kapcsolni. Egy beruházás létesítése előtt pél­dául a környezeti hatástanul­mány megvitatásakor meg kell hallgatni a helyi lakosságot, oda kell figyelni a mozgalmak és a sajtó véleménynyilvánítására. Így aztán a megkérdezett em­berek — esetenként — a dön­téssel együtt vállalják a kör­nyezetvédelemmel. járó terhe­ket is. Füzes Oszkár Valóban elöl járnak Szigetbecse patriótái Esete válogatja, hogy for­mális-e a társközségek életé­ben egyébként fontos hivatást betöltő elöljáróságok szerepe. Szigetbecsén azt bizonyítják a tények, hogy az 1985. évi vá­lasztások alkalmával megala­kult 7 tagú testület érdemben képviseli választóit. A teho-szervezési kampá- nyo'- idején úgy határoztak, hogy nem terhelik ilyen adók­kal a lakosságot. A legfonto­sabb célokra összpontosítva az erőket, ivóviztársulatot szer­veztek, s hozzákezdtek a ve­zetékek kiépítéséhez. A siker­rel befejezett programmal egy- időben társadalmi munkát szerveztek az André Kertész emlékház építésére. Azonkí­vül, hogy bővítették az általá­nos iskolát, sikerrel pályáztak meg 250 ezer forintot a tűzol­tószertár létesítésére. A már máshol is bevált módszert al­kalmazva, külön keretet kap­tak a tanácstagok körzetük út­jainak fejlesztésére. Az ered­mény: 520 folyóméter járda kiépítése. Unalomból (?)

Next

/
Thumbnails
Contents