Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

1989. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK A levelező exminiszter Távozása előtt néhány nappal interjút adott az MTI- nek Váncsa Jenő korábbi mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. Sok egyéb között azt mondta, hogy azért is távozik posztjáról, mert a beosztása erősen korlátozza mozgásterét. Arról is beszélt, hogy sokéves tapasztalatait felhasználva szeretne aktív szerepet vállalni a hazai me­zőgazdaság megújításában, érdekeinek érvényesítésében. Nos. ezt az ember csak úgy teheti, ha közéleti szerep­lést vállal. Váncsa Jenő azonban eltűnt. Nem a rend­őrségi hírekből származik az információ, hanem e sorok írója tapasztalta: nem lehet közvetlen kapcsolatot te­remteni az exminiszterrel. Hiába érdeklődtünk a minisz­teri titkárságon, ott azt a felvilágosítást kaptuk: „Ván­csa elvtárs vidékre költözött, de rendszeresen továbbít­juk neki a postát, kérjük, hagyjon üzenetet!” Hagytam. De azért sehogy sem fér a fejembe: ha va­laki közszereplést ígér, hogyan gondolja, netalán leve­lező szakon? Ma már sok furcsasággal találkozik az em­ber, meglehet, ezt is azok közé kell sorolni... B. Gy. Keresik az uszályt A Közép-Duna-völgyi Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság az alábbi nyilat­kozatot juttatta el az Orszá­gos Sajtószolgálathoz. A már megjelent híreknek megfelelően megkezdődött a Szabadság híd pesti pillérjé­nél víz alatt lévő uszály pon­tos helyének és helyzetének felderítése. A felderítéssel kapcsolat­ban elterjedt hírek ellenére közöljük, hogy az a teljes nyilvánosság előtt folyik és bárki érdeklődő, bármikor megnézheti, illetve tájékozta­tást kaphat. Meggörnyedve cipeli a cókmókját? A két csillag mamát, Elég hétköznapon a Duna­kanyarban vagy Ráckeve tér­ségében a járókelőkre odafi­gyelni — ahajst kiderül: ke­vesebb a magyar, s több az idegen szó. Pedig az utazási láz igazi hónapjától, júliustól — amikor a tanév a nyugat­európai országokban is véget ér — még kilenc nap választ el bennünket. De a Pest Me­gyei Idegenforgalmi Hivatal, a Dunatours előjegyzési naptá­raiban már év eleje óta sza­porodnak a fel- és bejegyzé­sek, honnan, mikor várhatók kisebb-nagyobb csoportok vagy csak családok. Olyanok, akik Pest megye festői tele­püléseinek valamelyikén szál­lodában, kempingben vagy fizetővendégszobában kíván­nak eltölteni tíz napot, vagy annál esetleg többet is. Mert tévedés lenne azt hinni, hogy a vendég csak főszezonban — ahogy a rossz magyar beideg­ződés diktálja —, júliustól augusztusig vagy szeptember közepéig jön, s marad. R GÉGÉ-ltmc Manapság a turisták döntő többsége nem véletlenül, nem is utolsó elkeseredésében esik be a Dunatours központjába vagy valamelyik irodájának ajtaján szállást keresve, prog­ramot kérve. Nem. A Duna- toursnak is, mint más utazási irodáknak a megküldött aján­latok alapján házhoz jön a vendég. Az NSZK-ból éppúgy, mint Hollandiából. Igaz, az utóbbi sajátos, hiszen a hol­land GÉGÉ-iroda arra specia­lizálta magát, hogy honfitár­sait Magyarországra utaztatja. Ennek, a GÉGÉ által kialakí­tott láncszemnek egyike a Du­natours is. S szép számmal várnak a Dunakanyarba hol­land állampolgárokat, pihen­ni, körülnézni érkeznek Szent­endrére. Visegrádra vagy ép­pen Ráckeve térségébe. Jön az idegen, ismerkedik a magyar tájjal, szokásokkal. Csakhogy mára a szocialista országokból megfogyatkoztak a hozzánk látogató turisták. Mindössze az NDK-ból jön­nek. Persze a kapott útiellát­mány alapján nekik a kem­ping, s a fizetővendégszoba felel meg. Mert mi tagadás, a szálloda nemcsak nekünk ma­gyaroknak drága, megfizethe­tetlen .. . F.z még a konvertál­ható valuták tulajdonosainál is nyomon követhető, amikor tavasszal, ősszel, télen egy­aránt megfelel a Dunatours valamelyik szállodája, fizető­vendégszobája, mert a főváro­siból nerqcsak kevés van, ha­nem drágák is így aztán a vékonyabb pén- zűekkel együtt a természetra­jongók hamarabb részesítik előnyben a nan-sziaeti kempin­get vagv a leányfaluit, mint a Dunatours csillogó, villogó, július elsején megnyíló szent­endrei Danubius Szállóját. rolása szerint kétcsillagos maradt, de drágább. Nem az új berendezések, a minden szobában bentlévő zuhanyzók, illemhelyek miatt —, persze azelőtt ennek híjával várta vendégeit —, hanem mert az energiaárak az újbóli megnyi­tásra megugrottak. S az étte­remben fogyasztható ételeké is a nyersanyagköltségek nö­vekedésével párhuzamosan. Bár sörözőjét, s éjszakai bár­ját minden bizonnyal felkere­sik a kempingezők is. De az már látszik, hogy nyitás után nem lesz gond, telt ház várha­tó az előjegyzések, az átuta­zók, no meg a fővárosi szál­lodahelyzet miatt. Ez a beruházónak, az üze­meltetőnek kedvez, de sovány vigasz a kispénzű turistának. Pedig a Dunatoursnál megfo­galmazzák, őket is meg kel­lene, s meg kell tartani. A vékonyabb pénzűeket. Mert a pap-szigeti, a leányfalui kem­ping éppúgy felújításra, gene­rális átalakításra, komfortfo­kozatának gyarapítására vár, mint a megyében fellelhető többi társai. Ahol a szolgál­tatások színvonalát emelni kellene, s megtartani a kis­pénzű turistákat is, akik jön­nének a környező országokból. Mert nemcsak ma kell a ven­dég, az az igazi, ha holnap is visszatér, mert olyan szolgál­tatás* kapott, hogy csakis itt érzi jól magát. Keresik a Du­natoursnál a társulás, a vál­lalkozás lehetőségét belföldi­külföldi partnerek körében er­re a feladatra is. Mert csak a közös beruházásnak, a kö­zös utaztatásnak — amikor a beruházó is vendéget hoz, biz­tosít — van értelme. A hitel felvételének huszonhat száza­lékos kamatra aligha. Mert mire befejeződnek a munká­latok, nem lenne, aki ilyen kondíciók mellett jogosan el­kért árat megfizesse ... A tár­gyalásokig is eljutottak, nem­csak annak felismeréséig: az a bázis, amit Pest megye tá­jaival a Dunatoursnak adott, kincsesbánya. Csakhogy az igényektől, a jövőképtől el­maradnak, ebben a hitel-, ka­matpolitikában — stagnálásra vannak ítélve. Ha csak ön­erőből, az említett megoldá­sok keresésével ki nem lép­nek a bűvös körből. Luxusbungalót . Elképzelés, stratégia adott a kilépésre, tárgyalnak is vállal­kozókkal, társulásra hajlandó­ságot mutatókkal, s nem be­ruházókkal, kik utast nem hoznak, csak a tőke hozadé- káért nyújtanák kezüket. Mit is kér, igényel az idegen? El­érhető áron komfortos kem­pingeket, jól felszerelt turis­taházakat — kettő van, de a szabott árak miatt ráfize­téses, s bungalókat. Főleg a külföldiek keresik a vadregé­nyes tájon, rejtett vízparton lévő luxusbungalókat. A táj adott a Dunakanyarban épp­úgy, mint Ráckeve térségében, csak a luxusbungaló hiány­zik. A pénz miatt. De azért jönnek, vissza-visszatérnek. Visszatérnek, mert a termé­szeti adottságok, meg a folk­lór, sajátos magyar ízével csa­logató. Például az olyan, mely­nek bázisa Szentendrén a PMKK, s a programok szak- szerűségéért, színvonaláért szavatolnak. Bár ennek láto­gatottsága a turista pénztár­cájától függ. Kilenc nap múl­va egy gombostűt sem lehet majd leejteni a Dunakanyar­ban, s telt ház lett Ráckeve térségében is. Miközben a Du­natours már 1990-re készül. Programajánlataival, melyet külföldi utazási irodáknak küld meg, s egy-két új nya­ralási helyet készít elő a ha­zai utazni, világot látni kívá­nóknak. S a hazai turizmust is fejlesztené, azt a meggör­nyedve cipeli a cókmókját tí­pusút. Falura, parasztházakba. De eddig csak a fellángolás­sal, az érdeklődéssel találkoz­tak, de a konkrét igénnyel nem. Pedig ránk férne egy ha­zai barangolás is ... Varga Edit A MAGYAR KORMÁNYFŐ NYILA TKOZA TA Tiszteljük nemzeti értékeinket Németh Miklós miniszterel­nök válaszolt a Magyar Táv­irati Iroda kérdéseire: — ön a nemzeti gyász nap­ján a következőket mondta: „más-más utakat megjárva, különböző oldalról érkezünk a ravatalhoz. Jó lenne, ha együtt mennénk tovább.” Hogyan látja ennek lehetőségét, né­hány nappal a temetés után? — Még bizonytalannak, de azért már reményteljesebbhek. Június 16-án a magyar nép múltján elgondolkodva, euró­pai nemzethez méltóan adott végső tisztességet Nagy Imré­nek és mártírtársainak és em­lékezett meg nemzeti törté­nelmünk egyik nagy tragédiá­járól. A gyászszertartások bé­késen, példás rendben zajlot­tak le. A rendezvényeken részt vevők magatartása és a búcsúbeszédek többsége szá­momra azt igazolja, hogy a magyar társadalom tisztán kívánja látni történelmét, tiszteletet akar adni mártírjai­nak és az indulatokat megbé­kéléssé oldva kíván tovább ha­ladni. Mindez biztató abból a szempontból, hogy a. demokra­tikus társadalomba való békés átmenet nehéz útját nem tor­laszolják el a szélsőségek ál­tal felkorbácsolt szenvedélyek. Ezt még akkor is úgy látom, ha egyes megnyilvánulásokban éppen az a — másfajta véle­ményt, felfogást nem toleráló, türelmetlen és a kizárólagos igazság birtokának tudatában kinyilatkozó — megközelítés volt tetten érhető, amit közö­sen kell meghaladnunk a va­lódi demokrácia megteremtése során. Mindenképpen elisme­rés illeti az esemény méltó előkészítésében, szervezésében és fegyelmezett lebonyolításá­ban aktívan részt vett szerve­zeteket. — Miben látja június 16-a jelentőségét? — Hozzájárult egy fájdal­masan rendezetlen szakasz lezárásához, közelmúltunk tör­ténelmében. A múltunkkal va­ló bátor szembenézés köny- nyebbé teszi az előretekintést, nyugodtabban folytathatjuk munkánkat. Ügy vélem, hogy ez a nap bizonyította népünk politikai érettségét a demokra­tikus társadalom létrehozásá­ra. Közelebb vitt a nemzeti megbékéléshez, bár tudom, hogy a konszenzus megterem­téséhez még hosszú út áll előt­tünk. — Tovább erősödött az a hi­tem, hogy képesek leszünk végigjárni azt az utat, amely a nemzeti adottságainkat fi­gyelembe vevő, a demokrácia és a humanizmus értékein nyugvó szocialista társadalom felépítéséhez vezet. Továbbha­ladásunk türelmet, önmérsék­letet, félelmet keltő, hangos­kodó frázisok mellőzését igény­li. A múltba révedés, a cselek­vést bénító önsanyargatás he­lyett most már vegyük szám­ba a feladatokat és tekintsünk a jövőbe! Nem ebbe az irány­ba mutatott viszont hogy né- hányan szélsőséges kommunis­ta- és szovjetellenes kinyilat­koztatásokra használták fel az eseményt. Ez országunkon be­lül is jogos, de kiszámíthatat­lan következményekkel járó indulatokat vált ki és alkalmat ad rosszallásuk kifejezésére azoknak, akik határainkon kí­vül eleve rossz szemmel nézik történelmi kísérletünket. — A világsajtóban valóban különböző vélemények, érté­kelések jelentek meg június 16-áról. Hogyan ítéli meg a külföld reagálását? — Többségében árnyalt, tár­gyilagos beszámolók láttak napvilágot a külföldi sajtóban, Keleten és Nyugaton egya­ránt. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik reálisan, tárgyszerűen, a tényeknek megfelelően, az eseménye« sokszínűségét tükrözve tájé­koztattak. Volt néhány olyan külföldi vélemény, amely rosz- szalló, illetve elítélő volt. Ez részben abból fakad, hogy ele­ire fenntartással kezelték az eseményt. De jórészt azzal ma­gyarázható, hogy a szónokok sokféleképpen, eltérő indulat­tal és érzelmi töltéssel, más­más platformról közelítették meg azokat az eseményeket, amelyekről megemlékeztünk, és így különbözőképpen lehe­tett válogatni és kiemelni a véleményeket. Ez olykor egy­oldalúsághoz vezetett, sőt vol­tak, akik olyasmit „hallottak ki” a megemlékezésekből, ami el sem hangzott. A nemzeti történelem egyes fejezeteinek értékelését más, önérzetükre okkal vigyázó országokhoz ha­sonlóan mi is belügynek te­kintjük. Az ezzel járó felelős­séget nem tudjuk és nem kí­vánjuk áténgedni másoknak. A környező országok érzé­kenysége ugyanakkor érthető, mert az 1956-ban kirobbant népfelkelésnek közvetlen nem­zetközi összefüggései és követ­kezményei voltak, és nem ta­gadható, hogy annak, ami Ma­gyarországon napjainkban tör­ténik, szintén nem csekély nemzetközi hatása van. Ter­mészetesnek tartjuk, hogy az egyes országok értékelése 1956 A szög is ú; A Danubius nem új beruhá­zás nyomán született, bár fel­újításába jócskán pumpált pénzt a Pest Megyei Idegen- forgalmi Hivatal. Mindössze felújították. Magyarán még az utolsó szög is új, csillogó, vil­logó. A korábbi osztályba so­Az Országgyűlés legutóbbi ülésszaka előtt a mezőgazda- sági és a jogi bizottság együt­tes ülésén a vadászati jog kö­rül heves vita alakult ki. Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy az Országgyűlés agrár­szekciója úgy vélte, a ké­szülő földtörvényben elegen­dő egyetlen lényegi paragra­fussal szabályozni a vadgaz­dálkodást Az a tervezet, hogv a vad azé legyen, akié a föld, nem kevés ellentmondást rejt magában. Az állat nem ismer területi határokat, s nem tud­ja, hogy a ráckevei vagy a dömsödi tsz tulajdona-e az a terület, ahol táplálékát talál­ja. Ha érvénybe lépne ez a paragrafus, mindenki fut­hatna a saját vadja után. A szakemberek joggal sé­relmezték. hogy a törvényal­kotás előkészítésénél nem hallgatták meg a véleményü­ket. A Mavosz — a MÉM tá­mogatásával — készített egy összeállítást, amelyben lé­nyegre törően bemutatják te­vékenységüket s az elmúlt négy évtized vadgazdálkodá­sának eredményeit. A szövet­Mindenki futhatna a saját vadja aide? Megosztozhatnak a hasznon ség ezt eljuttatta a képvise­lőknek, s kérték, hogy ne fo­gadják el a készülő törvény- javaslatot, segítsék egy konk­rét szabályozás megszületését, s támogassák az önálló va­dászati jogszabály megalko­tását. A vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat vitáját a kép­viselők nagy többséggel el­utasították. Azt az álláspon­tot fogadták el. hogy a vadá­szati jog szabályozását átfo­góan végezzék el. Ezt öröm­mel fogadta a Mavosz Pest megyei intézőbizottsága is. Pest megyében él és dolgo­zik a legtöbb vadász. Mint­egy 566 ezer hektáron gazdál­kodnak, 84 területi és 36 bér­kilövő társaságuk működik. Mint azt Heltay István főva­dászmester elmondta, már régóta érzik, tudják, hogy a vadásztársaságok és termelő­a földtulajdonosok között. En­nek érdekében az intézőbi­zottság már felvette a kap­csolatot a Teszövvel, a me­gyében dolgozó 72 termelőszö­vetkezet jogi képviselőjével. Felkeresik azokat a téeszeket, amelyek vadgazdálkodással akarnak foglalkozni. Együtt­működést ajánlanak fel, s kölcsönös előnyökkel járó al­ternatívákat dolgoznak ki. A vadásztársaságoknál felhalmo­zódott vagyon és szakértelem nem veszhet kárba. Ugyanak­kor a vadászoknak is el keil ismerniük, hogy a vad a tée­szek földjén él, s a haszonból' nekik is részesedni kell. A Pest megyei intézőbizott­ság véleménye szerint helyes lenne, ha a készülő jogszabály kimondaná: a vad az állam tulajdona. A vadászat siker­ágazat, hazánkban évtizedek óta szervezett vadgazdálkodás folyik. Hogy ez így maradjon, szükséges, hogy a földtulajdo­nosok és a vadásztársaságok között jó együttműködés ala­kuljon ki. H. É. üzemek érdekei sok esetben ütköznek egymással. Eddig megengedhették maguknak, hogy nem figyeltek egymás­ra, ezért is alakulhatott ki ilyen vészhelyzet. A változta­tás nem egyszerű dolog, de talán még nem késő A vad­állomány nemzeti értékünk, amellyel ha jól gazdálkodunk, sok valutát hozhat az ország­nak. Az intézőbizottság vélemé­nye szerint az lenne a jó meg­oldás, ha a vadásztársaságok és a téeszek közösen keresnék boldogulásukat Elismerik, nem szerencsés dolog, hogy a me­zőgazdasági üzemek, a föld- tulajdonosok nem érdekeltek a vadgazdálkodásban, s. az a panaszuk, hogy az állatok nem kevés kárt okoznak, szintén nem alaptalan. Mindent meg­tesznek, hogy érdemi párbe­széd alakuljon ki a Mavosz és Magyarországáról más és más. Ez viszont az ő belügyük. — A temetés előtti napon tüntetésre került sor a szov­jet nagykövetség előtt. A gyászszertartáson egyes szóno­kok a szovjet csapatok azon­nali kivonását követelték. Mi a véleménye ezekről a meg­nyilvánulásokról? — Meggyőződésem, hogy ezek a megnyilvánulások — a mai sokszínű magyar társada­lomban — egy rendkívül szűk kisebbség véleményét tükrö­zik, nincs tömegbázisuk. A történelmi ismeretek és a po­litikai realitásérzék teljes hiá­nyáról tesz tanúságot az, aki nem tesz különbséget a mai szovjet reformpolitika és az ’50-es évek szovjet nagyhatal­mi politikája között. A Szov­jetunióban megvalósuló poli­tikai reformok nélkülözhetet­len nemzetközi feltételét ké­pezik annak, hogy a demokra­tikus szocializmus megterem­tésére irányuló törekvéseket siker koronázza. Meg vagyok győződve arról, hogy a Szov­jetunió és Magyarország köz­ti jó viszony sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, mintsem azt felelőtlen megnyilvánulá­sok megzavarhatnák. A de­mokratikus — a nemzeti adottságok jegyében megúju­ló — szocialista társadalom építésének feltétele a jó ma­gyar—szovjet viszony. Nemze­ti érdekeinkkel ellentétben áll minden olyan lépés, ami a magyar—szovjet kapcsolatokat ronthatja. Nyitottságunk, az utóbbi időben dinamikusan fejlődő nyugati kapcsolataink is a magyar—szovjet viszony rendezettségének szilárd alapjára épülnek. Ezen az úton haladva, hasonló szel­lemben kívánjuk tovább épí­teni együttműködésünket más szomszédos országokkal is. Szeretnénk, ha jobban ismer­nénk egymás szándékait, tö­rekvéseit, ami az esetleges félreértések megelőzésének legjobb biztosítéka. Egymás kölcsönös, jobb megismerése és megértése, a kölcsönös to­lerancia mindnyájunk javára válik. Alapvető érdekünk a szomszédos országokkal való rendezett, a belső fejlődé­sünkre is jótékony hatást gya­korló viszony kialakítása és annak folyamatos ápolása. Nem segítik elő ezt sem a szélsőséges hazai megnyilatko­zások, sem az előre gyártott, hangulatkeltő, belügyeinkbe nyíltan beavatkozó fellépések. A kegyeletet is sértő politikai demagógiától az ország veze­tése és a józan közvélemény egyaránt elhatárolja magát. — Végül is tehát tud-e a nemzet együtt tovább menni június 16-a után? — Erre még most nincse­nek garanciák, de egy, a múltunkban gyökeréző, na­gyon szorongató görcs oldásán túl vagyunk. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy több ener­giát fordítsunk a közös jövő felépítésére. A nemzeti meg­békélés nem építkezhet más­ra, mint az őszintén bevallott múltra és a felvállalt jelen­re. A közeljövő számos olyan kérdést állít elénk, amelyet csak megegyezés útján, együtt tudunk megoldani. Ezért vita­készségből, kölcsönös türe­lemből, a demokrácia játék- szabályainak mindkét fél ré­szére kötelező betartásából, a nemzet érdekeinek mindenek fölé emeléséből mindannyi­unknak nap mint nap vizs­gáznunk kell. És ha ez így történik, akkor optimista va­gyok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents