Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
4 1989 JÜNIUS 17., SZOMBAT Ha így megy tovább, megáll a hajó Rendhagyó óra a megbecsülésrő Délután kettőkor kezdődött a beszélgetés. Este hatkor az órámra pillantok. Ideje lenne hazamenni. Érdemleges döntés úgysem születik. A továbbiakban a parttalanság érzetét kelti már az egész. A tisztázó beszélgetés, ahogy a szi- getszetmiklósi Erdei Ferenc Általános Iskola tantestülete nevezte ezt a találkozást a helyi tanács, meg a pártbizottság vezetőivel és dr. No- vák Istvánnal, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjével. Vita az iskolában Lapunk június 3-i számában megírtuk már, hogy itt május 31-én negyvenkét aláírással tantestületi jegyzőkönyvet küldtek Pongrácz Gábornak, a város tanácselnökének. Tiltakoztak az ellen, hogy a pedagógusnapi jutalomra személyenként csak 1 ezer 500 forint osztható ki, mert több pénz nincs. Ezt megalázónak tartották. Pongrácz Gábor tanácselnök válaszlevelében megírta, hogy alapvetően egyetért a tanárokkal. Ám ezt a gondot nem tartja sajátosan helyinek, éppen ezért itt és most megoldhgtó- nak sem. A jutalomkeret ösz- szege ugyanis országosan egy százalék. Ám azt is hozzátette később a tanács pénzügyi osztálya, hogy a pedagógusnapi jutalom városi átlaga 2 ezer 108 forint, ami az egy százalékon kívül még a bérmegtakarítást is tartalmazza. Jutalmazás nemcsak pedagógusnapon van. Így a két forrásból az idei évben is 7 ezer 198 forint lehet az átlag, ami még az inflációt számításba véve is több a havi 5 ezer 722 forintnál. Csak hát a megtakarítás nem jutalom — vitatják a nevelők, s mint hallom, a kritikus napon úgynevezett egyórás munkalassító sztrájkot tartottak. — Miből állt az? — Bent voltunk a gyerekekkel a tanteremben, csak éppen nem tartottunk órát — magyarázzák. Az értekezleten egymással szemben ülnek, egyik oldalon a vezetők, a másikon a tanárok. Most ők vizsgáznak bátorságból, összetartásból, a helyzet és a tennivalók helyes megítéléséből. Tisztelet- tudó, kötelezően udvarias, de olykor fagyos, máskor indulattal áthatott szavak kopognak. Lényegében itt van minden olyan szakember, aki érintett. A pénzügyi osztályvezető, aki elmagyarázza, hogy a tanácsházán kinek mennyi a fizetése. Miért kaphatott az adminisztrátor annyi jutalmat, amennyit kapott. Olyan részletességgel, hogy az már kínos. Valaki meg is jegyzi. Nem egymás pénzét kell so- kallni. Azt, ami kevés itt is, meg ott is? Kiutat kellene találni. Itt van a művelődésüggyel foglalkozó Varga József elnökhelyettes, de a tanárok most az elnököt szeretnék látni, aki sokak szerint annyiszor sem volt még az iskolában, mint a megyei osztályvezető. Pedig — mondogatják — nemcsak akkor kéne idelátogatni, ha magas rangú vendégeket kísérgetnek. Felszólalnak az előző cikkünkben említettek is. Célozva rá, hogy nem örültek a szereplésnek. Nem tartják éppen korrektnek, hogy a jegyzőkönyv tartalmát a tanács vezetői nyilvánosságra hozták. Panaszolják, hogy a tiltakozásuk után berendelték az igazgatójukat. Bár, amint Varga József mondja, azon a beszélgetésen Török Zsuzsa, igazgatónő sem maradt adós semmivel... Vidéken még kevesebb Megjelent írásunkra válaszolva a tantestület levélben is kifejti mindezt. Felfakadnak a — szerintük ugyancsak az értelmiségi pályák között legkevésbé megbecsült — pedagógustársadalom sebei. Máshol is elmondhatnák azt, amit a negyvennégy éve tanító Prokop Gyuláné és a szak- tanácsadó Ballai Gáspárné. Tipikus rossz emlékek Mertl Györgyné élményei a tyúkok, malacok összeírásáról, a tsz- szervezésről. amire kellett valaha az értelmiség segítsége. Csak éppen a viszonzás maradt el. Juhász András testnevelő tanár még a párbeszédek elhangzása után is azt dörögte a tanácsiaknak: — nem értjük meg egymást. Azt emlegetik, hogy egy hajóban evezünk. Csak hát itt mi evezünk, a kapitány meg alszik. Ha így megy tovább, ez a hajó megáll. Olyan állást kell keresni, ahol az ember el tudja tartani a családját. Kiss Györgyné egyszerre boldog és szomorú. Tíz évet hagy maga után az iskolában, Csepelre kerül tanárnak, mert ott háromezer forinttal több lesz a fizetése. Kérdezi: — vidéken miért nem jár ugyanazért a munkáért annyi pénz, mint a fővárosban? * Szigetszentmiklóson jelenleg 8 ezer 801 forint a tanári átlagbér. Ehhez képest az Erdei Ferenc Általános Iskoláé 8 ezer 645. A 'legalacsonyabb fizetés 5 ezer 500, a legmagasabb 12 ezer hétszáz forint. Tehát nem sok. Egyetem, főiskola, évtizedes gyakorlat. Érthető az elkeseredés, a meg- bántottság. Ámbár Novák István felszólalásából más is kiderül. / Ki-ki a maga baját — Nem biztos, hogy jó célt szolgálunk, tisztelt kollégák, ha nyitott kapukat döngetünk — kezdte. Majd a tényeket csoportosítva elmondta, hogy a túlóradíjak rendezésekor a megyei tanács 17 millió forinttal toldotta meg a keretet. Előterjesztették a szaktanács- adók béremelését, rendezték a nemzetiségi tanárok, a népművelők fizetését. Javasolták, hogy a szeptemberi rendezéskor az agglomerációs övezet iskoláiban tanító fiatalok kétszáz forinttal kapjanak többet pótlékként. Szeptemberben egyébként 16,3 százalékos fejlesztés várható. Ez mindennel együtt az előző szeptembertől számítva egy év alatt 30 százalékos javulást jelent. A megyei tanács nemrég 19 millió forintot hagyott jóvá a pedagógusok vissza nem térítendő lakás- építési támogatására. Ez az összeg csak kiegészíti a helyi forrásokat, ami összesen 40 milliót tesz ki a megyében. — Történik tehát valami — bizonygatta az osztályvezető. — Ha ez még nem is elég, azért nem célszerű, hogy magunk ellen fordítsuk a közvéleményt akkor, amikor más ágazatokban, is sok a gond. Ezek közül a legnagyobb, hogy nyugdíjasok jelentős részének ma nem tudják a létminimumot biztosítani. A jutalmat június 19-én' mégis felveszik a szigetszent- miklósi iskola tanárai. Igaz, nem az említett 1 ezer 500-at, hanem mint halljuk: 4 ezer ötszáz fölött lesz az átlag. Igaz, a vitatott bérmaradvány- nyal együtt. Éreztem, mindkét oldajon tartottak az újságíró állás- foglalásától. Ok nélkül. Tettük mérlegét maguknak kell megvonniuk. Kovács T. István A tehetsegfejlesztő legjobbjai A váci Löwy Sándor Ipari Szakközépiskolában két esztendeje működik az Észak- Pest Megyei Matematikai Tehetségfejlesztő Központ. Szakköreikre, amelyek matematikával és számítástechnikával foglalkoznak, tavaly októberben egy verseny alkalmával 246 tanulóból válogatták ki a hallgatókat. A tehetségkutató szakkörök tanulói (szám szerint 26-an) ez év májusában záródolgozatot írtak. A versenyen részt vevők valamennyien megkapták az iskola emlékplakettjét, a Hungária Biztosító tárgyjutalmait, valamint részt vehetnek egy közös kiránduláson. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság az 1—10. helyezett tanulókat száz-száz forintos könyvutalvánnyal jutalmazta. Közülük azokat, akik Pest megyei középiskolákban folytatják tanulmányaikat, automatikusan felvették a központi középiskolai matematikai szakkörbe. A legkiválóbb verseny- eredményt elérő 7. és 8. osztályos tanulók közül az alábbiakban az első három helyezettek nevét közöljük: 7. osztályosok: Perger Tamás érdi, Majáik Judit váci, Hyross Csaba százhalombattai tanulók. 8. osztályosok: Dudás Erna ceglédberceli, Tátrai László váci és Megyeri Katalin ceglédberceli diákok. A. P. Szifanyomatok ajándékba Barcsay Jenő, Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér, Hi.ncz Gyula, Illés Árpád, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás és Mar- tyn Ferenc műveiből, szitanyomataiból álló magángyűjteményt adtak át csütörtökön a 'Budapesti' Amerikai Nemzetközi Iskola Elisabeth Salgo színháztermében. Az ünnepélyes eseményen részt vett és beszédet mondott Derek Fraser, Kanada budapesti nagykövete és Präger László, a magyar— kanadai gazdasági kapcsolatok különmegbízottja. A megnyitón hangoztatták, hogy az esemény jól jelképezi a kapcsolatok bővülését, a politika, a gazdaság, a kultúra nyitottságának fokozódását. Készül A madarász Ä Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és a Operaház énekkara, számos operaénekes, Breitccr Tamás karmester közreműködésével elkezdte Zeller: A madarász című operettjének felvételét a rádió 6-os stúdiójában. 150 éves mesterség Kevés mesterségnek határozható meg olyan pontosan a születésnapja, mint a fényképezésnék. 150 esztendővel ezelőtt, 1839. m- nuár 7-én jelentették be a Francia Tudományos Akadémia ülésén, hogy Louis- Jacques-Mandé Daguene úrnak sikerült tartósan rögzítenie a sötétkamrában keletkező, fénysugarak által rajzolt képet. Korábban ezt ceruzával, rajzoa- pírra kopírozták az igényes, minden részletre figyelő illusztrátorok. De a camera-obscura segítségével készült metszetek sohasem voltak teljesen élel- hűek. Nem csoda, ha az óriási lehetőségekkel kecsegtető találmány híre rövid idő alatt eljutott a világ minden részébe. Magyarországra 1839. február 2-án jutott el az első hír, amely a Hasznos Mulatságok című lapban látott napvilágot. Nem hallgathatjuk el, hogy az Angliában élő William Henry Fox Talbot mindössze három héttel később lépett nyilvánosság elé az általa alkalmazott fényképészeti eljárással, mint ahogyan Daguzrre találmányát bejelentett >k a Francia Tudományos Akadémián. Elsőbbség tekintetében Talbot papír negatív, papír pozitív eljárása kezdetben alulmaradt, mert felfedezésére csak 1841-ocn kapott szabadalmat. Az időtállóság szempontjából viszont Talbot gyakorlata bizonyult jobbnak, mert valójában az ö találmányara épült a ma is használatos negatív—pozitív fotó- technika. Ez talán nemi történelmi igazságszolgáltatást jelenthet Talbotnuk, hiszen francia kortársár-Mk eljárását mindössze 10—'5 esztendeig alkalmazták a fotográfusok. A beláthatatlan távlatokat nyitó új mesterség a technikai forradalom időszakában született és mér- földes léptekkel hahdt visszafordíthatatlanul, a fejlődés útján. Másfél évszázad alatt hazánkban is sok-sqk ezer tehetséges es szorgalmas művelője akadt, akik valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy a ma embere számára a fénykép nélkülözhetetlen életelemmé váljon. Mint vizuális információt hordozó, közvetítő és tároló média; mint élethű dokumentum; mint időtlen emlék: és mint esztétikai élményforrás, egyaránt fontos az emberiségnek minden egyes elkészült fotográfia. A fényképezés megszületésének 150. évfordulója alkalmából a Kisiparosok Országos Szervezete fotó- pályázatot hirdetett, amelyre 34 szerző 373 alkotást küldött be. A díjazottak között volt a váci Potk Nándor, akinek egyik győztes képével mai lapunk 8. oldalán is találkozhatnak olvasóink. SZÍNHÁZI LEVÉL A nemi ellátmány Felvételünkön Cserna Antal, Méhes László és Balázs Péter Ne finomkodjunk: Mario Vargas Llosa, a világszerte ismert és olvasott perui származású író Pantaleón és a hölgyvendégek című regényében kurvákról van szó. S nem is akármilyenekről, hanem arról az elit csapatról, melyet az Amazonas folyam mellett elterülő őserdőkben állomásozó katonai egységek számára — a kincstári nyelv kincstári zsenialitással kitalált szakkifejezése szerint — nemi ellátmányt biztosít. A regény hőse, bizonyos Pantaleón Pantoja százados, úgy kerül e kincstári kurvák körébe, hogy éppen neki kell megszervezni ezt a szolgáltatást. B’elettesei korszakalkotó ötletét neki kell átültetnie a gyakorlatba. És mivel az ellátmány ténye és léte éppúgy szigorúan titkos, mint a létrejöttét megelőző szervezés, ki kell találni valami jól hangzó fedőnevet. Így kapja a katonakurvák csapata a Hölgy- vendégszolgálat elnevezést. Ennyit tudni előzetesként elég is Varggs Llosa regényéről.' hk? váláki á Vígsáifiház nézőterére beül, hogy megnézze a Pantaleón és a hölgy- vendégek című zenés darabot. A regényt Kapás Dezső dolgozta át színpadra, és az előadást is ő rendezte. A számos dal olykor igen szellemes szövegét Bereményi Géza írta, a zenét Dés László szerezte hozzájuk. Vayer Tamás, a vendég díszlettervező egy katonai álcázóhálókkal tagolt terű, forgóra épített fémszerkezetet tábori sátorlapokkal és katonapokrócokkal variáló díszletet épített a játékhoz. Jánoskuti Márta a férfiaknak általános katonai egyenruhákat, a nőknek változatos (de roppant szemérmest ruhákat tervezett. S ha csak azt tekintjük, hogy a regény elmesélhető cseleK- ménye íegaiabb nagyjából le- zajlik-e a két felvonásban a színen, akkor azt mondhatjuk: igen. Látjuk, hogyan kapja a megbízatást a kenyes feladatra Pantaleón, latjuk, miképp íog hozza a teljesítéséhez. Latjuk a nemi nyomoroan szenvedő katonákat, és tanúi vagyunk a hölgy szolgálat eisó, mmosegi különítménye megérkezésének és bevetésének. Megtudjuk, hogy a szolgálat novatovabb a hadsereg egyetlen igazán működő szerve lesz, igényoevétele iránt lázadással xenyegetö mértekben növekszik az érdeklődés, egyre újabb tagokat kell toborozni a szolgálathoz, s ezek sorában fel- Dukkan egy kivételes képességű lány is, bizonyos Brazil- ka. Nem akármilyen „antré- ja” van: Kapás Dezső úgy hozza be a színre, mint valami légtornászt, trapézon leng- ve-lebegve, s ott énekli el megszemélyesítője, Eszenyi Enikő (kitünően!) Brazilka belépőjét. Ez az itt szőkének, törékenynek és majdnem de- censnck ábrázolt lány később a szolgálati fegyelem rettenthetetlen példaképeként ismert és csodált Pantaleón Pantoja életében a végzet asszonya szerepkört tölti be. A kötelességtudó kapitány beleszeret a kiemelkedő szakmai tudású Brazilkába, kivételez vele, azaz nem küldi „bevetésekre” vagy csak kevesebbet, mint a többieket. Pantoja családi élete ettől felborul, sőt egészsége is veszélybe kerül, mert részint Brazilka jelent tetemes igény- bevételt, részint, épp Brazilka ötletére, a hivatali megbízhatóság mintaképe saját — hm — hatáskörével meózza az új jelentkezőket, mert csak így bizonyosodhat meg arról: megfelelnek-e a hölgyvendégszol- gálat roppant magas minőségi követelményeinek. Aztán Brazilkával szörnyű tragédia történik: az egyik helyőrség kiéhezett katonái szó szerint széttépik. Pantoja családi élete nagyjából helyreáll, a hölgy- vendégszolgálat csendben megszűnik, Pantoja pedig elvonul valami isten háta mögötti helyőrségbe, ahol zseniális szervezői képességei talán majd a hadtápszolgálat megszervezésében kamatozódhatnak. Hogy a katonák nemi ellátmányban részesítését a hadsereg a továbbiakban hogyan oldja meg, az más kérdés. A bűnbak mindenesetre megvan: Pantoja, aki eléggé el nem ítélhető módon, katonai tiszteletadással temette el Brazilka földi maradványait és ezzel,!, Saégverffhej^qtt; a hadsereggé. HMórt ügyé, ha szorosan vesszük, Brazilka is honvédelmi szolgálatban állott, mi több, javadalmazását a hadsereg ellátmányából kapta, következésképp e testület tagja volt, és így méltán kapott katonai temetést. , Nagyjából ennyi történik — sok dallal, tánccal körítve — a Vígszinház előadásában. Két- három jól megoldott színészi alakítás is található; Eszenyi Enikő mellett a Pantaleónt játszó Méhes László, a feleségét, Pochitát játszó Pápai Erika, s a Csöcsös nevű hölgyvendéget szó szerint domborító Prókai Annamária említhető. Valami azonban nagyon kimarad ebből az előadásból. Sőt, nem is csak egy valami. Először is kimarad az 1973- ban írott regény pompás írói szerkesztésmódja, az a megoldás, hogy Vargas Llosa szinte egyugyanazon mondatban képes egyszerre három helyszínt, véleményt figurát egymás mellé montírozni, és ezzel hihetetlen mozgalmasságot, tágasságot, gördülékenységet ad az anyagnak. Ez a módszer vagy csak írásban, vagy csak filmen (de ott is csak nehezen) képzelhető el. Színpadon nem működtethető. Márpedig ennek elvesztése a regény alapvető esztétikai értékeiből hagy el egy nagyon nagy részt. Másodszor: kimarad az a felfűtött, de sosem közönséges, latin-amerikai légkörű erotika, amely szintén alapvonása a könyvnek. Megszelídített, jólfésült, legfeljebb csak utalásokban létező erotika vagy inkább mértéktartó malackodás az, amit helyette kapunk. S a kettő nem ugyanaz, és megint csak alapvető értékről, tulajdonságról van szó. Legfőképpen pedig szinte teljesen eltűnik a regény szatirikus éle, az az apró részletekben is megnyilvánuló gúny, amivel Vargas Llosa a témát kezeli. Mert hát a Pantaleón és a hölgyvendégek nem a katonakuplerájról szól, hanem arról, hogy egy társadalmi méretű kuplerájban csak a valódi kuplerájok működnek pontosan és rendeltetésszerűen. Ami nem igazán nagy vívmány. Takács István
