Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

Hetim* 1989 JŰNIUS 3., SZOMBAT Magyar filmek Szlovákiában Magyar filmek többhetes bemutatósorozata kezdődött e héten Szlovákia magyarlakta városaiban és településein. Pozsonyban, Duhaszerdahe- lyen, Érsekújváron, Ipolysá­gon, Losoncon, Rimaszombaton és Kassán elsősorban olyan al­kotásokat vetítenek, amelyek egyébként nem szerepelnek a széles körű csehszlovákiai mo­ziforgalmazásra átvett magyar filmek között. Így a szlovákiai magyarok most megismerked­hetnek Gothár Péter Tiszta Amerika. Beeső Péter Tanú, Te rongyos élet, Banánhéjke­ringő, Dér András—Hartai László Széplányok, Tímár Pé­ter Moziklip és Tolmár Tamás Zuhanás közben című filmjei­vel. A két ország filmszakmai és forgalmazási vállalatai veze­tőinek kezdeményezésére lét­rejött szemle a napokban alá­írt együttműködési megállapo­dás első rendezvénye. A hazai filmszakma vezetői a közeljövőben hasonló kultu­rális együttműködést szeretné­nek megvalósítani a Szovjet­unióval, Jugoszláviával, Romá­niával és Ausztriával is, hogy az ottani magyar lakosság is jobban megismerhesse a ma­gyarországi filmkultúrát. Apáczai Csere 'János-díj Az elismerés a szakmának szó Rangos kitüntetéssel ismerték el az idei pedaffógusnapon dr. Abrudbányay Jánosnak, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet ve­zető szaktanácsadójának munkáját: az ünnepélyes alkalomból az Apáczai Csere János-dijat vehette át. A kandidátus a peda­gógiai intézet 14 szakcsoportja közül a napközi otthonok és tanulószobák területét irányítja, s ezenkívül heti négy órában a Törökbálinti 1, Számú Általános Iskola napközijében dolgo­zik. a szakma igencsak hangot ad, elégedetlenségének, és mostanában egyre gyakrab­ban nyúl olyan drasztikus eszközökhöz is, mint a sztrájk? — Miért választotta szak­területének éppen a napkö­zit, az iskolai munkának azt a részét, amelyet gyakran maguk a pedagógusok sem ismernek el a többi térgy- gyal egyenrangúnak? — Az igaz, hogy elsősorban oktatásra törekvő intézmény­ben a nevelőmunka oroszlán- részét magára vállaló napkö­zi kicsit idegenül mozog. A szaktárgyat tanítók számára például az étkeztetés egyálta­lán nem tűnik fontosnak. A dolog másik oldala, hogy a megye napközis pedagógusai­nak egyharmada szakképzet- len, s ez teljesítményüket je­lentősen befolyásolja. Az ered­ménytelenségért azonban nem a napközi, mint intézmény hi­báztatható, hanem az a gya­korlat, amelyben a pedagó­gust bárki pótolhatja. Pest megyében a napközis szakfel­ügyelet 1960-ban alakult, ak­kor Budajenőn voltam igazga­Megalázónak tartják a jutalmakat r • • 1 ünneprontás lenne? A szlgetszentmiklósi Erdei Ferenc Általános Iskola neve­lőtestülete május 31-én, 42 aláírással tantestületi jegyző­könyvet juttatott el Pongrácz Gábornak, a városi tanács el­nökének. A május 31-1 nevelőtestületi megbeszélésen Török Zsu­zsanna igazgató ismertette a pedagógusnapi jutalom össze­gét — amely 107 ezer forint, személyekre lebontva bruttó 1500 — és megkérdezte a kol­lektívát, hogyan történjék an- nák felosztása. A tantestület egyöntetűen állította, hogy az idei peda­gógusnapi jutalom összeget méltánytalanul alacsonynak tartja, ezért úgy határoztak, hogy azt teljes egészében visszautasítják. Kifogásolták még ezenkívül, hogy a feb­ruár 1-jétől esedékes felemelt túlóradíjat a mai napig sem kapták meg. Az alábbiakban idézünk néhányat a tantestület tagjai­nak felszólalásaiból:. Leskovics Mihályné: Ezzel az összeggel nem elégedhe­tünk meg, én ezelőtt 33 év­vel ezer forint jutalmat kap­tam. Prokop Gyulüné: Ne adjuk vissza a pénzt, hanem hasz­náljuk fel tantestületi kirán­dulásra. R. Balogh Istvánná: Töröl­jék el a pedagógusnapot és egész évre adjanak tisztessé­ges fizetést! Török Zsuzsanna: Kérjük a szakszervezet javaslatát! Juhász Antal: Mindhárom iskola tantestületének össze kell fognia, mert ez az egész jutalmazási rendszer meg­alázó! Rákosi Ottó: Erkölcsileg egyetértek azzal, hogy adjuk vissza a pénzt, de sajnos, ne­kem ar*vr a kevés pénzre is nagy szükségem l?nne. Mertl Györgyné: Addig ne tanítsunk, amíg rendes össze­gű jutalmat ndm adnak >és nem fizetik ki a felemelt tü'- óradíjakat! Végezetül a tantestület egy­öntetűen úgv döntött, ha ké­résüket nem bírálják el má’- tóan, akkor 1989. június 7-én elküldik levelük másolatát a művelődési miniszternek és ugyanezen a napon kétórás figyelmeztető sztrájkot tarta­nak. Az iskola nevelőtestületé­nek levelére Pongrácz Gábor tanácselnök június 1-jén vá­laszolt. Ebben megfogalmazta hogy a pedagógusok kérése­vei és szándékával alapve­tően egyetért, az eszközzel azonban — amelyet alkal­mazni akarnak — nem. In­dokként felhozta, hogy a vá­rosi tanács testületé az el­múlt években kiemelkedő he­lyen kezelte az oktatás ügyét, amit bizonyít az is, hogy i településfejlesztésre szánt ősz szeg döntő hányadát ez az ágazat kapta, megelőzve má> hasonlóan fontosakat, mint például az egészségügy és az alapvető infrastruktúra. A to­vábbiakban Pongrácz Gábor levelében azt írja, hogy a szigetszentmiklósiak gondja nem egyedi, azt az országban történt hasonló megnyilvánu­lások alapján kellőképpen is­meri a minisztérium. Nyilván a tájékoztatás hiányosságából adódik, hogy nem tudják: a rendelkezésre álló jutalomke­ret összege országosan egy százalék, tehát nem sziget- szentmiklósi specialitás. A városi tanács pénzügyi osztálya a levél kézhezvéte­le után azonnal nekifogott a pedagógusok által felvetett pénzügyi problémák megvizs­gálásához és az alábbi ered­ményre jutott: Szigetszentmiklóson a pe- dagógusnapi jutalom összegé­nek városi átlaga: 2108 fo­rint. Ez a tervezhető egyszá­zalékos jutalomból és az ará­nyos bérmegtakarításból tevő­dik össze. A pénzügyesek vé­leménye szerint a jelenlegi gond abból adódik, hogy a nevelők ebben az esztendőben i$, mint ahogyan máskor. nemcsak pedagógusnapkor ré­szesülnek jutalomban. A pénzügyi vizsgálat még meg­állapította. hogy 1989-ben az egy tanárra szánt jutalom összege — egy félévet tekint­ve — 7198 forint. Ez az elő­ző, 1988-as esztendő egész évi átlagához képest — amelv 5722 forint volt — lényeges változás. Mindezek ellenére a pedagógusok levelét a tanács­elnök elküldte a megyei mű­velődési osztálynak, valamim a Pedagógusok Szakszerveze­tének — további segítséget és intézkedést kérve. Ppngrácz Gábor tanácsel­nök még telefonon elmondta hogy a megyei tanács határo­zata a! uán a megye saját keretéb í — a minisztérium­tól kapott összeggel kiegészít­ve, június közepén fizeti ki a pedagógusoknak — februá1­1-jétől visszamenőleg egy ösz- szegben — a felemelt túlóra díjakat. Antal Piroska — Hosszú idő óta az a jel­lemző, hogy a tanár értelme­sen felhasználható napjának nagy részét felemészti az is­kolai lét, és igazán nincsen szabad ideje. Kezdő korom­ban megtörtént, hogy hat órám volt naponta, és bizony az utolsón előfordult, hogy megszédültem. Most pedig olyasmivel találkozom, hogy a kollégák 72 órát tanítanak egy ciklus, azaz két hét alatt. És soha nem lélegezhetnek fel, mert rájuk nehezedik a kró­nikus pedagógushiány, az ál­landó túlórázás. Így mind ke­vesebbet tudnak önmagukra fordítani, és szervezetük idő előtt elhasználódik. Elveszítik legértékesebb éveiket, és nincs lehetőségük arra, hogy a szakmájukat kiteljesítsék. A legtöbbjüket hivatásuk szere- tete tartja a pályán, ám en­nek a ténynek nem lenne sza­bad arra ösztönöznie a kultu­rális kormányzatot, hogy alul­fizesse őket. — Mostani kitüntetését pedagógusi vagy szakta­nácsadói tevékenységének köszönheti? — Amikor szakfelügyelő­ként kezdtem dolgozni — en­nek most szeptemberben lesz harminc éve —, még a saját tárgyaim módszertanával sem voltam tisztában, mert any- nyit még nem tanítottam. A 60-as évek elején a legmosto­hább sors a napközis nevelés­nek jutott olyan szempontból hogy szakmai segédanyagai nak számát egy kezemen meg tudlhiW számolni. Ma már az irodalom jóval gazdagabb, és ennek gyarapítására vállal­koztam én is. írásaimban mind a napközi otthonokkal, mind a szaktanácsadással fog­lalkoztam. Ma próbálok ell#n- állni annak, hogy 30-40-50 fo­rintos túlóradíjakért eladjam magam. Inkább leülök az író­asztal mellé, igyekszem a tu­datosan gyűjtögetett tapaszta­latokat rendszerezni, és a szakma számára önálló mód­szertanná feldolgozni. Az anvag zömében a megyéből származik, és a megye peda­gógusai számára készül; ré­gebben országos lapokban is publikáltam, ám ma már a kapacitásomat Pest megve számára tartom fenn. A nap­közi otthonok szakterületén dolgozó kollégák közül Apá- czai-díjban még senki nem részesült. Ezt a mostani ki­tüntetést nem annyira a sze­mélyemnek, mint Inkább a szakmának szóló elismerésnek tartom. Mörk Leonóra SZÍNHÁZI LEVEL Kufyaélet, kufyaszív (Vimola Károly felvétele) tóhelyettes, és megkérdeztek, vállalnám-e ezt a területet. Abban az időben éppen pe­dagógiát tanultam, s mert a dolog érdekelt, igent mond­tam. Addig magyart és oroszt tanítottam, itt egy sajátos, új világot ismertem meg, de azt hiszem, nem választottam rosszul. — Mostanában sok vita folyik az iskolaotthonokról, s megkérdőjelezik a jelenle­gi napközis rendszer létjo­gosultságát is. Vajon mi­lyen irányba halad ezek sorsa? — Kezdetben a napközi nem tartozott az iskolához, később azonban az intézmény bekebelezte. Ezek után követ­kezett a „ki a napközivel az iskolából’’ jelszó; ezt főleg ázoóióióghisök 'Képviselték. Hi-f* vatkoztak skandináv példák­ra, ahol az ilyen típusú szer­vezetek művelődési intézmé­nyek részeként működnek. Am ezeknél az elsődleges a szabadidő eltöltése, és azt nem ellenőrzik, hogy tanul-e a gyerek, pedig nálunk ma éppen azok töltik egész nap­jukat az iskolában, akiktől otthon nem nagyon kérdezik meg, készen van-e a leckéjük. Ezenkívül a napközi a szer­vezett gyermekvédelemnek is az egyik jól bevált intézmé­nye, ahol a nevelőnek bizo­nyos módja van a szociális beavatkozásra. Volt egy olyan terv is, hogy gyakorolja a felügyeletet a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, de nem látom, hogy nagyon kapkodnának utána. Ügy tű­nik, annak nincs realitása, hogy szakítson az iskola a napközivel, de ‘ nem is baj, mert csak a gyerekek szen­vednék meg. — Milyen érzés ma pe­dagógusnak lenni, amikor Michele Crosta koncertköíútja A gyermekekért! Élete első turnéját, tavaly, Magyarországon tartotta Mi­chele Crosta olasz zongoramű­vész. Akkor a Gyermekek a gyermekek egészségéért elne­vezésű alapítvány javára aján­lotta fel tiszteletdíját és a bu­dapesti, valamint a vidéki koncertek teljes bevét .lét. Idén a tehetséges, fiatal mű­vész újból ellátogat hozzánk. Kötődése hazánkhoz magyar származású tanárnőjének, Küszler-Deckers Ilonának kö­szönhető, aki többek között Fischer Annie tanára is volt. Az idei hangversenyei bevéte­leivel a Kecskeméten létreho­zandó SOS Gyermekfalu kez­deményezését támogatja, a Lépjünk a gyermekekért! se- lyakció keretében. Ez évi koncertjeire — ahová Svájc­ból érkezik — június 5—10-e között kerül sor. Fellépéseinek színhelye, időrendi sorrend­ben: június 5-én Keszthelyen, a Fesletics-kastélyban, június 6-án Budapesten, a Bartók Bé­la Emlékházban, mfg június 8-án Kecskeméten, egy zene­kari koncerten szerepel. Ma­gyarországi előadó kőrútjának utolsó állomása június 9-e, a Liszt Ferenc Zeneakadémia Kisterme, önálló koncertjei műsorán Chopin- és Mu szorgszkij-művek szerepelnek. Az -előadások mindenhol este 19 órakor kezdődnek. A hallgatóság tavaly már megbizonyosodhatott Michele Crosta kiváló előadói készségé­ről, s igéző zene* élménnyel térhetett házi. A közönséget a 23 éves zongoraművész meg­nyerő szerénys-gével, színvo­nalas játékával egyaránt meg­hódította. Ez évi koncertjeire visszavárja eddigi közönségét, fiatal rajongóit, s szeretne is­mét új, lelkes híveket szerezni magának. A családias hangu­latú koncertek után lehetőség nyílik a fiatal muzsikussal való baráti beszélgetésre Is. A. P. Filipp Filippovics Preobra- zsenszkij professzor egy hi­deg, havas, szeles moszkvai estén, amikor jobb érzésű em­ber a kutyáját sem veri ki, szó szerint belebotlik egy csapzott, sovány, alig ván- szorgó, de valamiképp sajná­latot ébresztő, sőt, rokonszen­vesnek és értelmesnek tűnő kóbor kutyába. Mindenna­pos dolog ez. de ezúttal mégis másról van szó. A híres pro­fesszor (neve átváltozást, át- lényegülést jelent; a legtöbb régi orosz városban állt vagy áll templom, melyet Preobra- zssnszkij-templomnak, székes- egyháznak neveznek, s ez ma­gyarul nem más, mint a kato­likusok által Urunk színevál­tozása néven tisztelt ünnep oroszos neve), nos, a profesz- szor megfiatalítási és átoperá- lási kísérletekkel foglalkozik. Férfiasságukat vesztett férfiak és nőiességüket vesztett nők áldják a nevét, mert Filipp Filippovics sebészi beavatko­zásai nyomán visszatért a fiatalságuk, — legalábbis ami ösztönéletüket illeti. A nagy kísérlet azonban en­nél is tovább merészkedik. A professzor megpróbálkozna az állat emberré operálásával. Ha alkalmas alanyt találna, akkor ez sikerülhet. Egy állat — mondjuk: egy kutya — hipo­fízise helyébe egy ember hi­pofízisét kell ültetni, s az eredmény valószínűleg vala­mi egészen fantasztikus lény lesz. Nos, a kutya, melyet a professzor Gömböcnek nevez el, erre a kísérletre látszik al­kalmasnak lenni. A hatalmas, hétszobás lakásban berende­zett műtőben meg is történik az operáció, mert egy frissen elhunyt fiatal férfi hipofízisét megkapja a professzor. A mű­tét sikerül, a kutyából beszé­lő, értelmes lény lesz, nevet kap — Poligráf Poligráfovics Gömbös —, beszélni kezd, sőt, állást talál, mihamar vezető lesz a Tisztogatási Hivatalban, és majdnem megnősül. Csak­hogy a beoperált hipofízis egy huligáné volt, aki ivott, nő­ket hajkurászott, hazudott, lo­pott, erőszakoskodott, agresz- szív és sunyi ember volt. Hát ilyen lesz Gömbös-Gömböc is. Elviselhetetlenné teszi a professzor és asszisztense, Bormental doktor életét. Mihail Bulgakov mindösz- sze százöt oldalas kisregénye, a Kutyaszív melynek fentebb rövid tartalmi kivonatát pró­báltam elmondani, tavaly je­löni meg az Európa kiadó Zsebkönyvek sorozatában. A kis kötet két másik rövidebb művet is tartalmazott, az ör- dögösdit és a Végzetes tojáso­kat. Mind a hármat az 1920-as évek közepén írta. Az első kettő 1925-ben meg is jelent. A Kutyaszívre más sors várt. Ezt 1925 márciusában fejezte be. Több nagy hatalmú ember elolvasta — amint az akkor az engedélvezéshez szokásban volt. Lev Kamenyev azonban (aki 1926-ig a moszkvai váro­si tanács elnöke volt, s mint ilyen, korlátlan hatalmú elv­társ; később háromszor is ki­zárják, majd visszaveszik a pártba, mígnem 1934 de­cemberében, a Ktroü-merény- !et utáni tisztogatási hullám­ban letartóztatják, s az úgy­nevezett Zlnovjev—Kame­nyev perben hozott Visinszkij- féle ítélet alapján 1936. augusz­tus 25-én főbe lövik) — nos, Kamenyev, a lenini gárda egyik legfontosabb tagja, ezt a véleményt adta a Kutya- szívről: „Eles pamflet a jelen­ről, semmi esetre sem szabad kiadni”. Ennek ellenére tör­téntek próoálkozások a ki­adásra, sőt, Bulgakov még a színpadi változatra is szerző­dést köt a Művész Színházzal (de sosem írja meg a drama- tizációt). Ezzel szemben 1926. május 7-én házkutatást tarta­nak az írónál, s elkobozzák a Kutyaszív kéziratát és a naplók három füzetét. A kéz­iratot később kalandos úton visszakapja, de a kisregény majd csak 1987-ben jelenik meg Bulgakov hazájában, 47 évvel az író halála után. Ki­adták viszont már 1969-ben Párizsban, i' ezt követték a különböző fordítások. Magya­rul is kiadhatták volna! hiszen már 1981-ben létezett egy for­dítás; akkor a kaposvári Csiky Gergely Színház akarta ját­szani a dramatizált változatot. Nem játszhatta ... A Kutyaszív, ez a látszó­lag a tudományos-fantaszti­kus művek sorába tartozó kis­regény azzal vívta ki a hiva­talos szervek haragját (nem csak megírásakor, s nem csak a szovjet szervekét...), hogy a . történetet hamisítatlan moszkvai miliőbe helyezte, s hogy a jelen idejű történetben valóban igen élesen bírálta a 20-as évek közepén létezett „helyzetet”. A professzor la­kásába beinduló hőbörgő, pisztollyal hadonászó „forra­dalmár" fiatalok, az élősködő házmester, a minden Tlpon felemlegetett rossz közellátás, a megromlott közerkölcsök és közbiztonság, a rohamléptek­kel előretörő, az embereket gúzsba kötő, a cári bürokráciát is lepipáló bürokratizmus, a fenyegetés és a feljelentések légkörében élő emberek ria­dalmának ábrázolása valóban nem lehetett a hatalom szája íze szerint való. Csak hát Bul­gakov nem is ezt akarta. Ben­ne az élt, hogy ez az új hata­lom, amelytől mindenki any- nyi nagy tettet várt. most, megszilárdulva, inkább az emberek ellen látszik mun­kálkodni. semmint az embe­rekért, S a nagy jelszót — az embert át kell alakítani — nem lehet erőszakos eszközök­kel végbevinni, mert akkor az lesz belőle, ami Gömböcből: torz, rossz tulajdonságokkal teli lény. A természeten nem lehet erőszakot tenni. A Katona József Színház­ban Gothár Péter rendezésé­ben és dramatizálásával most a Kutyaszív színpadon is be­mutatkozik. Legnagyobb érde­me. hogy alkglmat teremt az ebben a szezonban már két remek alakítással — a Teljes napfogyatkozásban és a Mi­zantrópban — kirukkolt Bal- kay Gézának a kutya-ember- kutya Gömböc (a darabban: Galambos) ragyogó eljátszásá­ra. Ha említett szerepeiért nem kapta volna meg már a színházi találkozó színészi dí­ját, akkor azt most kellene odaítélni neki. Takács István Jelenet az előadásból. Felvételünkön Vajda László és Végvárt Tamá, _ i.

Next

/
Thumbnails
Contents