Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

1989. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK gg&tP&llFIKAI KRÓNIKA Moszkvában szovjet—iráni magás szintű megbeszélések folytak, Eduard Sevardnadze külügyminiszter az iráni parlament elnökének kíséretéhez tartozó Ali Akbar Velajati külügyminiszterrel folytatott eszmecserét. A A magyarországi megújulás körülmé­nyeivel, a reformmozgalommal, az MSZMP és a kormány tevékenységét meghatározó politikai és gazdasági fejlődési irányokkal ismertette meg a nyugatnémet üzleti-pénz­ügyi és politikai élet képviselőit a bonni magyar nagykövetségen, ■ előadásában Nyers Rezső államminiszter. A Nyilvánosan kivégezték szerda délután Sanghaj észak- nyugati elővárosában azt a három fiatalembert, akiket a sanghaji zavargásokban va­ló részvételért a múlt héten halálra ítéltek. A Csehszlovákiából egy újabb szovjet alakulat kivonását kezdték meg, Olomoucból egy műszaki zászlóalj indult visz- sza a Szovjetunióba. A A román sajtó továbbra is azt állítja, hogy a június 18-i budapesti események „románellenesek” voltak. A A dél-koreai kormány megtiltja diákoknak, politikusoknak, újságíróknak és magánszemélyeknek, hogy a július 1-jén kezdődő Világifjúsági Találkozón részt vegyenek. A A szovjet és az amerikai tárgya­lóküldöttségek plenáris ülésével szerdán megkezdődött a lényegi munka a hadászati nuk­leáris fegyverzet csökkentéséről folyó genfi Start-tárgyalások újabb fordulóján. A Frederik Willem de Klerk, a dél-afrikai kormánypárt közelmúltban megválasztott új vezére és Pieter Willem Botha államelnök kijelölt utóda Londonban tárgyal, fo­gadja őt Margaret Thatcher brit kormányfő. A Le Dúc Anh vietnami védelmi mi­niszter Moszkvába érkezett tegnap hivatalos baráti látogatásra. A Üzenetváltás volt a nukleáris leszerelésről a hatok csoportja — Argentína, India, Görögország, Mexi­kó, Tanzánia és Svédország, valamint Mihail Gorbacsov között abból az alkalomból, hogy épp öt esztendeje szólították fel a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat a nuk­leáris leszerelés mégkezdésére. A Az amerikai kormány felfüggesztette Kínával a fel­ső szintű állami érintkezést és megakadályozza, hogy Kína a Világbanktól hiteleket kapjon, Teng Hsziao-ping szerint sok KKP-tag nem érti meg a történteket A Kínai Kommunista Párt­ban körözött dokumentum alapján a South China Mor­ning Post című hongkongi lap keddi számában közölte annak a beszédnek teljes szövegét, amelyet Teng Hsziao-ping, a központi katonai bizottság el­nöke mondott június 9-én a Pekinget megszállva tartó ka­tonai egységek tábornokai előtt. Ebben a 84 éves politikus védelmébe veszi a pekingi diákok és munkások hazafias és demokratikus mozgalmá­nak katonai erővel való letö­rését és, ellenforradalmi láza­dásnak minősíti a mozgajmat. Ä hongkongi lápban ,k$'z9lt teljes szövegből egyértelműen kiderül, hogy Teng Hsziao- ping véleménye szerint, az úgynevezett ellenforradalmi lázadást két, egymással szoro­san összefüggő tényező, a nem­zetközi helyzet és a kínai bel­politikai helyzet alakulása váltotta ki. Teng arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy az adott körülmények között a diákság és a lakosság mozgal­ma, amely végül is ellenfor­radalmi lázadásba torkollott, elkerülhetetlen volt. Kína számára szerencsés­nek nevezi, hogy az ellenfor­radalmi lázadás most tört ki, akkor, amikor még jelen van­nak a párt és az állam köz­életében azok a veteránok, akik sok vihart éltek át, ép­pen ezért időben felismerték a lázadás tényét és annak okait, s ami nagyon lényeges: meg­értették és támogatták a lá­zadás letörésére irányuló ha­tározott intézkedéseket. Teng elismeri, hogy a kom­munista párt tagjainak egy része továbbra sem érti a tör­ténteket. Mihail Gorbacsov: A nagyhatalmak inkább partnerek, mint ellenségek A nagyhatalmak jelenleg sokkal inkább partnerként, mint ellenségként tekintenek egymásra — jelentette ki Mi­hail Gorbacsov azon a megbe­szélésen. amelyet William Crowe tengernaggyal, az ame­rikai vezérkari főnökök egye­sített bizottságának elnökével .folytatott. A tengernagy látogatása alatt Belorussziában hadgya­korlaton vett részt megfigye­lőként. megismerkedhetett egy szovjet atom-tengeralattjáró­val és utazhatott az országban. Mindez — mutatott rá Gorba­csov —, azt bizonyítja, hogy ellenséges viszony helyett partnerség kezd kialakulni az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között. Crowe tengernagy egyórás tárgyalást folytatott Szergej Ahromejev marsallal, Gorba­csov katonai tanácsadójával és Mihail Moiszejev vezérezre­dessel, a honvédelmi miniszter első helyettesével, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnö­kével. A tengernagy a tervek szerint csütörtökön utazik el Moszkvából. Szaharov éíszdóktor Eduard Sevardnadze tárgyalt Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszterrel Szovjet—iráni külügyminisz­teri megbeszélést tartottak szerdán Moszkvában. Eduard Sevardnadze az iráni parla­ment elnökének, Hasemi Raf- szandzsáninak kíséretében le­vő Álí Akbar Velajati külügy­miniszterrel folytatott tárgya­lásokat. A kétoldalú kapcsolatok jö­vőjéről tárgyalva hangsúlyoz­ták, hogy • Mihail Gorbacsov és a nemrég elhunyt Khomeini imám nemrég lezajlott üzenet- váltása óta a viszony új jelle­get öltött. Erősödik a jószom­szédi viszony, a kölcsönös bi­zalom, bővül a sokoldalú együttműködés. Mint megálla­pították, az együttműködés minden területen tartóssá és szilárddá tehető. ' Sevardnadze és Velajati át­tekintette az ez év elején alá­írt külügyminiszteri jegyző­könyvben foglaltak végrehaj­tásának menetét is. Ügy ítél­ték meg, hogy a kölcsönös kapcsolatok rendszeressé vál­tak, dinamikusabbak lettek, jobban igazodnak a kétoldalú kapcsolatok egészének követel­ményeihez. Külpolitikai kérdéseket érintve elsősorban a közép-ke­leti régió problémáiról volt szó. Az iraki—iráni konfliktus Diszdoktorrá avatták Nagy Britanniában a sussexi egyete­men Andrej Szaharov Nobel- békedíjas szovjet akadémi­kust. (A képen talárban, pro­fesszori kalapban mond beszé­det.) A Varsói Szerződés soros bukaresti üléséről Bukarestben megtartotta soros ülését a Varsói Szerző­dés folyamatos kölcsönös tá jékoztatást szolgáló csoportja. A tanácskozáson a Varsói Szerződés képviselői kölcsönös érdeklődésre számot tartó ak­tuális nemzetközi kérdéseket vitattak meg. A részvevők tiszteletére ebédet adott Cons­tantin Oancea román külügy­miniszter-helyettes. kapcsán méltatták az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598-as számú határozatát. Afganisz­tánról szólva egyetértettek ab­ban, hogy a vérontás haladék­talan befejezésével meg kell adni a lehetőséget az afgán népnek, hogy döntsön saját sorsáról. Indít saját jelöltet a Lengyel Parasztpárt ? Elképzelhető, hogy a pa­rasztpárt, a LEMP koalíciós partnere is jelöltet állít a köztársasági elnöki posztra — jelentette be a párt két veze­tője szerdai varsói sajtóérte­kezletén. A parasztpárt jelöltje Miko- laj Kozakiewicz, az elnökség tagja lenne. Ö egyike volt an­nak a két koalíciós politikus­nak, aki az országos listán a 33 kieső mellett bejutott a len­gyel alsóházba. Korábban csak Wojciech Ja­ruzelski neve merült fel. mint leendő köztársasági elnöké, bár ezt eddig sem ő, sem más hivatalosan nem erősítette meg. Jelöléséről végleges dön­tés a hónap végén esedékes központi bizottsági ülésen várható. BRÜSSZELI GYILKOSSÁG Nem egészen három hónap­pal a brüsszeli mecset szaúd- arábiai állampolgárságú imám- jának meggyilkolása után is­mét olyan gyilkosság színhe­lye volt a belga főváros, amelynek célpontja Szaúd- Arábia lehet. Mint szerdán bejelentették, kedden délután Brüsszelben megölték Samir Gahelraszult, a brüsszeli szaúd- arábiai nagykövet sofőrjét. Az eszméletlen embert egy asszony fedezte fel Brüsszel Ixelles nevű kertvárosi negye­dében, amikor délután haza­tért. A sebesült ott hevert az épület előcsarnokában. A fér­fi kórházba szállítása után meghalt. A gyilkosságnak nem volt szemtanúja, s azt sem tudni, hogy került az áldozat az épületbe, ahol rátaláltak. Március 29-én, nem sokkal a Salman Rushdie ellen a néhai iráni vallási vezető, Khomeini ajatollah által kimondott szatva — vallási indokú halálos ítélet — után Brüsszelben ismeret­ién tettesek meggyilkolták a mecset szaúd-arábiai nemzeti­ségű imámját és tunéziai il­letőségű könyvtárosát. Az imám a belgiumi muzulmán közösség vezetője volt. A márciusi gyilkosságot A7 Igazság Katonái nevű libanoni terrorszervezet vállalta maga ra. így egyes elemzések az iráni síita és a szaúdi szun­nita vezetés konfliktusának összefüggésébe állították be. •' mostaninak egyelőre nincs gaz­dája. Lényegi kérdések a politikai egyeztető tárgyaláson (Folytatás az 1. oldalról.) szersmind az együttműködés­re felszólító tételként is sze­rettem volna előadni. Ami a demokratikus Ma­gyarország megteremtésében állalt szerepeket illeti, az MSZMP álláspontjáról szeret­ném tárgyalópartnereinket tá­jékoztatni. Olyan politikai be­rendezkedésre törekszünk, amelyben a politikai akarat az állampolgártól ered. s ezt az akaratot egy civil társadalom hiteles és alulról jövő kezde­ményezésére épülő intézmé­nyei valósítják meg. Az euró­pai politikai kultúrának és a XX. századi tapasztalatoknak megfelelően az MSZMP ezen állampolgári akarat kifejezé­sére egyik alkalmas forma­ként elfogadja a szabad vá­lasztási rendszert, amely pár­tok küzdelmében fejezi ki ezt az állampolgári akaratot, szán­dékot. Ennek összes konzek­venciáját, saját eddigi politi­kai gyakorlatára nézve is, le­vonja. Legfőképpen azt, ami már az első tárgyaláson is a szándéknyilatkozatban elhang­zott: felhagy a pártállam és az állampárt összefonódásából származó monopolisztikus ha­talomgyakorlási móddal. Az MSZMP a plurális politikai berendezkedés szellemében, al­kotmányosan intézményesített formái között vállalja a politi­kai küzdelmet az állampolgá­rok jóindulatának elnyeréséért — korrekt, a nemzet érdekeit szem előtt tartó program és ennek megfelelő személyzeti politika alapján. Ez az a leg­fontosabb, talán mindany- nyiunknak közmegegyezésül is szolgálható politikai szempont, amelynek alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt saját szervezetét is felülvizsgálja, és ezeknek a követelmények­nek a szolgálatába állítja. En­nek a szemléletnek megfele­lően és ebből következően az MSZMP, számára a többi párt a programok harcában jelen levő versenytárs. Ám ugyan­akkor az a helyzet az állam­polgárok számára azért is ked­vező, mert ily módon szaba­don fejezhetik ki akaratukat és dönthetnek politikai szándé­kaikat illetően. Ez a berendezkedési forma a közös magatartást illetően csakis a türelemre, a kölcsö­nös megértésre épülhet. Ebből a megértésből következik, hogy az MSZMP nem kívánja saját világnézetét és politikai tö­rekvéseit kényszer útján, vagy különböző kényszerítő intéz­mények alkalmazásával általá­nos társadalmi programmá tenni, csakis a választási küz­delemben megméretni. Ugyan­akkor elvárja és reméli, hogy ebben a választási küzdelem­ben saját szociális programját és világnézeti, politikai elkép­zeléseit ugyanolyan szabadon hirdetheti, mint a többi párt és mozgalom. A helyzet paradoxonét is ér­zékeli a Magyar Szocialista Munkáspárt: olyan feltételek között kell elvégezni ezt a fel­adatot, amikor sokan vitatják annak a törvényhozó testület­nek a legitimitását, amely ezen törvények meghozatalá­ra hivatott. E helyzet feloldá­sa csak itt, a tárgyalóasztalnal képzelhető el. Szeretném kije­lenteni, hogy a törvényhozó munkát nem kellene megaka­dályoznunk. A törvényhozás­nak szabad utat kellene en­gedni ahhoz, hogy az ország ne a bénultság és a szétesés reménytelenségével nézzen a jogállam megteremtése elé. Reményt kellene adni ahhoz, hogy a nemzetért, az országért felelős s ezt a felelősséget — miként az előző tárgyaláson is elhangzott — nem egyenlő mértékben hordozó tárgyaló felek megállapodásra jutnak a jogállam megteremtésében és berendezésében. Pozsgay Imrének a nyilat­kozattételét követően. Szabad Györgyöt, az Ellenzéki Kerék­asztal szóvivőjét illette a szó. Bevezetőben megállapította: — Az Ellenzéki Kerékasz­talt alkotó szervezetek a ma­gyar nemzet felemelésére, a demokratikus jogok biztosí­tása révén törekszenek, még­hozzá annak nagyon őszinte reményében, hogy békés és következetes küzdelmüket megértéssel fogadják és ro- konszenvvel támogatják nem­csak idehaza, hanem ezt te­szi Kelet és Nyugat, min­denekelőtt pedig a szomszé­dos Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és a Szovjetunió népei és kormá­nyai. Indítványozzuk, miszerint: az előkészítendő választási törvényjavaslat egyfelől azt biztosítsa, hogy minden vá­lasztó gondosan mérlegelhes­se, majd szabadon és titko­san eldönthesse, ki, illetve mi­lyen irányzat által kívánja képviseltetni érdekeit és po­litikai akaratát. Másfelől gon­doskodjék a megegyezésen alapuló új választási rendszer arról, hogy minden, a képvi­seleti demokrácia alapelvei­nek sérthetetlenségét vállaló, egyben a választások erő­szakos vagy csalárd befolyá­solását megtagadó politikai párt és szervezet azonos, de­mokratikus feltételekkel állít­hasson jelölteket, és törvé­nyes eszközökkel azonos fel­tételekkel küzdhessenak meg­választásukért. Nélkülözhetetlennek tartjuk űj tájékoztatási, illetve infor­mációs törvény megalkotását annak érdekében is, hogy a vá­lasztók ne vaktában, hanem a demagóg befolyásolási kísérle­tekkel szemben is a lehetséges mértékig felvérteződve, felis­mert érdekeik tényleges képvi­selőire szavazhassanak. Indokolt tehát, hogy egy to­vábbi törvényjavaslat, amikor a tudatformálás teljes eszköz­tárának használatát a demok­rácia, a szabadság és a közer­kölcs követelményeinek szem előtt tartásával újraszabályoz­za, gondoskodjék arról, hogy a választásokon induló vala­mennyi politikai szervezet kö­rültekintően kialakítandó mó­don és mértékben élhessen, de lehetőleg egyikük se élhessen vissza a hírközlés, a sajtó, a rádió és televízió által nyúj­tott lehetőségekkel. Itt említ­jük meg, hogy szükségesnek tartjuk a személyes jogok fo­kozottabb védelmét a modern információs rendszerekre is időben kiterjeszteni. Végül, de nem utolsósorban, a választások szabadságának és demokratizmusának bizto­sítása szempontjából is mellőz- hetetlennek tartjuk olyan tör­vények megalkotását, amelyek az erőszak alkalmazásának még a lehetőségét is kizárják a közéletből. Ennek biztosíté­kait látjuk minden fegyveres testület, különösképpen az ál- lambiztonsógi szervezet fel­adat- és hatáskörének pontos rögzítésében, működésük hé- zagtalan alkotmányos ellenőr­zési rendszerének megterem­tésében és minden fegyveres erő pártpolitikai semlegesíté­sében. Indokoltnak tartjuk a megegyezést, a Munkásőrség és más fegyveres segédalaku­latok feloszlatásának kérdésé­ben. Felülvizsgáiandónak és szükség szerint módosítandó- nak tartjuk a fegyverviselési jogot, a fegyveres testületek szolgálati szabályzatait és a katonai büntetőjogot. Kukorelli István a harmadik oldal képviseletében kijelen­tette: elfogadják az előkészü­letek során kialakított és Szű­rös Mátyás által ismertetett tárgyalási témákat, kiegészí­tést nem kívánnak hozzátenni. Ezután így folytatta: — A bé­kés és demokratikus politikai átmenet folyamatában ki­emelkedő jelentősége van a választásoknak, amely a tör­vényalkotás ütemezésének be­számítási pontja. Erre az idő­pontra figyelve ki kell cöve- kelnünk a sebességkorlátok al­só és felső táblahatárait. — A köztársasági elnökről szóló törvényjavaslat elhalasz­tása mellett érvek sorolhatók, amelyeket kompromisszum­ként hajlandók vagyunk elfo­gadni. Mégis, gondoljuk meg jól közösen: ezzel a törvény­nyel nem kellene-e kivételt tenni. Ezt az új intézményt mindenképpen a választások­kal összefüggésben érdemes megítélni, és nem csak a vá­lasztások utáni erőviszonyom tükrében. Ezek pártpolitikai megfontolások, amelyeket aiá kell rendelni az ország érde­keinek. Reálisan fel kell készülnünk integrációs erővonalak hiá­nyában az ország kormányoz- hatatlansági helyzetére, és ép­pen ezért stabilizátorokra van szükség. Ki fogja például a választások eredményének közzététele után a koalíciós kormányalakítási tárgyaláso­kat lebonyolítani? A köztár­sasági elnök ebben az átmene­ti időben — mint ahogy a legtöbb országban is. az egyik funkciója — a magyar- nem­zet egységének a szimbóluma lesz. — A politikai reformlépé­sek közül kiemelkedő jelentő­sége van a választásoknak — ebben Szabad Györggyel egyetértünk. Nézetünk szerint helyi önkormányzati válasz­tásokra — az erről szóló kü­lön törvény alapján — az al­kotmány és az önkormányzati törvény megalkotása után ke­rülhet sor. — Az országgyűlési válasz­tásokról szóló törvény mielőb­bi kidolgozása közös érdekünk, a tárgyalási témák közül le­gyen ez a soron következő plenáris ülések első napirend­je. Ami a tájékoztatás és az in­formáció kérdését illeti: a va­lóság fejleményeihez képest a jogi szabályozás jelentős le­maradásban van. Magyaror­szágon a tömegkommunikáció hatalmi tényező; politikai nyil­vánosság van; látjuk azt is. hogy a tényleges hatalom az információ birtoklásában rej­lik. Az 1986. évi II. törvény „újságírótörvényre” sikeredett, lényeges koncepcionális kér­déseket nem szabályoz. így például az állampolgárt egyet­len egy esetben sem említi. E törvények megalkotását sürget­jük, s javasoljuk: ne csak a közvetítő rendszert szabályoz­zák, hanem jelenjen meg áz állampolgár és védjük a sze­mélyiség jogait. Sürget az idő a választások és a nyilvános­ság összefüggéseinek tisztázá­sa miatt is. — Végezetül szeretnénk le­szögezni : ma törvényeinket olyan világpolitikai helyzetben alkothatjuk meg, amikor nincs modellkényszer. Rendkívül nagy a mozgástér, mert min­denkitől tanulhatunk. Vigyáz­zunk arra, nehogy a szerve1 fejlődéstől idegen lépéseket te­gyünk. A gazdasági és szociális vál­ság leküzdésének stratégiai feladataival kapcsolatos nyi­latkozatok következtek ezutár a politikai egyeztető tárgyalá­sokon. Ennek anyaga lapzár­táig nem érkezett meg szer kesztőségünkbe.

Next

/
Thumbnails
Contents