Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
8 .MffiJÍ/ 1089. MÄJUS 6., SZOMBAT \ Vegye meg itthon, fizesse külföldön! Ariadne fonalával a labirintusban van, csak sajnos nekem nem sikerült rájönnöm. Mindenesetre ez érthetővé teszi, hogy kisebb műszaki cikkekkel miért nem foglalkoznak; miért nem árusítanak számítógépet, videót hasonló vámraktárakból. Így is, hogy itthon adhassák el a nyugati autókat, a Kühne, a Nagel, az Optimex, az SK 12 német, valamint a Cargo- pack Hungari és a Rákos Mezeje Tsz szakértőinek kellett összeadniuk az eszüket. Ahhoz viszont, hogy esetteg mezőgazdasági terményért vásárolhassa meg a szövetkezet a kocsikat, s forintért adja tovább azokat, újabb száz cég legrafináltabb szakértője is kevés volna. A kereskedelemben él még a régi „szemet szemért” elv, tehát gépkocsit csak gépkocsiért vagy alkatrészeiért lehet cserélni. A Rákos Mezeje Tsz pedig sok mindennel foglalkozik, csaik éppen gépkocsialkatrészt nem gyártanak. Azért még nem adták fel a harcot. Reménykednek abban, hogy egyszer mégis olyan jogszabályok születnék, amelyek valóban engedik kereskedni és gazdálkodni a cégeket. Addig azonban türelemre intik azt a naponta jelentkező két-három osztrák és nyugatnémet üzletembert, aki náluk kopogtat, mert úgy hallotta, a magyaroknak szükségük van tökére, technológiára, S szívesen fognának velük közös üzletbe. Megmagyarázzák nekik, hogy lassan Beülhet, kipróbálhatja itthon, s fizethet külföldön Az öregek ragaszkodnak a régi szokásaikhoz. Ülnek a házuk előtt a lócán és amikor a tsz felől meghallják a hosszan elnyújtott bőgést, bólogatnak. — Terelik a teheneket — mondták régen. A világ azonban nagyot változott. A bőgést hallva bólogatnak ma is, és a sokat tudók önbizalmával morogják maguk elé: próbálgatják az Opeleket... A klasszikus tanok megfogalmazói nem is álmodhattak arról, hogy néhány évtized múlva egy mezőgazda- sági termelőszövetkezet lesz a legalkalmasabb hely a használt nyugati autók megvásárlására. Pedig há jobban belegondolunk, mégsem tévedtek olyan nagyot, hiszen azt állították, hogy a szövetkezetek hatékonyan hasznosítják majd földjeiket, s ennél hatékonyabb formát elképzelni is nehéz volna. Az a tenyérnyi föld, melyen a Volkswagenek, Opelek, Audik sorakoznak, nagyobb pénzt hoz, 'mintha százszor ekkora területen kukoricát termesztenének. Hogy mekkora ez az összeg, nem árulja el Podani Sándor, az ecseri Rákos Mezeje Tsz külkereskedelmi kooperátora, mert az üzleti titok. Azt viszont nem érdemes suba alá rejteni, hogy jóval több is lehetne, ha az állam nem gyámkodna fölöttük, s nem zárnák a pénzkereseti lehetőségeket jogszabályok útvesztőjébe. Ügy tűnik, nekik kezükben volt Ariadné fonala, s így némi kacskaringókkal ugyan, de kivergődtek a labirintusból. Kivergődtek, ám terveik javáról le kellett mondaniuk. Szóba sem jöhet, hogy maguk vásároljanak Nyugaton autót vagy más műszaki cikket és azt árulják. A jog továbbra is a külföldi partnert illeti, a szövetkezet egy darabka földdel szállhatott be az üzletbe. Igaz, ez a föld sem akármilyen. Bár a szövetkezet irodaépülete mellett található Pest határában, még sincs Magyarországon. A vállalati vámraktár ilyen különleges földdarabnak számít. Viszont ehhez magas kerítést kellett építeni, s a kaput, amelyen át a kocsik távozhatnának. vámplomba zárja. A vásárolni szándékozók azért egy kisebb ajtón bejuthatnak, nézelődhetnek, próbálgathatják a használt autókat és szörnyülködhetnek az árukon, ami bizony tíz-tizenötézer nyugatnémet márka között van. Drágább, mint a külhoni piacokon, viszont nem kell kiutazni... A kocsikért nem is, de ha netán valaki rászánná magát a vásárlásra, mégis el kell hagynia az országot. Szépen kiveszi a BC-számlájáról a pénzét, elmegy a legközelebbi osztrák városba, s az ottani bankban már befizetheti, s átutalhatja a valutát a nyugatnémet cégnek. Hogy magyar bank miért nem küldheti ki a pénzt, annak bizonyára logikus magyarázata A táblasor hosszabb is lehetne változnak a rendeletek, azonkívül a szövetkezet emberei sem ülnek ölbe tett kézzel, valakit beiskoláztak, hogy kiokoskodjanak a vámszabályokból. Az üzletembereknek azt is elmondják, hogy a szövetkezet pénzügyei amúgy rendben vannak, a nyolcvan tagú főkönyvelőség — igaz, számítógépek segítségével — megbirkózik az adminisztrációval. Végül, hogy a lelket tartsák bennük, megmutatják a szövetkezet bekötőútjá- nál levő táblasort, amelynek mindegyike egy-egy vállalkozást jelent. .Csak azt nem teszik hozzá, hogy ha * csak rajtuk-rtiülniá; a táblásor eleje a Lánchídnál, a „0” kilométernél lenne. Mátrai Tibor pi'tymallott már Karácson, s a ■*- megittasult nép kezdett kóka- dozni az asztalok körül. Tyukodiék udvaráról messze elláthatott az ember a mezők felett, s ha akad egy lírai költő a vendégseregben, annak bizonyára megfogja a lelkét a gyönyörű látvány, amint az ég peremére felkapaszkodó hatalmas tűzgolyóbis előtt lomha pulikutyaként terelgeti a tavaszi szellő a bárányfelhőket. Ámbátor itt hetykélkedik még Rókás .Józsi, a Szelim-Szentmarjosi Társaság szóvivője, s könnyen lehet, hogy ez a megejtően szép természeti kép egyszer helyet szorít magának valamelyik rigmusában. Három férfiú akad csupán, aki még csak futó pillantásra sem méltatja most a napfelkeltét, mivelhogy az egyre bágyadtabban vigadozó ha- rácsi népből szinte észrevétlen kiszakadtak, s elmélyült eszmecserére vonultak vissza Tyukodiék nagyszobájába. Természetesen a házigazda és a két téeszelnök volt ez a három férfi. Az igazat megvallva utánuk ballagott még Békés János, a falu párttitkára is, de őt Wolfhauser Ármin udvarias, ám nagyon is határozott hangnemben visszaküldte az udvarra, mondván, odakint is kell az okos ember. — Ideje szót értenünk egy-két dologban — kezdte Wolfhauser Ármin. — A nép most iszik és örül. Győzelmet ünnepel. De ugye, azt nem kell neked elmagyaráznom, Anasztáz, hogyha mi Ákos barátommal nem akarjuk, te sohasem lették volna tanácselnök Harácson? — A számból vetted ki a szót! — helyeselt Szentmarjosi Ákos, a Haj- nalpirkadás elnöke. — És ugye, azt sem kell taglalnom, hogy a mi támogatásunkra ezután is szükséged lesz, mert a nép szeretete olyan, mint a búboskemence, valami fűtőanyag mindig kell bele, másképp kihűl. — Ezt is így gondolom — szólalt meg ismét Szentmarjosi. — Most, ugye, mindenféle változásokat élünk át. A népnek meg kell adni, amit legjobban követel, ha másképp nem, hát azzal, hogy naponta elmondod neki, mennyire igaza van, és elhiteted vele, hogy ami történik, azt ő akarta. Te jól bánsz a szavakkal, Anasztáz, Te képes leszel megfelelni az új követelményeknek. Arra azonban nagyon vigyázz, a változások minket nehogy koldusbotra juttassanak, mert ha mi bukunk, istenuccse magunkkal rántunk téged is. — Az már egyszer biztos! — helyeselt a Hajnalpirkadás elnöke. Tyukodi Anasztáznak a szeme sem rebbent. Számára semmi újat nem mondott Wolfhauser, de hogy mindezt ilyen köntörfalazás nélkül kimondta, ahhoz nyilván késztetést adott az előző órákban elfogyasztott kadarka is. Az új tanácselnök nagyon is tisztában volt azzal, hogy a falu igazi hatalmasságainak, a két téeszelnöknek a támogatását nem mai vagyonkátokat. Mert történelmi családotok olyan kiváló leszármazot- tainak, amilyenek ti vagytok, sok mindennel adós még a társadalom. — Szépen mondod, amit mondasz — vélte Wolfhauser, és Szentmarjosi is lelkesen bólogatott. — Majd amikor magánrepülőgépeitekkel itt köröznek gyermekeitek Harács felett, lehetséges, hogy így szóltok magatokban: ennek az Anasztáznak sokat köszönhetünk, milyen jó, hogy vonakodás nélkül teljesítettük minden kívánságát! Wolfhauser átölelte Tyukodi Anasztázt. évre kaptak volna, ha nem szabadulnak a névértékért a papírjaiktól. — Ez igaz — felelte higgadtan Tyukodi —. akkor azonban mindannyian nyilatkozatban köszönték meg, hogy odaadtam nekik a pénzű - két. De hogy folytassam: a telkekre az elővásárlási jog a történelmi családok tagjait illeti meg. Eladd építsék fel rajtuk a penziókat, üzleteket, megérdemlik, őseik megszolgáltak érte. Harács a harácsiaké, és az is marad! Szívesen látunk itt minden idegent, de csak, ha külföldi és kemény valutával fizet. — Szóval továbbra is ragaszkodsz ehhez a fikcióhoz, hogy az én ősöm és Ákos őse ... — Hát van-e most már Harácson csak egyetlen ember is, aki kétségbe vonná hitelességét? Mint hallom, Málhás Ödön iskolaigazgató elmondta a gyerekeknek, hogy már írja a két család történetét, és azóta a szülők elhalmozzák ajándékokkal, hogy őseiket is írja bele a könyvbe. — Az anyja istenit, még megszedi magát belőlünk! — bukott ki az irigység Szentmarjosiból. Ha harc, legyen harc! (26.) A haditerv végrehajtása nélkülözheti. A formának azonban ezúttal nagy jelentőséget tulajdonított. Nyilvánvaló, ha a téesz- elnökök akarata érvényesül, akkor ők kegyet gyakorolnak. Viszont, ha ő nem kér, csak hajlandó elfogadni tőlük, amire szüksége van, akkor ő szabja meg az ügyek irányát. — Koldusbotra! Jó vicc! Ármin bátyám, neked aztán van humorod! — kacagott Tyukodi Anasztáz. — Ahogy ti meggazdagodtatok és a koldusbot! Istenem, de régen nevettettek meg így! Még a könnyem is kicsordult. Hát te aztán értesz a tréfához! — Nono! — mordult egyet Wolfhauser, mert nem tudta, hova akar ez a betyár kilyukadni. — Van tinéktek már annyi, hogy életetek végéig urasan megélnétek belőle! — Mit akarsz ezzel mondani? — indulatoskodott Szentmarjosi. — Azt, hogy okos emberek voltatok eddig is. Nem. vártátok, hanem elkaptátok a sültgalambot röptében. De most idefigyeljetek! Ha mi hárman megértjük egymást, néhány év múlva szánalmasnak látjátok majd — Te vagy a mi emberünk! — kiáltotta Szentmarjosi, és két cuppanós csókot nyomott a tanácselnök orcájára. — Kíváncsi lennék, mi lesz az első kívánságod — mondta Wolfhauser. — Emlékeztek még arra a rajzlapra, amelyen felvázoltam Harács jövendő térképét? — kérdezte Tyukodi. — Tekintsétek azt olyan haditervnek, amelynek a végrehajtása hétfőn megkezdődik. A falu határában mindkét téeszből kihasítunk egy- egy nagy darabot. Azokat olcsón eladjátok a tanácsnak. A tanács meg felparcellázza, és haszonnal adja tovább azzal a kikötéssel, hogy az új telkekre csak emeletes épületeket szabad majd emelni. Harács, a nemzetközi kereskedelem egyik állomása ugyanis nem állhat putrikból. A telekeladás hasznából a tanács visszafizeti a kötvények árát a megígért kamatokkal együtt. — Értem már a múltkori nagylelkűségedet — mondta tárgyilagosan Wolfhauser. — Ezért vásároltad hát fel a kötvényeket az elkeseredett öregektől. Most két hónapra annyi kamatot kapsz, amennyit ők három — Agyassy Tódor már szorgalmasan tanul törökül. Elmagyarázza a török kamionosoknak, hogy itt a szállásért egy fillért sem kell fizetniük, mert Szelim pasa faluja testvérként fogadja őket. Ha viszont már itt alszanak, étkezni is fognak, s azért természetesen fizetni fognak kemény valutával. — Azt hallottam, ezek a török ka- mionosok szívesen szórakoznak ledér lányokkal is — vetette közbe Szentmarjosi. — Micsoda Ica és barátnői bizonyára felnőnek majd a feladathoz — válaszolta Tyukodi. — Hiszen Harács jó hírnevét öregbítik ügyességükkel. Ha létrehozunk egy testvérfalui kapcsolatot Törökországban, tárgyalásokra mi utazgatunk. A népi diplomáciában azonban Micsoda Ica is jeleskedhet. Ha mindent okosan csinálunk, Harács népe gazdagodik. És gazdag népnek gazdagok a vezetői is. 1/őzben világos nappal lett. Az ud- varról elfogytak a vendégek. Búcsúzóul Agyassy fújta a trombitáján: Te vagy a legény. Tyukodi pajtás... Cseri Sándor (Vége.)
