Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám

1989. JÜNIUS 17., SZOMBAT MEGYEI 3 Végtisztesség a mártíroknak (Folytatás az 1. oldalról.) tóber 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: Magyar testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! őrizzétek meg a forradalom vívmányait, min­den erővel biztosítsátok a ren­det, állítsátok helyre a bizal­mat. Ne folyjék testvérvér ha­zánkban! Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke, Rácz Sándor, a Nagy-Budapest Munkástanács egykori elnöke, Mécs Imre, a Nagy Imrével együtt halálra ítélt bajtársak, Zimányi Tibor, a recski rabok és a kitelepítet­tek nevében, Király Béla az 1956-os Nemzetőrség parancs­noka, majd a szónokok sorá­ban utolsóként Orbán Viktor a Fidesz képviseletében mon­dott búcsúbeszédet. Ezt követően, fél kettő előtt néhány perccel befejeződött a Hősök terén a megemlékezés. A mintegy ötórás gyászszertar. táson hozzávetőleg 250 ezer ember rótta le kegyeletét: a magyar nép búcsúzott mártír­jaitól, elhelyezve a megemlé­kezés koszorúit és virágait. A tiszteletadás végeztével fel­csendült Erkel Ferenc Ünnepi nyitánya. A koporsókat és ve­lük együtt a mérhetetlen meny- nyiségű koszorút, virágot autókra rakták, s a menet el­indult a temető felé. A kopor­sókat és a kegyelet virágait szállító autókat a hozzátarto­zók és a vendégek kísérték a Rákoskeresztúri temetőbe. ★ Néhány perccel múlt délután 3 óra, amikor megérkezett a Rákoskeresztúri Üj közteme­tőbe a Nagy Imre és mártír­társai földi maradványait kí­sérő gyászmenet. Az 1956 utá­ni megtorlások áldozatainak végső nyughelyére — a sírkert 300-as és 301-es parcellájába — már csak a hozzátartozók, az egykori sorstársak szűk kö­re kísérhette el a mártírokat. A temetőben á családtagok, a harcostársak, a barátok koszo­rúinak elhelyezése után olvas­ták fel a kivégzettek névsorát. A temetés előtti utolsó tiszte­letadás során Darvas Iván és Mensáros László eéyenként sorolta az áldozatok nevét. Az áldozatok életének kioltá­sáról egy-egy fáklya lángjának kioltásával emlékeztek meg a szertartás részvevői. A nevek elhangzásakor a volt rabtársak mondtak néhány szót, így pél­dául többször felhangzott: ve­lünk maradsz!, közöttünk élsz!, ban a községekben. A kisebb településeken ugyanis képes volt hasznos társadalmi cselek, vést szervezni. Utalnék arra is, hogy sokáig az egyetlen olyan, a közjó érdekében tevékenyke­dő mozgalom volt, amelyben egyházi személyiségek is sze­repet tudtak vállalni. 0 Térjünk vissza most az új mozgalomra. Sokan egy demok­ratikus reformpárt csíráját lát­ják benne. — Én ezt nagyon határozot­tan ellenzem, és a kezdemé­nyezők felém irányuló megke­resésére válaszolva is leszögez, tem: részvételem feltétele, hogy a Demokratikus Magyarorszá­gért mozgalom ne kívánjon pártként működni, hanem a korábban említett célok és ér­tékek jegyében, a szűkén vett pártérdekeken segítsen felül­emelkedni. 9 Grósz Károly röfftön az előkészítő bizottság létrejötte után — a felhívás alapján —. visszafogottan, de jól érzékel­hető fenntartásokkal nyilatko­zott a mozgalomról. A Politi­kai Bizottság legutóbbi ülésén esett-e szó erről? Ha igen, mi­lyen álláspont alakult ki? — Természetesen beszélget­tünk az új mozgalomról. Én is elmondtam ezzel kapcsolatban a véleményemet és Pozsgay Imre is. A testület nem foglalt állást, nem hozott határozatot. Az volt az érzésem — ha sza­bad így utólag minősíteni az eseményeket —, hogy tudomá­sul vette- az Üj Márciusi Fronthoz hasonlóan, ez a De­mokratikus Magyarországért mozgalom sem a párt ellen jött létre, hanem éppen a párt leg­jobb törekvéseihez kíván tár­sadalmi bázist teremteni. • Ha az előkészítő bizottság összetételét vizsgáljuk, akkor megalapozottnak látszik az a vélemény, hogy ez a csapat Katonák sorfala között érkezik a Rákoskeresztúri köztemetőbe Nagy Imre és sorstársai földi maradványaival a gyászmenet, hogy a sírkert 300-as és 301-es parcellájában végső nyug­helyükre helyezzék a mártírokat nem távozol!, közöttünk vagy!. Az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a katolikus, az evangélikus, a re­formátus egyház, a szabadegy­házak és az izraelita felekezet papjai szentelték meg a síro­kat a napokban felállított kop­jafák tövében. Amikor a név­sorban a Nagy Imre-per áldo­zatait említették, a katafalkok­ra — a jelképes ravatalra — el­helyezett koporsókat a sírhoz vitték, ahol a család által fel­kért személy mondott búcsú­beszédei Gimes Miklós újságíró sír­hantjánál áz egykori újságíró kolléga, az Irodalmi Űjság 1956 előtti szerkesztője, a ma Svájc­ban élő Molnár Miklós mon­dott búcsúbeszédet. Losonczy Gézától, Nagy Im­re kormányának egykori ál­lamminiszterétől a család és a régi barátok nevében Gyenes Antal búcsúzott. Maiéter Pál vezérőrnagyot, honvédelmi minisztert — a család kérésének megfelelően — evangélikus egyházi szer­tartás mellett helyezték végső nyughelyére. A Kilián lakta­nya egykori parancsnokát Har­mat Béla evangélikus püspök és Donáth László evangélikus lelkész búcsúztatta. Hagy Imre koporsója mel­lett először Méray Tibor mon­dott búcsúbeszédet, majd Ko­pácsi Sándor, Budapest egy­kori rendőrfőkapitánya, a nemzetőrség országos parancs­egyaránt képviseli a párton be­lüli reformerőket, a reformkö­röket, a párton kívüli balolda­li, demokratikus szocialista tö­rekvéseket, sőt még azokat is, akik csak egy baloldali indítta­tású népi demokrácia célkitű­zését tudják vállalni — a szo­cializmus tételes kimondása nélkül. Egyetért-e azzal, hogy ebben az értelemben egy szé­les baloldali demokratikus ös­szefogásnak lehetne az alapja mozgalmuk? — A népi demokrácia kifeje. zést találónak érzem. A szocia­lizmus — mint rendszer — minden részvevő általi elfoga­dását nem követelném meg. A szocialista értékek elfogadását vagy tiszteletét viszont magam részéről igénylem, tisztelve ter­mészetesen mások értékrendjét is. Egy ilyen, a demokratizmus igenlésének platformján az ösz- szefogást kifejező és szervező mozgalom az MSZMP szem. pontjából is fontos, mert a párt egyedül nem tudja elvégezni a feladatát, mert terheli múltja, mert a modellváltást tagságá­nak egy része még nehezen tudja elfogadni. Az MSZMP csak akkor tudja a demokrati­zálás folyamatában oly szük­séges stabilizáló feladatát el­látni, ha együtt tud működni a szélesebb tömegekkel, és eb­ben — az MSZMP reformel- *kötelezettségét feltételezve és egyben erősítve — közvetítő szerepre is vállalkozhat a De­mokratikus Magyarországért mozgalom. • Ha tehát azt kérdezem, hogy a megye párttagjainak javasolnák.e a csatlakozást, ak­kor mit válaszol? — Először is azt, hogy min­den párttag és pártszervezet ítéljen önmaga. Szívem sze­rint természetesen szeretném, ha sokan vállalnák a mozga­lom célját és tartalmát. B. A. nokának helyettese búcsúzott Nagy Imrétől. Szilágyi József sírjánál Lő­csei Pál újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia Szo­ciológiai Intézetének nyugdí­ii YILATKO ZATO K Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke délelőtt a követ­kezőket mondotta az MTI munkatársának: — Az oly sok megpróbáltatást, fájdalmat okozó történelmi eseményt helyére kell tenni, közös megegyezéssel mielőbb le kell zárni, hogy az earőt és a figyelmet a néppel együtt és a nép javára, a jelenre és még inkább a jövőre fordíthassuk. Június l€-a ezt szimbolizálja és ezt kell jelentse mindnyá­junknak, akik felelősen gondolkodunk Magyarország jövő­jéről. Szólt arról iis, hogy ha sok is a hasonlóság a Nagy Imre- kormány szándékai és a ,mai törekvések között, mint pél­dául a pluralizmus, a többpártrendszer, azonban nem lehet eltekinteni a 30-40 évvel ezelőtti és a mostani Magyarorszag belső és külső körülményei közötti különbségektől«. A hason­lóságok, az azonos törekvések mögött egy evolúciós fejlődést kell látni, egy megváltozott világot és új feltételrendszert. Németh Miklós, mint mondta, hisz abban, hogy a mai veze­tés a néppel összefogva, a politikai és a gazdasági reformok útján haladva egy szebb és boldogabb Magyarország jövőjét alapozza meg.~ x ....... i... Pozsgay Imre áílamminiszter is nyilatkozott:. — Kézfogás ez a mai nap, lényege a nemzeti megbékélés és a tempós, új lendületű munka megkezdése június 17-tól. Ez a nagyszerű esemény arra is alkalmas, hogy személyes elkötelezettségemet újra megerősítsem, s örülök, hogy a mai kormány osztja az l»56-tal kapcsolatos nézeteimet. Ma job­bak a feltételek és biztatóbbak a körülmények, mint 5€-bam a pluralista társadalom megvalósításához, ami akkor tragé­diába, mondhatnám katasztrófába fulladt. Megvan az eseiy arra, hogy a diktatórikus szocializmusról demokratikus tár­sadalmi rendszerre térhessen át békés úton az ország. Ha eddig erre másutt nem volt példa, akkor ennek nálunk kell előszóig megtörténnie. Bettino Craxl, az Olasz Szocialista Párt elnöke: — Nagyon örülök, hogy részt vehetek az eseményen, nagy barátsággal gondolok a magyar népre, tudom, hogy a mai nap rendkívül fontos az önök számára. Paskai László bíboros, prímás-érsek: — Ugyanazzal az érzéssel jöttem el, mint az egész magyar nép. Imádságos lelkülettel, őszinte együttérzéssel, a meghol­takkal, a megbékélésnek, a megbocsátásnak, és a jövő építé­sének, reményében. Schöner Alfréd főrabbi: — Megrendülve s egyben reménykedve érkeztem. Megren­dülve, mert a forradalom bukása után lassan másfél ember- öltőnyi idő telt el, hogy a mártírok, azok az emberek, akik isten adományát, életüket adták egy nép függetlenségéért és szabadságáért a megérdemelt piedesztálra kerülhettek. Re­ménykedve, mert nagy lehetőséget érzek az újrakezdéshez, a hívő ember hitével bízom a valódi kibontakozásban, abban, hogy a nagy történelmi lehetőséget nem hagyjuk ki. Faludy György költő: — Sose reméltem azt, hogy eljön számomra is ez az alka­lom, azt hittem, hogy ez csak halálom után következik be. Libik György, a stockholmi egyetem tanára, aki saját ne­vében helyezett el koszorút „Szeretett és felejthetetlen Im­re bácsinak” felirattal. — 1956-ban a Parlamentben dolgoztam, s többek között a semlegességi nyilatkozat megfogalmazásában vettem részt. Re­mélem, hogy nemcsak temetés, hanem újjászületés is lesz ez a nap, hogy az emberi jogoknak 1222-ben, az Aranybullában is lefektetett pontjai Magyarországon végre megvalósulnak. Óriási érzés, hogy a mai fiatalokban fantasztikus energiát és kreativitást látok. A legmesszebbről minden bizonnyal Bánfi Tibor érkezett, aki az új-zélandi magyarság nevében koszorúzott. 1989. jú­nius 16-át csodálatos napnak nevezte, s annak a reményének adott hangot, hogy előbb-utóbb semleges lesz Magyarorszag. jasa mondott búcsúszavakat. Miután a végére értek aki­végzettek névsora felolvasá­sának „1956 minden hősi ha­lottja és mártírja” előtt tisz­telegtek. A fáklyatartók min­den fáklyát kioltottak, majd az ismeretlen forradalmár üres koporsóját Nagy Imre ko­porsója mellé vitték. Itt a Politikai Foglyok Szövetsége nevében először Forgács Fe­renc, majd Fónay Jenő elnök mondott búcsúszavakat. Ezt követően lerakták a jö­vendő emlékmű alapkövét. Az emlékmű pályázati terveit a Budapest Galériában október 23. és november 4. között ál­lítják majd ki. Ezután külön egyházi szertartáson búcsúz­tak Szegedi Flóriántól, Czakó Andrástól, Kosa Páltól és Sze- lepcsényi Istvántól, akik még jeltelen sírokban nyugszanak. re, Gímes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál* Szilágyi József és az ismeretlen for­radalmár koporsóját egyidejű­leg engedték le a sírgödrökbe. A behantolás után a sírokat elborították az emlékezés, a kegyelet koszorúi, virágai. Ez­zel befejeződött a méltóság- teljes, fegyelmezett, békés ke­gyeleti ünnepség. ★ A családi gyászszertartást követően megnyíltak a Rá­koskeresztúri új köztemető kapui. Az esti órákban sokan hozták el Nagy Imre és már­tírtársai frissen hantolt sír­jaihoz a megemlékezés virá­gait. Azok, akik pénteken nem juthattak* el a 301-es parcellá­ba, a következő napokon ró­hatják le kegyeletüket Nagy Imre és mártírtársai sírjánál. KÖZLEKEDŐK Q Kiállítás nyílt a Budavári Palotában, Dzsava- harlal Nehru élete és kora címmel. 0 Átadták a Ma­gyar Táncművészek Szövetsége 1989. évi nívódíjait. 0 Befejezte munkáját Agárdon a számítástechnikai nyári egyetem. 0 Fővárosunk fogadta a VII. nemzet­közi katonazenekari fesztivál résztvevőit. 0 A hét hí­re az is, hogy Budapesten tartotta kongresszusát a Közforgalmú Közlekedés Nemzetközi Szövetsége. Fogalmakkal kell kezde­nünk, mert ugyan aligha van olyan állampolgár hazánkban, aki alkalmanként vagy éppen rendszeresen ne lenne részese a közforgalmú közlekedésnek, eszébe sem jut különbséget tenni, mikor közközlekedik és mikor maszekként. Már csak azért sem jut az eszébe ilyes­mi, mert hiszen amikor beül a saját kocsijába, kerékpárra avagy motorkerékpárra, ro­bogóra pattan, valójában ak­kor is részese a közközleke­désnek: közúton halad, a sza­bályokat be kell(ene) tartania stb. A megyében a községek­ben élők családjainak minden százas csoportjából nyolcvan­nak van kerékpárja, motorke­rékpár (robogó) pedig minden ötödik csaláuoan található. A hivatalos szóhasználat vi­szont nagyon is megK^iionböz- teti a közforgalmú közleke­dést a többi részterülettől. A megkülönböztetés nemcsak ar­ra jó, hogy tiszta legyen a kép, hol nrmyen igények fogal­mazódnak meg, hanem azért is szükséges a csoportosítás, mert a közforgalmat lebonyo­lító vállalatokat a társadalom jelentős közpénzekkel támo­gatja, azaz tevékenységüket dotálja. A vasúti személyszál­lítás például nem tartozik a kimondottan nyereséges üzleti vállalkozások közé. A ráfize­tést az állami támogatás, va­lamint az áruszállítás nyere­sége ellensúlyozza. A megye mint az országban o legjelen­tősebb. ingázó forgalmat és azon belül hivatásforgalmat lebonyolító terület, látszatra nagy élvezője a vasútnak adott dotációnak. Csak ép­pen ... van ennek az éremnek másik oldala is. Nevezetesen az, hogy a dotáció híján az in­gázók nagy része nem ingáz­na: üzemek, intézmények sora maradna munkaerő nélkül... Például azok a közlekedési vállalatok is — a vasút, a Vo­lán —, amelyeknek a feladata a fővároskörnyéki forgalom­nak a minél zavartálanabb le­bonyolítása. Ez persze csak egyetlen sze­lete annak a sokszorosan ösz- szetett kérdéskörnek, amelyet napjainkban a közforgalmú közlekedés egyre bonyolultab­bá váló feladatai alkotnak. A bonyolultság egyben arra is magyarázat, miért nem szabad egymástól leválasztva vizsgál­ni a dotációt, a közlekedés tényleges költségeit, a közle­kedésen belül az ingázás, a hivatásforgalom arányait és szükségességét, esetleges csök­kentésének a lehetőségét. A megyében egy esztendő alatt például a helyi autóbuszjára­tokon 43-44 millió utas jut el céljához, jelentősen dotált vi­teldíj fejében. Ma divatos a támogatások radikális megvo­násáról beszélni, csakhogy gondolkozzunk: mi lenne pél­dául helyi (településen belüli) buszjáratok híján a váci diák­kal, a dabasi vasútállomásra érkezővel, a nagykőrösi ren­delőintézetbe igyekvő idős em­berrel ? Józan mérlegelésnek kell te­hát döntenie arról, mi mit ér meg, s bizonyos megtakarítá­sok nem járnának-e többszö­rös veszteséggel? A dotáció ugyanis a legtöbb esetben nem ajándékba adott forint: társa­dalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az utas eljusson céljához. A furcsa csak az, hogy a tete­mesen megemelkedett viteldí­jak, a megnőtt lakossági ki­adások ellenére sem dől a pénz a közforgalmú közleke­dést lebonyolító vállalatokhoz, sőt... Az állami elvonások és dotációk már-már áttekinthe­tetlen kuszasága kideríthetet- lenné teszi, mi mibe kerül va­lóságosan, s amibe kerül, azt ki fizeti meg. Ez a kuszaság egyben arra is magyarázatot ad, miért nem jut elegendő pénz most már a legszüksége­sebb fejlesztésekre sem a vas­útnál. sem a közúti közfor­galmat lebonyolító vállalatok­nál. Gyenge Vigasz a gondjaink­ra, de tény: a világ szinte minden országában küszköd­nek a közforgalmú közlekedés ellentmondásaival. Van, ahol például a helyi közlekedés bi­zonyos formáinak ingyenessé tételével kísérleteznek — így vélve elkerülni a magángép- kocsi-használat légszennyező hatását —, másutt viszont drasztikus áremelésekkel pró­bálják meg az állami (vagy helyi közigazgatási) dotációk összegének a csökkentését. Se­hol sem leltek még rá egyér­telmű receptekre, s kérdés, egyáltalán vannak-e ilyenek. Az azonban bizonyos, hogy napjaink emberének az egyik legfőbb jellemzője a helyvál­toztatás, a közlekedés. Menni, menni... csak még nem tud­ni, hosszú távon milyen árat kell majd fizetnünk a jellem­ző jegyünkké vált helyváltoz­tatásért. Mészáros Ottó Elszállítják a földet Hosszú viták és tárgyalások után eldőlt, hogy a monori-er- dei szennyezett földet a Minő­ség Vegyipari Kisszövetkezet a hernádkércsi Béke Tsz átme­neti veszélyeshulladék-lerakó. jába szállítja. A kisszövetkezet nem fogadta el a végleges meg­oldásnak számító aszódi vészé, lyeshulladék-tároló ajánlatát, mert annak 12,5 millió forintos költségét nem tudta volna ki­fizetni. A környezetvédelmi bírságok miatt is anyagilag ne­héz helyzetben levő kisszövet­kezet most az olcsóbb, átme­neti tárolást választotta. Így persze a megoldás is csak át­meneti, hiszen a szennyezett földet még ártalmatlanítani kell. Ígéretük szerint ezt abban a pillanatban elvégzik, amikor az erre a célra kidolgozott el­járás engedélyét a Környezet- védelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztériumtól megkapják. ★ Pénteken délelőtt a hír nyo­mában kerestük meg telefonon Práczki Istvánt, a társadalmi bizottság tagját, a társadalmi egyesület elnökét kérdéseink­kel: így van-e valóban, s. ha igen, mit szólnak a monori-er- deiek ahhoz, hogy a környezet- szennyezés ügyében végre va­lami pozitív irányban látszik elmozdulni? Práczki Istvánt az informá­ció meglepetésszerűen érte: sem a bizottságnak, sem az egyesületnek nem jelezte sen­ki, hogy a szennyezett född el­szállítására mostanában való­ban sor kerül, bár ezt az ese­ményt a társadalmi bizottság­nak a helyszínen figyelemmel kellene kísérnie. Azonnal ko. csiba ült, o telepen azonban sem vezetőket nem talált, sem olyan alkalmazottat, aki vala­miről is tájékoztathatta volna. — Nyomait sem látni, hogy a szennyezett földet szállítanák — mondta Práczki István. — De nagyon reméljük, Jiogy a hír a közeli jövő időben már érvényes lesz, és valóban hoz­zálátnak. S remélhetően nem úgy, hogy erről a lakosság mit sem tud. —ez 4 Végül a különböző felekeze­tek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát. A szertartás befejezéseként a Szózat hangjaira Nagy lm-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents