Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

1989. JÚNIUS 3., SZOMBAT «fefaP 5 A §uriák második éwfüzedé Nyugatról is fúj a szél bizonyítja, hogy nem mozdul­nak tovább. A piknikkonyhában főzőal­kalmatosságok, mosogató, hű­tőszekrény. Meglepő a két nyelven kiírt kérés: A moso­gatóban, kérjük, csak edénye­ket tisztítsanak! Nyugati ven­dég ide, nyugati vendég oda, bizony előfordul kulturálat- lanság. Zoknit, fürdőruhát (sőt, egyebeket!) mosnak itt, fogkrémet köpdösnek a moso­gatóba. — Van automata mosógé­pünk is, használni lehetne, s vonzó programokat is terve­zünk turistáinknak — folytatja Répás Ildikó. — Lesz grill- és gulyásparti, szalonnasütés, s igény szerint vállalkozunk programszervezésre. Közben töröm a fejem, hogyan lehetne a konyhát, a fürdőt is újjáva­rázsolni. Rossz kimondani — nincs pénz rá —, de így van. Gondoltam, talán akadna fa­munkákkal foglalkozó szövet­kezet; amelyik vállalná ezt, cserébe kedvezményesen üdül- tethetnék dolgozóikat nálunk, megegyezés szerint akár egész szezonban. Ez az ötletem van, pénzem nincs, elképzelésem azonban — tudom — csakis akkor lehet eredményes, ha találkoznak céljaink. De hát nézzen körül — mutat lelkes, tulajdonosi mozdulattal a Pi­lis lankáira, a párás levegőbe vesző Dunára —, hát nem gyö­nyörű itt? Bcllér Ágnes Bccs-Budapcst világkiállítás Hid a jövőbe Valójában Magyarország, már 1981 óta foglalkozott a gondolattal, hogy az ezred­forduló tájékán, nemzeti tör­ténelmi évfordulónk kapcsán valamilyen világkiállítás meg­rendezésére vállalkozna. Az­tán váltak ismertté az 1987 őszén nálunk járt Franz Vra­nitzky osztrák kancellár és Grósz Károly akkori minisz­terelnök — közös sajtótájé­koztatóján tett bejelentések. Az 1995-ös esztendő oszt­rák barátainknak és nekünk magyaroknak is bővelkedik történelmi évfordulókban. Ausztriában a világkiállítás évében ünnepük a második köztársaság 50 esztendő jubi­leumát. Nekünk magyaroknak szin­tén akad az évben ünnepelni- valónk, hiszen felszabadulá­sunk félszázadik évfordulójá­ra készülhetünk, és az állam- alapítás 1100. évfordulójára emlékezhetünk. Bár a rendezés jogáról vég­leges döntés csak december­ben várható, vélhetően Bécs és Budapest közösen kapja majd a megbízást. Így aztán az 1851-ben Londonban meg­rendezett első világvásár után 144 évvel végre, mi magyarok is rendezhetünk világkiállí­tást. Bozó Emil Viharos falugyűlés Tótfalun Demokrácia kisgazdaszemmel Lassan ötven éve — az idő­sebbek beszélték, nem én ta­láltam ki —, hogy olyan rtagy érdeklődéssel várt s parázs vitát szülő falugyűlés volt Ta- hitótfaluban, mint a közel­múltban, amikor a Hazafias Népfront helyi elnökségét vá­lasztották. Az első, ami a kívülállónak is szembeszökött, hogy való­ban kellene olyan terem a községnek, ahol rendezhetnek hasonló összejöveteleket. Mél­tánytalan, hogy sokan kívül- rekedtek az iskola előteréből, s csak következtetgették, mi­ről folyik bent a vita. Németh József, a Szentend­rei Városgazdálkodási Válla­lat igazgatója aligha sejthette; nehéz feladatot vállalt a falu­gyűlés elnöki tisztével. Több­ször úgy tűnt, hogy csak a higgadtságának, érvelésének köszönhetően nem ugrottak egymásnak a résztvevők. Már az első napirend tár­gyalásakor különvonultak a Tormarévi-dűlőben kialakított házhelyek tulajdonosai, nem A visegrádi Mogyoró-heg’ ünneplőbe öltözött. Harangvi rágok bókolnak az erdőben, nehéz illatot emel a szél. i Makovecz Imre tervezte ven déglő hajlékonyán illeszkedil a tájba, de nem tudja, termé szetesen nem tudja feledtetn az MNB szerencsétlenné sike redett üdülőépületét. (S ezt í túlpartról is látni!) Buszok strázsálnak a Jurta- kemping bejáratánál, a kapi tárva. A tíz éve épült együttes idén drasztikus válást hajtőt végre, a Pilisi Parkerdőgaz­daság fölmondta a barátságot A jurták ugyanis — voltak volt bármilyen szépek — hasz­nálhatatlanná váltak. Nem s tervező s nem a kivitelező hi­bája. Szomorú kimondani, de a miénk is, mindannyiunké, akik nem is jártunk ott. A fa­épületek ocsmány rajzokkal, íirkálmányokkal voltak tele. késsel faragtak mély lyukakat az anyagba, éles szerszámok­kal feszegették a fát — a rom­lásig. A gazdaság tehát osztott- szorzott, s arra a megállapítás­ra jutott, hogy nincs pénz a teljes felújításra. Annál is in­kább nincs, mert az eltelt év­tized alatt, hiába büszkélked­hetett a kemping rangos bevé­tellel, az építési költséget mégsem heverhették ki. A döntés tehát így szólt: tíz jurta helyén az autóskempin­get bővítik, hat félgömböt pe­dig felújítanak. A Rima Menti Termelőszövetkezet Szihalom üzeme vállalkozott erre, a te­lephelyen összeszerelt jurtákat építik most a helyszínen. A hat építmény továbbra is az Erdei Művelődési Ház kezelésében marad, diákok tölthetik itt a szünidőt. A kemping más ré­szév Natours Bellevue Camp néven a gazdaság kezelésében üzemel. Répás Ildikó tehát most új munkakörbe tanult, cseresznyék kellették magukat. A busz — melynek költségeit a szülök fizették, gyermeken­ként 100 forintot — békésen várakozott, a kormánynál a sofőr regenerálódott. — Nem huszonhat gyerek ez — mond­ta rezignál tan, de a szeme ne­vetett. — Hanem kétszázhu­szonhat! A gyerekek örömében anyu­kák is részt vettek. Köztük Rendik Istvánná, aki talán jobban élvezte a szalámis zsemlét, itt a zöld füvön, mint otthon a rántott csirkés va­sárnapi ebédet. — Valódi ördögfiókák ezek. nézze csak meg — mutat a szétszéledő társaságra. — Csak azt sajnálom, hogy jövőre mi már nem jöhetünk, a fiam is­kolás lesz. Egy azonban biz­tos: ezeket a lurkókat ma es­te nem kell elaltatni! B Á. ELHIVATOTTSÁG — Bugyuta, felnőttek által feltett kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? Amikor már tizedszer nyaggatnak ezzel, mindig valami hülyeséget lökök oda. Ezt kapd fel, emészd meg alapon — magyarázza István, aki egy forint ötvenért — ennyi hiányzott a lángoshoz — megajándékoz bizalmával. S elkísér a HÉV gödöllői végállomásáig. Ma­gyaráz, miközben nagyokat fal az aranylóan sárga, fen­séges illatú lángosból. — Mert ugye, manapság nehéz el­dönteni, mi is legyen az ember, ötödikben meg pláne ko­rai. Hisz szakmák szűnnek meg, üzemeket zárnak be, a téesz sem az igazi már. Mihez kezdjen az ember? — veti felém a kérdést, s felel is rá nyomban: — valami jóféle vállalkozás kellene. Döbbenten hallgatom, mert ilyesmiről mondjuk, öt évvel ezelőtt nem tizenegy éves gyerekek tartottak elő­adást, tették fel a szónoki kérdést, válaszoltak rá, hanem felnőttek is csak elvétve. Ha feltették a kérdést, ha vá­laszoltak rá. Manapság meg? Befelé fordulnak. — Kérdezd meg tőlem, mi leszek, ha nagy leszek? — biztat István. Gyanítom, csőbe akar húzni, így hát kére­tem magam. De végül kérdezek. — Sohasem találnád ki! Cipőpucoló vagy szemetes leszek. Mind a kettő elég bü­dös foglalkozás ahhoz, hogy ne sokan jelentkezzenek. Az előbbinél nemcsak a paszták szagával kell majd meg­birkózni ... De a szemetes most jobbnak látszik. Ha az ember a guberálókkal risztéi, szép pénzt vihet havonta haza ... Ráadásul adómentesen! V. E. tudván megegyezni, miként osszák el a villamosítás költ­ségeit. A régi tahitótfalui la­kosok, mondván, hogy ők a telkeik 20 százalékát már fel­áldozták, kevesebbet akartak fizetni. Az „idegenből” jöt­tek ezt méltánytalannak tar­tották. A lényeg azonban a HNF elnökségének megválasztása volt. U. Budai János, a lekö­szönő vezető csak nehezen tudta elmondani a beszámoló­ját, mert a Kisgazdapárt tag­jai úgy gondolták, hogy ők bármikor közbekiabálhatnak. Sőt, a vezetőjük, néhány nap­pal a falugyűlés előtt, szemé­lyében is megsértette U. Bu­dai Jánost. A jelölőbizottság eredetileg 15 tagú elnökséget akart, ám a falugyűlés úgy döntött, hogy nem szab felső határt. Az első menetben, amikor azok listára kerüléséről dön­töttek, akiket a különböző szervek javasoltak, a kisgaz­dák úgy érezték, hogy ők közéleti súlyuknál kisebb mér­tékben lesznek képviselve a leendő elnökségben. Ezért jól szervezetten arra törekedtek, hogy a saját jelöltjeik kerül­jenek a testületbe. Alig vol­tak kéttucatnyian, mégis ér­vényesült az akaratuk. A leg­főbb céljukat, U. Budai Já­nos kibuktatását zz elnökség­ből nem tudták elérni, de az kétségtelen, hogy Tahitótfalu- ban a népfront útját ők fog­ják megszabni. Mindez rendjén való is len­ne. A különböző pártok tag­jai azért tömörülnek egyazon csoportba, mert az érdekeik hasonlóak. Azonban a tahitót­falui falugyűlés számomra arra szolgáltatott jó példát, hogy mennyire tanulni kell még a demokráciát. Azzal a mentalitással, amellyel ,a kis­gazdák viselkedtek, semmire sem lehet menni! Talán illő lenne azzal megtisztelni a vi­tapartnert, hogy végighallgat­ják. Mint ahogyan velük tet­ték több mint százan az idé- . zett falugyűlésen, A lehurro­gás, a pisszegés rossz taktika. Annyira, hogy örültem, nem tartozom a tahitótfalui kis­gazdák közé! V. M. POLITIZÁLNI VÁGY CSAK ÖSSZETARTOZNI la még nincsenek versenytársak Az érdi apróságok jóízűen fogyasztják az ebédet. (Vimola Károly felvétele) — Hogy is volt azzal a le­véllel? — Azt a Pista tudja job­ban. Ö volt a kongresszusi küldött. — Kiküldött, elküldött. Még az utóbbira is sor kerülhet. A szójátékkal végződő vá­lasz Mazin Pál titkár és Lind- mayer István munkatárs de­rűs beszélgetése a riporterrel. A KISZ Dunakeszi Városi Bi­zottságán, avagy a DEMISZ- irodán vagyunk. A nemrég le­zajlott KISZ-kongresszusnak azt a pillanatát idézzük fel, amikor a budaörsi, dunakeszi és váci küldöttek levelet adtak közre, s javasolták, hogy az ifjúsági szervezet tartsa meg a kommunista nevet. — Mi lesz holnap? Mi lesz jövőre? Ez a kérdés gyakran foglalkoztatja most az ifjúsá­gi vezetőket. — Dunakeszin egyelőre nin­csenek politikai versenytársak. Formálisan ugyan megalakult a Fidesz, de különösebb je­lenlétük a közéletben nem ta­pasztalható. Másféle gond az anyagi alap. Az idén már meg­van a pénz a főállásúak fize­téséhez, a testület működésé­hez. Ám mivel a tagdíj min­den fillérig az alapszerveze­teknél marad ezután, jövőre önfenntartóvá kell lenniük. — Igen ám, de hogyan? — Vannak elképzeléseink' — mondja Mazin Pál. — Eset­leg gazdasági vállalkozásba kezdünk. Másrészt, ha az alap­szervezetek úgy gondolják, hogy szükségük van területi vezetőkre, akkor összeadják a pénzt. — Kérdés, hogy miből? — Csak abból, amit megke­resnek valahogy maguknak, például vállalkozással. Mert támogatásra nem számíthat­nak. Lindmayer István példaként említi, hogy a sződligeti veze­tőképző iskolát is valamiféle olyan rendeltetéssel szeretnék fenntartani a megye ifjúsági vezetői, hogy ezt a korosztályt szolgálja. A dunakesziek úgy tudják, hogy Budapest XV. kerületé­ben — éppen a kongresszuson közreadott felhívás alapján — Kommunista Ifjúsági Szövet­ség néven alakult meg a te­rületi szervezet. Mazin Pál sze­rint ezt. és a név által kifeje­zett tartalmat a tagság vi­szonylag korosabb rétege biz­tosan vállalná. Ám a tizenéve­sek, főleg a diákok már nem valószínű, hogy ezen az úton akarnának járni. Lindmayer István azt mond­ja a megfogalmazott levél in­dítékáról: — Én vállalható­nak tartom a KISZ hagyomá­nyait. Azért, mert egész törté­nete során radikális változá­sokra törekedett. Nem az if­júsági szövetség tagjai és ve­zetői tehettek arról, hogy a meglévő hatalmi viszonyok között nem lehetett kitörni. Szerintem a marxizmus—le- ninizmus ma is a leghaladóbb eszme. Más kérdés, hogy mi­lyen volt a konkrét megvaló­sítása, hogyan torzították el azt a napi politikát és hatal­mi érdekeket szolgáló gyakor­lat során. A DEMISZ-szel, mint új névvel, az a baj, hogy eb­be a keretbe most mindenki belefér. Nincsenek jobbról és balról meghúzva a határvona­lak. És persze, most minden­ki demokrata. Legyen a fiatalok helyi szervezeteinek hálózata balol­dali, kommunista, marxista irányzatú Ez lenne a kívána­tos — fogalmazták meg a ve­zetők egy nappal a városi ak­tívaértekezlet előtt, latolgatva az esélyeket, hogy elfogad­ják-e majd barátaik ezt a ja­vaslatot. Mert. azt is figyelem­be vették, hogy egy jelentős réteg nem annyira politizálni akar, hanem közösségbe tar­tozva szórakozni, művelődni, sportolni, ennek a feltételeit megteremteni. Az életkori sa­játosságok ismeretében ez reális igény. Egy-egy konkrét esetben viszont politikailag is állást akarnak foglalni. Végül visszatérünk a függet­lenített munkatársak ügyé­hez. Érthető tendencia az, hogy amennyire lehet, társa­dalmi munkásként kerüljön a szervezetek élére a legtöbb ve­zető Ebben az óhajban szere­pet játszik az is, hogy az em­berek kiábrándultak a hatal­mas létszámú, bürokratikus és ellenszenvessé vált nagy ap­parátusokból. Ám az is tény, hogy profi módon politizálni, érdekütközeteket, vállalni ma már nem nagyon lehet társa­dalmi munkásként, A világ minden országában főfoglalko­zás lett a közszolgálat jelen­tős része — Ki jönne el ma ide dol­gozni, ha mégis főállású em­ber kell a testületbe? — Ennek két mozgatója van — mondja Mazin Pál. — Vagy a komoly anyagi elismerés vagy az úgynevezett „pers­pektíva”, a kiszámítható biz­tos jövő, amiért az eredeti munkahelyet érdemes otthagy­ni. ★ Másnap megalakult az Ifjú­sági Szervezetek Dunakeszi Szövetsége, Ezt a nevet válasz­totta az aktívaérekezlet. Prog­ramja szerint önállóan műkö­dik. stratégiai szövetségben az MSZMP helyi szervezeté­vel. Olyan ideológiai elkötele­zettséggel, ahogy azt a javas- lattevők megfogalmazták. Kovács X. István A mogyoró-hegyi Jurta-kempingben igazi nyári forgalom van (Vimola Károly felvétele) hiszen harmadik éve dolgozik már itt mint vezető. Most ke­vesebb, de több is lett a gond­ja. — Egy hónappal később nyi­tottunk, mint tavaly, a felújí­tások miatt — tájékoztat Répás Ildikó. — Ez nagyjából-egé- széből meg is látszik a for­galmon, május elsejétől „mindössze” 721 vendégéjsza­káról számolhatok be. Jártak itt Ű j-Zélandból, Ausztráliá­ból, de a legtöbben az NSZK- ból. A nyugati turistának négy személyre — két felnőtt, két gyerek s egy lakókocsi — 550 forintba kerül nálunk egy éj­szaka. De vannak szép szám­mal hazai vendégeink is, akad olyan „kuncsaft”, aki már har­madik éve el sem mozdítja in­nen a lakókocsiját. Nekik éves , átalányt számítunk, ez havi 3 ezer forint. A családok .pén­tektől vasárnap estig itt töltik az időt, s az elégedettségüket Ballagnak az óvodások Mintha kétszázan lennének Majdnem háromszáz gyerek­ről gondoskodnak naponta az érdi László téri 5. sz. óvodá­ban. A csoportokban — az egész évi, ne tagadjuk, ke­mény munka után, ami meg­viselt óvónőt, s gyereket egy­aránt — most az évzáró ünne­pélyes-vidám történései kö­vetkeznek. Az intézményben évek óta szokás már, hogy a gyerekeket ilyenkor kirándu­lásra viszik. A nagycsoporto­soknak egyben ez a ballagási búcsúzó is; iskolássá érő lé­lekkel új csodákkal ismerked­nek. Györfi Józsefné Kati néni, s Darázs Ferencné Ica néni huszonhat kiröppenő óvodás­sal érkeztek ezen a május vé­gi napon a Visegrádi-hegység­be. Az autóbusznyi kisfiú és kislány boldog csiviteléssel hemperaett a füvön, s konyá­kig merült a hatalmas mű­anyag tálba, amelyben ropogós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents