Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám

1989. JÜNIUS 19., HÉTFŐ mr mu. n 6 írta Vakrizsa A mai módi szerint gaz­dagon megterít az olvasó­nak a Film Színház Muzsi­ka (jún. 17.) Ügyelőpult c. rovatának a szerzője. Van itt minden, mi szem-száj­nak ingere! Olyasmiket kí­nál közfogyasztásra Fábián László, mint „meggátolha- tatián rothadás’’, „főtitkár és garnitúrája”, „burjánzó »hős« ÁVH-s vitézek”, a „rothadás bűze”, s hogy „elhunyt a nagy Leonyid”, de „igazán örülni sem tud­tunk a jó hírnek”. S van „dögszagot árasztó” árulás, vannak „egykori szolgaku­tyák”, s olvasható a tipp is, személy szerint félreért­hetetlenül megjelölve, ki lehet-legyen a következő a névsorban, mivel „mosta­nában elég sűrűn hívják vissza a népképviseletből az önmagukat képviselő­ket.” A gazdagon terített asztalon egy újabb tálban ott van egy újabb „elrot­hadni”, ott vannak a „pa­raziták”, s mert szerzőnk beleszerethetett, van egy még újabb, „rothadás sza­ga”. Íme, az ínycsiklandozó kínálat! Buff on úgy vélekedett: a stílus maga az ember. Mélységesen egyetértve ez­zel, semmi bajunk nem le­het, nincsen a gazdagon megterített asztal táljaiból kicsipegetett ínyencségek­kel. A legújabbkori ínyes- mesterségnek ezekkel a re­mekeivel tehát — és úgy­szintén azok készítőjével — gond nélkül ismerke­dünk a kulturális hetilap második oldalán. Megkí­náltak bennünket, olvasó­kat, gusztus dolga azután, ki mit kér. Gondunk más természetű. A lakoma ap­ropója. Ez az apropó ugyanis nem más, mint június 16-a, a szerző szavai szerint „a méltó gyász, a nemzeti megbékélés napja”. Talán- talán nehézfejűségünk az oka, ha nem fogjuk fel al­kalom és stílus, alkalom és tartalom ilyen társítását? Könnyen lehet, hogy nem értünk a mai lakomák rendezéséhez ... Amint ah­hoz sem értünk, ellentét­ben ínyesmesterünkkel, va­jon kik lehetnek azok, „akik sztereotip vakrizsá­val idomultak minden csacskasághoz”? Az viszont tény, hogy — elolvasván az Ügyelöpultot — ez a vakrizsa: telitalálat! KLIENS Ideális turistaidőben Kóstolgatva a vakáció örömeit (Folytatás az 1. oldalról.) Pomázra menet, a nyári na­pokban oly népes Omszki-tó környéke is csöndes volt, csak egy-egy bátrabb evezős csó­nakázott a vízen. A HÉV-meg- állónál — karjukon kosárral — jó néhányan a munkaterá­piás intézet dolinái gyümöl­csösébe igyekeztek. Csábítot­ta őket a felirat, hogy egy kiló meggyet húsz forintért lehet szedni, hazavinni. Sok családban a gyerekek is se­gédkeztek, s az ifjak macs­kaügyességgel másztak a fa­ra, szorgalmasan rakták az érett szemeket a kosarakba, vüdrökbe. Közben buzgón el­lenőrizték a gyümölcs minő­ségét, s így nemcsak a tar­tókba, a gyomrukba is jócs­kán jutott a fanyar cseme­géből. Nagy élmény Orbán Istvánná Pesterzsé­betről érkezett két fia és kis­lánya társaságában: — Még régebben egyszer erre kerékpároztunk, s ak­kor vettük észre, hogy itt gyümölcsöt szedhetünk. Al­mát és körtét vittünk haza. Most kocsival jöttünk, de olyan jó a közlekedés, hogy még HÉV-vei és gyalogosan is könnyen megközelíthető. Nagy élmény ez egy pesti gyereknek: jó levegőn va­ló élményt nyújthat. A szent­endrei Volán-megállóban so­kan várakoznak a távolsági buszokra. A hátizsákok már messziről jelzi-k, viselőik hosszabb útra készülődnek. Kálmán Mihály feleségével és kisfiával a Pilisbe indul. Az ötödikes Lacinak igencsak jó a kedve, büszkén újságolja, milyen kiváló a bizonyítvá­nya. Együtt a család — Úgy intéztem, hogy erre a hétvégére nem vállaltam különmunkát — mondja a családfő. — Ma együtt lesz a család. Mindannyiunknak jót tesz egy kis túrázás a friss levegőn. Már sokszor voltunk a Pilisben, de nem tudunk betelni vele, annyi szép kirándulóhely van ar­rafelé. Hátizsákos fiatalok csoport­ja a visegrádi buszra vár. — A régésztáborba me­gyünk — mondja Szegvári Krisztina, a fővárosi Radnóti Miklós Gimnázium másodi­kos tanulója. — A fiúk már tegnap elutaztak, s mire meg­érkezünk, feállítják a sátra­kat. Az ásatásokon fogunk dolgozni, mindennap déli egy óráig, aztán szabadok le­szünk. Ha jó idő lesz, dél­utánonként átmehetünk Le- pence-fürdőre strandolni. Mi­gyunk, a fiúk fára mászhat­nak, kiugrálhatják magukat vel dolgozunk is, így csak 400 egy kicsit. Természetesen az sem mellékes, hogy megszed­hetjük a befőttnek valót, így sokkal olcsóbb, mintha a piacon venném meg. Nem "báj, hogy nincs melegebb, gyümölcsszedésre ez az idő kiváló. — Mi lesz a délutáni prog­ram? — Ha befejeztük a szedést, megyünk a barátainkhoz a Lupa-szigetre — mondja az idősebb fiú, Attila, aki az idén fejezte be a gimnázium első osztályát. — Nem kell hazasietni, holnap nincs ta­nítás. — Meggymagozás viszont lesz, azt is közösen csináljuk — teszi hozzá az édesanya. A hétvége jó alkalom ar­ra, hogy a családok közös programot szervezzenek. Egy sikerült kirándulás évekre szó­forintot kell fizetnünk a két hétre. Tavaly ugyancsak vol­tam a táborban. Bizony ála- posan elfáradtam, de a mun­ka érdekes volt. A látottakat a tanulmányaim során fel­használhatom, hiszen magyar —történelem tagozatos va­gyok. Barátnője kicsit feddően rá­szól: — Hagyd most a tanulást! örülj, hogy több mint két hónapig nem kell a sulira gondolni! A szentendrei Duna-parton strandolni nem lehet, mégis sokan sétálgatnak erre, figyel­ve a vízen tovasikló kajako­sokat, motorcsónakokat. • Az egyik pádon két tizenéves kislány nézi elmerülten a tá­jat. Vogel Henrietta és Tóth Judit Ózdról érkeztek szü­leikkel a hangulatos városba. Nehéz volt a tanév — Nagyon nehéz volt ez a tanév, van mit kipihennünk — mondja az ötödikes Hen­rietta felnőttes komolysággal. — Ma még Esztergomba is el­megyünk, csak késő este ér­kezünk haza. Jó, hogy csak most kezdődik a nyár. Annyi helyre utazunk még a szü­leimmel: Sopronba, a Bala­tonra, s lehet, hogy külföldre is elmegyünk. A szünidő elején még min­Alkalmi muzsikusok szolgáltatták a zenét a séta aláfestéséül a szentendrei sikátorokban Fogyasztásra, értékesítésre érett a málna, a ribizli. Vámos- mikolán járva, az őstermelők­kel beszélgetve kitűnik, hogy rekordtermésre van kilátás. Elégedettség helyett azonban fanyar bosszúság ül az arco­kon. Tárolási, elhelyezési gon­dok keserítik meg a perőcsé- nyi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet háztáji agronómusá- nak, Kanala Józsefnénak is a mindennapi munkáját. El­mondta, hogy értesülései sze­rint a hűtőházak egy jelenté­keny részében még mindig a tavalyi termést tárolják, holott már az ideinek kellene helyet szorítani. A termelőszövetkezetben dol­gozók és termőföldeket bérlők, a bogyós gyümölcsöket ter­mesztők, szerződéses viszony­ban állnak a gazdasággal, s érthetően, szeretnének minél előbb s lehetőleg jó áron túl­adni a termésen. Amíg az el­múlt év hasonló időszakában 70-80 forint között mozgott a felvásárolt málna kilónkénti értéke, most mindössze 30-40 forintra van kilátás. A csapa­dékos napok következtében a gyorsan növekvő ribizliszemek is minőségi károsodást szen­vednek. Szépen fejlődik az új, tíz­hektáros feketeribizld-telepíté- sük Az öt éve telepített ültet­vény már tavaly is jó termést hozott, de az idei akár rekor­dokat is dönthet. Kanala Jó­zsef né szerint az a 30 bérlő, akivel a szövetkezetnek szer­ződése van, tisztességes hasz­not remélhet a fekete ribizlin. A múlt héten a Szobi Gyü­mölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalatnál került sor arra a tanácskozásra, ahol egye­bek között a termelők adták elő jogos panaszaikat, s próbáltak közös megoldást találni gond­jaikra. Az optimistábbak az­zal biztatgatják egymást, hogy az idén is a felvásárlók közöt­ti árháborúra van kilátás, te­hát a termés elkel, de a tava­lyinál kevesebbért. Gy. L. denki tele van tervekkel, ar­ról, hogyan fogja eltölteni a több mint két hónapos va­kációt. Lassan megtelnek az úttörő- és ifjúsági táborok, az üdülők. Most kell játsza­ni, sportolni, hogy aztán ősz­szel — ha ismét felhangzik az iskolai csengőszó — mindenki újult erővel vághasson neki a következő tanévnek. Hargitai Éva Ezt többször is meg lehet néz­ni — irány a Kovács Margit Múzeum! Június Bő. A TIB köszöneté A Történelmi Igazságtétel Bizottság megrendültén köszö­ni egész népünk egyértelmű részvételét Nagy Imre és már­tírtársai temetésén. Hazánk ezen a napon nagy lépést tett előre a demokratikus fejlődés útján. Az egész napos gyász­ünnepség lebonyolítása csak közös erőfeszítés eredménye lehetett. A TIB ezért elisme­rését és köszönetét fejezi ki a szervezésben, az előkészítésben és a lebonyolításban részt ve­vő valamennyi társadalmi szervezetnek: a Magyar De­mokrata Fórumnak, a Szabad Demokraták Szövetségének, a Fiatal Demokraták Szövetsé­gének, a Független Kisgazda- pártnak, a Politikai Foglyok Szövetségének, a Bajcsy-Zsi- linszky Baráti Társaságnak és az Inconnu Csoportnak. Ugyancsak őszinte köszöne­tét mond a TIB az Igazság­ügyminisztériumnak, Buda­pest Főváros Tanácsának, a Budapesti Rendőr-főkapitány­ságnak, a budapesti helyőrség díszegységének, a Budapesti Közlekedési Vállalatnak, a Fővárosi Temetkezési Vállalat­nak, az Országos Közművelő­dési Központnak, a Műcsar­noknak a gyászünnepség és a temetések előkészítésében és lebonyolításában végzett mun­kájukért. Telt a vödör a pomázi Szedd magad! akció résztvevői keze mun­kájától (Erdősi Agnes felvételei) A megbékélési szándék kérdőidéi Vallják a nemzeti közmegegyezé szükségességét Nagy Imre és társai temeté­sét követően az Országos Saj­tószolgálathoz juttatta el ál­lásfoglalását a Baloldali Al­ternatíva Egyesülés politikael­méleti és jogi csoportja, a KISZ V. kerületi, s az MSZMP Üjpesti Bizottsága. Ebben a tapasztaltak alapján kifejtet­ték véleményüket, álláspont­jukat. Csalódottan vette tudomásul — a Baloldali Alternatíva Egyesülés —, hogy a Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos, előzetes nyilat­kozatokban megfogalmazott óhaj, miszerint politikai jel­szavak, s antidemokratikus, intoleráns megnyilvánulások nélküli, kegyeletes aktus le­gyen a gyászszertartás, illetve a megbékélés napja is legyen ez a nap — nem valósulhatott meg. A nemzeti megbékélésre törekvés mellett szinte szer­vezetten jelent meg a leszá­molás, az új politikai perek igénye. Riasztónak tartják az erőszakos, diktatórikus fogá­sokat, amelyekkel egyesek a végső búcsún résztvevőkből, a tv-nézökböl, a rádióhallgatók­ból bázist próbáltak létrehoz­ni saját politikai céljaik el­éréséhez. A Bal igényli min­den progresszív erő összefo­gását a valódi megújulásért, s ezt a demokrácia, s a plura­lizmus keretei között szeret­nék szolgálni. Ezért utasítják el azokat az antidemokratikus, militáns hangokat, amelyek az eredetileg nemzeti megbéké­lést is szolgáló szertartást fel­használva, a magyar nép, il­letve az ifjúság nevében szól­va, újra egy konfrontáció felé kívánják vinni az országot. A KISZ V. kerületi bizott­sága nyilatkozatában ítéli el a Fidesz június 15-i szovjet nagykövetség előtti demonst­rációját. A nemzeti megbéké­lés napjának előestéjén tartott tüntetést nyílt és durva pro­vokációnak taraja. Az ellen is tiltakozik, hogy a gyászszer­tartáson Orbán Viktor, a Fidesz szónoka a magyar ifjú­ság, a magyar fiatalok nevé­ben beszélt. Holott a Fidesz képviselője által mondottakkal a magyar fiataloknak csak egy része azonosult. A Fidesz a magyar és a nemzetközi nyil­vánosság előtt saját eszméinek legitimálása érdekében a ma­gyar ifjúság szószólójaként tüntette fel magát. Az MSZMP Üjpesti Bizott­sága az ország nyilvánossága előtt fordult felhívással az MSZMP Központi Bizottságá­hoz. Leszögezte, hogy a plat­formok a vezetők között dúló harc elkendőzését szolgálják, s emögött egy-egy új párt alapí­tásának szándéka rejlik. Nem kívánják a visszarendeződést, de elegük van a meghátrálás­ból, a rájuk kényszerített szé­gyenérzetből. Hitték, remél­ték, június 16. valóban a köz- megegyezés, nemzeti megbéké­lés kezdete lesz. Ehelyett azonban a nyílt uszítás, a rendszerellenes szándéknyilat­kozatok közzétételének szín­terévé vált a temetés, a nem­zeti gyász napja. Tiltakoznak az olyan vezetők ellen, akik képtelenek a politikai feszült­ségek kezelésére, akik csak sodródnak a különböző áram­latok nyomására. Követelik, az MSZMP végre valóban a több százezres tagság refor­mokat támogató, a haladásért cselekvőén tenni kész erők pártja legyen, s ne a vezetés hatalmi harcainak színtere. A népképviseletet jelképezve Zászlófelvonás Lapunk múlt heti számában már beszámoltunk arról, hogy a HNF Dunakeszi Városi Bi­zottságának tagjai felvetették: a tanácsháza homlokzatán lengjen ott mindig a nemzet háromszínű lobogója. A Duna­keszi Városi Tanács végrehaj­tó bizottsága úgy döntött, hogy a tanács épületére augusztus 20. alkalmával, ünnepélyes keretek között felvonja a Magyar Népköztársaság nagy­méretű, piros-fehér-zöld zász­laját. A végrehajtó bizottság felhívta az ország valameny- nyi tanácsát, hogy csatlakoz­zanak a kezdeményezéshez és az augusztus 20-i zászlófelvo­nás váljék országossá. Hűtőházakban a tavalyi málna Félnek az újabb árháborútól

Next

/
Thumbnails
Contents