Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

4 áfádon 1989. MÁJUS 6., SZOMBAT Megyeiek előnyben A Szigetszentmiklósi Tanács művelődési osztálya az idén is meghirdeti az Ádám Jenő- alapítvány pályázatát. A Kos- suth-díjas zenepedagógus, kar­mester és zeneszerző emléké­re létesítették jogutódai és örö­kösei az alapítványt, amely ösztöndíjat, illetve támogatást biztosít tehetséges fiatalok­nak. Ösztöndíjat kaphatnak azok a növendékek, akik zenei ta­nulmányaikban kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, és magyar állampolgárságúak, il­letve magyarul anyanyelvi szinten beszélő, ének-zene ok­tatással foglalkozó — vagy erre a pályára készülő — kül­földiek, akik természetesen a magyar ének- és zeneoktatá­si módszereket hazánkban sa­játítják el. A havi 1500-tól 3000 forintig terjedő ösztöndíjat 35 évnél fiatalabbak pályázhatják meg, akik a munkaprogramjukat a városi tanács művelődési osz­tályához juttathatják el. Az elbírálásnál — azonos adottsá­gok esetén — előnyben része­sülnek a szigetszentmiklósi, il­letve a Pest megyei pályázók A támogatást azok kaphat­ják, akik az Ádám Jenő-em- lékházban elhelyezett írásbeli és tárgyi emlékek feldolgozá­sának, ismertetésének fejlesz­tésére vállalkoznak. Tízezer­től ötvenezer forintig terjedő egyszeri támogatásban része­sülhetnek azok, akik a sziget­szentmiklósi zeneiskola ének­és zenei eszköztárának fejlesz­tésére, illetve az emlékház ál­lagának megóvására tesznek javaslatot. A benyújtás határideje 1989. szeptember 30. ÜLÉST TARTOTTA PEST MEGYEI TANÁCS Kinevezték az új osztályvezetőket (Folytatás az 1. oldalról.) Visegrádról Csobánkára tele­pült szociális intézet 15 férő­hellyel bővült. Az elhelyzés- re várakozók száma azonban évek óta folyamatosan emel­kedik, pillanatnyilag 580 igénylőt tartanak nyilván. Bartos Sándor hozzászólásá­ban elmondta: mire az ócsai gimnázium négy tantermének építését befejezték a költsé­gek 10 millió forinttal emel­kedtek. Arra kérte a megyei tanácsot, hogy további 5 mil­lió forint vissza nem téríten­dő támogatást adjon Ócsának. Oktatási, közművelődési és sportcélok megvalósítására egyébként 1988-ban 4 milliárd 227 millió forintot használtak fel. Az óvodákban csökkent a zsúfoltság, az általános isko­lákban is kevesebben kezdték meg tanulmányaikat, így ked­vezőbb az egy tanulócsoport­ra jutó létszám az előző évi­nél. Ugyanakkor a felsőbb osztályokban még nagy a zsú­foltság. A gimnáziumok iránt kisebb az érdeklődés, a szü­lők szívesebben íratják gyer­mekeiket szakmunkásképzőbe, mert az érettségi bizonyítvány nem nyújt garanciát a munká­ba állásra. A megye lakossága komoly anyagi terheket vállal a köz­műfejlesztésben. Ennek is kö­szönhető, hogy a tervezett 101 kilométer gázhálózattal szem­ben 180 kilométernyi készült el, s így több mint 11 ezer la­Díjat kapott a sziget festője Tegnap bensőséges ünnepsé­gen adták át a Szakszerveze­tek Pest Megyei Tanács ez évi művészeti díját Somogyi György festőművésznek. A negyvenhárom esztendős, zömök, szakállas festő Szíget- szentmiklóson él, az Insula művészeti alkotóközösség ve­zetője. A pályakezdés éveinek finom, vonalas aktstúdiumai után a, népművészetet forrás­ként használó táblaképekkel indult. Igazán jelentős festői programmal a hetvenes évek derekán jelentkezett. Alapve­tően lírai, meditativ alkat, ké­peit az esztétikus látványra való törekvés jellemzi. Az el­múlt másfél évtizedben itthon és külföldön számos kollektív kiállításon szerepelt, s három önálló tárlatot rendezett. Rendszeresen kiállít a Szent­endrei Képtárban, s idén vár­hatóan Ausztriában is bemu­tatkozik képeivel. — Nagyon örülök ennek a díinak — mondta, miután le­ültünk beszélgetni az ünnep­ség után. — Mi tartja önt Szigetszent- miklóson? ki iskola nem lehet politikai csatározások színtere Kiviheti-e az iskola tünte­tésre a gyerekeket? — erről érdeklődött a héten történt váci, Chinoiv elleni gyerektün­tetés kapcsán a Művelődési Minisztériumban az MTI mun­katársa. Spengler Györgyné. a Műve­lődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztálya vezetőhe­lyettese közölte: eddig még ilyen esel nem fordult elő, ám semmilyen rendelet vagy ál­lásfoglalás nem szabályozza ezt. A józan ész azt, diktálja, hogy az iskolát, nem lehet ki­tenni direkt politikai csatáro­zásoknak. Az ilyen jellegű megmozdulásokhoz a gyerekek politikailag éretlenek. Elkép­zelhető azonban az iskola be­vonása olyan akciókba, ame­lyek a gyerekek érdekeit is kás válhatott komfortossá. Egyéb közművek tekintetében is számottevő a javulás, bár a vízvezetókhálózat bővítésével nem járt együtt a csatornahá­lózat fejlesztése. Felgyorsult viszont a közegészségügyileg veszélyeztetett települések víz­müveinek építése az Ipoly tér­ségében, valamint a bicskei regionális vízmű gerincveze­tékéhez csatlakozóan Biator- bágy, Páty, Budajenő és Telki belső ellátó hálózatának kivi­telezése is. Tavaly vált lehető­vé több új csatornamű építé­sének előkészítése, társulatok megszervezése például Nagy­maroson, Zebegényben, Tökö­lön és Sződligeten. Közismert, hogy a megyei tanács ez év februárjában dön­tött a tanácsi munka korsze­rűsítésének szükségességéről. Ezért kerül sor belső átszerve­zésekre, illetőleg új osztályve­zetők pályázat útján történő kinevezésére. Az előkészítő bi­zottsághoz 21 pályázat futott be, ebből 19 a tanács appará­tusából. Dr. Kocsis Péter általános elnökhelyettes, az előkészítő'bi- zottság vezetője, ismertette azokat a szempontokat, melyek alapján döntöttek a pályáza­tok elbírálásában. Felolvasta az egyes pályázatok értékelé­sét is. Komáromi Gyula javasolta, hogy titkos szavazással dönt­senek a kinevezésekről. Weisz György is egyetértett ezzel és amellett tette le a voksát, hogy a testület ehhez előbb módo­sítsa a szervezeti és működé­si szabályzatát, hiszen a ta­nácstörvény szerint a kineve­zéseknél nyílt a szavazás for­mája. Dr. Husii István zárt ülés, de nyílt szavazás mellett foglalt állást. Bakonyi György és Kovács Gyula viszont a tel­jes nyíltság mellett voksolt. Végül nyílt ülésen, nyílt szavazással születtek meg a döntések. Dr. Borisz Józsefnét az ellenőrzési osztály vezető­jévé, dr. Schmidt Gézát a köz- gazdasági osztály vezetőjévé, Wächter Rolandot a műszaki osztály vezetőjévé, dr. Novak Istvánt a művelődési és sport­osztály vezetőjévé 70 szava­zattal egyhangúlag, Kuncz Bé­lát a termelés- és ellátásfel­ügyeleti osztály vezetőjévé 63 szavazattal nevezte ki július 1-jétől a testület. Dr. Kocsis Péter ismertette a tanácsülés résztvevőivel azt, hogy dr. Kricsfalvi Péter, az egészségügyi osztályvezetői be­osztásából június 30-ával fel­mentését kérte, mert szeretne eleget tenni egy ausztráliai egyetem éves meghívásának. A testület eddigi munkáját megköszönve hozzájárult dr. Kricsfalvi Péter felmentésé­hez, egyben határozatot hozott arra, hogy a megüresedő osz­tályvezető állás betöltésére pá­lyázatot írjon ki a megyei ta­nács. A testület 17 millió 490 ezer forinttal bővítette a pedagógu­sok túlórakeretét. Tavaly de­cemberben a megyénkben dol­gozó pedagógusok , ezer forint­tal kerestek kevesebbet, mint fővárosi társaik és 250 forint volt a lemaradásuk az orszá­gos átlaghoz képest — mond­ta dr. Novák István. Tény, hogy a fenti intézkedés után a megye pedagógusainak 5,6 százalékkal nő majd éves szin­ten az átlagkeresetük. F. E. — Bár Karcagon születtem, gyerekkorom óta itt élek, min­den szál ideköt. Csak itt ta­lálom meg önmagamat, szá­momra a sgiget egyszerre je­lent elzárkózást a külvilágtól és védelmet is. Minden erővel azon vagyok, hogy barátaim­mal közösen fellendítsük a környék művészeti életét. — Szerencsére társakra ta­lált ... — így van. 1982-ben itt élő festőkkel, grafikusokkal, szob­rászokkal megalakítottuk az Insula képzőművészeti csopor­tot, s a helyi tanács támoga­tásával alkotóházat hoztunk létre Szigetszentmiklóson. — Mi a művészi hitvallása? — Mindig az engem közvet­lenül körülvevő világ érdekelt, a látszólag kis dolgokon ke­resztül mutattam meg az álta­lánost. Szellemi rokonomnak vallom egyébként a szentend­rei progresszív festők közül Aknay Jánost és Bereznai Pé­tért., valamint Honra Ferenc művészettörténészt. Faggyas Katalin szolgálják — adott esetben ez lehet a környezetvédelemmel kapcsolatos —, de ezekben az esetekben is a gyermekek rész­vételéhez a szülők előzetes be­leegyezése szükséges. A minisztérium képviselője elmondta: az oktatási törvény és végrehajtási rendeletéinek felülvizsgálata során foglal­koznak azzal a kérdéssel, hogy az ifjúsági szervezetek és po­litikai mozgalmaik milyen mó­don kapcsolódhatnak és mi­lyen módon nem kapcsolódhat­nak az iskolához. Itt a rende­ző elv az hogy az iskola nem válhat politikai viták és né­zetek ütközöterévé, de minden tanulónak és természetesen pe­dagógusnak is joga. hogy bár­mely engedélyezett mozgalom­ba bekapcsolódjon. nyílt lível Németh Miklós miniszterelnöknek A Pest Megyei Tanács alulírott tagjai a bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer és a hozzá tartozó környe­zetvédelmi beruházások mielőbbi befejezését szolgáló kormányzati és országgyűlési döntés meghozatalát tá­mogatjuk. Meggyőződésünk, hogy ezen műszaki, energetikai, ha­józási, árvízvédelmi és környezetvédelmi célokat szol­gáló nagyberuházás eldöntése nem tartozhat elsődlege­sen a politikai döntések kategóriájába. Éppen ezért nem értünk egyet a népszavazás elrendelését sürgetők­kel. A nemzetközi szerződések felmondása a kiviteli szerződés meghiúsítása és az Ausztriában érvényes jog­rend szerint az elmaradt haszon megtérítése politikai­lag, gazdaságilag és szavahihetőségünket illetően egy­aránt beláthatatlan hátrányokat okozna. ' Nekünk, Pest megyeieknek mindezen általános, az ország politikai, gazdasági helyzetét befolyásoló ténye­zőkön túlmenően nem közömbös, hogy a térséget érin­tő környezetvédelmi beruházások a vízlépcsőépítés kö­vetkeztében megvalósulnak-e. Ismételten és nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az üzemeltetésre vonatkozó további vizsgálat cs döntés po­litikai síkról kerüljön vissza a szakmai, gazdasági szint­re. A beruházás folytatását megerősítő döntést azért is szükségesnek tartjuk, mert minden további késlekedés fokozza a társadalom megosztottságát és tovább mélyíti a bizalmi válságot. Budapest, 1989. május 5. Üdvözlettel a Pest Megyei Tanács tagjai: aSZÍNHÁZI LÉVÉ La Áttekintés hézagokkal Jelenet a kaposvári színház: Gombrowicz' Yvonne, burgund hercegnő című darabjának előadásából Olyan szituációban kezdődik ma este a kaposváriak Katona József színházbeli előadásával a VIII. országos színházi ta­lálkozó, amelyre — ha az utób­bi időben nem koptattuk vol­na el a szót — azt mondhat­nám: válságos. Válságos a színházakat, s válságos a színházakat körül­vevő közeget, a magyar társa­dalmat illetően is. Ez annál is nyilvánvalóbb, mert színház és társadalom nem választha­tók el egymástól; a társada­lom gondjai, adott esetben a működészavarai, kiútkeresései értelemszerűen nyomot hagy­nak a művészeteken, s így a színházon is. Rajta talán éle­sebb, markánsabb nyomokat is, mint más művészeteken, hiszen az élő, eleven, minden­napi (minden esti) színház al­kalmasabb a problémák köz­vetlen lereagálására, mint mondjuk a képzőművészet. Ha azt mondom: közvetlen reagá­lás, természetesen nem úgy ér­tem, hogy a színház direkt eszközként működjön a tár­sadalmi mozgások érzékelé­sében, netán azzal az elvárás­sal is szembenézve, s annak megfelelve, mely a napi poli­tika színházi eszközökre „le­fordított" kiszolgálását tekinti (tekintette) a színház felada­tának. A színházművészet leg- újabbkori történetében persze voltak periódusok, irányzatok, stílusok, törekvések, melyek a közvetlenül politikai és politi­záló színházat tekintették egyedül fontosnak. Bertolt Brecht drámaírói és színház­vezetői tevékenysége például határozottan ilyen irányú volt — legalábbis darabjai jelentős része viseli magán a politizáló — ági tatív szándék meghatá­rozó jegyeit. Majakovszkij színháza is politizáló, agitatív volt. A politika s a politikai el­várások ilyen vulgáris jelen­léte mára eltűnt a színházmű­vészetből a mi tájainkon is. És mégis, azt kell mondanunk: mindaz (ha nagyon áttételes formában is) jelen van a szín­házak munkájában, ami a mai magyar társadalmat izgatja, foglalkoztatja. Úgy például, hogy a társadalmi méretű túl­hajszoltság, a második gazda­ságban vállalt önkizsákmányo­ló munka, és az állampolgáro­kat irritáló, fölösleges feszült­ségeket okozó hibás intézke­dések egyaránt oda hatnak, hogy az emberek (a nézők) va­lamiféle feloldódást, kikapcso­lódást, problémákat feledtető szórakoztatást igényelnek a a színházban, a színháztól is. A színház pedig, miután a ma­ga gondjai miatt nagyon is rá van szorulva a nézőre, a jegy­bevételekre, elébe megy (de a legjobb esetben is követi) az effajta igényeknek. Ez a kész­ségesség pedig lassan, de biz­tosan elcsúsztatja a színházak legtöbbjének a műsorrendjét a szórakoztatás, a könnyebb mű­faj, a zenés vígjáték, a bohó­zat felé. Másfelől meg a tár­sadalom azt is igényli, hogy a színház (mint más művésze­tek is) szóljon hozzá, szóljon bele a mindennapi gondok közt vergődő kisember, az ál­lampolgár életébe, életéhez. Mutasson mintát, viselkedési módozatoka*, problémamegol­dási variációkat. A nézők nem jelentéktelen része szívesen hallja vissza a színpadról azt, ami általános probléma, a nemzetiségi kérdéstől a kon­cepciós perekig, a hatalom és az erkölcs konfliktusaitól a kis­ember igazságainak érvénye­sítéséig. De épp ily szívesen fogad nagy, általános emberi problémákat, úgynevezett örök morális kérdéseket —, feltéve, ha mindezekről úgy beszél a színház, hogy a nézőt közös gondolkodásra, töprengésre, ál­lásfoglalásra készteti. A mostani színházi találko­zó azért kerül különösen vál­ságos színházi helyzetben megrendezésre, mert különö­sen válságos az ország jelen­legi helyzete. Az évad során többször vetődött fel úgy a' kérdés több színházunknál is, hogy legjobb volna, ha bezár­nák a kaput, mert akkor mind az anyagi, mind a személyi gondok megoldódnának. Isme­retesek a különböző „éles" helyzetek néhány színházunk­ban, a Nemzetiben végbement átrendeződéstől a Katona Jó­zsef Színház ban lezajlott ön­kéntes igazgatótávozásig, a pécsi, majdnem pénz nélkül maradt színház segélykiáltá­saitól a debreceni igazgatóvál­ságig, a színházi dolgozók szakszervezetének és a szín­házművészek szövetségének azonnali megszüntetését, s egy vadonatúj, omnipotens szín­házi társaság létrehozását kö­vetelő, majdnem puccsszerű elképzelés felröppentésátől az „elegem uoíí”-tal távozó színi­igazgatóig. Ezekből a csak szervezetinek, személyinek tű­nő, de valójában alapvető kér­déseket érintő ügyekből egyet­len egy is elég lett volna, hogy feldúlja az amúgy sem ki­egyensúlyozott és békés évad nyugalmát. A tucatnyi lét­probléma súlyú konfliktus pe­dig akkor is labilissá tette vol­na az évad művészi produk­tumát, ha e téren (mármint a szorosabban vett művészeti té­ren) minden a legnagyobb rend­ben lett volna a színházak tá­ján. Erről viszont szó sem volt. Az az áttekintés tehát, me­lyet a nyolcadik színházi ta­lálkozó a magyar színházmű­vészet mostani állapotáról ad, mindezekkel a gondokkal, meg­oldatlan kérdésekkel és fenye­gető előjelekkel terhes. Emiatt nem is lehet másmilyen, mint hézagos ez az áttekintés. A művészi munkára is kiható fe­szültségek, rendezetlenségek okozzák például azt, hogy a találkozón részt vevő színháza.« listája igen szűk: Kaposvár, Szolnok. Eger, Nyíregyháza, Győr vidékről, a Katona Jó­zsef Színház, a Radnóti Szín­ház, a Pesti Színház és a Víg­színház (azaz ez a kettő egy színház) a fővárosból, s érde­kességképpen a színművésze- szeti főiskola egy vizsgaelő­adása kapott helvet a szak­zsűri által kiválogatott pro­dukciók sorában. Tehát a Nem­zeti, a Madách, a Thália, a Népszínház, a Játékszín, a veszprémi, a kecskeméti, a deb­receni. a miskolci, a szegedi, a békéscsabai, a József Attila —, nem tudott bekerülni a mezőnybe. Talán nem indokolt egyenes összefüggést keresni, de azért nem lehet véletlen, hogy a fel­sorolt kimaradtak közt vannak az évad során súlyos műkö­dészavarokkal küzdött színhá­zak is. Takács István 4

Next

/
Thumbnails
Contents