Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
4 Sáriim 1989. MÄJUS 27., SZOMBAT Egyre több mecénás szükséges Az újban megmarad-e a régi7 A szentendrei Kék Duna együttes ifjú táncosai ropják a próbán (Vimola Károly felvétele) A szövetkezetek által támogatott amatőr művészeti csoportok és kisegyüttesek tevékenységével foglalkozott nemrégiben a HfJF Pest Megyei Bizottsága mellett működő művelődéspolitikai bizottság. A szövetkezeti amatőr művészeti csoportok — néptánc-, népzene- és hagyományőrző együttesek, pávakörök, dalkörök és irodalmi színpadok — közül jó néhány több évtize. des, sikeres múltjával megyei, országos, sőt nemzetközi hírnevet vívott ki magának. Művészeti elismerésükben nagy szerepet játszott az ipari fogyasztási és mezőgazdasági szövetkezetek jelentős anyagi támogatása, amelynek segítségével ma is 43 amatőr művészeti csoport végezheti munkáját. A települések néphagyományainak, a népi kultúra őrzésének és ápolásának azonban pénzben is kifejezhető ára van, amely — mint minden más — ma egyre növekszik. Ezen ráfordítás szükségességét azonban nem lehet vitatni. A szövetkezetek vezetői, ha mérséklődő összeggel is, de igyekeznek továbbra is támogatni az említett művészeti csoportokat. Ennek ellenére, a lelkes kisegyüttesednek mind gyakrabban kell újabb és újabb patronáló után kutatniuk, mert csak így tudják biztosítani további létezésüket. Jelenleg több szövetkezet közös támogatását élvezi például a nagykátai Tá- piómente néptáncegyüttes, a szentendrei Kék Duna néptáncegyüttes, az érd—százhalombattai Forrás néptáncegyüttes, a bagi Muharai Elemér hagyományőrző együttese —, hogy csak néhányat említsünk közülük. Megyénkben az országos átlaghoz hasonlóan az amatőr művészeti csoportok mintegy 65 százaléka, a szövetkezeti mozgalom erkölcsi, illetve anyagi támogatását" élvezi. Az országos és megyei érdekképviseleti szervek az anyagi támogatáson túlmenően a művészeti csoportok szakmai felké- születését is segítik, például rendszeres minősítő, bemutató szerepléseket biztosítanak számukra. A közel 1700 tagot számláló amatőr művészeti csoportdk minden korosztály számára alkalmat nyújtanak a közösségi élet gyakorlására, régmúlt idők hagyományainak, szokásainak őrzésére és ápolására. Egyhar- mad részük olyan magas szinten műveli ezt a kultúrát, hogy őket még az avatott szakmai megítélés is a legkiválóbbak közé sorolja. Az együttesek működésének további zavartalan biztosítására azonban önmaguknak is mielőbb új szervezeti formát kell kitalálniuk. Néhányan közülük már kísérleteznek a közművelődési-egyesülési formával, vagyis megpróbálják saját magukat menedzselni, együtteseik köré pártoló tagságot toborozni. Egyelőre ezek csak olyan szárnypróbálgatások. KÖzvélemenylcutatas Válaszok a szociológusoknak Hogyan éli meg a mai magyar társadalom átlagpolgára a politikai rendszer demokratizálódási folyamatát? Változott-e az utóbbi években politikai gondolkodása, véleménye, magatartása? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Társadalomtudományi Intézet és az MTA Szociológiai Kutató- intézetének munkatársai. Ez év áprilisában ezer állampolgár véleményét kérték szerte az országban. Vizsgálataik eredményét kiegészítették az MSZMP apparátusában vezető pozícióban dolgozók véleményével. Miként Bruszt László és Simon János szociológusok az MTI munkatársának elmondták, a több mint 200 kérdésre adott válaszokból kitűnik, hogy a kormányba vetett bizalom az 1985-ben mért 88 százalékról 42 százalékra, az MSZMP-be vetett bizalom 66 százalékról 24 százalékra csökkent. Az emberek többsége 1985-ben úgy vélte: a paternalista módon gondoskodó vezetés nélküle ugyan, de az érdekeit figyelembe véve cselekszik. Napjainkban az állampolgároknak már csak 44 százaléka vallja azt, hogy a parlament az ő érdekeit képviseli. A magyar társadalom zömében erős a válságérzet. Amíg 1985-ben az emberek többsége az ország gondjait elsődlegesen a külső tényezőknek: a világ- gazdasági válságnak, a nyugati országok megkülönböztető politikájának tudta be, ebben az évben a válság forrásaiként az országos és a helyi vezetők tevékenységét, az ország szövetségi elkötelezettségét említették. Az eredményeket főleg a nyugati országokkal folytatott gazdasági együttműködésnek tulajdonítják. Az országos politikai életben szerepet játszó politkusok megítélése szerint a legnagyobb tekintélyű politikusok elsősor- an.,a.kormány tagjai t.Pozsgay mre (69,6 százalék), Németh Miklós (69) és Nyáré Rezső (61,3). Az emberek 25 százaléka úgy véli, hogy 1956-ban ellenforradalom, 24 százaléka szerint forradalom volt. A pártapparátusi tagoknak csak 8 százaléka véli ellenforradalomnak 1956-ot. Ugyanakkoi 40 százaléka 1956-ot népfelkelésnek és ellenforradalomnak minősíti. Ezt azonban a társadalomban megkérdezetteknek csak a 3,5 százaléka vallja. A. P. Agg Károly Budapesten született, 1955- ben. Általános iskolai tanulását befejezvén a Kölcsey Ferenc Általános Gimnáziumba került, érettségi után műszaki rajzoló lett, a vonalzók, tűhegyes ceruzák, tollak kezelésének mestere. Jelenleg a Dunaplan Gm- nél dolgozik, szerkesztőként. Mint sokan mások, ő is felnőtt fejjel vett először fényképezőgépet a kezébe, 1976-ban, egy külföldi utazás alkalmával, amelynek élményeit meg kelletf örökíteni. Négy ' esztendő szünet következett, majd ismét egy külföldi út, és megint hozzá a fényképezés: fotós múltját innen számíthatja. Az első komolyabb díjat az 1983-as országos néprajzi fotópályázat hozta, azóta több mint negyven kiállításon szerepeltek képei, díjat huszonhatszor nyert. Részt vesz külföldi, kiállításokon is 1985 óta. A Dunakanyar Foiöklub- nak 1986 óta tagja. Több önálló hazai kiállítás áll már mögötte. Most a Margaréta kávéházban láthatóak képei, június 3-ig. Kivétel nélkül színes diáról készült CIBA nagyításokkal mutatkozik be. Képei lapunk 7., 8., 9. oldalán láthatók. Magyar krónika Bibó István közelrő Történelmi jelentőségű dokumentumot tett le az olvasók asztalára Huszár Tibor, aki megjelentette a Bibó Istvánnal folytatott beszélgetéseit. azokat a politikai-életrajzi dokumentumokat, amelyek megvilágítják ennek a sokat szenvedett politikusnak munkásságát. A tudós, a gondolkodó Bibónak az utókor számára van mondanivalója. Ismert, hogy . milyen szerepet töltött be a felszabadulás utáni Magyarországon. majd 1956-ban, s azt követően milyen felbecsülhetetlen írói, gondolkodói hagyaték maradt utána. Már 1934-ben megjelent tollából A szankciók kérdése a nemzetközi jogban, majd a Kényszer, jog. szabadság. hogy a felszabadulás után 1945-ben megírja A magyar demokrácia válságát. Legnagyobb visszhangot a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. a Válaszban 1943- ban megjelent műve váltott ki, amelyik mű ma is az egyik legöszintébb, legjobban megírt tanulmány e hazai kényes kérdésben. Kéziratban maradt fenn a Közigazgatás* területrendezés és az 197'. évi településhálózat-fejlesztési koncepció, amelyet 1974-ben vetett papírra. Mod, mégsem ezekről a művekről olvashatunk a könyvben. hanem Bibó- Istvánnak a visszaemlékezéseiről, amelyek egy korszak tükrei is lehetnének. A szerző. Huszár Tibor, aki kérdezgette Bibot elsősorban Erdei Ferencről akart megtudni sokat, aki. tudvalevő, Bibó egyik legjoub barátja, küzdőtársa volt, még fiatalon együvé sodorta őket az élet. Miközben Erdei munkásság •ról beszél,-» -kirajzolódik ennek a nagy formátumú embernek az életútja is. Bár tanulmányai is a politikai cselekvés formái: személyiségének integritása műveiben ob- jektiválódott. életútja több ennél, hiszen az országról, a társadalomról mondja el a véleményét. Az életútinterjúkban arról vall, hogy miként került kapcsolatba Erdei Ferenccel. Mezővárosi értelmiségi családban született, elődei már legalább hatodik generációig latin iskolát végeztek, tehát művelt környezetben nőtt fel. majd a szegedi egyetemen szerzett jogi doktori diploma.- hogy tudását, bécsi és genfi egyetemeken bővítse. Elmondja, hogy miként teltek az egyetemi évei, hogyan kerü’t a tudomány vonzásába, miként ismerkedett meg a Márciusi Front eszméivel, a politikával. A második beszélgetésben az 1945 és 1949 közötti éveket eleveníti fel. amikor is a különböző pártok a hutalom megszerzéséért harcoltak, megemlíti, hogy miként tevékenykedett az Erdeivezette Belügyminisztériumban. ismerteti a földreformot. a koalíciós világot, és a Nemzeti Parasztpártban betöltött szerepét. Feleleveníti azokat az időket, amelyekben a kitelepítések történtek, és azt, hogy mi késztette a „zsidókérdés” megírására. A kötetből megtudjuk, hogy sok más társával együtt 1949 után mellőzték, s az ötvenes éveket az Egyetemi Könyvtárban tölti, majd jöttek azok az évek, amelyekben sok minden változott: .az 1953-as kormányprogram, a XX. kongresszus, a Petőfi-kör, 1956. október 23—30, amikór is a Nagy Imre-kormányba hívták, ahol államminiszter lett. Őszintén, a tényeknek megfelelően számol be a történtekről. arról, hogy miként született meg a Magyarokhoz című kiáltvány, hogyan távozott azokban a nehéz napokban a Parlamentből, s milyen tervezetet készített a • magyar kérdés kompromisszumos megoldására, hogyan tartóztatták le. hogy csak hét év múlva szabadulhasson. Vall a gyűjtőfogházban, a váci fegy- házban és a Márianosztrán eltöltött börtönéveiről, s végül arról, hogy kiszabadulása után hol dolgozott, milyen formában nyugdíjazták, s hogyan vált számára lehetővé újabb tanulmányok megírása. Megismerkedhetünk genfi meghívásának részleteivel, a magyar konszolidáció értékelésével. azzal, hogy Bibó miként látta a világpolitikát, milyen realista érzékkel határozta meg a társadalrrv- emberi viszonyokat. A kötet függelékében közli azokat a politikai dokumentumokat. tanulmányokat, amelyek Bibó István tevékenységével kapcsolatosak: A Mit értünk szocializmus alatt? című írását, levelét Nagy Imréhez és Kádár Jánoshoz, valamint önéletrajzi vázlatokat. Azóta, hogy a beszélgetések megtörténtek, több mint tíz év telt el, Bibó István meghalt, művei azonban tovább élnek, hiszen mostanában nem egy könyvét olvashatjuk, kiadják szinte a teljes írói hagyatékát, mégis nagyon érdekesek és megrázóak azok a dolgok, amiket ebből a kötetből megtudunk. Maga a beszélgetőpartner, Huszár Tibor erről a kötet bevezetőjében így ír: az Orsó utcai lakás fakó színei csak szomorú hátterűi szolgáltak azon drámáknak, amelyekkel Bibó István szavai nyomán szembesültem. Nem másról van a kötetben szó — Bibó István szavat nyomán —, mint a koalíciós időszak ellentmondásairól, a fekete évekről, az ötvenhatos drámai napokról, a börtön viszonyokról, olyan felkavaió tényekről, amiknek a hatása alól nehéz szabadulni. Sok mindenről tudomást szerzünk, amiről eddig alig hallottunk vagy egyáltalán nem is tudtunk. Korántsem lehet persze mindennel egyetértenünk azonosulnunk, de a változó történelmi szituáció gondolatait folyamatosan új fénytörésbe helyezi Bibó elmondása. Az elmúlt negyvenöt év többszöri válságfolyamatairól vöd szó, más hatások egybeját- Szásáról, hatalmi koncentrációkról, hamis alternatívákról, egyéb, napjaink számára fontos tanulságokról. Mindent összevetve; a Bi- bó-kötet megrendítő olvasmány. mindenkit szembesít önmagával. Bizonyára mindenki életútjának, világlátásának megfelelően von le következtetéseket e most napvilágot látott dokumentumokból. Gall Sándor ■ SZÍNHÁZI LEVÉL'* Rondáék Gyakran megesik, hogy egy művészi alkotás a róla keletkezett legendákkal válik azonossá, vagy legalábbis sokkal elevenebbek lesznek e legendák, mint maga a mű. Körülbelül ez a helyzet egy híres művel, amelynek hírét igazából egy más műfajban elért sikesre keltette, s őrzi mindmáig. A híres mű Heinrich Mann Ronda tanár úr című regénye, a még híresebb film pedig, mely e regényből készült, a Kék Angyal. Utóbbit említve, feltétlenül eszünkbe jut Marlene Dietrich is, mint a film főszereplője. Azt már kevesebben tudják, hogy ezt az 1930-ban forgatott filmet ki rendezte (Josef von Sternberg), s hogy férfi főszereplője ki volt (Emil Jan- nings). Nos, a Heinrich Mann- regény szinte eltűnt az idők folyamán a film — és a filmről kialakult legendák — mögött, vagy majdnem azonosult vele. Pedig két teljesen más, eltérő megfogalmazású, eltérő cselekményű, eltérő végkicsengésű műről van szó. Heinrich Mann (Thomas Mann bátyja) 1905-ben írta a Professor Unrath című regényt, melyet 1914-ben Kosztolányi Dezső fordított magyarra, s adta neki a remek címet: Ronda tanár úr. Ez a regény mintha a négy évvel korábbi Thomas Mann-könyv, a Buddenbrook ház ellenműve lenne. Ami az öcsnél a német polgárság széles ívű rajza, egy család több nemzedékének történetében a lassan végbemenő széthullás, felbomlás nagyszerűen megelevenített és elemzett folyamata, az a bátynál egy kisváros jelentéktelen, de mégis eleven, „és hitöles embereinek ‘mintegy az élet . kulisszái • mögül, történő :ábrázolása. Thomaí tnély-' ségesen komoly műve mellett Heinriché a kíméletlen kritika és szatíra hangján szól. A kisváros társadalmát szánan- dóan alacsonyrendűnek látja, erényeikről nem tud, csak hibáikat. vétkeiket mutatja, s mindezt egy különös, céda, mindenkinek kapható „művésznő”, Fröhlich Róza, és egy vaskalapos, rosszindulatú, utált tanár, Ronda tanár úr egymásba kapcsolódó sorsában meséli el. A közönséges, ám mégis határozott vonzerővel bíró Rózába belehabarodó öreg tanár alakja szánalmas is, de utálatos is, mert amikor feleségül veszi a minden erkölcsi gátlást nélkülöző Rózát, a házassságot arra használja fel, hogy valóságos bordélyt rendez be a házában, s ott sorra-rendre és módszeresen tönkreteszi az őt valaha kigúnyoló volt tanítványait —, míg a rendőrség egy szép napon le nem tartóztatja Ronda tanár urat és Fröhlich művésznőt. A Professor Unrath tehát lényegében egy alantas indítékokból kivitelezett bosz- szúállás története, de az benne a különös, hogy a bosszúálló és a bosszút elszenvedők közt semmiféle különbség nincs, egyik éppen olyan erkölcsi nulla, mint' a másik. Heinrich Mann ilyennek látja a német kispolgári világot, és ezt a rajzot egészíti majd ki másik nevezetes regénye, Az alattvaló, melyben már e mentalitás, e szemforgató erkölcs politikai kihatásait is szemügyre veszi. Sternberg filmje nem ugyanarra koncentrál, mint a regény. Nála Lola-Lola lesz Rózából, s a film címéül is annak a mulatónak (inkább bordélyszerű intézménynek) a neve szolgál, ahol Lola-Lola fellép: ez a Kék Angyal. Rath tanár úr a mulatót és Lola- Lolát látogató diákjai nyomába eredve jut el a Kék Angyalba, beleszeret a nőbe, nála marad éjszakára, s a botrány miatt elbocsátják a gimnáziumból. Feleségül veszi Lola-Lolát, követi kacskarin- gós és botrányos pályáján. Még arra is vállalkozik, hogy bohócként fellépjen a nő műsorában, de aztán egy napon, mikor visszatérnek a kisvárosba és a Kék Angyalba, a tanár rájön, hogy Lola-Lola nyíltan megcsalja. Dührohamot kap. Mikor lecsillapodik, elindul a városkában. Éjjel van, s egyszer csak régi iskolája előtt találja magát. A pedellus beengedi, Rath tanár úr felmegy volt osztályába. Ott, katedrájára borulva hal meg. A film több is, mint a regény, kevesebb is. Több, mert alaposabban és meggyőzően ábrázolja a tanár végzetessé váló szenvedélyét, s elhihetőb- bé teszi — elsősorban a remek színészi munka révén — a „végzet asszonya” szerepét a történet alakulásában. Ugyanakkor kevesebb, mert Mann kemény ítéletét elérzelmesíti, a regény társadalmi körképét beszűkíti. A Radnóti Miklós Színházban most Gosztonyi János drama- tizálásában látható ez a történet Kék Angyal címmel, A feldolgozás a regényt is, a fil- rnet'ls felhasználja, bár--f<Seg a regényre alapoz. Mégsem nevezhető igazán sikeres megoldásnak. Elsősorban azért nem, mert bár szerkezetileg mozgékony, sok jelenetből áll, tehát igyekszik a film lehetőségeihez közelíteni, ez a mozgékonyság sok esetben nehézkessé válik, mert a színpad csak körülményesen rendezhető át. Az ilyenkor szükséges átvezető jelenetek pédig gyakran csak töltelékeknek hatnak. így a cselekmény folyamatossága nem jön létre. Baj az is, hogy Ronda tanár úr többször mond hosszú monológokat ahelyett, hogy cselekményben látnánk a fontos eseményeket. És nem szerencsés, hogy itt is — bár más megközelítésben — a befejezés elérzelmesedik. A fő karakterek rajza sem teljesen hibátlan. Ronda tanár úrról nem nagyon tudjuk elhinni sem a végzetes szenvedélyt, sem azt, hogy ez átvált bosszúvágyba. Rózáról is nehezen hihető, hogy bár prostituált, mégis rendelkezik azzal a vonzerővel, mely képes megbolondítani maga körül a férfiakat. Mindezek a hibák Márton András rendezésében nem elsimulnak, inkább felerősödnek. Garas Dezső Ronda tanár ura is adós marad a nagy változás hitelesítésével, és Kerekes Éva Rózája is inkább csak édes kislány, semmint egy gátlástalan erkölcsíségű, közönséges, buta, de vadítóan nőies ös^tönlény. Takács István A Kck Angyal című zenés komédiában Gordon Zsuzsa, Garas Dezső és Miklósy György
