Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

FPST MH, YE 1989. MÄJUS 13., SZOMBAT A piac az egyedüli és legfőbb koordináló erő Beavatkozás helyett megerősödtek a hatásvizsgálatok A politikai közélet palettája számos új színnel gyarapodott az utóbbi hónapokban. Az MSZMP 1988. májusi pártértekezletén elhatározott vál­tozásoknak megfelelően ma már sok területen tisztább a kép. Reálisab­ban mérlegelhető például az ország gazdasági helyzete, felsorolhatok azok a tények, amelyek jelzik: fejlődésünk elmúlt másfél évtizedes múlt­ja hazánkat a fejlett országoktól eltávolította, s az a veszély fenyeget, hogy végleg elveszítjük felzárkózási esélyeinket. A kiút csak egy alapos, minden részletre kiterjedő program megalkotásával képzelhető cl, s eb­ben jelentős szerepük lehet a pártoknak. Az MSZMP gazdaságpolitikai koncepciója is egyre markánsabban körvonalazódik, s számos döntés mutatja, hogy a párt — felülvizsgálva eddigi gyakorlatát — új munka­stílust honosít meg ezen a területen is. A változó helyzethez való alkal­mazkodásról beszélgettünk dr. Kovács Imrével, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjével. — A párt konkrét gazdasági kér­désekkel nem kíván foglalkozni — kezdte. — Ezt már a pártértekezle­ten megfogalmaztuk. Azóta a Köz­ponti Bizottság is csak koncepcioná­lis döntéseket hozott, s ezt a mód­szert ajánlottuk a területi pártszer­vezeteknek is. Ehhez természetesen át kell gondolni az apparátusok fel­állását is. s ahol szükséges, változ­tatni kell. — Mindezek azonban csak a for­mát módosítják. A párt gazdaságpo­litikájának tartalmi változásairól tudtommal még nincs döntés. — Az bizonyos, hogy szándékunk szerint az MSZMP a társadalom ve­zető ereje akar maradni a többpárt­rendszer keretei között is. Ezért nél­külözhetetlen, hogy olyan gazdaság- politikája legyen, amely egyetemes nemzeti érdekeket szolgál. Ha ezt megismertetve az emberekkel a kö­vetkező választások után egy koa­líciós kormányban a többségi támo­gatás birtokában léphetünk fel, a párt gazdaságpolitikai koncepcióját alapvetően a Minisztertanácsban te­vékenykedő párttagok révén igyek­szünk majd érvényesíteni. Termé­szetesen anélkül, hogy erre külön határozat kötelezné őket, ugyanis-nagyon fontosnak tartjuk a kormány tágjainak önállóságát és felelőssé­gének érvényesítését. — Megeshet, hogy a párt érdekei­nek érvényesítése a parlament ellen­állásába ütközik, hiszen a honatyák a jövőben sokkal erősebb kontroll alatt tartják majd az Országgyűlés­ben született döntések révén a kor­mányt. — Feltételezem, hogy a parla­mentben is ugyanolyan arányban lesznek jelen az MSZMP képviselői, mint a kormányban, s ők megfelelő támogatást adnak a párt koncepció­jának. Emellett én lényeges szerepet tulajdonítok valamennyi párttag te­vékenységének, hiszen aktív részvé­telük nélkül egyetlen elképzelés sem valósítható meg. — A közös fellépés feltétele, hogy mielőbb fogalmazódjon meg a párt gazdaságpolitikai koncepciója. Hol tart ma ennek a kidolgozása? — Az MSZMP még nem rendelke­zik egy új programmal. Amit 1988- ban a pártértekezleten elfogadtunk, annak egy része nem bizonyult időt­állónak. Ezért — mint köztudott — Pozsgay Imre vezetésével egy bizott­ság dolgozik a párt programjának összeállításán. A munka feltehetően az esztendő végére fejeződik be, a széles körű vita után a kongresszus foglal majd állást. Viszont mostaná­ban sok szó esik a választásokról, amelyek időpontja ma még bizony­talan. Nagyon fontos, hogy az MSZMP megfelelő választási prog­rammal rendelkezzen, ezért — a pártprogram összeállításával párhu­zamosan — a KB apparátusa már ennek kidolgozásával is foglalkozik. Ez egy rövidebb, konkrétabb prog­ram lesz, egy olyan dokumentum, amely világosan megmutatja céljain­kat. A legfontosabb alapkövetel­mény, hogy csakis reális, valóban megvalósítható feladatokat fogal­mazzanak meg, mert ellenkező eset­ben könnyen meginoghat a bizalom a választásokon sikeresen szereplő pártban is. — Bár a választási program még csak most készül, néhány része már bizonyára tisztázódott. Említene pél­dákat? — Az életszínvonal az egyik leg­fontosabb kérdés, amelyről nyíltan kell beszélnünk. Ügy látjuk, hogy az elkövetkező esztendőkben alapos differenciálódás megy majd végbe, ami azt jelenti, hogy lesznek, akik­nél emelkedik, másoknál stagnál, míg egy rétegnél csökken az élet- színvonal. Ám látni kell azt is, hogy meg kell adni azoknak a vállalatok­nak, szövetkezeteknek a kitörési le­hetőséget, ame.lyek képesek rugal­masan és gyorsan alkalmazkodni aZ egyre erőteljesebben érvényesülő piaci törvényekhez. Sikerük termé­szetesen dolgozóik keresetében is je­lentkezik majd. Hadd jegyezzem meg egyébként, hogy a választási program gazdaságpolitikai részének egy változata már összeállt, s ezt az elkövetkező hetekben valamennyi megyei pártbizottságon, a fővárosi kerületekben, s több alapszervezet­ben aktívaértekezleteken vitatjuk meg. Meghallgatjuk több szakember véleményét is, ezeket összegezve te­szünk javaslatot a választási prog­ramunk gazdasági, szociálpolitikai részére. Az így összeálló teljes vá­lasztási program persze több for­dulóban ismét vitára lesz bocsátva. A végső szót pedig az idén összehí­vandó pártértekezlet mondja ki. — Néhány példát már említett arra, milyen eszközökkel igyekszik majd elérni az MSZMP, hogy poli­tikája érvényesüljön. A konkrét be­avatkozás mindenesetre megszűnik, ám még mindig nem egészen vilá­gos, hogy akkor mi lesz a minded­dig hatalmi centrumokként működő megyei es városi pártbizottságokkal, a KB apparátusáról nem is beszélve. — Az utóbbi hónapokban jelentős átszervezések zajlottak. A Központi Bizottság apparátusában a korábbi nyolc helyett most hat osztály mű- . ködik, kevesebb a titkár, s másfél év alatt mintegy húsz százalékkal csökkentettük a létszámot, ön hata­lomról beszél, de meg kell monda­nom, hogy sem én, sem munkatár­saim hatalmi pozícióból soha nem léptünk fel. Az más kérdés, hogy so­kan az egypártrendszer keretei kö­zött ennek ellenére így látták. A párt nem is olyan régen még konk­rét kérdésekkel is foglalkozott, dön­tött és végrehajtatott. Ma már ez el­képzelhetetlen, s ehhez következete­sen ragaszkodunk. A közvetlen be­avatkozást szorgalmazókat ezért ud­variasan, de határozottan arra kér­jük, hogy forduljanak ahhoz a szer­vezethez, amely a döntést hozta, s amely annak megváltoztatására jo­gosult. Jelenleg munkánkban felerő­södött a hatásvizsgálatok szerepe, s ez a jövőben még inkább így lesz. Ennek során elsősorban azt elemez­zük, hogy a part gazdaságpolitikája hogyan valósul meg a gyakorlatban. Az eltéréseket jelezzük, s értékeljük, hogyan kell ezekre reagálni. A konk­rét tettek azonban alapvetően a kor­mányra várnak. — Ezek szerint, ha jól értem, ön­álló területi gazdaságpolitikáról a jövőben nem beszélhetünk. — Szerintem nem. A megyei, vá­rosi pártszerveknek az lesz a legfon­tosabb feladatuk, hogy a párt általá­nos programjának megfelelően a helyi adottságokhoz igazítsák a megvalósítást. Az adaptálás azonban nem jelenthet lényegbeli módosítá­sokat. Változik az üzemi pártszervek munkastílusa, munkamódszere is. A termelésbe nem kell beavatkozniuk, mert egyértelműen érvényesíteni akarjuk azt az alapvető tételt, hogy a gazdaságban a piac az egyedüli és legfőbb koordináló erő. Feltehető, hogy bár az MSZMP nem vonul ki az üzemekből, megszűnik a helyi pártszervek függetlenített apparátu­sa, a szükséges feladatokat társadal­mi munkában is el lehet látni. Ezzel befejeződik az a kontraszelekció is, amely a vállalatoknál a pártbizottsá­gi titkárok kiválasztása során érvé­nyesült. Furucz Zoltán Tiszta Mkiismr ettél Visszavonult az ítélkezéstől Két éve készült arra, hogy vissza­vonuljon az ítélkezéstől, és átadja a Pest Megyei Bíróság elnöki tisz­tét utódjának. Dr. Csernok Gyula, aki harminchét évig volt bíró, és huszonhét évesen már bírósági el­nök Szécsényben, nyugdíjba ment. A tiszteletére rendezett üpnepsé- gen, ahol dr. Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-minisztertől vette át a Mun­ka Érdemrend arany fokozatú ki­tüntetést, egyebek között arról szólt: nem vett részt soha semmiféle kon­cepciós perben, tiszta a lelkiismere­te. Amikor — még az ünnepség előtt — a pályájáról kérdeztem, ugyan­csak ezt rnelte ki, mint legfonto­sabbat, és azt, hogy mindig refor­mer volt, és ma, hatvanéves korá­ban is annak vallja magát. Büntető­ügyeket csak néhány évig vezetett kezdetben, és őszintén szólva sajnál­ta a vádlottakat. Az elmúlt évtize­dekben polgári bíró volt, és nagyon szerette az ezzel járó szellemi fe­szültséget, az ellentétes érdekek üt­köztetését. Ezt a munkát sajnálja abbahagyni, a vezetéssel járó sok tennivalót már kevésbé. — Váltani kell — jegyezte meg beszélgetés közben, mert nem el­sősorban a pihenésre gondol. Több ideje jut a tudományos munkára, s mint szakmai körökben köztudott, eddig is sokat publikált jogtudomá­nyi folyóiratokban és írt a Valóság­ba is. Kedvenc témái — a bírói füg­getlenség, önállóság — napjainkban időszerűbbek, mint amikor első írá­sai ezzel kapcsolatban megjelentek. Dr. Csernok Gyula tagja az Al­kotmány-előkészítő Országos Bizott­ságnak, tanít a Jogtudományi Egye­temen. Felkérték, hogy legyen tudo­Mindig reformer voltam — mondja dr. Csernok Gyula (Vimala Károly felvétele) mányos tanácsadó az Igazságügy­minisztériumban. Amikor a hobbijáról kérdeztem, valahogy természetesnek tűnt, hogy nem horgászatról vagy vadászatról beszélt, hanem az irodalomról. Írogatott eddig is a jogtudományi cikkek mellett karcolatokat is, de ez utóbbiakat csak az íróasztalfiók­nak. Ügy gondolja, talán nem vég­legesen kerültek oda, hanem ha nyugdíjasán több ideje lesz, szép- irodalommal foglalkozik. És még valamit fontolgat', ha már váltásról van szó: elképzelhető, hogy idővel mint ügyvéd dolgozik tovább. Ga. J. Hint építek (L\ Pest megyei leszek! Ha... Lakbérem minduntalan növekszik, lakásom pedig rnrnfhá' ítzűMlrté. 'Tá'ü' nácsi a bérlemény, százhúsz éves •házban, melynek falai, akár a ba­rátság, megbonthatatlanok: akkor ugyanis szétesnének rég elrohadt vízvezetékei. Erre a lakásra nem A világnézet nem kényszer A vallásszabadságról Az idén decemberben várhatóan az Országgyűlés elé kerül a lelkiis­mereti szabadságról és a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvénytervezet. Ennek kapcsán kérdeztük dr. Pozsonyi Lászlót, az Állami Egyházügyi Hi­vatal titkárságának vezetőjét; mi tette szükségessé az új törvény megalko­tását, hogyan értelmezzük ennek tükrében a lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadságot. — Az utóbbi harminc évben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány olyan egyházpolitikát folytatott, amely világszerte feltű­nést keltett és elismerést váltott ki. A magyar állam és az egyházak kö­zötti rendezett viszony stabilizáló eleme volt és maradt a magyar bel­politikának. nemzetközileg pedig hozzájárult az ország kedvező meg­ítéléséhez. — E téren Inkább mi voltunk szeré- nyék, amikor állandóan azt hangsú­lyoztuk: nem kívánunk modell len­ni... — Tény, hogy a magyar egyház- politika egy olyan történelmileg igazolt gyakorlatot alakított ki, amely páratlan volt, s több szem­pontból maradt is a szocialista or­szágokban. Ennek lényege: nem szükségszerű a harc a szocialista ál­lam és az egyházak között, lehetőség van a konstruktív együttműködésre. Az elvi alapja ennek a gyakorlat­nak az volt, hogy mindkét fél meg­őrizte a maga világnézetét, tiszte­letben tartotta a másik meggyőző­dését, s azt kereste, milyen közös pontokon tud együttműködni a kö­zösségért. Ezen az alapon lényegé­ben érvényesült a lelkiismereti sza­badság és a vallás szabad gyakor­lása. — Ha ez így van, akkor mi szükség van az új törvényre? — A kettő nem mond ellent egy­másnak. Az 1980-as évek közepére ugyanis világossá vált, hogy az ad­dig érvényes jogszabályokat túlha­ladta az élet. meghaladta a gyakor­lat. Hiszen ne felejtse el, a vallás- szabadságot csupán alsó szintű jog­szabályok deklarálták, mindenek­előtt az 1895-ös 43. törvény, amely­nek nagy részét ugyan hatálytalaní­tották 1947-ben — s ez elég nagy hi­ba volt —, de amelynek 7., 8, és 18. szakasza továbbra is érvényben ma­radt. Általános szabályozásról vi­szont nem beszélhetünk. Ezt felismerve kezdeményezte az Állami Egyházügyi Hivatal, még 1986-ban egy új. átfogó jogszabály megalkotását. — Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy kodifikálunk egy eddig is meglévő gyakorlatot. — Arról is, meg többről is szó van. Egyrészt az új törvénynek tartal­maznia kell a már eddig is érvénye­sülő vallásszabadságot, másrészt vi­szont egy múlt századi törvény, amelynek alapján e gyakorlat folyt, értelemszerűen alkalmatlan már arra — bármilyen haladó volt is —, hogy a mai körülmények között meg­feleljen. Hogy mást ne említsek, csu­pán a helsinki záróokmányt 1975- ből. amely ajánlásokat fogalmazott meg a vallás szabad gyakorlásának biztosításával kapcsolatban. Ezeket az ajánlásokat mi elfogadtuk, támo­gattuk. De megemlíthetem más nem­zetközi szerződések erre vonatkozó részeit is. Például a polgári és poli­tikai jogok nemzetközi egyezségok­mányát. amelyhez mi is csatlakoz­tunk, s amellyel ugyancsak össz­hangban kell lennie az új törvény­nek. — S mindezek között gondolom, az új alkotmánnyal is. — Így van. bár alighanem a lel­kiismereti és vallásgyakorlási tör­vényt előbb fogják elfogadni, mint az új alkotmányt. — Nem okoz ez gondot? — Az alkotmány csak általános­ságban mondja ki a lelkiismereti szabadságot és a szabad vallásgya­korlás jogát, ez a törvény viszont sokkal konkrétabb kell legyen. — Mielőtt erre rátérnénk; manap­ság sok vád éri a korábbi évtizedek egyházpolitikáját. Sokszor indokolat­lanul, de az emberben mégis kétségek ébrednek. — Ha nagyobb gondok lettek vol­na, akikor aligha játszhatott volna a magyar külpolitikában olyan pozi­tív szerepet az Egyházügyi Hivatal, mint amilyet játszott. A mi delegá­ciónk látogatása alapozta meg a nyitást Kínával, Izraellel. Bennün­ket hívtak meg először Genfbe. a nemzetközi egyházi szervezetek köz­pontjába. 1980-ban az afganisztáni események miatt teljesen befagyott nemzetközi helyzetben mi jártunk az Egyesült Államokban. S viszont: 1987-ben. itt járhatott, mert eljött Billy Graham prédikátor, 1987-ben szocialista országban először rende­zett ülést a Zsidó Világkongresszus, s 1984-ben a Lutheránus Világszö­vetség. Az utóbbi időszak eseményei között megemlíthetném a pápa meg­hívását és közelgő látogatását. — Most tehát lássuk; mit értsünk lelkiismereti és vallásszabadságon? — A két jog véleményem szerint egymástól elválaszthatatlan. A tör­vénynek ki kell majd mondania e két jog tartalmát és az érvényesülé­sükhöz szükséges garanciákat. Sza­bályoznia kell az állam és az egy­házak, a vallásfelekezetek viszonyát, biztosítani kell azok autonóm műkö­dését. Mindenkinek joga van e szabad­ságra. a világnézet minden kény­szertől mentes megválasztására, -s arra. hogy a jog lehetővé tegye, hogy a különböző világnézetet valló ál­lampolgárok és szervezeteik — így az egyházak is — nézeteiket szaba­don terjeszthessék és oktathassák. A garanciák között kell. hogy szerepel­jen: világnézete, meggyőződése miatt senkit semmiféle hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Az áliamoolgárok egyházhoz, vallás­felekezethez való tartozását például az állami nyilvántartások nem tar­talmazhatják. F. K. alagozhq£ofc évtizedeket. Talán egy Ipariéi garrxdrá‘Szóló beugrót össze tudnék kuporgatni, de mit oldanék meg vele?. Lakásgondomat semmi esetre sem: a beköltözés után nemcsak adósságaimat kellene tör­leszteni, hanem máris gyűjthetnék egy nagyobb lakásra ... Nincs más megoldás: házat építek! De hová? Budapest, ahol eddig laktam, a zsúfoltságon és a drága telekáron kívül'még egy dolog miatt nem jöhet szóba: nem szeretem. Marad tehát Pest 'megye. Nosza, pillantás a térképre. Pesttől keletre nem szívesen mennék, mert az ural­kodó széljárás azt hozná utánunk, amitől menekülök: a kormot, a zajt, a gyárak füstjét. Marad tehát a bu­dai oldal. Ennek déli része megint hátrányosnak találtatott. Budaörs például közel van a fővároshoz, a negyvenes busz percek alatt bevisz, de hová? A Kosztolányi térre, ahon­nan még messze a városközpont. Olyan települést kell keresnem, melynek bekötőútja a metróhoz vezet. Ilyen Budakeszi, Solymár, Nagykovácsi. Mindre ki lehetne ten­ni a „megtelt” táblát. Valaki említ egy nevet: Páty. Hmm... Jó tíz éve jártam ott. Szép helyen, erdő mellett fekszik, az igaz, de se víz, se egyebek, ahogyan visszaemléke­zem, No, egy kirándulást azért csak megejtettünk feleségemmel ebbe a Moszkva tértől húsz percre levő fa­luba. Ahol azután elállt a lélegzetünk. A szegény kis' település a tíz év alatt igencsak kikupáiódott. Űj há­zak, új ABC, s ami a lényeg — jön a vezetékes víz! A színhely tehát Páty lesz. Csakhogy a falubeliek is tisztá­ban vannak községük fokozatos, és igazán csak most várható fellendü­lésével, s a telekárakba már a jövő Pályának előnyeit is bekalkulálták, Ha befizetek egy ilyen házhelyet, nem lesz miből építenem. Legmeg­felelőbb tehát a tanácstól venni a földet, akkor ugyanis 'csak harminc százalékot kell kifizetnem, a többi részletenként törleszthető. Megtud­tam, egy esztendő múlva kimérik a falu Dobogó dűlőjét, s mint vagyon­talannak, esélyem is lehet egy föld­darabkára. Kivártam az egy évet — az alatt áttanulmányoztam a Házépítési 1X1 valamennyi kötetét, az OTP- és bankhitelek jogszabályait — s szív-, dobogva vettem át a postástól az ér­tesítést a" telek kiutalásáról, A tör­ténet innen folytatódik, a jövő szom­baton. Olvasóinknak megpróbálom bemutatni, hogyan lehet a lehető legolcsóbban új otthonhoz jutni. Tóth Béla Endre

Next

/
Thumbnails
Contents