Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

4 1989. JÚNIUS 28., SZERDA étm Ankét Vácott Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat általános con, a Madách Imre Művelődési Központban fizikatanári ankétját és eszközkiáililását. Az részt, akiknek neves egyetemi és főiskolai legfrissebb híreiről, eredményeiről. Az előadások Lőwy Sándor Szakközépiskolában saját készité tatóprogramjaikat. Képünk iskolai szakcsoportja június 26—28. között Vá- rendezi meg a XIII. országos általános iskolai országos rendezvényen 300 fizikatanár vesz tanárok adnak tájékoztatást a fizikatudomány mellett az öntevékeny tanárok bemutatják a sű szemléltetőeszközeiket, számítógépre írt ok- az eszközkiállításon készült Akik először jártak a budai Várban Szeretetté bor Szigethalmon A nyári vakáció idején sok családnak okoz gondot a gyerekek elhelyezése. Különösen nehéz helyzetben azok a szülők vannak, akik egész nap dolgoznak, és nincs a családjukban olyan nagyszülő vagy rokon, aki vállalná csemetéik felügyeletét. Szép számmal működnek ország­szerte úttörő- és napközis táborok, amelyek azonban a famíliák egy részének elérhetetlenek — főleg azért, mert a családi költségvetésből nehéz vagy lehetetlen előteremteni a nyaralás folyamatos biztosításához szük­séges összeget. A hátrányos helyzetűikéin, a nagycsaládosokon, többgye­rekeseken próbáltak segíteni az összefogás szép példájával Szigethalmon a 2-es Számú Általános Iskola pedagógusai, a szülői munkaközösség, a ta­nács, a honvédség, a Geren- cse Mgtsz, a református egy­ház, valamint az ÁISH, ami­kor megszervezték a taksonyi híd melletti szigeten a hátrá- inyos helyzetű tanulók ingye­nes táborát. A romantikus környezetben először azt hittem, rossz he­lyen járok, hiszen a tábor­kapu közelében a faháznál kiskatonákat láttam, amint a teraszon ülve burgonyát és zöldséget tisztítottak. A ma­dárcsicsergést, a természet csendjét nem zavarta a gyer­mekzsivaj. Szabóné Blank Éva taní­tónőtől az iránt érdeklődtem, milyen programokat szervez­nek növendékeiknek és ho­gyan válogatták ki a har­minc résztvevőt. — A gyermekvédelmi fe­lelős az év elején a tanárok jelzései alapján összeírta a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű tanulókat, akikkel egész évben kiemelten fog­lalkoztunk. Közülük válogat­tuk ki azokat, akik részt vesz­nek a programon. Táborunk eltér a hagyományos úttörő­táboroktól annyiban, hogy ke­vesebb a kötelező elfoglaltság. Nálunk nincs reggeli torna, körletszemle, napiparancs, zászlófelvonás, jelszó, őrség. Annál több a játék, a vidám­ság, a szeretet. Beszélgetésünk alatt körbe­vesznek a gyerekek, megkér­dezem tőlük, tetszett-e a Vár. — Nagyon szép volt! Lát­ás szép emlékeink fűződnek e mozgalomhoz. Mikor felvető­dött bennem, hogy a hátrá­nyos helyzetű gyerekek szá­mára szervezni kellene egy ingyenes tábort, mindenki készséggel segített. A tanács adta a területet és az étke­zési támogatást, a munkás­őrség és a honvédség a sátra­kat biztosította, valamint a sorkatonákat az ellátáshoz, a tábor üzemeltetéséhez. De ■kaptunk gyermekek szállításá­hoz autóbuszt, az ebédet pe­dig a szülők fuvarozzák.- A református egyháztól a sport- hivatalig mindenhol méltá­nyolták az igyekezetünket és segítettek valamivel. Jövőre az idei tanulságokat figye­lembe véve ismét szeretnénk ingyenes tábort szervezni több turnusban, mert sajnos so­kan vannak a rászorulók. Búcsúestet rendezünk, amely­re meghívtuk a szülőket is, akiket a gyerekek saját ké­szítésű bográcsgulyással vár­nak. Tóth Mariann Adományokat varnak Egyházi iskolák Az 1952-ben államosított is­kolák újbóli egyházi kezelés­be vételével kapcsolatos fel­adatokról tárgyalt kedden a református egyház zsinatának iskolaügyi bizottsága és a budapesti Református Gimná­zium szervezőbizottsága. Az együttes ülésen Tóth Károly püspök, a zsinati iskolaügyi bizottság elnöke és Bibó Ist­ván megbízott igazgató, a szer­vezőbizottság vezetője beszá­molt az eddigi eredményekről, s megállapodtak a további teendőkben. Mint ismeretes, a Magyar- országi Református Egyház egyházi kezelésbe kívánja visz- szavenni az 1948-as egyez­ményben megmaradt és 1952- ben államosított iskoláit. Első­ként Budapesten a Baár Ma- das épületében indul újra a református gimnázium úfjy, hogy a kormány a jelenleg ott működő Móricz Zsigmond Gimnázium és Kollégium szá­mára új épületet építtet. Azon­ban már ennek elkészülte előtt, 1990-ben tervezik a re­formátus gimnáziumban az oktatás megindítását az építé­szetileg elkülöníthető régi kollégiumi szárnyban. Ezt az illetékes kormányszervek és a református egyház képviselői­nek márciusi tárgyalásán rög­zítették. A tanácskozáson — az ed­digi előzetes jelentkezések alapján — megvitatták a ta­nári kar kiválasztásának alap­elveit. Ügy döntöttek, hogy e témában pályázatot írnak ki. Az iskola elindításához szükséges több mint. 10 millió forint előteremtése érdeké­ben egyházi gyűjtés kezdődött. Nagy kiadások várhatók! már az épület rendbetételénél, hi­szen az elmúlt 40 esztendő so­rán meglehetősen elhasználó- lódott. Mindez állami támoga­tást is szükségessé tesz. A református egyház az is­kola céljára érkező adomá­nyok kezelésére — a már meg­levő Gönczi Pál Iskola-ala­pítvány mellett — újabb ala­pítványt tervez létrehozni. ikiállitötermekből! Matzcln Ákos mérnök, mű­szaki tanár Solymáron él. Édesapja, Matzon Frigyes volt, a római iskola egyik leg­nagyobb szobrásza. A család oldalági rokonságban áll Ma­dách Imre leszármazottaival. Mindez meghatározza a pá­ratlan gyűjtemény jellegét. Különleges unikum Madách Sándor 1805-ben festett akva- rellje. Az összeesküvés fájá­ról, amely a Martinovics-moz- galom előtti főhajtás Madách Imre nagyapja részéről. A gyűjtemény becses kincsei kö­zé tartozik Balogh Károly víz­festmény sorozata. öt Madách Imre édesanyja, Majthényi Anna nevelte fel, mivel szülei — édesanyja Ma­dách Imre nővére volt —, ko­rán meghaltak. Balogh Károly Pécsett jogászkodott, több szái művet festett hazánk tájairól, kollekciója immár Matzon Ákos házi múzeumának fon­tos része. A ciklusból kima­gaslik több tátrai tájképe, amely Csontváry később: nagy Tarpatak-látomásának előzetese. Balogh Karoly gö­döllői fenyőket is festett, Mó- riabesnyön. A Rőzsehordó alakja érzékeny finomsággal rajzolt portré. Balogh Ká­roly technikája rendkívül változatos. Időnként a rajzos­ság az uralkodó, máskor a kínai, japán vizfestmény könnyedsége érezhető, olykor ‘az a nagyvonalú finomság, ködszerű légiesség, mely Ba­Matzon Frigyes: Tanulmány Kondérban fő a tea (Pék Veronika felvételei) A kiskatonák után a gyere­kek is kipróbálhatták az egyik laktanya tornapályáját tu'k a Haditörténeti Múzeumot is és hallottuk muzsikálni ci- terás Feri bácsit, válaszolják kórusban, egymást túlharsog­va. Mint kiderült, egyikük ki­vételével először jártak a fő­város e nevezetes helyén. — Nekem a kötélhúzás és a halászás tetszett a legjob­ban — mondja egy kisfiú. — Én a ráckevei strandon érzem jól magam. A katona bácsik olyan aranyosak, min­dig beledobtak miniket a víz­be — szól közbe Marincsák Erika, és hozzáteszi, hogy Szenderovics Szilviával és Puskás Erikával együtt na­gyon szeretnek mosogatni. — Néni, gyere, nézd meg a sátrunkat — invitál Tatai László, miközben elmondja, hogy a Kovács László nevű katona bácsi nagyon finom paprikás krumplit tud főzni, ami az ő kedvence. A mellet­te álló kislánynak a motor­csónakozás tetszett a leg­jobban. — Csendesek, rendesek a srácok, nincsenek fegyelme­zési problémáink — mondja a tanító néni. Erre a végszóra robog be a táborba kismotorján Ta­pasztó Pál, a szülői munka- közösség elnöke, aki elővará­zsol egy nagy zacskó rágó­gumit. A gyerekek megrohan­ják, s egy pillanat alatt eltű­nik a csemege. — Szülői értekezleten dön­tenünk kellett arról, hogy a cserkészek vagy az úttörő­szövetség tevékenységét tá­mogatjuk — mondja Tapasz­tó Pál. — Egyhangúlag ez utóbbit választottuk, azért, mert mi is voltunk úttörők HARMATCSEPPEK A f Bólintott Bálintnak. Igaz! A Bálint küld­te cédulán az állt: „Ennek a kötöknek az apja most forog a sírjában az öreg teme­tőben!”. Mondta, mondta a fiú. Ahogyan mostanában szokás. „Az a mindent meg­nyomorító pártállam ... a diktatúra . .. még azt sem engedték... de most már elég volt, színt kell vallani..." Szegény Béla, ha hallaná! Az ö fia! Milyen büszke volt rá. A városban szinte mindenki tudta, a Pisti évfolyamelső. A Pisti jelesre szigor­latozott. A Pistit a professzora szeretné ott tartani az egyetemen. A Pisti... Sze­gény Béla. Szó szerint belepusztult, hogy mindent megadjon ennek a gyereknek. Hajtotta magát, mint a bolond. Hiába mondták neki, rossz vége lesz. Nem hallga­tott Béla senkire: imádta a fiát. Igaz, ne­hezen jött össze. Kisvárosban mi a titok? Semmi. Aki akarta, tudta: nagyon szeret­nének gyereket. S harmincöt volt már az asszony, amikor végre sikerült kihorda­nia . . . Ezért volt annyira oda Pistiért Bé­la? Mit talpalt ősszé, hogy ide, a városba hozhassa haza a friss diplomás fiát! „Gye­rekek, tegyétek meg nekem ... ha nem tud hazajönni az a gyerek, én nem is tudom, mi lesz velünk...” Ilyeneket mondott. Tudta mindenki: igazat beszél. Ha nem jöhet haza a Pisti, nekik az tényleg a világ vége lenne ... Most meg ... Szegény Béla, jó, hogy nem érte meg. Mit tud ez a gyerek az apjáról? Tudja, hogy a városszélről, a legszegényeb­bek girbegurba utcácskáinak házaiból került ki? Tudja, hogy iszonyú erőfeszítés­sel szerezte meg már felnőtt fejjel a dip­lomát? S azt vajon tudja-e, a város az ő apja nélkül aligha lenne olyan, amilyen most? „Majd a Béla!” Jelszó volt ez, bár­mi került elő társadalmi akcióként, össze­fogás szervezéseként. „Majd a Béla!” S tényleg, Béla semmire nem mondta soha: nem lehetséges. Tudja ez a kölök, kinek a hátán jutott ide? Kölök? Hát hiszen ne­kik az, másoknak azonban ifjú ember, aki bátor, aki beolvas, aki előtt semmi sem szent, ami máig történt. Mit érthet, tud­hat ezekből a tegnapokból ez a fiú? Akit éveken át csak úgy emlegettek bárhol, hogy „hát a Béla fia”. Alma meg a fa? Ugyan már! Hiszen ő is, Béla is, Bálint is, bárki a hasonlók kö­zül azzal kezdte, hogy másként nyitotta rá a szemét a világra, mint ahogyan azt az apja, az anyja nézte, nézhette. Hanem ak­kor? Mi a baja? Hol a különbség az ő valamikori világmegváltásuk és a Pisti, a Pistik küldetéstudata között? Talán, ta­lán ott, hogy ők nem a mindent megta­gadással, hanem a mindent meghaladással léptek fel? Talán, talán ott, hogy ők — jutott volna az eszükbe?! — nem mutogat­tak vádlóan a szüleikre: ti vagytok az okai...! Valaminek, jó és rossz legtöbbször szétválaszthatatan elegyének, minden kor­osztály az oka. Akkor tehát? Honnét ez a szeplőtelen magabiztosság a Pistiben? A Pistikben, mert hiszen hány ilyen van eb­ben a városban! Csakhogy itt nyitott te­nyér az élet. Mindenki tud mindent. Ez az, amit nem tud Pisti... Talán szólni kellene neki. Ugyan már! Mit felelne? Amit a saját fiai, „apuka, nem érted te . ..” Vagy még gorombábbat? Mit nem ért ö? S mit kellene értenie? Ami a hátunk mögött van, az ott van. nem lehet beletaposni a sárba. Illetve, lehet, de ak­kor magunk is ott leszünk. Szegény Bélus! Ha hallaná mennydörögni a fiát! „ ... ez a tehetetlen városvezetés ..Bele kellene szólni. Hogy hát fiam, a te apád is ... pontosan abban az utcában laksz most, ahová az apád ezer csatával harcolta ki a paneltornyok helyett azokat a szép há­zakat ... Minek? Minek szóljon bele? Bá­lint meg még ketten-hárman helyeselné­nek neki. A többiek? Elnézte az arcokat. Bizony, a többiek azt kérdeznék, „hát Pis­ti, tényleg, ki volt a te apád...?!”. Mészáros Ottó rabás Miklós, Egry József se játja volt. Az természetes, hogy a gyűjtemény központi magj; Matzon Frigyes szobrász! ha­gyatéka. A kitűnő művész ál­landó múzeumát Várpalotát avatták fel, de az életmű eg: része Matzon Ákos birtoka ban maradt. Elsősorban remei kisplasztikái, a márványba ál modott Mártír és Bartók Con certója. Matzon Frigyes aka démikus tudása fia, Matzoi Ákos arcmásának mintázásá- ba/n érzékelhető, kubisztikus elgondolásai asszopyfigurái- ban érhetők tetten. A gyűjtemény harmadik ré­sze Matzon Frigyes ismeretsé­gi köréhez kötődik. Barátai, kortársai művei. Ezt repre­zentálják Gadányi Jenő. Kmetty János, Schubert Ernő. Molnár C. Pál, Boross Géza. Gábor jáni Szabó Kálmán, Pleidell János, Farkas István Gyarmathy Tihamér, Xantu. Gyula festményei, melyek al­kotóiknak mesterművei. Ez az értékazonosság szembetűnővé & gyűjtemény a magyar kép zőművészet alaptörekvéser tartalmazza. Izgalmas része az anyagnak Matzon Ákos több kollázsa, hisz ez az a hely és pillanat, amikor egy belső szellemi fej­lődés következményeként a környezetében található mű­alkotások hatására is a mű­gyűjtőből és tanárból művész lett. Édesapja szobrainak raj­zi folytatója. Illene ezt a te­kintélyes értéket Vácott. Szentendrén, Erden, Pilisvö- rösváran vagy Solymáron be­mutatni. Matzon Ákos műkincsei jú­lius 19-ig tekinthetők meg a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. Losonci Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents