Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

1989. MÁJUS 6., SZOMBAT 3 SZAJTATVA Bárki? Kisközségben a legtöbb dolog olyan, mint az üveg: átlátha­tó. Amikor tehát a tanácsülé­sen szót kért — és a testületi ülés rendjének megfelelően, az erről történt szavazás után szót kapott — valaki, aki nem tagja a testületnek, gya­nították, idegennel van dolguk. Vagy csak nem ismerik? Eset­leg mostanában költözött a fa­luba? Mindegy, hiszen nyilvá­nos az ülés, bárki érdeklődőt szívesen látnak, s ha vélemé­nye van — amint azt a szava­zás bizonyította —, meghall­gatják. Az élet azonban a legegy­szerűbből is néhány játékos mozdulattal bonyolultat állít elő. Mint most is. A szót ka­pott középkorú férfi ugyanis lehengerlő magabiztossággal sorolta el, mi mindenben vét­kes a testület, mert ez sincsen, az sincsen ... S ha nincsen, akkor ez is, az is, amaz is kell, kell, kell! Intézkedjenek, mert lehetetlenség, hogy ... Amikor azután már vagy a tizedik le­hetetlenséget sorolta az idegen, gyanút fogott a tagok néme­lyike, s közülük az egyik bá­tor, „már megbocsásson” be­vezetővel, megkérdezte: kihez van szerencséjük? Szájtátva hallhatták a választ, hogy egy üdülővendéggel, aki szobát bé­rel tíz napra, s aki . . . aki so­rolta volna tovább, mi mindent tart lehetetlenségnek, tűrhe­tetlennek. Ebből azonban már nem kért a tanács: megvonták szót az illetőtől. Aki sértet­ten és despotizmust emlegetve nemcsak elhallgatott, hanem el is távozott a teremből. Ahogyan a tanácstagok, úgy a hírlapíró is szá.itátva látta, hallotta mindezt. Mert persze: demokrácia is kell, állampol­gári tudat is kell, nyitottság szintén, ámde . . . Ámde nem kellene más is? Például mér­téktartás. Felelősségérzet. Sze­rénység. Hiszen igaz, a tanács­ülés nyilvános, elvben bárki szót kérhet ott. A település la­kói, üdülőtulajdonosai, azaz érintettjei közül bárkit illendő is meghallgatni. Am egy, a fi­zetővendéglátás keretében ide keveredett embertől hamisan cseng a kioktatás, mi minden­ben állnak hátrább, mint a (fő) város. Tudják ők, de még mennyire, hogy tudiák. Mit tud azonban a kioktató a — a fa­luról?! MOTTÓ Velük vagy nélkülük de nem ellenük Horn Gyula üzenete A Vöröskereszthez Horn Gyula külügyminisz- tériumi államtitkár üzenetet intézett a genfi székhelyű Vöröskereszt Nemzetközi Bi­zottságához a mozgalom meg­alakulásának 125. évforduló­ja alkalmából. Méltatta a szervezet világszerte megbe­csült humanitárius tevékeny­ségét, és kifejezte a Magyar Népköztársaság eltökéltségét, a tevékeny és érdemi együtt­működés fejlesztésére. Nem, nem tiltakoznak. Kí­vülálló számára valóban úgy tűnhetett, hogy politikai órá­ra csöppent, olyan órára, ahol az emberek egy csoportja poli­tizálni tanul. Miért is tilta­koznának, mikor nagyon jól tudják, hogy szakítani kell a régi beidegződésekkel. A meg­állapítás igazságát az is alá­támasztja, hogy ezen az ülé­sen is elhangzott olyan érv: „Aki ezzel nem ért egyet, azt sem érdemli meg, hogy a kör tagja lehessen”. Azután az is, hogy: „Legalább a főbb pon­tokban alakítsunk ki egységes véleményt”. A válasz viszont elütött a szokásostól, mert a kör egyik tagja szerint nincs szükség együttes véleményre. Érvényesüljön a többség aka­rata, de a kisebbségnek azért nem kell megváltoztatni meg­győződését. De mit szólt eh­hez az elnökség? Semmit, mi­vel nincs is elnökség, csak ta­gok vannak és egy megbízott ügyvezető. Céljuk elérése után pedig fel is oszlatják a reform­kort. Mi az a cél, amit a száz­halombattai 1. sz. reformkor tagjai maguk elé tűztek? — Néhány éve még eretnek gon­dolatnak számított volna, nem kevesebbet akarnak ugyanis, mint átalakítani a helyi párt- szervezetet. Egy ellenzéki cso­porttal több, gondolhatnánk és ezzel napirendre is térhet­nénk az ügy felett, hiszen ma­napság igazán nem számít szenzációnak egy-egy új ellen­zéki csoportosulás megalapí­tása. Ezúttal azonban másról van szó, nem véletlen, hogy az alakuló ülés résztvevői több­ségi döntést hoztak, kerüljön a reformosoport nevébe az MSZMP is. így teljes titulu­suk: az MSZMP Százhalom­battai 1. Sz. Reformköre lett. Jío szép dolog — mondhat­nánk —, az ellenzék már ‘ a párton belül is kialakította állásait. De megint tévednénk, mert aligha tekinthetjük igazi ellenzéknek azt a csoportosu­lást, melynek a városi pb 27 tagú testületéből heten tag­jai, így többek között a vá­rosi első titkár is. Mit akar tehát a reform­kor? Könnyebb a válasz, ha bepillantanunk a budapesti re­formkor vitaanyagába, mely­nek szellemiségével a száz­halombattai társcsoport egyet­ért. Abban bizony kritika ta­lálható, nagyon kemény kriti­ka. Az MSZMP eddigi tevé­kenységét tették górcső alá. A kezdetek kezdetétől 56-on át egészen napjainkig. Elem­zik a kialakult helyzetet és ke­resik a békés átmenet lehető­ségét. A „békés” kifejezést pedig nem valamiféle megal­kuvásból vagy gyengeségből hangsúlyozzák, hanem mert az alternatív szervezetek sem rendelkeznek kiérlelt prog­rammal, „hatalomátvételük” politikai káoszhoz vezethetne s társadalmi-gazdasági össze­omláshoz. Ezért — a több­pártrendszer előnyeit elismer­ve — arra törekszenek, hogy az MSZMP reformszárnya és a centruma szövetségesként keresse a kiutat. S itt érdemes egy pillanat­ra megállni. A budapesti és a százhalombattai reformkor tagsága a folytatást máshogy képzeli. A fővárosiak szerint a konzervatív szárnyat el kell szigetelni, sőt szerencsés eset­ben akár le is választhatják őket az MSZMP-ről — vélik. A százhalombattaiak viszont úgy gondolják, hogy nincs jo­guk a reformkor eszméivel nem szimpatizálók eltávolítá­sát kezdeményezni, mert ak­kor hol van a hangosan hirde­tett demokrácia, ha a más­ként gondolkodókat el akarnák szigetelni. Ez már bizony a ló másik oldala volna; reform­diktatúra. Az MSZMP Százhalombattai 1. Sz. Reformköre ezért uni­kum a maga nemében. Jó ér­zékkel felismerték, nem elég meghirdetni a nyitottságot, az autonóm szerveződést és azt, hogy bárki a kör tagja lehet, egyén és közösségek képvise­lője egyaránt, legyen az párt­tag vagy pártonikívüli. Azt is ki kell mondani, hogy azo­kat sem tekintik ellenségnek, akik nem tartanak velük! Könnyen lehet, hogy eme vélekedésük miatt langyosvíz- politikával vádolják majd a kör tagjait, de a nyilatkoza­tuk bizonyság rá, harcias ki­állásban náluk sincs hiány. „Meggyőződésünk szerint még mindig nem következett be lényeges fordulat az MSZMP politikájában. Elhatároljuk magunkat a jelenlegi Köz­ponti Bizottság és a szűkebb pártvezetés kapkodásától, az elmúlt 40 év kritikái értékelé­sének halogatásától, a fél­igazságok bevallásától ” — ír­ják, de hozzáteszik: „Nem kí­vánunk szervezeti szakadás­sal nagy veszteséggel járó el­határolódást kiváltani a he­lyi párttagság körében, ezért autonóm platform kidolgozá­sát kezdeményezzük”. Békés átmenetet hirdetnek tehát, s programjuk eme pont­jával nincs okunk vitatkozni. Az emberiség történelme egyetlen olyan esetet sem jegy­zett fel, amikor a „háborús viszonyok” között a lakosság jobban boldogult volna. Mátrai Tibor Reformkor Szentendrén CEGLÉDI OLVASÓKRA IS SZÁMIT Ma holnap — minden héten Ha a Tisztelt olvasónak címzett beköszöntő minden gondolatával nem is tudunk azonosulni, őszintén örülünk az új laptárs, a Ma holnap című, Szolnok és Pest me­gyei független hetilap megje­lenésének. Az ezentúl pénte­kenként utcára kerülő újság elsősorban a szomszéd megye, illetve Dél-Pest megye — Ceg­léd és vidéke •— orgánuma kí­ván lenni. Elég a címoldalra pillanta­ni, hogy meggyőződjön az ol­vasó, merőben új hangvéte­lű írásokat találhat a 32 olda­las — egyébként 25 forintba kerülő — hetilap hasábjain. Sokszor nem is a tartalom, hanem a forma az, amely az írásokat „függetlenné” teszi. Például az Elvtársak, álljunk a sorba című, amely meglehe­tős iróniával számol be egy választás körüli bonyodalmak­ról, Hány párttitkár kell Tör­teién? alcímmel. Ugyancsak nem nevezhető szokványosnak az az interjú, amelyet a Ma holnap — Hor­tobágyi Zoltán főszerkesztő tollából — Szabó Istvánnal, az MSZMP Szolnok Megyei Bi­zottságának első titkárával kö­zöl. Aki a szolnoki pártáiét megújítására kíváncsi, annak nyilván csalódást okoz ez az írás, ám aki megyei vezetők telekvásárlásairól, repiaján- dékairól, viszálykodásairól akar megtudni egy, s mást, ki ne hagyja e cikket. Egész oldalas képriportot szentel a lap egy konfirmá­ción készült képriportnak. Ám a katolikusok sem maradnak olvasmány nélkül, ők Szent Szaniszló vértanúságának tör­ténetéről olvashatnak bőveb­ben. „Köles úr, ön egy bűnzsák". Ezzel az újságírói kijelentés­sel kezdődik az a beszélgetés, amelyet a lap munkatársa folytatott a Ceglédi Tanács volt műszaki osztályvezetőjével, akit fegyelmi úton távolítot­tak el tisztéből. A hivatalos vád: pénzügyi, vagyonkezelé­si szabálytalanságok sora, tör­vénysértő határozat meghoza­tala. munkahelyi italozás. Az osztályvezető szerint viszont eltávolításának valódi oka az MDF-hez való csatlakozása volt. Keserű sorsot vázol a Szí­nészlázadás című írás. Bosz- nyai Józsefét, a ceglédiek ál­tal jól ismer fiatal és nagy reményű színészét, aki a vi­lágot jelentő deszkák helyett a Bosnyákon lép fel nap mint nap. Szentendrén május 4-én megalakult az MSZMP helyi reformköre. Ezzel az elhatá­rozásunkkal csatlakozunk az MSZMP budapesti és debrece­ni reformkörei által közzétett platformhoz. Vállaljuk az MSZMP múltját annyiban, hogy mint ennek a mai párt­nak a tagjai megkövetjük a nemzetet a múlt hibáiért és bűneiért. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a tényleges dön­tésekbe az MSZMP tagjainak ugyanúgy nem volt beleszólá­sa, mint a társadalom többi tagjának. Elhatároljuk magunkat a múlt hibáitól és bűneitől, mint messianisztikus elképzelések­től, a cél szentesíti az észköz gyakorlatától, a politikai prob­lémák és viták erőszakos meg­oldásától és az ezen eszméket valló emberektől. Kijelentjük, hogy számunkra a nép, a nemzet érdekei az elsődlege­sek. Tartós és szilárd alapokon nyugvó társadalmi, gazdasági fejlődést csak a nemzet sza­badon kinyilvánított akaratá­nak megfelelő módon tudunk elképzelni, kellően tagolt po­litikai intézményrendszer ál­tal közvetítetten. Haladéktalanul szükségesnek tartjuk a pártvagyonnal való elszámolást, figyelembe véve a tagdíjak és az állami költ­ségvetési hozzájárulás arányát is. A pártban legyen lehetőség a szabad véleménynyilvání­tásra, a szabad szerveződésre és a szabad akaratkijejezésre. Valósuljon meg az alulról füg­gés, irányítás és a felülről összefogás rendszere. A párt önkormányzó közösségek egy­ségeként működjék, mint a demokratizálódó társadalom egyik demokratikus felépítésű baloldali pártja. Ez a párt el­ismeri és szükségesnek tartja a tulajdonformák versenysem­leges működését, sőt társadal­mi bázisának az ország bér­ből és fizetésből élő dolgozóit és a közösségi értékeket el­fogadó polgárait tekinti. Mind­ezen mozgásformákat azért követeljük, hogy mi magunk is főként a helyi közösségek érdekében tevékenykedhes­sünk. A legközelebbi összejö­vetelünk 1989. május 25-én 17 órakor lesz a városi pártbi­zottság épületében „Milyen pártot akarunk” témával. Vi­taindító gondolatokként a bu­dapesti reformkor elképzelé­seit (a pártbizottság titkár­ságán átvehető) és a május 20-i szegedi reformtanácsko­záson elhangzottakat ajánljuk. Dr. S. Tóth Imre és a 22 alapító . A HÉT HÍRE FÖLDHÖZ RAGADT Megkezdték a magyar—osztrák határon a mű­szaki zár felszámolását. £ Zamárdi volt a helyszíne a KGST-tagország ok gyártmányautomatizálási tanács­kozásának. • A Magyar ENSZ Társaság emberi jo­gok bizottsága az alternatív katonai szolgálat helyze­tét tekintette át. 0 Kétnapos konferenciát rendeztek a fővárosban, Vegyes vállalatok és a marketing cím­mel. D A hét híre az is, hogy az Agrármenedzser Klub vitaülést szentelt a földtulajdon kérdéseinek. Amikor szinte mindenen vita van, miért éppen a föld- tulajdon lenne a kivétel? öt­letek, megalapozott javasla­tok és meghökkentően felüle­tes elképzelések egyaránt megfogalmazódnak a földtu­lajdon jövőjét illetően. Igaz, az „új földosztás” flaszteron fogant követelése mostanában halkabb, mint néhány hete, hónapja, ám a helyébe tetsze­tős elképzelések léptek a far­mergazdaságok alkotta dán típusú szövetkezetekről, fel­felbukkan a kert-Magyaror- szág állma ... Egyvalami biz­tos: a földtulajdonnak (is) igazodnia kell a végbement és a végbemenő gazdasági-társa­dalmi változásokhoz. Ennek az igazodásnak lényeges eleme a föld forgalmi értékének, s ezzel együtt forgalmának a megteremtése. Nem sok értelme van an­nak, ha a nagyüzemek, a gaz­dasági-jogi korlátok következ­tében nem tudnak megszaba­dulni nehezen vagy egyálta­lán nem művelhető földdarab­jaiktól, holott ezek hasznosan szolgálhatnának a kisterme­lésben. S annak szintén nem lenne sok értelme, hogy pusztán a változtatás a vál­toztatásért jegyében darabjai­ra szedjék a nagyüzemek föld­tábláit. A végletek helyett úgy látszik, nehéz megtalálni a józan középutat. Vannak ugyanis hívei a „mindent” áruba bocsátásnak éppúgy, mint haragos ellenzői az ilyen ügyleteknek. Egyvalamit hi­ba lenne szem elől téveszteni. Ez pedig az a tapasztalat, hogy a földtulajdonlás for­máinak megváltoztatása auto­matikusan nem hozza magá­val ennek a döntő termelési tényezőnek a mainál jobb hasznosítását. A megye min­den táján lelhetünk magán- tulajdonban lévő, s mégis megműveletlen, hosszú ideje hasznosítatlan földdarabo­kat ... A megye 6X6 ezer hektáros földterületéből egyébként nem valami sokat birtokol a ma­gánszektor: 7700 hektárt, te­hát 1,2 százalékot. Ha azon­ban azt is figyelembe vesz- szük, hogy milyen további földterületek állnak családi, egyéni művelés alatt, akkor már némileg módosul a kép. Itt már tetemesebb mennyi­ségekről van szó, hiszen a me­zőgazdasági szövetkezetek tag­jainak háztáji gazdaságai 19 ezer, az alkalmazásban állók kisegítő gazdaságai pedig 55 ezer hektárt foglalnak el. A három tétel összeadása ese­tén rájövünk, a földterület­nek több, mint a tizenhárom százaléka szolgál kisüzemként. Ez magasabb az országos át­lagnál. Talán nem felesleges el­lépni a jelentől egy pillanat­ra: a múltba. Az országban 1933-ban az öt holdnál ke­vesebbet birtoklóknak az 52 százalékát terhelte valamilyen hitelintézeti kölcsön. A tarto­zásoknak az összege 407 millió pengőt tett ki. Aminek a tes- tet-lelket nyomorító nagyságá­ról képet alkothatunk akkor, ha tudjuk: ugyanebben az időben az ezer holdon felüli nagybirtokokat 261 millió pen­gő kölcsön terhelte ... Abban az évben egyébként egy má­zsa búzáért 14,4, egy mázsa kukoricáért 9,4 pengőt adtak. Sokan vannak az idősebbek között olyanok, akik megél- ték-megszenvedték . a dobra vert (elárverezett) birtok, az egy-két hold elvesztésének gyötrelmeit, ők aligha len­nének azok, akik ismét így akarnának a földhöz ragad­ni, hiszen éppen elég emlé­kük van a földhözragadtak sorsáról. Szemben azokkal, akik a földhöz, a földtulaj­donhoz ragasztott elképzelé­seikkel kívülről szeretnének egy rendkívül bonyolult fo­lyamatba beleavatkozni. S ennek a kívülről jött okosság­nak az MSZMP agrártézisei tervezetének némely passzusa éppúgy tanúsítója, mint az al­ternatív szervezetek eddig megismert különféle agrár- programja. Mlfldsn tekintetben azok­ra kellene bízni a döntést, akik a szó nemes értelmében a földhöz ragadtak és ra­gadnak: abból élnek, abban keresik a jövőjüket. Hiszünk ugyanis Cicerónak, aki bölcse­leti munkái egyikében — Az idősebb Cato vagy az öreg­ségről — azt írta: „...a gaz­dák életmódja jár a legköze­lebb a bölcs élethez; mert ne­kik a földdel van dolguk, amely sohasem tagadja meg a szolgálatot, és sohasem adja vissza kamat nélkül azt, amit kapott.” Mészáros Ottó Carla és Rosa a listán Világelsők vagyunk Lapunk április 19-i számá­ban rövid cikket közöltünk Hiányzik a hibrid vetőmag címmel. A publikációval kap­csolatban a Vetőmagtermelte­tő és Értékesítő Vállalat Pest vidéki központjából levél érke­zett szerkesztőségünkhöz, s ebben az említett íráshoz kap­csolódó hozzászólást közöltek. Kitűnt, hogy a? elmúlt évek kiemelkedő hibridkukorica-ve­tőmag ellátása után az idén nem tudtak az igényeket ki­elégíteni. A termelési rendszerekkel egyeztetve a Pest vidéki terü­leti központ azokra a terüle­tekre juttatott több vetőmagot, amelyek a kukoricatermesztés szempontjából ideálisak. Így például elsősorban olyan gaz­daságok részére volt indokolt a Volga hibrid vetőmag bizto­sítása, ahol van öntözési le­hetőség. Mintegy 50 hibridfaj­tából választhattak a megren­delők. Ezek között számos olyan is van, amelyek termés- eredménye szinte azonos a már említett két hibridével. Így a Carlát, a Pannónia he lyett, a Rosát a Volga helyett tudták ajánlani. A Vetőmagtermeltető és Ér tékesítő Vállalat kezdemé nyezte a gazdaságoknak, hogy a hibridelőállítás az export és a belföldi igények alapos fi­gyelembevételével történjen. Ami lényeges: a hibridkuko ricavetőmag-exportban ha­zánk világelső. Ennek az igé­nyes piacnak a kiszolgálásá­ban több éves megfeszített munka van, s a jelenlegi pozí­ció elvesztése jelentős nép- gazdasági kárt okozna. Gy. L­A víz útja elzárva! Különböző gépkocsik szigetelését segíti elő az a műanyag ösz- szetétclű anyag, amely a solymári Pemü üzemében készül. Az összeszerelt járművekre az ajtók és ablakok közötti rések víz- álercsztését gátolják meg ezzel az anyaggal. Képünkön Bauer Jánosné ragasztózza az ajtók szigetelését (Erdősi Ágnes felvétele) i A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents