Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
Mr * MEGYEI 1989. MÁJUS 13., SZOMBAT Nem tudják, amit tudnak? Az MDF Gödöllői Szervezete „Országgyűlési képviselő nélkül” című cikkében, amely a Gödöllői Mindenes 89/5. számában jelent meg, a Pest Megyei Tanácsot teszi felelőssé, amiért Gödöllő és Isaszeg lakosságának nincs képviselője az Országgyűlésben. Az MDF Gödöllői Szervezete rosszallja a helyi párt, Hazafias Népfront és más testületéi magatartását . is, mert nem szorgalmazzák az időközi választás kiírását. A Gödöllői Mindenesből ország-világ láthatja: az MDF Gödöllői Szervezetének vezetői tudják a kötelességüket, miközben mások, leginkább az intézkedésre kötelezett .szervek miit sem gondolnak a magára- hagyott lakossággal. Jól hangzik! Csak ennek semmi köze a tényékhez! A vádaskodás nélkülözi a hitelességet, de arra alkalmas, hogy lejárassa a helyi és a megyei szerveket. Szorítkozzunk a puszta tényekre, amelyekről az MDF Gödöllői Szervezetének vezetői megfeledkeztek. Ez a fe- ledékenység érthető, hiszen különben felesleges lett volna a cikk megjelentetése. 1. Pest megye 4. számú országgyűlési választókerülete Cservenka Ferencné lemondásával nem üresedett meg. Gödöllő—Isaszeg választókerületének volt választott pótképviselője Zöld Józsefné személyében. 2. Zöld Józsefné, aki a törvények értelmében automatikusan lépett Cservenka Ferencné helyére az Országgyűlésben, 1989 márciusában bejelentette lemondását a képviselőségről, nem vállalta a megtisztelő poszt betöltését. Tehát ez év márciusában üresedett meg a 4. számú választókerületben a. képviselői hely. 3. A választójogi törvény 71. § (1) bekezdése szerint a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának kérelme alapián a Ntpköztár saság Elnöki Tanácsa jogosult kiírni, Gödöllőn az időközi választást. Mivel a Zöld Józsefné lemondását tartalmazó értesítést a gödöllői választási elnökség március végén küldte meg címünkre, a megyei tanács végrehajtó bizottsága soron következő ülésén azonnal napirendre tűzte a szóban forgó témát. A végrehajtó bizottság 65/1989. határozatában késedelem nélkül kérte a Népköztársaság Elnöki Tanácsának intézkedését. 4. Minderről mit sem kellene sejtenie az MDF Gödöllői Szervezetének. Csakhogy 1989. április 13-án levélben értesítettem Varga Kálmán urat, az MDF Gödöllői Szervezetének képviselőjét a fentiekről! Amikor kellett volna, a bíráló szervezet és annak képviselője mégsem tudta, amit tudott. Jogosan kérdezheti Gödöllő lakossága, milyen felelős testület az, amely birtokában van ugyan a való tényeknek, a nyilvánosságot mégis félrevezeti? Milyen elvek, célok vezérelhetnek egyeseket, akik hamissággal akarnak éket verni a tanács és a lakosság között? Nem kutatom. Tisztem csak a tények felsorakoztatása, amelyek egyedül alkalmasak a hangulat befolyásolására. dr. Petrik János, a Pest Megyei Tanács vb-titkára Az MT tanácsadó testületének állásfoglalása A nagymarosi beruházásról A tanácsadó testület az érdelkelt minisztériumok, illetve a Duna Kör szakértői véleményének megismerése, a különböző dokumentumok beható vizsgálata utáni vitában a következő álláspontot alakította ki (egy ellenszavazattal). Mérlegelve a nagymarosi beruházás folytatása vagy leállítása melletti nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, bélés külpolitikai érveket a Minisztertanács tanácsadó testületé a beruházás leállítását javasolja a kormány számán ra. A tanácsadó testület a javaslatát a következőkkel támasztotta alá: A nagymarosi vízlépcső úgy szólván szimbolikus megtestesítője lett az elhibázott, túlzottan anyag- és energiaigényes, elavult gazdaságfejlesztési és beruházási politikának: annak a döntéshozatali rendszernek, amely kizárta a szakértők széles körét, amely nem kívánt minden irányzatot meghallgatni, amely nem állt a nyilvánosság ellenőrzése alatt. Az eredeti döntés több más, hasonló, gazdaságunkat végzetesen megterhelő, elhibázott beruházási intézedés- sel a hetvesen évek energia- politikájában született. Nem vette figyelembe, hogy Magyarországhoz hasonló mértékű energiafelhasználással a jól gazdálkodó országok — például Ausztria vagy Finnország — a mienkét többszörösen meghaladó nemzeti terméket állítanak elő. Az energiatermelés hajszolása helyett a takarékos, gazdaságos fel- használás a cél. A seámos állásfoglalás és nyilatkozat után szakítani kell tehát az eddigi fejlesztési-beruházási politikával és döntéshozatali mechanizm'üssal. E szakítást testesíti meg ä Vízlépcső továbbépítésének leállítása. A nagymarosi nagyduzzasztó felépítésének elhagyása esetén a már felépített és befejezéséhez közeledő dunakiliti és bősi létesítmények lehetővé teszik az alapenergia-ter- melést, s ezzel az erőműveit hasonlóvá teszik más dunai erőművekhez. A nagyduzzasztó elhagyása természetesen nem teszi lehetővé a csúcsenergiatermelést, de ugyanakkor kiküszöböli a várható környezeti kockázatok jelentős részét és szükségtelenné teszi a további beruházásokat. A tanácsadó testület elismerve, hogy a leállítás bonyolult nemzetközi jogi kérdések megoldását teszi szükségessé, úgy véli, hogy ezeknek a problémáknak az enyhítésére számos lehetőség kínálkozik. Ezeket — jogi szakkérdésekről lévén szó — az illetékes kormányszervekhez eljuttatta. A tanácsadó testület által felkért szakértők megvizsgálták a döntés megalapozásához készült gazdasági számításokat. E számításokról az a megítélés alakult ki, hogy ezek nem alkalmasak a folytatás, illetve leállítás alternatívájának eldöntésére. A tanácsadó testület véleménye szerint a környezeti kockázatok problémája rendkívül élesen vetődik fel, különösen a nagymarosi beruházás megvalósulása esetén. A ki nem zárható káros környezeti hatások kiküszöbölése a beruházás befejezése után tartósan jelentős újabb és újabb befektetéseket igényelhet. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a már elkészült vagy mindenképpen megépítendő objektumok (Du- nakiliiti, Bős) is környezeti változásokhoz vezetnek Nagymaros elhagyása esetén is. Ezeket a hatásmechanizmusokat tehát a leállítás esetén is nagy volumenű és minden területre kiterjedő ökológiai tervezőmunka megindításával vizsgálni kell. A tanácsadó testület értékelte azokat a nehézségeket, amelyeket a leállításról szóló döntés az érintett szomszéd országokhoz fűződő viszonyunkban okozhat. Mégis tagjai — többségükben — úgy ítélték meg, hogy vitás kérdések baráti vagy szövetséges országok között is elkerülhetetlenek és természetesek, önmagában ez a döntés nem okozhat változást a magyar kormányzat politikájával kapcsolatos csehszlovák, illetve osztrák politikában. A kérdés belpolitikai megközelítésében abból indult ki a testület, hogy egy minden vonatkozásban elhibázott s rosszul kezelt ügyről van szó, melyet a jelen helyzetben már képtelenség valóban jól lezárni. A leállítás sem hoz létre, léhát jó helyzetet, de a leállítás hozhatja csak létre az ország számára a kielégítő helyzetet. A leállítást az eddig említetteken kívül még a következő évveik támasztják alá:. — Bár a számítások ellentmondóak és így egyértelmű eligazítást nem adnak, mégis megalapozottnak ítélhető, hogy a továbbépítés leállítása megtakarításokra vezet, a tervezett további kiadások (beleértve a szennyvíztisztítási beruházásokat is) kedvezőbben vagy más fontosabb igények kielégítésére használhatók fel. — A leállítással a kormány deklarálja a korábbi időszak környezeti következményekre alig figyelő politikájának elvetését és a napjainkra döntő jelentőségre emelkedett környezetkímélő és -védő politika előtérbe állítását: kifejezésre juttatja, hogy meghallgatja és megfogadja a lakosság ilyen igényeit. — A döntés elhalasztása (vagy az építés folytatása) csak továbbgörgetné azt a konfliktust, amelyet minden bizonnyal egy későbbi, de a jelenleginél is rosszabb helyzetben fel kellene oldania. — A- döntés nem tenné fe- leslegesssé a csehszlovák fél által eddig Bős térségében végrehajtott, jelentős volumenű beruházásokat. — A döntés nem érinti a két ország közötti gazdasági együttműködést. — A tanácsadó testület foglalkozott a nagymarosi beruházással kapcsolatos esetleges népszavazás kérdéseivel is. Határozott álláspontja — és ezt a döntést igazoló politikai állásfoglalások kellően alátámasztják —, hogy ebben a kérdésben népszavazást tartani nem szabad. Egy esetleges népszavazás előnyei elhanyagolhatók. A bonyolult műszaki, gazdasági és nemzetközi jogi kérdésekben a felelősség nem hárítható a lakosságra. Alföldi szőlészek alapították Borászok egyesülete összefogtak az alföldi történelmi borvidék egykori hírnevének visszaszerzéséért, a mélyponton lévő ágazat fellendítéséért a Nagyalföld szőlőtermesztői és -feldolgozói. Négy megye — Bács-Kiskun, Csongrád, Pest és Szolnok — területéről ötvenkét termelő- szövetkezet, illetve szakszövetkezet, hat állami gazdaság és két boripari vállalat hozott létre közös szervezetet Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesülete néven. . A pénteken Kiskunhalason tartott alakuló közgyűlésen elhangzott, hogy az egyesülethez csatlakozott a Kiskőrösi Kistermelői Egyesülés is. A továbbiakban egyénileg is jelentkezhetnek a gazdák. Számukra az éves tagdíj kétezer forint, szavazatuk azonban éppen úgy egy érvényes voksot jelent, mint az évi 25 ezer forint tagdíjat fizető szövetkezetek, illetve 50 ezer forint tagdíjat fizető állami gazdaságok képviselőié. A szektorsemlegesség elvét ily módon — a szavazatok egyenlőségével — is szerette volna hangsúlyozni az egyesület. Japánok Pest megyében A japán Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztériumi Dolgozók Szakszervezetének küldöttsége tartózkodik hazánkban. A vendégek tegnap a Monóri Állami Gazdaságot és a veosési Ferihegy Termelőszövetkezetet látogatták meg. A nálunk töltendő négy nap alatt a japán ZEN- NORIN szakszervezet alelnö- ke, Shigeru Miyaki, valamint két munkatársa, Nobuo Mat- su’ura és Keisuke Yamamoto a magyar agrárágazattal ismerkedik és szeretnének képet alkotni a politikai, parlamenti rendszer reformjáról is. Mint az alelnök elmondta, mostanában a japán újságok sokat foglalkoznak a Magyarországon végbemenő változásokkal. A sajtó által festett kép azonban korántsem teljes, ezért is szerettek volna személyesen megismerkedni a magyar viszonyokkal. Társadalombiztosítási rendszerünk is érdekelte a látogatókat, megkérdezték, kaphat-e nyugdíjat az, aki nem tagja a szakszervezetnek. A nőknél »55 éves, a férfiaknál 60 éves nyugdíjkorhatár náluk más, egységesen hatvan évnél Ijúzták meg a strigulát. A vendégeket Czirmai Tibor, a Medosz főtitkára és Grondzsák János Pest megyei titkár kísérte el. Képünkön: a küldöttség tagjai a Monori Állami Gazdaság csévharaszti telepének termékeivel ismerkednek, a kukorica, a búza és az árpa feldolgozásával. M. T. ■HA HÉT HÍRE DEFEKTES D Felavatták a fővárosi Koránvi TBC Intézetben Bíró István emléktábláját. $ Kiállításon mutatják be Budapesten a korszerű anyagokat és technológiákat. $ Zamárdi adott otthont a KGST-tagországok gyártmányautomatizálási szakemberei tanácskozásának. Q Kiállítás nyílt Szécsényben, Emlékek Erdélyről címmel. ® Esztergom volt a helyszíne a négynapos anyaggazdálkodási akadémiának. ® A hét híre az is, hogy országos konferencia témája volt az autószerelő kisiparosok munkája. Friss hír, egyszerre van benne rossz is, jó is: az esztendő végéig, átmeneti felfüggesztést követően, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet meghosszabbította a Dacia gépkocsik behozatali engedélyét. A hírben a jó azoknak szól, akik ilyen típusú gépkocsira várnak. A rossz meg azoknak, akik tapasztalatból tudják, sok a baj ezekkel (és nem csak ezekkel) az autókkal... Januárban és februárban mindössze hatezer új gépkocsi jutott be az országba a hivatalos import keretei között, ami a tavalyi hasonló időszak behozatalának a 42 százalékát tette ki: 1988-ban egyébként 123 ezer gépkocsit importált a kereskedelem. Tapasztalatai megfigyelés: ha lelassul a behozatal, ha egyre növekszik a várakozási idő az>új gépkocsiknál, akkor megugrik a javítóműhelyek forgalma. A tulajdonosok rákényszerülnek a szétesőben lévő járműveknek a használatára. Aminek — ők mondják — a szerelők sem örülnek. Sok, aprólékos munka, alkatrészek tömege, amik egy részét kapni nem lehet... ennek fejében állítható talpra egy-egy defektes jármű. A rekordév 1987-ben volt. Ekkor képűit bp a legtöbb — 144 ezer — személygépkocsi az országba. Ä ittégye is akkor jutott el odáig, hogy az átvett gépkocsiknak a száma meghaladt a tízezer darabot. Igaz, itt a megyében a magánimport sem jelentéktelen. Néhány településen elég szétnézni — Budaörsön például vagy Vecsésen —, a valaha kényszerűen külföldre került rokonok segítségével mihez lehet hozzájutni. Nem akármikhez ... Mutatja a motorizáció térhódítását, szerepe növekedését, hogy a megyében két évtized alatt megkétszereződött az autószerelő magániparosok- nak a száma. Csakhogy... érdekes és furcsa módon éppen akkor torpant meg ez a növekedés, amikor nagy mennyiségben érkeztek be az új gépkocsik. Avagy éppen ez a logikus? Az új kocsihoz nem kell szerelő? Tény, hogy 1985 óta a megyében nem bővült az autószerelőknek a tábora, 250 fő körül ingadozik. Igaz viszont, több az alkalmazott, mint korábban. Ami a felszereltséget illeti, lelni olyan műhelyt, amelynek a műszereit egy állami cég is megirigyelné, s van olyan telep is, amelyen egy kerékpárt sem hagyna szívesen az óvatosabb tulajdonos. A hozzáértést viszont firtatni sem merjük... az ugyanis, sajnos, objektív mércék híján, szubjektív kategória. Van, aki esküszik a maga mesterségére, s van, akinek senki sem jó ... ám tény, hogy a megyében a magánipar a személygépkocsi javításából most már 200 millió forint feletti összeget könyvelhet el bevételként. Ami a teljes javítási értéknek a kétharmada. A kisiparnak tehát meghatározó a része ezen a fontos, mert ún. kiemelt szolgáltatási területen. Kamatoznak tehát a defektes járművek? Látszatra igen. Valójában azonban senkinek sem jó a mai helyzet. Rendkívül nagy az alkatrész-felhasználás, javítás helyett a csere dominál; a tulajdonos fizet, a népgazdaság elképesztő meny- nyiségű alkatrészt importál, a kisiparos — és az állami, a szövetkezeti szerviz — mégis hiányra panaszkodik... A defektes járművek sorsának a rendezése tehát maga is eléggé — defektes ... S mint általában minden ilyen helyzetben, ebben is benne van annak a lehetősége, hogy miközben szinte mindenki panaszkodik, némelyek rövid idő alatt milliomosok lesznek, ök tudják, hogyan... Egy évtized alatt több mint a kétszeresére nőtt — összehasonlító áron számolva — a személygépkocsi-javítás értéke. Ami nemcsak annak a jele, hogy több a jármű, hanem annak úgyszintén: öregedik az állomány, több a baj. Amint sajnos, több a baj az új kocsikkal is, a mindössze egy-két évesekkel. A minőségnek nem sok a becsülete a gyártóknál, miért lenne akkor — tisztelet a kivételnek — rangja a javítóknál? Anakronisztikus fogalom mifelénk a minőség? Lehet. A baj az, hogy évről évre növekszik a műszaki okok miatt bekövetkezett közúti baleseteknek a száma. „Takarékoskodik” a tulajdonos, gyatrán dolgozik a javító... a következmény szinte kiszámítható. Egyszer az illetékeseiknek valóban ki kellene számolniuk ... Mészáros Ottó Nyitás előtt a tavaszi vásár Jelez a gazdasági barométer Tizenöt évvel ezelőtt rendeztek először nemzetközi szakvásárt a kőbányai vásár- központban. A beruházási javak seregszemléje tehát jeles évfordulón köszönti és várja látogatóit. A tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár május 17-én nyitja meg kapuit a szakemberek és a nagyközönség előtt. Kilenc napon át 28 ország, valamint Nyugat- Berlin és Tajvan kiállítói mutatják be áruválasztékukat. A szervező Hungexpo az Ipari Minisztériummal és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével egyeztetve, ezúttal 14 árucsoportban hirdette meg a termékbemutatót. Tegnap a BNV területén sajtótájékoztatót tartottak, s ezen Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár és Horváth János, a vásár igazgatója adott betekintést a felkészülésbe. Elhangzott, hogy a magyar gazdaság általánosan nehéz helyzete ellenére a közelgő nemzetközi vásár egyfajta biztató előrejelzéseket mutató barométer. Az államtitkár utalt arra, hogy a gazdasági kibontakozás és a reformok sikerének egyedüli útja a nyitott piacgazdaság. Vannak kedvező előjelek, hiszen az ipar az elmúlt évben 16,4 százalékkal növelte konvertibilis exportját. A világpiac bízik a' magyar gazdaság talpra állásában, s ezt mi sem bizonyítja a legjobban, mint az, hogy a tavaszi BNV-re négy földrészről érkezett 1861 kiállító több mint a fele külföldi. A hazai cégek bemutatkozását az elmúlt év októberében elfogadott társasági törvénynek köszönhetően a sokszínűség jellemzi. A hagyományosan jó hírű kiállítóink mellett sok kft., pjt. és gazdasági munkaközösségek kínálják termékeiket és szolgáltatásaik széles skáláját. Elgondolkodtató viszont, hogy a több mint 100 ezer négyzetméteres kiállítóterületen alig található képviselője a 150 ezer kisiparosnak. Pedig termékeikre és szolgáltatásaikra a jövőben még inkább szüksége lesz a lakosságnak. Nem csak a kiállítók számára lett költségesebb az idei BNV, de mélyebben kell majd a pénztárcába nyúlniuk a vásárvárosba látogatóknak is. A napi belépők 50, míg a szakmai napokra szóló belépők 150 forintba kerülnek. Diákok és katonák egységesen 10 forintért kapják meg a vásárba szóló jegyet. Gy. L. i
