Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

1989. JÚNIUS 3., SZOMBAT 3 FESTETLENÜL @ Lezajlott az országos általános iskolai tanévér- tékelö értekezlet. £ Budapest volt a helyszíne a Bo­tanikus Kertek Világszövetsége természetvédelmi ta­nácskozásának. 9 Miskolc fogadta a géptervezők VII. országos szemináriuma résztvevőit. 9 Konferenciát rendeztek Szegeden a homoki szántóföldi növényter­mesztésről. $$ Keszthely adott otthont a numizmatikai nyári egyetemnek. % A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt a győri Xantus Múzeumban Család a képzőmű­vészetben címmel. Kettős értelmű, játékos a cím. Benne foglaltatnak azok a családok is — ' gondoljunk például a Ferenczyek és Szent­endre kapcsolatára —, ame­lyek több tagjukkal hagytak maguk után kitörölhetetlen nyomot a művészeteknek vala­melyik vagy éppen sok ágá­ban. S benne vannak ebben a kettős értelmű, játékos címben azok a neves és névtelen csa­ládok is, amelyeket szobrá­szok, festők, ötvösök avagy ép­pen gobelinért nyúló avatott kezek örökítettek meg. A csa­lád ugyanis, mint az élet leg­több területén, a képzőművé­szeten is kezdettől fogva ott hagyta a nyomát: a téma iz­galmas, mert kikerülhetetlen. Napjaikat a családok ma aligha azzal múlatják, miként kerülhetnének „udvari festő­jük” vásznára, miféle öltözék­ben örökítődjenek meg a szo­borcsoport figuráiban. Amiből persze nem több, csupán annyi a tanulság, hogy a családok­nak mindig is csak egy töre­déke tudott a művészet kínál­ta halhatatlanságnak a közelé­be kerülni, akár mint téma, akár mint alkotó. A családok döntő része ugyanis testetlenül él: köznapian, különlegen szí­nek nélkül. A megyében élő 350—360 ezer családnak — el nem feledhetjük ugyanis, pon- tos'szám nincsen, hiszen a megyében havonta tízezer sze­mély változtat lakhelyet — éri­pen az átlagossága az érdekes­sége. Az ő jellemzőik összege­ződése adja ki az adott kor táttíSdalmi valóságát. Ha tehát például azt írjuk, hogy a me­gyében a munkáscsaládoknak a nyolcvanöt százaléka él a saját tulajdonában levő ottho­nában ,— ami döntő részben családi ház —, akkor egyben azt is érzékeltettük: aligha ez a társadalmi osztály volt a kedvezményezettje az állami, az „ingyen” lakásnak, az ilye­nek megszerzésének. Ennek a testetlen valóság­nak a szemrevételezését foly­tathatjuk azzal, hogy a megyé­ben — az aktív kereső nélküli családokat, tehát a nyugdíja­sokat nem számítva — a mun­kásosztályhoz tartozó családok költ(het)ik a legkevesebbet művelődésre, oktatásra, üdü­lésre, szórakozásra, ami me­gint csak rácáfol arra a közhie­delemre, hogy — amint azt ma divatos hirdetni — az „értel­miségellenes politika” a mun­kásosztálynak adott indokolat­lan elsőbbséget... Az értelmi­ségi és szellemi foglalkozásúak családjai két és félszer többet tudnak költeni művelődésre, oktatásra, üdülésre, szórako­zásra, mint a munkások, ami­ben természetesen szerepet játszik az igényszintek külön­bözősége is, ám az szintén, hogy például a szellemi foglal­kozásúak családjainak a 32 százaléka él bérlakásban, míg a munkásokénak csupán a ti­zenöt százaléka ... Ami bepil­lantást enged azokba a kusza viszonyokba, amelyek kiala­kultak család és' család társa­dalmi méretű kapcsolatrend­szerében. Természetesnek tarthatjuk, ha egy-egy ünnepi fényképe­zéshez kiöltözik a család. Hol vanak azonban ezek a legjobb ruhák a festett, kőbe faragott világ ezer redőjétől, bíborától, hermelinpalástjaitól! Jut eszünkbe erről: fényképezés. A megyében a legtöbb ilyen eszköz — ide számítva a film­felvevőt és a videokamerát is — a szellemi foglalkozásúak családjában található meg: száz hely közül kilencvenhét- nél. S ez is csak adalék fes­tett és testetlen világ, azaz a kultúrához való hozzáférés esélyeiről és esélykülönbségei­ről, azaz esélyegyenlőtlenségei­ről. S talán nem is a család­ban élő felnőtt az érd< kés, ha­nem a gyermek: az indulás. Ki-ki mit hoz(hat) magával otthonról, ez az igazi problé­ma, gond, mert ebben benne rejlik a válasz is a kilencvenes évek meg az ezredforduló utá­ni idő magyar valóságának sokféle kérdésére. Lehet szomorkodni azon, ha népes korosztályok lépnek át a felnőtt korba, hogy nem jártak képtárban, képzőművé­szeti kiállításon, nem ültek hangversenyteremben. A szo- morkodásnak azonban a hol­napról való töprengésbe kell átnőnie akkor, ha tudjuk, minden száz forint kiadásból harmincat emésztenek fel az élelmiszerek — márpedig a megyében a fizikai foglalko­zásúak családjaiban ez a hely­zet —, mert ez az arány sok mindent jelez. S amit jelez, az bizony a családok nagy több­ségének számára maga a tes­tetlen valóság. « Mészáros Ottó litikailag súlytalannak minő­síteni a Hazafias Népfrontot, de még igaztalanabbnak ér­zem az Ellenzéki Kerekasztal megfogalmazását a jelenre vo­natkoztatva. Hiszen, ha csak arra a százezer emberre gon­dolok, akik a mozgalom kü­lönböző választott testületéi­ben, munkacsoportjaiban cél­jainkhoz nevüket és munkáju­kat adták és adják a most fo­lyó választási' fórumokon, ők már többen vannak — még ha nem is számítjuk be az álta­luk képviselteket — mint az Ellenzéki Kerékasztalban tö­mörült szervezetek tagjai. De a népfront valóságos súlyát kifejezi az az évi 20 milliárd forint értékű településfejlesz­tési társadalmi munka is, amit a mostani szűkös esztendőkben a korábbinál is nehezebben lehetne nélkülözni és aminek szervezésében kulcsszerepet játszik mozgalmunk. Csakúgy, mint fontos törvények kezde­ményezésében, széles körű megvitatásában — segítve ez­zel a demokratizálódást, az ál­lampolgári jogtudat erősítését. Talán az is említésre érde­mes, hogy a népfront hosszú évtizedeken keresztül szinte az egyetlen kerete volt az egyhá­zi emberek állampolgári poli­tikai joggyakorlásának, köz­életi tevékenységének. Biztos sok minden bírálható abban, ahogy ezzel a lehetőséggel él­tünk, de talán értékek is szü­lettek, amit az is bizonyít, hogy az egyházak vezetőinek együttműködése, részvételi szándéka a megújuló mozga­lomban ma is jól érzékelhető. De ha mindez még kevés, hadd tegyem fel a kérdést: hogyan ítélhetik súlytalannak az Ellenzéki Kerekasztal szer­vezetei azt a mozgalmat, amely­nek választott testületéiben kulcspozíciókban olyan szemé­lyiségek vannak jelen, akik egyúttal mondjuk ä Néppárt vagy az MDF vezető képvise­lői isí Én nem értem...„ j, Mi sem. De van itt még egy probléma. Ha az Ellenzéki Ke- f rekasztal képviselői úgy vélik, hogy a harmadik oldalra ül- 2 tetendö szervezetek az MSZMP függvényei, akkor hogyan gon- ^ dolhatják, hogy vétójogával bármelyikük megakadályozhatja ^ azt a megegyezést, amelyet a párt egyébként elfogadna. Ha / pedig erre elvileg mégis alkalmas lenne, akkor vajon hogyan í minősíthető egyszerűen csak az MSZMP-től függő szervező- í désnek? B. A. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A PARLAMENT (Folytatás az 1. oldalról.) gazdaság szereplői a kormány szándékaitól függetlenül, nem mindig racionálisan és nem mindig a kiszámítható irány­ban és mértékben reagálnak a döntésekre. Tehát a következő egy-két esztendőben, amíg a piacépítés fo'/amata tart, a bi­zonytalanság teljesen nem old­ható fel. Az ésszerű gazdálko­dásnak, a józan takarékosság­nak nincs jobb és más alterna­tívája. Mindezt megkülönböz­tetett kormányzati intézkedé­sek nélkül is végre lehetne hajtani — hangoztatta. A nagymarosi beruházás helyzetéről szóló tájékoztató tárgyalása előtt az elnöklő Jakab Róbertné emlékezte­tett arra, hogy az ország­ban kibontakozott aláírás- gyűjtési kampány eredmé­nyeként a parlamentnek meg­küldött ívek tanúsága szerint: 78 404 állampolgár ahhoz adta aláírását, hogy a beruházást folytatni kell, s nem értenek egyet az építkezést felfüggesz­tő kormánydöntéssel. Más szervezetek annak ér­dekében gyűjtöttek aláírást, hogy népszavazás döntsön az építkezés ügyében. Az első al­kalommal benyújtott 124 062 aláíráshoz az elmúlt héten to­vábbi 40 216 aláírást csatoltak, melyben az építkezés végleges leállítását kérik. E tényeket előrebocsátva az elnök Németh Miklós minisz­terelnöknek adott szót. NÉMETH MIKLÓS: A vízlépcső egyszerre súlyos realitás és jelkép — Szeretnék felelős magya­rázatot adni önöknek arról, hogy' mi vezette a kormányt a nagymarosi munkálatok fel­függesztéséről hozott döntés­ben — kezdte beszámolóját. Először prágai és bécsi tár­gyalásainak tapasztalatairól szólt, majd így folytatta: — Mint legutóbbi parlamen­ti beszédemben szóltam róla, a vízlépcső nagy tehertétele az országnak, a gazdaságnak, a környezetnek, a politikai köz­hangulatnak, a politikai intéz­ményeknek egyaránt. Ebben sűrűsödik az átalakulóban lé­vő magyar társadalom szinte minden ellentmondása. Súlyos realitás és jelkép egyidejűleg. — Talán nem kell bizony­gatnom, hogy,, a kormány,.,ve­zetőjeként eltökélt szándékom az emberi környezet, a termé­szet védelmének határozott előresorolása a döntési szem­pontok között — hangsúlyoz­ta Németh Miklós, majd kije­löltette : — a rövid távú nem­zeti gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel közös jö­vőnket. — Olyan döntésre van szük­ség — mutatott rá —, amely világossá teszi, hogy a nem­zet egészét érintő ügyekben az állam törvényhozó és végre­hajtó hatalma szuverén mó­don, valamennyi jelentős té­nyező figyelembevételével mindent megtesz a lehetséges legjobb döntés érdekében. Pon­tosan tudom, amikor a felfüg­gesztés mellett döntöttünk, nem remélhettük, hogy az új­ragondolás eredményeként minden vonatkozásban jó BÁNÁTI GÉZÁNÉ: döntés születik majd. De az újragondolás legalább két dol­got lehetővé tesz. Először korrekt számbavételét a való­ságos helyzetnek, a szakmai véleményeknek, a nemzetközi közvélemény alakulásának, az építkezésben érintett és érde­kelt szomszédaink érdekeinek és törekvéseinek. Másodszor azt, hogy mindezek figyelem- bevételével meg tudjuk hozni a lehetséges legjobb döntést, ami sajnos, csak a viszonylag legkisebb rossz tartományán helyezkedhet el. A kormány elnöke végeze­tül hangsúlyozta: a felfüg­gesztésről május 13-án hozott határozatában a kormány ter­mészetesen csak a Nagymaros­sal összefüggő munkálatókra Vonatkozóan kéri, hogy a par­lament múlt évi'októbéff ha­tározatának 1. pontja végre­hajtása alól — amely a víz­lépcső eredeti koncepció sze­rinti továbbépítésére kötelez — az újabb döntésig adjon fel­mentést. A Felső-Duna-szaka- szon az építési munkák foly­tatódnak. De a részletes üze­meltetési tervről az ökológiai érdekek feltétlen biztosításá­val még e vonatkozásban is a csehszlovák féllel meg kell ál­lapodni. Kérte az Országgyű­lést, hogy a kormány nevében elmondott tájékoztatót vegye tudomásul, és a beterjesztett határozati javaslatot fogadja el. A kormány előterjesztése fe­letti vitában két Pest megyei képviselő. Bánáti Gézáné (21. vk.), és Balogh László (29. vk.) is felszólalt. Egy rossz mechanizmus gyönyörű példája Bánáti Gézáné hozzászólá­sában kijelentette, hogy szak­emberekkel, képviselőtársaival és választói egy részével együtt úgy érzi, az őszi országgyűlé­sen félrevezették őket. A nagy­marosi tudósítások 1989. évi május 26-i számát áttanulmá­nyozták, elmondta, hogy a bős—nagymarosi erőmű ügye gyönyörű példája egy telje­sen hibás döntési mechaniz­musnak, majd így folytatta: az építőmifnkálatok, a szerző­déskötés, a beruházási prog­ram kialakítása gyakorlatilag 1988-ig a nyilvánosság telies kizárásával folytak. Azóta fo­BALOGH LÁSZLÓ: lyamatos a tiltakozás a beru­házás megvalósítása ellen az országhatáron innen és túl. Ennek ellenére erőltetett ütem­ben építették tovább az erő­művet. Tisztán kell végre lát­ni, hogy ez a beruházás a víz­ügyi ágazat érdeke. A beruhá­zás szükségességét politikai szintre emelték. Ezek után sok millió forintért elkészítették a szakmai alátámasztást, gondo­san ügyelve a nyilvánosság ki­zárására és a saját berkeiken belül megjelenő ellenvélemé­nyek elnémítására — állította a képviselők. Két kérdéskörben lehet egyetértés gyon örül annak, hogy a mi­niszterelnök. kijelentette: pre­koncepció nélkül tette a kor­mány azokat a lépésekéi, ami­ket tett. így a helyzet tisztá­zásáig ő sem kívánja megvál­toztatni az álláspontját. A képviselő így fogalmazott: — Két olyan kérdéskör van, amelyben kialakítható az egyetértés, mért nincsenek el­lentétes érdekek, legalábbis TAPSOK A Tisztelt Ház tiszteletlen volt. Beletapsolt Bánáti Gézá­né képviselőnek a vízi erőmű leállítását üdvözlő harcos fel­szólalásába. A képviselők egy darabig sutyorogtak, utána már hangosan beszélgettek, végül megunták, és tapsolni kezdtek. Még azok is, akik egyébként kezdettől fogva ellenezték a nagymarosi beruházást. Lehet, hogy azért voltak ud­variatlanok, mert a budaörsi képviselő a miniszterelnök-he­lyettestől a főpapig előzetesen már mindenkinek megmutatta hozzászólása szövegét. Akad­hattak, akik gyanúsnak talál­ták, hogy Bánáti Gézáné a kormánnyal ért egyet. Mások arra céloztak, hogy a pálfordu- lás egyszerűen azzal magya­rázható, hogy a Pest megyei képviselő visszahívására vá­lasztókerületében aláírásgyűj­tési akció indult. E feltételezé­seket természetesen rosszindu­latúnak kell minősítenünk. S nem értünk egyet azzal sem, hogy a képviselők beletapsol­tak társuk okfejtésébe. Hiszen Bánátiné az engedélyezett tíz percet nem haladta túl. A képviselőnő ebben a hely-é zetben is feltalálta magát. Mint* énekíanárnak — mondta — ta­lán nagyobb sikere lenne, ha Kodály-művekct vezényelne. A padsorok között valaki er­re is kontrázott. — Helyes, inkább vezényel­jen. ★ A közhangulat megfordult, ma már a Parlamentben töb­ben vannak, akik a nagymaro­si beruházás végleges leállítá­sával értenek egyet. Mégis. Balogh László hozzá­szólását — aki pedig megfon­tolt inagatartásra intette kép­viselőtársait, s a beruházás folytatása mellett érvelt — nem ki, hanem megtapsolták. Pedig tíz percnél hosszabban beszélt. Ki érti ezt? (csulák) olyanok, amelyek jelentős tár­sadalmi erőt képviselnek. Az egyik ilyen az ökológia. A tár­sadalom minden jelentős ereje elsőbbséget ad ennek, és való igaz, hogy senki nem akarja kockára tenni az ország kör­nyezeti állapotát, a lakosság életkörülményeit. A továbbiakban Balogh László arról beszélt, hogy vannak az ügynek más vetü- letei is, amelyekre vonatko­zóan a miniszterelnök sem tu­dott meggyőző választ adni: ilyennek minősítette a külön­féle álláspontok és magatartá­sok belpolitikai indíttatását. Kijelentette: óvnám magukat, hogy ilyen indítékokkal gazda­sági beruházási ügyben dönté­seket hozzunk, vagy hangula­tainkat túlságosan felpörges­sük. Ez biztos, hogy nem vezet jóra. Újszerű eleme volt a vitá­nak Kőrös Gáspár Bács- Kiskun megyei képviselő fel­szólalása, amelyben kifejtette, hogy 1988. október 6-án a kör­nyezetvédelmi és vízgazdálko­dási miniszter nem adott reá­lis tájékoztatást, és az ellen- véleményt nem tanulmányoz­hatta alaposan a Tisztelt Ház. Ezért kérte Maróthy Lászlót, mondjon le miniszteri tiszt­ségéről. Hozzátette: abban az esetben, ha ezt nem teszi meg, akkor az új, módosított ház­szabályoknak megfelelően bi­zalmatlansági indítványt kez­deményez Maróthy Lászlóval szemben. A felszólalók többsége egyébként támogatta az előter­jesztést, annak az igénynek a megfogalmazásával, hogy a végleges döntést a vízlépcső­ről minél teljesebb gazdasági, ökológiai és műszaki elemző­munka és a tényeknek a kép­viselők elé tárása előzze meg. Berdár Béla (Pest m., 25. vk.) kétperces hozzászólásában szintén azt javasolta: a kor­mány tervezetét a ház fogadja el, adjon lehetőséget arra, hogy egy új helyzetben, új in­formációk alapján később reá­lis döntés szülessen. Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter soron kívül kért szót a vitában, s felszólalásában a legkategorikusabban visszauta­sította a személyét ért váda­kat, amelyek szerint a nagy­marosi építkezésről szóló ko­rábbi előterjesztéseivel félre­vezette a képviselőket. Maróthy László szerint az építkezés felfüggesztése arra jó, hogy a józan ész, a szakmai hozzáértés, a tárgyilagos érté­kelés időt kapjon a vízlépcső­építkezés ügyének tisztázására. A vitában elhangzottakra Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke röviden Vála­szolt. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés ^len- szavazat nélkül, 35 tartózko­dással elfogadta a határozati javaslatot. A határozathozatal után Szűrös Mátyás, az Országgyű­lés elnöke emelkedett szólás­ra: Nagy Imre és sorstársai június 16-án sorra kerülő te­metésével kapcsolatosan emlé­keztette a képviselőket arra, hogy több mint négy évtized­del ezelőtt, 1947. szeptember 16-án az ország házában mondta el székfoglaló beszé­dét Nagy Imre. az Országgyű­lés akkori elnöke. Az Országgyűlés helyesli és támogatja azt a törekvést, hogy június 16-a, a temetés napja legyen a kegyelet, a po­litikai és erkölcsi igazságtétel, a nemzeti megbékélés jelképe — mondotta ünnepélyesen Szűrös Mátyás, azt kérve: az Országgyűlés egyetértőleg ve­gye tudomásul, hogy elnöke néhány képviselő részvételé­vel helyezzen el koszorút Nagy Imre sírján. Ez történt Az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. tör­vény módosítása feletti vitával folytatta munkáját az Ország- gyűlés. A törvényjavaslat feletti vitában felszólaltak: Kenyeres Ár­pád (Budapest, 55. vk.); Lotz Ernő (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 12. vk.); Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.); Nobis Ferenc (Bu­dapest, 66. vk.); Magyar Pál (Békés, m., 3. vk.); Kócza Imre (Heves m., 3. vk.-; Hámori Csaba (országos lista); Devcsics Miklós (Nógrád m„, 1. vk.); Szabó István (Budapest, 8. vk.); Tóth Attiiáné (Budapest, 52. vk.); Kovács András (Heves m., 10. vk.) ; Fekete János (Békés m., 11. vk.) ; Juhár János (Pest m., 24. vk.); Kiss János (országos lista); Varga Sándor (Bács- Kiskun m., 6. vk.) ; Lckai Gusztáv (Ilajdú-Bihar m., 13. vk.). A vitát lezáró miniszteri választ megelőzően Németh Miklós miniszterelnök kért szót, s válaszolt azokra a felvetésekre, ame­lyek a kormány munkáját, a kormányzati felelősséget érintet­ték. Ezután Békési László pénzügyminiszter válasza következett. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke a plenáris ülés szünetében tartott ülés eredményét ismertette, majd a határozathozatal következett. A külön-külön elfogadott módosításokkal együtt az Országgyűlés 8 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot. Ezt követően került sor a nagymarosi beruházás helyzetéről szóló miniszterelnöki tájékoztatóra. A vitában felszólalt: Szentágothai János (országos lista); Bánáti Gézáné (Pest m., 21. vk.) ; Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.); Balogh László (Pest m., 29. vk.); Tőzsér Gáspár (Nógrád m., 4. vk.); Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun m., 4. vk.); Bubla Gyula (Budapest, 3. vk.) ; Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.) ;Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.); Balogh László (Békés m., 14. vk.); Berdár Béla (Pest m., 25. Vk.) ; Peják Emil (Budapest, 56. vk.) ; Maróthy László környezetvédelmi és víz­gazdálkodási miniszter; Bognár József (országos lista). Németh Miklós válaszolt az elhangzottakra. A képviselők a kormányfő beszámolóját tudomásul vették. Az ülésszak lezá­rása előtt Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke kérte a je­lenlévőket: egyetértőleg vegyék tudomásul, hogy a ház elnöke — néhány képviselő részvételével — koszorút helyezzen el Nagy Imre sírján június 16-án. Ezt követően Szűrös Mátyás június 27-ig berekesztette az ülés­szakot. Balogh László felszólalásá­ban hangsúlyozta: októberben néhány képviselőtársával együtt ő is megszavazta a bős­nagymarosi erőműépítést, szi­gorú környezetvédelmi köve­telményekkel, és ettől addig sem térítette el semmi. Na-

Next

/
Thumbnails
Contents