Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
MÁJUSBAN MÁSODSZOR ÜLÉSEZIK fl PARLAMENT mainak átmentését szolgálja és konzerválhatja a kiváltságokat. A nehéz gazdasági helyzetből való kilábalás útja a túlméretezett intézményrendszer leépítése volna. A nem termelő szféra költségeinek 20 százalékos csökkentésével, 120 milliárd forintot takaríthatnának meg évente. Az Országgyűlés a törvény- javaslatok részletes vitájával folytatta munkáját, ennek keretében szólalt fel Lakos László is (Pest m. 9. vk.), a jászkarajenői Árpád Mgtsz elnöke. DR. LAKOS LÁSZLÓ: A szövetkezeteket nem tagjaitól kell félteni A szünetben Hámori Csaba Aczél Györggyel beszélget (Folytatás az 1. oldalról.) A felszólalók szinte kivétel nélkül egyetértettek azzal, hogy — a törvényjavaslat sze-* rint — a szövetkezetek vagyona részben oszthatóvá válik. Javasolták: tulajdonosok csak a szövetkezeti tagok lehessenek, hiszen az eddigi oszthatatlannak nevezett vagyon az ő anyagi eszközeikkel, személyes közreműködésükkel jöhetett létre. Kitöltetlen biankó csekket adna a Minisztertanácsnak az állami vállalatokról szóló tervezet azon kitétele, hogy a Minisztertanács indokolt esetben a vállalati tanács, illetve a küldöttközgyűlés által vezetett vállalatot ismét állami kezelésbe vonhatja — hívta fel az Országgyűlés figyelmét az egyik képviselő. A másik szerint az előterjesztés a kialakult menedzseri réteg privilégiuEZ TÖRTÉNT Az első munkanap Szűrös Mátyás elnökletével kezdődött, aki bemutatta az általa kinevezett új hivatali vezetőket, majd a parlament döntött a megüresedett képviselői helyek betöltéséről. Ezután három ellenszavazattal és egy tartózkodással tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését, és döntött arról is, hogy nem tűzi napirendre Kókai Rudolf (Szolnok m., 15. vk.) indítványát a nem dohányzók egészségét védő jogszabály megindításáról. A testület úgy határozott, hogy három Szolnok megyei képviselő önálló indítványát, amely a lakásgazdálkodásról szól, az őszi ülésszakon tűzi napirendre. Az ülésszak napirendjét öt ellenszavazattal fogadták el. A napirend : a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról; az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. számú törvényjavaslat; a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény; a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény; a földről szóló 1987. évi I. törvény; az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény ; a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. -törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok, továbbá a népszavazásról és a népi kezdeményezésről' szoló törvényjavaslat, az 1889. évi állami költségvetésről szóló, az 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Minisztertanács javaslatai az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására; tájékoztató a bős—nagymarosi beruházás helyzetéről és személyi kérdések. Az ülésszakra líZ interpelláció és hat kérdés érkezett a képviselőkhöz. A parlament ezután együttesen tárgyalt a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról, illetve szövetkezetekről szóló törvényjavaslat módosításáról. A törvényjavaslatot Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő. A vitában felszólaltak: Tallóssy Frigyes, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében; Plecskó Ferenc (Somogy m., 13. vk.); Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.); Eleki János (Békés m., 7. vk.); Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.); Balogh Gábor (Baranya m., 9. vk.); Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.); Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.); Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.); Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.); dr. Bállá Éva (Budapest, 46. vk.); Kopp Lászlóné (Borsod-Abaúi-Zemplén m., 21. vk.); Tulok András (Veszprém m., 9. vk.); Dobos Józsefné (Heves m., 6. vk.); Kovács Sándor (Tolna m., 8. vk.); Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.); Lakos László (Pest m., 9. vk.); Peják Emil (Budapest, 56. vk.). Szűrös Mátyás ezután bezárta a vitát, a szünetben összeült az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, hogy megvitassa a beterjesztett javaslatokat, törvénymódosító indítványokat. A szünet után Kulcsár Kálmán vitazárót tartott, majd Tallóssy Frigyes szólt a bizottság szünetben végzett munkájáról. Az átalakítási törvényjavaslatot 20 ellenszavazat és 48 tartózkodás mellett fogadták el. Az ülésszak szerdán a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvénymódosítási javaslat tárgyalásával folytatódik. A napirenden levő törvény- tervezetek elfogadása jelentős lépés az állami vállalatok, szövetkezeteink tulajdoni, szervezeti viszonyainak korszerűsítésében, hiszen a társasági törvényben megfogalmazott elvek teret kapnak, behatolhatnak, érvényesülhetnek a több mint 90 százalékot kitevő, „szocialista nagyüzemek" gazdálkodásában is. A módosítások a szövetkezetek tagjainak a közösben levő földjeivel kapcsolatos jogait a szövetkezeti elveknek megfelelően rendezi. Ez a rendezés magával hozza azok igényeit, akiknek a földjét az elmúlt évtizedekben kényszerrel, a forgalmi értéke alatti áron megváltották. A tulajdonjog „visszaosztása" létbizonytalanságba taszítaná a föld nélkül belépett mintegy 500 ezer aktív tagot, s a ma dolgozó tagok mintegy 80 százalékát, hiszen föld nélkül mit ér az a sok gép, épület, ültetvény, állat, melynek létrehozásában döntő szerepük volt. Az államnak, a szövetkezeteknek méltányos megváltásra pénze nincs. Az élelmiszer- árak emelése semmilyen címen nem engedhető meg. A jelenlegi helyzetből kell kiindulnunk sikerágazatunkban — az agrárgazdaságban — termelőszövetkezeteink harmada kilátástalan helyzetbe került. Másik harmada évek óta stagnál, dolgozóink száma csökken, községeink elnéptelenednek, elöregednek. A vagyonarányos jövedelem csupán harmada-negyede a banki kamatnak. Ez a tervezet mégis több olyan korlátozást törvényesítene, melyek a szövetkezeteket hátrányosabb helyzetbe hoznák — a tőkéért, a munkaerőért folyó versenyben — a most alakuló társaságokhoz viszonyítva. A szövetkezeti vagyon maximum 50 százaléka nevesít- hető — ez a társasági és a szövetkezeti elvekkel teljesen ellentétes szabályozás. Az egy tag, egy szavazat elve — a szövetkezeti elvekkel megegyezik —, de nem ösztönöz eléggé a közös vagyon gyarapítására. A szövetkezeti vagyonrész csak a szövetkezetre vagy tagjára ruházható át — ez a korlátozás csökkenti a vonzerejét — és kizárja a külső tőke bevonásának lehetőségét. Bizonyos határokon belül ezt a közgyűlés eredményesebben szabályozhatná. A közös vagyon a szövetkezet fennállásáig oszthatatlan — nem ismeri a „törzstőke-leszállítás” intézményét, ami szintén nem növeli a befektetés rugalmasságát. Ha valaki netalán a tagoktól féltené a szövetkezeteket, azoknak két dolgot szeretnék mondani. A szabályozás nem kulloghat tovább az események után. Nem féltheti a szövetkezeteket saját tagjaitól. A szövetkezeteket inkább az érvényes szabályozástól kell félteni, amely elzárja a piactól, kiszolgáltatja monopol szervezeteknek, kénye-kedve szerint alakítja az árakat, bérmunkásra degradálta a tagságot. A szövetkezeteket korlátozó intézkedésekkel fenntartani nem lehet. Vonzóvá tehetjük viszont ismét a szövetkezeti elvek tiszteletben tartásával: lehessenek tagjaik önkéntes, kölcsönös segítségre épülő, vagyoni és személyi társulásai. Ezért azt javasolom önöknek, hogy a szövetkezeti elvektől idegen, káros hatású korlátozást, a tervezet 6. paragrafus (2) bekezdését töröljék. ★ Számos képviselői módosító javaslat elfogadása után az Országgyűlés törvényerőre emelte a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. számú törvényjavaslat módosításáról, valamint a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló jogszabálytervezeteket. Vajon miről folyhat az eszmecsere? Varga Miklós, Bognár József, Szentágothai János és Barcs Sándor a képen A T. Ház ingerült. Ingerült, mert napról napra megkérdőjelezik szakértelmét, illetékességét, legitimitását. Ingerült, mert a valamikori évi 2-3 ülésszak helyett lassan már havonta van ennyi. A képviselő olyan sokat hiányzik a munkahelyéről, hogy kollégái már ferde szemmel néznek rá, s közben — ha van benne hajlandóság rá, akkor is — csak nehezen képes eleget tenni képviselői feladatainak. Tisztességesen felkészülni a törvényjavaslatok vitájára, szakértőkkel tanácskozni, választókkal találkozni és vitázni. A képviselő ingerült, mert nem tudja mikor és miért fogják megtámadni, tisztességét kikezdeni. Ha mond véleményt, biztosan akadnak ellenzői. Ha nem, okkal, ok nélkül a szemére vetik, hogy alkalmatlan a megbízatásra. A képviselő morog magában azért is, mert ellátmánya — különösen, ha vidéki emberről van szó — nem fedezi kiadásait. Nem futja tisztességes szállodai szobára, útiköltségre, parlamenti ebédre, taxira. A képviselő éppen ezért gyakran borjúpecsenye helyett virslit ebédel, szállására nem taxival, hanem villamossal utazik. A képviselő megbántott, mert újra és újra felülvizsgáltatják vele korábbi döntéseit. A három hónapja nehezen megszavazott költség- vetést most megváltoztatni javasolja a kormány. A vízlépcső — melyről ezer vita után s nem kis nyomásra csak néhány hónapja döntötték el, hogy megmaradásra, építésre érdemes — most elhibázott, gi- gantomániás, ésszerűtlen beruházás, s ezért ugyancsak a T. Ház tagjának kell tartani a hátát. A képviselők legtöbbje már nem akar képviselő lenni. Azt szeretnék, ha megszabadítanák végre őket a felelősség, a népszerűtlenség terhétől. A magyar parlament tagjainak többsége a választások mihamarabbi kiírásáért fohászkodik. ★ Mi a véleménye az átalakulási törvénytervezetről az egyik érintett képviselőnek, Bata Jánosnak (12. vk., Gyöm- rő), a Héliosz Ruhaipari Szövetkezet elnökének? — Meglehetősen régi szövetkezeti ember vagyok, s állíthatom, nálunk sohasem veszett ki egészen a tulajdonosi tudat. De tény, hogy amikor — úgy tíz éve — a szövetkezeteket az állami vállalatokhoz hasonlóan irányították, szabályozták, az érdekeltség alábbszállt. A részjegyek kötelező megvásárlása azonban ismét javított a helyzeten. A törvénytervezet további lehetőségeket kínál arra, hogy közvetlenebb legyen a tulajdonos felügyelete és haszna a profitból. Ez mindenképpen helyes. De azért azt tudnunk kell, hogy csak segédeszköz. Mert csupán maga a törvény nem pezsdítheti fel a gazdaságot. A nagyobb szövetkezeti önállóság nyújtotta lehetőséggel egyébként magunk is élni akarunk. A korábbi bérmunka jellegű megállapodások helyett vegyes válalat alapításáról tárgyalunk egy nyugati céggel. ★ A tegnapi ülésszakon újabb három képviselő lemondását jelentették be és fogadták el. Pest megyében a honatyák (és honanyák) tevékenysége gyakran szintén kritikák kereszttüzében áll. Mint közismert, Budaörsön aláírásgyűjtési akció indult Bánáti Gézáné visszahívása érdekében. Az indoklás szerint soha semmiről nem mond véleményt a parlament vitáiban. Nos, Bánáti Gézáné felszólalásra jelentkezett a valószínűleg szerdán sorra kerülő nagymarosi vízierőmü-vi- tában. Nem ez lesz a szűzbeszéde, hiszen a családjogi törvény kapcsán már hallhatta a Ház. Egyébként is nagyon megnőtt a képviselők aktivitása. Előzetesen. Pest megyéből nyolcán jelentették be, hogy szót kérnek a vitában, vagy interpellálnak. S az ülésszakon még másoknak is megjöhet a kedve. Dr. Mondok Pál, volt Pest megyei tanácselnök (Dunakeszi 26. vk.) és dr. Noválc Béla (18. vk., Szigetszentmiklós) a Csepel Autógyár egykori vezér- igazgatója képviselői működésével elégedetlen választók egy csoportja szintén kezdeményezett visszahívási akciót. Megkérdeztem, vajon hogyan áll most az ügy. Novák Béla esetében az MDF visszavonta javaslatát, míg Mondok Pál szerint tulajdonképpen szó sem volt ilyen indítványról. Csak arról, hogy néhányan bírálták tevékenységét, felszólították, hogy az ő véleményüket is képviselje a Parlamentben. A javaslatokat — mint mondja — természetesen megfontolja. ★ A Gundel felmondott a Tisztelt Háznak. Talán nem érte meg nekik a kitelepülés, esetleg úgy vélték, nem jó reklám ma a parlamentet etetni, vagy nem találták elég előkelőnek a vendégsereget. Nem tudni. Tény, hogy tegnap a büfében és a Parlament éttermében röplapokon tájékoztatták a képviselőket, hogy ezentúl étkeztetésükről katonák gondoskodnak. Tábori konyhát, gulyáságyut ugyan nem állítottak fel a Kossuth téren, de a korábbinál szerényebb a választék. Találó a konyhaparancsnoknak a képviselőkhöz intézett üzenete: „kívánom magunknak, hogy a hadsereg tagjait sose kelljen más típusú vészhelyzet elhárításához segítségül hívni." A pincérszázad egyik tagját, Török Jánost, Kiskunfélegyházáról vezényelték a Parlamentbe. Valkóra való, szülei most azt sem tudják, hová került. Megkérdeztem, nem fél-e, hogy valamelyik miniszterre ráönti a levest. A fiatalember, akin tökéletesen feszül a szmoking, megnyugtatott. Nem teljesen idegen tőle a feladat A hadsereg előtt az Astória Szálló éttermében szolgált. Csulák András Gödöllői levél A Gödöllői Városi Tanács a közelmúltban állást foglalt a tanácsi területekről elvont pénzeszközök kérdésében. Ahogy Papp István, a városi tanács elnöke írja: az állás* foglalást eljuttatták Németh Miklós miniszterelnöknek és Szűrös Mátyásnak, az Ország- gyűlés elnökének is. A Gödöllői Tanács testületé a szorító gazdasági gondok ellenére, a politikai válság mélyülése közepette is igyekszik megoldani a ráháruló feladatokat. A költségvetési források reálértékének évek óta tartó csökkenése mind több területen élezi ki a meglévő feszültségeket, mind gyakrabban kényszeríti átrendezni, újra rangsorolni a feladatokat. A fejlesztések megvalósítása egyre növekvő hiteligénnyel járt és jár. Ez az út tovább nem járható, az eladósodás miatt. Ezért is kísértük nagy figyelemmel az elmúlt hetek híreit, melyek szerint a tanácsoktól a költségvetési hiány csökkentése érdekében újabb pénzeszközöket von el a kormányzat, illetve javasol elvonni. Az év elején már 2,5 százalékos csökkentésre került sor — ez városunkban 11 millió forint állami támogatás kiesését jelentette. Alig három hónapja, hogy a testületek jóváhagyták a tanácsi terveket. Most a források esetleges csökkentése rontja az önkormányzatok hitelét, csökkenti irántuk a bizalmat. Felkérjük a kormány és a parlament tagjait, a választások előtti időszakban ne hozzanak olyan döntéseket, amelyekkel a tanácsok és a lakosság kapcsolatát negatív irányban befolyásolják. Továbbá nyilvános felelősségre vonást kérünk mindazon területeken, ahol előfordult a túlköltekezés, ahol nem tartották be a parlament döntéseit. Szavaznak a képviselők
