Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
4 hátion 1989. MÁJUS 13.. SZOMBAT A kosdi reformátusok alapítványa A városiasodás elveszi a falu színeit Tágas konyhában ülünk. A régimódi kredencen néhány nyolcvan-Száz esztendős cserépedény is látható. A barna hajú asszony, Urbán Férenc- né évtizedek óta gyűjtögeti Kösd. tárgyi emlékeit. A hajdani szép viseietek különböző darabjait otthonukban tárolja, zsákokban. Végre, első ízben kiállítást rendeztek belőlük a művelődési házban. — Jó volt látni, hogy menynyien jöttek el a megnyitóra! — emlékszik vissza. —- S öröm számomra, hogy legalább tárlaton mutathattuk be az anyagot. öt-hat éve hajtogatom, hogy szükség lenne a falunak egy helytörténeti tájházra, múzeumra. Ügy érzem, az idő sürget, a huszonnegyedik órában vagyunk. Nagyszüleink, szüléink elhunytéval az igazi paraszti életforma mindörökre eltűnik. Most még adott a le- hetőfeég. hogy megmentsünk valamit az évszázados múltból ... Fordulatot vesz Nem először hallom szenvedélyes szavait ennek a három- gyermekes családanyának, aiki férjében egyetértő, segítő társra talált. Az asszony így folytatja: — A temetőt járva elgondolkodik az ember, vajon hány Tfínnrlr. vinnie tehetség nyugszik itt? Miköz- 1 unoao em°K bögrék, mind megannyi kincsei Kösd múltjának. Jó érzés mindezt együtt látni. — Rengeteg embert megmozgatott ez az esemény — jegyzi meg Nagy László Tamás. — Azóta többen szól'ak, hogy náluk is akad még tárgyi emlék. Ám szívesebben adnák oda akkor, ha állandó helyre kerülnének. De hová? Időnként fölvetődik egy-egy lehetőség, azonban ezekből mind ez ideig egyet sem tudtak megvalósítani. — Magam is átérzem, menynyire fontos a régi dolgok megmentése, a kiállítás rendezésére is emiatt vállalkoztam — folytatja. — Beszélgettünk az embereikkel, többen is úgy gondolták, hogy talán a kultúrotthonhoz kellene építeni még egy termet... Ogy gondoltuk. ha mégis találnak megfelelő épületet, tízezer forinttal hozzájárul az egyház. Három esztendeje kerültem a faluba. s azóta határozottan érezhető. hogy egységesebb lett a közösség. Eltűnőben vannak a felekezeti különbségek miatti nézeteltérések. Minden évben egy hétig ökumenikus imaközösséget tartunk, s jó a kapcsolatunk a református lelkésszel ... eljárás. Az állaga pedig már így is leromlott. — A tanács tehát nem tud segíteni? Fejét rázza. — A pénzügyi helyzetünk adott. Még annak a kevésnek is csökken az értéke. Ám ha meg is találnánk a megfelelő tájházat, az üzemeltetés költségeit ki viselné? Ha lesz helye ben a második világháborús áldozatok nevét gyűjtöttem, sok érdekes történetet vettem magnóra. Jó lenne még többet megtudni az idősektől, s megőrizni ezeket is ... Több riport készült már az egy helyben toporgásról. Ám mast úgy tűnik, líbgy az ügy sorsa fordulatot vesz. Nemrégiben a református gyülekezet tízezer forintos alapítvány létesítését szavazta meg. Idézem egy részletét: „Alapítványként kezel a presbitérium a Nagymaros és Vidéke Takarékszövetkezet kosdi fiókjánál váltott 10 000 Ft. tízezer forint értékű kincstárjegyet. Fenti összegű értékpapírt, annak hozadékával rendelkezésre bocsátja a Petőfi utcában kiszemelt Berta-féle ház megvásárlásává. Egyéb épület vásárlásához újabb hozzájárulás szükséges. A fenti alapítvány érvényessége öt évig, 1993. év végéig tart.” — Miért határozott így a református gyülekezet? — fordulok Pintér Gyulához, a fiatal református lelkészhez. — Amikor komoly és nemes ügyről van szó. megmozdulnak a kösd iák — állítja. — Hál’ Isten, él bennük a lokálpatriotizmus. Azonkívül nagyra értékeljük Urbánné eddigi tevékenységét. Azt is, hogy házról házra járva írta össze a második világháború áldozatainak névsorát. S férjével együtt elkészítették, ajándékba a falunak, az emléktáblát. Mindezeken túl lelkesen, kitartóan szervezi, hogy a községünkben helytörténeti tájház és múzeum alakuljon. Talán a kiállítást első lépésnek lehet tekinteni. Még egy termet? A katolikus plébánia körül nagy a felfordulás. Betont kevernek. sódert lapátosak. Felújítják az épületet. Nagy László Tamás katolikus pap meglepetést tartogat: videofilmét készített a kiállításról, ameiven már az általa összegyűjtött darabokat is bemutatják. Pereg a film. Most a Mária- lányok öltözetét mutatja a színes képsor. Aztán pedig a századfordulóból származó menyasszony-vőlegény ruhát viselő bábukra irányul a videokamera Tekintetünk megpihenhet néhány másodpercre nagyapáink bölcsőjén, keresztelői takaróián. Egy emiékfotó következik a helyi színjátszó körről, komatálak, oíajtartök, Ids Amikor Boros Ferenc tanácselnökkel beszélgetek, megerősíti ezt a tényt. Ügy véli, ez is szerepet játszott abban, hogy megmozdult a falu a helytörténeti gyűjtemény ügyében. — Bár ez már sohasem lesz teljes — szögezi le. — Az a hajdani köszénbánya, amely a falu határában volt. szorosan kapcsolódik Kösd történelméhez — magyarázza az elnök. — A megmaradt tárgyi emlékek azonban mind Pencre és Vácra vándoroltak. Ez a kiállítás sok mindent elmondott múltunkról. Gyerekkori képeket idézett fel bennem: hogyan ünnepeltek, szórakoztak a? akkori fiatalok. Mindennek megadták a módját. Ez akár figyelmezetés is lehet mai életünkre nézve. Am hogy a gyűjteménnyel mi legyen, hová kerüljön, azzal kapcsolatban ő is tanácstalan. — Nem tűnik rossz elgondolásnak a művelődési ház bő- vítése. Éppen most alakítunk ki ott korszerűbb vizesblokkot. De hát az egészségügyi kombinát létesítéséhez sem tudunk hozzákezdeni ebben az ötéves tervben. Talán egy megüresedő falubeli ház jobb lenne. — Megveszi-e o tanács a Berta-házat? — Nem. bár az csak kétszázezer forint. Azonban az örökösök pereskednek, nem lehet tudni, meddig tart a bírósági Nem tudom megállni, hogy meg ne szólítsam a szép kékfestő kötényes asszonyt. Zavarba jön a dicsérettől. — Ez csak afféle hétköznapi — mondja özvegy Vince Sán- dorné tsz-nyugdíjas. — Lassan kikopunk ezdkből. A nagy fejlődés. a városiasodás nagyon elveszi egy falu színét. Bár a mi népviseletünk a környékbeli településekhez hasonló volt, de mi még ma is ragaszkodunk ezekhez a ruháikhoz. — Milyen megoldást lehetne találni a helytörténeti gyűjtemény elhelyezésére? — Erről én nem tudok nyilatkozni — feleli. — De az biztos, hogy nagyon sok elmaradásunk van. Nemcsak olyan nagy dolgok hiányoznak, mint az egészségház, hanem járda is kéne. aztán: a kétszáz éves plébániát — emlékeim szerint — a háború óta most renoválják először. Műemléki templomunkat is tíz év alatt állítottuk helyre. De ha a gyűjteménynek lesz helye, akkor én is szívesen odaadom az atyá-. nak a nagyapám búcsú járó énekeskönyvét. Egy váci énekesember írta neki kézzel, száz esztendővel ezelőtt! És mi lesz vele száz év múlva? Vennes Aranka Éneklő ifjúság a megyében Emléktábla-avatás A következő napokban két helyen is megrendezik az Éneklő ifjúság mozgalom Pest megyei díszhangversenyét, amelyen a megye tizennégy legjobb iskolai énekkara szerepel. Május 13-án, szombaton délelőtt 10 órakor Tápiósze- csőn, a helyőrségi művelődési házban lépnek fel ceglédi, dömsödi, érdi, nagykátai, nagykőrösi, tápiószentmártoni és üllői kórusok. A másik találkozót Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központban rendezik május 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor. Ez alkalommal budakeszi, budaörsi, gödi, du- navarsányi, váchartyáni, váci és szentendrei énekegyüttesek előadását hallhatjuk. Mindkét helyen nyitó szám lesz Bárdos Lajos—Vargha Károly Napfényes utakon című szerzeménye. V. A. Az orosz nyelvoktatás Több iskolában már nem kötelező Tüntetés a Művelődési Minisztérium előtt címmel tudósított az MTI a május 11-i demonstrációról. A Művelődési Minisztérium arra kérte az MTI-t, pontosítsa Boldizsár Gábornak, a tárca főosztályvezető-helyettesének az orosz nyelv kötelező oktatásával kapcsolatasan adott, s a tudósításban röviden ismertetett tájékoztatását. Eszerint: Boldizsár Gábor elmondta, hogy 1989 őszétől felmenő rendszerben már nem kötelező az orosz njgelv tanítása azokban az ' oktatási‘ 'intézményekben, ahol azt más nyelv tanításával helyettesítni tudják. A Művelődési Minisztérium tervei szerint 1992-ig teremthetők meg a személyi feltételek ahhoz, hogy mindenhol fakultatív nyelvválasztás lehessen. Népzenei tábor Szentendrén Díszhangversenyek Mozgalmas lesz az idén a szentendrei muzsikusok nyara, Koncertekre készülnek, külföldi meghívásoknak tesznek eleget, ugyanakkor külhoni vendégegyüttest fogadnak. Szakmai, művészi képességeik megmérettetésének számít, hogy vonószenekaruk részt vesz május 20-án Százhalombattán a megyei vonósegyüttesek találkozóján. Az ezt követő napon viszont a fúvósok utaznak Tápiógyörgyére, szintén megyei rendezvényre. A Vujicsics Tihamér Zeneiskola május 22-én, hétfőn esMOLNÁR FERENC örszentmiklóson született 1953-ban. Érettségi után látszerész-, fotó-, optikust szakmát tanult. 1976-ban a MÁV tervezőintézeténél helyezkedett el fotólaboránsként. 1980-ban fényké- pész-szakmunkási, két év- , vei később mestervizsgát tett. Jelenleg korábbi munkahelyén műszaki fényképészként dolgozik. 1981 óta tagja a váci Dunakanyar Fotóklubnak. Alkotásaival számfis pályázaton vett részt sikeresen. Vácott 1983-ban és 85-ben vett részt csoportos kiállításon, művészi fényképeit 1987-ben Budapesten láthatták az érdeklődők. Vácrá- tóton 1981-ben, Szobon és Salgótarjánban 1988-ban rendezett egyéni kiállítást, csoportos bemutatón 1986ban vett részt Nagymaroson. Képeit lapunk 8. és 9. oldalán láthatják kedves olvasóink. te 6-kor tartja a tanévzáró növendékhangversenyt. Ezt követően ünnepélyes eseményre kerül sor — ugyancsak az iskolában —: első igazgatójának, Oltai Adriennek emléktábláját avatják fel. E naptól kezdve egy héten keresztül a zeneiskola vendége lesz a tizenöt esztendős Jakob Ficher zongorista, az NSZK-beli Gautingból. Több koncertet is rendeznek közreműködésével. Május 25-én a zeneiskolában, 27-én pedig a városi tanács dísztermében. Ez alkalommal az iskola növendékei közül Bodoky Gergely fuvolán. Fenyő László gordonkán játszik, és a vonós- zenekar működik közre. Ez az együttes Franciaországba készül, s ennek a koncertnek bevételét az utazáshoz használják fel. Terveik szerint ugyanis részt vesznek a június 12. és 22. között sorra kerülő Saint Maixent-i nemzetközi nemzetiségi fesztiválon. Legközelebb június 3-án, szombaton délután 4 órakor találkozhatunk a szentendrei fúvósokkal, mégpedig a Halászbástyán. A következő hét szombatján délelőtt 11 órakor a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár színház- termében kerül sor hangversenyre, ahol is a növendékek átvehetik bizonyítványukat. A nyár eseményeihez tartozik még, hogy országos népzenei tábort rendeznek az iskolában július 28. és augusztus 7-e között. A nyár végén pedig az olaszországi Lamonból férfikórus érkezik hozzájuk a fúvószenekar meghívására. A vendégséget szeptember közepén viszonozzák. V. A. ■ SZÍNHÁZI LEVEL S ...vagy amit akartok Jelenet az A shakespeare-ológia — azaz a Shakespeare drámáival és a drámaköltő életével, korával, a korabeli színházzal foglalkozó, egyfelől igen koncentrált, másfelől viszont sokágú tudományos tevékenység — már régóta alkalmaz egy sajátos csoportosítást Shakespeare drámáiról szólva. Miután a szülővárosába, Stratford on Avonba visszavonult (és ott a kor fogalmai szerint igen jómódú, vagyonos polgárként tisztelt) drámaíró 1616. április 23-án, ötvenkét éves korában elhunyt, barátai elhatározták, hogy műveit összegyűjtik és kiadják. Eladdig csak különböző darabjai különkiadását jelentette meg hol ez, hol az a kiadó, gyakran nem is hiteles vagy engedélyezett formában, szöveggel, sokszor csak súgópéldány után leírva, esetleg a közreműködő színészek szövegei lediktálása alapján. Mivel a mai értelemben vett szerzői jog akkor még nem létezett, az író (költő, drámaíró) nem tudta teljes hatékonysággal megvédeni alkotói jogait. Maga Shakespeare is onnan vette a témáit, ahol éppen találta: novellagyűjteményekből, krónikákból, korábbi drámaírók műveiből (néha még élő kortársak régebbi darabjaiból is). Senki nem háborodott fel ezen különösebben; s egyébként is, a költői rangot akkoriban nem a drámaírás adta, hanem a líra és az epika. Ezért írt (ezért is) Shakespeare is szonetteket — 154 darabot —, bár ezek akkor jelentek meg egy kötetben, amikor szerzőjük már igen ismert drámaíró volt. És ezért írt két terjedelmes poémát is (Venus and Adonis és The Rape of Lucre- ce, Lukrécia elrablása), — mindkettőt Lord Southamp- íonnak, főúri pártfogójának ajánlva. Nos, a harminchét Shakes- peare-dráma együtt, egy kötetben — a híres Folio, azaz album méretű kiadásban — csak 1623-ban jelent meg. Nem a keletkezés időrendjében sorakoznak benne a darabok, de így, együtt, már kínálják a. csoportosítás lehetőségét. Á későbbi kiadások aztán be is vezetik a köztudatba a hagyományossá váló négyes felosztást: királydrámák (például: a III. Richárd, a XV. Henrik), tragédiák (például a Hamlet, az Othello, a Lear király), vígjátékok (például a Tévedések víg játéka, a Sok hűhó semmiért, A makrancos hölgy) és regényes színművek (A velencei kalmár, a Téli rege, vagy A vihar). A magyar összkiadások is átvették ezt a csoportosítást, ezért, hogy a legújabb „teljes” is négy kötet. A csoportosításokon belül azonban roppant eltérő művek kerülnek egymás mellé. A vígjátékokhoz sorolják például az egyik legelső Shakespeare-művet. a valószínűleg 1592-ben (mások szerint már 1588-ban) írt Tévedések víg játékát, s a vígjátékok sorát lezáró, egyben ezt a műfajt mintegy ösz- szegező, az egész életműben is kiemelkedő helyet elfoglaló, talán 1600-ban, vagy esetleg 1601-ben írt Vízkereszt, vagy amit akartok című játékot. Ez az utóbbi került most előadásból (Erdei Katalin felvétele) újra magyar színpadra: a Katona József Színházban Zsám- béki Gábor vitte színre. Nagyon érdekes, de nem problémában előadásban. A felületes nézőnek, esetleg úgy tűnhét: ez a játék roppant egyszerű, hiszen azt variálja, amit már a Tévedések vígjátéka is bemutatott, s más, korábbi Shakespeare-víg játékot is (meg a kor sok egyéb vígjátéka). Egy úgynevezett error comedyről, azaz összetéveszté- ses vígjátékról van szó, melyben a tengeri viharban egymástól elszakadó iker.pér, Viola és Sebastian,' története pereg, a fiúruhá.ba öltözp Viola furcsa kettős szerepével (mivel lány, beleszeret Orsino hercegbe, pártfogójába, de .mivel fiúnak vélik, őbelé meg Olivia grófnő szeret, akit viszont Orsino imád reménytelenül). No és színezi a játékot Olivia mihaszná, részeges hácsikájá- nak, Böffen Tóbiásnak (énnek a fiók-FáTstáffhak),- valamint Olivia udvarmesterének, a merev, beképzelt, szertartásos Malvoliónak a figurája' s az a külön cselekményszálat képező kalamajka, melyben Tóbi úr és borissza barátai alaposan megtréfálják a sőtlan, 1 minden jóízű örömtől magát megtartóztató Malvoliót. Romantikus szerelmi történet és csupa derű, vaskos ko- médiázás — már ebből is érezhető, mire utal a címben a „vagy amit akartokki-ki azt élvezi a darabban, ami az ízlésének a leginkább megfelelő. De a „főcím” — a Vízkereszt, azaz angolul Twelfth Night, Tizenkettedik éjszaka, mármint karácsony után, tehát január 6-ának éjszakája — is játékos, hiszen Shakespeare korában vízkereszt, napja nagy mulatságok, meglehetősen szabados stílusú eszem- iszomok ünnepe volt. (A darab minden bizonnyal egy ilyen ünnepi alkalomra készült, főúri, ha nem királynői megrendelésre) A cím semmiféle összefüggésben nincs a játék cselekményével vagy személyeivel, talán úgy értelmezhetjük, hogy Shakespeare csak azt akarta jelezni: ez egy vízkereszt éjjeléhez illő komédia. Csakhogy ami a felszínen kedvesen bonyolított szerelmes történet és népies ízű ko- médiázás, az a felhám alatt mélyen költői színjáték, a filozofikus mélabúban szenvedő Orsino, magába a szerelembe szerelmes érzelmeitől Viola kettős énjéig. Malvolio és Tóbiás úr világról és életről alkotott nézeteinek és életvitelük szöges ellentétének ábrázolásától az okos bolond Feste keserű bölcsességű tréfáiig. A shakespeare-ológia arra is fi- gvelmeztet: Shakesveare a Vízkereszttel esv időben írta a Hamletet; talán párhuzamosan is a két darabot. A Katona József Színház előadásának nagy erénye, hogy a játék mélységeit keresi, s nem elégszik meg a hagyományos értelmezéssel, megoldásokkal. Fogyatékossága viszont, hogv saját elképzeléseit nem tudja elég következetesen és elég meggyőző erővel kifejteni a színpadon. Takács István ; \
