Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

«sr Mit, it: 1089. JÜNIUS 6., KEDD Btk.módosétás, lelkiismereti szabadság, népszámlálás Ülést tartott a Minisztertanács Hétfőn ülést tartott a Minisztertanács. A kormány jóváhagyólag tudomásul vet­te a Németh Miklós kormányfő varsói, bécsi cs prágai tárgyalásairól készített je­lentéseket. A kormány javasolja az Országgyűlésnek a büntető törvénykönyv és a bünte­tőeljárási törvények módosítását. A Minisztertanács határozatot hozott a rendőr- hatósági őrizetben fogva tartás — az internálás — hátrányos következményeinek rendezéséről. A kormány megvitatta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényja­vaslat elveit. A Minisztertanács előterjesztést hallgatott meg az 1990. évi népszámlálás elő­készületeiről. A kormány ülésének napi­rendjén szereplő kérdésekről Marosán György szóvivő tá­jékoztatta a magyar és a nem­zetközi sajtó képviselőit. Fel­tehetően utoljára, mert mint közölte, Németh Miklós kor­mányfő elfogadta lemondását a szóvivői tisztségről. A kormány hétfői ülésén el­fogadta a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter elő­terjesztését az úgynevezett rendőrhatósági őrizetben fogva tartás hátrányos következmé­nyeinek rendeléséről. A bo­nyolult jogi terminus közis­mertebb nevén az internálás intézményét takarja. Ennek történetét felvillantva a szóvi­vő utalt arra, hogy az interná­lás gyakorlata kezdetben köz­vetlenül a háborús cselekmé­nyekkel függött össze, később pedig közbiztonsági okokra hi­vatkozva rendelték el. 1945— 49 között mintegy 55 ezer, 1949. tői 1953-ig csaknem 25 ezer ember internálását rendelték el, az 1956-os népfelkelés után pedig 12 900-an kerültek köz- biztonsági őrizetbe. Az intézkedés szenvedő ala­nyainak rehabilitálásával a kormányzati szervek már ed­dig is foglalkoztak. Jogi és po­litikai helyzetük rendezése azonban nem volt teljes. A most megtárgyalt előterjesztés szerM.t tídbVá*’ Í9W-Í3 Idő­zött internáltak munkaviszo­nyát rendezik, 1989. június 30-ig. Következő lépésként még szeptemberben méltányos in­tézkedések várhatóak az 1945— 49 között, az 1956 után joghát­rányt szenvedett emberek szabbítása már a büntetőel­járás nyomozási szakaszában is bírósági hatáskörbe kerül. A Minisztertanács állást fog­lalt amellett, hogy haladékta­lanul felül kell vizsgálni a büntető törvénykönyvnek azo­kat a passzusait, amelyek az államellenes bűncselekmény­re vonatkoznak. A büntető kó­dex most tervbe vett módosí­tása például hatályon kívül helyezi a közveszélyes munka­kerülés vétségére és a sza­bálysértésre vonatkozó rendel­kezéseket. A kormány elfogadta a mű­velődési miniszter előterjeszté­sét, s módosította a könyvki­adásra vonatkozó korábbi rendeletét. A jelenleg is ér­vényben lévő sajtótörvény a tárcát hatalmazta fel köny­vek, oktatási jegyzetek, zene­művek, grafikák, filmek meg­jelenésének engedélyezésére. A törvény hatályba lépése óta eltelt csaknem három év ta­pasztalatai viszont azt mutat­ják, hogy ez az eljárás formá­lis, az engedélyt csak rendkí­vüli esetben tagadták meg, s amúgy sincs szükség erre az eljárásra. A változás lényege: a megjelenést nem kötik en­gedélyhez; a hatóság szerepét ezzel a felelős kiadó veszi át. A kormány végül megvizs­gálta az 1990. évi népszám­lálásról szóló előterjesztést. Ennek teljes költsége megkö­zelítené a 700 millió forintot, s ebből 400 milliót már jövőre elő kellene teremteni. E tetemes költségek kapcsán felvetődött, hogy a teljes körű népszám­lálás helyett csak részleges, a lakosság tíz százalékát érintő adatfelvételt tartsanak. A Minisztertanács mélyre­ható vita után megerősítette: a népszámlálást a hatályos jogszabályok szerint 1990 ja­nuárjában az egész lakosság­ra kiterjedően kell végrehaj­tani. (Folytatás az 1. oldalról.) tozások békés úton történő végigvitele feltétele annak is, hogy további külső támoga­tást kapjunk belső gondjaink megoldásához. Hangsúlyozta: a magyar belső változások sa­ját adottságainkból és felis­merésünkből / indulnak ki, s senki számára nem jelentenek receptet, valamint lazítást szövetségi kötelezettségeink teljesítésében. Ezzel együtt folyamatosan munkálkodunk azon, hogy a szövetségi rend­szeren belüli viszonyokat to­vább korszerűsítsük, ennek jegyében a magyar külpoliti­ka tudatosan hangsúlyozza azt, hogy nem csupán nem­zeti keretek között, hanem nemzetközi méretekben is biz­tosítani kell a párt és az ál­lam szétválasztásának a fo­lyamatát. Nagy Imre és sorstársai ügyéről Horn Gyula azt mond­ta: az MSZMP történelmi albi­zottságának megállapítása sze­rint a kivégzett miniszterelnök reformpolitikus volt, desztali- nizációt akart, s azokat a fo­lyamatokat, amelyeket célul tűzött ki, külső beavatkozá­soktól mentesen akarta végre­hajtani. A Varsói Szerződésből való kilépést egybekapcsolta az ország szocialista pozíciói­nak a megőrzésével. Bukásá­ban és tragédiájában egyaránt szerepet játszottak belső és külső tényezők. Ezért is véli úgy a külügyminiszter, hogy megalapozottan foglalt állást a bizottság. Eszerint Nagy Imre és sorstársai politikai indítta­tású koncepciós per áldozatai lettek. Az igazságkeresésber el kell jutni a politikai és a jogi rehabilitáláshoz, ezt a fo­lyamatot azonban a nemzetber gondolkodva és a nemzet ér­dekében kell véghezvinni. Kérdésekre válaszolva Pozs­gay Imre érzékeltette, hogy mivel az MSZMP-ben a re­formerők a meghatározók, ezért az esetleges pártszaka­dás nem az ő kezdeményezé­sükre következne be. Az önma­gát marxista egységplatform­nak nevező csoport Pozsgay Imre szerint a szociális dema­gógia útjára lépett, s a közmeg­egyezésbe nem illeszthetők be azok, akik ezzel a veszedelmes eszközzel megtéveszthető em­berek érzelmeit kívánják fel­korbácsolni. Horn Gyula a kínai esemé­nyekre reagálva elmondta: no­ha kevés az információ a konk­rét történésekről, az megálla­pítható, hogy számunkra nem lehet más kiút, mint a békés eszközökkel történő átalakulás. Pozsgay Imre hozzátette, a pe­kingi események ne elbátorta­lanítsanak, hanem a még kö­vetkezetesebb előrehaladásra serkentsenek. Az államminiszter végezetül egy kérdésre válaszolva el­mondta, hogy még folyik az egyeztetés a június 16-i teme­tésen való kormányrészvétel­ről, de ő részt vesz azon — ha esetleg nem is hivatalosan. ★ A Történelmi Igazságtétel Bizottsága, valamint a Nagy Imre és sorstársai perében ki­végzett személyek hozzátarto­zói megállapodtak abban, hogy képviselőik tárgyalni fognak Németh Miklós miniszterel­nökkel és Szűrös Mátyással, az Országgyűlés elnökével a két politikusnak a június 16-i te­metésen való részvételéről. Er­ről Vásárhelyi Miklós tájékoz­tatta a sajtó képviselőit hétfőn, annak a zártkörű megbeszélés­nek az eredményeit ismei'tetve, amelyet a TIB, a kivégzettek hozzátartozói és az ellenzéki szervezetek képviselői folytat­tak a temetés előkészületeiről. Erről olvastam A munkások és a parasztok Mivel mindent lehetségesnek tartok, nincs kizárva, hogy az elöljáróim által is gyakran emlegetett túlérzékenységem miatt borzolód- nak az idegeim, amikor mint furcsa emberi lényekről beszélnek a munkásokról és a pa­rasztokról. Kicsodák? Hát némely értelmisé­giek Ezek a hatalmas — túldimenzionált! — önbizalomtól duzzadok most kitalálták, hogy a munkás és a paraszt a csöndes többség, il­letőleg a bázis. Azt mondta a minap az egyik politikai szervezet agytrösztjének — grémiu­mának! — jeles képviselője, hogy Magyaror­szágon voltaképpen minden politikai szerve­zet illegitim — törvénytelen —, mert a bázis, vagyis a csendes többség nem adta áldását korántsem mindig áldásos tevékenységükre. Egy másik összejövetelen nagyon csalódott volt az országos, sőt nemzetközi összefüggéseket kurkászó fiatal politológus, mert a bázis is­mét távol maradt. Sejtésem szerint azt sze­rette volna az ifjú, hogy jöjjön oda a bázis, s hallható tömegként lesse okos, világmegvál­tó szavait. Mostanában nagy divat az alulról való épít­kezés. Nem tudható persze, mit is jelent pon­tosan alulról építkezni. Hol is van az alul. Ki számít alulinak. A legjelesebb szervezők lel­kifurdalásából olyasmire következtetek, hogy alul a csöndes többség található. Munkások, parasztok, más röghöz kötöttek, akiknek ma már — sajnos — még a nevében is kevesen beszélhetnek, hiszen a szökőévenkénti közé­jük való menetel nagyon kevés ahhoz, hogy érvényes ismereteket szerezzenek róluk, tőlük. Veres Péter intelme ma időszerűbb, mint va­laha: Minden réteg létérdekei fontosak, de ne­künk arra kell vigyázni, hogy a mi szavaink­kal, a mi eszméinkkel és a mi becsületünk­kel ki ne fosszák a legszegényebbeket, az iga­zi sokaságot, a munkásokat és a parasztokat, azokat, akiknek nincsenek intézményeik és nincsenek szószólóik rajtunk, az ún. népi író­kon kívül. De hát ki olvas ma Veres Pétert?! A múltkor mondtam egy ilyen dagadó keblű­nek, olvasson Veres Pétert, s akkor megsejt­het valamit abból, mi is volt, hogyan is volt ez annak idején. Csúnyán nézett rám, mint valami szánandó figurára. Rendben van, Veres Péter már nem kell. Forgassák Orwellt, ő most divatos. Ajánlom azoknak, akik tartanak a csendes többségtől. Mit lehet tudni, mondogatják, ezek csak hall­gatnak, hallgatnak, és senki sem tudja, mit forgatnak a fejükben. Ugyancsak abban a he­tilapban, amelyből az előbbi idézetet vettem, olvastam Orwell következő sorait: A proletá­roktól nincs mit félni Magukra hagyva to­vább dolgoznak, szaporodnak és halnak, nem­zedékről nemzedékre, évszázadról évszázad­ra, s nemcsak hogy lázadásra nem fognak érezni semmilyen ösztönzést, hanem még azt sem lesznek képesek felfogni, hogy a világ másféle is lehetne. A nagy kérdés persze az. hogv az okosok fölfogják-e, hogy a világ másmilyen is lehet­ne. S milyen az a másmilyen? Olyan, ami­lyent a tévében láttam a minap? Egy csúcs- technológiával dolgozó nyugati üzemet mutat­tak, ahol a munkás napjában kétszer kap szü­netet, a többi időt percnyi megállás nélkül, ahogyan a technológia diktálja, végig kell dol­goznia. Mint a motorban a henger, a bekap­csolástól a kikapcsolásig le-föl, le-föl. Nálunk még ritka a csúcstechnológia, a gép mellett azonban itt sincs megállás. Napi nyolc, sőt több órán keresztül. Lehet, hogy a bázis ezért nem jön el ezek­re az összejövetelekre hogy meghallgassa a szószátyár világmegváltókat. Hogy tudna reg­gel a gép mellé állni, s határba kimenni, ha éjfélekig eme Szózuhatagokban fürdetné bár- dolatlan idegrendszerét? Kör Pál SZAJTATVA Elveszett Ügy szól a hamar közhellyé lett bölcsesség, hogy rengete­get dolgozunk. Bizonyára igaz. Az érvelés szerint más orszá­gokhoz képest... nálunk eny- nyivel többet meg annyival többet. Lehet. Csak az a kér­dés: hol teljesítjük azt az eny- nyivel meg annyival többet? Ipari, mezőgazdasági cégeknél tudakozódva kitűnt, tetemes a távolság a ledolgozható és a ténylegesen ledolgozott mun­kanapok vagy ha úgy tétszik, munkaórák mennyisége között. Amíg a hivatkozott külföldi példák esetében — s ezek álta­lában fejlett tőkés országok — a teljesíthető és a teljesített munkaórák közötti eltérés rit­kán lépi túl a hat-hét százalé­kos határt, az általunk meg­ismert esetekben egyszer sem volt tizenöt százalék alatt. Alat­ta nem, ám korántsem kivétel, ha húsz százalék feletti az el* térés 1 All tehát szájtátva az ember, s kérdi: mi veszett el itt? Csu­pán egy tévhit: sokat dolgo­zunk? Vagy a tévhitnél sokkal fontosabb, munkanapok száz­ezrei, munkaórák milliói? Ez utóbbinak az elvesztése sok- kal-sokkal fontosabb, mint a tévhité. Tévhitünk marad ép­pen elég. de időnk? Meghökkentő ugyanis tudni: a teljesíthető munkanapoknak a tizenhat százaléka Ulan el a megyében a gépipari üzemek­ben, s ez korántsem a legrosz- szabb arányú terület! Az ok persze ezernyi arra, miért ve­szik az el, ami elvész, az ok azonban nem áru, nem termék, semmit sem kapni érte. A miértekre mindenütt ma­gyarázatok tündérseregét pen­derítenék elénk, s némelyik tündér vonzó . . . ám még ve­lük sem megyünk semmire, nemhogy a többiekkel. Áru kellene, jövedelem kellene, ér­telmes munka kellene. Van he­lyette . . . igen, van hevette egy már-már életveszélyes tény. Az. hogy évek óta folyama­tosan romlik a teljesíthető és a teljesített munkaórák közötti arány. Az év első negyedévé­ben sem állt meg ez a romlás. S nagy kérdés, mikor ál! meg. S még nagyobb kérdés-kétség: mitől?! MOTTO Ä nőmozgalom megújításáról Szövetség jellegű szervezet Tíz év környezetszennyezési krónikája Vácról A méregzsákban: víz és levegő ügyében is; s ugyanez vonat­kozik a kitelepítettekre, illet­ve a II. világháborút követő intézkedések elszenvedőire. Az erkölcsi jóvátétel kinyilvá­nításáról, illetve a sérelmek orvoslásának konkrét módoza­tairól a kormány törvényja­vaslatot terjeszt a parlament elé. A kormány elfogadta a lel­kiismereti és vallásszabadság­ról szóló törvényjavaslat irányelveit is. Ennek megfe­lelően e problémakörről, s ez­zel összefüggésben az egyház­ügyekről külön törvény szüle­tik a közeljövőben. A törvény alapvető feladata lesz, hogy biztosítsa a meggyőződés és a vallás szabad megválasztását, annak minden kényszert és megkülönböztetést kizáró gya­korlását. A törvénytervezetet széles körű társadalmi vitára bocsátják a Hazafias Népfront, illetve az egyházak segítségé­vel. Az ezek tapasztalatait is magában foglaló tervezetet legkésőbb október végéig meg­vitatja a Minisztertanács. A kormány javaslatot hall­gatott meg a büntetőeljárási törvény módosításáról. Ennek legfőbb célja, hogy a jelenle­ginél jobban érvényesüljenek az eljárás alá vont gyanúsított jogai. Megszűnik például az a korlátozás, hogy a fogvatar- • tptí yédőjével csak az első ki- ' haft garas után' ’ érintkezhet, emellett megkönnyíti a védő' részvételét a gyanúsított, illet­ve a tanú kihallgatásánál, va­lamint a nyomozásnál. A ja­vaslatok közé tartozik, hogy az előzetes letartóztatás elrende­lése, illetve annak meghosz­Igazságtétel; megbékélés Helyzet van — szoktuk mon­dani, ha valami sürgőssé vá­lik, s halaszthatatlanul lépni kell. Sokan érzik azok közül, akik kicsit is betekinthettek Vác városának képzeletbeli környezetszennyezési térképé­be, hogy most végképp eljött ez a pillanat. Az immár hato­dik alkalommal rendezett kör­nyezetvédelmi napok szerve­zői a nyitóprogram címéül vá­lasztották a fenti kifejezést. A helyzet napján komor, le­hangoló beszámolót hallhatott a kisszámú közönség a Madách Imre Művelődési • Központ egyik klubszobájában dr. Nagy Magdolna Köjál-főorvostól a helyi környezetszennyezés el­múlt évtizedbeli tényeiről. Lé­nyegre törő, sok szemléletes adatot tartalmazó előadásából kiderült: Vác az ország egyik legszennyezettebb levegőjű vá­rosa, s ez az előkelő hely első­sorban a háromkéményű ce­mentgyárnak „köszönhető”. A városban élők tüdejét je­lentősen terheli még a kettes számú főútvonal már-már el­viselhetetlenül .nagy gépjármű- forgalma által keletkezett ki­pufogógáz is. A főorvos asz- szony szerint a tervezett — de eddig a kilátástalanság homá­lyába vesző — kikerülő út megépítése legalább olyan fon­tos, mint a cementgyár re­konstrukciója. A benzinüzemű autók égés­termékében köztudottan nagy- mennyiségű ólom található, mely a szervezetből nem ürül ki, de bármilyen nagy forgal­mat fogadnának is a váci köz­utak, nem tudnának olyan mértékű ólomszennyezést kel­teni, mint amilyenről nemrégi­ben szerzett tudomást a város. A Tungsram Rt. váci fénycső- gyárának egyik kéményéből ugyanis a megengedett meny- nyiségü ólomdioxid többszáz­szorosa távozik szabadon. En­nek jövőbeni következményei beláthatatlanul súlyosak lehet­nek. Az üzem most korszerű­sítésre vállalkozott. Ez év vé­géig új technológiát vezetnek be, mellyel egy időben leállít­ják a szóban forgó kémény mű­ködését. A Tungsram adatai a gyár saját méréseiből valók. Ezzel szemben a Chinoin égetőmü­vében 1985 óta nem is tartot­tak ilyen méréseket. A régi, el­avult, kiskapacitású égető a gyár saját hulladékának meg­Szövetség jellegű társadalmi szervezet létrehozására törek­szik a Magyar Nők Országos Tanácsa. A politikai intéz­ményrendszer megújulásával összhangban a szervezet rpgr korábban önállóvá vált. Füg­getlen, demokratikus, a nők különböző rétegeinek érdekeit képviselő, politikai, kulturális és érdekvédő mozgalomként kívánja folytatni tevékenysé­gét — hangsúlyozta Duschek Lajosné elnök, a nőtanácsnak hétfőn, az ÉDOSZ székházában tartott ülésén. A megújuló nőmozgalom — miként a programtervezetben rögzítették — igyekszik elő­mozdítani a nők teljes társa­dalmi egyenjogúságát és esély- egyenlőségét. Azon munkálko­dik, hogy a társadalom megfe­lelő anyagi támogatásokkal se­gítse a nők anyagi és munka- vállalói szerepének betöltését. Olyan foglalkozáspolitika ki­alakítását szorgalmazza, amely előmozdítja a munkavállalók "életkörülményeinek javítását, számol a nők alkotóerejével, sa­játos munkavállalási igényei­vel. Az ülésen előterjesztették a Magyar Nők Országos Tanácsa jogutódja alapszabályának ter­vezetét. Eszerint a szervezet neve a Magyar Nők Szövetsé­ge vagy Magyar Nők Demok­ratikus Ligája lenne. semmisítésére is csak szűkö­sen volt elegendő, nemhogy méregégetésre. Pedig 50-60 helyről érkeznek ide különbö­ző megsemmisítendő veszélyes anyagok, körülbelül évi 520 ezer liter. A veszélyeztetettség, ha le­het. még nagyobb azokon a he. lyeken, ahol az üzemeket szo­rosan lakóházakkal vették kö­rül. Vác terjeszkedési korlátái miatt erre sajnos több példa is van. A levegő mellett a víz az az elem, amely nélkül nem élhe­tünk. Tehát, ha szennyezett is, óhatatlanul a szervezetünkbe kerül. A Duna Vác magasságá­ban már régóta alkalmatlan fürdőzésre, sportolásra. Har­madosztályú. A felszíni víz ál­lapota jelenleg is tovább rom­lik. Pedig az ivóvizet, ha köz­vetve is, innen kapják a part­szűrésű kutakból. Nyilván sokan emlékeznek a városban arra, az 1978-as ivó­vízjárványra, melynek követ­keztében a lakosság egyharma- da bakteriális fertőzést szen­vedett. Ezután nem sokat vá­ratott magára a következő bot. rány sem. A déli vízbázist ér­te fertőzés a Chinoin telepéről 1981-ben. Ez akkor egész Euró­pában egyedülálló mértékű volt. Nem tudni, korábban hány évig fogyasztott a lakos­ság, ha kisebb mértékben is, de szennyezett vizet ezekből a kutakból. A vizsgálatokkal ugyanis nem mutatható ki mindenfajta idegen anyag. Ta­lán, ha tudnák a szakemberek, mit keresnek ... ? Dr. Nagy Magdolna illuszt­rációként egy kis üvegben víz­mintát adott körbe a hallgató­ságnak, amelyet nemrégiben vettek a telep közelében. En­nek külső tulajdonságai is ijesztőek voltak, annak ellené­re, hogy nem ivóvízkútból, ha­nem figyelőkútból származott Megtudtuk, hogy állatkísérle­teket is végeztek akkor ezzel a vízzel. Az eredmény ijesztő volt: kromoszómaelváltozáso­kat okozott a kísérleti példá­nyokon. E beszámoló után az első nap további előadásait szakte­rületükről dr. Tóth Olga, a véradóállomás főorvosa és dr. Üjhelyi László gyermekgyó­gyász főorvos tartották. Végül pedig a Göncöl társaság szá­molt be a munkájáról, mely­hez a városi tanácstól kapott megbízást. Dudás Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents