Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. MÁJUS 27., SZOMBAT s Pagodák" Pomázon Sok településen működik olyan szolgáltató ház, amely elsősorban hasznos funkciójával és nem esztétikai képével, külsejének igényességével nyerte el a lakosság tetszését. Pomázon csaknem 5 éve épült a szolgáltató központ, ami nem sorolható az előbb említettekhez. A környező falvakban csak pagodáknak nevezik őket. Van itt pékség, órás, drogéria, szépségszalon, s e helyen működik a KIOSZ- iroda. Itt készíti hagyományos népi cserepeit, és a mai ízlésnek megfelelő kerámiatárgyait Mile Ibolya, (jobb oldali képünkön), aki a mesterséget karcagi mesterektől tanulta. (Pék Veronika felvételei) Meliorációs terv a Szigetközre Az elmúlt időszakban többször is elhangzott hivatalos helyeken, hogy a bős—nagymarosi beruházással kapcsolatban a szigetközi térséig, nem rendelkezik átfogó mezőgazdasági meliorációs tervvel, enélkül pedig elképzelhetetlen minden nagyszabású átalakító munkálat. Ezzel kapcsolatban Mezei János MÉM főosztályvezető-helyettes nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. Eszerint szó sincs arról, hogy a térségben ne folyt volna előrelátó tervezés, ennek éppen az ellenkezője igaz. Már a nagylétesítmény tervezésének időszakában elkészült egy meliorációs program, ezt a MÉM az elmúlt évben ismételten aktualizálta a hivatalos tervezőirodával, az Agroberrel. Ennek a munkának pénzügyi fedezetét is megteremtették, mintegy 5 millió forint jutott erre a célra. A megismételt tanulmány annak rendje és módja szerint elkészült, ezután a Győr-Sopron Megyei Tanács hivatalos testületé elé került; ezen a tárgyaláson a MÉM is képviseltette magát; mindössze néhány kisebb kifogást emelt, ezek alapvetően semmiképpen sem befolyásolják a program és a beruházás megvalósítását Kár, hogy kevesen tudtak róla A képviselő nem kijáró ember Az lett volna a jó, ha sok ilyen eszmecserét rendeztünk volna — utalt a régebbi időkre a minap Rónai Árpád Dunakeszin, dr. Mondok Pálnak, ^JPest Megyei Tanács nyugalmazott elnökének, 26. sz. választókerület — Dunakeszi, Főt, Göd — országgyűlési képviselőjének fórumán. A felszólaló állást foglalt a kritikus légkörű eszmecserék mellett, mert hisz — mondotta —, a csend elaltat, polémiák nélkül nem juthatunk előbbre. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindig a realitás talaján álljunk, nem célravezető a mindent elutasító, csak támadó alapállás. A helyes ítélet- alkotás módszere a történelmi szemlélet. Ezeket a gondolatokat már sokadik felszólalásként jegyezhette az újságíró azután, hogy Záhorszki Árpád, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke megadta a szót a képviselőnek, s minden kérdésre, felszólalásra egyenként adott választ dr. Mondok Pál. Működő és általában is kezdetlegesnek látszó pluralizmusunk szokatlan vonása, hogy mindenki úrnak szólítja egymást. Az MSZMP-titkár is az MSZMP-tag képviselőt, csak Rónai Árpád nevezi határozottan elvtársnak, akit annak kell. s úrnak azt, aki erre számít. A légkör kritikus, amire már a kezdet kezdetén okot ad a szervezők hibája. Volt, aki délután ötre jött a helybeli házasságkötő terem ajtaja, a gyűlés színhelye elé. Mások a valódi kezdés időpontjára érkeztek a képviselővel együtt. Plakát, hírverés nem volt a városoan, bár a tanács munkatársa állította: a vállalatok, intézmények testületéi időben megkapták az üzenetet. A végeredmény 30—40 főnyi, ám annái aktívabb résztvevő, akik közül többen ezt a szervezési hibát teszik először szóvá. A képviselő persze régebben is jött. a tanácsülések is mindig nyilvánosak voltak, a tanácstagi beszámolókon is kaphatott közérdekű információt. aki hozzá akart ehhez jutni. Ám tudjuk, mindezek a fórumok mennyire érdektelenek voltak az elmúlt években. Nem csoda, ha sokan meglevő városfejlesztési eredményeket sem ismernek, kész tényekről sem tudnak, viszont számon kérnek, ami hangulatilag nehezíti, hogy a parlamenti küldött nyugodtan, logikusan beszélve csokorba kösse mondandóját. Lassan gördülnek a különben is halk beszédű ember szavai. Sorakoznak az ismert tények, hogy felépült a körzet modern szakorvosi rendelője. Elindult, ha most hiányzik is átmenetileg, a folytatást biztosító pénz a körzeti gimnázium építésére. Fejlődött a különben még mindig hiányos kereskedelmi hálózat, s az idei nagy öröm, hogy végre összekapcsolták a vízvezeték-hálózatot a fővároséval, s nem lesz többé gond a szolgáltatás. Számok hangzanak el arról, hogy mennyi lakás épült, de még mennyi az igény. A parlamenti munkáról szólva megemlítette dr. Mondok Pál a törvényalkotásban való részvételt. Ellenezte például a lőfegyverek használatának engedélyezését. Hibának tartja, hogy a tervezeteket későn kapják, nincs idő konzultációkra, a választókkal való előzetes megbeszélésre. Nagymaros ügyében hiányzik az a hiteles tájékoztatás, ami alapján így, vagy úgy, reálisan lehetne dönteni. Ezért ma a népszavazást tartaná megoldásnak. Itt már elhangzik egy közbeszólás: — Nyolcvanhatban viszont másként gondolkodott, uram! Szó esik még a készülő alkotmányról, a köztársasági elnök intézményéről, arról, hogy a körzet képviselője a kétkamarás parlament tervét is ellenzi majd, s kifejti, hogy miért. — Tett-e valamit a parlamentben azért, hogy épüljön állami lakás? Helytelen, hogy órát tettek most az asztalra. Kötetlenül kellene beszélgetni — emelkedett szólásra Horváth István Csaba. Adorján Gábornak úgy tűnt, mintha kilenc évről hangzott volna el a beszámoló. s kérdezte: hányszor szólt azért választottjuk, hogy nem jók a törvények? Kifogásolta, hogy a kijáró ember szerepét vállalta, holott nem ez lett. volna a dolga. Nem látogatott rendszeresen a városba, nem ismeri. — Javaslom, hogy mondjon le — csattant a hangja. Pro és kontra sorjáztak a vélemények. Pálmai l Ászló, az MSZMP városi bizottságának első titkára érthetetlennek tartotta, hogy kiiárónak minősítik azt, aki sokat tett Dunakesziért, ahol az országos átlag fölötti a fejlődés. A vízvezeték-hálózat fejlesztéséhez adott lakossági kilencmillióval szemben is 110 millió volt az állami támogatás, aminek megszervezésében a képviselőnek volt meghatározó szerepe. — Mondjon le — hangzott el még kétszer, amire Horváth István azt mondta: ezek is vélemények. Tiszteljük. Voltak mások, akik úgy vélték: vá-1 lasztásig ezt ne tegye Mondok úr, hisz még sok munka vár rá az ország házában. Egy hölgy nem kér választ, csupán egy fórumra várt, ahol elmondhatja a magáét Sebek fakadnak fel. Majdnem négy évtized munka után 4 ezer 400 forint nyugdíj. Másnak meg húszezer. Milyen egyenlőség ez? Más kérdezi: Uraim! Mit tettek ezzel az or■ szaggal? Ezek torokszorító pillanatok. Máskor meg sajnálkozunk, mert valóban nincs tü relmünk egymás iránt, s nem kevesen vonják kétségbe azt is, ami érték, csak a hibákat sorolják. Abban mindenki egyetértett, hogy jobb szervezéssel meg kell ismételni a találkozót, a képviselő nagyobb közönséget érdemel. Kovács T. István Lábon ion, xsákban megy Birkanyírás Ráckevén No de, uram, ön összetévesztett a talicskával! A tiszta élő gyapjú, négy lábon jött és zsákokban hagyta el a telepet. A birkák birkatürelemmel tűrték a nyírást, oda se bégettek, hogy kivet- kőztetik őket birkamivoltuk- ból. Igaz, közmondásos türelmüknek rögtön vége szakadt, ha túl mélyre szaladt az olló, s megcsípte bőrüket. Ezért a gyakorlott gyors kézen kívül az erőnlét is szakmai követelmény. A mesterfogások köny- nyen elleshetők, de jó nyírónak csak az tarthatja magát, aki már legalább tízezer birkát megfosztott a gyapjától. A birkanyírócsapat faluról falura jár, évente egyszer keresik fel az ismerős gazdákat és felzúg az elektromos olló. Egy- egy állatra csak néhány perc jut, a ráckevei gazda háromszáz anyajuhát és a szaporulatot egy nap alatt meg- kopasztották. Még szerencse, hiszen a nyírás árán és az ételen-italon kívül a gazda köteles gondoskodni a nyírók szállásáról is. ősrégi törvény ez, nem kell róla papírt írni, mindenki tudja, ez így dukál. Mint ahogyan azt is a régi szokásjog írja elő, lehetőleg ne birkapaprikással vendégeljék meg a nyírókat, hiszen akkor egész szezonban mást sem ennének, csak birkahúst. A szezon pedig február végén kezdődik és július végéig tart. Ez idő alatt a nyírók bejárják az egész országot, haza viszont ritkán keverednek. Nehéz munka az övéké, percnyi megállásuk sincs, sietni kell, a gazdák várják őket. Visszatérő szemrehányásuk már-már szállóige lett a nyírók között: „Miért csak most jöttek, az én birkám nem birka, az én pénzem nem pénz?’’. Persze hamar megbékélnek. A ráckevei gazda is kedvtelve nézte munkájukat, csak egy pillanatra komorodott el az arca. Furcsa gondolattársításra ébreszthette a birka- nyírás, mert minden bevezetés nélkül a magas adót kezdte szidni. Mátrai Tibor Phűi, ez meleg volt..; Majd csodálkoznak a jerkék, ha ruha nélkül látnak Pedig mondták, ne hagyjam magam levenni a lábamról (Erdősi Agnes felvételei) IDEÁLIS FOGYASZT® A TEVE LENNE Jól ellenőrzött, Nem szép állat a teve, viszont van néhány igen kiváló tulajdonsága. Példának okáért mindjárt az, hogy kevés vízzel elég sokáig húzza. Aztán nem kell neki angol vécé, nincs autója, amit agyba-főbe moshat, és nem locsolja örökké a kertjét. Szóval mindent egybevetve, ha én lennék a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat helyében, nekem a teve testesítené meg az ideális fogyasztót. De nem akarok még egy gondolat erejéig sem a PVCSV bőrébe bújni. Én önzőén, fegyelmezetlenül és egyáltalán nem ideálisan használom a vizet. Nem vagyok hálás a szolgáltatásért. nem takarékoskodom azzal. Nem foglalkozom kutakkal, csatornákkal, víztisztító berendezésekkel, csövekkel és csapokkal, ha szomjúság gyötör És dühtől hörgők, mikor nincs víz, átkozódom, ha rossz ízű. Néha pedig a vállalatot is szidni szoktam. Ezeket most mind bevallom. Mentségemül szolgáljon, ember vagyok, nem teve. Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor az érintett szakhatóságoknak és a fogyasztókat képviselő tanácsi vezetőknek a vízellátás és szennyvízelvezetés múlt évi tapasztalatairól számolt be a PVCSV. A hagyományoktól eltérően idén nem területenként, közegészségügyi műszaki szemlék alkalmával került erre a tájékoztatásra sor. hanem valamennyi érintettet a vállalat budaörsi központjába invitálták. Doszpod Béla igazgató bevezetőjéből nemcsak én, de rajtam kívül valószínűleg még sokan jó néhány újdonságot tudtunk meg a vállalat tevékenységéről. Például fogalmam sem volt eddig arról, hogy a PVCSV foglalkozik a megyében a folyékony hulladék gyűjtésével, vagy hogy az ország összes szovjet katonai laktanyája szennyvíztisztító rendszerének biztonsági ellenőrzésében részt vesz. Aztán a vízmű dolgozói végezték a csatornatisztítási feladatokat a Paksi Atomerőműben és jelenleg is rendszeresen közreműködnek a főváros budai oldala szennyvízproblémáinak leküzdésében. Mindezekkel a vállalat tavalyi termelési értéke átlépte a bűvös egymil- liárd forintos határt. Jó, jó, vághatná erre bárki, de mi a helyzet a mi vizünkkel? Mert nekünk az a legfontosabb. Az igazgató megnyugtat: vállalatának úgyszintén. A tanácsok és a vízmű érdekei alapvetően ugyanazok, a cél, hogy a lakosság elégedett legyen a szolgáltatott vízzel. A PVCSV ennek érdekében a helyben kitermelhető maximális vízmeny- nyiség felszínre hozására törekszik, ám a többletigényeknek sajnos már nem tud eleget tenni. Bár az a 26 és fél millió köbméternyi évente szolgáltatott víz hatalmas mennyiségnek tűnik, a kapacitás a nyári hónapokban így is kevésnek bizonyul. Míg egyébként 50 és 80 ezer köbméter között mozog a terület napi igénye, addig július—augusztusban ez a szám a duplájára nő. Tavaly különösen a Galga, valamint a Tápió mentén, továbbá Abonyban, Üllőn, Törökbálinton, Vecsé- sen volt kritikus a helyzet. A 3100 kilométer hosszú csőhálózat, úgy látszik, nem elég. Csupán két regionális vízmű üzeméi, másutt egyedi adottságok határozzák meg a pillanatnyi helyzetet. Ráadásul a fenntartási költségek sem túl nagyok, emiatt romlik a létesítmények állaga. Hát nem túl jó hírek ezek a nyár küszöbén. A csúcsidő- szakra vonatkozó vízkorlátozási terveket már bemutatták a helyi tanácsoknak, mondta Doszpod Béla. aki azeri néhány pozitívummal is szolgálhatott. Ügy tűn'k például, végleg megszűnt Érdnek és térségének az ivóvízproblémája. Tavaly környezetvédelmi csoportot hozott létre a vállalat, és 85 milliós beruházással új környezetvédelmi laboratóriumot építettek. Az már biztos tehát; tökéletesen ellenőrzött víz kerül a csapba, a kérdés csupán, hogy mennyi. Valószínűleg annyi, ameny- nyi eddig, kaphatnánk a választ, mivel a vízmű nem tervezi kapacitásának bővítését. A létesítményeket pedig nem a nyári csúcsidőszakra méretezték. Vagyis takarékoskodni muszáj, állhatna itt a következtetés. Ám ami muszáj, az nagyon nehéz. Mert ahogy nő a hőség, nem csupán ember. de föld is szomjazik. A földet viszont locsolni kell, hogy teremjen rajta valami. Falusy Zsigmond
