Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-05 / 104. szám
4 %t£Man 1989. MÁJUS 5., PÉNTEK Repülőgépből nem lesz űrrakéta Többségében jó színvonal? Örülök, hogy Debreczeni Tibor drámapedagógus elégedett. Sajnos, optimizmusát nem tudom osztani. A gödöllői országos diákszínjátszó-talál- kozó előadásainak többsége meglehetősen lehangoló volt. Műfajok Az elmúlt évtől eltérően az idén nem határozták meg a produkciók jellegét, időtartamát. így a hazái teljes körkép bemutatkozhatott. Láthattunk klasszikus előadást, kőszínházi jelmezekkel, rendezéssel. Akadt népmese-feldolgozás, de verselemzési kísérlet is. Voltak, akik mai szerzőkkel próbálkoztak, mások a görög tragédiákat vették elő. De hát a darab önmagában — néhány kivételtől eltekintve — még nem meghatározó. A fontos a végeredmény, hogy ki mit hoz ki belőle. Vajon tényleg a diákok új kifejezési formáival szembesülhettünk, vagy a vezető tafiárok, rendezők színpadi elképzeléseivel, gondolataival? Erre is, arra is akadtak példák. Csakhogy műfajtól függetlenül igaz a kijelentés, a színház alkotó művészet, ahol azonos szerepet kap rendező és színész. Akármelyikükből hiányzik a tehetség vagy a másik figyelése, értése, a végeredmény biztos kudarc. A lelkesedés önmagában kevés, ha nincsenek meg a technikai feltételek. Olyan gyerekek is a világot jelentő deszkákra léphettek, akiknek a mozgás, a hangképzés, a mimika megoldhatatlan feladatot jelentett. kítva eddigi hagyományaival, olyan darabot választott, ahol saját mondanivalóit fejezte ki. Ennek megfelelően a gyerekek légüres térben morogtak, nem értették szerepüket. Visszagondolva a régebbi, sikeres előadásokra, és látva a mostani rendezés valóban kiváló ötleteit, csak sajnálni lehet ezt a ballépést. A feltámadott Rómeó és Júlia-szituációban néhány kulcsszereplő csődöt mondott. Elkeserítően gyenge volt maga Rómeó, illetve a darabon belül az eredeti Shakespeare-szöveget mondó színész Rómeó is. A színvonal- talanságban csatlakozott hozzájuk a rendfenntartó tűzoltóság parancsnoka, aki nagyon rossz sablonokkal próbálta érzékeltetni a buta, ám erőszakos hatalmi embert. Meglehetősen bizonytalan volt kezdetben a pénzügyi főtanácsos is, szerencsére a végére magára talált. Akit fenntartás nélkül ‘dicsérhetünk, az a főpolgármester alakítója. Sajnos, valószínű, hogy a legkialakul- tabb véleménye a diákoknak a felnőttek képmutatásáról van. Megkopott Az egriek produkciója után ismét meggyőződhettünk arról, hogy Moliére fergeteges humora az idővel megkopott, és nehéz dolog tartalommal megtölteni. A rossz felnőttszínházakat utánzó előadásokkal semmi esetre sem fog ez sikerülni. Igaza volt Bucz Hunornak, a Térszínház vezetőjének, amikor azt mondta, elsősorban olyan fiatalokkal szeret foglalkozni, akiknek eredendően ép Ízlését még nem rontották el konzervatív színházi élmények. A kétfedelű repülőgépre akármennyi pót- alkatrészt kapcsolhatunk, soha nem lesz belőle űrrakéta. Szerencsére akadtak biztató pillanatok is. A debreceni, szentesi, budapesti drámatagozatos gimnáziumok diákjai bizonyították, hogy fakultációjuk nem volt elvesztegetett idő. Siker Akadtak ugyan hiányosságok, de legalább az alapkövetelményekkel tisztában vol- ták. Van megjelenésük, színpadi biztonságuk, önálló, alkotó gondolatuk. És azt hiszem, ennél több eredmény nem is kell. Rajtuk kívül Kaposi László, a gödöllőiek, és Várhidi Attila, a debreceni Főnix Diákszínpad rendezői, vezetői igazolták immáron sokadszor tehetségüket. A vendéglátók ezúttal egy ókori görög vígjátékot választottak, Arisztophanész Lü- szisztrátéját. Csakhogy náluk a klasszikus forma mai tartalmakkal gazdagodott. Tehetséges fiatalok mondták el véleményüket egy olyan problémáról, ami szemmel láthatóan érdekli, foglalkoztatja őket, megmozgatja fantáziájukat. Sőt, ezeket a gondolatokat úgy tudják kifejezni, hogy kortársaik is megértik szándékaikat. Ezt jelezte a közönség reagálása, együttélése a mű fordulataival. Szabó Z. Levente Aranyosak, vidámak voltak például a karcagi lányok; a szó legigazabb értelmében játszottak. De nem tudtak különbséget tenni a színpad és a magánvélemény között. Egyikük még mielőtt takarásba ért volna, elkezdett nevetgélni. Az előadásnak a tapsig nincs végei Ezt az igazságot jő lenne a jövőre nézve megjegyezni. Ahogy azt sem árt tudni, ha díszletként egy valóságos presszót építünk fel, s nem bensőnk kivetített képét, akkor nem szabad felváltani az oda illő játékstílust más elképzelésekkel, megoldásokkal. Ez a budapesti Sziklai Színjátszó Csoport Pirandello-be- mutatójára vonatkozik, ahol az egyetlen szereplő felállt az asztál mellől, és lelki megrázkódtatását földre vetődéssel is érzékeltetni akarta. Külön kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme egy párbeszédet különös monodrámaként előadni, ahol a másik fél szerepét is a színen lévő fiú oldja meg — magnóról mondva a szöveget. Lehet, hogy ez egyszemélyes csoport? A legnagyobb csalódást egyértelműen a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola JIBRAKI társulata okozta. Kaposi József rendező, szaMaszlag Karinthy Ferenc Maszlag című komédiájának bemutatóját tartotta a Pest Megyei Színkör május 3-án Szentendrén, a művelődési központ színháztermében. A Mikroszkóp Színpad tagjaiból verbuválódott a társulat, a darabot Lakatos István rendezte. Tervezik, hogy az előadást a megye számos művelődési házában bemutatják. Olyan intézményekben is, amelyek eddig szerény költségvetésük miatt képtelenek voltak színházi előadást programjukba iktatni. Képünkön Lakatos István (a darab rendezője) és Takács István (Pék Veronika felvétele) Kétszázan a versenyben 1956 a sajtó tükrében Nem az MSZMP Központi Bizottságának kihelyezett osztálya, hanem önálló kiadó vagyunk — hangzott el azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen két új kiadvánnyal és jövőbeli terveivel ismertette meg az újságírókat a Kossuth Könyvkiadó. A cég — amelynek párttámogatása egy év alatt a tavalyinak felére csökkent reálértékben, s amely 1990-től dotáció nélkül működik tovább — másfél évvel ezelőtt még monopolhelyet foglalt el mint az MSZMP-, s a marxista jellegű kiadványok gondozója. Mára ez a helyzet alaposan megváltozott: mintegy kétszáz, kiadói joggal rendelkező hazai vállalkozás. között kell megállnia a helyét. A Kossuth, a módosult körülmények között is marxista szellemű, kiadónak vallja magát, s mint Ilyen, kötelességének érzi az e gondolat jegyében fogant művek megjelentetését Vonatkozik ez olyan hazai, és főleg külföldi marxista szerzőkre, akiknek írásai nálunk mindeddig nem láthattak napvilágot. A kiadó egyébként — mint elhangzott — egyaránt igyekszik szerepet vállalni a mozgalom és a nagyközönség igényeit kielégítő kötetek gondozásában, s ápolni kívánja az MSZMP és a társadalom szellemi-politikai kapcsolatát. Mint a pártmozgalom kiadója pádig megkezdte a felkészülést a választási küzdelemre. Frissen megjelent kiadványaik közül a közvéleményt igen foglalkoztató témát választottak a szerkesztők, az 1956 a sajtó tükrében című gyűjtemény összeállításával. Az 1956. október 22. és november 5. közötti újságok közreadásával forrásértékű kiadvány került az olvasók elé, hiszen ezek a dokumentumok hivatalos kiadó égisze alatt mindeddig nem voltak hozzáférhetőek. Néhányuk szamiz- dat- formában, vagy külföldi kiadvány részeként terjedt csupán. A szerkesztők a teljességre törekedve a Budapesten megjelent országos jelentőségű sajtóanyagot időrendi sorrendben, teljes terjedelemben tették közzé, mindenféle jegyzet, illetye magyarázat nélkül. Így minden olvasó a korabeli sajtó birtokában maga elemezheti a problémákat, s vonhatja le a tanulságokat. Ha nem is tehetünk mindent, amit szeretnénk, tennünk kell, atnire képesek vagyunk — idézte a dokumentumgyűjteménnyel kapcsolatban az egyik szerkesztő Eötvös Józsefet. A Kossuth másik újdonsága Magyarország második világ- háborús történetének olyan fejezetét taglalja, amely ez ideig nem kapta meg a fontosságának megfelelő figyelmet a hazai történetírástól. Halálerőd címmel a Holocaust az Alpok előtt című könyvének folytatásaként írta meg Szita Szabolcs az 1944—45-ös munkaszolgálat és hadimunka történetét, számos eredeti fotóval téve szemléletesebbé a kötetet. M. L. KORFORDULÓ Klubtagoknak külföldi kirándulás A társalgóban kellemesen telik az idő (Vimola Károly felvétele) Kemencén sok az idős ember. Számosán családban élnek, - többekről azonban különböző formákban — házi szociális gondozásban vagy az idősöket ellátó otthonban — a közösség gondoskodik. Nagy figyelmet fordítanak az idős emberekre a művelődési ház keretében működő nyugdíjas- klubban is. A klubnak állandó tagsága van — mintegy 40 idős ember —, akik tagsági igazolvánnyal is rendelkeznek, s havi 10 forint tagdíjat fizetnek. E csekély összegért sokféle kellemes időtöltés között válogathatnak. Hétfő délutánonként — ősztől tavaszig — különböző összejöveteleket tartanak a társalgóban. Műsorokat is rendeznek. Változatos programot jelentenek a TIT előadásai és a közeli, távoli tájakra induló kirándulások. Az elmúlt hónapban eljutottak autóbusszal Csehszlovákiába és Lengyelországba. A klub vezetői színházi programokról is gondoskodnak. Legutóbb például a fővárosban jártak. Az Operett Színházban egy kellemes estét töltöttek a Csárdáskirálynő előadásán. A nyugdíjasklub idei évadja az elmúlt hétfőn zárult. A műsorban szájhar- monikás szórakoztatta az idős embereket, volt büfé is. Még egy utolsó alkalommal találkoznak a nyári szünet előtt. A következő hétfőn — de erre már házon kívül kerül sor — az anyák napja köszöntésére az idősek otthonába látogatnak el a klub tagjai. Mindannyian visznek egy-egy kis ajándékot az ott lakóknak, hogy maradandóvá tegyék számukra ezt a találkozást. Az idősek otthonának tizennégy állandó lakója van. Számukra háromnégyágyas szobákban teremtenek kellemes környezetet. A bentlakókon kívül 16 bejáró is látogatja az otthont. Ók reggel 'érkeznek és késő délutánig maradnak. Valamennyien — éppen úgy, mint a bentlakók — reggelit kapnak és meleg ebédet, vacsorára pedig hideg csomagot visznek haza. Az otthonban töltött időt különféle programok színesítik. Az idősek részére hetenként egyszer-kétszer kímélő tornát rendeznek. A bentlakóknak és a bejáróknak egyaránt rendelkezésére áll a fürdőszoba, s ha kell, a gondozónő meg is fürded őket. Ugyancsak nagy segítséget jelent valamennyiüknek az automata géppel felszerelt mo.sókonyha, ahol nemcsak mossák a fehérneműjüket, de ki is vasalják. A hét végén — szombaton és vasárnap is — eleven élet folyik az otthonban. A vidám hangulatot látva alig hinné az ember, hogy a bentlakók átlag- életkora 86 esztendő. A korelnök a 90 éves Tóth Béla bácsi, aki elégedetten szól arról, milyen emberséggel foglalkoznak valamennyi ülőkéi. A csaknem százesztendős épület ugyan már megérett arra, hogy újabb tatarozásnak vessék alá. de a kisebb hibák nem zavarják sem a bentlakókat. sem a bejárókat. Legfeljebb a személyzetnek okoznak gondot, mert munkájukat ezek a hiányosságok sokszor akadályozzák, nehezítik. Az otthon dolgozói jó szívvel vannalk gondozott.aik isánt, ezért az idős emberek az effajta nehézségekből semmit nem éreznek. K. Z. Pénz nélkül nem megy Ernő bácsi és a cukorbaj Ma már csak arra emlékszem, hogy sűrű, tömött bajsza volt Ernő bácsinak, szerette a savanyú bort és a botját mindig a székéhez támasztotta. Vasárnap pedig, ha néha nálunk ebédelt, külön főztünk neki. Ernő bátyád cukros, magyarázta egyszer valaki a népes rokonságból, és én nagyokat csodálkoztam ezen. A mi családunkban ugyanis egyetlen cukorbeteg sem akadt. Működtek famíliánk hasnyálmirigyei mint a parancsolat, termelték rendesen az inzulint. És mivel gyerekkorában ■ az ember hajlamos összezavarni mindent, amit lát vagy hall, hajlamos a maga feje után értelmezni a világot, talán mondanom sem kell, sokáig azt hittem, cukrosnak lenni jó dolog. Nem az. Igaz, Ernő bácsit nem a betegség vitte el — meggondolatlanul egy autó elé lépett —, de azért szenvedett eleget. És most hirtelen, ám korántsem érthetetlen ugrással, adatokat közölhetnék arról, hány cukorbeteg szenved a megyében. Megemlíthetném azt, hogy sok köztük az idős ember, 'és Visszautalhatnék Ernő bácsira, aki maga is jóval 60 fölött járt. A téma adott, a kifejtés rám van bízva. Mindezek helyett viszont azon gondolkozom inkább, vajon hány százaléka a kettő a hétszázhúsznak. Mert ennyi, pontosan két óra áll rendelkezésére a váci dia- beteszes klubnak abból a havi 720-ból. Kevés? Nem, nem az. Valami. Hisz — ahogy mondani szokták — a két kezemen meg tudnám számlálni a környék, de akár az ország hasonló jellegű klubjait. Ott van például a ceglédi meg a debreceni cukorbetegklub, aztán a pécsi, ha igaz, szerveződik a gödöllői és a budaörsi... és ... lám, nem is volt szükség mindkét kezemre. — Mi 1987 áprilisa óta találkozunk rendszeresen a betegekkel — meséli a váci klub házigazdája, dr. Csécs Ilona, adjunktus. — Az egészségügyben akkoriban került egyre inkább az előtérbe a megelőzés, amit jól szolgálnak az itteni közös összejövetelek. Azonban rögtön pontosítani szeretném az elhangzottakat. Természetesen e két óra alatt nincs mód gyógyításra. A megelőzést inkább úgy kell érteni, mint a betegek egyfajta mentális gondozását, amelynek fontos alkotóeleme a már meglevő betegség elfogadtatása. Ehhez pedig elegendő idő áll rendelkezésre. És ami különösen fontos az egészben, az a forma. Maga a klub. Hogy nágy- jából azonos korú, hasonló problémákkal küszködő emberek járnak össze, és ezeket a problémákat egymással tudják megbeszélni. Vannak például olyan tagjaink, akik nem is cukorbajosak, ök eleinte egy. ismerőst vagy rokont kísértek el, aztán ittragadtak. Nálunk jól érzik magukat, ha csupán két órára, de nem magányosak. A klubban meghallgatják legszemélyesebb panaszaikat, foglalkoznak velük, és persze ők is foglalkoznak egymással, szóval nekik program minden hónap harmadik szerdáján a művelődési házba jönni. — Jelenleg hány tagja van a klubnak? — A létszám rapszodikusan változik. Legelső alkalommal a cukorbeteg-gondozótól háromszáz címet kaptunk, és mintegy fél évig ennyi meghívó ment ki az összejövetelek előtt. Aztán lassan kialakult az az állandó, 30-40 beteget számláló csoport, mely szinte minden alkalommal itt van. Egy-egy érdekesebb előadáson viszont 80-100-an is megjelennek. Mert a klubélet gerincét azért ezek az előadások alkotják. — Mégis, ha jól tudom, a legnagyobb sikert az ételbemutatók aratják. — Így igaz. hisz a cukorbetegeknél rendkívül fontos a diéta, a rendszeres táplálkozás. Szinte grammra pontosan kell kiszámolni, miből menynyit ehet valaki. Sajnos ehhez képest a boltokban kicsi a választék. Ráadásul elég végigmenni egy üzletben, máris láthatója befőttől a diabetikus szörpökig milyen drága minden. A betegek legtöbbje nyugdíjas, és ugyan egy rendelet alapján őket megilleti havi 100 forint hozzájárulás, de ez alig több a semminél. A klubban étkezéssel kapcsolatos tanácsokat adhatunk, továbbá évente kétszer megtartjuk azt a bizonyos ételbemutatót, ám másban nem tudunk segíteni. — Szomorú ezt hallani, de sajnos nem túlságosan meglepő. Visszatérve azonban a klubhoz, milyen, a jövőben megvalósítható elképzeléseik vannak? — Valóban csak elképzelésekről beszélhetünk. Mindenekelőtt szeretnénk az állandó tagjainkat igazolvánnyal ellátni, megpróbálunk számukra a gondozásnál apróbb előnyöket kiharcolni. Szintén terv csupán, hogy azt a 100 forintos hozzájáru'ást a klub betegei esetében 200-ra emeljük. Aztán gondolkoztunk kirándulásokon, utazásokon, de mindez nagyon sokba kerülne. Egyetlen lehetőségünk van. ha megpályázzuk a Pest Megyei Egészségvédelmi Tanács keretét. Mert pénz nélkül nem megy. Falusy Zsigmond Jó idősnek lenni Kemencén
