Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-20 / 143. szám
&£Mtm 1989. JÚNIUS 20., KEDD Almukban elkísérik őket a csillagok Az élet Bedében kezdődött újra Cegléd peremterülete Bede. A Törtei felé vivő út mentén, kicsit bentesebben, a homokkal birkózó akácok között helyezkedik el a kertes-házas település. Főként a Ceglédi Állami Tangazdaság dolgozói és családjaik lakják. Régi és új találkahelye ez, hiszen a bedei központtól emerre az újabb, kétszintes családi házak sorakoznak, amarra pedig a régebbiek, a rejtözködőbbek. Idestova egy esztendeje, hogy egy csöndes párral szaporodtak az itt élők: Tasná- diékkal, akik messziről jöttek. Holmijuk nem volt több, mint egy turista felszerelése, azaz, mégiscsak több volt valamivel, helyesebben valakivel, hiszen a fiatalasszony új életet hordott a szíve alatt. Turlstaut volt — Tényleg nem a menekülés, nem a kiszakadás gondolata vezérelt minket, amikor Szatmárból elindultunk. A vége mégis ez lett, hogy itt maradtunk. Történetünk tucattörténet, hiszen ezzel a döntéssel, elhatározással nem voltunk és azóta sem vagyunk egyedül. Hazát akartunk, szülőföldet, anyanyelvet születendő gyermekünknek. Munkára termettünk, ezt a készségünket és diplománkat hoztuk cserébe. Adni ezzel tudunk. Ő MONDTA Elzártan A megújuló nyilvánosságról beszélgetett a Kritika című folyóirat (89iS. szám) munkatársa Csikós Józseffel, az MSZMP KB társadalompolitikai osztályának helyettes vezetőjével. A beszélgetés folyamán, mint általában ilyen esetekben, elhangzottak lényeget láttató megállapítások éppúgy, mint közismert tények, közhelyek. Cs. 3., aki — tapasztalatból állíthatjuk — a maga helyén küzdött az újfajta nyilvánosság megteremtéséért, nem szépít semmit a korábbi gyakorlaton, nevén nevez mindent, azt is, hogy „A felülről szervezett tájékoztatás a monopolisz- tikus irányítás puszta szócsövévé alacsonyította a sajtót." Nem tagadja, hogy a sajtó „kötelezettségek és tiltások között” vergődött, amit — szintén gazdag tapasztalatok birtokában állítjuk — gyakran nem láthatott, tudhatott az olvasó. a néző, a hallgató. Van azonban egy megállapítás, amely kissé kacskára sikerült. Cs. 3. ugyanis azt mondta, „ .. .ez a sajtó a vezetést is elzárta a számára nélkülözhetetlen visszajelzésektől.” Igaz! Csak éppen ... Az a bizonyos vezetés, sajnos, nem érezte a maga számára nélkülözhetetlennek a visz- szajelzéseket. Sőt! Az így- úgy megjelent tények, tapasztalatok. valóságmetszetek, vélemények miatt az kényszerült vesszőfutásra, aki nem hunyta be a szemét, aki a realitás tintájába mártotta a tollát. Éppen ezért maradéktalanul egyetértünk a megállapítással: „Ebben a helyzetben a valódi elkötelezettség sem mutatkozhatott meg, egyszerűen nem lehetett igazi értéke.” Amiről legkevésbé az elkötelezettek tehettek. Amint ők. a valódi elkötelezettek tehettek a legkevésbé arról, hogy a valóság valódi képe csak töredékekben jelenhetett meg a nyilvánosság fórumain és eszközeiben, s a teljes kép — mint visszajelzés — elzárva maradt a vezetés előtt. Talán sejtették, mi elől zárkóznak el... KLIENS Tasnádi Tibor finommechanikai gépészmérnök, felesége, Enikő matematika—fizika szakos tanárnő, ért a számítógépekhez. Amikor eldöntötték, hogy magyar földön maradnak, a hivatalos ügyek intézése mellett munkát keresni is nekiláttak. Az ajánlatok közül legkedvezőbbnek a Ceglédi Állami Tangazdaságét találták. Tibornak jut bőven szakmai feladat, Enikő, ha véget ér a gyermekgondozási szabadság. — vagy még előbb is —, a gazdaság számítógépes központjában dolgozhat. Most viszont ideje nagy részét gyermekük, Előd köti le. A barátkozó, figyelmes, mokány kis emberke porondja egyelőre a kiságy, a járóka. Diplomásán, emlékekkel A lakást, mint ígérte, adta a tangazdaság. Szolgálati célt szolgált eddig is. Tágas, napfényes a szoba, egyszerűen, de szépen bútorozva. — Barátainknak, ismerőseinknek — régebbieknek és újabbaknak rengeteget köszönhetünk — említi Enikő. — Szinte hihetetlen, hogy mit meg nem tettek értünk. „Ott” berendezett lakásunk volt. Gáztűzhelyünk, hűtőszekrényünk, kisebb bútoraink az ő segítségükkel, autójukon jöttek- utánunk. Mindent hoztak, amit csak egy autóba be lehetett tuszkolni. Így gyönyörködhetek új otthonomban is >:»•? véne köröndi kerámiáimban, hiszen a tányérokat, bo- kályokat, apróságokat is utánunk hozták, nagy igyekezettel. — Egyetemista korunkban házasodtunk össze. Én a mérnöki diplomával egy gáztűzhelyet gyártó cégnél kaptam állást. Amikor Enikő végzett, őt egy 250 kilométerrel mesz- szebb lévő román településre irányították tanítani. Ugyanis három évet ott kell letölteni, ahová küldik a friss diplomás embert. A távolság, az elválasztottság egyben arra is rádöbbentett, hogy valahol nem egymásnak szántak minket. Mi' azonban együtt akartunk élni, teljes családként boldogulni, magyarságunkat megtartani. Szüléink, rokonaink nem gondolták, hogy végül így ha tározunk. Számukra az egyéb megpróbáltatások mellett nagyon keserű pirula ez, de mi vei tudják, hogy jó helyünk van, hogy Előd jövőjét így biztonságosabbnak tudhatjuk, igyekeznek megérteni döntésünket. Van-e honvágyunk? Ezt az ott maradottak utáni sóvárgásnak nevezném. Szülő, testvér, rokon, barátaink, gyermekkorunk és kora ifjú ságunk színhelye után... De mi úgy jöttünk át, hogy hazatérünk ebbe a hazába. A dédnagymama nyugdíjas, már járt nálunk, személyesen vitte a híreket, hogyan élünk. Ettől nyugodtabb a család. Ház, kert: kis sziget — A tangazdaságba kerülve igyekeztem megismerni az egész területet — említi Tibor. — A feldolgozóban, a hibriüüzemben van a munkahelyem, emellett kitartok. Itt Bedében jó ez a nagy porta. Megműveltük a földet, saját zöldségünket, gyümölcsünket ehetjük. A szomszédok, új ismerőseink, barátaink nem kerülik el a házat. Van egy Trabantunk, így hát kimozdulni sem nehéz, örülünk, hogy viszonylag hamar révbe jutottunk. Bevallják, álmukban gyakran Szatmárban járnak. Elkísérik őket a csillagok ... Eszes Katalin Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, Pt.i 311 -1446 Hozzászólás cikkünkhöz Félreértett Kalandorok A Pest Megyei Hírlap június 13-i számában Kalandorok címmel cikk jelent meg, amelyhez néhány észrevételt teszek. A cikk írójával szemben, aki dr. Ruttner György politikus ügyvédnek egy interjújához fűzött észrevételt, én úgy vélekedem, hogy ha levitézlett politikai kalandorokról beszélünk, akkor nem néhány névről van szó, hanem rengeteg emberről. A kisemberek ezt 1948 óta megfogalmazták. de féltek kimondani. Megfogalmazták akkor, amikor a jól képzett szakemberek fölé képzetlen, de megbízható kádereket helyeztem; amikor az ünnepi gyűlésekre felvonultatták a bérmunkássá ledegradált munkásokat, a tintaproletárokat, a jövőtlen fiatalokat. Akkor is ezt fogalmazták és fogalmazzák meg magukban, amikor látják, hogy az ők 4-5000 forintos nyugdíjával szemben 40-50 ezer forintos nyugdíjból tengetik az életüket egyesek; amikor látták, hogy a székházaik bejáratához géppisztolyos őrséget rendszeresítettek azért, hogy nyugodtan irányíthassák a szocializmus építésének magasztos munkáját; amikor a szürke kisemberek panaszkodásait frakciózásnak minősítették; amikor a szakszervezeti taggyűlések helyett bevezették a bizalmiak gyülekezetét — tovább nem sorolom, mert a felsorolás még egy türelmes birkának is sok lenne. Kedves Kliens Úr! Én — mi — nemcsak- néhány embert sorolok a kalandorok kategóriájába, hanem a szocializmus sztálini modelljének teljes apparátusát. Oda sorolom a nemcsak a hazánkbe- lieket, hanem a többi országbelieket is, Albániától Kubáig, Romániától Líbiáig. Koreától Kínáig, az NDK-tól Bulgáriáig, minden szociálisTV-F I GYE LŐ VUJICSICSÉK. Nem Szentendrén vagy Pomázon, hanem úgy harminc esztendeje a Dél-Alföldön, Bácsalmáson hallottam először tambura- muzsikát. Akkor éltem át először a pillanatot, ami csak kevésszer adatik meg az embernek: megérintett a zene. Akkor kis kölyökként a felsíró mandolinhang, a brum- mogó bőgő, a tercben szárnyaló panasz hallatán földbe gyökerezett a lábam, kellemes zsibbadás simogatta a tarkómat, hol sírni, hol nevetni szerettem volna. Az alkalmi pengetős együttes tagjai alighanem elcsodálkoztak volna, ha megtudják, hogy elvarázsolt a zenéjük. Hiszen ők csak játszottak. Belepengették a száraz fába minden örömüket, bánatukat, megaláztatásukat. A Vujicsics együttes, melyet megalakulása, Ki mit tud?-os sikerei óta magunkénak vallunk, örömmel számolunk be valamennyi sikerükről, az enyémnél sokkal jobb zenészekből áll. Képzettebbek voltak már akkor is, amikor Vujicsics Tihamér patronálásá- val botladozva bár, de együttessé kovácsolódtak. Nem tudom, csak gondolom, hogy a mestertől nemcsak délszláv dallamokat, technikai tanácsokat, hanem szívet is kapott a zenéjük. Életélményt, amit a fiatalemberek, már csak koruk miatt is — saját élményeikből nem meríthettek. Az együttes már hosszú évek óta magára maradt. A mester már nem adhat ‘ tanácsokat, nem adhatja lelkét ehhez a zenéhez. S úgy tűnik, az együttes máshonnan nem tud meríteni. Vasárnap esti félórás lemezbemutatójuk mindenesetre túlságosan sterilre, néha ki- módoltra sikeredett. Ezek a muzsikusok már kiválóan bánnak hangszereikkel, produkciójuk tökéletesen kidolgozott. Csak éppen muzsikájukban már kevesebb a könny és a mosoly, anyáik éneke,, apáik érces hangja. Valami hasonlót pillanatokra azért érezhetett a néző néhány táncban vagy a külsőre is csodaszép kórus tercei hallatán. A műsor sikeresebb, élvezetesebb lehetett volna talán azzal is, ha az együttes valamelyik tagja összekötőszövegekkel teszi érthetőbbé ezt a számunkra alig ismert zenei világot vagy legalább a szövegek, versek magyar fordításaival igyekszik megtörni a köztünk és a produkció közötti távolságot. BÉKÉS ITALA. A színésznő. ha nem is kiemelkedő, de mindenképpen jelenlévő, fontos alakja a mai és a közelmúlt színházi világának. Ma is kamaszos hangja számos szerepből cseng a fülünkbe. Alakításait, ha visszaidézni nem is mindig tudjuk, mégis él bennünk. Hogy Békés Itala is a mai színésznemzedék töprengő, mesterségéhez filozófiát is kereső csoportjához tartozik, az nekem mindeddig nem jutott eszembe. Portréműsora most erről győzött meg. A színésznő — ha maga talán nem is vallja be — még mindig súlyos hátrányokkal küzdve alkot maradandót ezen a rögös pályán. Alkata, hangja kevéssé teszik alkalmassá a korához illő szerepekre. Amitől mégis képes hitelessé tenni a tolmácsolására bízott gondolatokat, az valahol mélyen, de nem az orgánumában, talán nem is a mesterség fortélyainak ismeretében, hanem a szívében — a lelkében rejtezik. Békés Itala ettől színész. TELESPORT. Hónapokkal ezelőtt nem lehetett nem észrevenni, hogy megújult a Telesport. Nem lehetett nem észrevenni, hiszen a műsorvezetők feltűnő bíborvörös egyenruhát kaptak. Szerencsére a sportműsorok megújulása nemcsak a mára egyébként el is tűnt uniformisban merült ki. Pedig ha komolyabban belegondolunk, a sportszerkesztők egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. A hazai pályákon alig-alig történik valami. S ha ott nem találhatunk izgalmakat, valahol máshol kell megtalálni a produkciót. Vitray Tamás és csapata, úgy látszik, megtalálták, amit kerestek. A hazai sportpolitikai viták és külföldi igazi sportemberek bemutatása talán nemcsak kellemes perceket szerez a nézőnek, hanem segít abban is, hogy egyszer majd igazi hazai sportot is láthassunk. Olyat, amelyben küzdenek, futnak, dobnak, úsznak, ugranak. Csulák András tának nevezett országban kegyetlenül érvényesítették a tűzparancsot, az akasztókötelet, legjobb esetben a börtönt és intemálási rendszert mindazokkal szemben, akik moccanni mertek. Nem azért írtam le e néhány gondolatot, mert tisztelem és védeni akarom a szociáldemokratákat, akik közé dr. Ruttner is tartozik, inkább haragszom rájuk, mert 1948-ban eladták Rákosinak a szociáldemokratizmust. hanem azért írtam, hogy az esetleges kibontakozáshoz én is hozzájáruljak. dr. László Domokos Göd, Bócsai út 14. ★ Levélírónk az említett rövid glosszánkra sokszoros terjedelemben reflektált, levelét éppen ezért csak erős rövidítéssel tudjuk közreadni. No meg azért is, mert olvasónk érzékelhetően félreolvasta írásunkat és annak egyetlen tényét sem kifogásolta. Közleményünk csak ürügy a véleménynyilvánításra: ezt érezzük ki a levélíró okfejtéséből. Véleményét természetesen tiszteletben tartjuk. Gondunk csupán annyi ezzel a véleménnyel, hogy mi glosszánkban egyetlen dolgon töprengtünk: ismérve-e a politikai kalandor Ságnak a kiemelt nyugdíj és luxusvilla. avagy ezek nélkül is lehet valaki politikai kalandor. Dr. László Domokos sem adott választ kérdésünkre, hanem meglehetősen kitágítva a látóhatárt. már Líbiáig és az akasztókötélig jutott el. Ügy gondoljuk, ha egyetlen kérdésre ilyen a reakció, akkor meglehetősen hosszú idő kell majd a — kibontakozáshoz. A reformkorok Jellemzőiről „Vízválasztó" kérdések A Tápió menti reformkor képviseletében jelen voltam a megyei pártbizottság által kezdeményezett találkozón. Az ott szerzett tapasztalataim is erősítették azt a meggyőződésemet, hogy a reformköröknek Pest megyében is be kellene mutatkozniuk. Ez a találkozón nem történt meg. Nem’iűht ki, hogy mi a különbség a reformkor és a vitakör között. Ebben természetesen a résztvevők és a találkozó „levezetője” egyaránt hibáztathatóak voltak. Egyáltalában: mi a reformkor? — teszi fel a kérdést a párttagság jelentős része, illetve a politizáló állampolgár. Ha veszem a bátorságot a válaszra, azt kell mondanom, hogy az MSZMP egy határozott, különvéleményt valló kisebbsége. Olyan kisebbség, mely nézetrendszerét terjesztve többséggé kíván lenni. A különvélemény főbb elemei: — A reformkörök döntő többsége az elmúlt évtizedek alatt követett politikai, gazdasági berendezkedést fejlődésképtelennek, zsákutcának tartja. — Vállalja a szembenézést a múlttal. Szembenézést úgy, hogy váljon egyértelművé: kiket. miért, milyen felelősség terhel. — A párt váljon meg és deklaráltan határolja el magát a hitelét vesztett, hibákat, bűnöket elkövető tagjaitól. — A reformkorok a magyar politikai életet demokratikus többpártrendszer keretében képzelik el, ahol a politikai párttá alakult MSZMP szabad választásokon szerzett mandátumai arányába?} részese a hatalomnak. Ha a választók úgy döntenek, ellenzékbe vonul. — Csak demokratikus belső élettel rendelkező MSZMP vállalható a reformkörök számára, mely deklaráltan és valóságosan szakít a demokratikus centralizmussal. Természetesen a reformkorok platformjai sok egyéb fontos kérdésben foglalnak állást. Ügy vélem azonban, ezek az úgynevezett „vízválasztó” kérdések, melyek a reformköröket mint kisebbséget elhatárolják a párt jelenlegi többségétől. Talán nem is olyan nagy többségétől. Ezek az alapkérdések azok, melyek alapján dönteni lehet a reformkörökhöz való viszonyról. Bátorkodom állítani, hogy a „ki ma a reformer?” kérdésre is részben a fentiek alapján lehet választ adni. Józsa László, reformkori tag, Tápiógyörgye A ráckevei MDF javaslatai KemzefUségi közpoofat A Magyar Demokrata Fórum ráckevei szervezete programjában a jobbítás szándékaként szerepel a köztünk élő nemzetiségi csoportok sajátos problémáinak alapos megismerése, nemzetiségi központ létrehozása, amely művelődés-módszertani, érdekvédelmi, valamint politikai bázisként működne. Baráti beszélgetésre hívtuk a 3500 lakosú Lóréven élőket képviselő fiatalokat, hogy megismerjük gondjaikat. Kétségtelen, hogy hazánkban az elmúlt időszakban már emberséges és jóindulatú nemzetiségi politikát gyakorolt a kormány, de véleményünk szerint egy velünk élő népcsoport számára kevésnek bizonyul, hogy létét nem veszélyezteti, otthonát nem rombolja. nyelvét nem irtja fogadott hazája. Szerencsére ez természetes, de ennél több kell: D A nemzeti nyelv és kultúra érdekében kívánatos lenne nemzetiségi nyelven is biztosítani a tömegtájékoztatást, szükséges lenne egy tvátjátszó relé felállítása, esetleg településenként egy-egy központi antenna, hogy a jugoszláv adásokat nézhessék. B Az iskolák és közművelődési intézmények számára központi videotár létrehozása. 9 Szorgalmazni kell a nemzetiségi közösségek jugoszláv kapcsolatainak bővítését. 9 Családi események, házasságkötések. névadás nemzetiségi nyelven történő lebonyolítása lenne kívánatos. A Magyar Demokrata Fórum szükségesnek tartja a fenti gondok megosztását olyan szervekkel és intézményekkel. amelyek pénzügyi háttérrel rendelkezvén konkrét segítséget tudnak nyújtani a velünk élő nemzetiségi lakosságnak, hogy még jobban otthon érezzék magukat e hazában. MDF ráckevei szervezete
