Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám

4 1989. JŰNIXJS 19., HÉTFŐ zombatok — szinte semmiből Három igazi varázsló Zsámbékon Június 17-től Zsámbék újra ............; v árja a képzőművészetek és a színház kedvelőit az immár ha­gyományosnak számító Zsám- oéki szombatok rendezvényso­rozatával. Az idei nyár már a hetedik ebben a sorban. A szer- f^ezők — amikor első ízben út­jukra indították a szombato­kat — hittek abban, hogy a ífcözség és a környék lakói igénylik a színvonalas előadá­sokat, azokat, amelyek termé­szetesen az idelátogatóknak is tartogatnak élményeket. A programok a korábbihoz ha­sonló szisztéma szerint épül­jek fel. A kiállítások megnyi­tóit délelőttönként tartják a művelődési házban, ahová ínost is sok képzőművész hoz­za el alkotásait. Háromkor kezdődnek a gyerekműsorok, ugyancsak a művelődési ház­ban. A délután a koncertek, áz este pedig a színházi elő­adások ideje. A színhely pie- dig a templomrom. A június 17-i, első szombat fiyitórendezvénye Rohály Má­ria tűzzománc-kiállítása volt. A nyírbátori művésznő alko­tásain többnyire virágok pom­páznak a legkülönbözőbb szí­nekben. A kicsi, finoman ki­dolgozott zománcképek alap­motívuma a természet. Ebből kiindulva teremti meg a mű­rész saját formavilágát. A kora délutáni program a gyerekeknek szólt. Fél három Stán néhány perccel még üres volt a művelődési ház környé­ke, de háromra benépesült az épület. A színházterembe egy­re hordták a székeket, míg vé­gül mindenkinek jutott hely, és elkezdődhetett a műsor. Le­vente Péter és barátai már törzsvendégnek számítanak a Zsámbéki szombatokon. Az felőadás előtt Levente Péter és Gryllus Vilmos elmondta, hogy egy kivételtől eltekintve jmindig eleget tettek a zsám- péki meghívásnak, és örömmel jöttek ide most is. Idén új mű­sorukat hozták el: Döbrentei Ildikó—Gryllus Vilmost Ki kopog? című játékát A kis művészcsapat, amely­nek harmadik tagja Mérő Im­ire bűvész, közel száz gyereket Szórakoztatott másfél órán át. Meg kell hagyni, ez a három 'ember irigylésre méltóan ért ja legifjabbak nyelvén. A leg­különbözőbb korú gyerekek — jegytől úgy tízévesig — ültek Szüleikkel a teremben, és ön­feledten énekeltek, tapsoltak, ‘kiabáltak, nevettek. A közös éneklés és mókázás után a já­ték a világot jelentő deszká­ikon folyt tovább, ahol a leg­kisebbek is kaptak nekik va­ló szerepeket, és megtanulhat­tak illendően bemutatkozni, !köszönni. S ami végül egyér­telműen kiderült: ez a három /művész igazi varázsló. Van mit tanulni tőlük a szülőknek, j A templomrom melletti kő­tárban délután ötkor kezdődött jaz Advent kamarazenekar (koncertje. Talán a korai kez­dés volt az oka annak, hogy la zenekar tagjai közül többen Jjöttek el, mint akik a produk­ciót hallgatták. Pedig az Ad- ,vent nagyobb figyelmet érde- .melt volna. Tagjai jól felké­szült zenészek, akik az ország hetőleg a nézők ízlésével is ta­lálkoznak majd. A programok egy része ingyenes, a gyerek­előadásokon 25, a színházi elő­adásokon 50 forint a belépő. A következő szombaton, jú­nius 24-én délelőtt tízkor ki­állítás nyílik a művelődési házban Gungl József, a köz­ségben született komponista és karmester életművéről, vala­mint a zsámbéki nemzetiségek kultúrájáról. Háromkor Füsi János Péter szolga királysága című mesejátékával szórakoz­tatja a gyerekeket a Lencse Színpad. A templomromnál öt­kor a budaörsi Pro Musica kó­rus ad hangversenyt Sapszon Ferenc vezényletével, kilenc­kor pedig Philipp István—Bá­rány Ferenc: Vérszipoly című vámpírparódiájával lép fel a Budapesti Pinceszínház. K. Á. A Zsambefci szahhmhok kerete­ben Levente Péter és barátai szórakoztatták a legif jabbakat. Képünkön Levente Péter és Gryllus Vilmos játszik a gye­rekekkel , különböző vidékein a körülbe­lül ötezer tagot számláló ad­ventista gyülekezetek zenei és lelki életének irányításában is részt vesznek. Műsorukban Purcell, Vivaldi, Corelli és Bach műveit hallhatta a kis számú, ám annál lelkesebb kö­zönség. Ha lett volna lehetőség arra, hogy koncertjüket egy­másfél órával a színházi elő­adás előtt kezdjék el, minden bizonnyal jóval fiibb érdeklődő jegyezte volna meg a nevüket. Este kilencre megtelt a né­zőtér. Raymond Queneau Stí­lusgyakorlat című műve már tavaly is szerepelt a műsoron. Az akkori nagy sikerre való te­kintettel ismét meghívták a debreceni Csokonai Színház három művészét: Dánielfy Zsoltot, Horányi Lászlót és Vízi Györgyöt. A fergeteges humorú darab a bizonyítéka annak, hogy egy néhány mon­datos szövegből a legnevette- tőbb előadást is létre lehet hoz­ni, ha a szerepeket arra alkal­mas színészek kapják. A Zsámbéki szombatok mű­vészeti vezetője, Bicskei Gá­bor elmondta, hogy a június 17-től július 22-ig tartó ren­dezvénysorozat keretében több minit húsz programot szervez­tek, nem kis nehézségek árán. A Pest Megyei Tanács az idén 140 ezer forinttal támogatta a szombatokat, 50 ezer forintot a Dunatours adott, és össze­jött némi pénz a műsorfüzet­ben megjelenő hirdetésekből. Ebből a csekély pénzügyi tá­mogatásból hoznak Zsámbék- ra igazán figyelemre méltó produkciókat... amelyek remél­Zenés-tancos felvonulás Tinódi útján Dombóváron rendezték a hét végén a Tinódi útján című zenei fesztivált. Ez a második ilyen rendezvény — az elsőt Szigetváron tartották — azon városok kórusai és más mű­vészeti csoportjai számára, ahol Tinódi Lantos Sebestyén annak idején hosszasabban tar­tózkodott. A magyar reneszánsz hagyományait ápoló kétnapos dombóvári fesztiválon a he­lyieken kívül részt vettek Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs és Szigetvár kórusai, a szentend­rei Rex Corvinus együttes, va­lamint a visegrádi Salamon bajvívókor. A fesztivál a városközpont­ban nagyszabású zenés-táncos felvonulással kezdődött, majd a Salamon bajvívókor mutatott be látványos, történelmi han­gulatú produkciót a főtéren. A művelődési házban előadás hangzott el Tinódiról és korá­ról, majd a kórusok közös fel­lépése után reneszánsz tánchá­zat rendeztek a művelődési ház előcsarnokában. Vasárnap Ti- nódi-dallamokat tanultak és hangversenyt adtak a fesztivá­lon részt vevő kórusok. Az elvarázsolt közönség (Pék Veronika felvételei) Röntgen vallatta titkáról a ládát Festék alatt kis virágok nénk, hogy különleges szakma képviselői a farestaurátorok országos konferenciát tartot­tak Kecskeméten. A kecskeméti tanácskozáson 'Nagy Varga Vera néprajzos­muzeológus és Kogler Attila restaurátor — mindketten a ceglédi Kossuth Múzeum mun­katársai — előadást tartottak. Témájuk egy, a ceglédi múze­um néprajzi gyűjteményében őrzött. 1793-as évszámmal da­tált festett láda története, il­letve festésének eltávolítása volt. A festék alatt ugyanis régebbi megmunkálást véltek. — A munkafolyamat meg­kezdése előtt — mondta Kog­ler Attila restaurátor — mé- retarányas, temperával színe­zett rajzokat, fekete-fehér és színes diát, valamint röntgen- felvételeket készítettünk. A röntgenfelvételek dr. Molnár Attilának és munkatársainak köszönhetően a ceglédi kór­házban készültek el. A felvé­tel igazolta a néprajzos Nagy Varga Vqra feltevését, misze­rint a ládán látható élénk szí­nű, de kissé harsány festés újabb kori. Számomra a biz­tonságot jelentette a röntgen­fotó. ezúton is megköszönöm a „röntgenesek” segítségét. — Több restaurátor kollé­gámmal folytattam szakmai tapasztalatcserét arról, hogy ki és milyen tisztítási eljárást alkalmazott, ha volt dolga már hasonló tárggyal — mondta a farestaurátor. — A tisztítás során egyre több átfestett ré­teg tárult föl: az ötödik alatt azután egy minta kezdett ki­bontakozni: annak a részlete, amelyet a röntgenfelvételen láttunk. A festékrétegekből vett min­tákat a Központi Múzeumi Igazgatóság munkatársai meg­vizsgálták. A vizsgálati ered­mények alátámasztották a ceg­lédi néprajzos feltevését, ugyanis a 19. és a 20. század elején használt festékeket mu­tattak ki a felsőbb rétegeknél. Ezeket alapozás és kötőanyag nélkül kenték föl az előző fes­tésekre. A nagy türelmet és figyel­met igénylő aprólékos restau­rátori munka nyomán lassan- lassan kibontakozott a koráb­bi, az eredeti díszítő minta: egy szép, egyszerűbb, szeré­nyebb, a ládához illőbb kis virágkompozíció. Borsos Hedvig A művelődési miniszter döntése Amikor a kötelező szabadon választható A művelődési miniszter köz­leményt adott ki az idegen nyelvek oktatásáról az alap- és középfokú nevelési-oktatási intézményekben. Ebben egye­di megoldásként engedélyezi, hogy az 1989—1990-es tanévtől az intézmények határozzák meg a kötelező tantárgyként oktatott választható idegen nyelveket. Változatlanul kSötelező az ál­talános iskolában egy, a kö­zépiskolában — az intézmény típusától függően — egy vagy két idegen nyelv tanítása. A szabad nyelvválasztásra való áttérés feltételei a követ­kezők: — a választott idegen nyelv bevezetése az általános isko­lák 4., (legfeljebb 5.) évfolya­mától, szakosított tantervű ok­tatás esetén a 3. évfolyamtól, illetve a középiskolák 1. évfo­lyamától felmenő rendszerben történhet; — a nevelési-oktatási intéz­ménnyel munkaviszonyban ál­ló főfoglalkozású orosznyelv­szakos pedagógusok foglalkoz­tatását biztosítani kell, s lehe­tővé kell tenni számukra újabb nyelvtanári szak megszerzését. Nyelvoktatásra csak az a pe­dagógus alkalmazható, aki az adott nyelvből előírt tanári ok­levéllel rendelkezik. (A válasz­tott idegen nyelvet az általá­nos iskolában taníthatja olyan közép- vagy felsőfokú nyelv­vizsgával, tanítói szakkollé­giumi végzettséggel rendelkező pedagógus is, aki vállalja a nyelvtanári oklevél megszerzé­sét. A középiskolában olyan felsőfokú nyelvvizsgával ren­delkező nyelvszakos pedagógus is taníthat, aki vállalja, hogy a választott nyelvből is meg­szerzi a nyelvtanári képesí­tést.) A nyelvválasztásról — az is­kola lehetőségeit figyelembe véve, a szülői munkaközösség véleményének kikérésével — a nevelőtestület dönt. A döntés­nél az alap- és a középfokú ne­velési-oktatási intézményeknek célszerű kölcsönösen figyelem­be venni azt, hogy körzetükben milyen idegennyelv-oktatás fo­lyik. A választott idegen nyelv ok­tatására a jelenlegi óratervben előírt órakeret használható fel. Az oktatás a középiskolákban a miniszter által kiadott ne­velési-oktatási tervek alapján, az általános iskolában az úgy­nevezett második idegen nyel­vekre érvényes tantervek adap­tációjával folyhat. A választott Vasutasok Két napig daloltak Vasutaskórusok országos ta­lálkozója kezdődött szombaton Szolnokon, a MÁV Járműjaví­tó művelődési központjában. A dalosok kétnapos seregszemlé­jére kilenc férfi- és vegyeskar érkezett, amelyek két koncer­ten lépnék a közönség elé. A szombati nyitó hangversenyen a házigazdák férfikara után « ceglédi, ceglédberceli, debrece­ni, dunakeszi, gyékényesi, mis­kolci, szegedi, tapolcai és zá­honyi vasutasénekkarok, vala­mint vendégként az NDK-beU Eberswalde város férfikara lé­pett fel. Vasárnap a találkozón részt vevő kórusok a vasútállomás előtti jubileumi emlékműnél együttesen adták elő a Bárdos —Varga: Láng és fény, vala­mint Kodály—Berzsenyi: A magyarokhoz című kórusmű­veket. Ami már nem tabu többé Alak — fekete-fehér ben nulságokkal szolgálnak. Aho­gyan Várnai Ferenc szerkesz­tő a könyv bevezetőjében ír­ja — Kádár János nemzet­közi mércével mérve is olyan személyiség, aki képes volt megbirkózni az 1956 után „indulását” követő rendkívüli kemény bírálat özönével és kiváltani nemcsak a szocia­lizmussal szembenálló, de a békéért és az emberi szabad­ságjogokért tenni akaró té­nyezők elismerését is szerte a világon. Hovatovább két évtizede a legnagyobb ma­gyar reformerként tartják szá­mon, aki nemcsak kezdemé­nyezte a reformokat, hanem azok megtorpanásának első éveiben sem engedte teljes leállításukat vagy visszafor­dításukat. Az összegyűjtött szemelvé­nyek 1956-tól 1988-ig kísérik figyelemmel Kádár szerepét. Az 1956-os tragédiát követő esztendőkben a személyére szóló jelzők még ilyenek: báb, áruló, terrorista, hóhér, vagy­is élésen bírálták, nem is­merték fel igazi cselekede­teit, csak lassan, a „magyar kérdés” napirenden tartását követő stabilizálódás idején kezdték látni a magyar kon­szolidációban betöltött pozi­tív szerepét. Különösen 1968 után, amikor Magyarországon bevezették a gazdasági refor­Mai zaklatott világunkban, amikor a magyar társadalom fejlődéséről van szó, arról, hogy milyen legyen a kibon­takozás útja, miként értékel­jük az elmúlt évtizedeket, egyre többször kerül Kádár János neve előtérbe, hiszen személyisége meghatározó je­lentőségű volt az elmúlt há­rom évtizedben. Sokan elma­rasztalják, mások felelősségre vonást emlegetnek, vádolnak, anélkül, hogy tiszában volná­nak ennek a harminc eszten­dőnek a lehétőségeivel. Hogy milyen szerepbe volt a magyar társadalomban, azt most a nyugati pxügári politikusok, újságírók, államférfiak tollá­ból ismerhetjük meg. Ugyan­is a Tabu Kiadó Mr. Kádár címmel olyan dokumentumo­kat gyűjtött kötetbe, amelyek megvilágítják az MSZMP egy­kori főtitkárának szerepét a magyar fejlődésben. Idézhetnénk a világ legje­lentősebb politikusait, mint Thatchert, Willy Brandtot és másokat, akik elismerően nyi­latkoztak róla. Lényegében azt mondták, hogy a Kádár­korszak eredményeit nem sza­bad nem észrevenni, mert nézzünk csak körbe, a töbhi szocialista ország a magyar­hoz képest mire vitte? A kö­zöltek figyelemre méltó ta­mokat, akkor jelentek meg figyelemre méltó írások, ész­revételek. ..A magyar reform, amelyet Kelet-Európa köz­gazdászainak legkiválóbb kö­re dolgozott ki, többre viszi: nem mintha Magyarország há­tat fordítana a szocializmus­nak, hanem éppen ellenkező­leg, mert úgy látszik, jól in­dult, hogy feltalálja a fejlő­dés új, egyszerre szocialista és a sztálini modelltől mély­rehatóan különböző új mód­ját” — írta a L’ Expansion 1972. áprilisában. A szerkesztők a következő fejezetnek a Helsinki szellemé­ben címet adták, amelyben az 1975 utáni Nyugatra nyi­tásról szóló írásokat, doku­mentumokat foglalták egybe. Ismert, hogy Kádár János 1976-tól egy sor nyugat-euró­pai — köztük a NATO-hoz tartozó — országban járt. Mindenütt megbecsülést, elis­merést szerzett a magyar nép­nek. Dicsérték a „kis lépések politikáját”, Schmidt kancel­lár pedig Európa egyik leg­okosabb és legtapasztaltabb áilamférfiának nevezte. A The Times 1978 novemberében Magyarországot a tábor leg­szabadabb országának titulál­ta. A kötetből azt is megtud­hatjuk, hogy a világ miként búcsúzott a „nagy öreg”-tői, ahogyan a Le Monde nevez­te, amikor megtudta, hogy Kádár János megvált a főtit­kári tisztségétől. A The Times pedig azt emelte ki, hogy szándékai nem voltak rosz- szak. „Kádár idején Magyar- ország vált az egyik legvi­rágzóbb és humánusabb or­szággá a szovjetek égisze alatt A magyaroknál több lett az áru az üzletekben, és derű­sebb az élet.” A L’Unita sze­rint Kádár elsőként szakított a sztálinizmussal” és a „lehe­tőségek művésze” volt. Végül Vázlatok egy portré­hoz címmel fejeződik be í könyv utolsó része, amelyben a visszaemlékezők arcélé; igyekeznek megrajzolni. Ko­vács Imre, aki a felszabadu­lás után a Nemzeti Paraszt­párt egyik vezetője volt, ír­ta róla Amerikában megje­lent könyvében: „Kádár el­megy odáig, ameddig lehet amivel a magyar nép úgy látszik, egyetért és az oro­szok is tudomásul veszik, hogy odáig el kell mennie ...” Ö maga mondotta a Timt című amerikai magazinnal: adott interjújában, hogy igye­kezett a világot olyannak lát­ni, amilyen. Az ítélkezés fe­lette az utókor dolga. A gazdálkodás az örökséggel — az utódainké. „Az egyéniség emléke mint eleven hatóerő megmarad” — ez utóbbi mon­datot Száraz György író 1982- ben megjelent Jegyzetek egy Kádár-képhez című írásábö vettük. Gáli Sándor idegen nyelv oktatásához az általános iskolában a szakosí­tott tantervű osztályok számá-. ra engedélyezett tankönyvei«:, valamint a fakultatív foglalko­zások idegen nyelvi program-* jait. lehet igénybe venni. A középiskolákban az adott nyelvre jóváhagyott tanköny-1 vet kell használni. A szülők beleegyezésével egyéb nyelv-* könyvek is felhasználhatók. Azokban az általános isko- Iákban, amelyekben jelenleg szakosított tantervű idegen­nyelv-oktatás folyik, az orosz nyelv órakerete — bármelyik évfolyamon — vagy az adott idegen nyelv, vagy egy másik idegen nyelv oktatására is fel­használható. Ebben az esetben is lehetővé kell tenni az orosz nyelv választhatóságát azon tanulók részére, akik ezt igénylik. A nemzetiségi nyelvet okta­tó. a nemzetiségi tanítási nyel­vű, valamint a kétnyelvű nem­zetiségi iskolákban az orosz nyelv bármelyik évfolyamon fakultatív tantárgyként tanít­ható. A felszabaduló órakeret a nemzetiségi nyelvet oktató is­kolában a nemzetiségi nyelv óraszámának növelésére, a nemzetiségi tanítási nyelvű, a kétnyelvű nemzetiségi iskolá­ban pedig más idegen nyelv ok­tatására is fordítható.

Next

/
Thumbnails
Contents